BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

204 FUC8K0 M.
A lemezeknek leírt viselkedésébl most már pontosan megállapíthatjuk
a rostok hygroskopikus tulajdonságait. A száradás-
sal kapcsolatos zsugorodási képesség kivülröl befelé egy bizonyos
vastagságban növekedik, majd a maximumot elérve újból
csökken. A lemezek görbüléséböl következtetve a legnagyobb
összehúzódás helye nem ott van, a hol Zimmermann és Steinb
r i n c k megjelölték^ t. i. a rostréteg bels sejtsorán, hanem ettl
kifelé, a közbüls sorok valamelyikében.
A rostréteg bels részébl vágott lemez beáztatva elször
kiegyenesedik, majd ebbl az állapotból ersen befelé görbül.
A másik lemez a beáztatáskor szintén az egyenes felé közeledik,
de nem éri azt el, úgy hogy még a teljes átáztatáskor is az
elbbi irányban görbült, csakhogy jóval kisebb mértékben. A leg-
23. ábra. Vicia siriata M. B.
A, magház bels epidermise; B, parenchymája felületi metszetben.
nagyobb duzzadás helye, a mint e kísérletek igazolják, a maximális
zsugorodás helyével esik össze.
A rostréteg torziáját vizsgálataim alapján két ellentétes
irány felé ható feszültség idézi el, s innen van, hogy az egész
rostrétegbl való lemez görbülése a másik két lemez görbülésének
mintegy a középértékét fejezi ki. Ha ez utóbbi lemez küls
lapjáról egy keveset, pl. csak félrostvastagságú részt levakarunk,
a görbület gyengül és megfordítva, ha belülrl vékonyítjuk a
lemezt, ersbödik. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy a rostréteg
küls és bels felének a közös maximális összehúzódása
hely felé ható feszültsége a csavarodás folytán nem egyenlítdik
ki külön-külön, hanem a kett egymással csak egyensúlyi
helyzetbe jut. Ugyanígy van ez a beáztatáskor is.
A kopácsok torzióját okozó összehúzódás irányát, a mint
már említve volt, S t e i n b r i n c k, utána Zimmermann, majd