BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
128 RAPAICS RAYMUND törpe és magasabb termet alakokra való szétválás tendencziája, noha nem eléggé kifejezetten ahhoz, hogy az alakzatok megkülönböztetésében magának szerepet biztosíthatna. Az A. vulgáris legközelebbi rokonai az A. Karelini, A. oxysepala és az A. olympica^ a melyek együtt egy nagy fajba egyesíthetk. Az A fragrans és az A. Moorcroftiana, bár bizonyosan ebbe a rokonságba valók, egyrészt azokhoz a fajokhoz közelednek, a melyek az A. parviflora rokonságát az A. vulgaris-éyal kötik össze, másrészt azonban, különösen az A. Moor- croftiana, az A. Ottonis, illetve ennek útján az A. leptoceras felé. Az A. aurea minden közelebbi rokon nélkül áll. Az A. glandulosa és A. alpina az egyik irányban, az A. sibirica pedig másikban szakadt ki a középpontból. 4. Növényföldrajzi vonatkozásoh. Az akvilégia-génusz a holarktikus flórabirodalom jel- magának lemz tagja : elterjedésében sehol sem lépi át ennek a flórabirodalomnak a területét ; a génusznak elterjedése tehát bvebb megokolásra nem szorul. Ámde nemcsak a génusz, hanem az egyes rokonsági körök; st az egyes fajok elterjedése is annyira megfelel azoknak a körülményeknek, a melyeket az északi trópusonkívüli fajok elterjedésérl és összefüggésérl általában ismerünk, hogy az akvilégiák növényföldrajzi vonatkozásaira vonatkozólag éppen csak az egyes részleteket kell kiemelnem. Noha nem volt módomban a génusz minden faját megismernem és azonkívül kétségtelen, hogy Közép- és Keletázsiából még nem egy akvilégia kerül el, mégis mai ismeretünk alapján is a legnagyobb valószínséggel feltehetjük, hogy a harmadkor végén csak egynéhány faj akvilégia élt, a melyek azonban az egész sarkot körülfogták. Tekintve azt, hogy reliktumnak ma csak az A. Henryi tekinthet, a harmadkori akvilégiák általános képe csak közvetve rajzolható meg. Ha ugyanis azokra az alakokra gondolunk, a melyek ma a három említett rokonsági sorozatot összekötik és ezeket a típusokat egybevetjük az A. Henryi-\e\, arra a következtetésre kapunk alapot, hogy a harmadkor végén él akvilégiák inkább kis virágúak voltak, sarkantyújuk vagy egyáltalán nem volt, vagy ha volt is, az csak olyanféle fejlettség volt, mint a mai A. parviflora sarkantyúja. Annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy az a három sarkantyútípus, a mely az aquilégia-génusz ma él három rokonsági körét jellemzi, csak az egyes akkori fajok sarkantyújának variácziójában élt, egész fajokat még nem jel- lemzett. Hogy micsoda körülmény volt az oka annak, hogy a boglárkafélék családjában a mézfejt bizonyos génuszok fajainak keretében sarkantyú-nyúlványokba sülyedt, st hogy
AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 129 egyes esetekben a sarkantyú annyira megnyúlt, hogy a rovarok csak rablók módjára juthatnak a mézhez, az mind mai napig kiderítetlen tény. Egyetlen egy megfigyeléstl eltekintve — Dalia Trre szerint^ ugyanis a Bombus Gerstaeckeri nstényei azokat a sisakvirágokat látogatják, a melyeknek virágjában a mézet a hosszú, felpöndörödött sarkantyú jobban elrejti, míg a hímek és dolgozók azokat a fajokat, a melyeknek virágjában a sarkantyú fej- letlen, a mézhez tehát könnyebben hozzá lehet férni — a sarkantyú fejlettségi különbségeinek, sem biológiai, sem fiziológiai magyarázatát még csak sejteni sem tudjuk ; különösen akkor nem, mikor olyanféle sarkantyúkról van szó, mint az A. coeridea sarkantyúi. És e miatt azt sem tudjuk kideríteni, hogy a fajok keletkezésében, de különösen, hogy azok megoszlásában min szerepe volt a sarkantyú fejlettségének. Hogy, míg például a sisakvirág fajai úgy oszlottak meg, hogy Amerikában hiányzik a hosszú, feipöndörödött sarkantyús virágokkal bíró Paraconitum algénusz, addig az akvilégiák megoszlása