BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

100 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK
SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.
A nörénytani szakosztály 1909. éyi márczius hó lO-én tartott 146. ülé-
sének jegyzökönyTe.
Moesz Elnök : Klein Gyula. Jegyz ;
1. Pro dán Gy. :
Gusztáv.
„Adatok a Bükk és elöhegyeinek flórájához" czím
dolgozatát elterjeszti T u z s o n J.
ProdánGy. a Bükkhegységben gyjtött, mintegy 14 harasztfajt,
90 egyszik és 220 kétszik növényt ismertet, még pedig egyrészt ökológiai,
másrészt fonológiai szempontok szerint csoportosítva. Majd felsorolja a
növényeket szisztematikai rendben, a termhelyek megjelölésével és végül
néhány növény népies magyar nevét is közli. Mint a tudományra újat, leírja
a Carex Michelü Hst. f. hasigyna P r o d á n-t.
Elterjeszt a felsorolt növények közül, mint növényföldrajzi szem-
pontokból fontosabbakat, a következket emeli ki: Ceterach officinarum
(déU), Botrychium matricariae (hegyi, alhavasi), Nárdus stricta (hegyi-
havasi), Streptopus amplexifolius (havasalji), Cerastium matrense (helyi alak),
Delphinium orientale (déli-keleti), Draha aizoon (déli), Arabis petrogena (déli),
Hesperis Vrabélyiana (endemikus), Saxifraga aizoon (hegyi-havasalji), Tur-
genia latifolia (déli), Pyrola minor (hegyi), Vaccinium vitis-idaea (hegyi-
havasi), Campanula divergens (déli), C. macrostachya (áéli), Medicago prostrata
(déli). Vicia sparsifl,ora ídéli), Scorzonera rosea (keleti).
Mindezek, a felsorolt többi növény figyelembe vétele mellett, arra
mutatnak, hogy a Bükk hegység flórája minden irányba mutat vonatkozá-
sokat és közös vonásokat mutat a Vértestl a Hegyaljáig elterül többi
hegyeinkkel is, a melyeket az Alföld északnyugati határhegyei név alatt
lehetne egy, több részbl álló növényföldrajzi területté összefoglalni. Ugyané
területet lí o r b á s „Osmátra" névvel jelöli, Simonkai felosztása szerint
pedig a Bükk flórája a tátrai, középdunai, alföldi és a pannóniai flórajárások
flórája között foglal helyet.
Kümmerle J. B. felhívja a szakosztály figyelmét arra, hogy a
Ceterach offic. tarki elfordulása hazánkban a legészakibb. Tarkrl közöl-
ték Vrabélyi és Borbásis. Tarkhöz legközelebb fekszik budapest-
vidéki termhelye: Nag)'kovácsi erdeje és a Remetehegy. Ujabban azonban
e két helyen nem találták.
Bernátsky J. arra vonatkozólag kér felvilágosítást, hogy Pro dán
milyen ökológiai körülmények közt találta a Strepiojms-t és a Nardus-t.
Tuzson J. a felvilágosítást megadja.
Szabó Z. : „A Knaiitiák anatómiája'^ czímen a Knautiák monogra-
fikus feldolgozásának egy fejezetét adja el. Vizsgálatait nagyrészt él-
növényeken végezte. A vizsgált fajok a következk: a Knautia orientális,
arvensis, drymeia, macedonica, baldensis, longifolia, silvatica.
A szár anatómiájában kiemelend a szövetek topográfiai elrendez-
dése. A hypokotil szárban és a fiatal szárrészekben, a kocsányban külön-
külön futnak le a gyralakban elhelyezkedett edénynyalábok, a melyek
közt a bél alapszövete, bélhüvelyként vastagodott stereoma övet alkot. Ez a
bélhüvely az idsebb szárrészekben a xylemmel összefolyó zárt gyrt alkot,