BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library
Share Embed Flag
Download ePaper

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

worldlibrary.sg
from worldlibrary.sg More from this publisher
26.06.2013 Views

126 RAPAICS RAYMUND vizsgáljuk meg közelebbrl. Ezt a három alszekcziót Borbás, ügy mint amott a kettt, a sarkantj'ú fejlettsége alapján választja szét. A Breviconies csoportba azok az akvilégiák valók, a melyeknek sarkantyüjok rövidebb a lemeznél; a harmadik csoportba, vagyis a Lonr/icornes-hez azok a fajok tartoznak, a melyek a szirom lemezénél legalább kétszer hosszabb sarkantyúval bírnak, a középs, Vulgares- csopoYthn, pedig mindazok a fajok, a melyek sem az els, sem a harmadik csoport keretébe bele nem illenek, úgy hogy ez a csoport éppen olyan keverék, mint a Subsca2)osae-S7.ekci ; azért kellett aztán ezt az alszekcziót tovább bontani Campylocentrae, tehát görbe sarkantyúsok és Ambiguae, a hová az egyenes sarkantyiis y?/Zí/ares- akvilégiák jutottak, csoportjára. Az Elatiores-Longicornes tartalma két faj kirekesztésével éppen olyan összefügg rokonsági sorozatot tár elénk, mint a Subscajwsae-Orthocentrae, a melylyel különben a sarkantyú egyenes voltában meg is egyezik. Az Elatiores-Campylocentrae, a maga mesterségesen széthasogatott kisebb csoportjaival, valamint az Elaiiores-Brevicornes-soTOzsiUal az A. vulgáris egész rokonságát magában foglalja, vagyis azt a rokonsági kört, a melyet a Linné A. vulgaris-áha, mint gyjtfajba össze lehetne foglalni. Az Elatiores-Amhiguae teljesen mesterségesen összeállított csoport. Tagjainak nagyobb része az Elatiores-Campylocentraesorozatba való, a mit legjobban az bizonyít, hogy az ebbe a csoportba sorozott pöndörödött- sarkantyús akvilégiák látszólag (tudniillik a szárítás közben kiegyenesített) avagy rendellenesen egyenes-sarkantyús alakzatai is az Amhiguae között találtak helyet ; egy közülük a Longicores-hen lev fajok rokonsági körébe tartozik (A. ílavescens); az A. Ottonis pedig összeköt kapocs a Suhscaposae és az Elaüores között. Kétségtelen dolog a mondottak alapján, hogy Borbás rendszere még a nagyobb csoportokat illetleg sem fogadható el. Egyszersmind azonban az is kiderül a fentebbiekbl, hogy ebben a rendszerben mégis megvan az a három csoport, a mely az akvilégiák fajainak fejldésében felismerhet három irányú tendencziának megfelel. Ez a három csoport: 1. az A. parviflora [Suhscaposae-Ortliocentrae)^ 2. az A. vulgáris rokonsági köre {Elatiores-Campylocentrae), 3. az A. leptoceras rokonsági köre {Elatiores-Longicor7ies.) Hogy maga Borbás is tisztán látta ezt a három rokonsági kört, az akvilégiák elterjedésének tárgyalásában használt kifejezésekbl és állításokból határozottan kiérezhet. Hogy azonban mégis úgy összezavarta az akvilégiák rend- szerét, az csak annak tulajdonítható, hogy Borbást a szisztematikust munka közben gyakran hatalmába kerítette Borbás a fajtfaragó. Ezt a három rokonsági kört azonban éa nem tartom annyira önállónak, hogy ket szekczióként szakítsam szét egymástól. Eltekintve attól, hogy a mézel levél sarkantyújának fejlett-

AZ AQUILEGIA-GENUSZ 127 ségét, ennek a szervnek a dolog természetébl kifolyólag rendkívül labilis voltánál fogva, még a fajok jellemzésében is csak a legnagyobb óvatossiggal használhatjuk fel, azt akarom csak kiemelni, hogy az akvilégia-nemzetség fajai annyira összeszövdnek, hogy ez a három rokonsági csoport kölcsönösen összefügg egymással, a mit legjobban megvilágít az. hogy egyes fajokat teljes lehetetlenség pontosan az egyik vagy a másik szorozatba beosztani. Az A. parvi^ora rokonsági körét jellemzi a rövid, be nem pöndörödött sarkantyú. Minthogy a sarkantyú a levélen csak másodlagos képzdmény, bizonyos dolog, hogy ez az akvilégiasorozat a legsibb típusokat foglalja magában. Az A. Henryi sarkantyúja annyira jelentéktelen gödröcske a szirmon, hogy ezt a fajt felfedezi Isopyrum-wak, majd mások Jneínone-nek gondolták. Fejlettebb a sarkantyúja az .1. eccdcarata és az ,4. jiarriflora-\\Qk, st az utóbbié kivételesen annyira is megnyúlik, hogy a virág ilyenkor olyanféle típust ölt. mint az .4. leptoceras rokonsági körét jellemz típus. Ehliez a sorozathoz tartozik még az A. glanca, meg az .4. piihiflora és A. hrevistyla. Ez a két utóbbi azonban olyan szorosan csatlakozik egyszersmind az A. vulgáris rokonsági köréhez is, hogy voltak olyan botanikusok is, a kik csak az A. vulgáris alakzataink tartották ket; és tényleg abban az esetben, ha úgynevezett nagy fajokba foglaljuk össze az akvilégiákat. lehetetlenség eldönteni, hogy mi a rendszertani értéke ennek a két akvilégiának. Az A. jMrviflora, európai rokonait jellemzi az európánkivüliekkel szemben a törpe termet, ;.melyet Borbás az egész rokonsági körre ki akart terjeszteni jellemz vonásként. Az európai akvilégiák közül az .4. Kitaihelii, A. Einseleana és az ^4. heata sorakoznak az .4. parviftora mellé, de különösen az A. Einseleana. Ellenben az A. Ottonis, a mely faj ma már csak töredékekben él, noha legjobban ebbe a csoportba illik bele, különös virágtípusával úgy az .4. vulgáris, mint az A. leptoceras rokonsági köre felé közeledik. Az .4. leptoceras rokonságában a sarkantyú lassanként annyira felnövekedik, hogy a sorozat legszéls tagjának, az .4. coerulea-wük. feltnen hosszú sarkantyúi vannak. A közbees tagok azonban nagyon ingadoznak ebben a tekintetben és pedig úgy az A. parvijiora, mint az A. vulgáris rokonsága fele. Az elbbi irányba mutatnak az A. lactiflora és az .4. viridiflora, az utóbbiba pedig az A. leptoceras és, bár kevésbbé, az A. canaclensis, a mely éppen olyan bámulatosan gazdag alakokban, mint az A. vulgáris, egyes alakjai azonban éppen úgy nem választhatók el egymástól, mint az .4. vulgáris alakjai. Három jelleg fejldésének a kombinácziója jellemzi ezeket az alakokat: a sárga szín átváltozása a húspirosba, a szirom lemezének elcsenevészése és a sarkantyú megnyúlása, a melyekhez azonban még az is hozzájárul, hogy ebben az alakkörben is jelentkezik a