éppen fordítottja ennek, a mennyiben Amerikában a nagyon hosszú sarkantyús akvilégiák vannak túlsúlyban. A mi tehát a harmadkori akvilégiafajok keletkezését és aztán ebbl a mai három rokonsági kör felbukkanását, valamint ezeknek a jelenségeknek a közelebbi idejét illeti, a mai körülmények semmi felvilágosítással sem szolgálnak. Mai elterjedésüket megmagyarázza ugyan annak a feltételezése, hogy már a harmadkor végén az euráziai részeken lakó akvilégiák inkább az A. vulgáris rokonsági Jiörére jellemz típusú virágokkal bír- tak, ellenben a 5erm^-tenger környékén élt fajok inkább az A. leptoceras-hoz hasonlítottak, és ez minden bizonyuyal így is volt, hanem hogy miért volt így, arra nem kapunk sehonnan feleletet. Az A. leptoceras rokonsági köre, a mint azt már Borbás is megjegyzi, Keletázsia és Északamerika tulajdona és minden bizonynyal egy genetikus középpontból, a Bering -tenger mellékérl áradt szét. A jégkorszak beköszöntése kergette délre a rokonsági kör seit, a melyek x\merikában mint A. canadensis, Ázsiában pedig a harmadkori lakóhely környéként mint A. leptoceras^ másutt meg mint A. viridifiora -\- A. ladifiora maradtak ránk. Az A. coerulea izolálva áll ebben a rokonsági körben, a mi arra utal, hogy vagy mindjárt kezdetben izolálva állott el, vagy pedig, hogy közelebbi rokonai a jégkorszakban kivesztek. Az A. vulgáris rokonsága a klima lassú lehlésével szintén délre húzódott egyrészt a Himalájának, másrészt Európának vándorolva. Az elrenyomulás útját a máig fenmaradt testvérfajok pontosan mutatják. így helyettesíti az A. ocysepala-i az 1 Kosmos I (1886) 12—19.
- Page 107 and 108: 82 BERNÁT8KY JEN : IRIS-TANULMÁNY
- Page 109 and 110: MOESZ G. : MAGYARORSZÁG C0RDYCEP8-
- Page 111 and 112: MAGYARORSZÁG CORDYCEPS-EI 85 B a u
- Page 113 and 114: MAGYARORSZÁG CORDYCEPS-EI 87 szerz
- Page 115 and 116: MAGYARORSZÁG C0RDYCEP8-EI 89 Bresa
- Page 117 and 118: MAGYARORSZÁG CORDYCEPS-EI 91 sok u
- Page 119 and 120: NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 93 —
- Page 121 and 122: 17—26. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓ
- Page 123 and 124: NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 97 —
- Page 125 and 126: NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 99 climat
- Page 127 and 128: SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 10 a melyen k
- Page 129 and 130: A szakosztály július, augusztus
- Page 131 and 132: VIII. KÖTET. 1909. VI. 30. 3. FÜZ
- Page 133 and 134: BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. T
- Page 135 and 136: ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEQYEINEK FL
- Page 137 and 138: ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEGYEINEK FL
- Page 139 and 140: ADATOK A BÜKK É6 ELÖHEGYEINEK FL
- Page 141 and 142: ADATOK A BÜKK ÉS ELÖHEGYEINEK FL
- Page 143 and 144: ADATOK A BÜKK É8 ELÖHEGYEINEK FL
- Page 145 and 146: ADATOK A BÜKK ÉÖ ELÖHEGYEINRK F
- Page 147 and 148: RAPAICS RAYMUND ." AZ AQUILEGIA-GEN
- Page 149 and 150: AZ AQUILEÜIA-GÉNUSZ 119 kezik has
- Page 151 and 152: AZ AQUILEGIA-GÉNUBZ 121 hogy alapj
- Page 153 and 154: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 123 A virág
- Page 155 and 156: 1. Campylocentrae, 2. Ambiguae. AZ
- Page 157: AZ AQUILEGIA-GENUSZ 127 ségét, en
- Page 161 and 162: AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 131 5. Clavis
- Page 163 and 164: (K 1 s c h y I). AZ AQUILEGIA-GÉNU
- Page 165 and 166: AZ AQUILÉGIA GÉXÜSZ 135 Diagn. I
- Page 167 and 168: M0E6Z G. : NÉHÁNY BEVÁNDOROLT N
- Page 169 and 170: NÉHÁNY BEVÁNDOKOLT NÖVÉNYÜNK
- Page 171 and 172: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 173 and 174: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 175 and 176: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 177 and 178: NÉHÁNY BEVÁNDOROLT NÖVÉNYÜNK
