BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

162 FUCBKÓ M. :
tsen állandó. A Vicíeae tribusban a küls epidermis varratmenti
sejtjeinek küls fala (8. kép), a Loteae-nél a küls epidermis
és az alatta lev rész egész a stereoma ivek bels határáig
vesz részt az elkutinosodásban (15. kép c). A többi esetekben
is jellemz módon megy végbe ez a folyamat, melyrl a rész-
letes leírás megfelel helyein még szó lesz. Két szabály .határozza
meg az elválási szövet kutinos részének kialakulását, az
egyik szerint a stereoma ívek bels határán bell sohasem ter-
jedhet, s a másik az, hogy a legvastagabb falak a median síkra
merlegesen helyezkednek el, tehát a sejtek tangentialis falaival
esnek egybe, a mely utóbbi sajátság az elválási szövet ellen-
álló képességét tetemesen növeli és a felnyílást a feszültség
kell mértéken alul lehetetlenné teszi. (15. kép c ; 26. kép.)
A tüsz módjára nyíló termések elválási szövete mindig
lágy, collenchymásan vastagodott vagy igen vékonyfalú sejtekbl
áll (1. kép a)\ a küls epidermis falai, mint az Astragalusok
termésén szépen látható, a varrat mentén megvékonyodnak
s maguk a sejtek tangentialis falakkal ketté oszlanak. Az
elválási szövetnek ilyetén alakulása nem gördít akadályokat a
felnyílás elé s így már kis feszültség elegend arra, hogy a
felnyilás bekövetkezhessek.
A hasi elválási szövet sejtjei parenchymásak, a másikéi szintén
ilyenek, csak a stereomát elválasztó részében prosenchymásak
vagy az eredetileg ilyen sejtek harántos feldarabolásának megfelel
alakkal bírnak.
Az elválási szövet szerkezete a felnyilás módjának hií kifejezje
s mint ilyen szoros correlationális viszonyban van a termés
szöveti diíferentiálódásával. A lágy elválási szövet az egyszerbb
s a részben lágy, részben kutinosodott elválási szövet
a bonyolultabb szerkezet, tehát a magasabban differentiálódott
termések sajátsága.
A termés szöveti elemeinek iránya. A csúcson, a
bázison, továbbá a varratok táján az összes sejtek hosszirányú
sorokban rendezettek ; a termés többi részén e tekintetben nagy
változatosságot találunk, de a fokozatos differentiátió itt is kimutat-
ható, a mely minden esetben megfelel mérték szöveti dififeren-
tiátióval kapcsolatos. A hossztengelyhez viszonyítva orthogo-
nális és plagiogonális sorokat különböztetünk meg; vannak esetek,
midn az összes sejtsoroh orthogonálisah, azaz pontosan harántés
hosszirányúak. Ezekkel szemben állanak a tisztán plagiogo-
nális szövet termések, melyeknél az összes sejtsorok ferde irányúak,
de a ferdeség nagysága rendkívüli ingadozásoknak van
kitéve. Az ortho- és plagiogonális termések között átmenetek
vannak. A harmadik esetben a plagiogonális sorok mellett ortliogonálisak
is vannak.
A két els eset a tüsz módra nyíló és a zárt termések
sajátsága, melyeken a differentiátió alacsonyabb fokán az összes
elemek egy irányt követnek, de ez az egyszerség alárendelt a