BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 129
egyes esetekben a sarkantyú annyira megnyúlt, hogy a rovarok
csak rablók módjára juthatnak a mézhez, az mind mai napig
kiderítetlen tény.
Egyetlen egy megfigyeléstl eltekintve — Dalia Trre
szerint^ ugyanis a Bombus Gerstaeckeri nstényei azokat a sisakvirágokat
látogatják, a melyeknek virágjában a mézet a hosszú,
felpöndörödött sarkantyú jobban elrejti, míg a hímek és dolgozók
azokat a fajokat, a melyeknek virágjában a sarkantyú fej-
letlen, a mézhez tehát könnyebben hozzá lehet férni — a sarkantyú
fejlettségi különbségeinek, sem biológiai, sem fiziológiai
magyarázatát még csak sejteni sem tudjuk ; különösen akkor
nem, mikor olyanféle sarkantyúkról van szó, mint az A. coeridea
sarkantyúi.
És e miatt azt sem tudjuk kideríteni, hogy a fajok keletkezésében,
de különösen, hogy azok megoszlásában min szerepe
volt a sarkantyú fejlettségének. Hogy, míg például a sisakvirág
fajai úgy oszlottak meg, hogy Amerikában hiányzik a hosszú,
feipöndörödött sarkantyús virágokkal bíró Paraconitum algénusz,
addig az akvilégiák megoszlása éppen fordítottja ennek,
a mennyiben Amerikában a nagyon hosszú sarkantyús akvilégiák
vannak túlsúlyban.
A mi tehát a harmadkori akvilégiafajok keletkezését és
aztán ebbl a mai három rokonsági kör felbukkanását, valamint
ezeknek a jelenségeknek a közelebbi idejét illeti, a mai körülmények
semmi felvilágosítással sem szolgálnak. Mai elterjedésüket
megmagyarázza ugyan annak a feltételezése, hogy már a
harmadkor végén az euráziai részeken lakó akvilégiák inkább
az A. vulgáris rokonsági Jiörére jellemz típusú virágokkal bír-
tak, ellenben a 5erm^-tenger környékén élt fajok inkább az
A. leptoceras-hoz hasonlítottak, és ez minden bizonyuyal így is
volt, hanem hogy miért volt így, arra nem kapunk sehonnan
feleletet.
Az A. leptoceras rokonsági köre, a mint azt már Borbás
is megjegyzi, Keletázsia és Északamerika tulajdona és minden
bizonynyal egy genetikus középpontból, a Bering -tenger mellékérl
áradt szét. A jégkorszak beköszöntése kergette délre a rokonsági
kör seit, a melyek x\merikában mint A. canadensis, Ázsiában
pedig a harmadkori lakóhely környéként mint A. leptoceras^
másutt meg mint A. viridifiora -\- A. ladifiora maradtak ránk.
Az A. coerulea izolálva áll ebben a rokonsági körben, a mi
arra utal, hogy vagy mindjárt kezdetben izolálva állott el, vagy
pedig, hogy közelebbi rokonai a jégkorszakban kivesztek.
Az A. vulgáris rokonsága a klima lassú lehlésével szintén
délre húzódott egyrészt a Himalájának, másrészt Európának
vándorolva. Az elrenyomulás útját a máig fenmaradt testvérfajok
pontosan mutatják. így helyettesíti az A. ocysepala-i az
1 Kosmos I (1886) 12—19.