BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

MAGYARORSZÁG NÉHÁNY NÖVÉNYÉRL ÉS EZEK ROKONSÁGÁRÓL 265
In Revisio nomenclaturae Nyiiiphaeacearuni etc. S i m o n k a i
(Magy. Bot. Lapok VII. 1908, p. 131) haec plánta cuni Castalia
minoriflora (Bor b.) S i m k. est conjuncta.
A Nymphaea álba eddig leírt alakjaitól jól megkülönböztethet
eme új alakot Moesz G. barátom gyjtötte a háromszéki
Rétyi-Nyir mocsaraiban, s átadta nekem meghatározásra.
Kérésemre 1908 tavaszán hozatott a helyszínérl négy példányt,
melyeket a budapesti botanikai kert iViyw/í/iaea-medenczéjébe
ültetve két tenyészeti idn keresztül figyeltem meg, a Nymphaea
alha néhány más formájának társaságában.
Simo nkai Revisiójában (i. h. 131. old.) a Moesz-tl
gyjtött herbáriumi példányokat a Rákos árkaiban és a hévízi tó
szélén (Keszthely) elforduló és a Vészt melll származó minoriflora
Borb. alakkal azonosnak irta le. A nemzeti múzeum és a
budapesti tudományegyetem herbáriumában megvizsgáltam az
illet példányokat és a rákosi növényt él állapotában is ismerem.
Ezekti a f. Moeszíi a fennebb leírtak szerint bimbója s virágja
színében, alakjában és nagysága által lényegesen külön-
bözik. Különben pedig az említett minorifora rendszertani értéke
í'S nevezetesen annak önálló volta is kétes. Valószín, hogy
azok közé az eltörpült alakok közé tartozik, a melyeket számos
szerz a N. álba var. minor DC. névvel jelölve ismertet, és a melyekre
Schuster ajánlatba hozta.^ hogy — & minor DC a iV.
candida-hoz tartozó alak lévén,-^ — i\^ albaí. íerres/ns névvel jelöl-
tessék, mint sekély vízben növ, tökéletesen ki nem fejldött alak.
Ezt a felfogást nem követném, mert ha ezeknek az eltörl)ült
alakoknak nincsen önállóságuk és csupán a mostohább
tenyészeti viszonyoknak köszönik létüket, úgy külön megnevezésük
indokolatlan. Hogy a minoriflora Bor b.-al miként áll e tekin-
tetben a dolog, arról természetesen csak behatóbb vizsgálatok
alapján lehet véleményt mondani. Hogy azonban a f. Moeszií a mino-
riflora Bor b.-tól elüt és állandófiak bizonyult alak, az kétségtelen.
Alyssum saxatile L.Sp. PL 1753, 650^ {A. orientale Ard. Spec.
alt. 1763, 32; Willdenow, Spec. 1800. 460, 463; Sibthorp, FI.
Graeca, VII, 1830, 21, Tab. 624 ; .4. saxatileY hinni, FI. Dalm. HL
1852, 116; ^. orientale Halácsy, Bot. Erg. Griechenl. IV. 1894, 12.)
Caulihus procumbentibus vei erectis, apice racemoso-ramosis ;
foliis repandís, pauh dentatis vei integris, tenuiter tomentosís, foliis
caudiculorum obovato-oblongis in petiohim attenuatis. superioribus
obovato-lanceolatis, albo-vel viridulo-canescentibus; floribus aureis,
petalis late-emarginatis, sepalis oblongo ovatis, petaloideis ; filamentis
basi intus denticulo obtuso, silicidis glaherrimis, subrotundis,
rotundo-obovatis. ovalibus, obcordatis vél ellipsoideis, planis,
medio plus minus convexíusculis ; loculi 1— 4. spermi.
^ Schuster J. Zur System, v. Castalia und Nymphaea, Bull. De
LHerb. Boiss, VII. 1907. 860—861.
- Ez a kérdés már a C o n a r d munkájában is tisztázva van. The
Waterlilies 1905, 17. old.
22*