BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

40 HOLLENDONNER F. : AZ ALY8SÜM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL
különösen ha az elsdleges edénynyalábok sugarában nézzük
ket, hol 3—4-esével találhatók. Még inkább állnak mindezek
az ellentétek az ével szárra, hol a prosenchyma gyr kifejldése
a legnagyobb változatosságnak van kitéve. Néha teljes,
máskor szakadozott a gyürü ; itt a parenchyma, ott edények
szakítják meg, st egyes edénynyalábokban másodlagos prosenchyma
nem is fejldik, hanem csak cellulosa falú pareuchymát
és edényeket választ le a cambium ; a másodlagos edények pedig
sokkal nagyobb számmal vannak, mint az elsdlegesek.
Összefoglalva röviden dolgozatomat, a következket emelhetem
ki
A szárban keményíts hüvely határolja a központi hengert,
melyben mindig megvan, habár néha szakadozottan is, a Cruciferae-re
jellemz prosenchyma-öv.
V r b a-val szemben fenntartandó D e n n e r t prosenchyma-öv,
ersít-gyr elnevezése, mert úgy a virágzó, mint az ével szárban
lév és a cambium-gyrn belül álló prosenchymás mecha-
nikai elemek nem kemény háncs-, hanem libriform-sejtek.
A xylem-gyr elnevezés nem találó, mert a „xylem" szó
csak az edénynyalábokban lev fa megjelölésére használatos,
pedig itt inkább az edénynyalábok közötti elsdleges prosenchyma
adja meg ennek az övnek a fontosságát; továbbá a fiatal korban
csak cellulosából van ezeknek a prosenchymás sejteknek
a fala és így is tévedésre vezethet a „xylem" elnevezés.
A virágos szárban megvan ugyan a Cochlearía- és a tágabb
értelemben vett THrrítís-ti\)\ifi, de nem lehet ket „metamorphállapotok"-nak
(Metamorphosenstadien) tekinteni, mert közöttük
megvan a fokozatos átmenet.
Az ével szárban csak a Turritis-ítipus van meg ;
de sem
az ével, sem pedig a virágzó szár nem sorolható D e n n e r t
Alysstmi-tipuíiíi alá.
Lényeges különbség az ével és virágos szár között, hogy
ez utóbbiban a cambium nem választ le cellulosa-falú faperenchymát.
Végül az ével szár phellogen-je a levél insertio síkjában
alakul meg és azután folyatódik az epidermis alatti sejtsorban.
A vastagodást gátló sklereidák kiküszöbölésére való phellogén
olyanképpen alakul meg, hogy — függetlenül a küls paracambiumtól
— a sklereida- csoportot körülvev parenchyma osztódik
és nagy mennyiségben lioz létre — a párán kívül —
phellodermát, mely a kiküszöbölt sklereida-csoport helyét kitöltve
a kerület nagyobbodását lehetvé teszi.
(A szakosztálynak 1908 november ll-én tartott ülésébl.)