BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A PAPILTONATAE TERMÉSFALA 167
nek megcsappanásakor, midn egyben a rostok elfásodása is
kezdetét veszi, a hüvely ersen összenyomott, úgyannyira, hogy
a két oldal a magvak által elfoglalt helyek kivételével a mediansík
mentén szorosan érintkezik egymással (25. kép A). A magvak
növekedési idszakának folyamán a két oldal érintkezése a
növekv magvak eltávolitó hatására fokozatosan kisebbedik s
végül, de még a magvak növekedése alatt, teljesen megszakad.
A magvaknak az eddigi, de különösen még a további növekedése
azt eredményezi, hogy a kezdetben ersen lapított termés
az oldalak felé mindjobban és jobban kidudorodik és az érés
idejére majdnem isodiametrikus keresztmetszetvé lesz. A termés
ilyetén alakulása még ügy is jellemezhet, hogy a magvak növekedése
közben a hüvely sagittalis tengelye folytonosan rövidül, a
transversal tengelye ellenben fokozatosan növekszik {25. kép B.)
a longitudinális tengely mondhatni változatlan hosszúságú marad.
A Cytisus, Simrtiwm és számos Oenista hüvelye állandóan
lapított marad, mert a magvak kicsinyek és ersen összenyomottak.
Részletes leírás.
A) Tüsz.
A Papilionatae termésének si típusa a tüsz, melybe
küls morphologiailag nagyon eltér termésformák tartoznak
egybetartozásukat az anatómiai viszonyok fbb vonásainak közössége
és a szöveti diíferentiatió alacsony foka indokolja. A küls
epidermis jobbára vékonyfalú nyújtott, elvétve isodiametrikus,
lapított sejtekbl áll. A parenchyma sejtjei is nagyrészt nyújtottak.
A rostréteg hiányzik ( Trifolium), vagy általában gyengén
fejlett, rostjai többnyire isodiametrikus keresztmetszetek, vékonyak,
hosszúra nyújtottak és többnyire kevés gödörkével minden
irányban egyenlen vastagfalúak, úgy hogy a sejtüregjük alakja
a rostok alakjával azonos. A rostréteg 1— 2, csak ritkán több
sejtréteg s az egymáson lev rétegek rostjai egymástól nem
különböznek. A szöveti elemek sorainak iránya nagy változatosságban
tnik elénk ; lehetnek e sorok orthogonalisak és a legkülönbözbb
módon és mértékben plagiogonalisak. A legegyszerbb
esetben {Trifolium, Adesmia) a termés összes szöveteinek
sejtsorai egyirányúak, a/onban az általánosan elterjedt
jelenség az, midn két irányba rendezdtek a sejtsorok. Ez utóbbiban
kivétel nélkül áll az a szabály, hogy az exo- és a mesocarpiuni
sejtsorainak iránya egyez
Elválási szövet csak a hasi varraton van. azonban a Robi-
7iia-n és az Astragalus több faján a háti varraton is képzdik,
a mely jelenség nem egyeztethet össze a tüsz fogalmával s
hogy ezeket a génuszokat mégis ide sorozom, azt az anatómiai
viszonyoknak az imént leirt tulajdonságai alapján teszem.