BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A PAPILIONATAE TERMÉSPALA 165
A rostréteg és a magpárna a magház falában még hiányzik
és így ezek a szövetek tisztán a termés fejldési folyamata alatt
alakulnak ki. A kettnek közös az eredete A magház bels
epidermise a virágzás idején, némelykor már valamivel korábban
tangentiális falak fellépése által egy küls és egy bels sejtrétegre
oszlik, a mely folyamat a korpellum jobb- és baloldali felének közép-
táján indul meg s innen fokozatosan terjed felfelé és lefelé a varratok
tájára. Közvetlen a varratok szomszédságában lev bels
epidermis-sejtek nem vesznek részt ebben az osztódásban, kivé-
telt képeznek a Coronilla Emerus L és az Ornithopus sativus
B r 1, melyeken a háti vonal bels epidermis-sejtjei ugyanolyan
mértékben osztódnak mint az oldaliak. A hasi varraton sohasem
osztódnak e sejtek, és a két maglécz epidermisét képezve, a
magház belseje felé emelked vékonyfalú sejtek maradnak,
melyeknek szabad fala gyakran papillaszerüen domborodik
(20] kép p).
A rostok a bels epidermis eme tangentiális osztódása
folytán képzdött küls sejtrétegbl fejlödnek újabb tangentiális
és radiális osztódás által {21. kép r) ; a bels sejtrétegbl lesz
a termés bels epidermise ; a magpárnás terméseken ez a bels
réteg a küls módjára gyorsan osztódik, és a magpárnát hozza
létre, de még haránt irányban is feldarabolódnak a sejtjei,
melyek a gyors befelé való növekedés következtében a magház
belseje irányában nyujtottakká lesznek {21. kép m). A megtermékenyítés
után csakhamar a fejld magvakig ér a magpárna,
majd a magvak közti hézagok közé két oldalról benyomulva,
a magvakat teljesen beburkolja. A magpárna sejtjeinek további
osztódása olyan, hogy a befelé haladó sejtsorok hosszanti falai
a mag felületére merlegesen állíttatnak be, miért is a sejtsorok
a már tárgyalt mathematikai görbék alakjával bírnak (16. kép).
A rostok iránya már a magház bels epidermisén van elképezve,
mert a bels epidermis a virágzás idején a kész termés
rostjainak irányában nyújtott sejtekbl áll. A hüvelytermésiieken
ez az irány nagyjában a rostokéval egyez s mégis nem
esik vele egybe ; ferdesége valamivel kisebb, mint a rostoké,
csak a növekedés folyamán lesz azokéval azonossá {23. kép A ;
24. kép J. 24. kép G). A termés bels epidermise a magház
bels epidermisének bels felébl, tehát a rostok irányában nyújtott
sejtekbl fejldik s mégis azt tapasztaljuk, hogy a kész
termésen igen gyakran olyan sejtekbl áll, melyeknek az iránya
meg nem állapítható, vagy a rostok irányára ferdén avagy merlegesen
nyújtottak.
Akár min irányúak legyenek is a termés bels epidermissejtjei,
a varratok közelében minden esetben hosszanti sorokban
rendezdnek, s miután az összes szövetek ugyanilyen módon
viselkednek, a termés varrattáji részeit olyanoknak kell tekintenünk,
mint a melyek az si tulajdonságot legjobban megrizték;
ugyanilyen elbírálás alá esik a termés csúcsi és alapi része is.