BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

MAGYARORSZÁG CORDYCEPS-EI 87
szerzk. T u 1 a s n e-ék a C. entomorrhiza fejecskéjét következen
jellemzik: „. . . capitulo ovato, globoso, nitide aureo, millimetra
5 longo, 4 autem crasso.'" Saccardo (Syll. II. pag. 566)
a C. entomorrhiza fejecskéjérl így szól: „. . . capitulo subgloboso,
fusco."
A mint látjuk, a fejecske alakjában és színében némi változatosság
tapasztalható. Mindenesetre felfogás dolga, vájjon
egyedül a fejesrésznek gömbösebb vagy elliptikusabb alakja,
továbbá sárga vagy barna szine elegend-e arra, hogy ezek
alapján két fajt különböztessünk meg. Tulasne-ékkal tartok,
kik a C. gracilis-t a C. entomorrhiza-hoz vonják.
A C. entomorrhiza- 1 hazánkból eddig nem^ ismertük. Bár
elterjedési köre Angliától Keletindián keresztül Újzeelandig terjed,
mégis csak igen szórványosan kerül szemünk elé. Európaiján
eddig csak Angliából, Francziaországból és Németországból
volt ismeretes, de mindenütt ritkaság számba megy.
V. (í. claviilíita (Scliweiiiitz) Ellis et Everh.
Sphaeria clavulata. Schweinitz: Syn. N. Amer. Fungi (1834).
C. pistülariaeformis. B e r k. et B r. : in Ann. Mag. Nat. Hist. (1861)
Ser. 8. tom. VII. pag. 451. tab. XVI. fig. 22.
Torruhia pistülariaeformis. C o o k e : Handbk. (1871) Nr. 2323.
C. clav. Ellis and Everhart: North Amer. Pyrenomyc. (1892)
pag. 61. tab. 15
C. clav. M a s s e e : in Ann. of Bot. (1895) IX. pag. i2.
Isaria lecanücola. J a a p : in Verh. Bot. Ver. Brandenbg. (1908) L,
pag. 49.
Ezen gombát, melyet ascusos alakjában napjainkig csakis
Eszakamerikából és
mos alakját is csak
Angliából ismertünk és a melynek konidiu-
1908-ban írta le Jaap 0.,^ 19Ö8. évi aug.
hónapban gyjtöttem a barsmegyei Fenykosztolány közelében
a „Viktória kszéntelep" egyik kertecskéjében. E kertben a
Philadelphus coronarius bokrok ágait srn ellepték a pajzstetvek,
melyek hulláiból, sugaras irányban, fehéres szín koremiumképzdések
emelkedtek ki. (1. ábra.)
E koremiumok hossza rendesen 3 mm ;
szélessége : 0"3 mm.
Alakra nézve igen változatosak (4. és 5. ábra). Rendesen ár- és
bunkóalakúak, de vannak lemezalakúak is. Egyesek csúcsa legörbült,
másoké kettéosztott. Színük többnyire fehéresszürke, ólomszürke
vagy sárgás.
Mikroszkópos szerkezetük igen érdekes. A koremium
belsejében a színtelen hypliafonalak sr, tömött szövevényt
alkotnak és csak a felületen lazul meg e szerkezet, mert itt a
kifelé hajló hyphák konidiumot term ágacskákat fejlesztenek,
A hj'phafonalak szélessége : 1*5—4'5 {J-, rendesen azonban : 3 jx.
Harántfalaik alig láthatók. A szabadon álló hyphafonalak rövid,
1—2 sejt ágacskákat fejlesztenek, többnyire csak az egyik
^ Jaap 0. : Drittes Verz. zu meinem Exsiccatenwerk : „Fungi selecti
exsiccati* in 1. c.