Az 1791-ki pesti ev. ág. hitv. zsinat történelme. Pest 1869. - Magyar ...

Az 1791-ik- 

pestl ev. ág. Iii tv. zsinat 

T Ö K T E N E L M E . 

Irta 

SZEBERMÏI ANDOR, 

a nagylaki ev, ág. h. egyház egyik rend s papja, s a békési esperesség jegyzője. 

PEST, 1869. 

Kiadja és nyomatja Hornyánszky Victor.

Jog- és államtudományi k 

könyvíátíffíiik 

^zTI791-ki 

111,1 • 

• — - , 

esti ev. ág hit\ 7 . zsinat 

T É N E L M 

/ 

% L/ 

SZEBEKENYI ANDOK, 

ylaki ev. ág. h. egyház egyik rendes papja, s a békési espe- 

J 

\oos 

resség jegyzője. 

À iíR 

V. r, y 

PEST, 1869, 

Kiadja és nyomatja Hornyácszky és Träger.

I • vrf - 

\ 

Jd 

Ol. 

' < ' A

E L Ő S Z Ó . 

Ha szabad egyházunk történelme alapján következtetést 

vonni, úgy az óhajtott zsinat, ha csak nem várt események 

meg nem akadályozzák, közel jövőben megtartatik. 

Az 1606-ki bécsi békekötés, s ennek 1608-dik évbeni becikkelyeztetése 

után, T h u r z ó György, Magyarország nádora, 

Zsolnára hívta össze az evangélikusok előkelőbbjeit, s az 

o elnöklete alatt megtartatott a zsinat, 1610-ki márczius 

28., 29. és 30-dik napjain. 

I. Lipót kegyetlen üldözései után egyházunkra, rövid 

időre bár, kedvezőbb időszak beáltával, 1707-ki év april első 

napjaiban, Rózsahegyen (Liptómegyében) összeültek az 

evangélikusok , a sokat szenvedett egyházat zsinatilag 

rendezni. 

Az 1790/1.26-dik t. c. szentesítése után, a mint a nyájas 

olvasó, ez igénytelen munka elolvasása folytán is meggyőződhetik, 

atyáink mindent elkövettek, hogy zsinatilag 

r

tanácskozhassanak. S ez alapja az 1791-ki pesti zsinatnak. 

Minden nevezetesebb, az evangelikus egyházat is érdeklő, 

s szabadabb mozgalmát megengedő hazai esemény 

arra inditotta hitfelekezetünket, hogy a viszonyokhoz alkalmazottan, 

életének jelét adja, s belügyeit rendezze. 

Nem-e természetes, ha az 1848-ki és 1868-ki törvények 

életbeléptetése után, a zsinat összehivása sürgettetik ? 

A történelem logikája s a szükség természete ellen vétkeznék 

az egyház, ha szenvedőleg viselné magát ahhoz , midőn 

kedvező alkalom kínálkozik. A kezdeményezés, mely a megtartandó 

zsinat iránt, az egyetemes gyűlés által eszközöltetett, 

állitásunk mellett tanuskodk. 

A tért, melyen mozgunk, s az alapot, melyre építeni 

szándékozunk, szükséges ösmernünk. Ilyen tér, az egyház 

múltja, ilyen alap az egyházi törvényhozásnál, a régibb 

zsinatok. 

El van ösmerve, hogy magyarhoni evangelikus zsinat^ 

képviseleti alapon, s így valódi törvényhozó testület, egyedül 

az, mely Pesten 1791-ki September és oktober napjaiban 

tartatott. Ennek történelmét nem tudva, alig tájékozhatjuk 

magunkat a jövő zsinat terén. 

Ez birta a jelen mű igénytelen íróját arra, hogy gyönge 

erejével megkísértse a hézagot pótolni, s a pesti zsinat történelmét 

megirni. Mennyire felelt meg föladatának, megítélni 

az olvasó közönség joga és kötelessége. Elnézésre számol, 

mert töretlen pályán járt, s mert az egész mü , még 

a folyó évben netán összehívandó zsinatot megelőzőleg, 

óhajtván napfényt láthatni, néhány heti rögtönzés szüleménye.

Kútforrások, melyekből adatainkat merítettük, e következők 

: 

1.A3 1790/1-ki vallásügyi törvény keletkezésének történelme. 

Irta I r i n y i József. 1857. 

2. Corpus maxime memorabilium Synodorum evangelicarum 

aug. conf. in Hungaria. Edidit Jonnes Szeberényi, 

theólogiae doctor, dioec. montanae superintendens. 

1848. 

3. Tentamen juris ecclesiastici evangelicorum aug. 

conf. in Hungaria. Samuel Klein. 1840. 

4. História Synodi nationalis evang. aug. conf. inregno 

hungariae, et Canonum communi consensu, cum. helv. conf. 

addictis in illa conditorum, Pestini et Budae anno 17914 

diebus septembris et octobris celebratae. Ex manuscripto 

AndreaePlachy. Ez napló, melyet a megnevezett, mint 

zsinati tag, magán szükségére vezetett. Leirva és megőrizve 

Podhraczky János szénafalvi lelkész s nyitrai esperes 

által. N. t. S zeberényi Gusztáv békési esperes, úr szívességéből. 

5. A zsinat jegyzőkönyve, a kerületi levéltárban. 

6. Acta Baleghiana, az egyetemes levéltárból. Egész 

csomagok a zsinati munkálatokból, küldöttségeinek jegyzökönyveiből 

s eredeti levelekből. 

6. Protestantische Jahrbücher für Österreich. Herausgegeben 

von Victor Hornyánszky. 1858-ki évfolyam 

6-dik füzete, 1860-ki évfolyam 1-ső kötetének 1-ső és 2-dik 

füzete. 

8. Jus ecclesiasticum , Alexand. Kovy, 1818. 

kézirat.

9. Saját gyűjteményeim. 

Nem marad egyéb bátra, minthogy csekély müvemet 

az evangelikus közönség szives figyelmébe ajánljam, s a jó 

akarat méltánylását kikérjem. 

Nagylakon, 1869-ki január 2-dik napján. 

Szerző.

Zsinati előkészületek. 

Az 1781-ki oktober 20-ki türelmi parancs kibocsátása 

után, a magyarhoni protestánsok, az egyház szervezetének 

szükségét belátva, s azt egyedül zsinat tartása 

által eszközölhetni gondolva, már 1784-ki május 17-én II-dik 

Józsefhez fölterjesztett folyamodványukban, zsinat tarthatási 

engedély kieszközlésében, mint azt a mellékletben I. 

alatt közlött kérelemlevél igazolja, fáradoztak. Kanya Pál 

úr, a Protestantische Jahrbücher, 1860-ki I-so kötet, I-ső 

füzetében azt állitja, hogy 1784-ben a zsinat tartása megengedtetett, 

s hogy öt évnek lefolyása alatt, eló'készületek 

történtek, gyűlések ez ügyben tartattak, zsinati előmunkálatokat 

készítő bizottságok neveztettek, s külföldi egyházi 

jog szakférfiai véleményadásra fölhivattak, s miután az előmunkálatok 

elkészültek, 1789-ben a fölséghez engedélyért 

fordúltak, s kedvező válaszszal megvigasztaltattak. Ezen állitások 

tényekkel igazolva nincsenek, s Irinyi, ki a magyarországi 

mindkét hitvallású evangélikusok törvényes állásáról, 

az 1790/1. 26-ik törvénycikk keletkezése előtt, megemlékezik, 

az 1784. zsinati engedélyről hallgat. Igaz ugyan, 

hogy II. József nem volt idegen attól,miszerint az evangélikusok 

zsinatot fartsanak, s egyházukat szervezzék, mire a két testvérfelekezet, 

1791-ki junius 21-kén kelt fölirata Í3 hivatkozik 

; de hogy leiT^t által engedményeztetek volna, alig lehet 

bebizonyítani.

Az 1791-ki zsinat kezdeményezésére, az ez évi november 

7-kén kelt II. Lipót király által, a Pozsonyban tanácskozó 

rendekhez adott válasz szolgáltatott alkalmat, melyet 

november 11-kén a pozsonyi vár teremében, az országbiró 

előterjesztett, s következőleg szól : 

„Mind a ket hitvallású evangélikusok azonban, melyek 

a vallásra tartoznak, egyedül vallásuk felsőségeitől függjenek. 

mivel azonban időközben a tiszai egyházkerület és 

egyházmegyei esperesek nevében, mind eme azon vallás fokozatos 

felsősége, mind a világi gondnokok által azon ügyekben, 

melyekben eddig csak az ezen hitvallású lelkészek és 

illetőleg tanárok intézkedtek, most kivánt nagyobb befolyás 

iránt, különféle észrevételek adattak elő ; mi pedig őszintén 

óhajtjuk, hogy a vallásszabadság mindenesetre érintetlen 

hagyásával, mind a nevezett felsőség rendezésében, mind a 

többi fegyelmi részben, oly rendet lássunk megállapítva, 

mely azon vallás mind világi, mind egyházi férfiai közhelyeslésével 

leginkább egyezőnek fog tartatni ; ennélfogva mi, 

legfőbb felügyelési minket illető hatalmunknál fogva, őket 

továbbá meghallgatván, egyúttal gondoskodni is fogunk, 

hogy e tárgyban bizonyos, s az ő vallásuk elveihez alkalmazott 

rend állapíttassák meg, addig pedig meghatároztatván, 

hogy az ő hitvallású zsinataik által, magok módjok szerint 

alkotott és alkotandó vallásügyi egyházi kanonok, sem kormányszéki 

parancsok, sem királyi rendeletek által ne lehessenek 

megváltoztathatók ; szabadságukban álland tehát nekiek 

ezentúl, nemcsak mindennemű egyházi széket tartani, 

hanem köz- vagy nemzeti zsinatokat is, a magok által választott 

helyre összehivni ; ugy azonban, hogy a négy egyházkerület 

ezen köz összehívását nekünk előre bejelenteni, s 

ha nekünk ugy fog tetszeni, valláskülönbség nélkül királyi 

embert is, nem ugyan igazgatás vagy elnöklés, hanem csupán 

felügyelés végett, befogadni tartozzanak ; s az igy alkotott 

kánonok és szabályok, csak miután a királyi fofelügyelésen 

átmentek, bírjanak érvényességi erővel; mindenesetre 

mindenben ment maradván legfelsőbb felügyelési hatalmunk, 

valamint többi jogunk is, melyek mint a két hitvallású evan-

gyéliomi egyház fejét illetnek minket az egyházi ügyek körül, 

melyeknek megsértését soha sem fogjuk megszenvedni." 

*) 

Ezen leirat az evangélikusok által élénk örömmel 

fogadtatott, s az ágostaiak azonnal, november 24-kén Pozsonyban 

Balogh Péter, egyetemes felügyelő elnöklete 

alatt, sub decursu comitiorum regni, mint a jegyzőkönyv 

említi, a zsinat megtarthatása ügyében, egyetemes gyűlést 

rögtönöztek. — Részt vettek ezen gyűlésben a következők : 

b. Prónav László, b. Podmaniczky József, b. Hellempach 

György, b. Jeszenák Pál, b. Calisius János, pozsonyi papi 

hivatal, Eadvánszky János, bányakerületi felügyelő, Zsembery 

András, Szorkovszky Simon, Mariassy Farkas, Plathy 

Gáspár, Just György, Ottlik Mátyás, Lehoczky András, Lehoczky 

György, Horváth József, Skaricza Gábor, Najssetter 

János, Petyko Pál, Torkos Kristóf, Vindisch Károly, Puchovszkv 

Gáspár, Hrabovszky József, Albrech György, Mayer 

Mihály, Bezek István, Vörös János, Szmrecsány Ignác, 

Bosnyák Pál, Engler András, Raksányi Pál, megyék és városok 

országgyűlési követei, s a helybeli tanárok. 

Az egyetemes felügyelő megnyitó beszédében tolmácsolta 

az örömet, miszerint megjelent ama nap, melyen nem 

mint hajdan sohajok és könyek között üdvözölheti a tanácskozmányokat, 

hanem oda vihetők az ügyek, hogy az evangélikus 

egyház üdve, ha saját hanyagsága által nem rontatik, 

biztos alapokra letehető. Leérkezett, úgy mond, a kegyes 

leirat, melynél kedvezőbb alig volt várható, a miért minden 

igyekezet oda öszpontositandó, hogy a kegj es h irat lehető 

legjobban felhasználtassák. 

A tanácskozmány első tárgyának kell lenni : a zsinat 

hol? mikor? és hány tagú küldöttekből tartassék meg? A 

zsinat szüksége nyilván való, miután az egyházi fegyelemnek 

mindenütt egyenlőnek kell lenni, s az egyház alkotmányát 

zsinatilag kell megszabni, mert különben annak egyöntetü- 

*) Az 1790/1-ki vallásügyi törvény történelme 90. lap-

sége hiányzanék, s ő felsége azt a nélkül alig emelheti törvény 

ereiére. A szükségrö'l meggyőződve, gondoskodni kell 

azt megkönnyitő eszközökről, s ez legjobban elérhető, ha 

addig is némelyek kiküldetnek, kik az egyházi jogot, egyházaink 

és hazánk viszonyaihoz alkalmazottan szerkesztenek, 

s az négy példányban leiratva, a négy superintendentiával 

közöltetnék azon célból, hogy a zsinatra küldendő 

egyéneknek az utasitás, ezen mű szerint elkészittessék. 

Ugyanezen küldöttségnek kellene az ifjúság növeltetését a 

jelen honi viszonyok tekiatetbevételével figyelembe venni, 

miután a közügy java ettől függ, azért is, mindenek a mik 

lehetők megtörténjenek. 

Ezen beszéd nyomán : 

1-ör. A benne foglalt indokoknál fogva, miután o felsége 

az 1790-ki novemb. 7-ki kegyes leiratában, mindkét 

protestáns egyháznak a zsinatok tartását, s a hely megválasztását 

megengedi, hogy azokon a vallást érdeklő egyházi 

kanonok és határozatok hozassanak, a zsinat egybehivásának 

szüksége kimondatván, ideje 1791-ki julius első napja, helyeül 

Beszterczebánya szab. kir. város választatik. A zsinati 

küldöttek száma be nem tudva a hivatal után megjelenendő 

egyetemes és négy kerületi felügyelőt, valamint a püspököket, 

48 egyéniségben állapíttatik meg, úgy hogy a lelkészekből 

24, és ugyanannyi a világiakból, és pedig minden 

kerületből 6 egyházi és ugyanannyi világi, megjelenni tartozik, 

s ez utóbbiak közé nemcsak nemesek, de polgári rendűek 

is fölveendők. 

2-or. A kegyes királyi leirat becikkelyezése után, a 

gyűlés határozata a négy kerülettel azon célból közöltetik, 

hogy a megszabott számban a zsinati küldöttek megválaszthatok 

; a zsinati előmunkálatok előleg fölvehetők, a kerületi 

gyűléseken megvitathat ók, s a küldöttek, megbizó levelekkel 

elláthatók legyenek. 

3-or. Az egyházi jog kidolgozására, b. Prónay Gábor 

elnöklete alatt, a következő tagokból álló küldöttség neveztetik 

ki: b. Jeszenák Pál, pozsonyi lelkészek és tanárok, 

nemkülönben: Lehoczky András, Vindisch Károly, Hra-

ovszky József, Torkos Kristóf. Ajánltatik a megbízott araknak, 

bogy három hó lefolyása alatt, s így jövő évi február 

végéig a munkálatot elkészítsék, s négy példányban a superintendentiákkal 

azon célból közöljék, hogy ezek azt megvizsgálva 

s elfogadva, ennek nyomán küldötteiket utasítással 

elláthassák. 

Ugyanezen küldöttség megbizatik az ifjúság neveltetését, 

úgy az iskolák rendezését célzó terv elkészítésével, annak 

figyelembe vételével, hogy a menDyire lehet, a katholi* 

kus iskolákkal confoimis legyen. 

4-er. Miután ő felsége meghagyta, hogy jövőre a nyilvános 

iskolákban a magyar nyelv is míveltessék, ajánlá az 

egyetemes felügyelő úr, hogy e nyelvre, mind általánosan elfogadottra, 

mind a hivatal elnyerésében előnyösre, úgy a 

helybeli, valamint a többi iskolában gond fordíttassák. Mely 

nyilatkozatot a gyűlés magáévá tette, szükségesnek és az 

ifjúságra hasznosnak véleményezte. 

Midőn elődeink ezen egyetemes gyűlést rögtönözték 

azt hivék, hogy a királyi leirat törvénynek tekintetik, s ezen 

ügy be van fejezve, s ép azért azonnal intézkedtek a zsinat 

összehívása iránt, azonban csalódtak. Kolonics László 

gróf, kalocsai érsek szállásán, tanácskozmányt tartottak a 

püspökök, káptalani küldöttek, s a világi r. katholikus országgyűlési 

tagok, s megállapodtak, hogy a r. kath. rendek 

nevében felirat készíttessék, s abban adassanak elő az okok, 

minő jogsérelem következnék a r. kath. vallásra, a királyi 

válasz becikkelyezésével. 

Ennek nyomán a zsinat iránti kérelmezés és annak 

összehívása elodábboztatott, de a második, január 18-ki kegyelmes 

királyi válasz a törvények közé cikkelyeztetése után, 

február 10-én, 11-én és 12-kén vegyes tanácskozmányt tartottak 

az ágostai és helvtciai hitvallású evangélikusok Pozsonyban, 

Teleki József grófnál. 

Ezen vegyes tanácskozmányban a zsinatra vonatkozólag, 

e következőkben állapodtak meg : 

1-ör. Hogy ő felségének felirat által terjesztessék előv 

miszerint mind a két hitvallású evangélikusok, az új törvény

értelmében, az abban említett tárgyak elintézése végett, még 

«z évben, a következő augustus 15-dik napján Budán és 

Pesten, zsinatokat akarnak tartani , mely zsinatok , hogy 

annál kevesebb költségbe kerüljenek azok, csak mintegy száz 

személyből állanának egyenkint. Minek folytán kérik a 

királyt, hogy a nevezett helyekre és időre zsinatot öszszehívni, 

s azokat tartani az újan alkotott törvény szerint hatalmat 

adni, s azt is kegyelmesen megengedni méltóztassék, 

thogy ha valamikép és bármi oknál fogva, az egyházkerüleiek 

ezen határidőnek elhalasztását szükségesnek találnák, ez 

s megtörténhessék. 

2-or. Hogy ezen felirat másolata,"mindjárt annak előterjesztése 

után, vagy az előtt is, közöltessék az egyházkerületekkel, 

egyúttal azt is megírván, hogy minő okoknál fogva 

nem vélte a tanácskozmány ezen zsinat kérését elhalasztandónak 

; nevezetesen : 

a) mivel a tanácskozmány tagjai meg vannak győződve, 

hogy mind egyházi, mind világi hitsorsosaik részére, semmi 

kedvesebb dolgot nem tehetnének annál, mintha őket az 

új törvényben világosan kinyilatkoztatott jótétemények élvezetében 

minél hamarább részeltetik, s azoknak használatába 

helyzik. 

b) mivel ezen jó alkalmat annyival inkább és gyorsabban 

szükségesnek látszott felhasználni, mivel a király bizonyos 

hírek szerint Olaszországba készül menni, nem lehetett 

tehát ezt, az idő rövidsége miatt elszalasztani, hacsak ezen 

oly világosán kívánatos dolog sürgetését el nem akarták mulasztani. 

3. Hogy a zsinati tárgyak kidől gozása, nevezetesena 

helvéciai hitvallásuak részéről a kánonok ügye, s a házassági 

törvények és egyházi székek rendszere, az ágostai hitvallásuak 

részéről a házassági és fegyelmi vagyis egyházkormányzási 

ügyek, bizonyos egyénekre bízassanak. *) 

Hogy e vegyes tanácskozmány érezte, miszerint nem 

*) Lásd Irinyi 195. lap, s illetőleg A. B. ad fasc. 2-um. 2.

illetékes, a mennyiben nem volt alúlról megbizatása a két 

testvér egyház ügyében intézkedni, igazolja a határozatok 

indokolása, s ő felségéhez benyújtott folyamodvány azon 

pontja : hogy ha valamikép, és bárminő oknál fogva az egyházkerületek, 

a zsinat tartási határidőnek elhalasztását szükségesnek 

találnák, ez megtörténhessék. 

Annyi bizonyos, hogy az akkori viszonyok tekintetbevételével, 

méltányolnunk kell az ország protestáns nagyjainak 

jó akaratát, ámbár eredményében nem sok üdvöst tanúsított. 

Az ágostai egyház világi urai, elvetve a november 

24-ki egyetemes gyűlés határozatait, e vegyes tanácskozmányok 

nyomán, más irányban haladtak, mi veres fonálként 

húzódik végig az 1791-ki zsinat működésén is, t. i. a két 

testvéregyház egyesítése ; mily szerencsével ? lesz alkalmunk 

meggyőződni. Azonban fogjuk fel a megszakított fonalat. 

B a log h Péter, az ágostaiak buzgó és fáradhatatlan 

főfelügyelője, mind az egyetemes gyűlés, mind a vegyes tanácskozna 

ány megállapodása nyomán intézkedett, s a kerületek 

világi elnökeihez, február 22-kén kelt levelében, utasításokat 

küldött a teendők iránt, ez a mellékletben 11-dik szám 

alatt található.Ugyanilv szellemű magánlevelet intézett Matkovics 

Pál dunántúli felügyelőhöz, melynek következő a 

tartalma : 

A vallás ügye nagy mozgalmakkal megindíttatva, a 

rendek közös szövetkezése folytán ő felségének legfőbb Ítélete 

alá, az 1647-dik 5-dik t, c. értelmében is, föjterjesztve, 

valahára annyira haladott : hogy ő felségében nemcsak királyt, 

de népeinek igaz atyját éa a legigazságosabb bíráját 

tisztelhetjük, a hosszú időn szenvedett kellemetlenségektől 

megpihenhetünk, s nyugodt lélekkel adhatjuk Istennek a mi 

Istené, és fejedelemnek a mi fejedelemé. 

Hogy mindenek ékesen legyenek, s a kegyes fejedelem, 

s a római katbolikus honpolgártársaiuk nagyobb részének, 

az illetett jogok visszaállításában tanúsított jóindulata, 

mielőbb üdvhöz vezessen: gondoskodva van,folyó é\i augustus 

16-kán Budán tartandó zsinatról, mely időben a helvét 

hitvallású testvérek is Pesten ülnek össze; mely szándék ő

felségével is valósággal tudatva van. Hogy pedig addig is a tör« 

vény malasztját élvezhessük, többet is határoztunk, mi másolatban 

közölve, megérthető, kérem azonban ezen határozatokat 

titokban tartatni, s lemásoltatásukat senkinek meg nem engedni, 

mert nem akarjuk, hogy idő előtt jöjjenek nyilvánosságra 

azok, melyek a belső jó rend megalapitására céloztatnak, 

s melyek közölve az ellenek által fölhasználtatnak. Addig 

is e következőket kérem embereivel titoktartása mellett, 

közölni. 

1. Senki közülünk korszerűtlen viseletévelkatholikus honpolgártársát 

meg ne sértse; ellenben ha valaha, ugy most 

minden evangelikus igyekezzék Isten, fejedelem és polgártársai 

iránt teljesített kötelességeivel kitűnni, s mindenkit a 

szeretet kötelékével magához csatolni, minél fogva kerülete 

hitszónokai ezen szeretetet terjeszszék, mely a Jézus tanának 

lelke. 

2. Addig mig a mieink az ágybér és stólák fizetésétől 

föl nem mentetnek, a nép és más bármi állapotú emberek, 

eddigi helyzetükben maradjanak, és a mit ily módon eddig 

teljesítettek, azt három hónapig, a gyűlés határozata nyomán, 

jövőre is. kiszolgáltassák. 

3. A világi uraknak meghagyassék, hogy a nyilvános 

gyűlésekben és értekezletekben, az Isten és emberek előtt 

kedves békét keressék, s távol tartsák magokat minden ingerkedésektol, 

s oly beszédektől, melyek a lélek fölháborodását 

vonják magok után. 

4. Előre történjék gondoskodás a zsinatra küldendő 

oly egyházi és világi férfiakról, a kik a békét szeretik, s bírnak 

tehetséggel azt akarni és választani mi legjobb. 

Ezen hasontartalmú levelekből megértjük, hogy az országgyűlésen 

jelen volt mindkét hitfelekezetü férfiak közösen 

tanakodtak, s a közös megállapodást érvényre emelni törekedtek. 

így lett megállapítva a zsinat tartásának helye és 

ideje, t. i. augustus 16-ka Budán és Pesten. A főfelügyelő 

említi a pozsonyi egyetemes gyűlést, azt conventus privatus-

iiak nevezve, s indokolja miért nem Beszterczén és julius 

l-jén tartandó a zsinat, t. i. hogy a két hitfelekezet közös 

előmunkálatokat készíthessen. 

Ha nem emlitenok is, az olvasó figyelmét bizonyosan 

nem kerülné el, az előadottak után azon körülmény, hogy 

valamint a pozsonyi egyetemes gyűlés, úgy a testvérfelekezetek 

vegyes tanácskozmánya octroynak nevezhető. Nem 

alúlról fölfelé alakultak, s a megbízatásnak és kiküldetésnek, 

s kivált utasításnak semmi nyoma. Az egyházi elem 

meg épen nincs képviselve. A püspökök közül egyetlen egy 

sem volt jelen az egyetemes gyűlésen, holott a pozsonyi 

snperintendentia egyház feje Torkos Mihály kéznél volt, 

mint modori lelkész. 

Menthetők némikép a lelkes honatyák, a mint magok 

is indokolják az octroyt, az égető szükséggel, s a fejedelemnek 

szándékolt utazásával. Ha szabad kockáztatnunk 

véleményt, nem csekély befolyással vált ez ügyre, azon 

öntudat, hogy ők a kivívott jogok hősei, a mint ezt tagadni 

nem is lehet, s valószínűleg azon nemes indulat, szép szerivel 

a két testvérfelekezet köpött az egyesülést létrehozni, 

min csodálkoznunk épen nem lehet, ha tekintetbe vesszük 

azon harcot, melyet a 26. t. c. kivívásában daliás bajnokok 

módjára közösen kiállották. Nyomban ellenzék nem 

alakúit, de annál inkább nyilatkozott a zsinat tartama alatt, 

de különösen a zsinat berekesztése után. 

A főfelügyelő körlevelére első válaszol Matkovics 

Pál, a dunántúliak felügyelője, s mártiu3 15-kén kelt levelében, 

a zsinatra vonatkozólag ezeket írja: a bizottság 

munkálata fölötti bírálatot, alig lehet célszerűbben eszközölni, 

mintha méltóságod, körülötte lévő némely tekintélyesebb 

férfiaink közül néhányat maga mellé véve, nem 

különben a helv. hitv. testvérek tekintélyesbjeit, a dolgot 

privat minőségében végezni kegyeskednék, hogy így a su-

perintendentiak Ítéletének, kifogás nélkül, alávethető legyen. 

Ezt kérjük és kívánjuk. Igen kedves lenne nekünk, ha a 

bírálat akkép eszközöltetnék, hogy a hol módosítások tétetnek, 

a bizottság eredeti javaslatát is látnunk lehessen. 

A zsinatra küldendő követek számában megegyezünk 

méltóságoddal, hogy püspökön és a kerületi felügyelőn kívül, 

minden kerület hat egyházit, és ugyan annyi világit 

küldjön. A szabad királyi városok, (kerületünkben öt van) 

birnak azon joggal, egyenként egy egyházi és egy világi 

képviselőt küldeni. Hiszem azonban, hogy az általam tett 

javaslat nyomán, Ruszt és Kőszeg a sopronyi-, Komárom pedig 

a győri követekben megnyugszanak. Egyébként gondolom, 

hogy minden honunkban létező gymnaziumból is egy 

követnek helyet adatni kellene. Ezen levél ekkép végződik: 

A többit, mik részint a vegyes egyetemes gyűlés (értsd a 

pozsonyi országgyűlési, mind a két hitfelekezetből alakúit 

testületet) jegyzőkönyvében foglaltatnak, részint méltóságod 

levelében rendeltetnek, megtartani, s maga módján végrehajtani 

el nem mulasztom. - 

A bányakerületi felügyelő Radvánszky János, a 

zsinat ügyében több levelet intéz a főfelügyelőhöz, nevezetesen 

april 18-án írja: a zsinatra küldendő követek iránt végleges 

jelentést nem adhatok, nógrádiak, zólyomiak és hontiak 

beleegyeztek az általam ajánlott számban, s erről írásban 

tudósítottak. À lyturgiát illetőleg, habár a folyamodványban 

nem érintetett, de miután a papi hivatal rendezése, 

mint a zsinat főtárgya ő felségének bejelentetett, a lyturgia 

pedig leginkább papok gondja, véleményem szerint, tehetünk 

ez ügyben is kísérletet. Ha pedig rosz következményeket 

észlelnénk, elodábbozhatjuk. A mi püspökünk épen most 

vél egyházi látogatást megkezdeni. Minthogy pedig a többi 

papok is, a zsinati előkészületekkel foglalatoskodnak, s magának 

a püspöknek is készülni kell, valamint azon egyházlátogatási 

különbsége miatt is, nemcsak hogy nem folytatandónak, 

de jövőre nem türendőnek vélem, valameddig ez 

ügyben is bizonyos szabály ki nem dolgoztatik, s egyformaság 

be nem hozatik. Ha ez méltóságod véleményével talál-

kőzik, jó lenne nekem megírni, hogy a püspök az egyházlátogatást 

elhalassza. Megbízandó volna valaki az egyházlátogatási 

szabályok kidolgozásával, hogy ez is a zsinaton, 

mint a papi teendők körébe vágó, rendeztessék. Láttam 

én, a kath. püspökök által végzett néhány egyházi látogatást, 

s mondhatom rendszerük nagyon tetszik. 

Ha ezen munkát magára vállaló ment lesz az előitéletektől 

, oda utasítható, hogy mintáúl azokat vegye. 

Erre nézve határozottan figyelmeztendő, hogy ne nyilvánítsa 

: miszerint müvében a katholikusok példáját követi. 

Tartok tőle, hogy a mű, ha legjobban dolgoztatnék is ki, 

a túlbuzgók által elvettetnék. 

Május 26-kán ugyan azon tisztelt férfiú, ezeket írja 

a főfelügyelőnek : Ha a célba vett zsinat tartásának egyedül 

a Nógrád megyében létező esperesség^ papjai, magán 

ügyek érdekében ellenszegülnének : elfogadott véleményük, 

mely minden jó léleknek fájdalmat okoz, könnyű volna kiirtandó, 

ha ők nem tudnák, hogy a püspök is pártjuknak 

híve. Az egyházak ezen elöljáróját a célba vett zsinatnak 

tettleges létrejövetelét, kéz alatt, hátráltatni tapasztalom. 

Tetszett méltóságodnak még február 24-ki levelében 

rendelkezni, hogy a fölállítandó oonsistoriumokat, házassági 

törvényszékeket s az egyházi fegyelmet érdeklő javaslatok, 

ha napfényre jönnek, megbízható és tudós férfiaknak, csendben, 

bírálat alá adassanak, valamint a kerület Ítéletének alávétessenek. 

F. é. mart. 16-ki levelében pedig a megküldött 

munkálatok, melyek a zsinat tárgyai lennének, mellékletével, 

meghagyni méltóztatott, hogy ezek azonnal a kerület 

által eszközlendő vizsgálatnál fölveendők. Én ezekben úgy 

jártam el, hogy mihelyt kezemhez került a javaslat, azonnal 

minden esperességgel véleményadás okáért közöltem. 

Ez ideig egyetlen egy esperesség sem végezte be a vizsgálatot, 

s közölte velem véleményét. Nincs is reményem, 

bármennyire jelenleg is valamennyit reflektálom, hogy akár 

az egyes esperességek, akár az egész kerület, egységes véleményre 

bírhatók legyenek. Hahogy az esperességek, hon 

nem véleményezve, s a kerületen hozandó egység okáért, ke-

ületi gyűlésre meghívatnának, a dolog, nagyon elágazó vélemények 

miatt, nemcsak nagyon veszedelmes, de a kivitelben, 

miután többen a regnikoláris bizottságokban vannak, 

igen kétséges. Azonban reménylem, hogy a teljes zsinaton 

mind ezeken könnyebben, s lárma nélkül keresztül eshetünk. 

Jelenleg, a mennyire lehet azon leszek, hogy a kívánt 

észrevételeket összegyüjtsem, s azokat saját és a püspök 

véleményével, méltóságodhoz elküldjem. 

Junius 2-kán, ugyancsak a bányakerület felügyelője 

menesztett levelet a főfelügyelőhöz, melyben írja: hogy az 

alfőfelügyelő b. Prónai Sándor *) ő méltósága tudatja, 

miszerint a zsolnai és rózsahegyi zsinatok példájára, valamint 

a Pest-békési esperesség határozott kívánatára, minden 

mágnások, főispánok, valamint királyi tanácsosok, tábornokok, 

s nagyobb méltóságú hivatalnokok, s általában 

jellemüknél és tudományuknál fogva kitűnő férfiak személyesen 

meghívandók a zsinatra. Én, úgy mond, ezen meghagyáshoz 

magamat a legpontosabban tartani, mihelyt a 

kegyes királyi leirat megérkezik, el nem mulasztom. 

Mind a mellett, nehogy a roszakaratuaknak panaszra 

anyag nyújtassák, hogy az egyetemes gyűlés a küldendő 

követek száma iránti határozata, önkényt változtatik; valaminthogy 

az egyházi rend ne gyanúsíthasson, hogy ez az 

ő korlátozására történik; tanácsosabbnak vélném, ha méltóságod 

Pesten, a legközelebbiekkel, kik jelen lehetnek, 

beletudva néhányat a papok közül, előlegesen gyűlést tartana, 

s ez ügyben gyülésileg határozatot hozatna. Végtére 

kér utasítást : az illetők egyházkerületileg vagy esperességileg 

hivandók-e meg ? mikor tartatik a zsinat? Bujanovszky 

tábornok a meghívandók közé tartozik-e? 

A dunántúli kerület felügyelője, a zsinati előmunkálatokat 

s javaslatokat a középpontban és pedig mindkét hitfelekezetü 

bizalmi férfiakkal kívánta megbiráltatni, s mindkét 

*) A pozsonyi nov. 28-ki egyetemes gyűlésen , a főfelügyelő 

saját kívánatára választatott azzá.

véleményt, az esperességek mellőzésével, a kerület elébe terjeszteni. 

Mi hihetőleg, úgy is történt, mert a dunántúli esperességek 

részéről nincsenek adatok, hogy a javaslatokat 

tárgyalták, s formulázott véleményüket beadták volna. A 

zsinati követek számára nézve is, az esperességek és kerület 

nevében határozott igent mondó választ adott a felügyelő, 

mielőtt az illetőket kihallgatta volna, mert az akkori közlekedés 

mellett, Pozsonyban febr. 22-kén kelt levélre, Kőszegről 

március 15-kén, esperességek és kerület által elfogadott 

véleményt nem tudathatott volna egész positivitással a főfelügyelővel. 

— Az illető felügyelő vagy arra számolt, hogy 

tekintélye erejével az egyházkerületet rá bírja az előadottak 

elfogadására, vagy az egész munkálatot mint bevégzett tényt 

bemutatva, az ahhoz tartás. végett közlendi. — Bármely 

úton haladt is, terve sikerült. — Csakhogy a hon elfojtott 

közvélemény a zsinaton kitört, mert az uniót a dunántúli 

kerület leginkább ellenezte, s a zsinat folytán maga a felügyelő 

ezek pártjához állott. 

A bányakerületi felügyelő autonomikusabb módon 

járt el. A zsinatra küldendő követek száma iránt megkérdezte 

az esperességeket, az előmunkálatokat és javaslatokat 

hasonlón leszállította az egyházmegyékhez, s mint leveleiből 

kitűnik, itt a szabad vélemény, s ha nem csalódunk, ellenzék 

is, kivált a nógrádiak részéről, nyilatkozott annyira, 

hogy kerületi gyűlést sem mert összehívni, attól tartva, miszerint 

erosebb kifakadások történvén, a zsinattól várt eredménynek 

gátak vettetnek. Zavarán úgy segített, hogy maga 

írt észrevételeket: „de communi directione ecclesiastica utriusque 

confessionis ecclesiarum" s aztazólyomi esperességgel 

elfogadtatta. Úgy látszik itt a papi öntudat működött, 

mit azon tanács után szabadjon következtetni, hogy a mágnások 

személyenkénti meghivatását nem ajánlja , ha csak 

gyülé>ileg és pedig egyházi személyek beleegyezésével ki 

nem mondatik. Igen jellemző Radvanszky János bányakerületi 

felügyelőre nézve az, hogy ő a zsinat fősúlyát az 

egyház beléletére fektette, s a papi teendők szabályozását, 

az egyház kormányzatát, a lyturgiát és az egyházlátogatást

hangsúlyozta. Az egyháziasság ezen szép vonása kegyelettel 

tölti el szivünket. 

A danáninneni kerület felügyelője Szilva y István, 

nemcsak hogy a javaslatokat közölte az esperességekkel, de 

meghallgatva véleményeiket, augustus l-jén Pozsonyban kerületi 

gyűlést tartott, hol a vélemények összefoglalva, a kerület 

neve alatt, küldettek át a főfelügyelőhöz. 

Ugyan ezen gyűlés alkalmával megválasztattak némely 

követek, és pedig Modor, Bazin és Szt. György sz. k. városok 

Pozsonyhoz csatlakozva, Kr údy Dániel pozsonyi lelkészt s esperest, 

és H r ab o v s z k y J. pozsonyi tanácsnokot ; a pozsony 

vidéki esperesség Institorisz Mihály pozsonyi lelkészt, és 

Lehoczky György királyi ügy észt ; a mosonyi négy egyház 

pedig ugyancsak Institorisz Mihályt , és A don y 

György, hg Bszterházi ügyészét bízta meg a zsinati képviselőséggel. 

A többi követek megválasztatása az illető esperességekre 

bízatott. — Ez alkalommal megállapíttatott a napidíj, 

az utazási költségeken kívtíl, 3 váltó forintban, ennek 

fedezésére fölajánlott: a pozsonyi gyülekezet 150 Mot, a 

modori 50 frtot, a bazini 60, a szentgyörgyi 40, a többi vidéki 

egyház 100 frtot, összesen 400 frt. — E gyűlés folytán 

közié a felügyelő , főfelügyelőnek Bécsben 25-kén 

kelt levelét, melyben tudatja, hogy a zsinat ideje még 

nincs elhatározva , de azért a javaslatok tárgyaltassanak. 

Nemkülönben kijelentette, hogy a Pozsonyban készült projectum 

constitutionum ecclesiasticarum" az esperességekkel 

közölve volt, s Nyitra, Trencsin, Liptó, Árva és Túró 

c megyék esperességei véleményüket benyújtották, s a 

nyitrai és turóci vétetett leginkább igénybe, ámbár ez utóbbit 

túlélés bírálatnak tartja. 

Következnék az egyes esperességekről szólni, de meg 

kell vallanunk, e részben adataink hiányosak, s azon hal-

maz, mely ez ügyben előttünk fekszik, nem bír annyi érdekkel, 

hogy azt nyilvánosságra hozzuk, annyival inkább, 

mert a többször említett javaslatra tett megjegyzéseikben, 

nem elvi oldalát érintik, s leginkább csekélyebb megjegyzésekkel 

foglalkoznak. 

