BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
A PAPILIONATAE TERMÉSFALA 157 kedésektöl érdes. Chloroplastok némelykor váladékok és az Amorphán calciumoxalát kristályok találhatók a küls epirdemis sejtjeiben. A levegönyilások még a xerophyta- típusú fajok termésén sincsenek bemélyesztve, a Glycijrrhiza-n meg éppen kiemelkednek. Elrendezésük az epidermis sejtek alakjától függ, ha ezek a sejtek egyenes vonalban feltnen nyújtottak, úgy a levegönyilások elhelyezkedésében a határozott irány minden esetben pontosan kimutatható, ellenkez esetben nem. A szrök és emergentiák, különösen az elbbiek a legtöbb termésen elfordulnak. A szrök a termésérés idejére gyakran lehullanak és számos génuszon belül jellemz alakot öltenek. A parenchyma rendszerint nyújtott, ritkábban isodiametrikusan legömbölyöd, vagy lapított és amoeba-alakú szabálytalan sejtekbl áll. A sejtfalak lágyak, vékonyak, ritkábban különböz módon vastagodottak. A sejtközti járatok nagyon alárendelten képzdtek, kivételt képez a Trifolmtn és némely Medicago faj. A sejt tartalmi részei sorában a chloroplast, a keményít, calciumoxalát és a váladékok említhetk meg. A keményít különösen a varratok közelében halmozódik fel nagy mennyiségben, a calciumoxalát rövid prismatikus kristályokban, különösen a rostréteggel határos legbels parenchyma sejtrétegben s már valamivel ritkábban a háncs-stereoma ívek küls oldalát kisér sejtekben található összefügg, vagy szakadozott krisíálymezket alkotva. A kristályok minden kristálytartó sejtben csak egyesével fordulnak el. A váladékok gyakran az egész parenchymát és a küls epidermisr elöntik, vagy csak bizonyos sejtekben raktározódnak, melyek egj^séges réteggé csoportosulva, vagy egymástól elszigetelten fordulnak el ; igen gyakori a lysigen váladéktartók képzdése, melyek nagyon eltér alakúak lehetnek, legszebb példát az Amorpha-n észleltem, melynek gömb- vagy ellipsoid-alakú lysigen váladéktartói a narancshéjban lev lysigén olajtartóknak h képmásai. A roütréteg. A német szerzk „Hartschicht", vagy „Hartfaserschichf néven említik. Két típusa különböztethet meg. Az egyik esetben hosszúra nyúlt, vékony s többnyire isodiamet- rikus keresztmetszet rostokból áll. Faluk a gödörkéktöl eltekintve, melyek különben is csak gyéren mutatkoznak, minden esetben egyenletes vastagságú s így a sejtüreg a rost alakját utánozza az egymásra következ rétegek rostjai teljesen azonosak, csak kivételkép találni különbségeket s ezek a különbségek is nagyobbrészt a rost tágasságára vonatkoznak. A másik típusú rostréteg elemei, mint már Z i m m e r m a ii n, majd Steinbrinck és Ledére du Sablon viszgálataiból tudjuk az egyes rétegsorozatoknak megfelelen differentiálódtak, legbelül hosszú s majdnem isodiametrikus keresztmetszet s csak kevés gödörkétl likgatott vékonyfalú rostokból állanak, melyekre kifelé 'egyre rövidül, ersen összenyomott s nagyobb számú, gyakran elágazó gödör- 14*
158 FüCSKÓ M. kéktl átjárt vastagabb falú rostok következnek, melyek az utóbbi tulajdonságuk miatt a kösejtekre emlékeztetnek (18. kép) Keresztmetszetben ez utóbbi rostok jobbára kihegyezett elliptikus képet adnak, melynek hosszabbik tengelye a median síkra merleges és ez a tengely kifelé fokozatosan nagyobbodik ; a sejtüreg nagyon szk elliptikus, befelé fokozatosan tágul ; a falak vastagsága kifelé, különösen a tangentialis falakon gyarapodik szembetnen. A Oenista, Cytisus és a Spartkim. génuszok termésének rostrétegóben e rostokon kívül még két vagy több rétegben sora- kozó, s oldalt ersen összenyomott makrosklereidák találhatók (19. kép), melyeknek keresztmetszete a legküls sor kivételével az imént leírt rostokéhoz hasonló. Eltekintve a rostok alakjától, nem ritka az az eset, midn a „Hartschicht" egymástól már fejldéstanilag is jól megkülönböztethet két részre oszlik, melyekbeji az alkotó elemek eltér irányúak. Az els típusba tartozó genusokon csak e két rész rostjainak iránya különböz, a másodikban, mint azt a Cytisus^ Oenista s a Spartium-on láttuk, anatómiai eltérések is mutatkoznak. Már e helyen megemlítem, hogy a küls rész elemeinek iránya a parenchyma-sej tekével azonos. A rostok anatómiai diflferentiálódása a rostréteg vastagság- beli gyarapodásával s mint alább még szó lesz róla, a pericarpium szöveti elemeinek iránj^beli s egyéb anatómiai diöerentialódásával kapcsolatos. A magpái'nát a Hedisareae, Loteae, Phaseoleae tribusok keretén belül találtam. Kraus G. a Phaseolus vulgáris L.