BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
AZ ALYS8UM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL 3? fejldött sklereidák, míg az elbbiek inkább az oszlop vagy dúczsklereidákhoz sorolhatók. A küls skbreiichyma v tehát három, histologiailag is jól megkülönböztethet szövethez, ú. m. elsdleges kéreg, pericykel és háncshoz tartozik, A szár másodlagos vastagodásával idvel együtt jár a periderma kifejldése, mely a keresztesvirágúakon eddigi vizsgá- latok szerint,^ vagy az elsdleges kéreg legbelsbb sejtsorából, vagy a kemény és lágy háncs közötti sejtekbl alakul meg {A7ribis prociirrens^ Áubreiia deltoides). Egészen eltérk a viszonyok az Alyssum Arduini ével szárán, a hol már a második évtl kezdve pára borítja a szár felületét. Itt a paracambium, vagy phellogen a levél illeszkedésének megfelel helyen alakul meg. A levél nyelének lefelé néz oldalán a kéreg-parenchyma vastagfalú, egyszer gödörkékkel dúsan megrakott, kissé elfásodott falú sejtekbl áll, melyek a levélnyelet alul mintegy alátámasztják. LombhuUatáskor a phellogen ezeken a „támasztó-sejteken" belül lev parenchymából alakul meg, hogy a levelet ledobja (9. rajz jh)- Ugyanilyen leválasztó pararéteg fejldik ki az egyéves virágos és ével szár között is. Aiz ilyenformán kifejldött paracambium azonban nem veszti el osztódó képességét, hanem tavasszal a másodlagos vastagodás elrehaladásával folytatódik az elsdleges kéreg epidermis — alatti sejtsorában, úgy hogy végül itt is teljes lesz a phellogén-gyrú, mely kifelé párát, befelé pedig phellodermát választ le (8. rajz). A phelloderma fejldése, a mint a legtöbb esetben, úgy itt is lassú ; sejtjei téglaalakúak, egyenes sorban állnak egymás felett, faluk vastag és így jól elütnek az alattuk lev elsdleges kéreg sejtjeitl. A phelloderma-képzés miatt az elsdleges kéreg sokáig épen marad, csak sejtjei válnak elliptikusokká és a sklerozis mindig több és több sejtjén következik be. Idvel azonban a szár vastagodásának az elsdleges kéreg nyúlása még sem tud eleget tenni és így ennek a ledobására is rákerül a sor. E folyamatnál aztán hasonló jelenséggel van dolgunk, mint az Evonymus eitropaea-han : '^ ugyanis itt is a nyúlni nem tudó, tehát akadályul szolgáló sklereidák dobatnak ki legelször. Jeleneset azonban annyiban eltér a.zEvo7iymits euro2)aea-ét6\,hogy az Alyssum Arduini-n a küls paracambiumtól (phellogen) függetlenül alakul meg a sklereida-csoport kiküszöbölésére való paracambium, míg ott ez utóbbi lesz kiinduló pontja a küls paracambiumnak is. Az A. Arduini-n ugyanis ez a második phellogen úgy fejldik ki, hogy a kiköszöbölésre kerül sklereidacsoport körül a kéregparenchyma helyenként oszlani kezd és a sklereida-csoport felé párát az ellenkez irányban pedig phellodermát választ le ; ily módon a kéregben egyes szigetek ^ Solereder: Syst. Anat. d. Dicotyled. 74. old. * Hollendonner: Növt. Közi. (1907) VI. 1. o.
