BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII. KÖTET 1909 - World eBook Library

IRIS-TANULMÁNYOK 8
különböz faj s mind a kett az I. subbarbata-tól fajilag különbözik,
bár vele mind a kett rokon.
Az „I. notha M. B. cult. ex Herb. Réselyiano" (M. N.
Múz.) = I. paliida.
VIII. Az eddigiek szerint aSynopsis említett beosztása, melynek
értelmében az /. spuria-hoz tartozik az 1. notha és az /. ochroleuca,
utóbbinak alfaja az J. halophila = I Gueldenstaedtia^ia s ennek
változata volna az I. suhbarbata, el nem fogadható. Hogy a
Synopsis-ba tévedés csúszott bele, az rögtön feltnik, mert az
I. subbarbata-t nankingsárgának mondják. Valószín, hogy e
miatt téves a rendszeresítésük is. Hogy mi okozta ezt a tévedést,
bajos lett volna eldönteni, ha ennek kiderítésében a véletlen
nem segített volna. Ugyanis a V i 1 m o r i n-féle Blumengartnerei
(I, 1896) ez. könyvet lapozgatva, itt feltnt nekem, hogy 3036. sz.
alatt az „Iris Oueldenstaedtiana Lepech. (syn. I. halophila Pali.
non Bot. Mag. etc.)" is szerepel. Jellemzésére megjegyzi, hogy a
három küls perigónsallang fehéres, sárga gerincz körömrészszel
bír, a bels perigónsallangok fehéresek sárga sávokkal s a
„f.
pr.
Sogdiana Bnge pr. sp." kékes virágú, a ,,subbarbata Joó
sp.'' 40 cm magas, virágja „nankingsárga" barnáspirossal, a
„f. diluta M. B. pr. sp." kénsárga. Ezt olvasva, rögtön beláttam,
hogy a Synopsis szerzi ezúttal a V i 1 m o r i n nyomán haladtak.
Viimorin pedig, illetleg utódai, nem autentikus adatokon
építettek, hanem az európai kertekben elterjedt növényeken és
ezek elnevezésein. Hogy a kertek czímlapjai nem autentikusak,
az eléggé ismeretes.
Egyúttal azt is megállapíthattam, hogy Papp Dezs
ugyanabból a forrásból merített, a melybl Viimorin, valamint
HZ nyomán a Synopsis szerzi is merítettek s így most már
tisztán láthatjuk, hogy a Synopsis beosztása és Papp D. eredménye
az 1. subbarbata-ra, vonatkozólag hibás anyagon alapul.
Hozzátehetem, hogy az európai kertekbe?! szerepl I. subbarbata
csakugyan sárgavirágú s az igazi I. subbarbata-tól nagyon távol
áll. Igazi /. subbarbata csak azokban a kertekben található, a
melyekbe újabban Erdélybl vagy a magyar szikesekrl plántálták
át a növényt.
Az ausztriai növényre vonatkozólag megemlítem, hogy az
Erd. Múz. Egy. herb.-ban fekv alsóausztriai példányok az I. sub-
barbata-hoz tartoznak. Tehát ez is eset arra, hogy erdélyi és
magyar alföldi növény a Duna mentén egészen Alsó-Ausztriáig
jut el, de azon túl már nem fordul el.
A rendelkezésemre áUó irodalom és herbárium alapján a
keleti fajokat nem tanulmányozhattam bvebben. De annyi
kiderült, hogy a mireánk nézve fontos /. subbarbata hazánkban
el van terjedve s hazánkban semmiféle más idetartozó faj nem
terem ; vele közel rokon a nyugateurópai /. spuria., a melytl
azonban több jellemvonás révén jól megkülönböztethet. Mind