BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
A PAPILTONATAE TERMÉSFALA 167 nek megcsappanásakor, midn egyben a rostok elfásodása is kezdetét veszi, a hüvely ersen összenyomott, úgyannyira, hogy a két oldal a magvak által elfoglalt helyek kivételével a mediansík mentén szorosan érintkezik egymással (25. kép A). A magvak növekedési idszakának folyamán a két oldal érintkezése a növekv magvak eltávolitó hatására fokozatosan kisebbedik s végül, de még a magvak növekedése alatt, teljesen megszakad. A magvaknak az eddigi, de különösen még a további növekedése azt eredményezi, hogy a kezdetben ersen lapított termés az oldalak felé mindjobban és jobban kidudorodik és az érés idejére majdnem isodiametrikus keresztmetszetvé lesz. A termés ilyetén alakulása még ügy is jellemezhet, hogy a magvak növekedése közben a hüvely sagittalis tengelye folytonosan rövidül, a transversal tengelye ellenben fokozatosan növekszik {25. kép B.) a longitudinális tengely mondhatni változatlan hosszúságú marad. A Cytisus, Simrtiwm és számos Oenista hüvelye állandóan lapított marad, mert a magvak kicsinyek és ersen összenyomottak. Részletes leírás. A) Tüsz. A Papilionatae termésének si típusa a tüsz, melybe küls morphologiailag nagyon eltér termésformák tartoznak egybetartozásukat az anatómiai viszonyok fbb vonásainak közössége és a szöveti diíferentiatió alacsony foka indokolja. A küls epidermis jobbára vékonyfalú nyújtott, elvétve isodiametrikus, lapított sejtekbl áll. A parenchyma sejtjei is nagyrészt nyújtottak. A rostréteg hiányzik ( Trifolium), vagy általában gyengén fejlett, rostjai többnyire isodiametrikus keresztmetszetek, vékonyak, hosszúra nyújtottak és többnyire kevés gödörkével minden irányban egyenlen vastagfalúak, úgy hogy a sejtüregjük alakja a rostok alakjával azonos. A rostréteg 1— 2, csak ritkán több sejtréteg s az egymáson lev rétegek rostjai egymástól nem különböznek. A szöveti elemek sorainak iránya nagy változatosságban tnik elénk ; lehetnek e sorok orthogonalisak és a legkülönbözbb módon és mértékben plagiogonalisak. A legegyszerbb esetben {Trifolium, Adesmia) a termés összes szöveteinek sejtsorai egyirányúak, a/onban az általánosan elterjedt jelenség az, midn két irányba rendezdtek a sejtsorok. Ez utóbbiban kivétel nélkül áll az a szabály, hogy az exo- és a mesocarpiuni sejtsorainak iránya egyez Elválási szövet csak a hasi varraton van. azonban a Robi- 7iia-n és az Astragalus több faján a háti varraton is képzdik, a mely jelenség nem egyeztethet össze a tüsz fogalmával s hogy ezeket a génuszokat mégis ide sorozom, azt az anatómiai viszonyoknak az imént leirt tulajdonságai alapján teszem.
168 }. FucsKó M. A tüsz típusa alá sorozott génuszoknak van még- egy cso- portja, melyeknek termése nem nyílik fel, mert az elválási szövet képzdése elmaradt. Az elválási szövetre nagyon jellemz, hogy sejtjei egész terjedelmében vékony vagy collenchymásan vastagodott lágyfalak. kutínosodást csak a Olycyrrhíza és a Robinia termésének hasi varratán észleltem. A tüsz-tipusü termések osztályozásánál önként kínálkozó elv az, a mely a termés felnyílására van tekintettel. Ezen az alapon két csoportot különböztetek meg, egyik a tulaj donképeni tüsz, vagy felnyíló tüsz és a másik a zárva maradó tüsz csoportja. I. Valódi tüs2Ö-termések. A sejtsorok iránya szerint ortho- és plagíogonalís tüszt különböztethetünk meg. a) Orthogonalis tüsz. Az ide tartozó génuszokat a legegyszerbb viszonyok jel- lemzik. Nevezetesen a