BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

AZ ALYSSUM ARDUINI SZÁRÁNAK ANATOMÍÁJÁRÓL 33
két vége ketté ágazik. Ugyanilyenekrl tesz említést ^ S a n i o
is egy egész csomó növénynél. Hosszúságuk igen tág korlátok
között mozog ; a legkisebb 73, a legnagyobb 286 \i volt ; leggyakoriabbak
a 150— 170. [x-osak.
A mikrochemiai vizsgálat szerint faluk teljesen elfásodott.
Mindezek a felhozott tulajdonságok : fejldés, alak, vegyi
összetétel azonban még nem adnak biztos alapot, a melyre
támaszkodva eldönthetnénk, hogy ilyen esetben keményháncscsal,
vagy libriformmal van-e dolgunk. Hisz a fejldés mind-
kettnél ugyanaz :
cambiumból
keletkez, prosenchymás, utóla-
gosan megvastagodó mechanikai elemek; alakjuk szintén megegyez,
vegyi tulajdonságaikat pedig a mi illeti, ismeretes, hogy
számos növény kemény háncs-rostjai szintén elfásodottak.
Egyedül a cambiumhoz viszonyitoti helyzet dönti tehát el,
hogy az illet mechanikai elem a háncshoz, vagy a fához tartozik-e.
Haberlandt is azt mondja,"-^ hogy „a kemény háncs
(Bastzellen, Hartbast) és libriform sejtek megkülönböztetése, nem
a tényleg elforduló morphologiai külömbségen alapszik ; ennek
jogosultsága els sorban a topographiai elhelyezéstl függ. Ilyképen
a vastagító övön belül lev mechanikai elemekkel — azaz
libriformmal — szemben, a kívül levket, mint valódi háncsrostokat
szoktuk szembeí'illitani." Ugyanezt a megkülönböztetést
teszi S a n i is, a kitl a libriform elnevez és is származik.^
A szóban forgó mechanikai elemek, ilyképpen nem lehetnek
mások, mint libriform sejtek.
Alakjuk ugyan néha nem mutatja a típust, de már Sanio*
is megemlíti, hogy ezeknek a rostszer sejteknek az alakja,
ugyanabban, de még inkább a különböz növényekben is, igen
sokféle lehet.
A fának harmadik alkotó eleme az el nem fásodott, hatalmasan
kifejldött parenchyma. Dennert szerint a cruciferák
fájában nincs ugyan parenchyma, de azt megemlíti, hogy a prosenchymának
néha olyan parenchymás kinézése van, hogy hovatartozását
nehéz eldönteni. Jelen esetben azonban bizonyosan
parenchymával van dolgunk, mert a sejtek fala igen vékony és
tiszta cellulósából áll ; alakjuk a hossztengely irányában kissé
megnyúlt oszlopalakú parenchyma. Néha elfordul közöttük prosenchymás
vég is, legtöbbször azonban keskenyebb faluk is
legömbölyített és igy gyakoriak közöttük a sejtközti járatok.
vízszintes tengely nagy-
Hossztengelyük átlagos hossza 75—80 [x ;
sága pedig 13— 15 [1. Faluk egyszeríien gödörkés. Hasonlóképpen
el nem fásodott faparenchymát talált Solereder^ a Vella
1 Bot. Zeit. (1863), 106. old.
* Physiol. Pflanzenanat. ül. kiad. 145. old.
" Bot. Zeit. (1863), 13. old.
* i. h. 106. old.
* Über den syst. Wert der Holzstructur bei den Dicotyledonen.
(1885.), 61. 0.
Botanikai Közlemények. 1909. VIII. kötet, 1. füzet. 3