BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

178 FÜC8KÓ M.
GlycyrPhiza. A szövetek az egymáshoz viszonyított derékszöges
fekvést megtartva, az orthogonális helyzetbl a plagioná-
lisba gyengén hátrahajolnak (24. kép A). A G. uralensis F i s c h.
és a O. echinata L. alapján a fbb jellemvonásokat a következkben
foglalom össze, A küls epidermis-sejtek nyújtottak,
küls- és bels faluk vastagodott és simafelület huticulával bevont.
A sejtek a nagyszámú emergentiák deformáló hatása alatt a
rendes irányból kitérittetnek s alakjuk is megváltozik az emergentiák
körül. Az emergentiák hegyesek, fásodottak, edénynyalábokat
sohasem találunk bennök. A parenchymát teljesen elönti
a váladék, a mely különösen a rostréteg közelében lev hosszirányban
nyújtott lysigén váladéktartókban gyülemlik fel nagy
mennyiségben. Ezeken kívül az edénynyalábtörzsek bels oldalát
kísér tág és hosszúra nyújtott sejtek tartalmaznak még váladékot.
A rostréteget kísér parenchyma-sejtek calciumoxalat kristályokat
tartalmaznak. A rostok néhány rétege teszi a rostréteget,
mely befelé lágyan marad s a szröket visel bels epidermisbe
megy át, a mely vékonyfalú sejtekbl áll. A két hasi stereomaív
a median-sík mentén a küls epiderniis felé emelkedik s közvetlen
ez alatt egymással egybeolvadhat ; az összenövés csak
kis vastagságra terjed ki, s így a felnyílást nem akadályozza
meg, csak késlelteti, éppen úgy, mint a felette lev küls epidermis-sejtek
elkutinosodása. Ez az elkutinosodás a hüvelyre
emlékeztet sajátság.
A hasi stereoma egyébbként igen gyakran több ágra szakadozott.
A bels epidermis szrei rövidek, kolbászalakú végsejttel.
A küls epidermisen kalapos gombához hasonló pikkelyes mirigyszrök
találhatók.
A két faj megkülönböztetése igen könny. A G. iiralensis
F i s c h. termésén az említett pikkelyes szrök nagyobbak s az
emergentiák között az epidermisen ülk, a G. echinata L. termésén
pedig kisebbek s kivétel nélkül az emergentiák hegyén
ülnek ; ezek a mirigyes emergentiák igen rövidek s alapjuk fásodott.
A nagy emergentiákon nincsenek mirígyszrök.
Rohinia. A szövetek sejtsorainak iránya eddig legalább
a génusz keretén bell állandó volt, itt még azon bell is vál-
tozik. A Rohinia Pseud-acacia L., R. Pseud-acacia f. cleistogama
Tuzson., s a fí. neomexícana A. Gray, mindmegannyi
eltér iránybeli viszonyokat tüntetnek fel s jellemz, hogy az
irányok egymásközti derékszöges fekvése is hajoltszögre válto-
zott. Anatómiai jellemzésük a következ : A
küls epidermis
nyújtott, lapított, határozatlan alakú vastag kutikulájú, vastagfalu
sejtekbl áll. A kutikula a sejtek határán, különösen a varratok
közelében ersen begyrdik, miáltal a felület ránczos lesz.
A parenchyma-sejtek ersen nyújtottak s hullámosan görbültek
és befelé rövidülnek, a rostréteggel határos sejtjei részben vagy