Némikép kivétel e részben a nvitrai esperesség. Ez 

óvást tesz (e részben valamennyi esperesség), a szabad 

királyi városok kiváltságai ellen, s kívánja hogy valamint 

az egyházak, úgy a főiskolák az egyházi hatóság alá tartozzanak. 

A helvéthitvallású testvérekkeli egyesülésre nézve 

megjegyzi, hogy ne az ágostaiak legyenek a kezdők, nehogy 

tolakodóknak látszassanak lenni, s ha csakugyan megtörténik, 

legyen egy előre külső, mert ily fontos ügy, nem egy 

országos zsinat, de concilium által döntendő el, s attól lehet 

tartani, hogy ez által még nagyobb szakadások idéztetnek 

elő. A közös egyetemes consistoriumnak nem barátjai, de ha 

meg kell lenni, az egyetemes felügyelő mellett, meg legyen 

a főpüspök is, s ezen óhaj majd minden esperesség részéről 

nyilvánúlt. 

A trencséni esperesség pedig kívánja, hogy az iskolák 

tanárai, mint a papok, eskü által köteleztessenek a symbolicus 

könyvek tanaihoz ragaszkodni. 

Ha ezen esperességi s kerületi vélemények és utasítások 

alapúi szolgáltak volna a zsinati munkálatnál, nagyobb 

szorgalommal vizsgálnék azokat, de miután, mint később 

látandjuk, a zsinati működésnél alig vétettek figyelembe, 

nem bírnak érdekkel ezen zsinat történelménél. 

Az alatt mig az evangélikusok a zsinatra készültek, s az 

azt engedélyező leiratot várták, a magyar királyi helytartó 

tanácstól junius 3-káról 7,547-dik szám alatt kiadatott egy 

rendelet, melyben némely kérdések foglaltattak, nevezetesen 

:

1-ör. Ki fogja a zsinatra küldendő követeket kinevezni 

vagy választani ? 

2-or. Napidíjakkal fognak-e elláttatni, s milyen 

alapból? 

3-or. A külön zsinatok tagjainak, milyen a száma általában 

? ezek közül hány a világi és hány az egyházi ? s ez 

utóbbiak közül mennyinek kell nemesnek, és mennyinek polgári 

rendűnek lenni ? s kik leendnek a zsinatok elnökei ? 

4-er. A tárgyak halmaza és fontossága miatt, melyek 

a zsinaton tárgyalandók, a gyülésezések ideje megszabandó-e 

? 

5-ör. Budán és Pesten vagy inkább azon helyeken, 

hol az evangélikusok superintendentiákkal és traktusokkal 

bírnak, tartandók-e meg a többször említett zsinatok ? leginkább 

azon okból, hogy az említett helyeken, ép az időben, 

midőn az evangélikusok zsinatokat tartani óhajtanak, regnikolaris 

bizottságoknak kell összeülni. 

6-or. A kértaugustus 16-ki határidőre nem merül-e föl 

nehézség ? 

7-er. Nincs-e a kinevezendő biztosok ellen kifogás ? 

Ezen kérdésekre a Budán junius 21-kén összeült, mind 

a két hitfelekezetből alakúit bizalmi férfiak választmánya, 

hosszú fölterjesztésében válaszolt. Egész terjedelmében nem 

közöljük, mind a mellett, kivonatilag megismertetni, tanúságosnak 

tartjuk. 

Az 1-ső pontra. Ha jövőre a rendes zsinatokra választandó 

követekről kérdeztetik: ezen kérdés a legközelebbi zsinat 

tárgya ; ha pedig a jelenleg tartandó zsinatról van szó, 

igen könnyű a válasz ; a választás joga azokat illeti, a kiknek 

nevében a küldöttek működnek. 

2-or. A zsinati küldöttek napi díjaival, sem állampénztár, 

sem az adózó nép nem terheltetik ; hagyass ék ez meg 

az evangélikusoknak, hogy szükséges költségeiket szokott 

módon fedezzék. Két forrása van az egyháznak közköltségeit 

viselni : alapítványok és szabad adakozás, a templom 

ajtajánál kitett pörzsölyökbe Ezen alap nem túlságos, de

elégséges a takarékos kiadásokra. Az állandó napidíjak meghatározása, 

a zsinatra tartozik. 

3-ra. A fölterjesztett folyamodványban kijelentetett, 

hogy a kerületek tudta nélkül a zsinati követek száma meg 

nem határozható : hihető azonban, hogy egy-egy zsinat körülbelül 

löO tagból alakúi. A kerületek ezen számbaui megnyugvását 

abból következtethetni, minthogy egyike sem nyilatkozott 

ellene, s a hol a választás megtörtént, figyelemmel 

volt ezen számra. A világi és egyházi küldöttek számát meghatározni, 

a zsinat föladata. Mind a mellett úgy hisszük 

legcélszerűbbnek, ha fele részben egyháziak, fele részben 

pedig világiak. — Az evaagelikusok, mint az egyház tagjai, 

ülik meg a zsinatot. Az egyházban pedig nincs személyválogatás, 

nemesek, polgárok és parasztok között, s így a választandó 

követeknél sem lehet erre tekiutet. Az elnökséget 

illetőleg 1 , vannak az evangélikusoknak eló'ljáróik, főgondnokaik, 

ezek vezethetik a zsinatokat. 

4-re. A folyamodványban ki vannak a zsinat tárgyai 

jelölve, azokat előlegesen időhöz szabni nem lehet ; nincs 

különben ok, a "hosszú zsinat tartásától félni, mert azt a költségek 

kímélése siettetni fogja. 

5-re.Hogy az evangélikusok Budán ésPesten akarják tartatni 

a zsinatot,több oknál fogva kivánatoe. Pesten az ágostaiaknak, 

Ó-Budán pedig a helvét hitvallásúaknak van egyházuk, 

helybea van a helytartó tanács, s itt a haza középpoatja. 

Szállások iránt nem lehet aggodalom, mert múlt évben, az 

országgyűlés alkalmával, két annyi egyént bfctak ezen városok 

befogadni. 

6-dik pont a legfelsőbb felügyeleti joghoz tartozik, 

mind a mellett kérik augustus 16-kát meghagyatni, mert : 

a) a legújabb vallási törvény életbeléptetése a zsinattól 

függ. 

b) már II-dik József cs. és kir. kívánta az evangélikus 

egyházat szerveztetni. 

c) a kormány és országos törvények által elösmert 

szükséges intézkedések csak így teljesíthetők,

d) Augustus 16-káig a mezei munkák nagyobb részt bevégeztetnek, 

e) ezen batáridő megtagadásával, télen kellene tartani, 

mi alkalmatlan és költségesebb, 

f) a megtagadás könnyen azon gondolatot ébreszthetné 

az eyangelikusoknál, hogy a legújabb törvény életbeléptetése 

akadályoztatni szándékoltatik. 

7-re nincs ok válaszolni, miután kifogás nélküli férfiak 

hozatnak javaslatba. 

Ezen felirat, bármennyire sürgette augustus 16-kát, célját 

nem érte, mert az engedély september 12-kére szólt, 

augustus 16-kán kelt, 15050 számú leiratban, s ezt a mellékletben 

III. szám alatt eredetiben szóról szóra közöljük. 

Megelőzőleg a zsinatot, 1791-ki september 5-kén B alo 

g h Péter szállásán tartatott közös tanácskozmány, (mixtus 

conventus), e következők jelenlétében : gr. Ráday Gedeon, 

b. Podma niez ky József, Darvas Ferencz, Va y 

István és József, Pongrácz Boldizsár, S z e m e r e Ferenc, 

Nyizsnyan szky György és M olnár János pesti ev. ág. 

hitv. pap , melyen fölvétettek a zsinat körüli előleges 

teendők. 

1-ör. A budai ágensek lépéseket tesznek a budai és 

pesti tanácsnál, hogy ha a zsinati küldöttek megérkeznek, s 

magukat szállások iránt jelentik , azok nekik kijelöltessenek. 

2. A zsinati követek megérkezte után, mindkét hitfelekezet 

egyházfiai, s azokhoz adandó néhány segédek, a tanácstól 

kikért beszállásolási jegyzék nyomán, a küldötteket szállásaikon 

megkeresve, azokkal az első ülés napját, óráját és 

helyét tudatják. Kérdés támadván : hol fognak a zsinatok 

tartatni ? miután az ágostaiak részére a megyeház termei, a 

megye közgyűlése által ki van jelölve, a helvét hitvallásuak 

számára az országház valamelyik terme kikéretni határozta-

tott; s ezen célból az országbirájához gr. Ráday Gedeon és 

Vay József kiküldetnek. 

3. Mind a világi, mind az egyházi rendből követség 

fog kiküldetni a királyi biztoshoz, őt illendően üdvözölve, az 

ülésbe meghívni. Megérkezve a biztos, az ülés isteni tisztelettel 

kezdessék, mely egy ének elzengése, s a helyhez és 

időhöz alkalmazott ima elmondásából fog állani ; bevégezve 

az áhítatot, helyek foglaltatnak; a királyi biztos az elnök 

jobbján ; ezek után 

4. A királyi biztos fog beszédet tartani, kinek egy világi 

és egy egyházi szónok felel, előleges megegyezés szerint, 

nehogy az egyik valamit állítson, a másik pedig tagadjon. 

5. Üdvözletek végeztével, mind a két zsinat az elnök 

választását eszközlendi, s az fog elnöknek üdvözöltetni, a 

ki legtöbb szavazattal birand. 

A szavazatok Írásban adatnak, a királyi biztos jelenlétében 

vétetnek számba ugyan azon ülésben. 

6. Az elnök elnyerve az elnöki széket, tanácskozik a 

zsinattal két jegyző iránt, egyik az egyháziakból, másik a 

világiakból, s azokat szótöbbséggel, ugyan azon ülésben, 

megválasztatja, hogy még azon ülésben működhessenek, s a 

történteket följegyezhessék. 

N. B. Szükségesnek találtatik, hogy a jegyzők, nem 

messze az elnökségtől, külön asztalkával bírjanak, s így a 

végzéseket, melyeket az elnök mindig határozottan kimondani 

tartozik, tökéletesebben meghallhassák és följegyezhessék. 

7. Ezek megtörténvén, az elnökség által e következők 

nyilvánítandók : 

a) hogy miután mind a két hitfelekezet egy jogos 

alapon áll, s egy cél felé törekszik, s miután a vallás külső 

rendje és fegyelme, nem különben a consistoriumo k, s házassági 

törvényszékek, mi mind a zsinatok tárgya, kell hogy 

egyenlő elvi alapra fektettessenek : küldöttség volna kinevezendő, 

mely a helvét hitvallású testvérek hasonszámú

küldöttségével összeülve, alapítsa meg ez ügyekben közmegegyezéssel 

az elveket. Mi ha a zsinat által elfogadtatik, 

mind a két zsinat egymást, követek által, üdvözölje. 

b) Nevezzen a zsinat 8 világi, és ugyanannyi egyházi 

tagból álló küldöttséget, s azt oda utasítsa, hogy a helvét 

hitv. zsinat elnökével a kiküldetést tudatva, megbízását 

azonnal végezze. 

c) Nyilvánítsa, miszerint valahányszor ülés fog tartatni, 

ez kitűzött helyen alkalmazott táblán lesz tudatva. 

d) Küldjön ki bizottságot, mely az ágensek fizetése, 

valamint a benyújtott folyamodványok s más a zsinat köréhez 

tartozó ügyekben működjék. 

e) Nyilatkoztassa k i, hogy e zsinatnak vezérfonala 

azon folyamodvány, mely ő felségéhez, zsinat tarthatásaért 

benyujtatott. 

f) Jelentse ki végtére, hogy a zsinatban részt venni 

senkinek sem szabad, kivéve azokat, kik vagy saját, vagy 

küldötteik nevében jelen vannak. 

September 12-ke volt a zsinat első ülésének kitűzve, 

de több elkésett küldött miatt a gyűlés tartása elnapoltatott. 

Ugyan ezen nap, reggeli 8 órakor, az egyetemes főfelügyelőnél 

tanácskozmány tartatott, melyben, a püspökökön 

és kerületi felügyelőkön kívül, számosabb esperességek követei 

részt vettek, s elhatároztatott, hogy a kerületek felügyelői, 

a követek névjegyzékét, megnevezve lakásukat is, 

az első ülésben a királyi biztosnak nyújtsák át.Kimondatott, 

hogy a zsinat „Veni Sancte" eléneklésével, s ima elmondásával 

kezdődik ; nemkülönben hogy a zsinat tartásának 

ideje alatt, minden vasárnap magyar és szláv nyelven isteni 

tisztelet tartatik. Végeztetett, hogy az éneket Torkos püspök 

kezdje el, s ugyan ő mondja el az imát. Ugyan ez alkalommal 

közöltetett a kerületi felügyelőkkel, a fentebb nevezett 

vegyes tanácskozmány jegyzőkönyve. Meghagyatott

végtére az esperességek küldötteinek, hogy megbízó leveleiket, 

az egyetemes főfelügyelőnél mutassák be. Egy ilyen 

példány mellékletben IV. sz. alatt látható. 

Ezen értekezlet bevégeztével, délelőtti 10 órakor minden 

kerület külön tartott tanácskozmányt, s ezek I3-kán, 

mind délelőtt, mind délután folytattattak, lévén 14-kére a 

zsinat megkezdése a leghatározottabban kitűzve. 

A kerületek tanácskozmányában szó volt a megválasztandó 

elnökről, a követek megbízó leveleiről, a református 

testvérekkeli szorosabb politico-egyházi unióról, s egyöntetű 

kanonok hozataláról, a zsinatoni ülések elfoglalásáról, 

s v égtére az egyházi férfiak öltözetéről. 

Az elnökséget illetőleg, a tiszai kerület, s részben a 

bányai b. Prónay Lászlót óhajtotta, a dunai a dolog természetével 

legmegegyeztobbnek hitte, ha azzal egyetemes 

felügyelő B alogh Péter tiszteltetik meg. A dunántúli kerület 

pedig, az ez időben Budán székelő, herceg C o b u rg 

o t vélte az elnöki székre fölkéretni. 

Megvizsgáltattak a megbízó levelek, melyekhez, nagyobb 

részénél, az utasítások voltak mellékelve, némelyek 

írott utasítással nem bírtak, s élő szóval jelentették, miszerint 

azzal bízattak meg, hogy az üdvös indítványokat szavazataikkal 

támogassák. Az utasítások nagyon eltértek, s ennek 

tulajdonítható, hogy a zsinati viták oly élesek valának, 

s az egy véleményre való hozatal, oly nehezen sikerült. A 

helvét hitvallású testvérekkeli uniót a bányakerületi és a dunai 

superintendentia szorgalmazta ; míg ellenben a dunántúli 

és tiszai minden módon akadályozni óhajtotta. Különös, 

jegyzi meg a napló írója, hogy épen azok, kik a reformátusokkal 

szomszédságban vannak, s velük folytonosan érintkeznek, 

az egyesülési szándéknak, leginkább ellenszegültek. 

A tanácskozás terme^ kerületek szerint, négy egyenlő 

részre osztatott, közepén az elnöknek és a jegyzőknek hely 

hagyatván. A dunai kerületnek, az országgyűlési gyakorlat 

szerint, annak dacára hogy legkevesebb képviselője volt, az 

első hely tüzetett ki. Ezzel a dunántúliak épen nem voltak 

megelégedve. Habár hasonló előny csekélységnek tarta-

tott, nehogy azonban ebből jog formáltassák, jövőre ez előny 

megszüntetett. A helyiség nagyon szűk volt, s összeszorultan 

kellett ülni. Kérdés támadt : az egyháziak vegyesen üljenek-e 

a világiakkal ? Hosszas vita után a bányai, dunai és 

dunántúli kerületek abban állapodtak meg, hogy az asztal 

egyik oldala az egyháziak, másik oldala pedig a világiak 

által foglaltassák el, jobbról-e vagy balról nem lőn eldöntve. 

A tiszai kerület a vegyes ülés mellett maradt, s mint a 

tapasztalás igazolta, semmi rendet ez ügyben meg nem 

tartott. 

A papi ruhát illetőleg határoztatott, hogy a zsinati 

ülésekben, s más ünnepélyesebb alkalmaknál, szokott fekete 

sziníí papi ruhát (germanica) palásttal és táblákkal, használjanak, 

közönséges találkozásoknál s barátságos összejöveteleknél, 

kedvök szerint, de mindig tisztességesen öltözködjenek. 

Ezen szabályok megtartása alúl magát Nagy István, 

ki rövid szabású magyar ruhát viselt, fölmentetni kérte, azon 

nyilatkozattal, miszerint neki szent-lőrinci egyházában, másnemű 

ruhát viselni nem szabad. A helvét hitvallású lelkészek, 

római katholikus papok módjára, reverendát viseltek. 

Benyújtották pedig a főfelügyelőnél e következők megbízó 

leveleiket : 

M a z s á r y József és Schmall Sámuel, nyíregyházi 

lelkész, a hegyaljai esperesség, Tályán augustus 31-kén kelt 

megbízó levele. Szállva voltak a kereszt-utczában. 

Gerhard Tamás és Czirbesz Jónás iglói lelkész, 

s a szepesi XIII város esperese, megjelentek Iglón september 

l-jén adott meghatalmazás nyomán. Szállásuk: fehér hajó 

16-dik számú szobában. 

B al o g h y Mihály, Ha m alj ar Márton esperes, és 

selmeci lelkész, nem különben Sztraka János bakabányai 

lelkész, honti esperesség részéről. Meghatalmazásuk kiadatott 

Felső-Szemeréden, julius 12-kén. Szállva Kossuthnál, 

Bóchus-kápolna körűi, az első pedig római herczegnél, hatvani 

kapunál. 

F ej érv ár y Károly és Csernotta Ezekiel zempléni 

alesperes s palic3Í egyház papja, Zemplén-sárosi espe-

esség küldöttjei, Mezőkékőn sept, l-jén nyert meghatalmazásnál 

fogva, szálltak fehér farkashoz 9-dik sz. szobába. 

Ujházy József és B erzeviczy a szepességi 

esperesség részéről, megbízó levelük augustusról szólt, ^ ( 

az első fehér farkasnál 11-dik sz. a., az utóbbi Budán a városi 

gyógyszertárban volt szállva. 

Korponay Gábor és Kuszmány Sámuel esperes s 

rimaszombati lelkész, a kishonti esperességet képviselték, 

Rimaszombaton, sep. l-jén kelt megbízás folytán. 

K u c h s István és F u 1 n e r Jakab, valamint C e r v a 

Dániel, késmárki és N ik o 1 a y Sámuel, eperjesi lelkészek, 

a szepesi VI szab. kir. városok részéről, a kredentionalis szólt 

sept. 4-kéről. Kuchs, Fulner és Nikolay az arany sasnál, Cerva 

pedig Kolmann féle házban, az arany sas szomszédságában 

szállásoltak. 

B o g á d y János és Z u b e k János trencséni lelkész, 

trencséni esperesség követei, Trencsénben augustus 9-én kelt 

megbízás következtében. Laktak Varga-utcában, Sziberi-féle 

házban. 

R a k s á n y i Pál és Zimmermann Kerestély,valamint 

L i c y Kristóf esp. és besztercei és Michalicska János 

korponailelkészek,zólyomi esperes részéről, megbízólevelük 

Besztercén junius 16-án adatott ki, a három első szállva 

volt régi posta-utcában Liedemannál, a legutóbbi hatvaniutezában 

Manich-féle házban. 

Zerdahelyi László Bars képviselőj e, julius 3-kimegbizás 

folytán, követtársa Zsembery András meg nem jelent. 

Lakott szervita-téren Leszeriféle kávéházban. 

b. PrónayPál és Okolicsányi István, hasonlón 

K elli s ch Sámuel banki és Schvandtner András 

losonci lelkészek, Losonc Apátfalván september 2-kán kiadott 

meghatalmazással. Prónay és Schvandtner arany sasnál 

8. sz. a. Okolicsányi Kellischschel Jungi házban, a kecskeméti 

kapunál szállásoltak. 

G ömöryPálés Császár András, valamint C o r ony 

Frigyes esperes és Vall as zk y Pál alesperes, a gömöri 

esperességet képviselték, Csetneken sept. 2-kán kiadott meg-

ízó levél következtében. Lakásuk volt : Coronynak és Vallaszkynak 

a fehér farkasnál 4-dik sz. a., Gömöry Pálnak 

ugyan ott 3-dik sz. a. Császárnak pedig hatvani kapunál 

özvegy Manninál. 

G a m a u f Sámuel sopronyi lelkész és Neuhold Károly 

sopronyi bíró, Soprony és Kőszeg szab. kir. városok részéről, 

ott sept. 4-kén, itt pedig 3-kán, Ruszton september 

7-kén kiállított fölhatalmazásnál fogva, Schöpf vendégei. 

Schvardtner Márton, a sopronyi convent küldöttje, 

sept. 4-kén kelt megbízással, az egyetem utcájában. 

CsáfordyTóth Imre és R á t h Mátyás győri egyház 

képviselői, mint igazolta augustus 29-én irott meghatalmazó 

levelük, arany medvénél, a hatvani kapunál leltek 

szállást. 

Lovich Ádám, a bányakerület által, mint az iskolák 

képviselője, Besztercén sept. 7-kén kelt megbízó levelével, 

kiküldve, szállásolt sarkantyú-utcában, Homli-féle 

házban. 

B. P o dm a ni c zky József, Ka r c s a y Antal, Sólyom 

István, Kaid y Sámuel, H orváth József, Domokos 

Ferenc, S z akónyi János, Takács Mihály, M este 

rház y Dániel, és K arcs a y Sámuel; ezenkívül Nagy 

István , baranyai, Kiss Péter tolna-somogyi, K a r a s z 

Ádám vasi, P e r 1 a ky Dávid komárom-fehérvári, Vo 1 f e ng 

e r János zalai, Szakonyi József veszprémi esperesek, 

Szepessy Mihály komárom-fehérvári alesperes, 

T o e p 1 e r Sámuel alkemenesi, Horváth Sámuel geresdi 

és Hrabovszky György palotai lelkészek, a dunántúli kerület 

részéről megbízó levelüket bemutatták. 

Simon András schvedléri lelkész, a szepesi felső esperességet 

képviselte, Remetén sept. 8-án nyert meghatalmazásánál 

fogva. 

Torkos Mihály dunai kerület püspöke, úri-utcában 

a három szerecsennél, 

S z i 1 v a y István, dunai kerület felügyelője, kecskeméti 

kapunál, a két pisztolyban,

Radvanszky János, bányai kertilet felügyelője, 

sarkantyú-utcában, Humli házában, 

Szinovicz Mihály, bányakerületi püspök, Maki 

házban, 

Szontagh Sámuel tiszai püspök, kecskeméti kapunál, 

Jungi házban, 

Radvanszky Ferenc tiszai kerület felügyelője, arany 

sasnál, 

Hrabovszky Sámuel dunántúli püspök, Sz. György 

lovagnál, lövészpályánál, 

Matkovics Pal dunántúli kerület felügyelője, 

ugyanott, 

b. Pr ó nay Sándor egyetemes alfelügyelő pedig,Szervitatéren, 

Kranerféle házban az első emeleten , szállásoltak. 

Megjelentek a zsinaton ezeken kivül : 

Herceg Kób urg, 

b. Pr ó n a y László, 

Balogh Péter, egyetemes főfelügyelő. 

Posonyi kerületből : 

b. Hellenpach Sándor, 

Mosóci Institorisz Mihály, pozsonyi lelkész, 

Hrabovszky József, pozsonyi tanácsnok, 

Krúdy Dániel, pozsonyi lelkész s esperes, 

Petyko Pál, nyitrai esp. felügyelője, 

Je z s ovit s Pál, nyitrai esperes és szobotisti lelkész, 

Justh György, turóci alispán s küldött, 

Pl a chy András, szt. már oni lelkész s turóci követ, 

Pongrác z Imre, liptói küldött, 

Schr amko Pál, német-lipcsei lelkész s liptói esperes, 

K e v ic zky Sámuel és 

Gotthard János, zorndorfi lelkész, mosonyi küldöttek. 

Bányai kerületből: 

b. Pr ó n a y Gábor,

Hellenp ach István, 

Helenpach József, 

B e nitz k y Sámuel, 

T y h a n y i Tamás, 

Cl eme ntisz János , szügyi lelkész s nógrádi 

küldött, 

Pongrácz Boldizsár, pest-békési felügyelő', 

Go sztonyi Imre, 

F ö ldv ár y Károly, 

Glosius Sámuel, 

Szimonidesz János, orosházi lelkész, s pest-békési 

alesperes, 

'T e s s e di k Sámuel, szarvasi lelkész, 

Sztehlo András, pest-békési alesperes és petrováci 

lelkész, 

Molnár János, pesti lelkész, 

B akó Gábor. 

Tiszai kerületből: 

Okruczky Sámuel a borsodi egyházak részéről, 

PodkonitzkyÁdám, késmárki tanár, 

R oy k o János, kassai tanár, 

Bajnok Sámuel, gömöri tanár.

Zsinati tárgyalások. 

t 33 

I-ső ülés, sept ember 14-kén. 

Az összejött, s helyeiket elfoglalt atyákat az egyetemes 

felügyelő, rögtönzött jeles beszédével üdvözölvén, mindkét 

rendből nevezett küldöttséget, mely a királyi biztost gróf 

Bruntzvik Józsefet meghívta. Mintán pedig jelentetett, 

hogy a királyi biztos közeledik, a küldöttség, őt üdvözlendő, 

lement a legalsóbb lépcsőig. A kölcsönös üdvözletek 

bevégeztével, megkezdetett megszabott módon az ének és 

ima, ezt lásd a mellékletben V. alatt ; erre a királyi biztos 

szólt, és az atyákat a fejedelem iránti hálás elösmerésre 

fölhívta, ki kegyes volt az evangélikusoknak, egyházuk 

rendezése okáért, a zsinat tartását engedélyezni, intette 

a békére és egyességre, s az ügy szerencsés menetelét ohajtotta. 

A „vivát" elhangzása után beszélt az egyetemes felügyelő 

Balogh Péter, melynek beszédét egész teljedelemben, 

a mellékletben VI. alatt közöljük. A harsány éljenekkel 

fogadott beszéd nyomán, az általa ajánlott b. P róna y 

László egyhangúlag elnöknek választatott. A benne helyezett 

bizalmat mélyen megköszönve, ígéretet tett, hogy ezen 

nehéz hivatásában, Istentől nyert erejéhez képest, eljárni 

kíván, s nem fog semmit elmulasztani, mi a közjó előmozdítására, 

tőle kitelhetőleg telik. 

Végtére Torko s püspök tartott beszédet, melyet hasonlón 

mellékletben VII. alatt, napfényre bocsátunk. 

Az elnök rövid válasza után, kijelenté, hogy nem marad 

egyéb hátra, minthogy jegyzők és titkárok választassa- 

3

nak. A zsinati tekintélyek által ezen tisztségekre B a 1 o g li y 

Mihály a világiakból, B á t h Mátyás pedig az egyháziakból 

lévén kijelölve, fölkiáltás útján a zsinat által is megválasztattak. 

Ez utóbbi megköszönve a kitüntetést, kért, hogy ez 

által szavazatától meg ne fosztassék, s nyilvánítá abbeli 

óhajtását, hogy az egyházi történelemhez méltó tárgy nyujtassék 

neki megírásra, valamint hogy a hozandó canonok, 

akár a jelenkor embereinek, akár pedig a késó'bbi utókornak 

vérrel Írottaknak lenni ne látszassanak 

(sanguine scripti esse videantur). Váratlan volt ezen 

kifejezés és sokaknál visszatetszést szült annyira, hogy mozgásban 

nyilvánúlt. 

Ezek lecsendesedésével fölolvastatott a helytartó tanács 

által 1791-ki augustus 16-kán kibocsátott, s á zsinat 

tartását megengedő leirat, mely mellékletünkben van közölve. 

Ez után az elnök nyilvánítá, miszerint semmi sem 

szükségesebb, minthogy a jegyzőkönyvek legnagyobb hitelességgel 

vezettessenek. A miért is az ügy fontossága 

igényli, hogy a jegyzőkönyv nyilvános fölülvizsgálatnak vetessék 

alá, s egyének választandók, kik a hitelesítéssel, minden 

gyanúsítgatás és összekocodás kikerülése okáért, megbízassanak. 

Ez ügybeni tanácskozmányt megszakítá Per lak y 

Dávid, ki is a dunántúliak nevében indítványozta, hogy valamint 

a zsinat tárgyai, úgy a méltányos egyenló'ség követelik: 

miszerint az egyházi rendből alelnök választassák, 

mi által a világiak nem volnának megsértve, s az egyháziak 

pedig, az őket megillető tiszteletben részesíttetnének. 

Az elnök ezen kérdést újnak s előtte ösmeretlennek 

nyilvánította, mondván hogy ez, sem a történelemben, sem 

a gyakorlatban föl nem található, de a jelen zsinat tárgyai 

sem szolgáltatnak rá okot, a mennyiben dogmatikus kérdések 

nem kerülnek szőnyegre, a miért is nem szükséges, hogy 

theologus választassák elnöknek s a múlt zsinatokon mindig 

világiak elaököltek. 

Ezen beszédet, miat gondolni lehet, a világiak helyesléssel 

fogadták ; mig az egyháziak szóval és külső je-

lekkel ellenkezőt tanúsítottak, bizonyítván : hogy az egyenjogú 

társulatban egyenlőknek kell lenni a jogóknak és kiváltságoknak. 

Mindkét részről, mint egy pro aris et focis, nagyon 

sok moudatott, mikről azonban becsülettel, de fájdalommal 

megfeledkezni, legtanácsosabb. Voltak a kik sürgették, 

hogy az alelnökséget mindig a hivatal szerinti legidősebb 

püspök viselje. A világi rend azonban az egyházi 

elnökben, a protestáns egyházban annyira gyűlöletes hierarchiát 

látván, a papok kívánságának engedni nem akart. 

Mintha bizony, jegyzi meg a napló irója, a magyarhoni 

evangelikus papok fogalma megfelelne, jószágok és vagyon 

nem létében, mi nélkül nem is képzelhető, a hierarchia fogalmának, 

oly szegény lévén a papság, hogy alig bír tisztességesen 

megélni. 

Szinovitz,püspök a mindkét részről nagyon élesen 

folytatott vitát, azzal vélte megszakítani, hogy kijelenté, miszerint 

ezen zsinaton alig fognak dogmatikus kérdések tárgyaltatni, 

s igy nem is lesz szükség hason kérdésekben, elnöki 

döntő szavazatra, s hogy a világi rendnek épen nincs 

szándoka az egyházi elnökséget elvileg el nem ismerni, s 

jövő zsinatokon az egyháziaktól megtagadni. — Ha azonban 

olvasandjuk a XII., XIH., XIV. és XV. ülések vitáit, meggyőződünk, 

mennyire szükséges lett volna az egyházi elnök, 

ez idő szerint is, s hihetőleg jövőre is mindenkor kívánatos, 

mert alig mellőzhető, hogy dogmák szóbahözatalánál összetűzés 

ne történjék. Végtére ezen vita akkép fejeztetett be : 

hogy a jelen zsinaton püspök helyett, az egyetemes felügyelő 

viselje az alelnök tisztét, jövő zsinatokon pedig , mindjárt 

az első ülésben választatik elnök a világiakból, valamint 

egy világi és egyházi jegyző, a dogmákat és lythurgiát érdeklő 

kérdésekben pedig, mindig a hivatal szerinti legidősebb 

püspök birand, szavazás esetén, döntő szavazattal. 

Ezen vitatkozás befejezése után, nem kisebb fontosságú 

került szőnyegre, apatronusi jogról, erre alkalmat 

szolgáltattak Ráth Mátyás kissé túlhéwel mondott 

szavai:hogy ő Magyarhonban semmi patronatusi 

jogot, éssemmi patronustelnem ösmer.

Ezen pathossal elmondott kifejezés nagy hatást tett. Némelyek 

könnyelműségnek és szemtelenségnek, mig mások tudatlanságnak 

nevezték ezen kifejezést, mondván: ily fontos 

ügyben nincs hivatva egyes ember kimondani az Ítéletet, s 

nem is tartoznék az első ülésbe, s egy küldöttség volna kinevezendő, 

mely ez ügyben véleményt adna, s a zsinat határozna. 

Nevezetesen pedig J u s t h György mondá : hallottuk 

tisztelendőségedtől, hogy azon egyházban, melyben a 

lelkiekben előljáró, nem ismer semmi patronatust és semmi 

patronust, de ebből az egész országra ne vonjon következtetést. 

Hasonlón S z i n o v i t z püspök E á t h h o z fordulva , 

szólt : tiszteltessék azon fa, melynek árnyéka minket véd. 

Habár ezen kényes tárgy sokakat lelkesített a szólásra, az 

elnöknek ékesszólása a nyelveket hallgatásra bírta, s a megakasztott 

vitát, a jegyzőkönyv helyes szerkesztetésére vezette, 

s valaminek kimondására hívta föl a zsinatot. 

Határoztatott tehát, hogy az egyetemes felügyelő elnöklete 

alatt, a négy kerületi felügyelő, s a négy püspök 

megszabott időben, hitelesítsék a jegyzőkönyvet, s ha kifogásuk 

lenne, azt az elnöknek, szükség esetén pedig a zsinatnak 

jelentsék be. Ezen elővigyázat nem tartatott elegendőnek, 

s különösen P r ó n a y Pál és Okolicsányi sürgették, 

hogy a jegyzők eskü által köteleztessenek hűségre. 

Mások a hitet fölöslegesnek találták, nevezetesen Institori 

s z, s ha a zsinat az esküt szükségesnek véli, úgy nem a 

jegyzők, de a jegyzőkönyvet hitelesítők eskü alá veendők. 

— Elnök, a zsinat nevében, a jegyzőkönyv szerkesztését a 

jegyzők és hitelesítők ügyességére bízta. Szóba hozatott az 

irály is, melyen lennének a törvények vagy canonok írandók. 

Eáth jegyző, a magyarhoni deákírmodort nagyon ócsárolta, 

s barbarismussal teltnek nyilvánította, s ő a tiszta latinság 

mellett nyilatkozott. Az egyetemes felügyelő ajánlotta, hogy 

közönséges írmodor használtassák, de a mellett tisztaságra 

is legyen tekintet, kivált miután a külföldi hitsorsosok is 

készséggel olvasandják a zsinatban történteket ; a miért is 

oda kell törekedni, hogy minden várakozásnak meg legyen 

felelve, úgy azonban, hogy a tisztaság ne legyen erőltetett

és nehezen megérthető, s a világos dolgok értelme ne bonyolíttassék 

érthetetlenségekbe. Ezen tanácskozmányt megszakította 

a budai zsinat küldöttségének jövetele. Jövének 

pedig, a világiakból Domokos Lajos és G y ür k y, az egyháziakból 

P é t z e 1 y és Fülöp Gábor. Magyar nyelven 

nyilvánítva üdvözletüket, saját zsinatukat, a tárgyalandó 

ügyekben kölcsönös egyetértő munkálkodást óhajtva, testvéri 

szeretetbe a legtisztességesebben ajánlották. Viszont 

üdvözöltetve az elnök által, számosabbaktól a lépcső aljáig 

kikísértettek ; a kegyeletes viszonyosság tanúsítása okáért 

a budai zsinatba kiküldettek: b. Hellenpach István, 

Z erdahelyi László, Császár András, mint szónok, 

KáldyésLehoczky György, valamint Institorisz, 

Karasz, Sztraka és Nikolay, s ezzel az első ülés befejeztetett. 

Az első ülés hivatalos jegyzőkönyve igy hangzik : 

1. Méltóságos Balogh Péter egyetemes felügyelő űr, 

ezen zsinatot az ülés kezdetén kedvesen üdvözölvén, küldöttséget 

indítváayozott, mely ő excellentiáját a királyi biztost 

üdvözölné, s a megkezdendő ülésbe meghívná. — Méltóságos 

b. Podmaniczky József, nagyságos Tihanyi 

Tamás, tekintetes P ró n a y Pál, Justh György, Fej érvár 

y Károly és Sólyom István; nem különben nagyon 

tisztelendő Krúdy Dániel, P e r lak y Dávid, Li c z y Kristóf 

és V a 1 a s z k y Pál az ülésből kiküldöttekkel, s a fentisztelt 

királyi biztossal a lépcső alján, mgos báró Hellenpach 

István, tekintetes Po n gr á tzBoldizsár, valamint nagyon 

tisztelendő Csernotta Ezékiel, és Eáth Mátyás, 

szinte az ülésből küldöttek, találkozván, ő excellentiáját a 

tanácsterembe ölömmel bevezették. 

Ezek megtörténte után, ő excellentiája a királyi biztos 

úr, az elnök jobbján foglalt helyet. Az ülés, Isten segedelmének 

kérésével kezdődött, énekelve „Veni Sancte"hymnust,

s az ezt követő, ez ünnepélyre alkalmazott s főtisztelendő 

Torkos Mihály püspök úr által mondott imával. 

2. Az isteni tisztelet bevégezte után, ő excellentiája a 

királyi biztos úr mondott velős beszédet, melyben örömét 

kifejezni a kegyelmesen rá bizott fényes hivatása fölött, úgy 

viszont, valamennyi összesereglettet hogy illő mérséklettel 

s lehető egyetértéssel tárgyalják az ügyeket, figyelmeztetni 

méltóztatott. 

Ennek beszédére, mgos B alogh Péter úr közmegelégedésre 

felelvén, s beszédje végén b. Prónay László úr ő 

excellentiáját, az evangelikus egyház körüli érdemeiben 

fénylőt, hathatós indokokkal, az elnökséggel megtisztelendőnek 

ajánlva : ugyancsak ő excellentiája, a báró ur, közlelkesedéssel 

elnöknek megválasztatott. 

3.A föntisztelt báró úr rövid de kitűnő üdvözlő beszéde elmondása^ 

az elnöki szék elfoglalása után, főtisztelendő Torkos 

Mihály püspök úr mondott a hallgatók figyelmét megérdemlő 

beszédet. 

4. Ezek bevégeztével, Ő excellentiája elnök úr indítványozta 

a jegyzők megválasztatása szükségét. Minek folytán 

a világiakból B a 1 o g h Mihály úr, az egyháziakból pedig 

Báth Mátyás úr választatott egyhangúlag zsinati jegyzőül. 

5. A jegyzők helyeiket elfoglalva, olvastatott a helytartó 

tanács augustus 16-kán 15,050 sz. a. kelt, az ág. hitv. 

evangelikus zsinatot érdeklő leirata. 0 excellentiájának, 

mint ő felsége személye helyettesitőuek, valamint a nyilvános, 

úgy küldöttségi ülésekben tiszteletbeli hely kijelöltetett 

; meghagyta hogy a zsinatban vagy ez által kiküldött 

bizottságokban semmi sem történjék, a mi ő excellentája a 

királyi biztos úr teljes tudomására nem jutna; valahányszor 

a zsinat vagy közgyűléseket, vagy bizottsági és küldöttségi 

üléseket tartani akarna, ez mindig előlegesen ő excellentiájának, 

általa követelt tudomás végett, jelentessék; végtére, 

hogy nemcsak a zsinat jegyzőkönyvéi, de bármely fölterjesztés, 

és minden a zsinat körébe jutó iratok, ő excellentiája 

a királyi biztos úr birtokába jussanak. 