rostréteg a Trifolium termésében még teljesen hiányzik, a Melüotus-éhan a rostok fásodása teljesen, a Trigonella egynémely fajáéban szakadozottan elmarad. A rost- réteg hosszirányú rostokból áll, a parencyhma és a küls epidermis sejtjei harántírányúak. A Trigonella néhány faján az összes sorok eltérnek e tiszta orthogonalis iránytól, mindamellett az egymásközti derékszöges helyzet változatlanul megmarad. Ide tartoznak a Trifolieae tribusból a Trifolium, Melilotus, Medicago és a Trigonella. Részletes vizsgálatom tárgyát képezi a Trifolium. T^^foliuTn,. Az endocarpiumot csupán a bels epidermis képviseli s mégis az uralkodó szerepet a legtöbb esetben ez és a küls epidermis viszi, mert a mesocarpium többnyíre nagy sejtközöktl teljesen vagy részben izolált egyes sejtekbl vagy kisebb sejtcsoportokból áll, melyeknek ers lapultsága folytán a sejtközök helyén a két epidermis egymással érint- kezik. A küls és a bels epidermis sejtjei haránt irányban nyúj- tottak, alakjuk azonban nagyon változatos. A legegyszerbb esetben keskenyek, egyenesek, majd szélesek és gyengén vagy ersen hullámos határvonalúak. Oldali falaik gyakran létrásan vastagodottak s a vastagodásnak ez a módja különösen gyakori és feltn a bels epídermísen (4. kép), a mi a felületi nézetben a sejtfal olvasószer vastagodásában mutatkozik. A parenchyma sejtjei kezdetben jól kivehet 3—4 réteget alkotnak, osztódásuk részben már jóval a virág kinyílása eltt megsznik. Az osztódás megszntét két körülmény jelöli, a legbels réteg sejtjeiben calcíumoxalat kristályok kiválása indul meg,. a többi rétegek sejtjei között pedig sejtközök képzdnek.
- Page 151 and 152: AZ AQUILEGIA-GÉNUBZ 121 hogy alapj
- Page 153 and 154: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 123 A virág
- Page 155 and 156: 1. Campylocentrae, 2. Ambiguae. AZ
- Page 157 and 158: AZ AQUILEGIA-GENUSZ 127 ségét, en
- Page 159 and 160: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 129 egyes eset
- Page 161 and 162: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 131 5. Clavis
- Page 163 and 164: (K 1 s c h y I). AZ AQUILEGIA-GÉNU
- Page 165 and 166: AZ AQUILÉGIA GÉXÜSZ 135 Diagn. I
- Page 167 and 168: M0E6Z G. : NÉHÁNY BEVÁNDOROLT N
- Page 169 and 170: NÉHÁNY BEVÁNDOKOLT NÖVÉNYÜNK
- Page 171 and 172: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 173 and 174: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 175 and 176: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 177 and 178: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 179 and 180: Kunszt János, néhai : A NÖVÉNYT
- Page 181 and 182: NÖVÉNYTANI RKF ERTORIUM 151 Gyjte
- Page 183 and 184: ZAKOBZTÁLYI ÜGYEK 153 párta, cs
- Page 185 and 186: A szakosztály július, augusztus
- Page 187 and 188: VIII. KÖTET. 1909. X. 20. 4. és 5
- Page 189 and 190: Zavarok kikerülése végeti felhí
- Page 191 and 192: 156 FUCSKO M. : Steinbrinck; Über
- Page 193 and 194: 158 FüCSKÓ M. kéktl átjárt vas
- Page 195 and 196: 160 FucsKó M. termésekben szakít
- Page 197 and 198: 162 FUCBKÓ M. : tsen állandó. A
- Page 199 and 200: 164 rucsKÓ M. chyma és a bels epi
- Page 201: 166 FucsKó M. A rostréteg fejldé
- Page 205 and 206: 170 FucsKÓ M. gyakran érintkezés
- Page 207 and 208: 172 FucsKó M. levegnyílások elli
- Page 209 and 210: 174 FUCSKO M. L.-oii, de különös
- Page 211 and 212: 176 FucsKó M. : tulajdonságai ala
- Page 213 and 214: 178 FÜC8KÓ M. GlycyrPhiza. A szö
- Page 215 and 216: 180 FücsKó M. R. Pseud-acacia f.