38 HOLLÉNDONNER I?. keletkeznek, melyeknek közepét a sklereida- csoport foglalja el és ezt kezdetben egyik oldalán (9. rajz |9.J. késbb azonban köröskörül pára, illetleg phelloderma határolja (7. ábra sj. E második paracambium mködése folytán azután a szi;;et feletti kéregparenchyma felszakad, a bels phellogen csatlakozik a külshöz és együttes mködésük folytán, különösen a sklereidák alatt nagy mennyiségben leválasztott phellodermával a sklereida-csoport las- 9. rajz. Keresztmetszet az ével szár küIsö részébl : támasztó vastagfalu parencliyma ; Jh ^ küls ; s. sklereida csoport. 210/1. ts. a levélnyelét ji^ a bels pararéteg san kiküszöböltetik a növény testébl (7. rajz s.^.). A sklereidacsoport helyét elfoglaló új phelloderma- sejtek azután nincsenek ütjában a kerület nagyobbodásának, mert faluk nem fás, hanem cellulosa és így a nyúlásra egyideig maguk is képesek. A mikor azután ezek sem tudnak nyúlni, akkor egv újabb sklereida-csoport küszöböltetik ki a már leírt módon, úgy hogy az elsdleges kéreget a közbeiktatott phelloderma mindig jobban és jobban feldarabolja, miáltal a kerület tetemes vastagságot érhet el. Ez az oka azután, hogy a vizsgálat anyagául szolgáló TI cm. vastag,
- Page 7 and 8: IV Mágocsy-Dietz S. : A kétlevel
- Page 9 and 10: YI aequalis 249, geniculatus 249, p
- Page 11 and 12: VIII noueri 44, Cercospora feirugin
- Page 13 and 14: Helianthemum chamaecystus v. hirsut
- Page 15 and 16: XII Ophrys aranifera 244, (63), mus
- Page 17 and 18: XIV Scilla autumnalis 321, Scirpus
- Page 19 and 20: Oldal Corrigenda.
- Page 21 and 22: TAKTALOM. Oldal A növénytani szak
- Page 23 and 24: 8IM0NKAI L. Símonkaí L.: Hazánk
- Page 25 and 26: 4 SIMONKAI L. honosították. Az é
- Page 27 and 28: SIMONKAI L. 2. §. Euribesia Jancz.
- Page 29 and 30: 8 81M0NKAI L. Sr elágazású, röv
- Page 31 and 32: 10 SIMONKAI L, botany IV (1902) tab
- Page 33 and 34: 12 8IM0NKAI L. is akad; bibenyele c
- Page 35 and 36: 14 SIMONKAI L. Levéllemeze élesen
- Page 37 and 38: 16 SIMONKAI h. Kertészeti intézet
- Page 39 and 40: 18 8IM0NKAI L. [jR. sanguineum H o
- Page 41 and 42: 20 SIMONKAI L. ken mirigyszröcské
- Page 43 and 44: 22 SIMONKAI L. [R. grossularia X ni
- Page 45 and 46: 24 SIMONKAI h. kevésbbé pelyhesed
- Page 47 and 48: 26 HOLLENDONNER F. Tenyésztését
- Page 49 and 50: 28 HOLLENDONNER F. Vizsgálataimhoz
- Page 51 and 52: 30 HOLLENDONNER F. Idsebb korban az
- Page 53 and 54: 32 HOLLENDONNER F. Vizsgálataim az
- Page 55 and 56: 34 HOLLENDONNER F. sjnnosa-han, B o
- Page 57: 36 HOLLENDONNER F. tehát edény, l
- Page 61 and 62: 40 HOLLENDONNER F. : AZ ALY8SÜM AR
- Page 63 and 64: 42 TUZSON J. harmadkori elemek a di
- Page 65 and 66: 4 4 TUZSON J. melyek biztosan nem h
- Page 67 and 68: 46 TUZSON J. A polymorph génuszok
- Page 69 and 70: 48 TÜZSON J. és geológiai adatok
- Page 71 and 72: öQ TUZ80N J. : PAX F. „GRUNDZÜQ
- Page 73 and 74: 52 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Fiume
- Page 75 and 76: 54 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK prope Murá
- Page 77 and 78: 56 BZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Alapító t
- Page 79 and 80: 58 , 8ZAK08ZTÁI;YI ÜGYEK 2. Gombo
- Page 81 and 82: 60 SZEMÉLYI hírek az egyetem rend
- Page 83 and 84: A „Botanikai Közlemények" díj
- Page 85 and 86: TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. —
- Page 87 and 88: 62 RÓNA JEN vidékökhezi viszonya
- Page 89 and 90: 64 BERNÁT8KY JEN von Nendtvich den
- Page 91 and 92: 66 BERNATSKY JEN de 2—3 mm-nél j
- Page 93 and 94: 68 BERNATSKY JEN nagyságú (28—5