Tudomás és hozzáalkalmazás végett vévén,

6. Nagyon tisztelendő Perlaky Dávid úr, a dunántúli 

kerület nevében kijelenté, hogy a tisztelendő lelkészi 

karból, a jogegyenlőség alapján, a világi renddel közös zsinati 

elnökség méltán követeltetik : 

Ezen tárgy a zsinati törvényeket alkotó munkálathoz 

tartozván, oda utasíttatott. 

7. Az ülést berekesztette a Budán zsinatjukat mai napon 

megkezdett helvét hitvallású testvérek küldöttsége, valamint 

ő excellentiájának a királyi biztosnak, úgy az ágostai 

hitvallású zsinat minden tagjainak, az őszinte barátság átüzenése 

, tolmácsoltatván ezt D o m o k o s Lajos, G y ü r ky 

István, P é c z e 1 i József és Fülöp Gábor urak által. — 

Ezen testvéri őszinteség illő viszonyzását, a helvét hitvallású 

testvérek zsinata szine előtt előadandók azonnal kiküldettek: 

mgos b. Hellenpach Sándor, tettes Lehoczky 

György, K ál dy Sámuel, Zerd ah elyi László, ésCsás 

z á r András urak ; valamint nagyon tisztelendő I n s t i t or 

is z Mihály, Kar as z Adám,Nikolay Sámuel ésSztrak 

a János urak.

II-dik ülés, september 15-én. 

Az elnök kivételével mindnyájan kitűzött időben, az 

az reggeli 8 órakor összejöttek. Herceg K o b u r g, hihetőleg 

megijedve, mindjárt az első ülésben támadt élesebb vitatkozásoktól, 

sem ezen, sem utóbbi gyűlésekben, meg nem 

jelent többé. — Ezen ülést megnyitá az elnök azon folyamodvány 

fölolvasásával, melyet a két hitfelekezet nevében ő 

felségének, H. Lipót királynak benyújtottak. Közöltetik mellékletben 

XV1I1. alatt. Ennek tartalmát bővebben magyarázva 

kijelenté, miszerint nincs egyéb hátra, mint a vitatás 

alá veendő tárgyakat fejezetekre osztani, s az e célra választandó 

küldöttségeknek kidolgozás végett kiadni, s miután a 

munka elkészült, a nyilvános megvitatásnak alávetni. A fejezetek 

megállapításában sem volt összhangzat, míg végre 

négy lett, s ez olvasható a jegyzőkönyvben. Hosszú vita 

fejlődött ki a fölött : vájjon ezen' zsinati tárgyak, a budai 

zsinattal egyetértőleg oldhatók-e meg, hogy a két hitfelekezet 

ugyan azon törvényekkel kormányoztassák. Ezen ügyben, 

mely a vitatkozásra bő anyagot szolgáltatott, a többség 

oda nyilatkozott, hogy a budai zsinat kegyeletes kívánságának 

elég tétessék. 

Az ellenfél, az elolvasott folyamodvány tartalmához 

ragaszkodván, állítását arra alapította, de nem ez vala 

egyetlen indokuk, s. legtöbben utasításukra hivatkoztak, a 

melytől eltérniök nem szabad. A zsinatok, úgy mondának, 

elvben különböznek, s így az egyesülés semmi módon nem 

létesíthető, a miért is a célba vettektől el kell állani, s a

drága időt gyümölcsözőbb tárgyaknak áldozni. Hosszasb vitatkozás 

után az elnök ezen egyesülést megkisérlendőnek 

mondta, s nem akar az eredmény fölött a munka megkezdése 

előtt kétségbe esni, miután nincs a dogmákról szó, 

mi az egyesülést akadályozhatná ; a budai zsinat óhajtását 

pedig egyszerűen elvetni nem lehet, annyival kevésbé, mert 

tudva van, hogy maga az ügy, nem sikerülés esetén is, 

semmit sem veszít. 

Ily ügyesen felfogva a dolgot, az ellenfél is, kevesek 

kivételével, helyesléssel fogadta az elnök beszédét. A miért 

is, a megkisérlendő unió ügyében azonnal kiküldettek : b. 

P r ón a y Sándor, P o n gr ác'z Imre és Boldizsár, F ejé rváry,Gömöry, 

Káldy, Sólyom, a lelkészek közül pedig: 

Institorisz, Schramko, Nagy, P e rl aky, Ham a 1jár, 

Molnár, Vallaszky és Nikolai, ezeknek kötelességük, 

a helv. hitv. testvérek küldöttségével közösen dolgozni, 

s így lett vegyes bizottság. Hátra maradt, még három 

ügyet megalapítani, t. i. a házasságit, iskolait és pénzügyit. 

E részben is elágaztak a vélemények; az egyik rész a 

teljes zsinati ülésekben kívánta ezen ügyeket tárgyalni, vagy 

kerületi tanácskozmányokban ; más rész pedig a munka 

nagyságát, s az idő kimélését, különösen pedig a nyilvános 

gyülésekeni hosszas tárgyalást szem előtt tartva, küldöttségekre 

vélte bízni, s C3ak ez után nyilvánosan tárgyaltatni. 

Tihanyi a szónoklat nagy hevével kívánta meggyőzni 

a zsinatot, hogy vegyes küldöttségek neveztessenek 

ki, s a két zsinat által megbízott férfiak közösen működjenek. 

Ezen véleményt a zsinat nagyobb része, az t. i., mely 

a külső egyesülést ohajtotta, a tettleges egyesülésben megfontolást 

tanácsolva elfogadta. 

Ezt szigorúan megtartandónak leginkább Radvanszky 

Ferenc kívánta annyira, hogy a küldöttségeket 

is tisztán, a helvét hitv. testvérek kizárásával, akarta kineveztetni. 

Igen hosszasan tartott a vita, s végtére is az határoztatott, 

hogy addig is, míg a vegyes küldöttségek iránti 

előítéletek eloszolhatók, tiszták neveztessenek ki. A miért 

is a házassági ügyben megbízattak: T i h a ny i mint elnök,

P etyko, Újhely, Császár, Lehoczky, Domokos 

Ferenc, Horváth, Okolicsányi, Jeszenszky, az egyháziakból: 

Kru d y, Ko ro ny, Schwantner, Plachy, 

Schmál, Vilfinger, Szimonidesz, Kiss. 

A küldöttség kinevezése után, Csá sz ár, mint a tegnapi 

budai zsinathoz küldött bizottságnak szónoka, az eljárásról 

jelentést tett, szólván: „a budai zsinatnak nincs 

nagyobb óhajtása, s forróbb reménye, mint velünk bizalmasabban 

egyesülni, s magát testvéri szeretetünkbe ajánlani. 

Ezen jelentés alkalmat szolgáltatott egy időre, nem rendes 

vitákra, de kölcsönös nyugodt beszélgetésre a helvét hitv. 

egyházzali egyesülésről. 

Ezen eszme egy résznél gyűlöletes, más résznél pedig 

kedvenc lévén, ez utóbbiaknál rögeszmévé lett. 

Ezek után az iskolaügyi bizottság választatott. A közben 

megjelentek a budai zsinat követei, kölcsönös üdvözletek 

után, s az elnök jobbján helyet foglalván, magyarnyelven 

szóltak: mennyire kivánatos mind a két hitfelekezetre, 

miután az elvekben nem ellenkeznek, hogy az egyházi kormány 

megalapitásában a canonok mindkét zsinatnak közmegegyezésével 

alkottatnának, s ezen cél elérése okáért vegyes 

küldöttségek neveztetnének, s hogy a zsinati ülésekbe 

szavazattal és meghatalmazással nem birók ne bocsáttassanak. 

Mind azok örömmel fogadták ezen küldöttséget, kik a 

közös munkálatok barátjai voltak; nem annyira azok, a kik 

azt állították, hogy három vagy négynek titkos müve, s 

nem az egész budai zsinatnak kifolyása, holott ily fontos 

dologban mindkét zsinat tagjainak nyilatkozni kellene. 

Ez alkalommal az ellenfél elhallgatott, de Prónay 

Pál és Pongrácz Boldizsár, a budai küldöttség által megpendített 

második tárgyat hozták szőnyegre, következetesen 

állítván, hogy a zsinat tagjainak száma 100-on túl nem terjedhet, 

s hogy találtassék mód, miszerint azok, kik az egyházak 

által kiküldve, és megbízó levelekkel ellátva nincsenek, 

ne vehessenek részt a tanácskozmányokban. 

Megjegyzendő, hogy távolabb vidékről is érdekeltetve 

magukat az ügy által, érkeztek, mind világiak, mind egy-

háziak, kik a zsinati tanácskozmányokban részt vettek. Az 

utóbbiak közé tartoztak: Krumm, Ján, Ruffiny, Gyurtsek,Frnda, 

Baranyi,Z elenk a, Hrdlicska, Sexty, 

Ribay, Teschlakés más lelkészek. Egyedül a mágnásoknak, 

kik egyébiránt kevesen jelentek meg, adatott meg 

azon jog, saját személyükben megjelenhetni, mi késó'bben a 

XY-dik ülésben kétségbe vonatott. — Ez adott alkalmat 

szóba hozni a gymnasiumok küldötteit, s kérdés támadt : 

mi oknál fogva nincs a legfőbb oskola, Pozsony képviselve? 

s nevezetesen az ifjúság növeltetése körül magának oly 

nagy érdemeket kivívott Sztrecsko, miért nem hivatott 

meg? ki nemcsak az oskola ügyét érdeklő vitákban, de más 

zsinati kérdésekben is hasznavehető egyéniség leendett volna. 

Erre Hrabovszky József felelt, hogy a pozsonyi konvent 

részint gazdálkodni akart a költséggel, részint pedig 

nem látta szükségesnek az iskola képviseltetését. Krúdy 

éslnstitorisz kijelentették, hogy ők az oskola állapotát 

jól ösmerik, s van fölhatalmazásuk, ennek nevében, minden 

közjóra célzóban szavazni. Ezen válaszszal, különösen az 

oskolai bizottság nem volt megelégedve, s megtudva a meg 

nem jelenés valódi okát, b. P rón a y Sándornál tartott gyűlésében 

Sztrecsko meghivatását elrendelte, s ennek végrehajtása 

kieszközlése okáért b. Prónay Sándort ésSólyom-ot 

az elnökhöz kiküldte. Ennek dacára a kivánságnak 

nem lett elégtéve, s az óhajtott meghíva, mind a mellett 

tudományossága és érdemei ezzel is meg lőnek némikép jutalmazva. 

Kérdés támadt a tartandó vegyes küldöttségek helyisége 

iránt. Az elnök megjegyzé, hogy ezt a budai zsinat tudtával 

kell meghatározni. Mely alkalommal az annyiszor szított 

parázs újólag gyuladni kezdett: vájjon a kanonok a két 

zsinat közmegegyezésével hozandók-e? de szerencsésen 

újólag kiegyenlíttetett, a mennyiben elnök kiküldte Matkovicsot, 

Gerhardot, Nagyot és Molnárt a budai 

zsinathoz: hogy megtudható legyen szándéka, hol kívánja a 

közös tanácskozmányokat megtartatni? — Hátra volt még a 

pénzügyi bizottság, melynek föladata meghatározni, miként

kezeltessenek az egyház minden néven nevezendő jövedelmei, 

s ebbe kiküldettek : kerületi felügyelők és püspökök, 

ezeken kívül: Fejérváry, Raksány, Petyko, Neuhol 

d, Kuchs, Takács, Keviczky, Tóth, Bogády, 

S z a k o n y János és K a r'c s a y, az egyháziakból : C s e rnotta, 

Czerva, Liczy, Jezsovits, Gamauff, Institorisz, 

Hrabovszky és Kar asz, elnöknek pedig 

P r ó n a y Pál. 

Kérdés támadván a használandó irály iránt, végzési - 

leg kimondatott, hogy Balogh a jegyzőkönyvet közönséges 

nyelven vezesse, R á t h pedig a kanonokat tiszta latinsággal 

szerkessze. 

Ez után az elnök, illő rend megtartása okáért, következő 

szabályokat hozott : 

1. A szólni akaró keljen föl, s arccal forduljon az elnökhöz, 

s ez lesz a szólni akarás jele. 

2. A szólót beszéd közben senki ne zavarja, a szónokok 

pedig őrizkedjenek távol eső kitérésektől, s röviden magát 

a dolgot merítsék ki. 

3. A vitatandó tárgyakat maga az elnök fogja kijelölni, 

ha valaki azonban fontosabb inditványt akar tenni, 

ebben nem akadályoztatik, de ezt előre tudassa az elnökkel. 

4. Névtelen és bizonytalan szerzők javaslatait az elnök 

nem fogja elfogadni. 

Minthogy sokan ohajtották a zsinat iratait lemásolni, 

kimondatott, hogy ez megtehető a jegyző lakásán, mind a 

mellett a zsinat berekesztéseig, s a kanonok megerősitéseig, 

nyilvánosságra hozni meg nem engedtetik. 

A zsinat gondnokáúl Pongrácz Boldizsár választatott, 

s határoztatott, hogy a zsinati követek, valamely jelvény 

által, a többi jelenlevőktől megkülönböztessenek. Mire 

nem lett szükség, mert a kik találva érezték magukat, nem 

jelentek meg többé, ezentúl pedig a zsinat gondnoka adott a 

bemenetelre engedélyt, úgy azonban, hogy a százas számot 

nem volt szabad meghaladni.

September 16, 17 és 19-kén a bizottságok működtek, 

a melyekbe 44 világi és 39 egyházi volt kiküldve. 

Sept. 18-ára úr napja esvén, isteni tisztelet tartatott, 

mint a pesti rendes imaházban, mind pedig a zsinati teremben, 

és pedig itt S zinovicz püspök szláv és Institor 

i s z magyar nyelven, ott pedig Molnár német nyelven 

szónokolván. 

A második ülés jegyzökönyve e következőkép szól: 

8. Az ülés kezdetén ő excellentiája az elnök úr jelentette, 

hogy tegnapi napon, épen midőn az ülés eloszlott, 

megjelent ő excellentiájánál a helvét hitvallású testvér urak 

zsinatjának küldöttsége, azon megbizással, miszerint ezen 

zsinatot fölhívja, hogy azokban, melyek a mindkét hitfelekezetű 

egyház rendezését illetik, vegyes küldöttségek állapítsák 

meg az alapelveket, s közösen tanácskozzanak. Ez 

ügyben, e mai napon fog a zsinat szine elébe küldöttség 

megérkezni. 

9. Fölolvastatott a mindkét hitfelekezet által ő felsége 

trónjához benyújtott folyamodvány, melyben mind a két 

hitfelekezet által tartandó zsinat engedélye alázatosan kéretik. 

Ennek kapcsában 4 küldöttség neveztetett : 

1-sőt az egyházi, valamint törvényszéki, úgy polgári 

kormányzat formájának kidolgozása, és a házassági forumok 

rendezése illet, a 

2-dik a házassági törvényeket alkotja. 

3-dik az iskolai intézetekről, a legújabb országgyűlés 

26-dik t. c. 5. §. értelmében készít javaslatot. 

4-dik gazdasági, az evangélikusok elvesztett alapitványaikat 

kutatja, a meglevők biztosításáról gondoskodik, s új 

alapok mikénti megszerzéséről tesz javaslatot. 

A mi az első küldöttséget, t. i. az egyházi kormány 

formájának, s a házassági forumok kidolgozását illeti, ez a 

helvét hitvallású testvér urakkal összeül, s javaslatát a zsi-

iiatnak tárgyalás végett átteszi. Korlátoltatik határozottan 

ezen küldöttség annyiban, hogy a szertartások, még kevésbé 

a dogmák ügyébe ne avatkozzék, s egyházi törvények 

alkotásába ne bocsátkozzék, s csak is az alapelveket, melyeken 

az egyházi kormányzat egyformasága fektetik, állítsa 

föl. 

Kiküldetik pedig ezen vegyes küldöttségbe számszerint 

16 egyéniség, nevezetesen : 

dunáninneni kerületből : J u s t h György, Pongrácz 

Imre, Institorisz Mihály és Schramko Pál urak. 

A dunántúliból : Sólyom István, Káldy Sámuel, 

Nagy István ésPerlaky Dávid urak. 

A bányaiból: b. P ró na y Sándor, Pongrácz Boldizsár, 

H a m a Íj á r Márton és M o In á r János urak. 

A tiszaiból: Fejérváry Károly, Gömöry Pál, 

Val a s z k y Pál és N i k o 1 a y Sámuel urak. 

A második küldöttségbe, mely a házassági törvényekről 

gondoskodik, nagyságos Tihanyi Tamás királyi tábla 

ülnöke, elnöklete alatt, kiküldettek e következők : 

Tiszai kerületből: Újházi József, Császár András, 

K o r o n y Frigyes és Schmal Sámuel urak. 

A dunáninneniből : Lehoczky György, P e t y k o 

Pál, Krúdy Dániel és P1 a c h y András urak. 

A dunántúliból : Horváth József, Domokos Ferenc, 

Kiss Péter, Vi 11 fin g er János, a sopronyi iskola 

részéről : Schvartner Márton urak. 

A bányaiból: Okolicsányi István, J e s zenszky 

János, S c hv art n e r András és Szimonidesz János 

urak. 

A harmadikba, oskolai küldöttségbe kiküldetnek következő 

egyéniségek, és pedig: 

Bányai kerületből : b. P r ó n a y Sándor, Szerdahelyi 

László, Sztraka János, T e s s e d ik Sámuel és 

L o v i c h Adám urak. 

Tiszaiból: B er z e v iczy György, Dr. Fukker Jakab, 

Podkonyiczky Ádám, K u s z m á ny i Sámuel és C z i rb 

e s z János urak.

Dunáninneniból : b. Hellenpach Sándor , H r abovszky 

József, Krúdy Dániel, Zubek János, 

Schramko Pál és Placby András urak. 

Dunántúliból ; Sólyom István, Schvartner Márton, 

Szepe ssy Mihály, T o eple r Sámuel és Sz ák o ny 

József urak. 

A negyedik, gazdasági bizottságba, következő tagok 

küldöttnek : mindenekelőtt mind a négy kerületi felügyelő 

és püspök, — azonkívül a dunántúli kerületből: Kartsay 

Antal, S z ákony János, Tóth Imre, T aká cs Mihály, 

Nay holt Károly, Ga ma u ff Sámuel, Kárász Ádám és 

H rab o v s z k y György urak. 

Dunáninneniból: Bogády János, Kevitzky Sámuel, 

Institorisz Mihály és Jezsovits Pál urak. 

Bányaiból: P róna y Pál, Baksány Pál, Liczy 

Kristóf, ésMichelicska János urak. 

Tiszaiból: Fejérváry Károly, Kuchs István, 

Czerva Dániel és Csernotta Ezékiel urak. 

10. A bizottságok kinevezése után a budai helvét 

hitv. evang, zsinat üdvözletére kiküldött követség visszajővén, 

Császár András jelenté: hogy a helv. hitv. zsinat 

az üdvözletet nagyon barátságosan fogadta. Miután az egyesülés 

csak közös egyetértésből születhetik, a szerencsés eredmény 

reményét arra épitik, ha a célba vett javaslatok a 

két hitfelekezet által közösen eszközöltetnek. 

11. Megérkezett a helv. hitv. testvérek küldöttsége, 

melyről ő excellentiája az elnök úr az ülés kezdetén megemlékezett. 

Üdvözletet, s ezen zsinat iránti kész szolgálatukat 

előre kijelentve, óhajtásaikat és intentióikat tettes 

Mar ia ss y István, Gyürkilstván és Puky Ferenc,— 

nemkülönben nagyontisztelendő T o r m á s y János és P at 

ó c zy György urak által tolmácsolták : 

1-ör Kívánják a legforróbban, mind törvények, mind 

kölcsönös viszony által, a két részt legszorosabban összeköttetni 

; s hogy mind a mi az egyházi ügyekben, mint

közös rend behozandó, a két hitfelekezetű vegyes küldöttség 

által tárgyaltassék. 

2-or. Általuk azon megszabott rendet tudatták, hogy 

miután a zsinati tagok bizonyos száma meg van határozva, 

zsinati ülésekbe meg nem hívottnak, vagy ki nem küldöttnek 

a bemenetel meg nem engedtetik. 

Ezen követség megérkezte után, hasonlón menesztetett 

Budára küldöttség, és pedig Matkovics Pál, Gerhard 

Tamás, Nagy István és Molnár János urak; az első 

ügyre a helv. hitv. evang. zsinatnak nyilvánitandók : miszerint 

a fentebb érintett conformis határozatra nézve ezen 

zsinat is a vegyes küldöttséget véleményezi legcélszerűbb 

eszköznek, az egyházi közösügyek rendszerinti készítésében ; 

s ilyeneket kiváló örömmel és szerencsés siker reményével 

már valósággal nevezett, s hogy a kívántakat cselekedje, működésbe 

helyezett. A másikra nézve, hogy ezen zsinat sem 

enged senkinek bemenetelt, ha csak nem hívott, vagy kiküldött. 

Mely határozat, hogy pontosan megtartassák, a felügyelő. 

uraknak őrködni tartozó kötelességük. 

A Budáról visszatérő küldöttség választ hozott, miszerint 

ama záinat kitűnő örömmel fogadta ezen zsinatnak 

véleményét, a rendezendő közös küldöttségre nézve. 

12. Ezek után ő excellentiája a királyi biztos előadása 

után, a zsinati tagok, úgy valamennyi követek, a kerületi 

felügyelők pecséte alatt kiállított névjegyzéke, mikép adassék 

át az elnökség utján ő ezcellentiájának, hely és határidő 

rendeltetett. 

13. Ő excellentiája az elnök úr, a zsinati két jegyző 

teendője iránt tett megjegyzésére azon rendelkezés történt, 

hogy Balogh Mihály úr mindenkora jegyzőkönyvet vezesse 

stylus curialisban, B á t h Mátyás úr pedig a kanonok 

szerkesztésére fordítsa figyelmét. 

14. A jegyzőkönyvek, mihelyest a hitelesítő bizottság 

által megtekintve, s a zsinat által megerősítve lesznek, Ő

excellentiájuknak, a királyi biztos és elnök uraknak, aláirás 

okáért benyujtassanak. 

15. A jövő ülések idejét 5 excellentiája, az elnök úr 

püspök és felügyelő urakkal tudatja, hasonlón Pongrácz 

Boldizsár úrral ; ez pedig gondoskodik, hogy egy nappal 

elébb, még hat óra előtt, a vármegyeház kapujára szegzett 

irat által a megtartandó ülés ideje tudatva legyen. 

m-ik ülés, september 20-kán. 

A vegyes küldöttség által kidolgozott első canon a 

zsinatnak megfontolás okáért benyujtatott, mely ekkép 

hangzott: 

„Societates religiosae, jus ordinandi et constabiliendi 

interni sui regiminis exercent, per deputatos et repraesentantes 

suos, ex omnibus eorum superintendentiis ad synodos 

missas, et quia ipsae societates ex secularibus et eccle- 

8iasticis membris constant, régimén eorum quoque 

mixtum esse de bet." 

Ezen utolsó szavak tág mezőt nyitottak a vitatkozásnak. 

Az egyházi kormányzat gyakorlatára nézve kétféle volt 

a zsinat véleménye, az egyik azt csupán a világiaknak, a 

másik pedig mind a világiaknak , mind az egyháziaknak 

tulajdonittatni, sok oknál fogva sürgette. Mindkét rész, mint 

egy pro aris et focis, természetes egyházi jogból és gyakorlatból 

indokokat fölhozva, harcolt. A világiak állitották, 

hogy az egyház az államtól elvontan nem képzelhető, s nem 

más mint polgári test, s igy kormányzata sem lehet más 

mint polgári, s csupán ilynemű elöljáróság által gyakorolható 

; hogy a protestáns egyház, elveinél fogva, clerust el 

nem ösmer, s papok és nép között semmi kiváló különbséget 

nem tűr. A lelkészek az állam szolgái, s a testületnek 

szerződés alapján szolgálnak ; minél fogva a hivatal természeténél 

fogva, semmi különös jogokkal nem bírhatnak, s 

ha ilyenek birtokában vannak, vagy lehetnek, azok csupán 

4

a testület és állam által engedendők. Az egyházba való 

meghívás nem egyéb polgári szerzó'désnél, mely nem a meghívott, 

de a meghívó akaratától függ, s még az sem függ a 

tanitó, de a hallgatók akaratától, mennyi ideig legyen a 

szent gyülekezetnek elöljárója. 

Ennek nyomán az egyházi férfiak, kiknél sem a tudományosság, 

sem az ékes szólás nem hiányzott, az indokok 

sokaságát és nyomósságát a legnagyobb hévvel használták, 

s a tettleg bíró és bírni akaró jogaikat erélyesen védték, s 

következő' szavak hangoztatták át a termet : 

Az egyház kormányzata a papi fölavatástól, mely az 

Istentől rendeltetett, el nem szakitható, az isteni intézetet 

nem szabad az embereknek összerombolni. Az evangyéliom 

első hirdetőire, kiknek utódaik a mostani papok szent hivatallal, 

az egyház kormányzata is bízatott, s ez az egyházban 

fentartandó rend természetéből folyik, mi az egyháziak befolyása 

nélkül alig képzelhető. A papi tekintély, mely a 

vallás tekintélyével a legszorosabb viszonyban áll, az egyházi 

kormányzat gyakorlása nélkül föl nem tartható. 

Hivatkozás történt az apostolok példájára, s az ó testamentom 

papságára. Maga a meghívás a papságra ezen 

jogokat föltételezi. Azt Schramko állította leginkább, 

hogy a szentek kormányzata a papi hivatal természetéből, a 

papokat illeti, s az egyházi kormányzatból semmi módon ki 

nem zárhatók. Nemkülönben a régi szokást, s a közös egyenjogúságot 

ily fontos ügyben oly könnyen elvetni nem kellene 

; s ugyanazt kell a kanonba betenni, mit az uj törvény 

föltételez, midőn a kanonokat a világiak és egyháziak közös 

megállapodásával hozatni parancsolja. 

Megjegyzendő, hogy ezen vitatkozás folytán Carpzovius, 

B oehmer, Mosheim, vagy bármely egyházi 

törvényhozó tekintélye semmibe sem vétetett, mi az egész 

zsinati munkálatnál észrevehető. — Magától értetik, hogy 

valamint azon szó kormány sokfélekép érthető, úgy ezen 

vita sem volt ment a szózavartól, a mennyiben némelyek 

csupán polgári, mások egyházi és ismét mások vegyes értelemben 

vették.

Ezen hosszas és kitérő okoskodások után az elnök intette 

a zsinatot, hogy ezen viszálkodásnak véget kell vetni, 

s nem bírja az okokat felfogni, miért nem maradhatna meg 

ezen cikk a canonok sorában. Ugyanezt sürgette az egyetemes 

felügyelő, valamint több világi, hogy a canon úgy maradjon, 

mint azt a vegyes bizottság ajánlotta. A figyelmeztetés 

nem használt, s habár az idő haladt, a világiak úgy 

folytatták a vitát, mintha az ülés most kezdődnék, s ékesszólásukkal 

az egyháziakat legyőzni törekedtek, s ha hason 

ékesszólás nincs, Aaront az Izrael kormányzatától megfosztják. 

Azonban a kanon meghagyatott, s egyszer mindenkorra 

kimondatott, hogy az egyház kormányzata vegyes, s 

mind a világiakkal, mind az egyháziakkal közös. A világiakból 

b. P r ó n a y Gábor és Tihanyi Tamás az ellenvéleményt 

egész a csodálkozásig ostromolták, s ha az új törvény 

nem áll utjokban, könnyen kiviszik, hogy az egyházi kormányzat 

csupán polgári jog. Ezen hosszú, de röviden leirt 

illés, mely reggeli 8 órától délutáni 2-ig tartott, gyönyörű 

tanúbizonysága a zsinati atyák tudományosságának.Oly küzdelmek 

mellett lehetett ezen igazságos törvényt hozni. 

A harmadik ülés hivatalos jegyzőkönyve igy szól : 

16. Ő excellentiája az elnök úr azon megjegyzést tévé 

: hogy ezen zsinat a magyarhoni minden evangelika ágostai 

hitvallásuak tekintélyes testülete lévén, polgárilag nézve 

pedig az ország karaiból és rendeiből állván, mint evangélikus, 

saját és törvényes szabadsággal tekintendő, s a királyi 

felügyeletnek alárendelt, a miért is a királyi helytartó 

tanácstól intimatumokat, nem pedig dekrétumokat várt. 

Ezen megjegyzés általános helyesléssel fogadtatván, a jövő 

zsinat alkotása körüli tárgyalására följegyeztetik. 

17. A jelen zsinat névjegyzékének ő excellentiája a 

királyi biztos úrhoz lett kézbesítése tudomásul vétetik. 

IS. Átadatott a 2-dik ülésből kiküldött vegyes küldöttségnek 

september 16-kán, 17-kén és 19-kén eszközlött 

4*

munkálata, hol az egyházi kormányzat alapjául venndő fő 

elvek megvitattattak. Melyben bizonyos részben változtatások 

történtek ezen zsinat által készitett javaslaton, azonkívül 

a kanonok szélén megint lényeges megjegyzések tétettek. 

IV-ik ülés, September 21-kén 

Az ülés kezdetén, majdnem a tegnapi vitának folytatása 

következik vala, ha az elnök a fonalat azon megjegyzéssel 

meg nem szakiíja, miszerint tegnapi napon e tárgy 

mindkét részről elegendőleg meg volt vitatva, s más ügyekre 

is forditandó a figyelem. Ezen, némelyeknek kedves, másoknak 

meg kellemetlen vita szerencsés elhallgattatása után, 

mindenekelőtt a szabad királyi városok egyházainak kérdése 

merült föl : vájjon az esperességi hatóságnak vetessenek-e 

alá, vagy mint eddigelé független egyházi kormányzattal 

bírjanak? E részben, bár mellette és ellene sok mondatott, 

bizonyos határozat nem hozatván, az ügy későbbi tárgyalásra 

hagyatott, a mint hogy a VII-dik ülésben elő is került. 

Elővétetett a vegyes bizottság által készült 2-ik kánon, 

mely így hangzik : „Cum utrique confessione addicti, sese 

mutuo pro fratribus agnoscant, et fraternam quae inter eos ab 

initio obtinuit, conjunctionem colere, atque etiam arctius 

adstringere cupiant, neque ulla in eo, quod régimén attinet, 

contraria principia habeant, utraque Synodus in eo coaluit, 

ut ecclesiae ambarum confessionum, salvis dogmatibus et 

ritibus, cuique confessioni propriis, in regimine ecclesiastieo 

et constituendis sibi superioribus, saltem in essentialibus 

uniformitatem observent." 

Elolvastatván ezen kánon, arról lett szó, hogy az egyházi 

szertartások s egyetemes konsistorium, s egyéb zsinati 

tárgyak ügyében vegyes bizottságok kiküldendők. Az elsőre 

nézve azok, kik a helvét hitv. testvérekkel az egyesülést e

zsinaton keresztül vinni ohajtották, azon voltak, hogy oly 

szertartások, melyek szerintök nem sok kegyességet foglalnak 

magukban, a népben előítéleteket szülnek, s a helvét 

hitv. testvéreknek botrányúl szolgálnak, azonnal eltöröltessenek. 

Nem mindnyájan voltak ezek véleményen. Sokan ezen 

ajánlatot, a kegyes elmék megnyugtatásával, s az egyház 

előnyével megegyeztetni nem tudták. A miért is a zsinat 

megemlékezvén Szt. Pál apostol E o m. XVI. r. 2-dik verséről, 

az egyházi szertartások javítása vagy megszüntetése 

kérdésében, semmi bizonyost nem határozott, s az egész 

ügyet boldogabb időkre halasztotta. 

Ennek bevégeztével fölmerült az egyetemes, és pedig 

a helvét hitvallású testvérekkel közös consistorium, mely 

mint az egyházi kormányzatnak a középpontja, mint fölebbezési 

legfőbb törvényszék, mint a két egyház kapcsa, s mint 

a szent szabadság őre és felügyelője, nagyon szükségesnek 

tartatott. De e részben is akadtak, kik ezt határozottan ellenezték, 

nevezetesen pedig a dunántúli és tiszai követek, a 

kik nemcsak a vegyes, de semmiféle egyetemes consistoriumról 

tudni nem akartak. Hogy mi idegenítette őket ezen 

legfelsőbb egyházi forumtói, mely a magyarhoni protestáns 

egyház szabadságának legbiztosabb alapja, tudni nem lehet, 

ha csak nem az adott utasítások. Véleményük elejtetvén, a 

zsinat legnagyobb része az ily közös egyetemes konsistorium 

életbeléptetését sürgette. Nagyobb vita fejlődött azon 

kérdésnél : állandó vagy változó legyen-e ? Vagy ha egy bizonyos 

helyhez kötve leend, különös erre alkalmatos egyének 

választassanak-e ? vagy pedig a kerületi felügyelők és 

püspökök megszabott helyen összejővén, a legfelsőbb törvényszéket 

képezzék? A legutóbbi nézet, mely a kivitelben 

sok akadályra akadna, azok által támogattatott leginkább, 

kik az egyetemes, különösen pedig vegyes konsistoriumnak 

már elvben ellenei voltak. De az ily konsistorium maga 

magának volna alárendeltje, s nem igen lehetne remény, 

hogy ily úton az eddigi szervezettől részben is lenne eltérés. 

Minél fogva az elnök azokkal, kik az egyházi kormányzatot 

a helv. hitv. testvérekkel szorosabb kapocscsal összekötni

kívánták, mindeneket megmozgatott, hogy ezen közös konsistorium 

állandó legyen. Miként az rendesen oly helyen 

történik, hol annyian tanakodnak, mindenféle eszmék fejlesztetnek 

ki, s igy a konsistorium is jövőben az egyházra, 

mint veszedelmes intézet támadtatott meg, állítván, hogy a 

zsinat által neki átszolgáltatott hatalomnál fogva, könnyen 

hyerarchico aristocraticussá fajulhat. Ezen vita igen hoszszúra 

nyúlt, s már is legbátrabb védői a consistoriumnak 

félni kezdtek, okulván az egyházi történelemből, hogy a 

despotismus többnyire a vallási intézetek palástja és ürügye 

alatt élesztetett, s már is ingadozni indult a közvélemény, 

s azok száma, kik az állandó konsistorium mellett szavaztak 

kevesbedni, midőn az egyetemes felügyelő ezen aggályt 

eloszlatta, mondván : a félelemnek helye volna, ha ezen konsistorium 

úgy szándékoltatnék fölállittatni , hogy némely 

férfiakra éltök fogytáig mint egy örökségkép bízatnék, de ez 

egyedül a zsinattól függ, a mennyiben megszabhatja az 

időt, melyben az egyes tagok működnek, sőt kikötheti, hogy 

ezen egyházi legfőbb tanács tagjai, a megyék példájára, 

minden két vagy három évben ujolag választandók. E megjegyzés 

a vitatkozó zsinati atyák kebelét részben megnyugtatta, 

de maga a kérdés eldöntetlenül maradt, s a VII. és 

VEI. ülésben új összetűzésre szolgáltatott alkalmat. 

Hátra van ezen ülésnek harmadik tárgyát megemlíteni. 

A II-dik ülésből tudjuk, hogy négy bizottság küldetett 

ki, de ezek számos viszályok miatt, közösen a helvét hitvallásuakkal 

nem működhettek, egyet kivéve, melynek munkálata 

köztárgyalás alá is vétetett. Kijelenté tehát az elnök, 

miszerint ideje volna, minden ügyekben közös bizottságokat 

nevezni, s kevesek kivételével, az ajánlat elfogadtatott, 

íme, a mit a hosszú vitatkozások nem bírtak megérthetővé 

tenni, azt tette a mai nap. Tulaj donitható ez a kiküldött 

tiszta bizottságoknak, melyek jelentették, hogy üdvösebb lesz 

a közös működés. Mielőtt a vegyes bizottságok megválasztattak, 

megjegyzé az elnök, hogy a közösen működő egyházkormányzati 

küldöttség munkálata oly bő, miszerint azt 

két fejezetre osztani kellett, és pedig a felsőbbség szerve-

zetre és egyházi fegyelemre, kívánatos tehát , hogy ezen 

tárgy külön dolgoztassák ki, s külön választmányoknak adassék 

át. Készséggel egyezett bele a zsinat, s igv nem négy, 

de öt bizottság és pedig vegyes a budai zsinattal rendeltetett. 

Neveik olvashatók a jegyzőkönyvben. Dolgoztak pedig 

egészen september 28-káig. 

Ezen öt küldöttségen kivül, egy külön tiszta működött 

a megye házánál, b. Prónay Sándor elnöklete alatt, s Lövi 

c h tanár jegyzosége mellett, az iskolai ügyben. 

September 25-kére vasárnap esvén, isteni tisztelet 

tartatott, szláv nyelven szónokolt Schramko, kiindulva 

K rónikák II. k öny v e, 20. r és z, 20-dik verséből, 

beszélt az ész er ej efölötti hit er ej érői. magyarul 

pedig Szimonidesz: a keresztény türelem 

szükségéről. 

A küldöttségek szorgalmatosan működtek, és pedig 

september 22-kén Budán Darvas elnöklete alatt alakúit 

házassági bizottság, mely a jegyzőkönyv vezetésével 

megbízta Császár Andrást, a kánonok szerkesztésével 

pedig Kármán és Krúdy lelkészeket. Folytatta működését 

Pesten sept. 23-kán s befejezte Budán sept. 24-kén. 

Az elválás körüli eljárásnak kidolgozása Császár Andrásra 

bízatott. 

Az egyházi fegyelmet érdeklő küldöttség hasonlón 

sept. 22-kén és következő napjaiban összeült, ámbár 

teendője kizárólag e tárgyra vonatkozott , de minthogy ez 

ügy összeköttetésben áll az egyházi felügyelőség 

szervezetével, célszerűnek vélte ez utóbbi tárgy bizottságát 

fölszólítani, hogy dolgozataikban egyetértőleg járjanak el. 

Hasonlón agazdasági bizottság Budán september 

22-kén s következő napján, hol a jegyzőséget a világiak részéről 

Okru czky Sámuel vitte, dolgozott.

A vegyes iskolaügyi küldöttség szinte Budán september 

23-kán b. Prónay Gábor elnöklete alatt, s Fülöp 

Gábor tollvivése mellett munkálkodott. Ezen kidolgozott 

javaslatok nagyobb részt szóról szóra elfogadtattak, s 

törvényekké hozattak. Ha az 1791-ki zsinat kanonai szerencsésebb 

eredményüek, s positiv érvényűek, több gondot vélnénk 

forditani e2en eló'munkálatokra, mi annál könnyebb 

volna, mert az eredeti jegyzőkönyvek kezeinknél vannak. 

Miután azonban az emiitett kanonok csak történelmi becsűek, 

s miután föladatunk inkább a zsinat, mint a kanonok 

történelmét megirni, nem bocsátkozunk a javaslatok és kanonok 

összehasonlításába, s a hozott törvények indokolásába, 

vagy bírálatába. 

Negyedik ülés jegyzőkönyve : 

19. Előteijeszté ő excellentiája az elnök úr, hogy az 

előbbeni pont nyomán, a javaslatok a helvét hitv. testvér 

urakkali vegyes küldöttségekben, újólag fölveendők, s a 

munka teljesen kidolgozandó. Mely célból kiküldettek: 

1-ör a felsőbbség szervezetére : mgos Balogh Péter 

egyetemes felügyelő, Badvanszky Ferenc, Matkovics 

Pál, Po ngr ácz Imre, Szontágh Sámuel, Perlaky 

Dávid, Sztraka János és S ehr am ko Pál. 