-nál említést tesz róla, a nélkül, hogy bvebben jellemezné. Igen vékony falú, jobbára a termés belseje felé nyújtott parenchymás sejtekbl áll. melyek sem váladékot, sem keményítt, sem chloroplastokat nem tartalmaznak. Edénynyalábok soha sem lépnek bele. Vastagsága legnagyobb a transversal síkban, a varratok felé fokozatosan vékonyodik. A termés median síkkal elválasztott jobb- és baloldali felének centripetális vastagodása folytán jön létre és a magvakat minden oldalról szorosan körülveszi. Sejtjei többnyire jól kivehet sorokban rendezettek s mindig olyan alakúak e sorok, hogy legalább a végs sejtjeik hosszanti falai a magvak felületére merlegesek s így akár a transversal sík szerinti hosszmetszetet, akár a keresztmetszetet nézzük, mindig hyperbola- szer sorokat látunk. A transversal hosszmetszeten a sejtsorokat ki kell egészítenünk, hogy a hyperbolák teljesek legyenek és így minden mag körül egy-egy hyperbola-rendszer látható, melynek valós tengelye az az egyenes vonal, a mely a magvak transversal tengelyével esik egybe (16. kép). Keresztmetszeten, mely a termést valamely mag sagittalis és transversalis tengelyébe es síkban szeli, szintén hiányosak a hyperbolák de könnyen kiegészíthetk egy teljes hyperbola rendszerré, melynek valós tengelye a mag sagittalis tengelyével esik egybe. Teljes hyperbolákból álló rendszert csak akkor kapunk, ha két
- Page 141 and 142: ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEGYEINEK FL
- Page 143 and 144: ADATOK A BÜKK É8 ELÖHEGYEINEK FL
- Page 145 and 146: ADATOK A BÜKK ÉÖ ELÖHEGYEINRK F
- Page 147 and 148: RAPAICS RAYMUND ." AZ AQUILEGIA-GEN
- Page 149 and 150: AZ AQUILEÜIA-GÉNUSZ 119 kezik has
- Page 151 and 152: AZ AQUILEGIA-GÉNUBZ 121 hogy alapj
- Page 153 and 154: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 123 A virág
- Page 155 and 156: 1. Campylocentrae, 2. Ambiguae. AZ
- Page 157 and 158: AZ AQUILEGIA-GENUSZ 127 ségét, en
- Page 159 and 160: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 129 egyes eset
- Page 161 and 162: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 131 5. Clavis
- Page 163 and 164: (K 1 s c h y I). AZ AQUILEGIA-GÉNU
- Page 165 and 166: AZ AQUILÉGIA GÉXÜSZ 135 Diagn. I
- Page 167 and 168: M0E6Z G. : NÉHÁNY BEVÁNDOROLT N
- Page 169 and 170: NÉHÁNY BEVÁNDOKOLT NÖVÉNYÜNK
- Page 171 and 172: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 173 and 174: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 175 and 176: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 177 and 178: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 179 and 180: Kunszt János, néhai : A NÖVÉNYT
- Page 181 and 182: NÖVÉNYTANI RKF ERTORIUM 151 Gyjte
- Page 183 and 184: ZAKOBZTÁLYI ÜGYEK 153 párta, cs
- Page 185 and 186: A szakosztály július, augusztus
- Page 187 and 188: VIII. KÖTET. 1909. X. 20. 4. és 5
- Page 189 and 190: Zavarok kikerülése végeti felhí
- Page 191: 156 FUCSKO M. : Steinbrinck; Über
- Page 195 and 196: 160 FucsKó M. termésekben szakít
- Page 197 and 198: 162 FUCBKÓ M. : tsen állandó. A
- Page 199 and 200: 164 rucsKÓ M. chyma és a bels epi
- Page 201 and 202: 166 FucsKó M. A rostréteg fejldé
- Page 203 and 204: 168 }. FucsKó M. A tüsz típusa a
- Page 205 and 206: 170 FucsKÓ M. gyakran érintkezés
- Page 207 and 208: 172 FucsKó M. levegnyílások elli
- Page 209 and 210: 174 FUCSKO M. L.-oii, de különös
- Page 211 and 212: 176 FucsKó M. : tulajdonságai ala
- Page 213 and 214: 178 FÜC8KÓ M. GlycyrPhiza. A szö
- Page 215 and 216: 180 FücsKó M. R. Pseud-acacia f.