- Page 95 and 96: 70 BERNÁTSKY JEN dékán, mint sz
- Page 97 and 98: 72 BERNÁT8KY JEN centralis orient
- Page 99 and 100: 74 BERNÁTSKY JEN és a temesmegyei
- Page 101 and 102: 76 BERNÁTSKY JEN III. A szár fél
- Page 103 and 104: 78 BERNÁTSKY JEN más esetben 60 m
- Page 105 and 106: 80 BERNÁT8KY JEN internódiumot be
- Page 107 and 108: 82 BERNÁT8KY JEN : IRIS-TANULMÁNY
AZ ALYS8UM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATÓMIÁJÁRÓL 3?<br />
fejldött sklereidák, míg az elbbiek inkább az oszlop vagy dúczsklereidákhoz<br />
sorolhatók.<br />
A küls skbreiichyma v tehát három, histologiailag is<br />
jól megkülönböztethet szövethez, ú. m. elsdleges kéreg, pericykel<br />
és háncshoz tartozik,<br />
A szár másodlagos vastagodásával idvel együtt jár a<br />
periderma kifejldése, mely a keresztesvirágúakon eddigi vizsgá-<br />
latok szerint,^ vagy az elsdleges kéreg legbelsbb sejtsorából,<br />
vagy a kemény és lágy háncs közötti sejtekbl alakul meg<br />
{A7ribis prociirrens^ Áubreiia deltoides).<br />
Egészen eltérk a viszonyok az Alyssum Arduini ével<br />
szárán, a hol már a második évtl kezdve pára borítja a szár<br />
felületét. Itt a paracambium, vagy phellogen a levél illeszkedésének<br />
megfelel helyen alakul meg. A levél nyelének lefelé néz<br />
oldalán a kéreg-parenchyma vastagfalú, egyszer gödörkékkel<br />
dúsan megrakott, kissé elfásodott falú sejtekbl áll, melyek a<br />
levélnyelet alul mintegy alátámasztják. LombhuUatáskor a<br />
phellogen ezeken a „támasztó-sejteken" belül lev parenchymából<br />
alakul meg, hogy a levelet ledobja (9. rajz jh)- Ugyanilyen<br />
leválasztó pararéteg fejldik ki az egyéves virágos és ével szár<br />
között is. Aiz ilyenformán kifejldött paracambium azonban nem<br />
veszti el osztódó képességét, hanem tavasszal a másodlagos<br />
vastagodás elrehaladásával folytatódik az elsdleges kéreg epidermis<br />
— alatti sejtsorában, úgy hogy végül itt is teljes lesz a<br />
phellogén-gyrú, mely kifelé párát, befelé pedig phellodermát<br />
választ le (8. rajz). A phelloderma fejldése, a mint a legtöbb<br />
esetben, úgy itt is lassú ; sejtjei téglaalakúak, egyenes sorban<br />
állnak egymás felett, faluk vastag és így jól elütnek az alattuk<br />
lev elsdleges kéreg sejtjeitl. A phelloderma-képzés miatt az<br />
elsdleges kéreg sokáig épen marad, csak sejtjei válnak elliptikusokká<br />
és a sklerozis mindig több és több sejtjén következik<br />
be. Idvel azonban a szár vastagodásának az elsdleges kéreg<br />
nyúlása még sem tud eleget tenni és így ennek a ledobására is<br />
rákerül a sor. E folyamatnál aztán hasonló jelenséggel van dolgunk,<br />
mint az Evonymus eitropaea-han :<br />
'^ ugyanis itt is a nyúlni nem<br />
tudó, tehát akadályul szolgáló sklereidák dobatnak ki legelször.<br />
Jeleneset azonban annyiban eltér a.zEvo7iymits euro2)aea-ét6\,hogy<br />
az Alyssum Arduini-n a küls paracambiumtól (phellogen) függetlenül<br />
alakul meg a sklereida-csoport kiküszöbölésére való paracambium,<br />
míg ott ez utóbbi lesz kiinduló pontja a küls paracambiumnak<br />
is. Az A. Arduini-n ugyanis ez a második phellogen<br />
úgy fejldik ki, hogy a kiköszöbölésre kerül sklereidacsoport<br />
körül a kéregparenchyma helyenként oszlani kezd és a<br />
sklereida-csoport felé párát az ellenkez irányban pedig phellodermát<br />
választ le ; ily módon a kéregben egyes szigetek<br />
^ Solereder: Syst. Anat. d. Dicotyled. 74. old.<br />
* Hollendonner: Növt. Közi. (1907) VI. 1. o.
Change language