2-or az iskolai szervezet kidolgozására: mgos b. Prónay 

Gábor, b. Podmaniczky József, b. Prónay Sándor, 

H a m a Íj á r Márton, N i k o 1 a y Sámuel, B á t h Mátyás, 

Schvartner Márton és Podkonitzky Ádám 

urak. 

3-or az egyházi fegyelem kidolgozására : Pongrácz. 

Boldizsár, Fejérváry Károly, Sólyom István, Hrabovszky 

József, Nagy István, Institorisz Mihály, 

Liczy Kristóf, Valaszky Pál. 

4-er a házassági ügyek kidolgozására : J usth György, 

Leho czky György, Császár Ándrás, Domokos Fe-

enc, Krúdy Dániel, Mi ch ali cska János, Gamauff 

Sámuel és Schmal urak. 

Ezen küldöttségek elnökei tartoznak az ülések napját, 

óráját és helyét ő excellentiájával, a királyi tanácsos úrral 

tudatni. 

20. A bizottságok alakulása a helv. hitv. evang. zsinatnak 

tudomására juttatott : J u s t h György, Pongrácz 

Boldizsár, K u c h s István, S z á k o n y József és R á t h Mátyás 

által ; nyomban megjelent a helv. hitv. evang. követsége, 

s előre bocsátott őszinte barátság nyilránitása után jelentette: 

tudomására jutván ezen zsinatnak intézkedése a 

vegyes küldöttségek ügyében, maga részéről is hasonló bizottságokat 

nevezett, megtoldván azokat egy ötödikkel, mely 

az alapítványokat rendezné. 

Visszatérőleg a föntebbi intézkedésre, ezen zsinat részéről 

is neveztettek ki tagok az 5-dik vagy is gazdasági 

bizottságba : 

P r ó n a y Pál, Gerhard Tamás, S z ák o n y János, 

Petyko Pál, Okrutzky Sámuel mint jegyző, C1 em 

ent is János, Cze r va Dániel, Karász Ádám és J ez 

s o vies Pál urak. 

A bizottságok érintett módon alakulván, az ülés befejeztetett. 

Ugyanezen nap délután a dunántúli kerület M a t k ov 

i c s Pál felügyelőnél tanácskozott. Az egyetemes felügyelő 

azon kérdésére: hajlandó-e S o p r o n y városa az esperességnek 

magát alávetni ? azt felelték : hogy ők senki által nem 

zavarta százados szokás folytán függetlenül állnak , s hogy 

a kerület által kiállított téritvény által minden megadóztatás 

alúl fölmentettek. 

Latin oskolául ezen kerületben következő helyek hozattak 

javaslatba: Szent-L őrinc , Pápa, Palota, 

Oroszlán és Kőszeg. Győrött egy gymnasium, s 

egy tanítóképezde fölállítása iránt különféle vélemény nyilatkozott, 

hihetőleg hasztalanul s minden alap nélkül. S ó-

lyom Győr érdekében nagy lelkesen beszélt, hanem maga 

elösmerte, hogy az egyház ereje nagyon csekély. — 

G a m auf f S o p r o n y t védte, hogy a theologia tanárainak 

fizetendő terhet, ezen egyházra hárítani nem lehet. 

V-ik ülés, september 29-én. 

Hét napnak lefolyasa után, miután ez idő alatt a küldöttségek 

munkálataikat bevégezték, a zsinat összeült. 

Mindjárt kezdetben kiemelte az elnök, hogy sok üres széket 

vesz észre, s csodálkozik azon, hogy oly sokan kimaradtak. 

Mire Baloghy megjegyezte, hogy igen sokan valóban 

betegek, s ezek kőzött az ő követtársai Ha m a Íj ár és 

Bakó Gábor, kik is e miatt valósággal haza költöztek. 

Uralkodott ekkor Pesten rothasztó hideglelés (putridae febres). 

Fájdalmát nyilvánitá az elnök, miszerint számosan a 

küldöttek közül, nem várva be a zsinat végét, különböző 

okoknál fogva, hazájukba visszatérhetni magukat nála bejelentették, 

s kérte a gyülekezetet, venné ezt figyelembe, s 

határozna valamit ez ügyben. Kérdés támadt tehát, mily 

föltételek alatt bocsáthatók el a zsinat bevégezte előtt a 

követek. Meg kell különböztetni, emlité az elnök, azon okokat, 

melyek a betegség okozta elgyengülésből származnak, 

úgy hogy az illetők csakugyan nem vehetnek részt a tanácskozmányokban, 

olyan okoktól, melyek nem igazolhatók, s 

ezt szigorúbb bírálatnak kellene alávetni. Ezen véleményt 

azok pártolták leginkább, kik tudták hogy többen részint a 

vallás iránti közöny miatt, részint pedig a küldött állásának 

fontosságát nem méltányolva, haza készülnek. 

Ezek ellenében sokan a mellett nyilatkoztak, hogy a 

követek távozhatnak, ha maguk helyet másokat megbíznak ; 

ugy hogy a százas szám ne kevesbedjék. 

Erre az egyetemes felügyelő nyilatkozott , állítván :

hogy a követek távozzanak, s maguk helyett másokat állítsanak, 

az a törvényhozó testület természetével meg nem 

egyez, ha majd idővel ezen zsinatnak müvei megtekintetnek, 

s a zsinat személyzete más lenne kezdetben, más a végén 

följegyezve, mit fognának gondolni ? a miért is elvárja a 

követek buzgóságától, s a szent ügy iránti érdekeltségétől, 

hogy mindnyájan türelemmel bevárják a kiváut végét és 

szerencsés eredményét. B a lo ghy jeggző kérdezi : bevezetendők-e 

ezek a jegyzőkönyvbe? de az egyetemes felügyelő 

tagadólag válaszol; nehogy, úgy mond, akár jelen, akár a 

későbbi kor által háládatlansággal vádoltassanak a követek, 

miszerint a vallásszabadságot nem tudták kellőleg méltányolni, 

ne említtessék a jegyzőkönyben, mert ha ezen dolog 

jegyzőkönyvbe fölvétetik, nemcsak köztudomássává lesz, de 

az utókor számára is megiratik. 

Bevégézte ezen, várakozáson felül hosszúra nyúlt vitát, 

Prón ay Pál mondván: ne vitatkozzunk a haza bocsátandó, 

vagy itt letartandó követekről, de minden erőnkből 

azon legyünk inkább, hogy az ügyek szerencsés befejezése 

után mindnyájan haza mehessünk. Ezt helyeselve az elnök, 

jelentette a zsinatnak, hogy minden vegyes küldöttség a rá 

bizott munkát Isten segedelmével bevégezte^ s nem maradt 

egyéb hátra, mint azt a zsinat véleményének alávetni, s 

szükséges kanonokat hozni. — Megjegyzé azonkívül, annak 

dacára, hogy mindenki azt óhajtja, miszerint ezen munka 

lehető legrövidebben végeztessék, a vélemények nagyon különbözők 

; némelyek vélik, hogy valamennyi küldöttség mindkét 

hitfelekezetü tagjai összejővén megvitassák, s szervezzék 

a javaslatokat, s úgy terjeszszék elő a zsinatoknak ; mások 

ismét ezt mellőzve, azt kívánták, hogy minden küldöttség 

nyújtsa be munkálatát a zsinatnak, s ott megvitatva a közgyűlésben 

határoztassék meg, mely javaslat volna elfogadandó 

? Az elnök után első szólt Krúdy, állítván : hogy a 

renddel semrúi sem egyez meg természetesebben, mint ha 

mellőzve minden eltéréseket, s bármi néven nevezendő kivételeket, 

minden küldöttség munkálatát a zsinaton vesszük 

elő, semmi tekintettel sem lévén a budai zsinatra, mit bi-

zonyosan a nevezett zsinat is hasonló módon fog cselekedni. 

Ezen beszédet helyeselték Eadvansz ky Ferenc, S ól y om, 

Okolicsányi és mind azok, kik kedvező alkalomnak 

tartották a helvét hitv. testvérekkeli egyesülés forró óhajtását 

megsemmisithetni. Ellenben az ellenfél, még pedig többségben, 

azon volt, hogy a vegyes küldöttségek folytonos 

munkálkodó összeköttetésben maradjanak. Az egyetemes 

felügyelő hosszasb beszédében ennek szükségét bizonyitotta, 

s úgy látszott, hogy a zsinat többsége vele egyet ért, s az 

ügy eldöntve, s egyszer mindenkorra lecsendesítve van. 

Azonban R a d v an s z k y Ferenc szólt : nekünk evangélikusoknak 

nincs érdekünkben, akár a formát, akár a célt 

tekintjük, hogy annyi vegyes küldöttség közös tanácskozmányt 

tartson ; ez nem volna más, mint a két hitfelekezet 

közös zsinata ; s hol a törvény, hol a királyi leirat, mely ezt 

megengedi ? Sehol ! válaszol az egyetemes felügyelő, ha tudni 

illik oly unió értetik a felekezetek között, melyet a király 

és törvény tilt, s mely bármely hitfelekezet hitágazataira 

vonatkoznék ; de nem ily értelemben kell az uniót venni, de 

csupán abban, hogy a költségek kímélése végett, az egyházi 

felsőbbség mindkét hitfelekezet számára közösen állíttassák 

; nincs mitől tartani, de sőt inkább reményleni lehet, 

hogy a király kegye, s a haza törvénye ily nemű uniót nem 

akadályozni, hanem helyeselni fogja. Lehetett-e azon ártatlan 

szónak unió, mely e zsinaton Eris almája volt, világosabb 

magyarázata? s mégis azok, a kik a küldöttségek közös 

tanácskozmányát akadályozták, megérteni nem akarták. 

A miért is a vitatkozás heve hason nemben és részvétellel 

tovább is folytattatott, B al o ghy jegyző lelkesen, deizgatottan 

beszélt : ha ezen üdvös indítvány el nem fogadtatik, 

úgy a vegyes bizottságok munkálata haszontalan, s az egész 

zsinati munka a legnagyobb zavarba hozatik, s tanácsasabb 

lett volna vegyes küldöttségeket nem nevezni. 

Hasonló értelemben nyilatkozott Szinovicz püspök, 

hogy a természetes rend követeli, miszerint azon küldöttségek 

-munkálataikat közösen átnézzék, s a zsinatnak tárgyaltatás 

okáért benyújtsák, és pedig lehető legrövidebb

úton, hogy magunknak és másoknak terhére ne legyünk. Beszédének 

fonalát az egyetemes felügyelő vette át, s a vitatkozás 

közben pro és contra mondott okokat bővebben magyarázván, 

szólt: ezen küldöttségek nem azzal bízatnak 

meg, hogy kedvök és kényök szerint kanonokat szabjanak, 

de csak is azzal, hogy közös tanácskozmányaikban a munkálatokat 

átnézzék, javításokat ajánljanak, s a zsinatnak beterjesszék; 

ezek nyomán nem szándékoltatik praejudikálni a 

zsinatnak, csak is a nehéz munkának, Isten segedelmével, 

kellemesebb útat készíteni, a miért is igazán és lelke mélyéből 

ajánlja, hogy a vegyes bizottságok, a különben is közösen 

alkotott javaslatokat közösen tárgyalják, és a zsinatnak 

benyújtsák. Ennek nyomán az ellenfélből többen ezen 

indítványhoz kezdtek átpártolni, a miért is Institorisz 

összetett kezeit az égre emelve, siránkozó hanggal könyörgött, 

hogy az Isten szerelméért, ezen küldöttségek nem teljes 

számmal üljenek össze, nehogy azon szerencsétlenségnek 

tegyük ki magunkat, miszerint az ágostai és helvét hitvallásuak 

közös zsinatot tartani látszassanak. Azonban az 

egyetemes felügyelő az ily túlféltékenyeket nyugtatta és vigasztalta, 

hogy ebből semmi veszedelem nem következik. 

Mind a mellett ezen beszéd sem volt képes mindnyáját véleményének 

elfogadására bírni. 

Méltóságteljesen mondott ellent Radvanszky Ferenc, 

a célba vett törekvéseknek, ki ez alkalommal igen 

élénk beszédet mondott, pártoltatva a dunántúli kerület követeinek 

nagyobb része által, de a többi kerületekbeli mind 

világi, mind egyházi férfiak közül is többen hason véleményben 

voltak. Végtére az elnök fölemelve jobbját csendet intett, 

s kért hogy nyilvánítsák akaratukat, miszerint a zsinat 

többségének véleménye tisztán megtudható legyen. Az egyetemes 

felügyelő szólt : nekem úgy látszik, hogy az egész 

zsinatnak véleménye abban központosúl, miszerint a többször 

emiitett vegyes küldöttség alakuljon, de nem az egész 

személyzetből, de csak különösen ez alkalomra megbízott 

egyéniségekből, s így nem marad egyéb hátra, minthogy a, 

közakarattal elfogadott határozat nyomán, a kiküldendő

egyének egyetértőleg működjenek. Ezt az elnök rögtön 

végzésileg kimondta, s már kiküldendöket is kezdett nevezni, 

midőn az egy ízben lecsendesült vitatkozás újra ismételtetni 

kezdett, a nevezett egyénekben meg nem nyugodva, 

s másokat kívánva. Soká tartott volna még ezen 

vita, ha az elnök ismételten ki nem mondja a végzést, s 

ki nem nevezi a bizottság tagjait, két világit és két egyházit. 

A kiküldötteket figyelmeztette, hogy ne bocsátkozzanak 

a javaslatok javításába, de észrevételeiket följegyezve, 

eldöntés végett a zsinatnak nyújtsák be. 

Ezen ülés jegyzőkönyve következőket tartalmaz: 

21. Ő excellentiája elnök ur előterjesztette: meg 

volna határozandó, hogy az öt küldöttség munkálata, mely 

már bevégeztetett, ezen küldöttségek vegyes ülésében, vagy 

a zsinaton tárgyalandó-e ? meghallgatva a pro és contra 

véleményeket, végtére a zsinati tárgyalások gyorsítása okáért 

abban lett az egyhangú megegyezés: hogy miután mindkét 

felekezet hitsorsosai egy cél felé törekednek, s mindkét 

zsinatnak tárgyai ugyanazok, a fenérintett öt vegyes 

küldöttségnek munkája is a felére leszállított tagok által, 

vegyes s kölcsönös ülésekben öszpontosittassék ; s a fejezetekre 

osztott tárgyak kánonjait, oly módon szerkesszék 

rendszerbe, - hogy ezen munka eldöntöttnek ne látszassék 

lenni, s ily modalitásban a zsinat tekintélyét ne kisebbítse. 

Kiküldettek pedig e következők _ a szervezési bizottságból : 

mgos Balogh Péter, Matkovics Pál, S zontág Sámuel 

és Perlak y Dávid urak. Az iskolaiból mgos b. 

Prónay Gábor, mgos b. Podmaniczky József, ezek 

akadályoztatása esetén b. P r ó n a y Sándor, Báth Mátyás 

és Podkonitzky Ádám urak. A fegyelmiből : P o ngrácz 

Boldizsár, F e j é r v áry Károly, Sólyom István 

jegyző, Ins ti tori sz Mihály és Vallasz kv Pál urak. 

A házasságiból : J u s t h György, Lehoczky György, 

C s ászár András jegyző, Krudv Dániel és Micha-

Ii es ka János urak. A gazdaságiból : Pr ón a y Pál, Petykó 

Pál, Okruczky Sámuel jegyző, Czerva Dániel és 

K a r a s z Ádám urak. Továbbá B al o g h y Mibály zsinati 

jegyző, a rendszer előleges megösmerése okáért hasonlón 

kiküldetett. 

22. Ezek előadott módon elrendeltetvén, a tiszai kerület 

felügyelője Radvanszky Ferenc ur ide csatolt nyilatkozatot 

*) nyújtott be, melynek tartalmánál fogva saját 

és követtársai nevében, bele nem egyezését nyilvánítja a 

vegyes küldöttségek elrendelésébe, kérve ezt a jegyzőkönyvbe 

fölvétetni. Melynek elolvasása után a tiszai kerület 

részéről nyilván kijelentetett: hogy ezen kerület tagjai 

Radvanszky Ferenc ur véleményével nem találkoznak, 

s szavazataikat a többi kerületek egyhangú szavazataikhoz 

csatolják. 

0 excellentiája a királyi biztos úr pedig nyilvánította: 

a mennyiben ezen iratban a királyi jogok érintetlen meg 

nem tartása iránti aggodalom kifejeztetik, annyiban Radván 

s zk y Ferenc úr a kimondott végzésben megnyughatik; 

mely arról is rendelkezik, hogy a küldöttségek tagjai 

felényire olvasztassanak, minek ő excellentiája is, ő felségének 

személyét képviselvén, teljes épségben megtartása 

fölött őrködni kénytelen, s ily módon a fölterjesztést már 

is megtette. Ha pedig más okoknál fogva, nyilatkozatához 

továbbra is ragaszkodik, nincs ellenvetése. 

23. E közben megjelent a helvét hitvallású testvér 

urak küldöttsége, szatmári Király József, Gáspár Pál, 

*) D e c 1 aratio Francisci Radvanszky. 

Tum ideo, quod non ad mixtam synodum per principales nostros 

missi essemus. 

Tum ideo, quod benignus consensus regius pro seorsivis synodis 

duntaxat impertitus esset, 

Tum ideo, quod praemature absque nutu altissimo regio aliquid 

tentasse, odiosas quaspiam et periculosas consequentias involveret. 

Tum denique ideo, qnod mixtarum deputationum laborét operationes 

longioris temporis et expensarum jacturae obnoxiarentur-

He vess y Sándor és T óth András urak személyében, ezen 

zsinatnak nyilvánítván: hogy a budai zsinat is abban egyezett 

meg, hogy az őt vegyes küldöttség személyzete, felényire 

leszállítva, a vegyes küldöttségek munkálatát elrendezze 

és rendszeresítse s a tanác3kozmányok eredményét a 

zsinatnak fölül vizsgálatul beadja. 

A lelkek ezen csodás egyetértését a zsinat kitűnő 

lelkesedéssel megértve: miután a budai zsinat Császár 

András kiküldött által értesíttetett, hogy mindenek egyetértőleg 

határoztattak, a jelen gyűlés elo szlattatott. 

VI-dik ülés, october 3-kán. 

Reggeli 9 örakor kezdte meg ezen ülést az elnök e 

következő megszólítással: „A vegyes küldöttség munkálata 

összetéve és szervezve van, s a zsinat véleményezésének benyujtatik. 

A dolog természete úgy hozza magával, hogy a 

miként ezen javaslatok a bizottság által egyhangúlag ajánltatnak, 

úgy azokból közmegállapodással kanonok alkottassanak. 

Semmit nem óhajt forróbban, minthogy elhagyva 

minden kitéréseket és szőrszálhasogatásokat, s mellőzve a 

dolog velejéhez nem tartozó kifogásokat, s ebből eredő kellemetlen 

vitatkozásokat, a szelídség és szeretet szellemével 

szíveskednék a zsinat -egy kitűzött cél felé haladni." 

Erre felkelt Szerdahelyi, s jól elkészültön az egész zsinat 

tetszésével találkozó beszédet mondott, mely nyomtatásban 

is megjelent. 

így mindnyájok kedélye a megvitatandó javaslatok 

iránt egyetértésre fölbuzdítva, munkához fogott a zsinat. 

E célból mindenekelőtt fölolvastatott az egyházi kormányzatról 

szóló rész. Fölolvastatván annak előszava, az elnök

megjegyzé, miszerint a zsinati munka kezdete úgy szerkesztessék 

, hogy kiváló szavakban nyilváníttassák hála 

Isten, király és a haza iránt, az evangelikus egyháznak tanúsított 

jótéteményekért; ellenben az egyetemes felügyelő 

megjegyezte, hogy ez különben is már régen megtörtént. 

Ugyan ezen bevezetést tisztább latinságban megírva Ráth 

olvasta föl. B. Pr ónay Gábor sürgette, hogy azon szavak: 

„cumsuprema sup erin sp e ctio ne" kitűnjenek, melyek 

ekkép valának szerkesztve: „ecclesiae aug. et 

helv. conf. quae legales societates constituunt, 

habentjus régimén suum ecclesiasticum 

etreligiosum, cum suprema superinspect 

io n e, vi d e lie e t r e gi a, constituendi." Hasonlón 

azon szavakat : „sin e t amen ullo detrimento j uriumregis 

etregni" kitöröltetni kivánta, teljesen pártoltatva 

Hrabovszky József, Baloghy és Császá 

által. 

Az egyetemes felügyelő ezen szavakat: „liberum 

receptumque religionis exercitium", azon okból 

fölöslegeseknek találta, mert az magától is értetik. Ezen 

megjegyzések után fölolvasta Császár ugyan ez ügybeni 

saját szerkezetét, mely előszó gyanánt a hozandó kánonok 

elébe tétetnék. 

Miután ez ellen többen, már csak hosszúsága miatt 

is szót emeltek, az elnök figyelmezteté a zsinatot, miszerint 

régebben lett határozva, hogy a kánonokat tisztább latinsággalR 

át h jegyző szerkeszsze, ebből nem következik, 

hogy új javaslatok be nem nyújthatók, vagy a zsinat előbbeni 

határozatai meg nem másithatók ; egyébként magára a 

dologra legyen nagyobb tekintet inkább, mint az irályra. B. 

P r ó nay Gábor megjegyezte, hogy Ráth akkor fogja tisztánzszerkeszthetni 

a kánonokat, ha azok a zsinat által el 

lesznek fogadva. Az egyetemes felügyelő ismételten előhozta 

a „liberum receptumque religionis exercitium" 

szavakat, s ha úgy mond, bent maradnak is, ne 

vonatkozzanak ad supremam inspectionem, hanem ad confessiones; 

úgy hogy ez legyen értelme: confessiones evang. 

5

liberó, recepto ut ubique publico religionis exercitio gaudentes, 

habentjus régimén constituendi. " Miután ez még bővebben 

adatott volna elő az egyetemes felügyelő által, s 

miután Y a 1 a s z ky Pál inditványa, hogy : cum suprema 

in sp ec ti on e r egi a helyett: „sal vo jure principis 

cir c a sacra" tétessék, elvettetett volna, az egyetemes 

felügyelő nézete talált pártfogást. 

Már a 111-ik ülésben közöltük az egyházi kormányzatról 

szóló kánont. Mint láttuk, hosszú vita után ki lőn 

mondva egyszer mindenkorra, hogy az egyházi kormányzat 

vegyes , vagyis a világiak és egyháziakkal közös, még is 

új, hason hévvel folytatott vita nőtte ki magát. Az első 

Sc h v artner lépett ki ezen politico-egyházi küzdtérre, 

szent Írásból, történelemből, természeti és polgári jogból, 

valamint gyakorlatból merített halmaz okokkal, kellemesen, 

de neki szokott stentori hanggal mondott beszédével; 

s a kánon elolvasása után a többi között ezt mondá : „A 

zsinatnak első tárgya az egyházi kormányzat, mely nélkül 

a többi határozatai alap nélküliek. Ezen kanon, mely azt 

állitja, hogy a kormányzat az egyháziakkal megosztandó, 

alapját sem az ó és új testamentumban, sem az egyházi 

történelemben, sem ágostai hitvallásban, sem a Protestantismus 

elveiben, sem végtére a természetes igazságban föl 

nem lelhetni. Ezen egyházi jogot, ha a történelemnek hinni 

lehet, az első egyházban mindig a nép, vagy határozottan 

kijelentve a gyülekezet bírta, s jelenleg is birja, s így ezen 

kormányzati jog isteni, természeti, polgári és gyakorlati 

jognál fogva, a világiakat illette mindig és illeti." Nem csoda, 

hogy ezen beszédet az egyháziak, kik pro aris et focis 

harcoltak, oly okokkal támadták meg, hogy az előbbeni beszédet 

annyira gyöngének tették, miszerint a világiak nagyobb 

része is, az egyháziak pártjára állani legcsekélyebb 

ideig sem vonakodott. Amannak szavát nem kellett visszavonni, 

de itt őszintén és férfiásan működtek. R á t h kissé 

fölhevülten szólt : a kinek csak középszerű filosofiai és történelmi 

képzettsége van, elösmerni kénytelen, hogy tanár 

úr beszédében tömérdek hibát követett el, melyeket azon-

au hallgatással vél megcáfolni. Erre b. Prónay: Tisztelendőséged 

nyugtalankodik, nincs joga hibákról szólni, mielőtt 

azokat kimutatná s megcáfolná. Rát h ez alkalommal 

elhallgatott, de a teremben mind a világiak, mind az egyháziak 

részéről mondatott, hogy a tanár okoskodásai nem 

ezen körbe valók, s többet bizonyitott mint szükséges leendett 

volna, mert szorosan a római katholikus hierarchiát 

választá beszédje tárgyáúl, miről itt senki nem is álmodott. 

Hiszen hol az egyházi kormányzat vegyes, ott hierarchiáról, 

a dolog természeténél fogva, szó sem lehet. Midőn ezek igy 

folytak, Podkoniczky tanár föntebb hangon szólt : mind 

azon indokok oly neműek, melyeket evangelikus kanonista 

a római katholikus hierarchia megtámadásánál használna, 

mit ezen helyen fölhozni szükségtelen. 

A III-ik ülésnél meg lett jegyezve , hogy b. Prónay 

Gábor a vegyes kormányzat megtámadásában, hatalmasan 

szónokolt, ki véleményéhez jelenleg is állhatatosan 

ragaszkodott, s az egyháziakra Dr. Luther „Die babilonische 

Gefangenschaft" cimű könyvéből rá olvasott, a hol 

egy helyen mondatik : miszerint a papokat más kormányzati 

jog nem illet, mint Isten igéjét hirdetni, s a szentségeket 

kiszolgáltatni. Ezen ellenvetés nagyon fontosnak tartatott, 

kivált azok által, kik annak iróját tisztelve, e jelen zsinaton 

tekintélyűi elfogadni vélték. Ezen nehézség hosszú 

vita után úgy lőn megoldva, hogy kimondatott, miszerint 

boldog emlékezetű Luther e helyen a római katholikus hierarchiát 

és nem az evangelikus egyház vegyes kormányzatát 

tárgyalja, s nem máskép vehetők és értelmezhetők szavai. 

Valakia tiszai táblánál fölkiáltott : boldog emlékezetű 

Luther az ő babilóniai fogságában nem irt a mi zsinati kánonainknak 

szabályt. Mind a mellett, hogy b. P r ó n a y Gábor 

minden oldalról cáfoltatott, nem szűnt meg állításait 

védelmezni, s többször ismételte: A papságnak az egyházi 

kormányzatnál mint egy örökölt és charactere indelebili, 

joga nincs, s ez neki az egyháztól adatik, s ugyan ettől függ 

egyedül, akaija-e ezen jogot a papokra átruházni. M i c h a- 

1 i c s k a beszélt legbővebben, s a többi között emiitette : A

papok, mint ilyenek, a szent hivatalnál fogva, legfőbb tagjai 

az egyháznak, s nincs szükség, hogy a kormányzati jog rájok 

az egyház által ruháztassák; ezen jog őket miutpapokat természetesen 

illeti, és semmi módon a papi ideától, akár in 

abstracto, akár in concreto vétetik a dolog, el nem választható. 

Ezen eszmék bármily hosszasan tárgyaltattak, s az 

egyházi részről hathatós okokkal támogattattak, mégis ez 

ülésben semmi se lett határozva. Emlékezni fog az olvasó, 

hogy a III-ik ülésben az egész zsinat beleegyezésével, egyszer 

mindenkorra kimondatott, hogy a kormányzat vegyes ; 

miután pedig a vegyes küldöttségek munkálata újólag egy 

helv. hitv. közös bizottságban összeállittatott volna, került 

a zsinat asztalára, ezért kellett ezen első kánonnak újra a 

birálat kalapácsa alá jutni. — A zsinat nem volt magával 

következetes, midőn a már egyszer kimondottakat újra kivánta 

változtatni. A papság nem mulasztotta ezen érvet 

használni, s a vitatkozásnak ezzel véget vetni, mondván: 

Eléggé volt már ezen tárgy megvitatva, s ideje hogy a bizottság 

munkálata tárgyalás alá vétessék. Ezt szorgalmazták 

Mi c h alicsk a és Krúdy, ez utóbbi nevezetesen 

mondván : nem azért jöttünk ide, hogy a zsinat tárgyai fölött 

szőrszálhasogatólag vitatkozva, az időt hasztalanul töltsük. 

Hagyjuk ezt a scholastikusoknak. Nekünk pedig küldötteknek 

föladatunk az egyház érdekében komolyat és a 

közügyre hasznosat határozottan kimondani. 

Miután pedig a vitatkozás sarkpontja nem annyira az 

egyházkormányzat gyakorlatai mint inkább a forrás körül, 

melyből folynia kellene, forgott, Matkovics Pál ajánlotta, 

mondaná ki a zsinat, miből álljon és állnia kelljen a 

kormányzatnak, de a forrásokról hallgasson. 

Ezen észrevétel, a mint köztetszésben részesült, úgy 

valósággal a már kellemetlen és fölösleges vita megszüntetésére 

közvetítőül elfogadtatott, s Császár kész szerkezettel 

föllépett, hanem Fuker azonnal megjegyezte, hogy a 

qui a szócskának el kell maradni, mely javaslat igy hangzott 

: et quia ipsae societates, ex secularibus et

ecclesiasticis nembris constant, regimen 

quoque earum mixtum ess e d ebet. 

De miután a vitatkozási hév nem szűnni, de nagyobbodni 

látszott, Szinovicz püspök következőleg szólt: 

Tagadhatatlan tény, a mint az egyházi történelem igazolja, 

hogy az evangelikus egyházakat az egyházi férfiak Isten igéjének 

hirdetésével, s a szentségek kiszolgáltatásával alapitották 

és föntartották ; minthogy pedig az egyházak ezen 

hű munkásaiktól a kormányzati jogot soha az egyházak el 

nem tagadták, és érdem szerint el sem tagadhatták, úgy most 

is alig lehet valami igazságosabb és illőbb, minthogy a jelen 

kor papjai elődeik jogai háboritlau élvezetében megmaradjanak, 

s ugyan ezen jogokat törvényes utódaiknak törvényesen 

átadhassák. 

Ezen beszéd után az elnök az egész ügynek véget vetni 

akarván, mondá: A vitatkozásokból tisztán kivette, miszerint 

nincs szándéka a világi rendnek, hogy a papság őt illető 

jogaitól megfosztassák, s az egész kormányzatból kizárattassék, 

sőt ellenkezőleg azt óhajtja, hogy a vallás méltóságánál 

fogva, méltó előjogait használja azon egy kifogással, 

hogy ezen előnyöket ne származtassa isteni, vagy természeti 

jogból, s elösmerje, hogy ezt az egyház ráruházza. 

Alig fejeztetett be ezen beszéd, Molnár, Institorisz, 

Perlaky, valamint Po ngrácz Boldizsár és Glosius 

az elnök felé fordult arccal állván, s egy időben szólni 

kezdvén figyelmeztetve lőnek az elnök által, ne zavarják 

egymást a beszédben. 

Az első szót Molnár nyerte, mondván : a papság 

megszüntette mystikus élésmódját, mely talán akadályozhatta 

volna a világiakkali közös kormányzatot, s nem állhat 

föl egyház pap nélkül. Yalószinűleg jobban fejezte volna 

ki magát, ha Ins tito ris z nem kezdi, a ki következőleg 

szólt : 

Kérem a t. c. zsinatot, hagyjunk föl valahára ezen vitával. 

Mi jót szül ezen vitatkozás ? Hiszen volt már megelőzőleg 

mindkét zsinatnak vegyes küldöttsége, állván világiak 

és egyháziakból, s ezen bizottságok nem saját hatal-

inuknál, de a zsinat által rájok ruházottnál fogva alkották 

ezen kánont, melyet mi a legközelebbi időben helyeseltünk. 

Mi több, egészítette ki Perlak y, a vallásügyet illető törvények, 

ezen kormányzatot csak a papokra ruháztatni látszanak, 

s ezen törvények tekintélyét ezen a helyen kell 

leginkább megtartani. 

Olaj lett a tűzre öntve! Minden jelenlevő nyelve 

megoldatott, de a beszédek tartalmát megérteni nem lehetett. 

A sorrend szerint Pongráczon volt a szóihatás 

joga. Ő az elnök szavaira reflektálván, a papságot biztosította 

minden eshető jogtalanságok ellen, csak jogait ne 

az isteni vagy természeti jogból származtassa, de az egyház 

megbízásából, s a zsinat határozatából. 

De azon forrásokat, melyből az okoskodások patakjai 

ömlöttek, nehéz volna bedugni. Glosius ezen kormányzat 

fogalmát két részre osztotta. Először szólt a szentek kormányzatáról, 

mi a papi hivatalhoz tartozik, azután pedig 

politico-egyházi kormányzatról. Gondolatait bármennyire 

óhajtott volna gyógyitaui, a hallgatók fölfogásához alkalmazottan 

nem tudta kifejezni. Minél fogva ezen elosztást Ráth 

megcáfolta, miután azt a logica rendes szabályaihoz alkalmazta 

volna, s viszont a forráshoz, melyből aquae dulcius 

bibuntur, az egész tárgyat levezette, s kimutatta, hogy ezen 

zsinatnak nem lehet és nem szabad különb kánonokat szabni 

az ő forrásainál t. i. a természeti és isteni jognál, mely minden 

társadalmaknak és positiv törvényeknek kell hogy alapja 

legyen, ha a közjólét céloztatik. Ráth igen sok pártolóra 

akadt, kivált azok sorából, kik ezen kanont azon axiomara 

építtetni óhajtották, hogy semmi sincs kellő ok nélkül. 

Minden oldalról tett közbeszólások és a vita folytatása 

között az elnök szólította meg a zsinatot : vessen véget ezen 

vitatkozásnak, s az egyházi kormányzatra nézve erősítse 

meg a III-ik ülésbeni megállapodást, s a forrásokat, melyekből 

ezen jog ered, ne kutassa oly aggodalmasan. Ezen 

intés és figyelmeztetés egy időre biztosította a csendet, de a

küzdtérre lépők ezt lélekzet vételére használták, hogy annál 

nagyobb hévvel folytathassák a megkezdett vitatkozást. 

Ezen új vitára V a 1 a s z k y szolgáltatott alkalmat, 

mondván: három okot kell szem előtt tartanunk, melynél 

fogva ezen kánon hozatik : a kútforrást, melyről valósággal 

szó volt, régi gyakorlatot és a jelenlegi szokást, erre kell 

figyelemmel lenni. A változtatás vágott közbe Mi c h alic sk 

a, kivált roszabbra, mindig nagyon veszedelmes és az is 

marad. Ezen két férfiút megakasztva, az egyetemes felügyelő 

szólt : Nem a dologról, de szavakról vitatkozunk, s azon 

kellene lennünk, hogy a beszéd módjában sem térjünk el 

egymástól. A miért is ajánlja, hogy a v e gye s szó helyett 

közös használtassék. Podkoniczky tanár erre általa 

föltett szerkezettel lépett föl, de ez a zsinat tetszésében már 

csak azért sem részesült, mert nagyon homályosnak találtatott. 

A miért is az egyetemes felügyelő megjegyezte, hogy 

valamint ezt, úgy a többi kánont is úgy kell szerkeszteni, 

hogy a homályosságnak nyoma se látszassék. 

E á t h hasonlón formulázott kánont olvasott föl, de 

ez sem helyeseltetett. A papság ezen kánon alapjául a régi 

gyakorlatot s jelenlegi szokást sürgette, Yalaszkyés 

K o r o ny kiváló kivánságára. 

Az e 1 n ö k : Soha egyetemes zsinatunk nem volt, melynek 

határozatai életbe léptek volna, s még kevésbbé olyan, 

melyet a jelenleginek alapúi venni lehetne, a miért is törvényre 

vagy gyakorlatra hivatkozni alig lehet. Meg kell 

azonban állapodnunk egy elvben, mely minden határozatainkban 

zsinórmértékül szolgálna. 

Mindnyájan belátták, hogy tovább haladni nem kellene, 

s vége szakíttassék a vitatkozásoknak ; de az volt a sors 

végzete, hogy ezen első kánon végnélküli vitával hozassák. 

— Újra pro és contra tartattak beszédek, nevezetesen Válás 

z ky reflektálva az elnök szavaira : ha a gyakorlatot és 

szokást alapúi venni nem lehet, akkor a legújabb országos 

törvényt, melynek védelme alatt tartatik ezen zsinat, kell 

alapúi Venni. Ez rendeli, hogy az egyházi kormányzat és 

felsőbbség alkotásánál mindkét rend, valamint az egyházi,

úgy a világi közösen vegyen részt. A még beszélő Valaszkynak 

szavát átvette Császár. A kormányzat gyakorlata 

az ő természetéből származtandó, s azt kell meghatározni, 

mily alapon nyugodjék. Itt abstract jellegekről szó sem lehet, 

s a zsinatnak közmegegyezése határoz; mind a mellett 

a gyakorlatot és szokást, összevetve, a legújabb országos 

törvénynyel, valamint ezen, úgy a többi kanonok alkotásánál 

alapúi venni lehet és kell. 

Miután még soká tartott a vita, az elnök határozottan 

mondta : hogy a papság a kormányzat gyakorlatában a 

világiakkal egyenjogot követel, az világosan tudatik, de mily 

alapon? az nem. 

Nyomban b. Prónay Gábor tett - ellenvetést: miszerint 

nincsenek solid okok, melyekből ezen egyenjogúság kitűnnék; 

mi több, a papok csak, mint mondják, bizományosok, 

a kiket t, i. az egyház a papi teendőkkel megbíz. — 

Mindenki belátja, hogy ezzel egy üveg olaj öntetett az okoskodó 

lángra. 

Sztraka, ki az okok bőségében és ékesszólásban 

nem szűkölködött, bővebben szólt s fényesen dedukálta : a 

papság a világi renddel természeténél fogva sem polgári, 

sem egyházi értelemben ellentétbe nem tehető; de egy testhez 

tartozók, vagyis egy testnek tagjai. Ő, úgy mond, ezért 

p. o. nem szűnt meg az államnak tagja lenni, mert az egyházaak 

kiválóbb tagja lett mint pap. Ő a bakabányi egyháznak 

nem bizományosa. Valaszolt b. Prónay Gábor: valamint 

a papi szolgálat vocatiót föltételez okvetetlen, úgy 

ezen vocatiót vagy megbízást megbízók és megbízottak 

nélkül gondolni sem lehet. — Ki nem mondható , hogy 

ezen vita mennyire működtette a nyelveket és az észt. Senki 

sem volt már, ki e komor vita végét ne kívánta volna. Maga 

a tiszteletreméltó ősz Torkos püspök, ki közönségesen türelmes 

hallgató volt, fölkelt, fájdalmas és szomorú hangon 

kérte a zsinatot, hogy ezen inkább a kedélyeket fölizgató, 

mint az igazságot kiderítő vitának valahára véget vessen. 

Mi eszközöltetett jelen ideig ezen vita által, a mi nélküle is 

ki nem eszközölhető volna ? Beszédét folytatta az elnök azon

hozzáadással : Miszerint o nem tud más módot zsinati kánonok 

alkotásánál, mint a sikerült egyetértést, vagy legalább 

a kölcsönös beleegyezés^ ezt kell egyedüli alapnak venni, 

mind ezen első, mind a többi hozandó kánonoknál, s az 

elegendő ok arra, hogy valamely kánon szükség esetén hozassék, 

vagy ha megnyugtatóbb, végkép kihagyassék, miután 

a bölcs törvények természetüknél fogva bölcs alapon nyugszanak 

, mit föl is kell tenni. 

