BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A PAPILIDNATAE TERMÉ8F-ALA 209'
egész rostrétegböl vett lemezen, de annak egyes részein is nyilvánul
a legersebb összehúzódás helyétl kifelé számitott vastagságban,
befelé azonban nem mutatkozik ; legnagyobb ez a törekvés
a rostok legküls rétegében. A küls és a bels rostok viselkedésében
egy újabb ellentét ez, a mi a teljes rostrétegbl vágott
hosszanti lemez vagy mikroskópi metszet közepes hátrahajlásában
is kifejezésre jut.
A rostok kifelé hajlását okozó összehuzódási diíferentiák
iránya épúgy mint a becsavarodást elidézé nem állandó, hanem
az utóbbira a csavarodás minden pillanatában merlegesen helyezkedvén,
a csavarodás egész folyamata alatt változik. Legnagyobbfokú
a hátrahajlás abban a síkban, a mely a csavarodás végs
stádiumába jutott kopács görbületi tengelyével esik egybe.
26. ábra. A Lotus corniculatus L. termésének elkutinosodott háti varratmenti
küls epidermis-sejtjei.
A becsavarodott kopácson ez a kifelé való hajlás nem,
vagy csak alig jut kifejezésre, mert a köröskörül kifelé irányuló
hajlások egymást ellensúlyozzák. Az ellensúlyozásból származó
feszültség
kölcsönöz.
a becsavarodott kopácsnak rugalmas szilárdságot
Vizsgálataim rövid összefoglalása, a mely a Vicia- , Lathyrus-
Liipinus-, Caragana- s Lotus-génuazok fajaira vonatkozik, a
következ : A
legnagyobb összehuzódás'á rostok a rostréteg közepe
táján, hol a küls, hol a bels laphoz közelebb vannak, a Lupinus-on
a küls s a Caragana-n a bels oldal közelében. A kopács
torziója a rostok különböz mérték összehúzódásán ala2Juló feszültségek
különbségeire és a rostok activ torziós törekvésére vezethet
vissza, melyre a küls epidermis és a parenchyma erösbítöen hat-
A rostok iránya és a torzió tengelye nem esik egybe ; az egymástól
való elhajlásuk a torzió folyamata alatt folyton kisebbedik.
A CytisiLS, Genista és a Spariium rostrétegének anatómiai
viszonyai az elz génuszokétól különböznek, a mennyiben a