BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

146 MOESZ G.
ban oly nagy feltnést és nem támasztott oly nagy irodalmat, mint
az Elodea canadensis.
Valószínleg 1836-ban került Északamerikából az Írországi
Warrington-ha, néhány oczeánontúli vízinövénynek behozatala alkalmával.
Három évtized múlva már Berlin mellett volt. Középeurópa
vizeiben ijeszt mértékben burjánzott el. A spandaui csatornát nagy
pénzköitség és három bavi kemény munka árán tudták csak tle meg-
tisztítani,
l88()-b3n megjelent Alsóausztriában, a Dunában Mautern-néX
és l?^!-)5-ben Hainburg melll közlik. Utóbbi helyen késn vették
észre, mert 1883 szepr. 14-én Pozsony mellett a „Poetschen" mocsár-
ban már megtalálja Degen A., akkor még Vili. oszt. tanuló (M.
Nemz. Múz. herb. !). Degen elküldte a növényt Staub M.-nak és
IStapf 0.-nak, kik benne felismerték az Elodea canadensis-i {?> i a \xh
M.: Termtud. Közi. 1884, p. 135 és Schiller Zs.: Ö. B. Z. 1884,
p. 73). Staub M. különben már 1881-ben felhívta a közönség figyelmét
a külföldön terjeszked Elodea canadensis-re (Termtud. Közi.
1881, p. 211). Pozsony mellett Schiller is gyjti 1883-ban (M.
Nemz. Múz. herb.!). Idézett czikkében megjegyzi, hogy a pozsonyi
Dunaágban otthonosan érzi magát e növény. Hazánk területén elsnek
Borbás találja 18^'2 júl. 10-én Nagyharhócz és Kishar'kócz
között, Vasmegyében. A Mura egy holt ágában bven volt belle.
(Borbás: Az átokhinár fenyeget. Tanáregyesület í Közi. 1882/3, p.
18.T— 186). Ugyanitt 1888-ban Márton L. is gyjtötte (M. Nemz.
Múz. herb.!). 1885 szept. 5-én Hermann Gábor megtalálja a
Csepelszigeten, az elzárt Dunaágban, hol bven volt belle (Termr-
Fz. IX. p. 282K A következ évben Schilberszky K. is gyjtötte
e hel}en. 1891-ben pedig ugyancsak Schilberszky ráakadt
Óbuda és a Római fürd között, áradásos parton, a Duna egyik apró
öblöcskéjében, szemben a hajógyár-sziget északi csúcsával (Termtud.
Közi. 1891, p. 372). Bár itt tömött gyepekben \olt. a rákövetkez évben
már eltnt innen (Fílarszky: Termtud. Közi. Pótf. 1892, p. 120).
Bizonyára elsodorta a víz.
1891-ben Perlaky G. megtaUlia a Csepelszigeten, Tököl mel-
lett, állóvízben (M. Nemz. Múz. herb.!).
Klein Gyula 1898-ban a budapesti Városligeti tóban látta
(Termtud. Közi. 1898, p. 276). Schilberszky K. (Termtud.
Közi. 1891, p. 872) említi, hogy dr. Procopp Jen rákosfalvi
kertjének egy nagyobb niedenczéjében évek óta tartotta. Mivel ersen
elszaporodott, idnkint litkította és „nyalábszámra hordatta a kerttel
határos Rákos-patakba. Késbb már nyggé lett és ezért teljesen ki-
irtotta. Lehetséges, hogy ísry került a Dunába is."
Jelenleg Budapesten úgylátszik csak a Kelenföldön, a Gellért-
hegy tövében lev, téglavetés idejébl visszamaradt medenczében él
még (Mágocsi-Dietz S. közlése).
1896-ban fedezi fel Zoltán V. Gyr mellett (Zoltán V. :
Gyr viránya. 1904, p. 12— 16). Ezen elfordulás nevezetessége, hogy
az ország területén egyedül itt virágzott az Elodea. Virágai kicsinyek,