Az elnök ezen nyilatkozatával megelégedve a zsinat, 

a vitatkozás valószinüleg megszűnt volna, ha Okolicsán 

y i az egyetértés és beleegyezés fogalmak megvitatását 

nem tartotta volna érdemleges dolognak. így p. o. minden 

egyetértés a körülmények változásával egyet nem értéssé 

változhatik. Nekünk óvatosoknak kell lennünk annak kimondásában, 

vagy megirásában, hogy ezen kánonok közmegegyezéssel 

hozattak. Jöhetnek ugyan is idők, miből az evangélikus 

egyházban egyenetlenségek támadhatnak. 

Ezen megjegyzés élőbeszédnek tekinthető, a kormányzat 

gyakorlata fölötti vitában. A miért is sokan a világiak 

közül minden indokolás nélkül kivánták a yegyes_koimány— 

zg,t kimondását. De b. P r ó n a y Gábor ezen gyakorlatot 

csak az egyház önszántából adatni véleményezte az egyháziaknak, 

s e célból saját szerkezetét ajánlotta a zsinatnak. 

Azonban sok fölhozott okoknál fogva ía papság ezen szerkezetét 

elfogadhatónak nem hitte. Ezen ellenvetés dacára a 

szerző' hívei a szerkezetet pártolták, de oly zavaros vita 

támadt, hogy ha minden szónok számára külön fül és külön 

tolvezető lett volna is, ez idő szerint a vita hevében jegyezni 

a lehetetlenségek közé tartozott. 

B. P rón a y Gábor javaslata jóságában párthivei által 

leköteleztetve s a papság ellenmondása által aggodalmában 

megerősíttetve, e következőleg szólt : már is, már is 

ime ! nyilvános, a papság ezen kormányzatot mennyire követeli 

! Tihanyi pedig : valamint az evangelikus egyház 

üdve, ugy a közállam haszna követeli, hogy az egyház jogai 

a világiak által az egyháziaknak semmi szín és ürügy alatt át 

ne adassanak.

Semmi esetre sem történhetik ez azonnal, szólt C s e rnotta> 

nem is az a szándék, mint tévesen véleményeztetik 

a papok részéről, hogy erről a világiak lemondjanak, s jogaikat 

a papokra átruházzák, s azt kivánják egyedül, hogy 

a jogok közös élvezetéből, mit nekik a méltányos igazság, 

a haza törvénye, a tisztelet, s az evangyéliom a legtermészetesebben 

nyújt, ki ne zárattassauak. Ezen kormányzatnak 

közösnek kell lenni, miután senki nem születik vallásosnak, 

még kevésbbé egyház rendezőnek. De sem az egyházra, 

sem az államra nem háramlik ebből veszedelem, szólt közbe 

Molnár, s mindenkinek közös érdeke, hogy az egyházban 

s kormányzatában kivánt rend legyen. Ezen állitások a 

teremben ismételtettek. 

E közben b. Prónay Gábor és Tihanyi a beszéd 

hevében többször ismételték : veszedelmes, veszedelmes! 

ezen pontban a papoknak engedni, s őket az egyház közös 

kormányzatában részesíteni. Erre nemcsak az egyháziak, de 

a világiak szavától is, kik amazok részén voltak, a terem 

viszhangozni kezdett: a magyarhoni papság a történelem 

tanúsága szerint ez ügyben soha nem hibázott annyira, hogy 

a világiaknak okuk legyen a bizalmatlanságra. Ezen bizalmatlanság 

a legnagyobb igazságtalanság, melylyel a papság 

e mostani zsinaton illettetik. E jelen időkben nincs legcsekélyebb 

alapja sem az aggodalomnak, a bizonytalan jövő 

iránt nem kellene a világiaknak annyira aggódni, s nagyon 

igazságtalan a jelen ártatlan papságot büntetni akarni, az 

utódok bűne miatti félelemből. Keménylenünk kell, hogy 

az utódok a rájok ruházott előjogokkal visszaélni nem 

fognak. 

Helyre állván egy idóre a csend , beszélni kezdett 

Polycarpus: ezen vitatkozást, ugy mond, ahyerarchiatóli 

és pedig kettős félelem szülte. AjviMgiakjélnek a papi 

hyerarchiától, az egyháziak pedig a világiak hyerarchiájától, 

s ezen félelemnek nincs de semmi alapja. Akár az ország 

alkotmányát, akár az evangelikus egyház helyzetét tekintjük, 

el kell ösmernünk, hogy ezen fogalmak ellenmondást 

foglalnak magukban. A miért is az egyház kormányzata

átran közös lehet, sőt az egyházban föltartandó jó rend 

érdekében ilyennek kell lenni. E beszéd megszakasztásával*) 

az egyetemes felügyelő, lecsillapítandó az egész heves viszályt, 

fölolvasta az általa szerkesztett kánont, mely a legnagyobb 

helyesléssel fogadtatott nemcsak a papság, de a világiak 

legnagyobb része által is, az egy Podkoniczky 

tanárkivételével, mondván: ha ezen kanont valamivel indokolni 

kell, úgy a gyakorlatba vett szokás ki nem maradhat. 

Azonban b. P róna y Gábor ezen szerkezettel meg 

nem elégedve, általa formulázottat olvasott föl. Nem kisebb 

izgatottsággal mint már több ízben, tétettek ez ellen kifogások 

és ellenvetések. Azonnal Perlak y figyelmét leginkább 

a báróra fordítva, a szónoklat legnagyobb erejével 

védte a papság közös véleményét, hogy t. i. a papok közös 

jogot bírjanak az egyház kormányzatában, mit a báró által 

föltett kánon tagadott, mely azonban Tihanyi által védelmeztetett. 

G1 o s i u s a tántorithatlan papságot, véleménye helyességében 

bízván, a félelem eloszlatására hívta föl, mondván 

: e kánon nem törekszik a papokat elnyomni. 

Nem ám, felelt Michalicska, ha a világi hierarchia 

igaz nem volna, melylyel az egyház üdve és a közjólét, 

mit leginkább kell szem előtt tartani, semmi módon meg 

nem egyeztethető. — Épen ez az, felelt Tihanyi, a mi 

a világiakat kell hogy óvatosságra figyelmeztesse, hogy t. 

i. a papság az egyház kormányzatában egyenlőséget követel 

a világiakkal. E miatt nem ok nélkül kell utódainknak ag- 

*) Ugyanis, jegyzi meg a napló irója, jeles szónoknak kellett 

lenni, a ki szóláshoz juthatott. A vitatkozás hevében, a kik 

leginkább magnkat szerették hallatni, a beszélőket megszakították. 

Ez az oka annak, hogy számos tudományos, bölcs és jeles 

elöadású egyházi férfiú, kiknek neveit említeni a tisztelet tilt, keveset 

vagy épen semmit sem szólt, s rendesen csendben elmondott 

véleményük mások által lett fölhasználva. A zajos zsinatnak ez 

volt a szerencsébe, mert ezen higgadt, komoly és szelidlelkü férfiak 

csendesítettek a tíübuzgókat és heveskedöket

gódni, hogy idő folytával a kormányzatból kiszoríttatnak, s 

várakozáson felül hatalmas és veszedelmes papi uralom alakúi. 

Semmit sem kell, mondá Polycarpuus, a magyarhoni 

evangelikus papság hyerarchiájától tartani, kik oly jövedelemmel 

bírnak, hogy alig tengnek ez életben ; a papi 

uralom megalapítására, mint tudva van, fejedelmi jövedelem 

kívántatik. — Institorisz ez ügyben ekkép szólt : Tisztelt 

zsinat ! Szent Pál apostol leveleiből tudjuk, hogy az első 

egyházban annak kormányzata az evangelium hirdetőinél 

volt, és nem hallgatóinál. A mi pedig a római katholikus 

egyházat illeti, tudjuk, hogy eme kormányzat tisztán a klérus 

kezében van. Mi evangelikus papok Jézus egyházában 

uralkodni nem akarunk, s csak azt kívánjuk, hogy sz. Pál 

apostol szavai szerint, az egyházban mindenek ékesen történjenek, 

s ez akkép történik, ha a kormány zat közösen a 

világiakkal eszközöltetik a Jézus szent egyháza üdvére. 

Ezek után hosszasb vita keletkezett a kormányzat 

gyakorlatának modalitásáról. Folyt a vita elvontan, metafisikai 

subtilitásokkal, mi sokak által nem helyeseltetett. — 

Prónay Pál stentori hangon nyilvánította : ezek ide nem 

tartozó scholastikai subtilitások, melyekből egyházi kanont 

alkotni nem lehet. B. Prónay újólag saját, javított szerkezetét 

olvasta, némileg változtatva, természetesen a papságnak 

nem tetszett, bármennyire is ajánlották helyességét 

a zsinatnak Tihan y i és Ok o lies án y i. Miután hiányzott 

veleje, cLZclZ R kormányzatbani tökéletes egyenlőség, a 

papság és a vele tartott világiak által nem pártoltatott. A 

zsinat legnagyobb része az egyetemes felügyelő által olvasottat 

kívánta a kánonok sorába iktattatni. Mind a mellett a 

b. Prónay Gábor által ajánlott lett kijavítva és elfogadva. 

A papság a kormányzat egyenjogúságától eltérni nem 

akarván, a kánon ellen óvást tett. Ebből újra szokatlan 

vita támadt annyira, hogy a vitatkozók már alig találtak 

szavakat a kifejezésre. A fizikai szükség tanácsolta a vitatkozás 

folyamát megakasztani; de egyik fél sem engedve, a 

vitatkozás nagy elkeseredettséggel folytatott. Egy részről az

igazságtalanság érzete, más részről pedig a nem egyezők 

méltatlansága látszott tüzelni a kedélyeket. Miután nem 

annyira szándékosan, mint véletlenül csend állott volna be, 

el lévén mindnyájan mélyedve annak találgatásában, miként 

lehetne ezen kánont legjobban, minden kifogás nélkül 

szerkeszteni; nem mulasztották el többen a világiak részéről 

a papokat új tusára ingerelni, midőn az egyházi kormányzat 

gyakorlatánál a nem egyenlőséget ráerőszakolni 

kivánták. Már ís ezen intentioval készült javaslat fölolvastatott; 

midőn P erlaky ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy 

az egyházi kánonok a papság kihallgatása és beleegyezése 

nélkül a törvény világos értelme, s igy az ország és király 

akarata ellenére ne alkottassanak. 

Hasonló ünnepélyességgel ismételte ezt R a d v a n s zky 

Ferenc: a legújabb törvényt mindig szem előtt kell tartanunk, 

melynek erejénél fogva az egyházi törvények vele 

megegyezőleg hozandók, s az egyez meg leginkább a törvénynyel, 

ha a kánonok a papsággal egyetértőleg alkottatnak. 

Végtére fölszólittatott Ráth jegyző az elnök által, olvasná 

föl a papság óhajtása szerint készített kánont, mely 

ellen S z in o vi c z püspök azt az egyet találta szükségesnek 

megemlíteni : ne legyen tekintet a jogra, mint inkább 

annak gyakorlatára. Ez az igaz és őszintén megirt története 

ezen kánonnak, melyből a késő utókor tanulhat (lásd a 

III-dik ülést), mily nagy munkába került annak alkotása. 

Nagyon hosszas volna, de nem is tartozik föladatunkhoz, 

az e zsinaton tárgyalt vegyes küldöttségek munkálatát, 

közrebocsátani. Mind a mellett azokról megemlékezni, 

melyekről a zsinaton szó volt, szükségesnek találjuk. így a 

második tétel, hol a helvét hitvallásuak testvéreknek neveztetnek, 

a zsinat által kihagyandónak véleményeztetett, 

miután mindnyájan a Krisztus által testvérek vagyunk. Midőn 

elolvastatott : ut evangelici utriusque confessionis, saltem 

in essentialibus uniformitatem observarent, megjegyezte 

az elnök, hogy ezen kitétel nagyon tág értelmű, s 

tétetnék oda: inpraecipuis. Hanem a harmadik kánon 

komolyabb bírálatnak volt alávetve, mely ekképen hangzik :

„Singula ecclesia localis habet jus et obligationem regendi, 

per suum locale consistorium, quod constat ex patronis ecclesiae, 

eiusdem tarnen religionis, Yerbi divini ministro, curatoribus 

item et senioribus, qui curatores et seniores, módis 

hactenus consvetis eligentur. Patronorum autem erit, in 

ecclesias, quarum nutricii quidem, sed simul etiam membra 

sunt, nullum exercere dominatum, sed eas consilio et opibus 

adjuvare. 

Az elnök a consistorium szó helyett mást tétetni 

kivánt, nehogy az általánosabb fogalom speciálissal 

zavartassák össze. 

B. Prónay Gábor gyűlésnek és presbyteriumnak 

vélte neveztetni. 

S z t r a k a azon két szavat úgy hitte megkülönböztetni, 

hogy a gyűlés alatt az egyház minden tagjait, a presbyterium 

alatt pedig az egyház helybeli elöljáróit kell érteni 

; a gyűlésre az egyház minden tagjai, a presbyteriumba 

pedig csak a választott egyének bírnának bemenetellel. 

E nevezetek meghatározása nyomán a helybeli elöljáróság 

presbyteriumnak neveztetett el. Ezen presbyterium 

nemcsak a patronusokból, papokból és öregekből, hanem az 

iskola tanítóiból ís álljon, kívánta B a d v ansz ky Ferenc, 

nehogy úgy látszassák, hogy a tanítók megvettetnek, s azoknak, 

kik a falusi tanítóknak ezen tiszteletet megadni vonakodtak, 

felelte: ezen tanítók az egyházi testület körüli érdeme 

nem csekélyebb, mint a nagyobb iskolák tanáraiké ; a 

miért is nem elég ezen előnyt a gymnasiumok és alsóbb 

latin iskolák tanítóira kiterjeszteni. Szólt ez ügyben kivált 

T e s s e d i k, ki távolabb ülvén az elnökségtől, a terem közepére 

lépve szólott : vannak a tanítók között tiszteletreméltó 

egyének, kik a papi vizsgát isietették. Ki ezen előnyt 

a kisebb osztályú iskolák tanítóitól megtagadná, az megfeledkezni 

látszik, hogy a kisebb iskolák és osztályok voltak, 

jelenleg azok és lesznek, nagyobb és legnagyobb iskolák és 

universitások veteményes kertjei, mind az egyházi rendnél, 

mind pedig az egész társadalomnál. Ezeket kell-e megvetni, 

kiknek neveltetésünket, s így egész életünk tudományos és

erkölcsi alapját köszönhetjük, s kik iránt a legnagyobb 

hálával tartozunk? azok záratnának ki a presbyteriumi tanácskozmányokból, 

kiknek ügyességére ifjúságunkat bízzuk, 

s kiknek tanácsával sok hiányok megjavításánál élhetünk? 

B. Prónay Gábor azon szavak után: „presbyterium 

constat ex patronis", ezen szavakat is:etdominis terrestribus, 

kívánta betétetni. Habár válaszoltatott, hogy 

apatroni alatt a földes urak is értetnek, nem szűnt meg 

kívánságát, sok pap és világi ellenmondása dacára sürgetni. 

Ebbó'l eredt hosszabb vita patronusról és p atronatusról. 

Némelyek ezen szavakat oly tág értelemben vették, 

hogy minden földes urat természetes patronusnak lenni állították; 

mások pedig ezen jogot csak alapítványozóknak, s 

az egyházi szükségleteket fedezőknek tulajdonították ; és ismét 

némelyek a szó elemezésébe bocsátkoztak, hiven : hogy 

patrónus az, ki pártfogolja az egyházat és annak szolgáit; 

mig némelyek az egyházak minden tagjaira, semmi tekintettel 

állásra, rangra és foglalkozásra, kiterjeszteni kivánták. 

Toltak azonkívül, kik ezen nevet a külföldi egyházi jogásztfk 

módjára definiálták, s eredetét kutatták. 

Végtére az egyetemes felügyelő' szólt: meg vagyok 

győződve, hogy e tárgyról mindenek, a mik a dologhoz tartoznak, 

el ló'nek mondva, mind a mellett nincs remény 

egyetértés kieszközlésére, mi hihetőleg abból eredt, hogy a 

szónokokat tisztán meg nem értik, ámbár ily komoly zsinati 

tárgyalásoknál minden logomachiát kerülni kellene; 

nem lát akadályt, hogy azon kitétel, melyről vitatkoznak, 

miért nem állhatna így a kánonban : presbyterium constat 

ex patronis ecclesiae, quorum est imprimis dominus terrestris. 

Ugy látszott, mintha ezen figyelmeztetés a vitát bevégezte 

volna, de a XV-dik ülésben megújult. 

„ Officia presbyterorum erunt : curare ut cultus divinus 

publicus rite et decore peragatur atque ab omnibus 

ecclesiae membris frequentetur" elolvasás után azonnal b. 

Prónay Gábor szólt: nem értem, és nem tudom fölfogni, 

hogy a végszavak mért toldattak a kánonhoz? s egyszerűen 

kitöröltetni vélem. Schramko: keresztény üdvös célból

készítette a küldöttség ezen kánont, és pedig valamint a 

buzgó evangélikusok kívánsága, úgy a király akarata nyomán, 

a miért is az egész megtartandó, s a zsinat által helybenhagyandó. 

Szóltak pro és contra, midőn Ti hányi megjegyezte, 

ez annyit tesz kényszeríteni, folytatta b. 

P r ó n a y Gábor, hogy az isteni tiszteletet mindenki meglátogassa, 

nem szükséges, s nem is lehet arra kényszeríteni, s 

ezt egészen a lelkiismeretre kell bízni. Igen is lelkiismeretre, 

válaszoltak, de nem könnyelműre. — Ezen vita alapját 

nem maga a dolog, mint a szó tette. Midőn t. i. arról 

volt szó, hogy a presbyterium hatásköre a templomlátogatásra 

is kiterjedjen, némelyek fisikai eszközöket is, mig mások 

erkölcsit csupán véltek használtatni. 

Miután ezen kánon az első felfogás ellenében némely 

világiak által keményebben megtámadtatott volna, E a dvans 

zkv Ferenc buzgón és lelkesen szólt: fejtse meg a 

zsinat, a vallásban mi a legelső, nem-e a nyilvános isteni 

tisztelet látogatása ? Mi célból van hazánkban ezen szabadságunk, 

Isten, király és törvény kegyéből? miért épült legközelebb 

annyi templom, hogy üresek maradnak ? valaminthogy 

a világosság a sötétséggel meg nem maradhat, úgy a 

vallás szeretete a kegyesség megvetett gyakorlatával meg 

nem állhat, és senki meg nem vetheti az Isten házának látogatását, 

ha csak a szent ügyet meg nem veti, s kevésre 

nem becsüli a nyilvános isteni tiszteletet, és a ki saját vallását 

kevésre becsüli, azzal bizonyítja, hogy vallás nélküli 

ember. A miért is megváltoztatlanul kell maradni ezen kánonnak, 

a mint a küldöttség alkotta. 

B. P ró n a y Gábor kérdezte : mi volna, ha ezen kánon 

megmarad, s én egész éven át nem mennék templomba 

? 

Betegség esetén kivül igen nagy scandalum volna, 

lett a válasz. 

Már fénylett a remény, hogy ezen kánon, mely semmi 

nehézséggel sem volt összekötve, megmarad, s a zsinat által 

helyben hagyatik, midőn Tihanyi méltányosnak és 

igazságosnak tartotta, hogy a papságról is hivatalos teen-

dőire vonatkozólag hozassák kánon, hogy t. i. jól tanítsanak, 

s ez által a templom szorgalmatos látogatására kötelezzék 

a hallgatókat. — Elösmerte a papság, valamint az 

egész zsinat, hogy ilynemű indítvány nagyon üdvös, s egy 

úttal válaszolt, hogy azon fejezetben , mely a fegyelmet 

tárgyalja, valósággal ben foglaltatik. Ezen inkább gúnyos, 

mint barátságosan intő szavak a vita megnyújtására szolgáltattak 

alkalmat, és sok szószaporítás használtatott a 

kánon megvédésére, míglen helyettes püspök Szontagh 

szólt : nem értetnek itt illetlen fizikai eszközök a templomlátogatás 

szorgalmaztatására, de értetnek az eddig üdvösen 

használt erkölcsi eszközök. Nincs mitől tartani, mintha ezen 

kánon valami illetlenséget tartalmazna az isteni tisztelet 

eszközlésénél. Ezen figyelmeztetés nagyon helyén volt a fölmerült 

kellemetlen vita megakasztására, mind a mellett 

nem vetett neki gátat. 

Sztraka: Az isteni tiszlelet ünnepélyes megtartásához 

semmi sem illőbb és szükségesebb, kivált a falusi egyházakban, 

mintha a földes urak az Isten házát szorgalmatosan 

látogatják, s a köznép, mely szeret példákon okulni, 

de kivált jobbágyaik előtt, ezen keresztény erénynyel fénylenek. 

B. Prónay Gábor: az isteni tisztelet látogatására 

senkit semmi szín alatt kényszeríteni nem lehet, hogy pedig 

másoknak valaki jó példával járjon előre, ezen cselekedet 

csupán a keresztény szabadságra bízandó ; de a példa se 

vonz annyira a templomba, mint a papok kötelességeik hű 

és pontos teljesitése. 

R á t h : alig lehet terhesebb valami a papra, mintha 

híveit a templom és isteni tisztelet látogatására kényszeríteni 

köteles ; ezt, mondá, maga kárán tanulta. 

S z i n o v i c z püspök : a mi Urunk Jézusunk az isteni 

tiszteletet meggyalázókat a templomból korbácssal kikergette, 

de nincs tudomásunk, hogy valakit bekergetett volna. 

Ezen kérdés megvitatásánál összetévesztették a fizikai 

kényszert az erkölcsivel, s a vitát ezen anomalia élesztette, 

s már is be lett volna fejezve, ha Koron y fol nem 

6

mondja zsidókhoz irt levél X. rész 25-dik versét: „el nem 

hagyván a mi g yüleke z e t ü n k e t, miké p en szokásuk 

ném elyeknek, hanem intvén egymást." 

Ezen kanon majdnem ugyanazon szavakkal van kifejezve, a 

miért is isteni tekintélyénél fogva meghagyandó. 

Tökéletesen úgy áll a dolog, felelt b. P r ó n a y Gábor, 

ez valamennyi keresztény kötelessége, de ép azért nem 

lehet tárgya ezen kánonnak, mert ezen istenileg kivánt meghagyás 

elégséges. 

Molnár ajánlotta, hogy a vitatás alatt lévő szavak 

helyett tétessék: „atque in medium consulat, nempe presbyterium, 

quomodo cultus publicus magis acceptus reddi possit." 

Ezek után az elnök kérdezte, mikép fejeztessék ki 

ezen kánon ? Azok, kik megtartása mellett nyilatkoztak 

azon szócskát o m n i b u s kihagyandónak mondták, 

s ez lenne értelme: „publicus cultus divinus 

ab ecclesiae membris fre quen taretur." De 

Radvanszky Ferenc : azért jöttünk-e össze, hogy az egyházi 

fegyelem gyöngítessék, s a szent vallás legfontosabb 

cselekedet az emberi akarat késedelmezésének kitétessék ? 

illik-e ily fontos ügyekben, a milyenek körül e zsinatnak 

munkálkodni hivatása, annyira az önkény korlátai közt mo - 

zogni ? Mit fognak ezekre mondani mind azok, kiknek nevében 

itten összegyültünk? 

Ezen küldöttségi munkálat 3-dik pontjában a presbyterium 

kötelességei között ez is volt : „ut curam gererent 

elemosinae cujuscuuque generis et pauperum." B. Podmaniczky 

feleletül Radvanszkynak ezen szavakat olvasta 

föl, azon hozzáadással: a templomba való járás vonatkozással 

van az alamizsnára, s a küldöttség által mindkettő 

egy osztályba tétetett, s a zsinat által is ekkép vétessék 

és helybenhagyassék. 

Mellette és ellene nyilatkoztak többen, miglen Pongrácz 

Boldizsár kérdezte: mi ezen alkotandó kánon főcélja? 

Erre többféle válasz adatott, s több oldalról levén 

fölfogva és magyarázva, a főcél nem hogy kideríttetett volna, 

de még bizonytalanabb lett.

Institorisz szomorú arccal kérvén engedélyt a szóihatásra, 

ezt mondta : ha ezen kánon, mely fölött ezen hosszú 

vita tart, s melyet a vegyes küldöttség vallásos okokból hozott 

javaslatba, száz évvel ezelőtt hozatott volna, senki által 

nem elleneztetett volna. Azonban legyen nekünk az Isten 

kegyelmes ! azon szomorú időket éljük, melyekben a vallásos 

buzgóság hűl és a nyilvános isteni tisztelet elhanyagoltatik, 

épen azért, mert annyira elleneztetik, meg kell azt alkotnunk, 

s valamint általunk megtartani, úgy utódaink által megtartatni. 

Harsány éljennel fogadtatott e beszéd. 

Tihanyi a szónokhoz fordulván arcával: hálát ad az 

Istennek, hogy oly szerencsétlen idó'ben nem élt. *) 

Mind a mellett hogy az idő haladt, semmi bizonyos 

nem határoztatott, s a vitatkozás folyton folyt, mintha még 

nagyon kevés lett volna ez ügyben elmondva. Az elnök mindent 

elkövetett, hogy a vitatkozás folyamát megszakítsa. 

Az egyetemes felügyelő a legnagyobb mérséklettel s a szólás 

erélyével ezen szerkezetet ajánlotta : „presbyteriorum 

officii erit curare, ut cultus publicus divinus 

decore perag atu r et non solum interne, se d 

e xte rne etiam Deus c olatur." Azok, kik a kánont 

ellenezték, ezzel sem voltak megelégedve. Ezen kánon, folytatta 

az egyetemes felügyelő, annyira világos szavakkal van 

kifejezve, hogy nem lehet fölfogni, mi módon nyújtana valaha 

a presbvi ereknek alkalmat meg nem engedetteket cselekedhetni. 

Ugyan ezt kell tartani az alamizsnáról szóló kánonról 

is, mely habár a zsinat által megerősítve, az egyházi 

törvények sorában meglesz, még se kell félni senkinek, hogy 

idővel a presbyterium ennek ereje nyomán, valakit kényszerítene 

az adakozásra; a miért is semmi akadály sem létezik, 

hogy ezen kánon megszabott módon meg ne állhasson, 

vagy ha azon szó curare nehézséget szülni látszik, kicse- 

*) Ezen drastikus kifejezés aligha heves vitát nem idézett elő, 

melyről a napló irója hallgat, s csak is a szólót zárjel alatt védi. s szavait 

akkép igyekszik magyarázni, hogy az illető az üldözések korszakát 

értette.s ebből következtetjük föntebbi állításunkat.

élhető ezen szóval : s v a d e r e. Úgy látszott, hogy egyetértésre 

hozatott a zsinat, s bizonyos, hogy az ügy elintéztetett 

volna, ha a papság által kissé felizgatott Tihanyi nem 

szól: Ha ezen kánon az egyházi törvények sorában megmarad, 

akkor ekkép kell neki szerkesztve lenni : in qua ecclesia 

ho mines templum sedulo non frequentabunt, 

deferaturconsisterio mini st er ut melius 

doceat. 

„Etiam cum auditoribus suis" szólt közbe valaki. 

Ezen, nem annyira a kedélyek megnyugtatására, mint 

inkább fölizgatására szolgáló indítvány hallgatással cáfoltatott 

meg, mind a mellett lett kiáltás : nem következik, nem 

consequentia ! Nincs a papság hatalmában, ha angyalok nyelvén 

szólna is, a vallástalanokat templom szorgalmatos látogatására 

lekötni. A kiknek semmi se szent, semmi sem 

tiszteletreméltó, kik a templomot színháznak tekintik, azokat 

az Isten tiszteletére a legszentebb beszéd sem képes indítani. 

— Az egyetemes felügyelő ezen eltérés megszűntével, 

újólag a legnagyobb szelidséggel ajánlotta az új szerkezetet, 

azt ismételten fölolvasta, s azon szavak cur ar e vagy 

s v a d e r e helyett, excitare szót tétetni több en ajánlottak. 

Úgy látszott, az ellenmondó szellem elenyészett, s a 

kánon ily értelemben egyszer mindenkorra be fog az egyházi 

törvényekbe iktattatni. 

Azonban minden várakozás ellenére, a bizottság által 

ajánlott kánon megtartása védelmére körülbelül igy szólott 

Valaszky: Az egyházi testületnek elvitázhatlan joga van, 

az evangyéliummal megegyező' minden eszközöket fölhasználni, 

hogy az egyház minden tagjai keresztény kötelességeiknek 

eleget tegyenek, a keresztény nevet hiába ne viseljék, 

az Isten igéjét Isten rendelete, lélekösmeret parancsa 

s az egyházi rend követelése folytán szorgalmatosan hallgassák, 

s az isteni tiszteletet könnyelműen ne mulaszszák, s 

ezen joga kiterjed minden tagjaira, rend és állás különbsége 

néltfül. Ezen , az isteni tisztelet részvételében nyilvánuló 

szent kegyelet a papok intése által, mit különben is tisztöknél 

fogva tesznek, nem éleszthető, még kevésbé a hivatalos

teendők lelkes teljesítése által ; hanem igenis az egyházi kitűnőbb 

tagjai, s különösen a földes urak vallásos példája által. 

— Ezen nyilatkozat új előbeszédül szolgált a megújult 

vitatkozásoknak, megkezdettek azok az előbbeni módon. 

Többen azok közül is, kik a kánont pártolták, ezen beszéd 

után ellene fordultak. És miután soká tartott a harc, fölszólalt 

a bányakerületi püspök Szinovicz: Fölhozta a III-ik 

századbeli katarusokat, kik nagy fölvilágosodottsággal és 

jámborsággal dicsekedtek, s azt hitték semmi vallásra sincs 

szükségük. A vitatkozó hévben levő papokhoz pedig fordulván 

azt mondta : ne vitatkozzunk többé ezen kánon fölött, 

tegyünk eleget kötelességeinknek a megváltoztathatlan isteni 

kánonok szerint, a többit bízzuk az Istenre és az időre. 

Ezen nyilatkozatot mások ekként folytatták: az egyház törvényei, 

milyen ezen kánon is, az isteni tisztelet látogatásáról, 

ámbár emberek hozzák, nem ellenkeznek az Isten törvényével, 

s nevezetesen ezen kánon, mely fölött ezen vita tart, 

ugyan azon szavakkal van a sz;ent Írásban megjegyezve. A 

papság nem bír annyi súlylyal, bogy ezen romlott időszakban 

hivatalos tényeivel a nyilvános isteni tisztelet tekintélyét 

megőrizhesse. Az Isten törvényeit nem lehet a gyarló 

és változékony emberi szabad akaratra bízni, s inkább kell 

engedelmeskedni az Istennek, mintsem az embereknek. A 

templomok az erény s az igaz életbölcseségének iskolái, a 

jó életnek és boldog halálnak hajlékai. Ezen megjegyzések 

megtétele után a kánon újra fölolvastatván, se dulo szócskával 

bővíttetett, s így lett kifejezve : „utcultusdivinus 

ab omnibus sedulo frequentaretur." Azon résznek, 

mely ezen kánont az egyházi törvények sorából kizárni 

akarta, azon szó sedulo nem tetszett. 

Az elnök újra támadható vitatkozásokat megakadályozni 

akarván, megparancsolt csend után igy szólt : Van 

több eset, kivált a köznép között, a milyenekből nagyobb 

részt áll az egyházi testület, hogy némelyek az isteni tisztelet 

látogatását elhanyagolják, s ez leginkább konokságból 

ered, mi gyakran botrányra szolgáltat okot, s megesik, hogy 

a jó és kegyes keresztények is ilyetén rosz példák által tév-

útra vezettetnek : lehet, de sőt kell az ilyen szőrű embereket 

a presbyterium által megintetni, nemcsak, de szükség esetén 

a körülményekhez képest szigorúbb eszközökkel a teljesitendők 

teljesítésére kényszeríttetni; részéről a legforróbban 

óhajtja, miszerint a zsinat mondaná ki, mikép szerkesztessék 

a hozandó kánon. 

Újólag a ki szóhoz juthatott, beszélt, s véleményét védelmezte, 

M atk ovi c s „ad scandala ev itan da" szavakat 

betétetni kívánta. 

Radvanszky Ferenc, a lengyel egyházi zsinat ez 

ügyben hozott kánonját fölolvasta, s miután ezzel egészben 

hasonló, minden változtatás nélkül megtartandónak véli. 

Ezen indítvány ellen senki sem nyilatkozván, elhatároztatott, 

hogy a kánon nem csekélyebb hévvel megvédve, mint megtámadva, 

teljes magavalóságában maradjon. 

A közmegállapodás dacára egy ideig tovább is folyt 

a vita, s azok, kik a kánon hozatalát ellenezték, tettek mintegy 

befejezésül rövid megjegyzéseket : hogy e kánon föltételezi 

a fizikai erővel történendő kényszert, mi az evangyéliommal 

s a keresztény szabadsággal meg nem egyeztethető, 

a mely szabadság semmiféle zsinati határozatok által nem 

korlátolható, s hogy ebből a legnagyobb botrányok fognak 

következni. Mind ezt leginkább b. Prónay Gábor vitatta, 

de az ellenfél is megfelelt magáért, nevezetesen Liczy: 

Igen is, nagy visszaélés a keresztény szabadsággal, midőn 

a legnépesebb egyházakban üresek a templom székei, s azok 

kik leginkább vehetnének részt az isteni tiszteleteknél, s a 

gyöngébbek nem csekély botrányára, elmaradnak. A gyöngébbek, 

válaszolt a báró, elégedjenek meg fazekakkal! (Róm. 

XIV.v. 2.) 

Pongrácz Boldizsár a világiakhoz fordulva : ha ezen 

kánon kihagyatnék, az egyháziak igen könnyen vallás iránti 

közönynyel, s vallás iránti kegyeletlenséggel vádolhatnának, 

a miért is illő, hogy a világiak közakarattal fogadják el 

a kánont. Ugyan ezt állította Okolics ányi és más világiak. 

Az elnök formulázta a kérdést : megmaradjon-e ezen 

kánon? több izben ismételtetett maradjon! A csend

helyreálltával b. P r ó n a y Gábor kérdezte : de hogyan maradjon? 

Hanem Radvans zky Ferenc a türelmetlenség jeleivel, 

s vallásos ihlettséget jelző szavakkal, a vitatás ajtaját 

bezárta, mondván : Vagy végezzük el nyolc nap alatt zsinati 

teendőinket, vagy ha minden csekély tárgy fölött annyira 

akarunk vitatkozni, más és pedig hosszabb határidőt kérjünk 

összejöhetésre ő felségétől. 

Az igen heves vita bevégeztével olvastatott tovább a 

küldöttség javaslata, s midőn ez elolvastatott : „officia 

presbyterii erunt curare quidquid pertinet 

ad corrigendos membrorum illius ecclesiae 

mores et ad disciplinam ecclesiasticam in 

quantum hoc limites presbyterii non exced 

it, a b. Podmaniczky és b. Prónay Gábor állították: 

hogy ezen kanon, ha a már hozottal egybevettetik, nem egyéb 

mint inquisitionaiis tribunal. Ezért többen, annyival inkább, 

mert az előbbeniben ennek szelleme benfoglaltatik, kihagyandónak 

vélték. 

Mások korlátozni akarták, nevezetesen Császár ezt 

óhajtotta hozzá tenni : in ma n sv etu di n e christiana, 

mig ismét mások eredetiben meghagyatni kívánták. 

Majdnem a kevés idő előtt bevégzett vitatkozások 

megújultak. Hogy ez ne történjék, valamennyi szólónak közbevágott 

az egyetemes felügyelő s mondá : A zsinatnak mindenek 

fölött azon kell lenni, hogy az egyházi fegyelem a 

zsinat tekintélyéhez és tiszteletéhez méltón, megállapíttassék, 

s ezen célból lett ezen kánon is alkotva. — Elolvastatván 

a következő kánon, hogy t. i. a presbyteriumok a papok, 

tanítók és kántorok fizetését hajtsák be, megjegyezte 

az elnök: ezt az egyháziak önérdekükben magok tehetik. 

Nem ok nélkül hozatott ezen kánon, viszonzá az egyetemes 

felügyelő, hogy t. i. ily módon az egyháziak és a hivek között 

fölmerülhető viszályok eltávolíttassanak. 

Azon kánonnál: „iusecclasiae ministrum vocandi 

et dimittendi competit — sed cum praescitu 

et consensu superiorum módis hactenus 

consuetis exercendum ita, ut in majoribus

ecclesiis, non ab omnibus patríbus familias, 

sedtantum aprimoribus ceterisque ecclesiae 

r e p ra es e n t a n tibus, quibus idexantiqua 

consvetudinecomissumestvotacolligantur", 

az elnök figyelmeztetett : a nagyobb városi egyházakban 

valamennyi tag szavaz, s így ezen szokáshoz kell alkalmaztatni 

a törvényt. K á t h megjegyezte, hogy így az újonnan 

alakult egyházak ezen jogból kizáratnának. Az egyetemes 

felügyelő a kánon helyességét védte, mondván : a küldöttség 

a közép útat kereste, hogy így mindenki ki legyen elégítve, 

s ez az alkotandó törvényeknél fő cél. — Hasonlón H r abovszky 

József a kánon meghagyása mellett szónokolt, 

s ezt látja legjobb módnak a nagyobb városokbani számtalan 

visszaélések eltörölésére, melyek vagy az idők, vagy a 

felsőbbség mostohasága következtében elharapództak. A ká =• 

non ekkép megerősíttetett. A küldöttség munkálata tovább 

olvastatott, de jelentékenyebb észrevételek nem lettek megjegyezve. 

A gyűlés egy negyedkor háromra bezáratott. 

Ezen hosszú és zajos ülés jegvzőkönyve e néhány sorból 

áll : 

24. 0 méltósága az elnök úr fontos okokat hozván 

elő azon indítványához : hogy itt van a végső idő, miszerint 

a véglegesen átnézett, vegyes küldöttség munkálata a zsinat 

által mielébb elfogadtassák, az egyházi felsőbbséget tárgyazó 

munkálat benyujtatott ; részben elolvastatván, közbeött 

némely javítások után az ülés eloszlott.

Vll-dik ülés, october -4-kén. 

Az álom jótéteményével tagjaikban megeró'sített 

atyák, reggeli 8 órakor, összejöttek a teremben. Mindenek 

előtt Bad vanszky Ferenc javaslata olvastatott, mely 

szerint volna az egyes egyházak kormányzata rendezendő'. 

Miután ezen munkálat célja oda hajlott, az egyes egyházak 

kormányzatát a gyülekezetektől elvenni s az esperességekre 

és traktusokra bízni; okot szolgáltatott rendes vitatkozásra. 

