BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

1. Campylocentrae,
2. Ambiguae.
AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 125
6) Longicornes.
Borbás rendszerének revideálása azok után, a miket az
elöbbeni fejezetben elmondottam, nagyon könny. íme mindjárt
a két fcsoport : az alacsony és a magasabb termet akvilé^iák
csoportja már ismeretes ! Az elöbbeni fejezet után azonban már
azt is belátjuk, hogy ez a két csoport nem két rendszertani
csoport, hanem ebbl a szempontból teljesen lényegtelen tulajdonságok
alapján összeszedett keverék. És valóban azt is látjuk,
hogy a Suhscaijosae-Orthocentrae (vagyis a törpe termet és
egyenes sarkantyús akvilégiák) csoportja egyáltalában nem függ
össze a Subscaposae-Campylocentrae-Q,^o^onVc\\. Ez az utóbbi
csoport ugyanis a maga valóságában semmi más, mint az A.
glaudnlosa meg az A, vulgáris^ ssp. coerulescens, var. nigricans^
f. Sternbergii és var. viscosa; az, hogy a f. Sternbergii öt wdxew
és ezek mindenike mint külön faj szerepel, a dolog lényegén
semmit sem változtat. Az elöbbeni csoport még inkább termé-
szetes. Hanem azért oda is becsúszott egynéhány olyan alak.
a mely a következ csoportba beosztott alakokkal együtt egy
alakkör keretébe tartozik, mint például az A. nivalis. a mely az
A. glauca törpe alakját képviseli, vagy az A. grata, a melyet
A. Ottonis var. cun&ífolia néven a herbáriumban maga Borbás
is az A. Ottonis-hoz sorolt.
Ha tehát ezt a két alakot és az egész Campylocentraecsoportot
kivesszük a Suhscaposae szekczióból és eltekintünk
attól, hogy az Orthocentrae sorozatot Borbás tovább bontottK és
hogy ezek a kis csoportok semmi alappal sem bírnak, akkor a
Suhscaposae- Orthocentrae szekczió tartalma meg fogja állani a
rendszerezés szempontjából a helyét, ami tudnillik a benne foglalt
fajok rokonságát illeti. Ha azonban most abból a szempontból
nézzük ezt a csoportot, hogy valóban körülkerített egészet
alkot-e, és hogy szükséges-e tényleg ennek a csoportnak a
kikerekítése és elszakítása a másik csoporttól, arra az eredményre
jutunk, hogy a Suhscaposae- Orthocentrae-c^o^ox)'3i fog-
lalt fajok olyan szorosan összefüggenek a következ csoport
bizonyos fajaival, hogy tlük elválasztani ket nemcsak hogy
nem lehet, hanem nem is szabad. Maga Borbás is közeli rokonoknak
állítja az A. Einseleana var. thalictrífolia-t meg az
A. Üttonis-t. Hogyan kerülhet akkor ez a két alak két külön
szekczióba !
Kétségtelen dolog ezek után, hogy még akkor sem állja
meg a helyét Borbás-nak ez a megkülönböztetése, ha a Suhscaposae-
Orthocentrae-csojiOTtot állítjuk szembe az Elatíores-csojiOYttal
és szemet hunyunk arra, hogy az utóbbiba már nem egy
„subscaposa" ak\ilégia jutott.
Teljesen hasonló, vagyis tagadólagos eredményre vezet
kutatásunk akkor is, ha az Elatiores-szekció három csoportját