BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

126 RAPAICS RAYMUND
vizsgáljuk meg közelebbrl. Ezt a három alszekcziót Borbás,
ügy mint amott a kettt, a sarkantj'ú fejlettsége alapján választja
szét. A Breviconies csoportba azok az akvilégiák valók, a melyeknek
sarkantyüjok rövidebb a lemeznél; a harmadik csoportba,
vagyis a Lonr/icornes-hez azok a fajok tartoznak, a melyek a
szirom lemezénél legalább kétszer hosszabb sarkantyúval bírnak,
a középs, Vulgares- csopoYthn, pedig mindazok a fajok,
a melyek sem az els, sem a harmadik csoport keretébe bele
nem illenek, úgy hogy ez a csoport éppen olyan keverék, mint
a Subsca2)osae-S7.ekci ; azért kellett aztán ezt az alszekcziót
tovább bontani Campylocentrae, tehát görbe sarkantyúsok és
Ambiguae, a hová az egyenes sarkantyiis y?/Zí/ares- akvilégiák
jutottak, csoportjára.
Az Elatiores-Longicornes tartalma két faj kirekesztésével
éppen olyan összefügg rokonsági sorozatot tár elénk, mint a
Subscajwsae-Orthocentrae, a melylyel különben a sarkantyú egyenes
voltában meg is egyezik. Az Elatiores-Campylocentrae, a maga
mesterségesen széthasogatott kisebb csoportjaival, valamint az
Elaiiores-Brevicornes-soTOzsiUal az A. vulgáris egész rokonságát
magában foglalja, vagyis azt a rokonsági kört, a melyet a
Linné A. vulgaris-áha, mint gyjtfajba össze lehetne foglalni.
Az Elatiores-Amhiguae teljesen mesterségesen összeállított csoport.
Tagjainak nagyobb része az Elatiores-Campylocentraesorozatba
való, a mit legjobban az bizonyít, hogy az ebbe a
csoportba sorozott pöndörödött- sarkantyús akvilégiák látszólag
(tudniillik a szárítás közben kiegyenesített) avagy rendellenesen
egyenes-sarkantyús alakzatai is az Amhiguae között találtak
helyet ; egy közülük a Longicores-hen lev fajok rokonsági
körébe tartozik (A. ílavescens); az A. Ottonis pedig összeköt
kapocs a Suhscaposae és az Elaüores között.
Kétségtelen dolog a mondottak alapján, hogy Borbás
rendszere még a nagyobb csoportokat illetleg sem fogadható
el. Egyszersmind azonban az is kiderül a fentebbiekbl, hogy
ebben a rendszerben mégis megvan az a három csoport, a mely
az akvilégiák fajainak fejldésében felismerhet három irányú
tendencziának megfelel. Ez a három csoport: 1. az A. parviflora
[Suhscaposae-Ortliocentrae)^ 2. az A. vulgáris rokonsági köre
{Elatiores-Campylocentrae), 3. az A. leptoceras rokonsági köre
{Elatiores-Longicor7ies.) Hogy maga Borbás is tisztán látta ezt
a három rokonsági kört, az akvilégiák elterjedésének tárgyalásában
használt kifejezésekbl és állításokból határozottan kiérezhet.
Hogy azonban mégis úgy összezavarta az akvilégiák rend-
szerét, az csak annak tulajdonítható, hogy Borbást a szisztematikust
munka közben gyakran hatalmába kerítette Borbás
a fajtfaragó.
Ezt a három rokonsági kört azonban éa nem tartom annyira
önállónak, hogy ket szekczióként szakítsam szét egymástól.
Eltekintve attól, hogy a mézel levél sarkantyújának fejlett-