BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
140 MOESZ G. 1908-ban gyjtöttem a Garamvlgyében. Elsízben Újbánya mellett, júl. 16 án, de ekkor méi? c^ak bimbózott, másodsorban Tuzson János társaságában, Garamrudnó és Zsarnócza közt. Július utolsó napjaiban már teljes virágzásban állott. Élénk sárgaszín virágzata messzire látbató. Szárai srn állanak egymás mellett. Helyenként valóságos formácziót alkot. Megfigyeltem Garamssentbene- deJctl Zólyomig. Valószín, hogy Zólyomon túl is elfordul. Garainvölgyi elfordulásáról különben évek óta van tudomásom. Mindebbl valószínvé válik, hogy a S. serotina hazánkba Pozsony fell jött s a Duna mentén terjedt tova. Egyes mellékfolyók völgyeibe is a Duna fell hatolt (Vág, Garam, RábaX Hogy a Tisza partjára is a Duni fell jött volna, annak kétségtelen megállapítására nincs elég adatunk. Menyhárt nem említi Kalocsa vidékérl, Z o rk ó c z y sem em'íii Újvidékrl. Mivel e növény termésének repül készüléke van, fel kell tennünk, hogy a szél úrján egyik folyó völgyébl, nagyobb távolságra, egy más folyóhoz is el tud jutni. Feltn elfordulás az erdélyi és a nógrádi. S c h u r Szebenmegyéböl közli 1866-ban. Bizonyos, hogy már elbb is ott volt és nem nyugat felöl származott oda. Valószínleg kerti szökevény volt az se. A nógrádi elfordulást, melyrl Kunszt 1878-ban közelebbi adatokat nem említ, nem vettem fel a jegyzékbe, mert lehetségesnek tartom, hogy ez a Solidago nem azonos a S serotina va]. Erechthites hieracifolius (L.) Kaf. Senecio hieracifolius L. (Species Plantarum. Erechtites hieracifolia Rafinisque (in 1753. p. 866.) D. C. Prodromus, 1837. VI. p. 294.) Erechthites praealta Rafinisque. (Lessing in Linnaea. 1831. p. 411.) Hazája Eszakamerika, Mexikó, Brazília és a Caraibi szigetcsoport. Nagyon hasonlít a Senecio-félékhez ; innen van, hogy azok, kik elsízben találják. Senecio-nak nézik. Hasonlít a Sonchus-hoz is. Mindkét génusztól abban tér el. hogy fészkének heterogamiás csöves virágai vannak. Még pedig a szélíök termsek. a belsk kétivarúak. Úgy mint Amerikában, nálunk is szereti az erd vágásokat. Található azonban erdszélén, utak mentén, st lápos területen is {Hanság és a pozsonyszenfgyörgyi „Schzír^' láp). Rendesen magasra nó. l"ó m. magas Erechthitesek elég gyakoriak. Rechinger a "Oísonymegyei „Schur" erdbl 3 m. magas Erechthitest említ, (Ha iiizyan ez a szám nem sajtóhiba.) Waisbecker A. Kszeg és Csák mellett oly kistermet Erechthitesre akadt, melynek el nem ágazó szára csak 10— .30 cm, magas volt és csak 1— 3 fészket viselt. Helyenként nagy mennyiségben jelent meg. "Waisbecker A. f. minornak nevezte. Elismerte, hogy e kistermet alak és a típus közt ár menet van. Ezen amerikai növénynek különös érdekességet kölcsönöz azon körülmény, hogy európai vándorútját hazánkban kezdte meg. K o r n-
NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK 141 liuber és H e i in e r 1 (Ö. ÍJ. Z. IHSi). p. 297) azt gyanítják, hogy zágrábi botanikus kertbl indult vámlorútra. Jelenleg ismerik már nemcsak Ausztriából, hanem Németországból is. 1876-ban találták elször. Felfedezje: Vukotinovic L., ki Zágráb mellett erdövágásban találta és elnevezte Senecio sonchoides- iiek. (Rad. Jugoslavenske Akad. 1881 és FI. exsicc. Austro-Hung. Nr. 658.) E helyrl eltnt és csak négy év múlva talált reá újból. Schlosser Senecio Vukotinorici névvel látta el és leírását 1881-ben az Ö. B. Z. 5-ik olddán közölte. Nagyon meglep, hogy Zágrábban való felfedeztetése után egy évre, 1877-ban már Kszegen is meg- jelent. Itt Freh találta els ízben, de fel nem ismerte, Seneeio Cncaliaster-ne'k nézte. Borbás, midn lí^93-ban a Hot. Centrbl. 270. oldalán ismerteti Waisbecker egyik munkáját, helyesbíti Freh adatát Senecio VuJcofinorici-ve. Ugyancsak Borbás mutatja ki, hogy e növénynek nincs Európában rokonsága. (Tauáregyes. Közi. 1883.) Kszeg vidékén Waisbecker évek múlva többször is gyjtött belle. Tudtommal legutoljára 1895-ben. Tehát mintegy húsz esztendeig tartott ki egy szkebb területen. De lehet, hogy még jelen- leg is él ott. 1883-ban Borbás megtalálja Gyepüfüzesen (Vas m.) és Kéthciyen (Sopron m.) (Borbás: Ö. B. Z. 1886. p. 37.). Borbás valószínnek tartja, hogy e növény a giáczi botanikus kertbl sza- b;dult ki. 188 4 -ben Kornhuber és Heimerl a Hanságon fedezik fel nagy mennyiségben, még pedig a kapuvári égererdben, különösen a vágásokban, hol a növény 1— 1"5 m. magasra ntt. Azt gyanítják, hogy vagy a gráczi, vagy a zágrábi botanikus kertbl szaporodott el.
- Page 119 and 120: NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 93 —
- Page 121 and 122: 17—26. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓ
- Page 123 and 124: NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 97 —
- Page 125 and 126: NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 99 climat
- Page 127 and 128: SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 10 a melyen k
- Page 129 and 130: A szakosztály július, augusztus
- Page 131 and 132: VIII. KÖTET. 1909. VI. 30. 3. FÜZ
- Page 133 and 134: BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. T
- Page 135 and 136: ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEQYEINEK FL
- Page 137 and 138: ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEGYEINEK FL
- Page 139 and 140: ADATOK A BÜKK É6 ELÖHEGYEINEK FL
- Page 141 and 142: ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEGYEINEK FL
- Page 143 and 144: ADATOK A BÜKK É8 ELÖHEGYEINEK FL
- Page 145 and 146: ADATOK A BÜKK ÉÖ ELÖHEGYEINRK F
- Page 147 and 148: RAPAICS RAYMUND ." AZ AQUILEGIA-GEN
- Page 149 and 150: AZ AQUILEÜIA-GÉNUSZ 119 kezik has
- Page 151 and 152: AZ AQUILEGIA-GÉNUBZ 121 hogy alapj
- Page 153 and 154: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 123 A virág
- Page 155 and 156: 1. Campylocentrae, 2. Ambiguae. AZ
- Page 157 and 158: AZ AQUILEGIA-GENUSZ 127 ségét, en
- Page 159 and 160: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 129 egyes eset
- Page 161 and 162: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 131 5. Clavis
- Page 163 and 164: (K 1 s c h y I). AZ AQUILEGIA-GÉNU
- Page 165 and 166: AZ AQUILÉGIA GÉXÜSZ 135 Diagn. I
- Page 167 and 168: M0E6Z G. : NÉHÁNY BEVÁNDOROLT N
- Page 169: NÉHÁNY BEVÁNDOKOLT NÖVÉNYÜNK