- Page 179 and 180: Kunszt János, néhai : A NÖVÉNYT
- Page 181 and 182: NÖVÉNYTANI RKF ERTORIUM 151 Gyjte
- Page 183 and 184: ZAKOBZTÁLYI ÜGYEK 153 párta, cs
- Page 185 and 186: A szakosztály július, augusztus
- Page 187 and 188: VIII. KÖTET. 1909. X. 20. 4. és 5
- Page 189 and 190: Zavarok kikerülése végeti felhí
- Page 191 and 192: 156 FUCSKO M. : Steinbrinck; Über
- Page 193 and 194: 158 FüCSKÓ M. kéktl átjárt vas
- Page 195 and 196: 160 FucsKó M. termésekben szakít
- Page 197 and 198: 162 FUCBKÓ M. : tsen állandó. A
- Page 199 and 200: 164 rucsKÓ M. chyma és a bels epi
- Page 201 and 202: 166 FucsKó M. A rostréteg fejldé
- Page 203 and 204: 168 }. FucsKó M. A tüsz típusa a
- Page 205 and 206: 170 FucsKÓ M. gyakran érintkezés
- Page 207 and 208: 172 FucsKó M. levegnyílások elli
128 RAPAICS RAYMUND<br />
törpe és magasabb termet alakokra való szétválás tendencziája,<br />
noha nem eléggé kifejezetten ahhoz, hogy az alakzatok megkülönböztetésében<br />
magának szerepet biztosíthatna.<br />
Az A. vulgáris legközelebbi rokonai az A. Karelini,<br />
A. oxysepala és az A. olympica^ a melyek együtt egy nagy<br />
fajba egyesíthetk. Az A fragrans és az A. Moorcroftiana, bár<br />
bizonyosan ebbe a rokonságba valók, egyrészt azokhoz a fajokhoz<br />
közelednek, a melyek az A. parviflora rokonságát az A. vulgaris-éyal<br />
kötik össze, másrészt azonban, különösen az A. Moor-<br />
croftiana, az A. Ottonis, illetve ennek útján az A. leptoceras<br />
felé. Az A. aurea minden közelebbi rokon nélkül áll. Az A. glandulosa<br />
és A. alpina az egyik irányban, az A. sibirica pedig<br />
másikban szakadt ki a középpontból.<br />
4. Növényföldrajzi vonatkozásoh.<br />
Az akvilégia-génusz a holarktikus flórabirodalom jel-<br />
magának<br />
lemz tagja : elterjedésében sehol sem lépi át ennek a flórabirodalomnak<br />
a területét ;<br />
a génusznak elterjedése<br />
tehát bvebb megokolásra nem szorul.<br />
Ámde nemcsak a génusz, hanem az egyes rokonsági<br />
körök; st az egyes fajok elterjedése is annyira megfelel azoknak<br />
a körülményeknek, a melyeket az északi trópusonkívüli<br />
fajok elterjedésérl és összefüggésérl általában ismerünk, hogy<br />
az akvilégiák növényföldrajzi vonatkozásaira vonatkozólag éppen<br />
csak az egyes részleteket kell kiemelnem.<br />
Noha nem volt módomban a génusz minden faját megismernem<br />
és azonkívül kétségtelen, hogy Közép- és Keletázsiából<br />
még nem egy akvilégia kerül el, mégis mai ismeretünk<br />
alapján is a legnagyobb valószínséggel feltehetjük, hogy a<br />
harmadkor végén csak egynéhány faj akvilégia élt, a melyek<br />
azonban az egész sarkot körülfogták. Tekintve azt, hogy reliktumnak<br />
ma csak az A. Henryi tekinthet, a harmadkori akvilégiák<br />
általános képe csak közvetve rajzolható meg. Ha ugyanis<br />
azokra az alakokra gondolunk, a melyek ma a három említett<br />
rokonsági sorozatot összekötik és ezeket a típusokat egybevetjük<br />
az A. Henryi-\e\, arra a következtetésre kapunk alapot,<br />
hogy a harmadkor végén él akvilégiák inkább kis virágúak<br />
voltak, sarkantyújuk vagy egyáltalán nem volt, vagy ha volt is,<br />
az csak olyanféle fejlettség volt, mint a mai A. parviflora sarkantyúja.<br />
Annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy az a<br />
három sarkantyútípus, a mely az aquilégia-génusz ma él<br />
három rokonsági körét jellemzi, csak az egyes akkori fajok<br />
sarkantyújának variácziójában élt, egész fajokat még nem jel-<br />
lemzett.<br />
Hogy micsoda körülmény volt az oka annak, hogy a<br />
boglárkafélék családjában a mézfejt bizonyos génuszok<br />
fajainak keretében sarkantyú-nyúlványokba sülyedt, st hogy
Change language