BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A PAPILIONATAE TERMESFALA 163
már bonyolultabb esettel szemben, a melynél két irányban
haladó sorokat találunk, azonban mindig áll az a szabály, hogy
az exo- és mesocarpium sejtsorai megegyez irányúak, az endocarpiumé
ezekétl eltér.^
Az iránybeii differentiálódás kétségkívül az egyenes és
ferdeirányú sorokat tartalmazó terméseken a legnagyobb, mert ott
mind a három alaprétegnek külön meghatározott iránya van, az
exo- és endocarpium plagiogonális és egymást keresztez, a
merocarpium orthogonális sorokból áll. Ilyen viszonyokat tüntetnek
fel a kétkopácsú termések.
A termén osutályotíáHa* A Papilionatae termésének si
formája a fclnyíJó-tüszo, melynek módosulása révén állott el a
másik két termésfaj, ú. m. a zárvamaradó-tüszö és a kétkopácscsal
nyíló liürdy. A két utóbbinak az si alakhoz való viszonya
nem egyenl érték ; a hüvely sokkal mélyebbreható módosulás
eredménye, mint a zárvamaradó tüsz s igy az utóbbit önálló
alaknak nem vehetjük. Ezek szerint két f típust lehet megkülönböztetni,
ú. m. a tüsz és a hüvely típusát.
A termés fejldésének ismertetése.
Fejldéstani vizsgálatokat K r a u s G. végzett a Vicia Orobus
D. C. termésén (id. m.).
A Papilionatae termése fels állású monomer együreg
magházból fejldik. A fejldés kiinduló pontjául azt az állapotot
veszem, melyben a magház a virág kinyílásakor van. A fejldés
kiindulásának ez a megjelölése csak mesterséges, mert a magház
anatómiai viszonyai a term dudorának fellépésétl egész
a termés éréséig terjed egységes fejldési folyamatnak egy rövid
állapotát képezik s így bizonyos fogalmak tisztázása érdekében
gyakran már a bimbókorban elért fejlettségi fokára kell visszamennünk.
A magház, mint már az elmondottakból is következik, túlnyomóan
meristemás szövetekbl áll, az állandósult elemeket
jóformán csak a küls epidermisen lev már kész szrök alkotják
s így az egész magház vékonyfalú lágy sejtekbl áll, kivételt
csak a tracheák képeznek, melyek mindjárt képzdésük után
fásodnuk.
A termés fbb szövetei közül a küls epidermis, paren-
' Az exo-, meso- és endocarpium elnevezéseket, mint gyííjtö fogal-
(makat fleg a szövetek egyszerbb felsorolása czéljából használom. Az
exocarpium a küls epidermist (és a hypodermát), a mesocarpium a parenchymát
és a ketts rostréteg küls részét, az endocarpium a rostréteget
a ketts rostrétegnek csak a bels részét), a magpárnát és a bels epidermist
foglalja magában. Ha az endocarpium sejtsorainak irányáról van
szó, mindig csak a rostoké értend, mert a bels epidermis és a magpárna
sejtjei, de fleg az elbbiek többnyire a szabálj'tól eltéren sorakoznak.