BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

130 RAPAICS RAYMUND
Alatauban az A. Karelíni, a Kaukázusban az A. olympica,
Európában pedig az A. vulgáris, a melynek változatossága,
megfelelöleg annak a változatos földnek, a melyen él, testvérfajai
változatosságát sokszorosan felülmúlja így vándorolt be
Szibériából a Délikárpátokba az A. glandidosa, a melynek
szkebbkörú rokonságából való az A. alpina, noha helyettesít
testvérfajának nem is mondható. Az oka ennek bizonyára az,
hogy az összeköt alakok ma már nem élnek.
A rokonsági kör keletre húzódott alakjaiból az A. hrevistyla
keletkezett, a melyhez hasonló fajokat a Himalájában is
találunk, a melyek különben is szorosabban összefüggenek egymással.
Ezek a fajok sibb típusúak.
A legmélyebben azonban az A. payriflora rokonsági körének
a tagozódásába nyúlt bele a jégkorszak. Már az A. aurea
is, a mely az A. vuk/aris rokonsági körébe tartozik, eléggé
izoláltan él a Balkánon, a mennyiben az A. rjlandulosa-nak rokona
ugyan, de eléggé távoli rokona. Még feltnbb ebbl a szempontból
az A. Ottonis, a mely a Balkánon és Itáliában több
izolált helyen él. És ha az A. Einseleana, Kitaíhelii és beata
ázsiai testvéreit keressük, szintén nem találjuk meg, egyedül az
A. Emseleana., meg az .4. parviflora között lehet néminem köze-
lebbi rokonságot észrevenni.
Ha ezeket az európai fajokat és elterjedésüket pontosabban
szemügyre vesszük, mindjárt feltnik az, hogy mindnyájan
csak törpe alakokban élnek (mig ellenben az A. parviflora termetesebb
növény) és hogy mind az öten Európa legdélibb felében
laknak.
Z i m m e t e r, a ki az európai akvilégiákat önmagukban
vizsgálta, olyaténképen magyarázta meg ezt a jelenséget, hogy
mindezeket az akvilégiákat az A. vulgaris-tól származtatta. Ámde
ennek semmi, de semmi alapja sincsen, úgy hogy Borbás
teljes joggal utasította vissza ezt a feltevést.
A magyarázata szerintem ezeknek a körülményeknek abban
keresend; hogy ezeknek a fajoknak sei és ezek közelebbi
rokonsága nagyon korán eljutottak hozzánk Európába, és itt
aztán a jégkorszak legzordonabb korában egy nagy részük kiveszett,
egy másik felük meg Déleurópában fentartotta magát,
késbb pedig egyes fajok közülük újra nagyobb területet fog-
laltak el, mint például az A. Einseleana az Alpokon, az A. beata
a Pyreneusokban. Hogy azonban miért vesztek ki ezeknek a
fajoknak alsóbb régiókban lakó termetesebb alakjai és hogy
miért tntek el másutt az A. beata, Einseleana és Kitaibeliihez
hasonló akvilégia-fajok, azt már nem lehet megmagyarázni.
Ázsiában ugyanis A. parviflora-íéle akvilégiát az A. p)arvíf.ora-\i
kívül még csak kettt találunk, a melyek azonban csak a harmadkori
flóra menedékhelyén, keleti Ázsiának délibb felén tudták
a jégkorszakot átküzdeni és az európai A. parriflora-íé\e fajokkal
nem is függenek szorosabban egybe.