BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

210 FUC8KÓ M.
ferdeirányú rostokon kívül [melyeknek hajlása meredekebb (24.
kép) mint a Vicia, Lathyrus, Lotus, Caragana rostjainak] még
a hüvely hossztengelyére merlegesen nyújtott makroszklereidákat
is tartalmaz. A kísérleti eredmények összehasonlításából
kitnt, hogy a rostrétegnek ez a formája lényegében a már
tárgyalt génuszokéval megegyez hygroskópos viselkedés és
úgy fogható fel, mint ha az egész egyirányú rostokból volna
összetéve, mert a rostréteg két felében a zsugorodási dífiferentiák
sikja egybe esik és így e diíferentiákat mindkettben a rostok
irányára vonatkoztathatjuk.
A becsavarodást elidéz összehúzódás maximuma itt is a
rostréteg közbüls részeiben, de mindig a rostokban van, honnan
befelé és kifelé a sklereidákon keresztül egészen a rostréteg
küls felületéig fokozatosan kisebbedik. A kopácsok becsavarodása
látszólag egy a rostok irányától csak kissé elrehajló rögzített
tengely körül való görbüléssel megy végbe, azonban a
pontosabb megíigyelés arról gyzött meg, hogy a görbület tengelye
itt sem állandó, hanem a rostok iránya felé fokozatosan
közeled és a becsavarosodás végeztével sem a rostrétegen, sem
a kopácson nem jut a rostokkal megegyez irányba. A becsava-
rodott kopács tehát valódi torzió útján veszi íel a jellemz spiláris
szalagalakot, s hogy ennek a látszata elmosódik onnan
van, mert a termés, úgy mint az aránylag kicsiny magvak ersen
lapítottak és így a kopácsoknak a hossztengely irányában
való görbülete alig észrevehet s már most így a torzió az elbbiekkel
szemben mindvégig kicsiny görbületekkel megy végbe,
miért is a görbületi tengelyek megállapítása mindig nehéz. A
csavarodás közben nemcsak a rostok, hanem a sklereidák is
végeznek torziót.
A rostokkal párhuzamosan vágott lemezek, melyek a rostréteg
rost- és sklereida-részét tartalmazzák, itt még szembetnbb
módon kifelé görbülnek. Leclerc du Sablon ezt a viselkedést
ama zsugorodási diiferentiákra vezeti vissza, melyek a rostok
hosszirányával egybees, kifelé fokozatosan növeked összehuzó-
dási képességen alapulnak. A pontos megfigyelés azonban itt is
kimutatja, hogy ez az irány eltér a ríjstokétól és hogy a csavarodás
minden pillanatában a torziót létesít és folyton változó
irányú másik összehuzódási difl'erentia síkjára merleges.
A kopácsból vágott ugyanilyen irányú lemez kifelé való
görbülése sokkal kisebb, a mely viselkedés teljesen megdönti
Zimm er m an n-nak azt a nézetét, mely szerint ezt a kifelé
való görbülést a küls epidermis ersebb összehúzódása okozza.
Néhány génuszon bell [Caragana, Vicia, Lathynts, Lotus)
a magvak eldobásában a torziós lendületen kívül még más
tényez is szerepel, de a mi szintén a torzióval kapcsolatos. Az
említett génuszok azon fajain észlelhet ez a jelenség, a melyek
termése a magvak nagyfokú, a transversalis tengely irányába
es növekedése folytán az oldalak felé hengeresen kidomborodó.