BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

AZ AQUILEGIA-GÉNUSZ 123
A virág átlagos nagysága több fajon szintén eléggé állandó,
de a legtöbb esetben a termetet befolyásoló ökológiai körülmények
közvetett eredményéül a virág nagysága is tág határok
között ingadozik. Nagyon gyakori eset az is, hogy a \irág nem
tud rendesen kifejldni és ilyenkor többé-kevésbbé el is torzul.
Az .4. vulgáris alakköréböl nem egy ilyen tökéletlen virágií példányt
hasitottak már ki külön fajként. Úgy látszik azonban,
hogy bizonyos vidékeken az ilyen tökéletlen és félig-meddig
elzöldült virágú akvilégiák gyakori jelenségek.
Az akvilégiák virágjai elöbb-himesek, tehát idegen beporzásra
szorulnak. A heporzást rendesen poszméhek végzik el. Csalogató
szerül a sarkantyú hegyében rejl virágméz szolgál, a melyet
részben úgy kerítenek hatalmukba a poszméhek, hogy a virág
kelyhébe szállva, a sarkantyúból kinyalják, avagy pedig, ha igy
nem boldogulnak, a sarkantyút felszakítják és igy szürcsölik fel
a méztartóból a mézet. Az elöbbeni eset a rövidebb sarkantyús
akvilégiák beporzásánál, az utóbbi pedig a nagyon hosszú sarkantyús
akvilégiáknál fordul el. Meehan^ valószínnek tartja,
hogy a méhek is megrabolják az akvilégiák virágjának mézét.
A kassai Gazdasági Akadémia botanikus kertjében úgy az
elbbi, mint az utóbbi mézszerzési módról meggyzdtem, az
utóbbiról az A. coerulea var. chrysantha nagyon hosszú sarkantyúval
bíró virágain, az elbbirl pedig az A. vulgáris ssp.
coerulescens virágain. Ámde ezeken kivül még más rovarok is
szerepelnek az akvilégiák beporzásában, st közvetve még a
szél is. Kétségtelenül bizonyos ugyanis, hogy egy egész sereg
apró, szrös test rovar is részt vesz a beporzásban, a mikor a
virág porzóit, termit, kelyhét összevissza mászkálva, végre is
a sarkantyúba mászik, mézet rabol s aztán má