Schvandtner: mind a bevett szokásokból, mind a 

dolog természetéből merített okokkal támadta meg ezen kánon 

jóságát, s a szavak bőségével kimutatta, hogy minden 

egyházi kormányzatnak alapja, az egyes egyházak önkormányzata, 

az egyes egyházakat az egyházi főbb korhiányzat 

közös kára nélkül a legalsóbb kormányzattól megfosztani 

nem lehet, s az esperességeket nem is illeti azon tekintély, 

hogy ők az egyes egyház minden ügyeibe avatkozzanak, mibe 

az egyházak soha beleegyezni nem fognak.—Ennek beszédéből 

a sok szava miatt a dolgot kivenni nem lehetett, igen sokan 

nyilatkoztak mellette és ellene, s hosszasb idő kellett hozzá, 

mig az elnök figyelmeztetésére az ajkak elnémultak. Ekkor 

P on g r áczBoldizsár szónoki ihlettséggel védelmezte 

Badvanszky javaslatát, s kimutatta : a kormányzatot az 

egyes egyházakra bízni azért nem lehet, mert van számtalan 

gyülekezet, hol az egyházi egyénen kivül nincs ember, kire 

azt bízni lehetne, s így a kormányzat az egyháziak kezében 

maradna tisztán, mi ezen zsinatnak szellemével épen meg 

nem egyez, miután határozottan van kimondva, hogy az egyházi 

kormányzatnak közösnek kell lenni. A jegyző folytatta 

volna az olvasást, de a mellette és ellene nyilatkozó nagy 

zaj miatt nem lehetett. 

Sokan kívántak, nevezetesen P o d k o n i c z k y, az el-

lenvélemények kiegyenlítése okáért szólni, de a folytonosan 

pro és contra közbeszólások folytán célhoz nem juthattak. 

Az egész dolgot függőben kellett hagyni, s olvastatott a 

következő kánon: 

„Mutui inter singulas ecclesias nexus 

et directionis causa plures ecclesiae eidem 

proxi m ae insp ecti oni s ubor din atae, constituunt 

senioratum seutractum, cui secularis 

seu curator senioralis et senior, quibus 

adjunguntur ex utroque ordine aequali numero 

omnium 1 o ca lium consistori orum votis 

electa tractualis commembra, s alva in ext 

r aor dinar ii s c as i b u s, t o tum senioratum au t 

maiorem partém eius concernentíbus binos 

ex singula ecclesia deputatos, alterum ministrum, 

alterum se cularem, nunquam tarnen 

aliter, quam cum praescitu etconsensu super 

in t e n d ent alis con si s t o rii c o n vo can d i facultate. 

" 

A kánon utolsó passusa kihagyandónak, s az esperességekre 

bizandónak véleményeztetett, miután a gyakorlat 

sok esperességeknél nagyon alkalmatlan lenne, kivált 30, 

40 vagy több mértföldnyire is léván távol némelyike a kerületi 

konsistoriumtól, s magokra az egyházakra is nagyon 

költséges. 

Minden áron meg kell ennek maradni, szólt az egyetemes 

fölügyelő, nehogy az ily esperességi gyűlések önakaratukból 

jöhessenek össze, s nehogy idővel, mint hajdan 

történt, alkalmat szolgáltassanak mindenféle kellemetlen 

gyanusítgatásra, s ő felségére terhes feladásokra. Tagadhatatlan 

ugyanis, hogy a hol 30 vagy 40 pap összejön, azonnal 

nagyobb testületet képez, minthogy a gyanúsítgató szemeket 

elkerülhetné. 

Schvandtneren kívül senki sem szólt ez ellen, ki 

mindenféle nehézségeket hozván föl, az egyetemes felügyelőtől 

ezen választ nyerte : nem kell azt minden gyűlésre ér-

teni, a hol például hárman vagy négyen ülnek össze, vonatkozik 

ez egyedül az egyetemes gyűlésekre. 

Meg kell jegyezni, hogy már ezen zsinat elö'tt igen 

sokszor támadt vita azon kérdés fölött : a szabad kir. városokbeli 

egyházak az esperességekbe kebelezendők-e, vagy 

külön egyházi kormányzattal bírjanak? Az esperességek követelték, 

hogy minden egyház, bármely helyen legyen is, 

az o hatóságuk alá tartozzék ; hanem a városi egyházak 

nagy súlyt fektettek arra, hogy külön kormányzattal bírjanak. 

Itt volt a végső idő, hogy ezen pör egyik vagy másik 

részére döntessék el. Nehogy pedig a városi követektől valami 

kivántassék, R á th benyújtott egy nyilatkozatot, melyet 

alább a jegyzőkönyvben eredetiben közölni fogunk. 

Ennek elolvasása után kinyilatkoztatta az elnök, hogy 

ily nemű tárgy megvitatását még nem lehet a zsinatnak 

alávetni. Mindenek előtt kell ezen tárgyat egy küldöttségre 

bízni, mely azt megvizsgálja s kiderítse, s így a zsinatnak 

megvitatás okáért benyújtsa, s indítványozta, küldessenek 

ki a felügyelők és püspökök. Radvanszky Ferenc ajánlotta, 

adassék át ezen ügy a kerületeknek, s ezek vitassák 

meg, s véleményüket nyújtsák be a zsinatnak. Az elnök indítványa 

a zsinatnak jobban tetszett. Mind a mellett, hogy 

az elnök a zsinat beleegyezésével kimondta, hogy ez ügyben 

jelenleg ne legyen vitatkozás, még sem lehetett azt kikerülni. 

A városi egyházak követei ugyanis kötelességeiknek 

eleget teendők, egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy ők utasításaiktól 

el nem térhetnek, s az esperességekkeli közös 

kormányzatba bele nem egyezhetnek, s kikérték azt a zsinattól, 

hogy nyilatkozatukat ne magyarázza balra, s ne kívánja, 

hogy küldőikkel, kiknek nevében jelen vannak, kellemetlen 

összeütközésbe jöjjenek. Azonban az esperességi 

mindkét rendű küldöttek ezen korszerűtlen kiváltságok ellen 

egyenesen és határozottan tiltakoztak, nevezetesen Balo 

ghv: nem tudja fölfogni, miért váljanak külön a városi 

egyházak az esperességektől, midőn valamint az egyes egyházaknak, 

úgy összesen mindnyájának, egy és ugyan azon 

joggal és kiváltságokkal bírva, egy és ugyan azon kormány-

zattal, semmi tekintettel a helyre és régi szokásra, bírnia 

kellene; fölösleges az esperességek szaporításával a kevésbé 

szükséges lényeket szaporítani; méltányos és igazságos, hogy 

egy püspökségnek alárendelt egyházak egy és ugyan azon 

esperességnek legyenek alárendelve ; s fáj az nekünk, mondá, 

hogy a városok e részben államot az államban képezni akarnak. 

— Minthogy pedig a városi küldöttek utasításaikra 

hivatkoztak, melyektől eltérniök nem lehet, ez több az elbizottságnál, 

felelt B a 1 o g h y, mi is utasításokkal vagyunk 

ellátva, s küldőink jogaik védelmezésére lekötve; de a jó 

rend megalkotása, s a közjó előmozdítása kedvéért, készek 

vagyunk azoktól elállni, s meg vagyunk győződve, hogy 

nagylelkű küldőink ezt nem fogják rosz néven venni. — 

A további vitatkozást megakadályozta az elnök, miről azonban 

annál keményebben lett a XI-dik ülésben vitatkozva. 

Lecsendesedvén az ülés, Császár javasolta, hogy a 

kánon ezen szavai helyett : b i n o s es singula ecclesia 

d epu tat os, teendő un um vei alterum. 

Legkevésbé sem szükséges, állította Sztraka, mert 

ha e szavak fólcseréltetnének, méltán kérdezni lehet, kit 

kelljen az unum vei alterum alatt érteni, világi férfiú legyen-e 

az, vagy egyházi? 

Matkovics hasonló értelemben nyilatkozván, nem 

tanácsolta az ily bizonytalan kitételt, miután nem minden 

alkalomnál jelenhetnek meg minden papok, hivatalos teendőikkel 

lévén elfoglalva. 

Bár mennyire engedné meg hivatalos teendőjük, nem 

szükséges, hogy jelen legyenek, válaszolt Császár. 

A papok sem maradtak adósok, s miután némelyek 

hevesebb cáfolatba bocsátkoztak volna, a beszélők szavába 

vágott Szinovicz püspök, mondván: egyik szerkezet sem 

bir kétértelműséggel, mind a kettőnek értelme az, hogy az 

egyház minden ügyei, az egyháziak és világiak kölcsönös 

tanácskozmánya utján intéztessenek. — Elolvastatván a kánon, 

ujolag mellette és ellene emeltettek hangok, s alig maradt 

volna el a kemény vitatkozás, ha az elnök nem indít-

ványozza, hogy az esperességi gyűlések tartásánál maradjon 

meg az eddigi gyakorlat. Ezt a zsinat el is fogadta, nevezetesen 

Prónay Pál jegyezte meg: eddig az esperességi gyűlések 

a legszebb rendben tartattak, s nincs ok, a miért változtassunk 

a régi gyakorlaton, s a tapasztalás igazolja, hogy 

nem szoktak egyetemesek lenni. Sokan azonban mindenféle 

észrevételeket, még pedig igen csekélyeket is, kezdtek tenni. 

Mi alkalmat szolgáltatott az elnöknek meginteni az atyákat, 

hogy az ily jelentéktelenségek miatt a fontosabbak el 

ne hanyagoltassanak. 

B al o ghy ismételve Prónay szavait állitotta : az esperességi 

gyűlések megtartása nem igényel módosítást ; ha 

módosítás kívántatik, akkor az, hogy a világi férfiak jövőre 

nagyobb számmal jáqanak a gyűlésekbe, s ez által a kánon 

fölöslegessé lesz, miután a világiak meghívás nélkül is megtisztelhetik 

jelenlétükkel az üléseket, s ha ezt nem tehetnék, 

a tisztesbek közül bár ki is teljesítheti ezen kötelességet. 

Baloghy szavait helyeselte az elnök s a zsinat nagyobb 

része, ehhez hozzá tette Tihanyi: eddig nem volt szükséges, 

hogy a világiak nagyobb számmal járjanak a gyűlésekbe, 

s ebből magyarázható , hogy meghívás esetén sem 

jelentek meg. Most azonban a hyerarchia támadása miatti 

félelemből, meg nem hivás esetén is, csoportosan kell a világiaknak 

minden adandó alkalommal részt venni. 

E közben b. Prónay Gábor kérdezte : mi volna a 

traktualis vagy esperességi konsistorium ? mi a presbyterium 

és mi a konvent ? Kinek az egyetemes felügyelő a megyei 

gyakorlat analógiájából igen helyesen megfejtette : az 

esperességi consistorium a sedrianak, vagy tiszti széknek, 

az egyetemes esperességi gyűlés pedig a megyei közgyűlésnek 

felel meg, a presbyterium pedig egyes egyháznak, 

localis msgistratusa. 

Azon kérdésre, kinek kell kiválólag ezen egyházi 

forumokban részt venni, az elnök válaszolt: az egyetemes 

conventbe mindenki mehet, a partikularisba csak a meghívott, 

s illetőleg az esperesség által megbízott ; a miért is a

politiko-egyházi ügyek az egyetemes gyűléseken tárgyalhatók 

csak, a partikularisokban, szoros értelemben vett consistoriumok, 

vagy törvényszékekhez tartozó dolgok, s a felsőbb 

consistoriumnak adandó informálások. — Végtére 

hogy ezen tárgy befejeztessék, az egyetemes felügyelő' felolvasta 

saját szerkezetét, mely azon megtoldással : „e o i ntellecto 

professoribus" elfogadtatván, a vitának 

vége szakíttatott, az elnök többszöri kijelentésével: et a Iii s 

quibus líbuerit id liberum fore. 

Az ülés kezdetén, mint említettük, folyt a vita, hogy 

az egyházi kormányzat az egyes egyházaknak megadandó-e 

vagy pedig elveendő? most elolvastatott a következő 

kánon : 

„Causas matrimoniales non dij u di c ab i t 

senioratus seu t r ac tus, s e d p arte s ejus erunt 

tantum dis se n ti e n tes conjuges reconciliare, 

non succedente autem r e con ciliati one, si 

pars altéra velutraque divortium aut diremtionem 

p eter et, quo utraque parte inquisitiones 

peragere, easque cum relatione eorum 

quae coram senioratu a et a sunt, ad iudi cium 

matrimoniale dirigere." 

Ez nyújtott alkalmat a házassági forumokról szólni, 

legelső beszélt P róna y Pál: Nógrádi esperesség nevében 

ünnepélyesen kijelenti, miszerint azok véleményét nem párjtolhatja, 

kik az esperességekből első itélő forumot alkothatni 

nem hisznek, már pedig ezt hogy az praecise történék, 

ne mcsak az ordo naturalis, mely a rerum anima, hanem 

a belső szükség, karöltve az igazsággal, követeli. Ha az esperesség 

kötelessége leend, a názasok közötti viszályokat kiegyenlíteni, 

a vizsgálatokat megtenni, s mindennemű fölterjesztéseket 

eszközölni, méltányos és szükséges, hogy az első 

forum tekintélyével fölruháztassék. — Ugyan ezt sokféle 

okokkal támogatva, többen mind a két rendből követelték. 

Hanem az elnök kinyilatkoztatta: egyedül kerület lehet az első 

forum, a második pedig az egyetemes konsistorium. Ámbár 

minden esperességről föl lehet tenni, hogy kötelességében

híven és törvényesen eljárna; mind a mellett igen sok okok 

fölhozhatók, a melyek ezt nem tanácsolják, leginkább pedig 

a legújabban hozott vallási törvény, mely a pörlekedők minden 

oldalrólí biztosítás kedvéért ilyetén törvényszékek létesítését 

parancsolja. 

Prón a y Pál ragaszkodván véleményéhez ekkép szólt: 

a törvény követelésének az esperességek eleget teendnek. — 

De nem minden esperesség részéről lehet ezt, Nógrád példájára 

igérni, válaszolt az egyetemes felügyelő. 

Prónay Pál: a felsőbb egyházi hatóságok felügyeljenek, 

hogy az esperességek eleget tegyenek. 

T ihanyi: Csak két házassági forum terveztetik, ha 

az esperességek nem lesznek első törvényszék, pedig háromnak 

kellene lenni, s e nélkül nem lehet jól szervezve, 

az egész Europa közvéleménye ezen hármas számot követeli. 

Különben ajánlja, hogy az elválási pörök egyenesen a 

polgári törvényszékhez utasíttassanak, vagy az esperesség 

legyen a primae instantiae forum. 

Az elnökség is oly módon nyilatkozott, hogy legtanácsosabb, 

ha a házassági ügyek, miként Il-ik József alatt 

történt, a polgári törvényszékekre bízatnak. 

R a d van s zk y Ferenc ezt az ügyet küldöttségnek, 

véleményadás végett, kiadatni kívánta. Az egyetemes felügyelő 

pedig azt tartotta, hogy ez ügyet tárgyalni, mielőtt 

a konsistoriumok szervezete nem tudatik, nem lehet. 

Ettől lett áttérés az évenkénti egyház és iskola látogatására, 

melyet az esperes s esperességi felügyelő volna 

eszközlendő, s az eredmény a kerületi konsistoriumnak bejelentendő. 

Ezen látogatásoknak kevés, vagy semmi hasznát tanusitandóknak 

mondta Ráth, melyek rendesen mechanismussá 

fajulnak, akár a vizsgálókat, akár a vizsgálottakat 

tekintjük. 

A beszélőt félbeszakította T e s s e d i k : de sőt nagy 

hasznuak az ily látogatások, ha helyesen végeztetnek, helyesen 

végeztetnek pedig célszerű utasítások nyomán, milyeneket 

tényleg készíteni kellene.

Ezen dologról, válaszol az elnök, kár hosszasan beszélni, 

a mennyiben tárgyalás közben elő fog még kerülni. 

Az évi egyházlátogatáson kivül a küldöttségi javaslat 

nyomán, még más évenként kétszer, s csupán az iskolákra 

vonatkozó, és pedig váratlanul eszközlendő látogatásokról 

volt a szó. Az ezt végezoknek kötelességük lenne: megvizsgálni, 

a tanitók pontosan végzik-e kötelességeiket? a tanítványokkal 

tétetni próbavizsgát, a hibákat javítani, a jókat 

és roszakat osztályozni, s a kerületi konsistoriumnak jelentést 

tenni. Ezen javaslat szerint két vizsgáló volna minden 

esperességben választandó, egyik az egyháziakból, másik pedig 

a világiakból. 

B. P róna y Sándor ilynemű látogatást a szó teljes értelmében 

a király által szervezendő iskolai felügyelőkre bízatni 

véleményezte: A zsinat nagyobb része pártolta, s ezen, 

s különösen gazdálkodási szempontból elhatároztatott: hogy 

a látogatás csak egyszer eszközöltessék, s egyedül az egyházra 

és tanulmányokra vonatkozzék. 

Pongrácz Boldizsár azon volt, hogy az eddigi körlelkészi 

látogatás állandósittassék meg. Mi ellen többen, de 

különösen Radvanszky Ferenc, hallatták szavukat. Az 

egész dunántúli kerület sürgette, hogy évenként csak egyszer, 

oda értve az iskolát is, történjék a látogatás. 

Sehr am ko sürgette, hogy ne az esperesek, de püspökök 

tegyenek látogatásokat, mert alig lehet természetesebb, 

minthogy az episkopusok saját szemeikkel lássák 

dioeceseiket, a nem látott beteget, a legjelesebb orvos sem 

képes jól gyógyítani. Igazolható, hogy valamennyi püspök 

zsolnai, szepesváralyi és rózsahegyi zsinatok kánonjai nyomán, 

egész 1731-ki oktober 20-án kiadott királyi tiltó 

rendeletéig maga látogatta az egyházakat, az említett rendelet 

nyomán ezen teendő a katholikus püspökökre bízatott. 

Miután pedig ezen esperesi évi látogatás minden iskolákra 

kiterjedne, Podkoniczky tanár a nagyobb iskoláknál 

szükségtelennek lenni bizonyította. Mondatott ellenébe, 

hogyha ezen látogatások nagyobb iskoláknál szükségte-

lenek, még inkább azokká lesznek a falusi iskolákban, kéznél 

vannak ugyanis a papok, kik az iskolákra felügyelhetnek, 

s az esperességeknek jelentést tehetnek. 

Olvastattak ezután az esperesség kötelességeit tartalmazó 

kánonok az esperességi jegyzőkönyvek pontos vezetéséről, 

az egyházi fegyelem gyakorlatának módjáról, az egyház 

jövedelme fölötti felügyeletről stb. 

Midőn a papok meghivása- és elbocsátásáról szóló paragrafusok 

olvastattak, Eáth ajánlotta, hogy az egyházi férfiak 

letett vizsga után katonai renddel alkalmaztassanak. 

Egyetemes felügyelő: az egyházi férfiúnál nem kellene 

egyedül tekinteni: tudományra és tanitási képességre, 

de jámbor életére, s állásához illő erkölcsi jellemére. 

Mi hal ic s ka: mind a kettő szükséges, a miért is 

minden az egyházi pályán alkalmazandó 'egyéniséget még a 

vizsga előtt kellene az esperességi konsistorium elébe állíttatni, 

és szigorúan megvizsgálni tudományos és erkölcsi képességét, 

nehogy alkalmatlan személyek fölszenteltessenek. 

A püspököknek a fölszenteltetés idején ezt tenni nagyon nekéz. 

A reformátusoknál szokásos minden három évbeni, 

azelőtt minden évi lemondás, az ágostai hitvallásuaknál nem 

részesült tetszésben. Akadtak ugvau a világiak közül, a kik 

ezt a papok javáért is, a mennyiben a marasztaló lelkésznek 

ily alkalommal a háladatos hivek ajándékokat hoznak, azon 

egyházakra pedig, a melyek nem kedvelt papjaiktól szabadulnak, 

mint igen üdvöst nagyon ajánlották : de a papság 

ezen változtatást veszedelmesnek, s több roszat mint jót 

szülőnek állitva, ellenezte, A miért is a régi szokás, az egész 

zsinat közmegegyezésével, meghagyatott. 

A napló szerzője megjegyzi, hogy a helvét hitvallásuak 

ez ügyben mit végeztek, t. i. az évenkénti meghivás 

és elbocsátás, mely azonban a traktus felügyelete mellett 

volt gyakorlatban, számtalan mind az egyház, mind a papok 

által követett visszaélések miatt, eltöröltetett. Mind a 

mellett, miután vocatio ad ministerium szükséges, s az egyházaknál 

a ius vocandit épségben kell hagyni, a marasztalás 

csak minden harmadik évben ismételtessék, azon meg- 

7

szorítással, hogy a fölmondás nem az érdeklett papnál,'de a 

traktualis konsistoriumnál történjék. A konsistorium mind a 

két fél kihallgatása mellett, részrehajiatlanúl megvizsgálja 

a fölmondás okainak alaposságát, s ítéletet hoz, meghagyván 

mindkét félnek fölebbezési jogát a püspöki konsistoriumhoz. 

Ezen célból a traktus minden három évben tart külön 

egyháziakból és világiakból vegyesen alakított konsistoriumot, 

melyben az áthelyezések eszközöltetnek. Az egyházakra 

elegendő' okok nélkül, új papok ne erőszakoltassanak, ha 

csak az elbocsátás szüksége nincs igazolva ; s ez a papnak 

hasznavehetetlensége, milyenek : a papi cselekvényekbeni 

hanyagság, kellő tudományosság és szónoklat hiánya, súlyosabb 

nyilvános botrányok, és a nép bebizonyúlt ellenszenve. 

Ennek bebizonyítására az egyház tagjainak két harmada 

kívántatik, a szavazatok szedésénél minden egyház 

saját szokásos gyakorlata megtartatván. 

Olvastattak kánonok az esperességi konsistoriumokról, 

a hol midőn az mondatik, hogy a konsistoriumok bármikor 

tartathatók, az esperességi közgyűlések pedig- csak egyszer 

évenként, közakarattal elhatároztatott, hogy a gyakori közlevelek 

és a költségek miatt a konsistoriumok közgyűlések 

alkalmával üljenek össze. A konsistorium tagjainak száma 

ugy határoztatott, hogy az esperességi felügyelőt sem értve 

oda, a jegyzőn kívül legkevesebb 6 és legtöbb 12 legyen. 

Midőn felolvastattak a kánon ezen szavai: „praesidium 

curatori seu senioratus inspectori 

etseniori, pro ratione obiectorum competit, 

ita tarnen, ut in dogmaticis et ritualibus in 

casu paritatis suffragiorum decisivum Votum 

soli seniori competat," az elnök megjegyezte, 

hogy ezen kánon végszavait a világiak helyben nem hagyhatják. 

A lyturgia, úgy mond, inkább polgári, mint egyházi, 

s így világi, nem egyházi személyt illeti, vitatkozás esetén, 

a döntő szó. 

Tihanyi: ily előnyt adni az esperesnek, gyakorlat 

ellenes. Mi midőn a papság által tökéletesen lett megcáfolva,

Sch v artn e r tanár keresztülható hangon szólt: Az 

esperest a dogmatikus kérdésekben sem illeti az elnökség, 

még kevésbbé viták közt a döntó' szavazat. Dogmatikus vitáknál 

föltehetők haeresisek, ezek pedig a dolog természeténél 

fogva az egyházi fegyelemhez tartoznak, s következőleg 

az ecclesiastico-politikus forumhoz, hol az elnökséget 

világi egyén bírja. Ha már a dogmatikus kérdésekben nem 

illeti az esperest az elnökség, annál kevésbé a lyturgikusoknál. 

Azonnal számtalan nyíl röpíttetett a tanárba, s hoszszabban, 

mint kívánatos lett volna, tartott pro és contra 

a vita. 

Szinovicz püspök: már azon oknál fogva is esperesnek 

tulajdonítandó dogmatikus kérdéseknél az elnökség, 

hogy azok kat exochen theologus által megfejtendők. 

Michalicska: az esperest semmiféle vitatárgyaknál 

született elnöknek tekinteni nem lehet, sőt a püspökök 

sem követelhetik ezen előnyt törvényesen. 

Még ha meg is adatnék ez nekik, állitottaSztraka, 

nem kellene elfogadni. A példák tanúskodnak, hogy püspökök 

és esperesek elnöklete alatt szaporodnak haeresisek. 

A kitűzött tárgytól nagyon messze távoztak a vitatkozók, 

a miért is az elnök föltette a kérdést : mikép szóljon 

a kánon ? 

B. P róna y Gábor javasolta: in ritualibus helyett 

tétessenek ezen szavak: in liturgicis substantialib 

u s, s ez el is fogadtatott. — Mind a mellett föltétetvén 

- azon kérdés : kit illet az esperességi gyűlésben az elnökség, 

mindkét résznél maga felé hajlott a kéz, a papság papnak, 

a világiak világinak Ítélték. E közben Schramko a 

könyvek bírálatát is az esperességi konsistoriumra bízni 

ohajtotta, sok pártolóra is talált, de az elnökség a censorokat 

egyetemes konsistorium által kívánta kineveztetni. 

Ezután fölolvasott kánonban volt ezen kitétel : obiectum 

iudicii senioralis qua haeresos est dissensus a publica 

do et ri na, t. i. ágostai hitv., a mint ezt mind úgy értette, 

mint ezen egyháznak tagja. Mind a mellett Schvartner 

V

tanár vagy orthodox elveinél, vagy más okoknál fogva, szavaknak 

nem csekély bőségével, a publica doctrina helyett 

adoctrina aug. conf. szavakat tétetni kivánt, s 

ezzel hosszú vitatkozásra szolgáltatott alkalmat. 

Szinovicz püspök állította, hogy e kifejezés a valódi 

értelmet tekintve, ugyan az, hanem Schvartner bizonyította, 

hogy azok annyira különböznek egymástól, mint genustól 

a species, hozzá adván : a publica doctrina fogalomban 

az evangelikus tanon Mvül más tanok is érthetők. 

Beszélőt követte Okolicsányi, ki sürgette, hogy 

az Istenért, ezt a kánonba, és pedig nem varians szerint, 

be kell tenni. 

Nagyon nehéz tárgy volt ez mindazokra, kik a budai 

zsinatra voltak tekintettel, melynek egyetértésével szándékoltak 

a kánonokat alkotni, s mi ha kimondatik, akadálynak 

tekinthető, a kánonok közös hozatalában. 

Ez okból a tiszteletre méltó aggastyán Nagy, helyesen 

alkalmazott szavakkal kérte a zsinatot, hogy e helyen 

ne említtessék az ágostai hitvallás, s még kevésbbé 

nem a varians, az lehet következménye, hogy föltételeztetik 

olyan a szent írásban, a mi nincs az ágostai hitvallásban 

és viszont. 

Azonban Okolicsányi nagyon aggódva az orthodoxiáért, 

nem annyira kívánta mint követelte, hogy világosan 

kitétessék : az eredeti ágostai hitvallás, mely 1530-ki 

junius 25-kénV-dikKárolynak az ágostai országgyűlésen benyujtatott, 

nehogy az 1540-ben kiadott varianssal összetéveztessék. 

Ezen véleményhez határozottan csatlakozott Institorisz, 

s kinyilatkoztatta és sürgette, hogy a variata confessio 

világosan megneveztessék, ezt a dolog természete követeli. 

Mi oknál fogva ? mondának többen, miután a publica 

doctrina alatt úgy is föltételeztetik az ágostai hitvallás. A 

variata és nem variata confessio közötti különbséget, nem kellene 

most emlegetni,sezzel a helv.hitvallásuakat elidegeníteni;

miután a hírneves Melanchthon, a keresztények egyesülését 

keresve, nem az ist eni, csak az emberí tanokat változtatta, 

mi sikerűit volna, ha az aristotelesi finomságok akadályt 

nem tesznek. Ezen változtatás után az ágostai hitvallást 

a helvét hitvallásuak is elfogadták, s maga Kálvin kijelentette, 

hogy kész aláírni. Ezzel az ügy mostanra bevégződött, 

s kilátásba tétetett a kánonokat egyöntetűvé tenni 

a reformátusokkal. 

Ezek után olvastattak kánonok: a püspök választásáról, 

a kerületi konsistoriumokról, s azok kötelességeikről, 

a püspök és kurátor vagy felügyelő esküformájáról 

Radvanszky Ferenc jelenti, hogy a tiszai kerületnek 

van határozata, melynek erejénél fogva ott a püspökök 

nemzetiségek szerint változnak, úgy hogy a német után 

szláv, és viszont következik. Kelt ezen határozat Csetneken 

1744-ki május l-jén Ambrózi György püspök idejében, 

aláirva 35 világi és 9 egyházi férfiú által. 

Fejérváry : ezen kánon ereje a kerület által hozott 

határozata következtében előleges transactio esetén semmit 

sem veszít; ugyan ezt állították a kerület többi világi küldöttjei. 

Ezen kerület lelkes tagjai ohajtották volna a kerület 

határozatának ha nem megszüntetését is, legalább korlátozását, 

a mennyiben boldogúlt Ruffiny után szerették volna a 

helyettes püspököt Szontaghot rendes püspöküknek megválasztatni. 

Nem sikerült, de sőt az ellenfél sürgette, hogy 

a kerület határozata zsinatilag megerősíttessék. Ez sem teljesült. 

Az elnök határozottan kijelentette, hogy a kerület 

statutuma se meg nem semmisíthető, de nem is erősíthető 

meg. 

Ezen nyilatkozat, melyet a zsinat is magáévá tett, alkalmat 

szolgált a püspökök választásáról szólani. 

Egyetértettek mindnyájan abban, hogy a választás 

egyforma legyen. 

Szontagh ajánlotta : legjobb ha minden egyház beküldi 

szavazatát, minek következtében a kerületi felügyelő 

gyűlést hí össze, s ez számba veszi a beküldött szavazató-

kat, s négy férfiú, ki legtöbb szavazatot nyert, jelöltnek tekintetik, 

s az egyházak újra megszavaztatnak. 

Ezen választási mód ellen senkinek sem volt kifogása. 

Miután azonban azon kérdés merült íöl, hogy a szavazatok 

papok vagy egyházak száma után veendó'k-e tekintetbe? 

minden kerület régi szokások megtartása mellett nyilatkozott. 

Némely kerületekben t. i. a papok külön szavazatokkal 

bírtak, némelyekben beolvasztottan az egyházakkal, ez 

utóbbi előnynyel bír. 

Ezen kánonnál: „assessore s et notariatum 

consistorii s up e rin te nd e nt i on alis eligjet et 

qu o vis trie nni o restaurabit conventus superintendentiae" 

az elnök megjegyezte: nem tanácsos ezen 

magistratusnál a restauratio, mert a kitűnőbb férfiak ily 

nemű hivatalt alig fognak elfogadni. 

üjházy a megyéktől vonva analógiát, ajánlotta a 

restauratiot. 

Pongrácz Boldizsár a politikai gyakorlatot az egyházban 

is szeretné meghonosítani, már csak azon oknál 

fogva is, hogy a hierarchia terjesztés gyanúsítására se legyen 

ok. 

Nincs itt semmi veszedelem, állította az elnök, azon 

férfiak megkérendők inkább, hogy továbbra is vigyék tisztjöket, 

mintsem hogy választás alá bocsátandók. Választás 

esetén a tényleg szolgálók hivatalaiktól megfosztatnak, mi 

az egyházi teendők tekintélyével meg nem egyeztethető. 

P ongrácz Boldizsár a tisztújítást sokaktól párt fogoltatva, 

sürgette, nevezetesen Tih anyi a bekövetkezendő 

időkben nagyon szükségesnek véleményezte, s nem talált a 

hivatalban levőkre e részben semmi megaláztatót. 

Badvanszky Ferenc a püspökök székhelyét állandositatni 

kívánta, jelöltessenek ki közmegegyezés utján, azon 

helyek, hol a püspök székel. A tiszai kerületben Eperjest 

ajánlotta. 

A zsinat azonban ellenezte, mondván : miért kelljen 

ezt inkább helyhez, mint alkalmatos egyéniséghez kötni ? 

A püspöki esküről lásd a jegyzőkönyvben.

Midőn olvastatott volna a hitjelöltek vizsgálatáról, a 

hol sző van, hogy a hitjelöltek a keleti nyelvekből is tegyenek 

vizsgát, Schvartner tanár inkább elmésen, mint alaposan 

ajánlotta : nem annyira ezen nyelvekből, mint a gazdászatból 

és az orvosi pályához tartozó tanokból vizsgáltassanak. 

Ezen vélemény, a mint sokaknál nevetést idézett elő, 

úgy T es sedi k, kinek kedvére látszott lenni, az indítványt, 

a lélek nagy megerőltetésével, annyira hogy szavakat kellett 

keresnie, nagyban védelmezte; hosszasan nemcsak mívelten, 

de népszerűen is beszélt, míg a mulató zsinat a félszeg 

állítások következtében nevetésben , olykor kacajban 

tört ki, kedélyes hangulat nyilvánítása mellett végezte 

be beszédét. 

Nemcsak a papi pályára, de az iskolaira készülők is 

szigorú vizsgának alávétetni véleményeztettek, körülményekhez 

képest, kerületi vagy esperességi konsistorium 

által. 

A generalis consistoriumról szóló küldöttségi munkálat 

volt olvasandó és megvitatandó , de Molnár saját 

szerkezetű javaslatát kezdvén olvasni, félbenhagyatott. 

Ezen egyetemes konsistorium ügyében oda kezdett 

hajlani a vélemény, hogy bizonyos időben a kerület küldöttei 

és képviselői egyetemes gyűlés alakjában üljenek 

össze, elnökül egyik vagy másik az egyetemes felügyelőkből, 

a dogmatikus kérdésekben pedig a korszerinti legidősebb 

püspök választassanak. Magától értetik, hogy ezen 

javaslat szerint a püspökök és kerületi felügyelők hivatalból 

tagjai a generalis konsistoriumnak. Miután ezek sokszor 

nem lehetnek jelen, a kerületek bírjanak azon joggal, hogy 

más képviselőket is küldhessenek ezen közgyűlésekbe, és 

pedig kettőt, egyet az egyházi, es egyet a világi rendből, 

kik egy évre választatnának a kerület közgyűlésén, és a 

kik szükség esetében a generalis konsistoriumban részt vennének. 

Gyűléseik volnának generálisok és partikulárisok. 

Amazok kétszer, t. i. május l-jén és september l-jén, állván 

az elnökség és jegyzőségen kivül 16 tagból, tartatnának

emezek pedig 10 tagú személyzettel állandó tanácsot képeznének. 

Ezen generalis konsistorium nem volna összekötve a 

célba vett állandó törvényszékkel. 

Molnár, célhoz jutván olvashatni javaslatát, ki 

akarta mutatni az egyetemes állandó konsistorium szükségét, 

és pedig az Európában létező összes konsistoriumok 

analógiájából, s a legújabb vallási törvényből, hol nem ambulatorius, 

de egyenesen állandó konsistoriumok értetnek, 

s csak is ilyenek által tartható meg a kellő rend, s így lehet 

az egyházak specialis jogára felügyelni. A kerületi felügyelőkből 

és püspökökből alkotott legfelsőbb forum nem 

felel meg a célnak, mert így magok önmagok fölött tanácskoznának 

és bíráskodnának. Sokan nem helyeselték véleményét, 

mások ismét, az állandó konsistoriumok hivei, helyeselték. 

Az ügy tárgyalása más napra halasztatott. 

Lássuk ez ülés jegyzőkönyvét. 

25. Folytatólag olvastatott a küldöttség szervezeti 

munkája, s némely kánonokban tett lényeges változtatások 

után R áth Mátyás beadott egy nyilatkozatot, melyben kívántatik 

a szabad királyi városok számára külön esperességek 

alkothatása ; mely nyilatkozat kiküldött bizottságnak, 

úgy mint a négy kerületi felügyelő, és ugyan annyi püspök, 

nem különben Pongrácz Boldizsár, Okolicsányi István, 

Kuchs István, Nayhold Károly, valamint Krúdy 

Dániel, G am a uff Sámuel, Nikolay Sámuel, Sztraka 

János és Ráth Mátyás uraknak .véleményadás végett kiadatott. 

*) 

") A szab. kir. városok nevében beadott nyilatkozatot eredetiben 

közöljük. 

Tametsi ecclesias urbanas causa sua jam propemodum cecidisse 

sentio : intermittere tamen non possum, quin tribus adhuc

26. A házassági törvényszékek iránti végzés hozatala 

elhalasztatott a generalis gyűlés szerveztetéseig, és a házassági 

törvények megvitatásáig. 

27. A superintendentialis konsistoriumok szervezésének 

vitatása alkalmával a püspöki eskü minta körül azon 

kérdés fölmerülvén: vájjon elégséges-e a vegyes küldöttség 

fulciam rationibus : quae ut benevole exaudiantur et probe perpendantur, 

summa animi submissione oro atque obtestor. 

Non ego illas vi aut copia eloquentiae inculcabo aut deducam, 

cui hic nee locus, nec iam tempus relicta sunt ; nudam veritatem 

proponam. 

Prima sit ea, quae simul, nescio cujus superbiae suspicionem, 

atque crimen, nobis, qui hanc causam tueri coepimus, írequenter 

motam. a nobis amoliatur. Nempe non hic nostra ministrorum, sed 

res agitur ordinis, ut de re christiana universim sic imprimis nostra 

evangelica, a primordio optime meriti civici seu urbani. Nam constituta 

hac nova rerum facie pastores ecclesiarum urbanarum, plerumque 

seniores illarum futuros fuisse, quibiis hae una subjicientur; dubitare 

non sinunt exempla illorum, quae iam ad hanc formám redactae 

sunt. Atque adeo, si honoris et comodi nostri rationem haberemus, 

magnopere eam universim inducendam optaremus. Sed aliter 

se res habet, cum nostrarum ecclesiarum inspectoribus, qui. ut ouique 

circumspecti videre licet, non facile simul tractuum inspectores 

emnt. Unde fiet. ut civici nec in dioecesium conventibus, aut consistoriis. 

nec in supremo consistorio, nec in synodo, partes ullas aut 

suffragia sint habituri ; atque sic ab omni ampliori ecclesiarum regimine 

excludantur : ministri antem eorum, utpote cum tractuum 

inspectoribus juncti : nec quidquam eorum partes sint acturi, quin 

potius sensim impérium in ecclesias domesticas nanciscantur- Hino 

si quis est, qui niülus metus oriri potest alicuius hierarchiae. 

Quo circa ordinem civicum nisia regimine ecclesiarum dioecesano 

ac generali exclusum. vultis patres conscripti ! ne quaeso eccle 

sias urbanas tractibus uniatis. Quo minus autem id velitis prohibet 

aequitas et justitia. Enim vero ubi in commune aliquid conferendum 

erit : ecclesiae urbanae non singularium aut simplieium numero censebuntur, 

sed compositarum. quales revera sunt, et tractuum saltem 

minorum instar reputabuntur. Aequum autem, imo justum esse 

videtur ut proratione collatorum et conferendorum subsidiorum suas 

habeant partes in administratione. Quae erat altera ratio. 

Tertiam peto a regiminis communione, quam cum fratribus 

helv. oonf. inimus. Nullas hujus unionis audio conditiones, securitatem. 

de non opprimenda alterutra parte praestituras. Uli quidem 

numero ecclesiarum freti, per se securi esse possunt ; at nos si

véleménye szerint, ezen mintába betenni, hogy a püspök az 

ágostai hitv. evang. tanok tisztaságára, a szent irás és ágostai 

hitvallás nyomán felügyeljen, többek különféle véleményének 

nyilvánítása után a zsinatnak az említett küldöttségi , 

mintában megnyugodni tetszett. 

Ezen határozat a többi mindkét rendű konsistorialisták 

eskümintájára is kiterjesztetve, az ülésnek vége lett. 

VILL-ik ülés, october 5-kén. 

