BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

192. FucsKó M.
kell bekövetkeznie, mert csak egy olyan sík képzelhet el, a mely
a metszett sejtek irányával párhuzamos s ez a sík, mint a megíigyelésem
igazolja, a letöredezett izeken mindenkor kimutatható.
Az egymásra következ hyperbolás sejtsorok egyenl táji sejt-
jei, de különösen az elválási sík közelében, kívülrl befelé fokozatosan
hosszabbodnak és tágulnak s némileg vékonyabbfalúak
is lesznek.
Egyébb anatómiai jellemz sajátságok röviden a következkben
foglalhatók össze. A rostréteg mind a két varrat közelében
megsznik, az oldalakon rendkívül ersen megvastagszik és ez
az oka, hogy kívülrl mindkkét oldalon egy-egy hosszanti borda
látható. Az érés közeledtével a rostréteg elválik a parenchymától.
A két hasi edénynyalábtörzs egymástól eltávolodva, a zárt hasi
stereoma igen széles ; az oldali erek a varratoktól kiindulva, ferdén
elre a két oldalsó borda felé convergálnak és ott egymással
anastomizálnak.
C. coronata J a c q. A rostok a rostrétegnek ersen megvastagoflott
oldalsó részében hosszirányúak, s ettl a varratok
felé harántirányúak.
C. varia L. A rostok a rostréteg egész terjedelmében hosszirányúak.
Hippocrepis. Leclerc du Sablon^ a H. ciliata diafragmájáról
készített rajz és az én megfigyelésem szerint a
H. comomosa L. diafragmája a CoroniUa Emerus L. típusát utánozza.
P) Ornithopus.
E típus az Ornithopus- géiíuB'L egy faja az 0. sativus
Brot. alapján jellemezhet (14. kép).
A küls epidermis sejtjei isodiametrikus szabályos sokszögletüek,
vékonyfalúak, csak a küls faluk vastag. Felületén rásímuló
szrök vannak. A parenchyma-sejtek csak gyengén nyújtottak,
legküls rétegük, valamint a küls epidermis-sejtek is váladékkal
telvék. Bels részében hosszában nyújtott lysigén váladéktartók
vannak. A rostréteg ketts, küls fele harántirányú, vastagfalú
tág, rövid rostokból áll- és keresztmetszeten az egész réteg szembetn
beöblösödéseket mutat, a mely beöblösödésekben foglalnak
helyet az említett lysigén váladéktartók (v). A beöblösödéseket,
mint a fejldéstan igazolja, a felgyüleml váladék nyomása, még
a rostok elfásodása eltt okozza. E beöblösödéseket éles, hoszszában
végigfutó tarajok választják el egymástól, melyek felett
a parenchyma hosszirányú erei vonulnak végig. A calciunioxalat
kristályok is e tarajokat kísérik. A rostréteg bels fele hosszirányú
rostokból áll.
Az izületeknél az említett szövetek és a magpárna neve-
zetes módosulást szenvednek. A rostréteg elemei vastagfalú sklereidákká
lesznek, melyek az elválás síkja közelében megszkülnek
' Id. mü.