AZ AQUILEGIA-GENUSZ 127<br />

ségét, ennek a szervnek a dolog természetébl kifolyólag rendkívül<br />

labilis voltánál fogva, még a fajok jellemzésében is csak<br />

a legnagyobb óvatossiggal használhatjuk fel, azt akarom csak<br />

kiemelni, hogy az akvilégia-nemzetség fajai annyira összeszövdnek,<br />

hogy ez a három rokonsági csoport kölcsönösen összefügg<br />

egymással, a mit legjobban megvilágít az. hogy egyes fajokat<br />

teljes lehetetlenség pontosan az egyik vagy a másik szorozatba<br />

beosztani.<br />

Az A. parvi^ora rokonsági körét jellemzi a rövid, be nem<br />

pöndörödött sarkantyú. Minthogy a sarkantyú a levélen csak<br />

másodlagos képzdmény, bizonyos dolog, hogy ez az akvilégiasorozat<br />

a legsibb típusokat foglalja magában. Az A. Henryi<br />

sarkantyúja annyira jelentéktelen gödröcske a szirmon, hogy<br />

ezt a fajt felfedezi Isopyrum-wak, majd mások Jneínone-nek<br />

gondolták. Fejlettebb a sarkantyúja az .1. eccdcarata és az<br />

,4. jiarriflora-\\Qk, st az utóbbié kivételesen annyira is megnyúlik,<br />

hogy a virág ilyenkor olyanféle típust ölt. mint az<br />

.4. leptoceras rokonsági körét jellemz típus. Ehliez a sorozathoz<br />

tartozik még az A. glanca, meg az .4. piihiflora és A. hrevistyla.<br />

Ez a két utóbbi azonban olyan szorosan csatlakozik egyszersmind<br />

az A. vulgáris rokonsági köréhez is, hogy voltak olyan botanikusok<br />

is, a kik csak az A. vulgáris alakzataink tartották ket;<br />

és tényleg abban az esetben, ha úgynevezett nagy fajokba foglaljuk<br />

össze az akvilégiákat. lehetetlenség eldönteni, hogy mi a<br />

rendszertani értéke ennek a két akvilégiának. Az A. jMrviflora,<br />

európai rokonait jellemzi az európánkivüliekkel szemben a törpe<br />

termet, ;.melyet Borbás az egész rokonsági körre ki akart<br />

terjeszteni jellemz vonásként. Az európai akvilégiák közül az<br />

.4. Kitaihelii, A. Einseleana és az ^4. heata sorakoznak az<br />

.4. parviftora mellé, de különösen az A. Einseleana. Ellenben<br />

az A. Ottonis, a mely faj ma már csak töredékekben él, noha<br />

legjobban ebbe a csoportba illik bele, különös virágtípusával<br />

úgy az .4. vulgáris, mint az A. leptoceras rokonsági köre felé<br />

közeledik.<br />

Az .4. leptoceras rokonságában a sarkantyú lassanként<br />

annyira felnövekedik, hogy a sorozat legszéls tagjának, az<br />

.4. coerulea-wük. feltnen hosszú sarkantyúi vannak. A közbees<br />

tagok azonban nagyon ingadoznak ebben a tekintetben és<br />

pedig úgy az A. parvijiora, mint az A. vulgáris rokonsága fele.<br />

Az elbbi irányba mutatnak az A. lactiflora és az .4. viridiflora,<br />

az utóbbiba pedig az A. leptoceras és, bár kevésbbé, az A. canaclensis,<br />

a mely éppen olyan bámulatosan gazdag alakokban, mint<br />

az A. vulgáris, egyes alakjai azonban éppen úgy nem választhatók<br />

el egymástól, mint az .4. vulgáris alakjai. Három jelleg<br />

fejldésének a kombinácziója jellemzi ezeket az alakokat: a<br />

sárga szín átváltozása a húspirosba, a szirom lemezének elcsenevészése<br />

és a sarkantyú megnyúlása, a melyekhez azonban még<br />

az is hozzájárul, hogy ebben az alakkörben is jelentkezik a

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!