BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

ZAKOBZTÁLYI ÜGYEK 153
párta, csésze, porzó, term. Az involucellum median-transversális 4 dudorral,
a párta ennek superponálva 4 dudorral, a csésze ezek között 8— 16 dudorral.
Az anthera dudorai a párta csövének alapi részén ezzel váltakozva keletkeznek
és közös alappal emelkednek. A term a czentrális mélyedés peremén
két félholdalakú dudorral indul fejldésnek.
4. A szakosztály elhatározza, hogj' Pünkösd két napján a Mátra-
hegységbe botanikai kirándulást rendez.
A növénytani szakosztály 1909. évi május hó 12-én tartott 147. ülésének
jegyzökönyve.
Elnök :
Klein
Gyula. Jegyz :
Moesz
Gusztáv.
1. Fucskó Mihály ismerteti a Papilionatae termésének fejldését
és biológiáját. A termés fels állású monomer, együreg magházból fejldik.
A virág kinyílásakor a magházban a magpárna és a rostréteg még
nincsenek meg, legfeljebb nyomaik. A megtermékenyítés után a magház a
hosszúság és a szélesség irányában gyors növekedésnek indul. A magvak
növekedése csak akkor válik intenzivebbé, midn a termés növekedését
befejezte. Különösen áll ez a hüvelyre.
A hüvely torzióval nyílik fel és a felnyílást követ pillanatban a
magvakat a kopácsok szétszórják. A torzió oka a rostrétegben van. A csa-
varodás tengelye nem esik egybe a rostok irányával, mint azt eddig vélték,
továbbá nem is rögzített, hanem a rostokkal folytonosan kisebbed szöget
zár be. A csavarodásnak oka :
a rostréteg egymáson lev rostozatainak a
vízveszteség által okozott különböz mérték összehúzódásából származó
feszültség. A legnagyobb mértékben összehúzódó rostok nem a rostréteg
legbels részében vannak, a mint azt Zimmermann és Steinbrinck
vélték, hanem mindig a közbüls tájban, egyszer a bels, máskor a küls
laphoz közelebb. A rostok a kopács csavarodása alkalmával negatív tor-
ziót végeznek, a mit Zimmermann tagadott. (Megjelenik.)
2. Moesz Gusztáv ismerteti P. Privat-Deschanel
„Ausztrália sós tfrületci és a Salt-bush'' czím czikkét. Ennek kapcsán
felhívja a szakosztály figyelmét az Alföld szikeseire, melyeknek növény-
takaróval való ellátása érdekében érdemes volna Ausztrália haloíita növé-
nyeivel kísérletezni. Ausztráliába 1776-ban hozták az els merinói juhokat.
1889-ben már több mint 750 millió juhot számítottak össze. A juhállomány
évente több mint egy millióval szaporodik. E nagyszabású juhgazdaságnak
egyedüli fentartója Ausztrália halotita növényzete. Eladó rámutat arra,
hogy Ausztrália sósterületei mennyire hasonlítanak a mi szikeseinkhez.
Ott is eltnnek a vizek nyáron s nyomukban terjedelmes síkságok maradnak
vissza, melyeket megrepedezett sár és sótól csillogó kéreg borít.
Privat-Deschanel szerint a növényev állatok igen kedvelik a saltbush
növényeit, melyeket nemcsak frissen, hanem szénaállapotban is meg-
esznek. E növények ellenállóképessége nagy. A legforróbb nyáron, a
leghosszabb szárazság idején, a mikor már minden más növény elpusztult,
még szépen zöldéinek. Ezen eUenállóképesség a só higroszkopikus tulajdonságán
alapszik. A salt-bushnak sok faja van. Privat-Deschane
szám szerint 13 génuszba tartozó 86 fajt említ. Ezek közül az Atriplec