- Page 217 and 218: 182 FÜCSKÓ M. A magvak a rekeszfa
- Page 219 and 220: 184 KucöKó M. (a mi akkor látszi
- Page 221 and 222: 186 FUC8K0 M. ellipsoid-alakú lysi
- Page 223: 188 FUCSKO M. közti távolság fel
- Page 226 and 227: A PAPILIONATAE TERMESFALA 191 lágy
- Page 228 and 229: A PAPIIilONATAE TERMESFALA 193 és
- Page 230 and 231: A PAPILIONATAE TERMESFALA 195 rizte
- Page 232 and 233: A PAPILIONATAE TERMEÖFALA 197 derm
- Page 234 and 235: A PAPILIONATAE TERMESPALA 199 falú
- Page 236 and 237: A PAPIlilONATAE TERMESFALA 201 lev
- Page 238 and 239: A PAPILIONATAE TERMÉSFALA 203 Lecl
- Page 240 and 241: A PAPILIONATAE TERMESPALA 205 Lecle
- Page 242 and 243: A PAPILIONATAE TERMESFALA 207 a mik
- Page 244 and 245: A PAPILIDNATAE TERMÉ8F-ALA 209' eg
- Page 246 and 247: A PAPILIONATAE TERMÉSFALA 211 Lege
- Page 248 and 249: Bofanikai Közlemények. 1909 10. a
- Page 250 and 251: 214 M0E8Z G.: Gypsophila fastujiata
168 }. FucsKó M.<br />
A tüsz típusa alá sorozott génuszoknak van még- egy cso-<br />
portja, melyeknek termése nem nyílik fel, mert az elválási szövet<br />
képzdése elmaradt.<br />
Az elválási szövetre nagyon jellemz, hogy sejtjei egész<br />
terjedelmében vékony vagy collenchymásan vastagodott lágyfalak.<br />
kutínosodást csak a Olycyrrhíza és a Robinia termésének<br />
hasi varratán észleltem.<br />
A tüsz-tipusü termések osztályozásánál önként kínálkozó<br />
elv az, a mely a termés felnyílására van tekintettel. Ezen az<br />
alapon két csoportot különböztetek meg, egyik a tulaj donképeni<br />
tüsz, vagy felnyíló tüsz és a másik a zárva<br />
maradó tüsz csoportja.<br />
I. Valódi tüs2Ö-termések.<br />
A sejtsorok iránya szerint ortho- és plagíogonalís tüszt<br />
különböztethetünk meg.<br />
a) Orthogonalis tüsz.<br />
Az ide tartozó génuszokat a legegyszerbb viszonyok jel-<br />
lemzik. Nevezetesen a rostréteg a Trifolium termésében még teljesen<br />
hiányzik, a Melüotus-éhan a rostok fásodása teljesen, a<br />
Trigonella egynémely fajáéban szakadozottan elmarad. A rost-<br />
réteg hosszirányú rostokból áll, a parencyhma és a küls epidermis<br />
sejtjei harántírányúak. A Trigonella néhány faján az összes<br />
sorok eltérnek e tiszta orthogonalis iránytól, mindamellett az<br />
egymásközti derékszöges helyzet változatlanul megmarad. Ide tartoznak<br />
a Trifolieae tribusból a Trifolium, Melilotus, Medicago és<br />
a Trigonella. Részletes vizsgálatom tárgyát képezi a Trifolium.<br />
T^^foliuTn,. Az endocarpiumot csupán a bels epidermis<br />
képviseli s mégis az uralkodó szerepet a legtöbb esetben ez és<br />
a küls epidermis viszi, mert a mesocarpium többnyíre nagy<br />
sejtközöktl teljesen vagy részben izolált egyes sejtekbl<br />
vagy kisebb sejtcsoportokból áll, melyeknek ers lapultsága folytán<br />
a sejtközök helyén a két epidermis egymással érint-<br />
kezik.<br />
A küls és a bels epidermis sejtjei haránt irányban nyúj-<br />
tottak, alakjuk azonban nagyon változatos. A legegyszerbb esetben<br />
keskenyek, egyenesek, majd szélesek és gyengén vagy ersen<br />
hullámos határvonalúak. Oldali falaik gyakran létrásan vastagodottak<br />
s a vastagodásnak ez a módja különösen gyakori és feltn<br />
a bels epídermísen (4. kép), a mi a felületi nézetben a<br />
sejtfal olvasószer vastagodásában mutatkozik.<br />
A parenchyma sejtjei kezdetben jól kivehet 3—4 réteget<br />
alkotnak, osztódásuk részben már jóval a virág kinyílása eltt<br />
megsznik. Az osztódás megszntét két körülmény jelöli, a legbels<br />
réteg sejtjeiben calcíumoxalat kristályok kiválása indul meg,.<br />
a többi rétegek sejtjei között pedig sejtközök képzdnek.
Change language