BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

160 FucsKó M.
termésekben szakíttatik két egyenl félre (15. kép), de még- ott
is kimutatható e két fél szoros egybetartozása, mert a köztük
lev szövetbl készült transversal sík szerinti hosszmetszet olyan
sejteket tartalmaz, melyek a stereoma rostjaival teljesen egyez
alakúak, vagy ilyen rostalakú sejtek harántirányú feldarabolásából
származtak. A háti stereoma tehát a háti edénynyalábtörzszsel
egyetemben legalább fejldéstani alapon mindenkor egységes
Ívnek tekintend. A tüsz módjára nyíló és a zárva maradó termések
háti stereomája már megszakittatlan ívet formál, a mi
kétségkívül si sajátság; e két termésforma közül a tüsz a
régibb alak, melyen a két hasi stereoma ív különválva van, a
zárt terméseken ellenben a tüszbl való módosulás eredményeként
a középvonal mentén összentt.
Ennek a nézetnek a támogatására az alábbiakban még
számos érvet hozok fel.
Ha a kocsán és a termés alapjának keresztmetszetét összehasonlítjuk,
különbséget nem igen találunk. Az edénynyaláb-kör
mind a kettben fejlett bélsugaraktól szaggatott; a tracheák
jobbára az elfásodott állományú bél körül helyezkedtek el, a
xylém többi része ezeken kívül van. Háncsstereoma többnyire
egyik metszeten sem látható. A termés bázisa úgy tekintend,
mint a kocsán közvetlen folytatása. Kevéssel a bázis felett, egy
a median-síkban fekv széles bélsugár áttöri az edénynyalábkört,
a mely most már a hasi varrat felé tekint patkóalakot
ölt. A patkó végei csakhamar befelé görbülnek s még feljebb,
ott, a hol a két varrat hirtelen elhajlik egymástól, a transversal
síkban fekv páros bélsugár lemetszi a patkó két végét, melyek
a termlevél két szélére mennek, s a patkó háta a termlevél
gerinczét foglalja el. Ez a legegyszerbb eset ; elfordul azonban
az is, hogy a transversal sík szerint nem egy, hanem 2—
pár bélsugár lép föl egyszerre, melyek a három fedénynyaláb
mellett 1—2 pár kisebb ágat vágnak le, melyek nem is mennek
a varratokra, hanem közvetlenül a termés oldalaira.
Az így elkülönült edénynyaláb-ágak mindazokat az elemeket
tartalmazzák, melyek az edénynyalábkörhöz tartoztak, s ezeken
kívül mindenikhez még a bélszövetnek egy-egy részlete is
járul, úgy hogy az alap centralis része a szó igazi értelmében
széthasadozott. Az elvált részek egy darabig a bázis edénynyaláb
körének szerkezetét tüntetik fel, feljebb azonban elvesztik az
eredeti szerkezetet s lekerekítdnek. Ez az átalakulás úgy
megy végbe, hogy a faparenchyma a tracheákat és a belet gyr
alakban körülkeríti, a háncs kívül marad s a gyrt csak a
bekerített tracheákkal érintkez darabon környezi. A mint a
bázistól még távolabb megyünk, a bél és a faparenchyma fásodása
gyengül s egy bizonyos távolságban csak a tracheák lesznek
fásodottak s ezzel a termés edénynyalábjai a fent vázolt
típusos formához jutottak.
A termés alapján a legtöbb esetben még nincs meg a háncs-