Mindenek előtt az elnök kinyilatkoztatta : semmi sem 

egyez meg jobban a jó renddel, semmi sem akadályozza 

meg annyira a sok beszédet, s nem szolgáltat alkalmat a 

rövid keresztül esésre a generalis konsistoriumok kérdésé - 

ben, mintha az egyes kerületek nyilvánítják véleményeiket; 

a miért is fölszólítja a dunántúli kerületet, miképen vé- 

tractuumet ecclesiarum numero cum iis conferamur, vix tertiam 

coalescentis in unam corporis partém effecturi videmur. At nostrum 

robur consistit in urbibus et scholis. Hoc ego robur non inserendum 

et vi agendi destituendum, sed exercendum esse puto. Atque 

sic si ecclesiae urbanae saltem pluribus ministris et scholis provisae, 

tractuum numero habeantur, aequae nobis cum illis partes erunt. 

Secus autem ne in synodis et consistoriis atque oonventibus numero 

vincamur, praecaveri nullo modo pro tes t. 

Quibus perpensis multa minus illorum sententiae accedere 

possum , qui plures urbes ad eund em senioratum constituendum, 

conjungendas esse putant. Sane iis, qui rem suam nobis propugnandam 

commiserunt, autiqua sua jura retinere integrum haud fuerit ; 

malim eos cum proximis pagis, quam remotioribus urbibus uniri.

lekedik ez ügyben ? akar-a és milyet ? külön, vagy közösen 

a reformátusokkal ? állandót vagy ambulatoriust ? Erre 

M a t k o v i c s, kerületi felügyelő : távol kell maradni 

egyházunktól az ilyetén konsistoriumnak, melynek létezésétől 

tartani lehet, hogy t. i. uralmat fog gyakorolni, s a 

hierarchiának letenné alapját, s a mely, hogy ha védelmezné 

is az ártatlanokat, de a legjobb férfiakat üldözni 

sem mulasztaná el ; melynek hatalmát semmi törvény nem 

korlátozná, és semmi módon nem lehetne akadályozni, s a 

rá bizott tekintélyénél és hatalmánál fogva, az egyház veszedelmére 

törhetne. Vannak szomorú példák a külföldön, 

hogy az egyházat egyedül efféle konsistoriumok a legközelebbi 

időkben a földbe tiporták. Ki ne tudná azon egyházi 

viszályt, melyet hason konsistorium előidézett, s tilos módon 

élesztett egy énekért, melyet a népre, akaratj a ellen, ráerőszakolt. 

Ezenkivül ilyetén generalis konsistorium nem 

egyéb mint tárt kapu a haeresisek kezdeményezésére. Meghagyandók 

ezen intézetek veszedelmeikkel együtt az utókornak, 

a jelenlegi zsinat azon legyen, hogy midőn gyógyít, 

ugyan azon kezével ne ejtsen sebet az egyházon. — Az 

elnök azon kérdésére: vájjon az egész kerület egyetért-e a 

szónokkal? a követek nagyobb része igennel válaszolt. 

A dunáninneni kerület ezen egyházi legfőbb fórumnak 

szükségét belátva, a küldöttség ez ügybeni javaslatát 

ünnepélyesen helyeselte. Ezen kerület véleményét írásban 

is közölte Krúdy, s ellenkező nézetet Institorisz kivételével, 

senki nem nyilvánított, ki nagyon veszedelmesnek 

tartotta az egyház üdvét néhány 

férfiúra bízni. 

Semmi veszedelem se fenyeget, válaszoltak, az úr Jézus 

ezen konsistorium fölállítása mellett is, gondját viselendi 

egyházának, spem confisam Deo, nunquam confusam iri. 

Midőn a tiszai kerületet fölhívta az elnök, melyik véleményhez 

csatlakozik, Eadvanszky Ferenc felelt, miszerint 

ő az egész kerülettel a dunántúli véleményhez csatlakozik, 

mind a mellett többen a kerületbeliek közül más 

nézetben voltak. A bányai kerület, nagyon kevés kivétellel

a konsistorium fölállítását kívánta. Cáfolva Matkovics és 

Institorisz szavait, szólt 

Michalicska: alaptalan a veszedelmek miatti félelem, 

melyek a konsistoriumból erednének, elhárithatók 

azok a küldöttség által kidolgozott törvényekkel, s ha ezek 

nem látszanak elegendő' biztosítékul az egyházra, van a 

zsinatnak annyi előrelátása, hogy e célnak megfelelő kánonokat 

alkot. Nem kell ezen forumot csupán rosz oldaláról 

tekinteni, s a képzelődés erejével belőle veszedelmet származtatni 

; de megtekintendők azon jók is, melyek abból az 

egyházra háramlanak. 

Pongrácz Boldizsár : a minőségről kár vitatkozni, 

de azt kell inkább fontolóra venni, mily nagy összeg kívántatik 

föntartásához, s az állandó vagy az ambulatorius 

kerül-e többe ? Bizonytalan, tette hozzá, az állandótól, vagy 

az ambulatoriustól lehet-e inkább tartani? A restauratio, úgy 

mond, legjobb mód, kiszabott korlátai között őtmegtartani. 

Szerdahelyi László ekkép nyilatkozott : miután 

az evangelikus egyház évek óta, beletudva az üldöztetés szomorú 

korát is, minden konsistorium nélkül jól birta magát 

kormányozni, nem látható be ezen egyetemes konsistorium 

szükségét. Nem tagadja, hogy ezen konsistorium az evang. 

ügy emelésére szolgálhat, de nagy nehézségekkel lesz öszszekötve, 

a miért is szavát legszívesebben az általánosabb 

véleményre adja. 

Miután a zsinat nagyobb része a konsistorium fölállítása 

mellett nyilatkozott, vita támadt minősége fölött, némelyeknek 

állandó, másoknak ismét ambulatorius kellett. 

Az elnök a két nézetet összeegyeztetni akarván, mondá: 

midőn állandó konsistorium említtetik, érteni kell magát 

a törvényszéket, mely szükséges, hogy egy helyen működjék. 

A mennyiben pedig a konsistorialisták bizonyos 

időben teendőiket végzendők összejönnek, ambulatoriusnak 

nevezhető. Ennek fölállítása mellett a legfőbb gond 

a megkívántató költségek. Máskülönben most a mennyire 

lehet, csak az alapját vessük meg, a többit bízzuk az Istenre 

és a király kegyelmére.

B. Prónay Gábor: Sokkal fontosabb ennél azon kérdés, 

hogy a konsistoriumnak, akár állandó legyen az, akár 

ambulatorius, a püspökök lesznek-e tagjai, vagy más egyházi 

férfiak választatnak-e bele ? a konsistoriumot máskép 

nem képzelheti, mint ha annak a püspökök minden hatóságaikkal 

alá vannak vetve ; mert ha ezek lesznek tagjai, az 

egész intézet ellent mond maga magának. 

Ezekután elolvastatott maga a javaslat, s midőn azon 

pontra, mely szerint az egyetemes felügyelők tűzetnek ki 

elnöknek, jött a sor, Radvanszky Ferenc kérdezte : 

hogyha a két kitfelekezet konsistoriuma tagjai között vita 

támad, ki lesz a biró ? Az elnök felelt : maga a király, 

ámbár az egyetemes alfelügyelő, ha nem volna is konsistorialista, 

de mint küldött teljesíthetné ezen hivatást. 

Ugy van, erősité az egyetemes felügyelő, annak kell 

mindig helyettesnek lenni, úgy hogy egyikök semmi oknál 

fogva se a családi ügyet, sem a gazdálkodást tekintve, ne 

hiányozzék, s magát az ügynek szentelje. 

Yalaszky: mind a két ágostai hitv. egyetemes 

felügyelőnek valamennyi vegyes konsistorialis ülésen jelen 

kell lenni, mert különben a reformátusok által könnyen leszavaztatunk. 

Ezen aggály alap nélküli, szólt az elnök, mert a két 

hitfelekezetü konsistorialistákat mindig úgy kell tekinteni, 

mint két egyenlő részt. Lehet eset, hogy az egyik, vagy 

más hitfelekezet tagjai kisebbségben lesznek, de szavazatuk 

egyenlő lesz a többségével. A miért is, ha a szükség úgy 

hozná magával, hogy öt szavazat küzdene tíz ellen, ezekből 

annyinak vissza kell lépni, hogy a szavazatok egyenlők legyenek, 

vagy az előbbieknek kettős szavazatuk lesz. 

Ugyan ez időben támadt azon nehéz vita a symbolikus 

könyvek fölött, mely mindkét részről oly tűzzel vívatott, 

mint a XVI-ik században. Kezdeményezte ezt Radvanszky 

Ferenc által Ni k o lay, s ez által kibékültek, 

a mennyiben nagyon sértettnek vélte magát, mint az V-ik 

ülésben láttuk. 

Már az előbbeni ülésből tudjuk, hol a püspökök és

többi consistorialisták esküjéről szó volt, megpendíttetett az 

ág. hitvallás ; most ezen szavak elolvasása után: „consistoriumhoc 

generale c o nfe s si on e s a u gu stanam 

et helveticam pro norma decisionum suarum 

su met, nec ab bis un qua m recedet." 

Radvanszky Ferenc fölkiáltott : nemcsak az ágostai 

és helvét hitvallások, hanem valamennyi symbolicus 

könyv a formula concordiaevel bevétessenek a zsinati szervezetekbe, 

a miért is ezen kánont így kivánjamódosíttatni: 

„generale consistorium augustanam confessionem 

omnesque libros symbolicos unacum 

libro concordiae, pro norm a decisionum suarum 

sumet, nec ab his un quam recedet." 

Magától értetik, Nikólay hallgatása dacára sok követőkre 

talált, s a vitatkozás széles mezeje kitárúlt. Ezen elvek 

azon jámbor óhajtással, hogy a két hitfelekezet legalább 

a külső egyházi kormányzatban egyesüljön, nem valának 

megegyeztethetők. Nevezetesen pedig formula concordiae 

az egyházi ügyek elintézésénél zsinórmértékül annyival 

inkább nem volt előírható, mert mint tudva van, ezen 

könyv a kryptokalvinismus ellen van irva. Miként lehetett 

volna ezt a két hitfelekezetfí kormánynál itélő bíróul fölállítani 

? Ezen viszály azoknak volt kedves, kik a református 

egyházzal semmi viszonyt sem akartak ; de az egyesülés 

barátjai ezen akadályt eltávolítani minden áron kívánták. 

Ezen két homlok egyenest ellenkező szándék szülte ezen 

kényes vitatkozást. 

B. Prónay Gábor szemére lobbantja Badvanszkynak, 

miszerint tudva van az egész zsinatnak, hogy tegnapi 

napon hozatott kánon, s kimondatott, hogy az ágostai és 

helvét hitvallás vétetik alapúi az egyházi kérdések megoldásánál, 

s hogy ebbe maga Badvanszky is adta beleegyezés 

ét, s nem volt ellene legkisebb kifogása. 

A zsinat természetével és az emberi méltósággal 

meg nem egyeztethető, hogy az egyszer elintézett és végzésileg 

kimondott ügyek ujolag föleleveníttessenek.

Radvanszky Ferenc védelmezte magát és bűnbánólag 

fejezte ki sajnálatát, hogy tegnap megfeledkezett 

kötelességéről. 

Leginkább szónokolt a symbolikus könyvek tekintélyéről 

I nstit ori sz, a Formula concordiae-ét vette védelme 

alá, állítván, hogy bár mit is mondjanak ellene, de dogmái 

meg nem támadhatók ; irályát nem veheti védelme alá. A 

jelenkori finom írmodor az akkori idők irmodorával meg nem 

egyez. 

Midőn azon résznek, mely csak az ágostai hitvallást 

kívánta e zsinati munkálatokban említtetni, szemére vetette 

az ellenfél, hogy a többi symbolykus könyveket megveti ; 

ezek el akarván maguktól a gyanút hárítani, azt mondták, 

tétessék ki az ágostai hitv. helyett általánosságban symbolikus 

könyvek. — Azonban 

b. Prónay Gábor, ki leginkább védte az eredeti 

javaslatot, azt állította : a tegnapi végzés meg nem másítható, 

az a bevett szokás egyházunkat ágostainak nevezni, 

nem is mondjuk hogy formuláé concordiae vagy más symbolikus 

könyv hitvallásuak vagyunk. Az ág. hitvallás föltételezi 

valamennyi symbolikus könyvet. 

Nem helyeselték ezt azok, a kik állították, hogy az 

igazhivő egyházban minden symbolikus könyveket kell érvényben 

tartani. 

Most már Radvanszky az egész tiszai kerülettel, 

nagyon kevésnek kivételével, s a többi kerületek jelentékeny 

részével, a legnagyobb hévvel védelmezte nézetét; de nem 

hiányoztak olyanok is, kik kötelességüknek ösmerték a már 

hozott kánont védelmezni. Mindkét rész bajnokaival a XII. 

és XYI. ülésben fogunk névszerint megösmerkedni. 

Tagadhatatlan, hogy ezen vitatkozások gyakran, mint 

rendesen szokott lenni, nagyon kellemetlen érzést szültek. 

Kimondhatlan zaj támadt, úgy hogy az elnök tekintélye 

sem birt csendet létrehozni, s ez lehet az oka, hogy a napló 

szerzője hallgat a pro és contra beszédekről. 

A csend helyreálltával Sztra ka nyerte meg a szól-

hatást, s ekkép szólt: a teguapi végzés, mely érett megfontolás, 

s az egyházi atyák közmegegyezése nyomán hozatott, 

meg nem változtatható, de nem is illő, s az ügyhöz 

nem alkalmazott, hogy a formula concordiae, mely a két hitfelekezetet 

egymástól elidegeníti, alapúi vétessék a közös 

egyházi szervezetnél, mely könyv a református testvéreket, 

pelagianusok-, sakramentariusok-, synergistasok-, synkretistasok- 

és más ilynemű eretnekeknek nevezte, kárhoztatja. 

— Ki miután kissé szabadabban kezdett beszélni, megszakíttatott 

Szinovicz püspök által, mondván: óvatosan és 

eszélyesen kell a symbolikus könyvekről beszélni. Sztraka 

úgy mutatja be a formula concordiaet a reformátusokra vonatkozólag, 

hogy ezen könyv szerint tanítani sem lehetne, 

attól tartva, hogy a két hitfelekezet között viszálkodások 

élesztetnek általa. 

Radvanszky Ferenc : A Formula concordiae szerint 

kell az evang. ág. hitv. papoknak tanítani, s a mely papnak 

meggyőződésével azon tanok meg nem egyeznek, szabadságában 

áll, senki által nem akadályoztatik azon egyházból 

kilépni, s olyan egyházban szolgálatot fogadni, hol ama 

könyv szerint tanítani nem kell. — Ezen kijelentés általános 

tetszésben részesült, s „Vívat" fölkiáltással fogadtatott. 

T e s s ed i k ezt zokon vette, s a kifejezést szó szerint 

értelmezte, s a mennyiben találva érezte magát, helyéről 

ölpattanva a terem közepére hatolt, s ünnepélyesen nyilvánította: 

hogy ha formula concordiae szerint kell tanítani, 

hajlandó itt a zsinat színe előtt egyházáról lemondani. 

Ezen naiv nyilatkozat a zsinat nagyobb részét mosolyra 

indította. 

Schvartner tanár minden módon oda hatott, hogy 

a tiszta ügy vitatkozás által ne zavartassák, s a roszúl értelmezett 

szavakkal be ne göngyölíttessék. 

Polycarpus figyelmeztette a zsinatot, miszerint 

hatáskörén túl van a vallás hitcikkelyeit érdeklő dolgokról 

vitatkozni.

E fölött E ad van szky Ferenc b. P ró nay Gáborral 

igen hosszasan vitázott. 

Mi közben azon kérdés merült föl : vájjon a papok hit 

által köteleztethetők-e arra, hogy a formula concordiae szerint 

tanítani kötelesek ? fölkiáltott 

. Glo sius: a kinek a formula concordiae nem tetszik, 

mondjon le egyházáról, s egyáltalában minden evangélikusnak 

tac ácsolj a, hagyja el az egyházat, ha ezen könyv neki 

nem tetszik. 

Már nem annyira az ügy földerítése okáért folyt a 

vita, mint inkább elkeseredésből, midőn föllépett a 80 éves 

aggastyán, 

Torkos püspök állítván : a formula concordiae nem 

tartozik oly szigorúan a symbolikus könyvek közé, hogy azok 

e nélkül föl ne állhassanak. Ezen könyv csak előszámlálja a 

symbolikus könyveket, úgy mint : ágostai hitvallás, apologia, 

schmalkadi hitcikkelyek és Luther nagyobb és kisebb katéja, 

de maga magát nem sorozza azok közé. Ezen nyilatkozat 

megtette hatását, s ha ezt a fiatalabb papok közül merte 

volna valamelyik kimondani , eretnekséggel vádoltatott 

volna. 

A kérdés ezzel meglehetősen meg lett oldva, de a királyi 

biztos ajánlotta : hagyassék ki ezen, a vitatkozást előidézett 

egész pont, annyival inkább, mert ez a dogmatikus 

kérdések közé tartozik, a milyenek e helyen nem tárgyalhatók. 

Matkovics állította, hogy az nem lehet, — ellenben 

Pe tyk o Pál ezen tárgyat fontosabbnak tartotta, mintsem 

hogy ezen zsinat kánonai sorából kifolyjon. Szó van 

ugyanis a symbolikus könyvek tekintélyéről, melyek a magyar 

kánon kivüli evangélikusokra is vonatkoznak, a miért 

is ezek fölött mi ezen helyen önkényesen nem határozhatunk. 

Ezen nyilatkozattal a már kiegyenlítettnek látszó vitatkozás 

föléledni kezdett. Miután azonban nagyobb rész helyeselte 

a királyi biztos tanácsát, a pörnek legalább ez időre 

vége szakadt.

Matkovics indítványozta, hogy a konsístorialisták 

számára esküminta készíttessék, mi az i nditvanyozóra bízatott. 

Miután a generalis konsistoriumra vonatkozó minden 

kánon meghozatott, fölolvastatott a kerületi konsistorium a 

főiskolák és gymnasiumok, nem különben az egyes egyházak 

fölötti kormányzatáról szóló javaslat, az elnök megjegyezte 

: miután észrevette, hogy sokan azon nézetben vannak, 

miszerint a vegyes konsistoriumnak bármi ügyben min - 

dig vegyesen kell összeülni; kánont kellene hozni, hogy a 

konsistorium csak akkor ül össze mindkét hitfülekezetbeliekből, 

midőn mindkét hitfelekezetet érdeklő ügyek volnának 

tárgyalandók. 

Emlékezni fog az olvasó, hogy a múlt ülésben vette 

kezdetét a házassági ügyekbeni első forum fölötti vita, ez alkalommal 

folytattatott. A véleményeltérés azon alapúit, 

hogy némelyek kívánták, miszerint esperesség legyen az 

első forum, mások ismét állandó törvényszékeket óhajtottak. 

Mind a két fél fontos okokkal támogatta véleményét, mit 

Írásban nyújtottak be, mint az a jegyzőkönyvben látható. 

Mind a két indokolt vélemény nyugodt és türelmes 

meghallgatása után az elnök megjegyezte : mind a két félnek 

érvei nyomósak, s tagadhatatlanúl el kell ösmerni, hogy 

majdnem egyensúlyúak; mindamellett részéről nem óhajtja, 

hogy az esperességek száma szerint 24, vagy több itélő 

szék fölállíttassék, s még kevésbbé hiszi, hogy ezen forumok 

a munka megjutalmaztatása nélkül híven végeznék 

tisztüket. 

Pongrác z Boldizsár mindkét félnek indokait a legnagyobb 

figyelemmel kis érte, mégis részéről azon félhez hajlik, 

mely négy forumot akar fölállítani. — Nemsokára pro 

és contra vitatkozók szavától viszhangzott a terem, némelyek 

kevesebb, mások ismét több forumot kívántak, a szerint, 

a ki hogy vélekedett a házasság fölbontásáról, mert a 

házassági törvényszékeknek ez volna a fő tárgya. A kik a szerencsétlen 

házasságok könnyebb fölbontását kívánták, azok a 

mellett működtek, hogy a lakosok kényelmére mennél több

helyen legyen ilyetén törvényszék. Azok ismét, a kik a pörölést 

költségekkel és más nehézségekkel akadályozni, s az 

elválást nehezíteni óhajtották, a mellett vívtak, hogy mennél 

kevesebb törvényszék állíttassák. Az utóbbi vélemény, valamint 

már említett, úgy kivált statistikai okoknál fogva, általánosabb 

lett, s kimondatott hogy az egész országban csak 

öt törvényszék állíttatik, mind a mellett, hogy a javaslat 

csak négyet tervezett. 

Nagyon nehéz volt a helyek kijelölésében megegyezni. 

Minden kerület magának kívánta az elsőséget. A vegyes küldöttség 

Eperjest, Pestet, Trencsént és Besztercét vagy 

Győrt ajánlotta. Ezzel azonban a zsinat nem volt megelégedve, 

nevezetesen 

Krúdy Trencsént nem tartotta alkalmatos helynek, 

már csak azon oknál fogva is, hogy ott csekely számúak a 

világi alkalmatos férfiak, kik ezen tisztet végeznék, a fő t. i. 

állítá, hogy oly helyen léteznek, a hol találhatók világi férfiak, 

kik ily fontos ügyben a vallás iránti tiszteletből működhessenek, 

és működni akarjanak. Ez által többen a világiak 

közül sértve érezték magukat. Ezt észrevette 

Matkovics, s indítványozta, hogy mind az egyik, 

mind a másik fórumnak több helyek jelöltessenek ki a kerületekben, 

a hol ezen törvényszékek fölváltva összeüljenek, 

s bizonyos időkben helyeket cseréljenek. Ez lőn elfogadva, 

az érdeklettek nem csekély örömére. 

Ennek befejezése után kezdett olvastatni és tárgyaltatni 

a zsinatokról szóló fejezet, de ez félbeszakíttatott a 

budai zsinat küldöttségének eljövetele által, a mely jelentette: 

miszerint az ő működése t. i. a vegyes küldöttség által 

javasolt kánonok átnézése és bírálása befejeztetett ; valamint 

kérte a zsinatot, hogy midőn ez is bevégezné munkálatát, 

a mindkét részről tett javítások összehasonlíttassanak, 

az elágazó vélemények, ha lehetséges kiegyenlíttessenek, s 

ezen munkával bízassanak meg a vegyes küldöttségek 

jegyzői. Azonkívül említette, hogy a két hitfelekezet kijavított 

közös kánonjai mellett dolgoztassák ki az egyöntetűség 

az anyakönyveknél is.

A félbeszakított olvasás folytattatott. Midőn arra került 

a sor, bogy minden kerület egyenlő számban, semmi 

tekintettel a gyülekezetek számára, küldjön követeket a 

zsinatra, s bogy azok nem másutt, mint az egyetemes kerületi 

gyűlésen választassanak, pro és contra nyilatkoztak 

a vélemények. 

Az egyetemes felügyelő többek által pártoltatva, a 

küldöttség által javasolt véleményt kívánta a zsinat által 

helybenhagyatni. 

Tihany, Valaszky és több más mind a két rendből 

a választási jogot esperességeknek, de sőt az egyházaknak 

tulajdonították, s azoktól azt elvétetni semmi szín alatt 

meg nem engedhetőnek állították. Miután a zsinati költségek 

viselésébe bevonatnak, miután ezen szokás a legrégibb 

idő óta gyakoroltatott, ezen jogtól az egyházakat megfosztani 

nem lehet. Ezen nézetet, hogy t. i. az egyházak a zsinati 

képviselők választási jogban meghagyassanak , már 

majdnem az egész zsinat magáénak elfogadta. Azonban 

Matko v i c s az ellenkező véleményben volt, mondván: 

hogyha ez esperességek egyes egyházai választják a 

küldötteket, akkor a napidíjak költségeinek fedezésében, hasonlón 

minden egyháznak, nem tekintve a legszegényebbnek 

állapotát, kell részt venni. Kikerülhető ez, ha a kerületi gyűlés 

valamennyi esperesség nevében küldi a követeket, akkor 

kisebb és szegényebb egyházak a közköltségből kihagyhatók. 

Erre 

Prónay Pál : bármely módon választatnak is meg 

a követek, azért a költség egyes esperességre kivettetik, s a 

terheket viselniök kell ; ebből az fog következni, hogy a szegényebb 

esperességek megfosztatnak képviselői joguktól, a 

mennyiben nem lesznek képesek a költségeket fedezni. 

Elnök: a kisebb esperességek más esperességhez 

csatlakoznak, a mint ez jelenleg történt, a midőn Árva 

nagyon helyesen L i p t ó v a 1 szövetkezett. 

Matkovics mind a mellett hogy szavazatok többségével 

s az okok fontosságával legyőzetett, a vitától elállni 

nem akart, s miután indulatosan szólt volna : az egyes

egyházaknak nincs joguk a zsinatra követeket küldeni, ezzel 

nem hogy részére hódította volna a kétkedőket, de sérteni 

látszott az atyák füleit, mert állítását semmi nyomós 

okkal igazolni nem bírta. 

Tihany; a választási jog minden egyházat illeti, következik 

ez az egyházi testület fogalmából, melynek mindnyájan 

egyenlő tagjai vagyuuk. 

Ugyan ezt állította Podkoniczky, de különösen 

szólt ez ügyben 

S z i n o v i c z püspök, erősítvén, hogy a követek zsinaton 

csak úgy jelenhetnek meg, ha egyes egyházak által 

láttatnak el megbízó levelekkel. — Végtére 

P r ó na y Pál: Isten ments ! hogy a zsinatrai küldés 

egyedül a kerületi gvülés önkényére bízatnék, úgy a zsinaton 

rólunk nélkülünk végeztetnék. — Ekképen lőn a kánon 

Matkovics akarata ellenére kiigazítva. 

Po dkoniczkv kérdést tett : vájjon az iskolai férfiak 

zsinatra kiküldhetők-e? sokan tagadó, de többen igenlő választ 

adtak, a mennyiben ezek is az egyház tisztességesebb 

tagjai közé tartoznak, az egész a választástól függ. 

Kellett volna a liturgia ügyében is határozni valamit, 

a mint sokan kívántak is reformot : de a küldöttség sem 

bátorkodott ilynemű ügybe ereszkedni, a miért is ezen 

előrelátott vitatkozási folyón a zsinatnak szárazon átlábolni 

tetszett. 

Olvastatott az egyházi fegyelemről szóló fejezet, azon 

kánon, mely így hangzott: „male feriati homines 

vitám christiano homini minus dignamducentes, 

et uti ecelesiae ansam ofensionis, aut 

aliud quodcunque scandalum praebentes 

adesse iubentur (scilicet in iudicio presbyteriali) 

et fraterna simul tamen seria compellatione 

ad e mend a ti o nem vita e morumque 

admonentur, saepius sine effectu moniti 

iuxta canones de disciplina ecclesiastica 

spéci aliter conditos, puniendi", némelyeknek bot-

ány kővül szolgált, mások ismét alapnak tekintették a zsinati 

szervezetnek. Mindenek előtt 

b. Pró nay Gábor: oly módon kell ezen kánont szerkeszteni, 

nebogy abból excommunicatiót lehessen következtetni. 

Pártolót talált b. Po dm aniczky ban; ezen két férfiú, 

kikutatott okok tömegét használva, kimutatni ohajtották, 

hogy az excommunicatiót az evang. egyház kormányzatából 

ki kell zárni. Ezen büntetés, mondának, a keresztény vallás 

természetével nem egyez, mely az erény ösvényétől eltérőket 

nem büntetések mérésével, hanem az evangeliom kellemes 

előadásával s szeretetből indult dorgálással javítani parancsol; 

nem egyez az életben szentül megtartandó társadalmi 

szabályokkal s az evangeliom által megszüntetett judeismuson 

alapszik, s a múlt túlbuzgó századok előítéletein ily 

úton és módon vezetni a halandókat az egekbe. Ezeken kívül 

fontolóra veendő, mily botrányok keletkezhetők ebből, s 

mily kevés hatással bír az erkölcsök javítására. Ily érvekkel 

támadták meg ezen kánont a bárók. 

Valaszky a szent írást állította föl ellenérvül, s a 

dolog természetéből folyónak állította a kánon szükségét. 

S zin o v icz püspök a vitatkozásra készülődök közé 

lépve, közvetítőül kivánt föllépni, s mind a két félt kielégíteni, 

mondván : az ezen törvény hozatalánál a közép úton 

kell járni, s nem szabad a bűnösök iránt tanúsított Jézus 

szeretetéről megfeledkezni, s hivatkozott az úr szavaira Máté 

XXIII. rész 37-dik versében foglaltakra. Sikerült is a vitatkozók 

hevét lecsillapítani, de fölszólalt 

Korony,s hivatkozott Máté XVIII. rész 15, s következő 

verseire, s ezek alapján az excommunikatiót Jézus 

világos parancsa nyomán, akeresztény egyházban nagyon is 

következetesnek bizonyította, miután inkább kell engedelmeskednünk 

az Istennek, mintsem az embereknek. 

B. Prón a y Gábor a szent irás ezen helyét nem vélte 

a jelen korban alkalmaztathatni. A fenidézett szavakban nem 

lehet valami nyilvános excommunikatiót érteni, s csak is 

figyelmeztetnek a keresztények, hogy az ilyen felebarátot úgy 

tekintsék mint pogányt, az az ne szövetkezzenek vele, és szo-

osabb baráti vi&zonyt ne kössenek vele. — Köztetszésben 

részesült ezen magyarázat még azoknál is, kik a szent irás 

ezen mondatán az excommunikatiót védelmezhetni hitték. 

Azonban 

Schramkoa szent irás mondata s a kánon védelmére 

nagy hévvel kelt s fölkiáltott: ha ezen szentmondat 

n ak, s ann ak alapján ezen kánonnak a tekintélye 

föl nem tartatik, úgy az egyháznak 

bármi név'en nevezendő fegyelme elves 

z ett. 

Institorisz: az egyházi fegyelmet a polgári fegyelem 

analógiájából kell fölfogni, s fontolja meg jól a zsinat 

hová jutna a társadalom, ha az államban a polgári fe 

gyelem meg nem őriztetik. Egyházat fegyelem nélkül képzelni 

annyi, mint államot fegyelem nélkül. Ezer kánon pedig 

: az egyházi üdvös fegyelemnek legfőbb alapja az apostolok 

és az első keresztény egyházak példái igazolják. — 

Ezek után 

Schramko újólag szólt, s àz általa állítottakat legnagyobb 

mérvű theologikus energiával erősítette és védelmezte. 

Karasz kitűnő lelkesedéssel pártolta a kánont, anynyira, 

hogy ki merte mondani, miszerint ezen kánon 

nélkül a zsinatnak egész munkál ata haszontalan, 

s az egy házra semmi üdvössel sem bír. 

Alig lehet felfogni, mégkevésbbé leírni, mily tűzzel 

harcoltatott pro és contra. Nem hiányzottak figyelmeztetések, 

hogy az idő kiméltessék, s a vitatkozások keresztény 

türelemmel folytattassanak ; mégis ezen fejezet lett csirája 

az egyházi fegyelem körüli nézet különbségeknek és heves 

vitatkozásoknak. A küldöttség által ajánlott kánon végtére 

maga valóságában meghagyatott. 

Szőnyegre hozatott ezután a következő kánon: „ex 

de stin ato ant ece ss ori bus stipendio, privato 

ausualiquid remittere aut quibuscunque vicis 

et módis ecclesiam decipere, seilli obtru 

dere , aut illám seculari potestate me-

diante, vio lenter quasi occupareaut retinere 

nef a s est." Elolvasása után 

Po ngrácz Imre azt hiszi: alig lehet fizetés, hogy 

annyira legyen a papi állomáshoz lekötve, miszerint azt viszonyokhoz 

alkalmazottan változtatni ne lehessen. 

Elnök: változtatni lehet, de csak is javítani! ezen 

őszinte és találós megjegyzés köztetszésben részesült. 

Egyetemes felügyelő nagyon szükségesnek találta 

a kánont az egyházakban kellő rend megtartásáért is. 

Semmi sem illetlenebb, mintha valaki meg nem engedhető 

módon tolakodik be az egyházba, az pedig a nép könnyű és 

változó gondolkozása mellett gyakran megeshetik, hogy ha 

valaki kisebb fizetésre ajánlkoznék, a legkitűnőbb és legalkalmatosabb 

férfiút az egyház elnyerésében kijátszaná. Ezt kell 

tartani azon egyházakról is, a melyek új pap meghívásánál 

a papi fizetést korlátolni akarnák. Ezen beszéddel az ülés 

befejeztetett. 

Lássuk a jegyzőkönyvet. 

28. A küldöttség munkálata, mely az egyházi felsőbbségről 

szól felolvasása közben, ő excelléntiája az elnök úr 

mindjárt az ülés kezdetén fölhívta az egyes kerületeket, 

nyilatkozzanak a generalis konsistorium kérdésében. 

Pro és contra megvitatása, s mind a két rész érveinek 

megfontolása után abban lett megállapodás, hogy a 

generalis konsistoriumok vagy konventek iránti indítványa 

a vegyes küldöttségnek elfogadtatott. 

29. Olvastatott ezután a felsőbbség rendezésénél ezen 

kánon: „consistorium generale, augustanam confessionem 

pro norma decisionum suarum sumet, nec ab hac unqnam 

recedet." Miután némelyek a többi symbolikus könyvek különbség 

nélküli megemlítését a kánonban követelték, mások 

pedig a kánont a fentebbi értelemben meghagyatni sürgették; 

a királyi biztos ő excellentiája az említett kánont azon 

okból, mert dogmatikus kérdést, mi a zsinatnak tárgya

nem lehet, idéz elő, kihagyatni tanácsolván : a zsinatnak is, 

a béke fentartása kedvéért, ezen expedienst elfogadni 

tetszett. 

30. Kapcsolatban ezekkel a konsistorialisták számára 

az esküminta elkészítésével s a zsinat elé beterjesztésével 

Matkovics Pál úr bízatott meg. 

31. Olvastattak a pro és contra vélemények, a^házassági 

ügyben a primae instantiae foram meghagyandó-e az 

esperességeknél, vagy a vegyes küldöttség javaslalata szerint 

állandó törvényszékek alkotandók-e ? (lásd a mellékletben 

IX. sz. alatt). 

Komoly megvitatás után tetszett a zsinatnak a nevezett 

küldöttség javaslata nyomán négy állandó törvényszéket 

elfogadni. 

Azonban a négy fórum kevésnek találtatván, az egész 

evangelikus testület számára semmi kerülethez nem kötve, 

e következő öt helyen állítani jónak láttatott, és pedig 

1. P ozsonyban Pozsony, Trencsén, Nyitra és Mosonv 

megyéknek, 

2. Besztercebányán: Bars, Turóc, Árva, Liptő, 

Zólyom és Hont megyék számára. 

3. Pesten: Pest, Nógrád, Békés, Temes, Torontál, 

Arad, Bács, Heves és Szerém megyékre. 

4. G y Őr, K ősze g és Sopron három évbeni változtatás 

mellett, Mosont kivéve, az egész dunántúli kerületre. 

5. Eperjes és Bozsnyó, hasonlón három évben 

fölváltva, tiszáninneni és túli kerületekre. 

Miután pedig csak négy superintendentia létezik, a 

melyhez a megye tartozik, annak törvényszékére fölebbezheti 

az első fórum Ítéletét. 

32. A helvét hitv. evang. zsinata ezen zsinatnak Domokos 

úr által megüzente, és pedig először: kívánja mind 

a két hitfelekezet bizottságaim.k jegyzőit kiküldetni, kik 

az eltérő nézeteket föltegyék, s az eltérésekben közvetítő 

javaslatokat ajánljanak ; megnevezett tárgyban megnevezett 

kánont mind a két részről bemutassák. Másodszor az

anyakönyvekben mind a két hitfelekezet által használandó 

uniformis rovatokat készítsenek. Ez utóbbi indítvány érvényesítésére 

kiküldetnek : J u s t h György, Pongrácz 

Boldizsár, Szontagh Sámuel és B áth Mátyás. Az elsőre 

nézve megbízatnak az öt küldöttség jegyzői, B át h Mátyással 

együtt, a kánonok szerkesztésével. 

Ezen intézkedés a budai zsinattali közlésére kiküldetnek: 

Újházi József, Káldy Sámuel, Michalicska 

János és Zub e k János. Ezek Budáról visszatérve a megnyugvást 

jelentették, valamint azt is, hogy a kiküldöttek 

ezen zsinat küldötteivel tanácskozandók összejönnek. 

33. E közben elolvastatott a küldöttségek munkálata 

a szervezési és házassági törvényszékek tárgyában; fölvétetett 

a fegyelmi munkálat olvasása, melynek tárgyalása nagy 

sokára befejeztetvén, a házassági küldöttség javaslatait olvastatni 

megkezdetett, s az ülésnek vége lett. 

Délután a szabad kir. városok ügyében kiküldött választmány 

tartott tanácskozmányt a pesti vármegyeház teremében, 

melyben a nevezett városok küldöttei tiltakoztak 

az esperességekbe való beolvasztás ellen, s kívánták, hogy 

% legalább a nagyobb városok, mint Pozsony, Soprony, Kőszeg 

stb. ne kebeleztessenek be az esperességekbe. 

IX-ik ülés, oktober 6-kán. 

A symbolikus könyvek tekintélye fölött tartott vitatkozások 

szülte fájdalom nyilvánítása között foglalták el helyeiket 

az egyházi atyák. A mag el volt a mult ülésben 

hintve, s a kedvező talajban a legmagasabbra nőni látszott. 

Nehogy fanyar gyümölcs teremjen, az elnök nyilvánosan 

és magány útón mindent elkövetett ; ennek következtében 

ekkép nyitotta meg az ülést: mind saját, mind az egész

zsinat nevében nyilvánítja azon fájdalmas érzést, melyet a 

symbolikus könyvek körüli elkeseredetten folytatott vitatkozás 

szült, s nem tudja, mikép keveredhetett bele a zsinat, 

midőn annak kezdetén ettől mindnyájan őrizkedtek, s a már 

támasztott viták a VII-ik ülésben ki lőnek egyenlítve, s e 

tárgyban meg van a törvény hozva, s fejedelmileg megerősítve, 

a miért is ennek vitatásába bocsátkozni nem kellene. 

Egyházunk a symbolikus könyveket kétségbe nem vonhatja, 

s nem is erről van a sző, hanem a formula concordiae szigorún 

tartozik-e a symbolikus könyvek sorába, s ezekkel egy 

tekintélyű-e ? reményli, hogy ez ügyben a kiegyenlítés eszközölhető 

annyival inkább, mert nehánv tag kivételével a 

zsinat ezen formula concordiaet a symbolikus könyvek közé 

nem sorozza ; mind a mellett, hogy mind a két rész meg legyen 

nyugtatva, a konsistorialisták eskü mintájába ezt ajánlja 

betétetni: „scripturam sacramcum libris symbolicis 

in formula concordiae recensit is." 

Ezen nyilatkozat után szólt Radvanszky Ferenc, 

s hosszú beszédjében bizonyította, hogy a formula concordiae 

nem azért lett megírva, hogy ez mintegy új egyháznak 

új hitvallása legyen, s ennek legfőbb hivatása meghatározni, 

melyek a symbolikus könyvek, s olvasott ugyanazon könyvből 

631-dik laptól kezdve egész a 636-ikig. Ezután 

Okolicsány: ép azért kell a formula concordiaet 

symbolikus könyvnek tartani, mert abban van megírva, melyek 

a symbolikus könyvek ; ezenkívül ezen könyvben vannak 

összefoglalva a symbolikus könyvek tanai. 

