BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

208 FUC6KÓ M. :
A kopács csavarodása lényegében nem különbözik a rostrétegétl.
A szerzk egyértelmen azt hangoztatják, hogy a küls
epidermis (esetleg ha van, a hypoderma) a csavarodást ersbítik
s növelik az intenzitását. Ebben igazuk van, de meggyzdésem
szerint az epidermis és hypoderma alatti lágy parenchymának
ugyanilyen szerepet kell tulajdonítanunk, mert az epidermis eltávolításakor
észreveheten nem csökkent a torzió. Miben áll a
torzió ersbítése? Ezt a kérdést se Zimmermann, se a többiek
nem világították meg eléggé s így nem lesz fölösleges elmondanom,
hogy a parenchyma és a küls epidermis, mint a fásodott
rostokhoz képest kisebb mértékben összehúzódó lágy szövetek
hatása alatt a csavarodó kopács pillanatnyi legnagyobb görbülete
fokozódik, továbbá a görbületi tengely valamivel jobban megközelíti
a rostok irányát, mint akkor, ha az epidermist és a
parenchymát eltávolítjuk (24. kép A'). Az epidermis és a parenchyma
a torzió lényegén mit sem változtatnak s éppen ez bizonyítja
legjobban, hogy a torzió foka a „Hartschicht"-ban
keresend.
A kopács eredeti alakjában ersen kidomborodó, azaz a
görbületi tengelye a hüvely tengelyével esik egybe. Minthogy a
rostok e tengelyhez ferdén hajlanak, már eredetileg olyan alakúak,
a mint az egyenes állapotból csak torzió útján vehetnének
fel. A rostoknak ezt az alakját a magvak növekedése okozza.
Ha a rostokkal párhuzamosan vágott lemez a kopács eredeti alakját
utánozza, a szemközti szélei éppen az említett okoknál fogva
nem párhuzamosak és így a lemez alakja is olyan, mintha torzió
útján jött volna létre. Szárítva a lemez és így a rostok is mindjobban
megközelítik az egyenest, de nem az eredeti görbületi tengelyben
való hátrahajlással, hanem a már tárgyalt negatív torzióval.
Zimmermann ezt a kiegyenesedést a küls epidermis
harántirányú összehúzódásának tulajdonítja, a mely nagyobb mint
a rostok hosszanti összehúzódása. Ez a feltevés nem helyes,
mert a küls epidermis és a parenchyma eltávolításával a kiegyenesedés
ugyanúgy bekövetkezik. Hogy nem a küls epidermis
harántirányú összehúzódása okozza ezt a jelenséget, még az
a tény is igazolja, miszerint ez a kiegyenesedés nem a lemez
kezdeti görbületi tengelye, hanem folytonosan változó görbületi
tengely szerint, tehát valóságos negatív torzióval megy végbe.
A rostok kiegyenesedése azonban nem teljes, mert a görbületi
tengely, miként az elbbiek során már tárgyaltam, nem
jut a rostokkal párhuzamos helyzetbe. A parenchyma és a küls
epidermis a torziót fokozza s épp ezért a teljes kopácsból való
hosszanti lemez jobban kiegyenesedik, mint az, a mely csak a
rostokat tartalmazza. Azonban ez a szabály nem általános érvény,
mert elfordul, hogy az utóbbi jobban kiegyenesedik, st kifelé
görbül, A lemeznek ez a kifelé való görbülése már nem a kopács
csavarodását okozó torzió eredménye, hanem eíiy másik törekvésben
rejl sajátság, A rostoknak ez a viselkedése nemcsak az