BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

A PAPILIONATAE TERMÉSFALA 157
kedésektöl érdes. Chloroplastok némelykor váladékok és az
Amorphán calciumoxalát kristályok találhatók a küls epirdemis
sejtjeiben.
A levegönyilások még a xerophyta- típusú fajok termésén
sincsenek bemélyesztve, a Glycijrrhiza-n meg éppen kiemelkednek.
Elrendezésük az epidermis sejtek alakjától függ, ha ezek
a sejtek egyenes vonalban feltnen nyújtottak, úgy a levegönyilások
elhelyezkedésében a határozott irány minden esetben pontosan
kimutatható, ellenkez esetben nem.
A szrök és emergentiák, különösen az elbbiek a legtöbb
termésen elfordulnak. A szrök a termésérés idejére gyakran
lehullanak és számos génuszon belül jellemz alakot öltenek.
A parenchyma rendszerint nyújtott, ritkábban isodiametrikusan
legömbölyöd, vagy lapított és amoeba-alakú szabálytalan
sejtekbl áll. A sejtfalak lágyak, vékonyak, ritkábban különböz
módon vastagodottak. A sejtközti járatok nagyon alárendelten
képzdtek, kivételt képez a Trifolmtn és némely Medicago faj.
A sejt tartalmi részei sorában a chloroplast, a keményít, calciumoxalát
és a váladékok említhetk meg. A keményít különösen
a varratok közelében halmozódik fel nagy mennyiségben,
a calciumoxalát rövid prismatikus kristályokban, különösen a rostréteggel
határos legbels parenchyma sejtrétegben s már valamivel
ritkábban a háncs-stereoma ívek küls oldalát kisér sejtekben
található összefügg, vagy szakadozott krisíálymezket alkotva.
A kristályok minden kristálytartó sejtben csak egyesével fordulnak
el. A váladékok gyakran az egész parenchymát és a küls
epidermisr elöntik, vagy csak bizonyos sejtekben raktározódnak,
melyek egj^séges réteggé csoportosulva, vagy egymástól elszigetelten
fordulnak el ; igen gyakori a lysigen váladéktartók képzdése,
melyek nagyon eltér alakúak lehetnek, legszebb példát
az Amorpha-n észleltem, melynek gömb- vagy ellipsoid-alakú
lysigen váladéktartói a narancshéjban lev lysigén olajtartóknak
h képmásai.
A roütréteg. A német szerzk „Hartschicht", vagy „Hartfaserschichf
néven említik. Két típusa különböztethet meg.
Az egyik esetben hosszúra nyúlt, vékony s többnyire isodiamet-
rikus keresztmetszet rostokból áll. Faluk a gödörkéktöl eltekintve,
melyek különben is csak gyéren mutatkoznak, minden esetben
egyenletes vastagságú s így a sejtüreg a rost alakját utánozza
az egymásra következ rétegek rostjai teljesen azonosak, csak
kivételkép találni különbségeket s ezek a különbségek is nagyobbrészt
a rost tágasságára vonatkoznak. A másik típusú rostréteg
elemei, mint már Z i m m e r m a ii n, majd Steinbrinck és Ledére
du Sablon viszgálataiból tudjuk az egyes rétegsorozatoknak
megfelelen differentiálódtak, legbelül hosszú s majdnem
isodiametrikus keresztmetszet s csak kevés gödörkétl likgatott
vékonyfalú rostokból állanak, melyekre kifelé 'egyre rövidül,
ersen összenyomott s nagyobb számú, gyakran elágazó gödör-
14*