BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A papilionatae' termésfala 159
mag közti távolság felez pontjáról veszünk keresztmetszetet, a
hol a magpárnának a magvak közé két oldalról benyomult része
a median síkban összentt egymással.
A magvak növekedése és a magpárna duzzadás! ellenállása
folytán nagy feszültség j létre, de miután a növeked
mag nyomása ezt az ellenállást legyzi, a magpárna sejtjei már
korán deformálódnak s végül az érés idejére már jórészt a vízveszteség
hatására is pehelyszer foszlányokká zsugorodik az
egész magpárna. Az izekre töredez magpárnás terméseken a
magpárna izületi része, a mely a két mag közti távolság felez
síkjának két oldalán van, elfásodik (12. kép) s az izületi szövetnek
kizárólagos vagy lényeges részét teszi s az utóbbi esetben
a rendestl eltér alakot ölt.
A bels epidennis sejtjei igen vékonyfalúak, nyújtottak
vagy izodiametrikusak, a befelé tekint falak jobbára papillaszerüen
kidudorodnak és számos esetben vékonyfalú szrökbe
nyúlnak. Bels faluk csak kivételesen vastag, mint az Amorpha
és a Melilotus esetében látható : oldalsó faluk ellenben elég
gyakran létrás vastagodást tüntet fel {TrifoUum). Kutikulát csak
az Amorpha bels epidermisén találtam. Chloroplast és keményít
tartalom elég gyakran kimutatható.
Az edénynyalábok. A Papilionatae termésében három
nagy edén3'nyaláb van, melyek közül kett a termlevél két szélén, a
hasi forradás mentén, s egy ezekkel szemben a háti oldalon fut
végig. Az utóbbi a levél ferével azonos, s mégis azt látjuk,
hogy a két hasi edénynyalábtörzs viszi az uralkodó szerepet
ennek az az egyszer tény a magyarázata, hogy a magvak táplálása
e két edénynyalábra hárult. Különösen ott szembetn a
háti edénynyaláb alárendeltsége, a hol a termés rövid.
Ezeken kívül kisebb edénynyaláb-elágazodásokat találunk,
melyek a parenchymát reczésen, harántirányb;in vagy hosszirányban
átjárva egymással anastomisálnak ; eredhetnek az összes
fedénynyalábok különböz magasságú pontjain, de az utolsó
esetben jobbára csak a bázison.
A három f-edénynyalábot egy-egy, többnyire jól fejlett
háncsstereoma öv kiséri. Nagyon jellemz, hogy a xylém alkatrészei
közül csak a tracheák vannak fásodva, a többi elemek
mind lágyan maradtak.
A parenchyma erezetét képez edéuynyalábok háncs- stereomája
ritkán és csak azon génuszokon fejldik ki, a hol az
erezet hosszirányú edénynyalabokból áll {Medicago, Trigonella,
Coronilla).
A háti és a hasi stereoma-ívek szerkezete a felnyílás módjával
szoros vonatkozásban van. A két utóbbi az összes felnyíló
terméseknél egy közbe iktatott, ú. n elválási szövet által van
elkülönítve egymástól és a median-sik szerint egymással symmetrikusan
egyenl, miért is egységes övet látszanak alkotni (1.
kép). A háti edénynyalábot kisér öv csak a két kopácsai nyíló