BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A papilionatap: termrsfala 181
Colutea. Egyetlen faját a C. arborescens L.-t. vizsgáltam.
A küls epidermis-sejtek szabálytalan isodiametrikusak, irányuk
nem állapitható meg, küls faluk egyenletesen vastag, a bels
collenchymásan vastagodott ; felületük sima kutikulával bir.
A parenchyma befelé egyre táguló vékonyfalú nyújtott sejtekbl
áll. A rostok nagyon ersen nyújtottak, vékonyak s egymástól
könnyen elválaszthatók, gödörkék alig láthatók. A bels epidermis
sejtjei vékonyfalúak és a bels rostok irányában nyújtottak.
A két hasi edénynyalábtörzs ívei a termlevél két szélének nagyfokú
behajlása következtében küls oldalukat fordítják egymás
felé, úgy hogy a háncsrészüket a közbeiktatott elválási szövet
választja el egymástól. A stereomaívek nem követik az edénynyalábok
behajlását, még a median- síkba való hajlásúk eltt
hirtelen megszakadnak s helyet hagynak az elválási szövetnek,^
azonban a maradványuk a behajló részek háncsától a mediansík
felé az elválási szövet lágy állományában elszigetelten elforduló
kisebb rostcsoportok alakjában kimutatható. A termlevél széleinek
nagyfokú behajlása magyarázza meg azt is, hogy a magléczek
ersen benyúlnak a pericarpium üregébe, mert a mint a
termés csúcsa felé közeledünk, a carpellum-szélek kisebb mérték
behajlásának megfelelen a magléczek elsimulnak s végül
megsznnek.
Az elválási szövet széles és a magléczek hosszán nagyon
vastagfalú collenchyma-sejtekbl áll, a csúcsi részen azonban,
ott a hol a magléczek hiányzanak, megszkül és sejtjei vékonyfalúak,
keresztmetszeten lekerekítettek. A csúcsi rész táján a két
hasi edénynyalábtörzs a kisebb mérték behajlás folytán egy
egységes ívvé lesz, melyet az endített elválási szövet szakít két
részre. A két stereomaív proximális széle a csúcs közelében
megvastagszik és egymásfelé közeledik és az elválási szövetet
egészen a küls epidermisig követi.
A mesocarpitimot a hasi edénynyalábokból kiinduló és nagyjában
harántirányú erek ágazzak be.
A küls epidermis-sejtek iránytalanok; a mesocarpium sejt-
jei a hasi varrattól meredeken elre, az endocarpiuméi szintén
meredeken, de hátra hajló sorok szerint rendezettek. Az utóbbiakra
nézve megjegyzend, hogy a varratok közelében fokozatosan
a hosszirányba hajlanak (24. kép, F).
A termés feluyílása a hasi varrat placenta nélküli csúcsi
részén megy végbe, a hol az elválási szövet az imént leírt szerkezettel
bir. Az elválási szövetnek a magléczek régiójába es
része az ismertetett anatómiai szerkezet alapján ellenáll a széthúzó
ernek.
Astragalus, A termésnek már makroskoposan felismerhet
legfbb jellemvonása, hogy a termésfal bels oldaláról a
háti vonal mentén egy hosszanti rekeszfal emelkedik ki, mely a
két maglécz közé érve, a pericarpium belsejét két üregre osztja.