- Page 217 and 218: 182 FÜCSKÓ M. A magvak a rekeszfa
- Page 219 and 220: 184 KucöKó M. (a mi akkor látszi
- Page 221 and 222: 186 FUC8K0 M. ellipsoid-alakú lysi
- Page 223: 188 FUCSKO M. közti távolság fel
- Page 226 and 227: A PAPILIONATAE TERMESFALA 191 lágy
- Page 228 and 229: A PAPIIilONATAE TERMESFALA 193 és
- Page 230 and 231: A PAPILIONATAE TERMESFALA 195 rizte
- Page 232 and 233: A PAPILIONATAE TERMEÖFALA 197 derm
- Page 234 and 235: A PAPILIONATAE TERMESPALA 199 falú
- Page 236 and 237: A PAPIlilONATAE TERMESFALA 201 lev
- Page 238 and 239: A PAPILIONATAE TERMÉSFALA 203 Lecl
- Page 240 and 241: A PAPILIONATAE TERMESPALA 205 Lecle
158 FüCSKÓ M.<br />
kéktl átjárt vastagabb falú rostok következnek, melyek az utóbbi<br />
tulajdonságuk miatt a kösejtekre emlékeztetnek (18. kép) Keresztmetszetben<br />
ez utóbbi rostok jobbára kihegyezett elliptikus képet<br />
adnak, melynek hosszabbik tengelye a median síkra merleges<br />
és ez a tengely kifelé fokozatosan nagyobbodik ; a sejtüreg<br />
nagyon szk elliptikus, befelé fokozatosan tágul ; a falak vastagsága<br />
kifelé, különösen a tangentialis falakon gyarapodik szembetnen.<br />
A Oenista, Cytisus és a Spartkim. génuszok termésének<br />
rostrétegóben e rostokon kívül még két vagy több rétegben sora-<br />
kozó, s oldalt ersen összenyomott makrosklereidák találhatók<br />
(19. kép), melyeknek keresztmetszete a legküls sor kivételével<br />
az imént leírt rostokéhoz hasonló.<br />
Eltekintve a rostok alakjától, nem ritka az az eset, midn<br />
a „Hartschicht" egymástól már fejldéstanilag is jól megkülönböztethet<br />
két részre oszlik, melyekbeji az alkotó elemek eltér<br />
irányúak. Az els típusba tartozó genusokon csak e két rész<br />
rostjainak iránya különböz, a másodikban, mint azt a Cytisus^<br />
Oenista s a Spartium-on láttuk, anatómiai eltérések is mutatkoznak.<br />
Már e helyen megemlítem, hogy a küls rész elemeinek<br />
iránya a parenchyma-sej tekével azonos.<br />
A rostok anatómiai diflferentiálódása a rostréteg vastagság-<br />
beli gyarapodásával s mint alább még szó lesz róla, a pericarpium<br />
szöveti elemeinek iránj^beli s egyéb anatómiai diöerentialódásával<br />
kapcsolatos.<br />
A magpái'nát a Hedisareae, Loteae, Phaseoleae tribusok<br />
keretén belül találtam. Kraus G. a Phaseolus vulgáris L.-nál<br />
említést tesz róla, a nélkül, hogy bvebben jellemezné. Igen<br />
vékony falú, jobbára a termés belseje felé nyújtott parenchymás<br />
sejtekbl áll. melyek sem váladékot, sem keményítt, sem<br />
chloroplastokat nem tartalmaznak. Edénynyalábok soha sem lépnek<br />
bele. Vastagsága legnagyobb a transversal síkban, a varratok<br />
felé fokozatosan vékonyodik. A termés median síkkal elválasztott<br />
jobb- és baloldali felének centripetális vastagodása folytán jön<br />
létre és a magvakat minden oldalról szorosan körülveszi. Sejtjei<br />
többnyire jól kivehet sorokban rendezettek s mindig olyan alakúak<br />
e sorok, hogy legalább a végs sejtjeik hosszanti falai a<br />
magvak felületére merlegesek s így akár a transversal sík szerinti<br />
hosszmetszetet, akár a keresztmetszetet nézzük, mindig<br />
hyperbola- szer sorokat látunk. A transversal hosszmetszeten a<br />
sejtsorokat ki kell egészítenünk, hogy a hyperbolák teljesek<br />
legyenek és így minden mag körül egy-egy hyperbola-rendszer<br />
látható, melynek valós tengelye az az egyenes vonal, a mely a<br />
magvak transversal tengelyével esik egybe (16. kép). Keresztmetszeten,<br />
mely a termést valamely mag sagittalis és transversalis<br />
tengelyébe es síkban szeli, szintén hiányosak a hyperbolák<br />
de könnyen kiegészíthetk egy teljes hyperbola rendszerré, melynek<br />
valós tengelye a mag sagittalis tengelyével esik egybe.<br />
Teljes hyperbolákból álló rendszert csak akkor kapunk, ha két
Change language