BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A PAPILIONATAE TERMÉSFALA 211
Legersebb ez a kidomborodás a Caragana-n, a hol a termés
sagittalis tengelye rövidebb, mint a transversalis, mert a magvak
ügy növekednek, hogy a transversalis tengely irányában
nyújtott ellipsoidokat formálnak. A Vicia segetalis T h u i 1 1.
magvai gömb, a Lathynis platypliyllus R e t z-éi tömötten egymás
Titán sorakozó hengeralakúak. A pericarpium a magvakat egészen
megfekszi. A magvak sora a felnyiláskor a két kopács
között váltakozva megoszlik két sorra és ugyanabban a pillanatban
a hüvely hossztengelyétl kissé eltér tengely szerint
hirtelen beálló ers görbület folytán a kopács két széle egymásfelé
közeledik és a magvak háti és hasi oldalára nagy nyomást
fejt ki. A magvak e n\ omás hatása alatt alakjuk és felületük
kisebb-nagyobb mérték simasága folytán a kopács két széle
közül kisiklanak. A kiszórás ilyetén módja akkor bír fontosság-
gal, midn valami küls beavatkozás a torzió gyors lefolyását
lehetetlenné teszi, de még teljes intenzitású csavarodás esetén
is van jelentsége, mert a magvaknak a placentával való összefüggését
megszakítva a torziós lendület elhajító erejét hathatósabbá
teszi.
H i l d e b r a n d ^ a Lupinns luteiis L. termésén említ ilyes-
féle, szintén a torzión alapuló berendezést, de az ö esete az
enyémtl lényegesen különbözik, mert a felnyílás után még
visszamaradt magvak kiszorításáról szól, a mi akkor következik
be, midn a kopács a csavarodás végs stádiuma felé közeleg.
Az én esetem ellenben a torzió kezd állapotában áll fenn, s
mint ilyen már eleve lehetetlenné teszi, hogy a mag a kopácsban
maradjon, A Lupinus Inteus L.-on a magvak kiszorításának
csak az a módja volna lehetséges, a mit Hildebrand leírt s
a melyet részemrl számos kísérlet alapján erltetett magyarázatnak
kell hogy minsítsek, mert a leinyílás után benn maradt
magvak a legtöbb esetben a torzió legszéls határáig csavaró-'
dórt kopácsból sem szoríttatnak ki.
Dolgozatom befejezéséül vizsgálataim eredményeit röviden
a következkben foglalom össze.
A Papílionatae termése anatómiai alapon két fötípusba
sorozható. Az egyik a tü^z és a másik a hürely. A tüsz-
típusba tartoznak a következ génuszok : Trifolium L., Melilotus
Juss, Medicago L., Trigonella L., Galega L., Glycyrrhiza
L., Rohinia L., Colutea L., Astragalus L., Amorpha L., Pata-
gonium Schranck., CoroníUa L., Hippocrepis L., Ornithopus
L. Hüvelytermések : a Caragana L., Ononis L., Vicia L., Lathynis
L., Lens Adans., Pisum L., Cytisns L., Ge?iista L,,
Spartium L,, Lupinus L,, Lahurnum G-ris,, Lotus L,, Dorycniiim
Will., Phaseolus L., Dolichos L. — Az Engler-féle
1 Id. m.