BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

AZ AQUILÉGIA GÉXÜSZ 135
Diagn. I. (1853) 10: A. subscaposa Borb. iu Magy. Tud
Akad. Közi. XH. (1882) 18; ? A. dinarica G. Beck 'in Anu.
Naturh. Hofmus. Wien. VI. (1891) 341, A. ÜUepitschii F. Pax
Gr. Pflanzenverbr. Karp. 11. (1908) 52.
b) var. viscosa (G o u a n) G r e n. et G o d r. FI. Fr. I.
(1847) 44; .4. viscosa Gouan FI. Monspel. (1768) 267; A. jnjrenaica
var. decipiens Gren. et Godr. FI. Fr. I. (1847) 45 (sec.
spec. auth. !).
B) Subsp. atroviolacca (A. Lali.) Rapcs; A. vidgaris
var. atroviolacea A vé - L allém en t De Pl. Germ. Rar. (Í829)
15; A. atrata Koch in Flóra XIII. (1830) 119.
Középeurópa növém^e. Az A. coerulescens északi határa
Norvégiában, Svédországban és Finnországban a 63. szélességi
fok ; keletre a Volgáig terjed : déli határvonala keleten az 50.
szélességi fok, a Kárpátok mentén azonban lejut Szerbiába,
azután Albániába, onnan Siczilia alatt Szardínia és Korzika
között Spanyolországnak fordul, a hol Valencián és Cantabrián
át északnak vág : nyugati határvonala Írország és Augolország
nyugati partján majd Skótországon át vonul északra. Ez egyszersmind
az A. nigricaiis-laktíi terület is. A két megkülönböztetett
alakzat oikologiai eredet. Egymás közvetlen közelében
is teremhetnek. így például Grácz mellett, a honnan Z i m m e t e r
az A. Ebneri -t^ühlikáitSL, a locus classicus-on is mindenféle nagyságú
virágú és level meg termet .4. nigricans terem, a mint
errl a wieni Hofmuseum herbáriumában mindenki meggyzdhetik.
Az A. viscosa Francziaország legdélibb felében az Alpokban
és a Pireneusokban honos. Állítólag azonban a szemben
fekv afrikai partokon is terem. Az A. atroviolacea elssorban
is az Alpok növénye. Északra a Juráig, Münchenig és Fels-
Ausztriáig, keletre egész a Eisnyákig, nyugatra Wallisig terjed,
délen pedig e között a két határ között az Alpok legdélibb
nyúlványain is honos. Igaza van azonban S c h u rnak. a ki a
növényt Magyarország keleti felébl is közli, mert az A. atro-
violacea itt is honos. Úgy jellegzetes (Csáklyai k [Csaté !}),
valamint a két alfaj között álló, de inkább az utóbbihoz sorozható
(Kolozsvár [R i c h t e r !]) példányokat láttam Erdélybl.
Az A. vidgaris kedvelt kerti növény. Gyakori szökevény.
Amerikában ilyeténképen már meg is telepedett.
Nóta. Az A. vulgáris alakkörében megkülöuböztetett változatok és
alakzatok minden társnevét nem idézhettem, mert ezek dolgozatomat nagyon
megnövesztették volna. Jobban, mint én, felaprózzák ezt a fajt R o u y et
Foucaud (Flore de Francé I. (1893) 123—126) és Gürke (Plantae
Europeae Tom. U. Fasc. III. (1903) 420—423). Én erre tudományos alapon
nyugvó okot nem találtam. Borb ás is ersen feldarabolja az A. vulgaris-t,
különösen ha a herbáriumokban szétszórt nomen modum-ait is figyelembe
vesszük. Ez irányú fejtegetéseit azonban én nem osztom.
18. A. olympica B o i s s. in Ann. Se. Nat. XVI. (1841) 360.
A Kaukázusban, valamint Perzsia és Arménia vele érintkez határán.
19. A. Moorcroftiana Wall. Cat. Nr. 4713 ; R o y 1 e 111. Bot. Him. I.
(1839) 55.
12