- Page 173 and 174: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 175 and 176: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 177 and 178: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 179 and 180: Kunszt János, néhai : A NÖVÉNYT
- Page 181 and 182: NÖVÉNYTANI RKF ERTORIUM 151 Gyjte
- Page 183 and 184: ZAKOBZTÁLYI ÜGYEK 153 párta, cs
- Page 185 and 186: A szakosztály július, augusztus
- Page 187 and 188: VIII. KÖTET. 1909. X. 20. 4. és 5
- Page 189 and 190: Zavarok kikerülése végeti felhí
- Page 191 and 192: 156 FUCSKO M. : Steinbrinck; Über
- Page 193 and 194: 158 FüCSKÓ M. kéktl átjárt vas
- Page 195 and 196: 160 FucsKó M. termésekben szakít
- Page 197 and 198: 162 FUCBKÓ M. : tsen állandó. A
- Page 199 and 200: 164 rucsKÓ M. chyma és a bels epi
- Page 201 and 202: 166 FucsKó M. A rostréteg fejldé
- Page 203 and 204: 168 }. FucsKó M. A tüsz típusa a
- Page 205 and 206: 170 FucsKÓ M. gyakran érintkezés
- Page 207 and 208: 172 FucsKó M. levegnyílások elli
- Page 209 and 210: 174 FUCSKO M. L.-oii, de különös
- Page 211 and 212: 176 FucsKó M. : tulajdonságai ala
- Page 213 and 214: 178 FÜC8KÓ M. GlycyrPhiza. A szö
- Page 215 and 216: 180 FücsKó M. R. Pseud-acacia f.
- Page 217 and 218: 182 FÜCSKÓ M. A magvak a rekeszfa
- Page 219 and 220: 184 KucöKó M. (a mi akkor látszi
NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK 141<br />
liuber és H e i in e r 1 (Ö. ÍJ. Z. IHSi). p. 297) azt gyanítják, hogy<br />
zágrábi botanikus kertbl indult vámlorútra. Jelenleg ismerik már<br />
nemcsak Ausztriából, hanem Németországból is.<br />
1876-ban találták elször. Felfedezje: Vukotinovic L., ki<br />
Zágráb mellett erdövágásban találta és elnevezte Senecio sonchoides-<br />
iiek. (Rad. Jugoslavenske Akad. 1881 és FI. exsicc. Austro-Hung.<br />
Nr. 658.) E helyrl eltnt és csak négy év múlva talált reá újból.<br />
Schlosser Senecio Vukotinorici névvel látta el és leírását 1881-ben<br />
az Ö. B. Z. 5-ik olddán közölte. Nagyon meglep, hogy Zágrábban<br />
való felfedeztetése után egy évre, 1877-ban már Kszegen is meg-<br />
jelent. Itt Freh találta els ízben, de fel nem ismerte, Seneeio<br />
Cncaliaster-ne'k nézte. Borbás, midn lí^93-ban a Hot. Centrbl.<br />
270. oldalán ismerteti Waisbecker egyik munkáját, helyesbíti<br />
Freh adatát Senecio VuJcofinorici-ve. Ugyancsak Borbás mutatja<br />
ki, hogy e növénynek nincs Európában rokonsága. (Tauáregyes.<br />
Közi. 1883.)<br />
Kszeg vidékén Waisbecker évek múlva többször is gyjtött<br />
belle. Tudtommal legutoljára 1895-ben. Tehát mintegy húsz<br />
esztendeig tartott ki egy szkebb területen. De lehet, hogy még jelen-<br />
leg is él ott.<br />
1883-ban Borbás megtalálja Gyepüfüzesen (Vas m.) és Kéthciyen<br />
(Sopron m.) (Borbás: Ö. B. Z. 1886. p. 37.). Borbás<br />
valószínnek tartja, hogy e növény a giáczi botanikus kertbl sza-<br />
b;dult ki.<br />
188 4 -ben Kornhuber és Heimerl a Hanságon fedezik<br />
fel nagy mennyiségben, még pedig a kapuvári égererdben, különösen<br />
a vágásokban, hol a növény 1— 1"5 m. magasra ntt. Azt gyanítják,<br />
hogy vagy a gráczi, vagy a zágrábi botanikus kertbl szaporodott el.<br />
Change language