Schvartner tanár az előbbeni szónokot hathatósan 

támogata, de hosszú beszédjét a nagy zaj miatt nem folytathatta, 

úgy hogy bevégezetlenűl kellett hagynia. 

P r ó n a y Pál : az Isten szerelméért ! azért jöttünk-e 

össze e helyen, hogy a symbolikus könyvekről, melyeknek 

tiszteletük és tekintélyük mindig megvolt egyházunkban, s 

jövőre is megmarad, ennyire vitatkozzunk, s a zsinat lényeges 

tárgyait elhanyagoljuk. Helyeselte szavait az egész zsinat, 

s ez idő szerint nem is szólt senki. 

Matkovics jelentette, hogy a tegnapi megbizás

nyomán az eskümintát elkészítette , s azt el is olvasta. 

B. Prónay Gábor a legnagyobb szelídséggel és jámborsággal 

kérte a zsinatot, bogy a formula concordiae (a református 

testvérek kedvéért) ne említtessék. E nélkül is tudva 

van, melyek a symbolikus könyvek, miután az ágostai hitvallás 

a többi könyvekkel, mielőtt ez létezett volna, symbolikusoknak 

elösmertettek volna. — Beszédjét a báró 

folytonos ellentmondó kiáltások miatt nem folytathatta, következett 

utána 

Gl o si us orvos, írásból olvasta beszédjét, melyben 

orthodox szellemben a symbolikus könyvek isteni eredetét, 

ide számítva a formula concordiaet is, a mennyiben szent 

iráson alapszik, bizonyította s intette a papságot, hogy ezen 

a kegyes apák által irt könyvekhez ragaszkodjanak, kikerülendők 

mindennemű eretnekséget, úgy mint indifferentismust, 

naturalismust, deismust és atheismust, s kérte a zsinatot, 

hogy ezen könyvek tekintélyét tartsa és őrizze. 

Kérdést intézett az elnök, vájjon az esküminta akként 

a mint szerkesztve van, megmarad, vagy a symbolikus 

könyvek egyenként megneveztessenek? újra szokott hévvel 

a vitatkozás megkezdetett. 

B.Pró n a y Gáborpárthíveivel állította,hogy a formula 

concordiae nem tartozván a symbolikus könyvek közé, az 

esküből kimaradjon. 

Radvanszky Ferenc pedig, hogy az eskümintába 

betétessék a formula concordiae, mert ez lényegileg szükséges 

az evang. egyház tanítóinál, itt lévén az evangélikus 

tan összefoglalva, s itt lévén a tévtanok kitüntetve, melyektől 

őrizkedni szükséges. 

Szóltak ez ügyben S z i n ovi c z püspök, Okolicsányi, 

Pongrácz Boldizsár, S óly om egyidőben. Miközben 

fölkiáltott 

Prónay Pál: az Istenért! ne szégyeneljük a symbolikus 

könyveket! 

B. Prón a y Gábor: Senki sem szégyenli, s elég ha a

formula concordiae említtetik, s a symbolikus könyvek közé 

nem soroztatik, a mit a" zsinatnak sem lehet tenni. 

Prónay Pál: nem a formula concordiae tartozik 

a symbolikusok közé , de azon könyvek, melyek benne 

foglaltatnak. 

Schvartner tanár, a ki a formula concordiaeban 

elősorolt könyveket symbolikusoknak elösmeri, annak el 

kell magát a formula concordiaet is ösmerni. 

Prónay Pál: ez sophisma, mivel ily fontos ügyekben 

élni nem kellene, ez olyan, mintha valamely theologus 

az ő iratában elszámlálja a szent irás könyveit, s ezért 

az o iratát is szent Írásnak tartani kellene. 

A midőn az elmék keményebb csatára ingereitettek, 

az elnök kérte a zsinatot, hogy az ide nem tartozó kérdések 

ne feszegettessenek, a mi pedig a lényegest illeti, az 

szavazatok többségével lesz eldöntendő. Ugyan ezt sürgették 

Baloghy és Okolicsány, azon figyelmeztetéssel: 

hogy e zsinatnak semmire sem kell annyira ügyelni, mint 

az evaug. egyház tanainak tisztán megtartására s ha a papságnak 

ezen közkívánatnak eleget tenni terhére esik, nem 

adhat jobb tanácsot, mintha hivataláról lemond. 

Matkovics újra fölolvasta az eskümintát, de a. 

fölolvasás alkalmat szolgáltatott a vitatkozásra. A miért is 

Pongrácz Boldizsár az ügyet elintézni , s a vitatkozásnak 

véget vetni akarván, mondá : a dolog lényege azon 

sarkponton fordúl, hogy mondja ki közakarattal apodictikus 

démonstratióval a zsinat, a formula concordiae symbolikus 

könyvnek tartandó-e vagy sem? 

Institorisz: tartunk zsinatot, nem hogy vitatkozzunk, 

hanem hogy az egyház üdvét előmozdítsuk, miért vitatkozunk 

tehát dogmák fölött? mire nézve szabályt hoztunk, 

hogy ezekbe semmi szin alatt nem avatkozunk. Az Úr Jézus 

Krisztus sebeire kérem a zsinatot, hogy ezen fölháboritó szerencsétlen 

vitától álljon el. Ugyan ezt kérte a dunántúli kerület 

, s a zsinat nagyobb része, semmit forróbban nem 

óhajtván, minthogy a vitának vége legyen. — Végtére az 

elnök még egyszer fölolvastatta az eskümintát, s az egészen

akkép, mint Matkovícs szerkesztette, meghagyatott; azon 

résznek, mely a budai zsinat kedve szerint járni, s a két 

egyházat szorosabb viszonyba hozai akarta, nagy elégedetlenségére. 

Olvastatott ezután az egyházi fegyelemről szóló fejezet, 

nevezetesen a papokról és teendőikről. Alig vette kezdetét 

az olvasás, kijelentette az elnök, hogy ezen fejezetből 

sokat kellett kihagyni, mik a papi méltósággal meg nem 

egyeznek. Nem hiányzottak a küldöttségi papok között oly 

szigorú Cátók, kik magokra és testvéreikre, ámbár törvény 

igazaknak nem adatik, oly kánonokat hozatni akartak, melyek 

ha megmaradnak, a papi méltóságot nem kis mérvben 

aláássák. A világiak sem kivánták, hogy ily szigor megtartassák, 

a mennyiben ezen túlszőrszálhasogatók nemcsak az 

egyház szolgái számára Szt. Pál apostol ! Timóth. III. rész 

nyomán akartak írni szabályokat, de nejeik és gyermekeik 

számára is. 

A 39-ik kánon elolvasása után, hogy az eddig használt, 

vagy zsinat által megállapítandó liturgiát a pap saját 

tekintélyével meg ne változtassa, 

B. Pr ón a y Gábor szót emelt, mondván: a liturgia 

javítása fölötte szükséges, s mégis a mostani kedvező alkalommal 

egészen mellőztetett. 

Mihalicskais nyilvánította e fölötti fájdalmát, s 

ajánlotta a zsinatnak, fogadtassák el az egész országban Palatinalis. 

Azok azonban, kik a régiektől egy hajszálnyit sem 

akartak eltérni, ezen indítvány ellen tele torokkal ellent 

mondtak. 

Matkovics véleményezte, hogy idővel némelyekben 

a felsőbb egyházi hatóság tudtával mégis lehetne, ha úgy 

kívántatnék, változtatni. — Ezen indítványt magáévá tette a 

zsinat, azon komoly intéssel, hogy a pap önszántából semmit 

ne merészeljen a liturgián változtatni. 

Azon kánonból: „Feria nativitatis Christi 

etquocunquet.empore a sacris nocturnis in 

posterum abstineat ministerium, advarios

quippe prae sti giosos actus excessusque et 

s ce 1 e r a o c c as io n em praebentib us" az utolsó 

szavak végkép kitörültettek. 

Z u b e k kérdezte, hogy azon egyházak, melyek az éjjeli 

isteni tisztelet tartásának gyakorlatában vannak, jövó're 

meghagyatnak-e e nemtí szent cselekvények szokásában? 

Semmi szín alatt, volt az általános válasz. Sem a kijelentett 

vallással, sem a józan észszel meg nem egyez, a 

pihenésré szánt időben, éjjel vallásgyakorlatokat tartani, s 

nem kell az előítéletes szokásoknak kedvezni, s az általános 

kánonok, kivétel nélkül, minden egyházak által megtartandók, 

azon kell lenni, hogy a roszúl értelmezett éjjeli 

áhítatosság végkép szűnjék meg, s a nappali annál inkább 

lélekben és buzgósággal végeztessék. 

Azonnal más kérdést hozott föl Korony, hogy az 

úgynevezett ro ráték is megszüntetendők-e? Ezen, sokak 

által meg nem értett, de többek előtt váratlan kérdés jóizű 

nevetés között igen választ nyert. 

E következő kánon felolvasása után: „ut inf a nte s 

primo quoque tempore baptisarentur, et 

sacramentum hoc indebite protelantes animadversioni 

subessent", megjegyezte Ráth: nem 

szükséges a keresztelés idejét sürgettetni, s a körülményekhez 

képest ezen szentség elébb vagy utóbb végezhető, és pedig 

angolok példájára, hol a gyermekek hat hetes korukban 

kereszteltetnek. 

Glosius és Institorisz a leggyorsabban végzendő 

keresztelést sürgették, már csak azon oknál fogva is, 

hogy ne látszassék, mintha a pap az időről időre való halasztással 

saját kényelmét keresné. Különben is itt a gyermekek 

örök üdve, melynek megnyerése a keresztség által 

eszközöltetik, forog kérdésben. 

Miután a következő kánon: „patrini minimum 

duo esse debent, vir quippe et feminina, plures 

vero quam quatuor nunquam adhibendi" 

fölolvastatott volna, megjegyezte 

. Pongrácz Boldizsár : nem vél akadályt találni ab-

an, ha a természetes apa végzi a keresztapa kötelességét, 

miután ez némely evangelikus egyházakban szokásban van, 

nemkülönben az is, hogy harminc, sőt több párt is hívnak 

komáknak. Ezen visszaélést II. József császár rendelete 

sem bírta megszüntetni. 

Ezen kánon elolvasása után: „turpis avaritiae 

pe ccatum m erito m ul et a pecuniara luit minister" 

teljes joggal kérdeztetett: ki fogná azon bűnt, 

mely ezen módon elpalástoltatik, büntethetni ? 

A házassági ügyeket tárgyaló munkálat olvasásához 

fogott a zsinat, s itt azonnal vita támadt az eljegyzés jog 

erejéről. 

Az egyetemes felügyelő kijelentette, hogy a zsinat ez 

ügyben egyebet nem határozhat, csak a mi a törvénynyel 

megegyez. 

Kérdés támadt, vájjon a süketek és némák kelhetnek-e 

házasságra ? 

Sokan ezen szerencsétleneknek meg nem engedhető - 

nek, mások ismét megengedhetőnek tartották a házasságot, 

miután jelek által nyilváníthatják beleegyezésüket. 

Molnár kérdezi : megházasodhatnak-e a vakok ? igen 

lett a válasz. 

Szóba hozatott a kor, valamint megemlítettek az özvegyek, 

második házasságra lépők. 

Pongrácz Boldizsár az özvegyeknek nem kiván 

akadályt tenni. 

Podkoniczky tanár : az örökösödési jog tekintetbe 

veendő, mi a jobbágyoknál is előkerülhet, s ép azért nem lehet 

az özvegyek önkényére bízni, a második házasságra való 

lépést. Kimondatott tehát, hogy az özvegyeknek hat holnapig 

férjhez menni nem szabad. 

A korra nézve, melyben t. i. házasságra léphetnek az 

ifjak és hajadonok, sokan azon véleményen voltak, hogy 

semmit sem kell határozni. Mind a mellett fejledettség (pubertás) 

mondatott ki törvényes kornak.

Midőn szóba hozatott az őrültek házassága, Császár 

határozottan kivánta megtiltani. 

Ráth azonban állította, hogy vannak esetek, midőn 

gyógyító eszköznek használtatik. 

Hosszas vita támadt ebből, de semmi sem lett határozva. 

Hasonlón fölhozatott, hogy a heréltek, vagy természettől 

megfosztottak léphetnek-e házasságra ? 

Valaszky, ki a házasságnak célját a kölcsönös segélyben 

kereste, igenlőleg szólt.— Pártolóra egyetlen egyre 

sem akadt, s elvül kimondatott, hogy a házasság legfőbb 

céljának meg nem felelhetők, házasságra nem bocsáthatók. 

Az eunuchusok házasságát az első Leo római pápa tiltotta 

ezen szavakkal : „siquis fundum ex quo alius quis fructus 

metat, vastet et incultum relinquat, an hunc tanquam malum 

atque perniciosum odio habebimus, eiusque si fieri potest 

institutum reprimemus ? Ilii vero, qui fundum ex quo 

ratione praeditum germen pullulet, desolat et inutilem reddit, 

id facere permittemus ? 

Ezen ülés jegyzőkönyve így szól: 

34. 0 excellentiája az elnök úr indítványozta, hogy 

miután a generalis konsistorium fejezetéből, és a püspökök 

eskümintájából a svmbolikus könyvek említésének kihagyása, 

soknál rosz érzést szült, a béke kedvéért, azokat a kánonba 

beiktatva lenni kívánja, hogy mondassék : 

A generalis konsistorium ügyeinek elintézében a 

szent irást és a formula concordiaeben elősorolt symbolikus 

könyveket veendi szabályúl. 

35. Mely módosítvány elfogadása után olvastatott a 

tegnapi ülés megbízásából Matkovics Pál úr által készített 

esküminta a konsistorialisták számára,

mely hasonló módon elfogadtatván, *) a házassági 

küldöttség munkálata vétetett tárgyalás alá, s az ülés befejeztetett. 

X-dik ülés, Oktober 7-én. 

Az ülés kezdetén olvastatott a helytartó tanács a király 

nevében kiadott, s a királyi biztos útján a zsinatnak átnyújtott 

rendelete, melyben mind a két zsinatnak megengedtetik, 

hogy a királyi levéltárból azon okiratokat, melyeket 

valaha magok az evangélikusok benyújtottak, használat 

végett kivehessék. 

Ezután tárgyalás folyt a házasságra vonatkozó kánonok 

fölött, mely megakasztatott az elválások körüli vita 

áttal. 

B. P r ó n a y Gábor az elválási okak közé az őrültséget 

és gyógyíthatlan betegséget kivánta sorolni; lettek 

párthívei, de ellenesei is. — Mindenek előtt 

*) Az esküminta így hangzik : „Ego N. N. juro per Deum 

vivum, patrem, filium et spiritum s. me in officio hoc consistoriali, 

ad quod per superintendentiam hanc aug. conf. electus sum 

Smae Matti regiae et legibus regni fidem intemeratam servaturum 

puritati doctrinae evangelicae juxta sacram scripturam et libros 

symbolikos, in Formula Concordiae recensitos, juribus item, paci, 

quieti et commodis evangelicorum in hoc regno hungariae, tam in 

communi, quam et in particulari sedulo invigilaturum, legitimos 

ecclesiasticos canones observaturum, et odio, favore, timore, precibus 

praemiisque, ac quibusuis humanis respectibus sepositis, jus tum 

in causis ecclesiasticis et matrimonialibus Judicium laturum, ac ad 

incrementum ecclesiarum aug. conf. pro viribus adlaboraturum. Sic 

me Deus adjuvet. Amen..

Institorisz szónokolt a báró véleménye ellen, 

mondván többi között : a betegség kereszt, milyet az Isten 

gyakran a legkegyesebb keresztényekre bocsát, a miért is 

ezen keresztet a házasságban élő mindkét résznek türelemmel 

kell viselni, s nem az elválásra gondolni. 

Matkovics: a gyógyítathatlan betegség nem szokott 

hosszas lenni, a miért is nem lehet ok az elválásra. 

Szinovicz püspök: igenis szokott! s hivatkozott 

az asszonyra M á r k. V. 25. és János Y. 5., mely példák 

igazolják, hogy a gyógyithatlan betegségek évek hosszú során 

tarthatnak. 

Midőn ezek folytak, hivatkozás történt ez ügyben ily 

cimű munkára : „HőmmelIii Epitomes sacri juris, 

hol a 273. lapon ezek olvashatók : „Papa Gregorius 

II. anno 724, i n decretali ep i s t ola p ermisit, 

ut si usor morbo incurabili impediatur, 

quominus debitum coniugale praestare p o ssit, 

maritusetiam possit ducere, ut tamen 

uxoriaegrotae alimenta necessariapraestet." 

Ezen mondatot először Hrabovszky József olvasta 

föl Polykarpus szomszédjának, azután a könyv kézről 

kézre az elnök és a királyi biztos kezébe került. Ily példa 

tekintélynek vétetvén, habár számtalanok ellene nyilatkoztak, 

törvénynek hozatott a zsinat által. Minek folytán 

Petyko Pál tette föl a kérdést: Ki fogja megösmerni 

és meghatározni, hogy ez vagy amaz betegség gyógyithatlan 

? —A törvényszék tiszte, lőn a válasz. —Bevégzettnek 

látszott a vita, mégis 

Institorisz ekkép nyilatkozott : Gergely pápa határozata 

nem ide tartozik, s így előttünk semmi tekintélyivel 

sem bír, és annál kevésbbé, a mennyiben ennek határozatai 

az utána következett pápák által százszor megmásítattak 

és megsemmisítettek, iizen szavak a végzésen 

semmit sem változtattak, s a kánon a többiek sorában maradt. 

— Az egész tiszáninneni kerület, miután a szónoklat 

erejével nem győzött, könyörgéshez fordúlt, s kérte a zsinatot, 

hogy e kánon hagyassék ki, mely roppant zavart és 

9*

viszályt fog okozni oly házasfelek között, melyek hasonló 

esetekben csendben és békében éltek, s az Istentől rájok 

mért csapást keresztény türelemmel és odaengedéssel viselték. 

Ezen könyörgés sem lett meghallgatva. A mit azonban 

az ész nem birt kivívni, kivívta azt az idő, s ezen kánon 

még ugyan azon napon az egyházi törvények sorából kitöröltetett. 

B. S. septemvir és királyi tanácsos, és e zsinat tagjának 

neje, keresztény női erények példánya , hasonló gyógyíthatlan 

betegségben szenvedett. Ezen jeles asszonyság, 

midőn a föntebbi kánon hozataláról és megerősítéséről értesült, 

keserű jajgatásra és szent könyörgésekre fakadt, s azon 

félelemben, hogy csendes házi békéjük megzavartatik, nem 

szűnt meg férjét a leggyöngédebben kérni, hogy ezen kánon 

kihagyassék, mi valósággal meg is történt. 

Ezek után olvastatott a házassági törvényszékek alkotásáról 

szóló javaslat, mely munka a zsinat által Császár 

r a volt bízva, s ezen férfiú annyira megfelelt a megbízatásnak, 

hogy műve változatlanúl s a legkisebb javítás 

nélkül elfogadtatott, a miért hatalmas „ Vívat "-tál jutalmaztatott 

meg. 

Midőn a dispensatiók után járó díjfizetésekről szóló 

kánon fölolvastatott volna, 

P r ó n a y Pál nagyon lelkesen szólt, hogy ezen fizetések 

a rend és állapot szerint a lehető legnagyobbak legyenek, 

hogy t. i. ez által is az emberek a dispensatióktól 

elidegenítessenek, s a rendes úton és módon lépjenek kázasságra. 

Pongrácz Boldizsár az első fokú rokonságnál 300 

frtot ajánlott megállapíttatni. — De többi között 

Báth figyelmeztette a zsinatot, hogy ily megterhelt 

díjfizetések által csak a gazdagok számára állíttatnék dispensationis 

forum, a szegények számára pedig nem léteznék. 

•— A miért is 300 frt helyett 200 frt lett megállapítva. 

Azon kánon fölolvasása után, hogy minden egyház a

meglévő vagyonáról leltárt készítsen, az egyik példányt az 

egyházi ládába betegye, a másikat pedig a számadó gondnoknak 

kézbesítse, s felügyeljen, nehogy valami elveszszen. 

Az elnök komolyan figyelmeztette a zsinatot, hogy 

mindezen teendőket ne bizza azonnal a superintendentiákra 

és generalis konsistoriumokra, a mint terveztetett ; mert 

bizonytalan, úgy mond, mikor fognak zsinati végzéseiuk a 

király által megerősíttetni. 

Midőn olvastatott : in ecclesiis autem minoribus, 

si alter idoneus scrib a pra esto no n 

esset, talia libro rationum inserantur per 

ipsum loci ministrum, praesente uno vei altero 

esenioribus ecclesiae, eorum nominibus 

ibidem adscriptis", némely küldöttek, kivált a 

miveltebb városokból, csodálkozásukat fejezték ki, hogy 

az evangelikus nép annyira hátra volna, miszerint Írástudó 

gondnok nem volna alkalmazható. Mások ismét nem bíztak 

a papokban, s kívánták hogy a helység jegyzője jelen 

legyen a könyv vezetésénél. De elvettetett, nehogy a pap 

hitelessége és becsülete szenvedjen. 

Következő kánon: „ut in oppidis et pagis 

omnibus omnis suspicionis causa tolleretur, 

idcirco arca aerario ecclesiastico deservien, 

subduplici seratu'ra inparochia conservetur, 

clavimunam curat or, alter am alius curator 

seu ecclesiae minister habeat. Censetquepraetera 

deputatio civi c as e ti am e c cl esias 

canoni huic includendas es se", erre ösztönözte 

Instito riszt,hogy első fölálljon, s állítsa, miszerint 

a városbeli egyházi pénztárak leghívebben őriztetnek és kezeltetnek, 

s nincs szükség, hogy a zsinat róluk gondoskodjék, 

hasonlón nyilatkozott G a m auf f, de nem nyertek pártolást, 

s a zsinat ezen kánon alúl nem kívánta a városi egyházakat 

kivétetni. 

Kimondatott, hogy a pap maga soha ne kezelje az 

egyház vagyonát, de mindenkor felügyeljen a kezelő gond-

nokokra. Felügyelőnek, gondnoknak, papnak és bárkinek, 

a ki az egyházi pénztárt ellenőrzi, vagy rá felügyel, pénzt 

kölcsön venni nem szabad. Nagyon sürgette ezenkivül a 

zsinat, hogy az egyházi számadásokat a presbitérium vagy 

konventek azon tagjai vizsgálják, kik a pénzkezelésben semmiféle 

részt nem vesznek. 

Ezen ülés jegyzőkönyve e következőkép hangzik : 

36. Olvastatott a magyar kir. helytartótanács sept. 

27-kén 18,677-dik sz. alatt kelt, s ő excellentiájához gr. 

Jlrunszvik József királyi biztosnak szóló intézvény, melyben 

az ágostai és helvét hitvallású egyházakat érdeklő, s a 

helytartó tanács levéltárában letett okiratoknak kiadatása ő 

királyi felsége beleegyezésével a zsinatok elnökei által aláírt 

téritvények mellett megengedtetik, s ezen kegyelmes 

leirat a szinatokkali közlése elrendeltetik. 

Minek közbejöttével a budai ágens Nizsnanszky György 

úrnak meghagyatik, hogy az emiitett okmányok mielőbbi 

kiadatását a helytartó tanács utasítása nyomán exactoratusi 

hivatalnál haladék nélkül kieszközölje. 

37. Folytatólag olvastatott a küldöttség javaslata, a 

házasságra vonatkozó része, valamint a házassági pörrendtartás 

és a díjfizetési illeték az egyházi forumoknál, 

melyek némely módosításokkal a kanonok erejére 

emeltettek. 

38. Az iskolákat és az egyházi gazdaságot illető vegyes 

küldöttségi javaslatok olvasása, közbejött módosításokkal, 

az ülést berekesztette.

Xl-dik ülés, Oktober 8-án. 

Kezdetben a tegnapi ülés, a gyógyithatlan betegségek 

mint elválási ok fölötti vitáját fölélesztette. 

Korony, mondván: ily bizonytalan alapon és határozatlan 

elveken nem lehet zsinatnak kánont hozni, mely 

az utódoknál tiszteletet keltene. 

Szepessy: az orvosi gyakorlati tudomány nem haladt 

még annyira, hogy egész bizonysággal állitható legyen, 

melyik betegség gyógyithatlan. 

Kárász: emlékezzék meg a zsinat, hogy ezen kánon 

a legszomorúbb következmények szülője leend , melyek a 

Protestantismus tekintélyével nem lesznek megegyeztethetők. 

Szepessy: a római katholikusok előtt nem teszik 

ajánlatossá egyházunkat. 

Megjegyzendő, hogy ezen kánon, a mint az előbbeni 

ülésből tudjuk, délutáni órákban nem jelenleg is előhozott 

indokolásnál fogva, de emiitett eset következtében kitöröltetett, 

miről ezen jó férfiaknak nem volt tudomásuk. — A 

miért is az elnök a szólókat figyelmeztette, hogy ezen ügy 

kívánságuk szerint el van intézve, s nem szükséges erői beszélni, 

s inkább más tárgyat kellene fölvenni. 

Miután fölvétetett a szabad királyi városokbeli egyházak 

esperességekbei bekebelezése Krúdy ésHrabovszky 

József, utasításuk erejénél fogva sürgették, hogy ezen városok 

jelenlegi állapotukban megmaradjanak, hozzá adván azon 

nyilatkozatot : miszerint nekik utasításuktól eltérni nem szabad. 

Erre 

elnök: az első osztályú városok régi kormányzatukkal 

jövőre is éljenek s maradjanak meg jelen helyzetükben; 

de a kisebb városbeli egyházaknak ezt semmi szín alatt engedni 

nem lehet.

Midőn a városi egyházak küldöttei folytonosan egész 

az illetlenségig utasításaikra hivatkoztak, 

P e t y k o : az esperességi küldöttek is el vannak látva 

utasításokkal, melyek azt követelik, hogy a nagyvárosi, mezővárosi 

és falusi egyházak egy kormányzat által egy és 

ugyanazon testületté alakuljanak, s egy felsőbbség alatt álljanak. 

A zsinat nem lehet másra tekintettel, minthogy az 

egy országban lakó egy hitfelekezet egy kormányzattal bírjon, 

s mindenben egyesüljön. 

Institorisz: az egész zsinatban egymaga képviseli 

a pozsonymegyei árva egyházakat, melyek egyik esperességhez 

sem tartoznak. 

Elnök: ezeket legcélszerűbb volna Bazinhoz és Modorhoz 

csatolni, a mennyiben Pozsony városához a mozsoni 

egyházak köttetnek. — Sopron régi kiváltságához ragaszkodott, 

valamint Győr, mely négy vagy több ezer lélekből 

áll. 

P e t y k o : ezen rendezésnél a lelkek száma tekintetbe 

nem vehető, a szobotisti egyház is bír annyi vagy több 

ezerrel, s mégsem követel maga számára külön esperességet. 

Matkovics: Mégis lehet e részben Győr kivétel, a 

mennyiben saját konventtel bir. 

Petyko : Ezt a mi egyházaink is tehetik, hogy konventeket 

alkotnak. Mi jót szülnek ezen szakadások? Legyünk 

egy evangélikus test egy értelemben, viseltessünk egymás 

iránt szeretettel, járjunk jó példával elő élő testvéreinknek 

és utódainknak, s igy cselekedvén, nem fogunk gyalázatot 

vallani. íme Kőszeg két ezer lélekkel bir, s a dunántúli kerület 

ezen egyházat az esperességből ki akarja szakítani. 

Elnök: ez semmi szin alatt sem történhetik meg, 

mert az első osztályú városokról van egyedül szó. 

Egyetemes felügyelő: ezen követelés fölteszi 

a nevetséges contradictiot in adjecto, hogy t, i. egy vagy 

két pap alkosson esperességet, hogy esperes vagy alesperes 

maga magának legyen alárendelve, s hogy a felügyelő

maga fölött őrködjék, s tetteinek maga legyen birája. — 

Ezután 

Ein ö k : Keletkeztek Ausztriában új egyházak, melyek 

szives örömest egyesülnének, s a kormányzatot békében 

gyakorolnák. Régibb idő óta ezen egyházi testületek nem 

ok nélkül fraternitásoknak neveztettek, ebből t. i. következik, 

hogy több egyház egyesült, mert egy egyház mikép képezhet 

fraternitást? 

Michalicska ünnepélyesen nyilvánítja, hogyha 

bármely kisebb városi egyház az esperességi hatóság alól 

fölmentetik, akkor általánosnak kell ezen szabálynak lenni, 

s egyháza részére (karponai pap) ezen jogot hasonlón követeli. 

Petyko : Az Istenért! mi lehet az oka, hogy a városi 

egyházak annyira irtóznak az esperességi hatóságtól ? 

mi lappang ez alatt? talán elvesztendő kiváltságok miatti 

félelem, vagy talán, mitől óvjon az ég! megvetés? mintha 

bizony szégyenére válnék a városi egyháznak a falusival 

viszonyban lenni? nincs-e a zsinatnak annyi tekintélye, 

hogy Bzen gyalázatról tehessen? 

Ezen jeles nyilatkozatot zavar és zsibíj, mellette és 

ellene kifakadó követte, miglen a parancsoló &zózat a csendet 

helyre nem állította. 

Csodálkozni fog az utókor, jegyzi meg a napló szerzője, 

hogy ezen tárgy fölött ennyire kellett vitázni, és hogy 

egyenlő társulat egyenlő jogokért annyira kötekedett, — 

szolgáltatott pedig erre alkalmat a pozsonyi inditvány a 

VII. ülésben. 

Újra olvastatott az ez ügyben kiküldött bizottság 

véleménye, melynek meghallgatásával új okok nyilatkoztak 

mellette és ellene. 

Ráth nem hallott alapos okokat, melyeknél fogva 

véleményétől el kellene állnia. 

Radvanszky Ferenc : ezen vita, mely valóban 

szomorú érzést szül, könnyen volna a zsinat által bevégezhető, 

ha t. i. a városi egyházak arra bírhatók volnának,

hogy a falusiakat kebelükbe fogadnák, mert ezen sarkponton 

fordul meg egyedül az egész ügy. 

Szinovicz püspök: Befogadják igen is, válaszol 

derült arccal. Fel kell tennünk, hogy mind a városi, mind 

a falusi egyházak követik az első gyülekezetek példáját. 

„A-sokaságnak pedig, a mely hitt vala, szivek 

lelkek egy vala" (Apóst. csel. IV. 32.) Mi több, 

a városi egyházak falusiak iránt nem tekinthetők máskép 

mint anyák; „vájjon elfelejtkezhetik-e azanya 

az ő gyermek érői? (Ézsaiás XLV. 15.) 

Y i v a t ! lett a közfölkiáltás azonférfiunak, ki találékony 

elméjével az egész zsinatot fölvidította, és az általános 

alárendeltség szükségét, a természeti és kijelentett 

jogból oly kitűnően bebizonyította. 

Kérdés támadt, vájjon szavazás esetén a városi szavazatok 

egyenlők lesznek-e a falusi szavazatokkal ? — ezt 

az elnök ekkép fejtette meg : a szavazatok a papok számához 

alkalmazottan adandók mindig. A miért is, ha falusi 

egyházban két vagy három pap lesz, ugyan annyi szavazattal 

bir. Egyébiránt úgy kell venni a dolgot, mintha a városi 

egyházak anyák volnának, a miért is esperesek és felügyelők 

mindig úgy választandók, hogy a városokban székeljenek. 

Ezen megjegyzés, a helyett hogy lecsillapította volna 

a kedélyeket, még nagyobb izgatottságba hozta, s a falubeli 

papok annyira vitték, hogy nagy zajt támasztottak. 

Tétessék tehát a törvénybe, szólt az elnök, a minek 

történni nem lehet, annak meg kell lenni ! 

Prónay Pál sohajtozva : itt valami különösnek kell 

a dologban lappangni, miután ezen jó szándéknak maga a 

papság ellenszegül. 

Most újólag, mint pro aris et focis, szavak halmazával 

harcra kelt Ráth, de a többször ismételteket ismételni 

nem akarjuk. 

Szinovicz püspök beszédjére vonatkozólag ezt 

mondá : a győri egyház annyira kedvelője a méltányosságnak 

és igazságnak, és a kellő rendnek, hogy bármit határoz-

zon is a zsinat, készséggel szövetkezik vele. Ugyan ezt állította 

az elnök is. 

Institorisz, ismételve az elnök szavait, ekképen 

nyilatkozott: ha, mint azt ő excellentiája az elnök úr jó 

szándékkal indítványozta, Pozsony a mosonyi egyházakat 

befogadja, s velők egy kormányzat alatt szövetkezik, s ezt a 

zsinat megerősíti, nem hiszi és hinni nem akaija, hogy a 

többi városok is példáját ne követnék. 

Elnök nem foghatja meg, hogy ezen intézkedés akár 

a vámosi, akár a falusi egyházak rövidségére volna, még 

azon föltett, de meg nem engedett körülménynél fogva is, 

hogyha az esperes mindig a városi egyházban székelne. 

Már bevégzettnek lenni látszott ez ügy, midőn egy és 

ugyanazon időben Petyko és Sólyom kezdett beszélni. 

Ezek közül az első : 

Az esperességi hivatalt nem lehet, mintegy örökösödési 

joggal egy helyhez kötni, ezzel korlátoltatnék a szabad 

választás és a bizalom nyilatkozata. Nem lehet ezek 

szerint kimondani, hogy egyedül városi pap van hivatva 

esperesnek lehetni, de ha létezik falusi pap, ki képességgel 

bír s az egyházak bizodalma benne központosúl, bármely 

helyen legyen is, hivataloskodhatik. — Az utóbbi pedig 

ilyetén ellenvetést tett : 

A városi egyházak, mint nagyobbak, a házi viszonyok 

rendezésében igénybe veszik papjaik működését, s az által 

igen sokat szenvednének, ha az esperesség kebelükben székelne, 

s papjaik a falusi egyházak fölött őrködni tartoznának. 

Podkoniczky tanár hosszasb beszédében védelmezte 

a városi egyházak jogait, a kebelbeli konventek, 

mint patrónus kiváltságait, s a bevett gyakorlatot független 

kormányzattal bírhatni. 

A közös kormányzat elfogadásával az egyes egyházak 

kebelbeli jogaik nem veszélyeztetnek, válaszoltatott neki. 

Krúdy: ezek szerint az esperességi felügyelők nem 

a városokban székelnének, s mégis azok fölött felügyelnének. 

— Végtére

Egyetemes felügyelő: Mi, kik e zsinatban 

részt veszünk, azon joggal birunk, hogy mindent, a mit az 

egyházakra üdvösnek véleményezünk, határoznunk nemcsak 

lehet, de tartozó kötelességünk. Óvjon az ég attól, hogy 

kezeinket magunk lekössük. Nagyon helyesen osztályoztuk 

a városokat, hogy t. i. megtartatván a közös kormányzat, 

az egyes egyházak jogai is megőriztessenek. Nem kell hinni, 

hogy mi az egyházi jogokat korlátolni akarnók. Nincs itt 

szó az egyház kebelbeli rendezéséről, e részben minden 

egyháznak meg kell hagyni a szabadságot saját ügyei rendezésében. 

Midőn a zsinat az esperességeket rendezni és 

alkotni óhajtja, ezt úgy kell értelmezni: hogy a mely egyházban 

csekély a papok száma, ott esperességi forum, nem 

tekintve város-e az vagy falu, nem alkotható. Nem kell a 

polgári jogokat az egyháziakkal összetéveszteni^ és ha ez 

a múltban történt, a jelen időben, midőn egyházunk beteg 

testét gyógyítani szándékunk, ezt épen nem szabad követnünk. 

El kell azt ösmerni mindenkinek, miszerint az nagy 

visszaélés volt, hogy a városi egyházak egészen külön álltak, 

s a közkormányzásban a fraternitásokról mit sem 

akartak tudni, mintha nem is volnának tagjai egy és ugyan 

azon evangelikus testületnek. Nincs itt szó a városi egyházak 

üdvéről, hanem igen is a kiváltságok összeütközéséről, 

t. i. a nemesek és polgárok papjai, valamint a városiak 

és falusiak között, — mintha bizony a városok falaiban 

több egyházi bölcsesség volna, mint a faluk kunyhóiban. 

Fölül emelkedjünk valahára, s lemondva minden 

emberi gyarlóságokról, egyesüljünk szeretett evangelikus 

egyházunk üdvére. Fontoljuk meg, ezen egyesülésből mily 

haszon háramlik szent ügyeinkre, de fontoljuk meg azt is, 

hogy az ellenkezőből mily veszedelem következhetik. Mindig 

lebegjen szemeink előtt, mi célból jöttünk össze e 

helyen? s azt tegyük is, minél fogva ezen viszályt is egyenlítsük 

ki, hogy nyugodt és meg nem sértett lélekkel, a 

leghőbb szeretettel oszoljunk el e szent testületből, s térjünk 

vissza tűzhelyeinkre. — Dörgő „Vivát" hangzott a 

zsinatban.

Ezen ügy befejezése után indítványt tett 

Pongrácz Boldizsár: nagy nyomorúsággal kell, 

úgy mond, legtöbb egyházban az egyház férfiainak küzdeni, 

részint a csekély dijaztatás , részint pedig a nehéz függés 

miatt; valamint a stóla is, kivált az új egyházakban, 

nemcsak hogy hanyagúl adatik, de nagyobb részt egyenesen 

megtagadtatik; hozzon ez ügyben a zsinat kánont, s 

ezen szomorú helyzetet a papok megnyugtatására javítsa 

meg. 

Michalicska: ezen nyomor annál inkább érezhető 

jelenleg, mert az egyházias buzgóság csökkenésével 

az egyházi tagok bőkezűsége is csökkent, holott a múltban 

ezen önkénytes adakozások az elhanyagolt évi illetéket 

és stólákat pótolni látszattak. 

Egyetemes felügyelő: tekintettel ad iura stolae, 

mentette azon egyházakat, a melyek ezt fizetni vonakodnak. 

ezt adván hozzá: van minden egyháznak módja, 

ezen fizetési szokás megszüntésével az egyházi férfiak iránt 

jó akaratát és bőkezűségét tanúsítani; a stólák megvetésre 

való fizetési mód, s e részben nem kellene a fejedelem 

akaratát megelőzni, kinek szándéka a stólákat határozottan 

megsemmisíteni. *) Nincs is joga a papságnak stólát követelni, 

miután hiványilag van neki évi jövedelme biztosítva. 

Karasz: Igen is van joga, miután maguk az egyházak 

hiványilag lekötötték magukat azon okból, hogy a 

papság valósággal birjon ezen jövedelemmel, kivált miután 

a r. k. papságnak nem fizettetik. 

PrónayPál a stólákat mindaz ország törvényeiből, 

mind pedig a bevett gyakorlatból védi. 

Elnök: A ki a stólák használatát birja, az maradjon 

azok használatában, a ki pedig nem bír ezen joggal, 

*) A stólák önkénytes adakozásból eredtek, később a papok 

fizetésmódjává fajultak. Bochmerus a stólát Simonianak nevezi, 

miután szent cselekvényekkel van összekötve.

azt ne követelje, de más módon gondoskodjék fáradságainak 

megjutalmaztatásáról. 

Egyetemes felügyelő: A stólák a király mostani 

kormányzata systhemájával sehogy sem egyeznek meg, 

s a király semmit sem óhajt inkább, minthogy a stólák 

végkép eltöröltessenek. A zsinatnak nem kellene ezen ügyet 

nagyon élére állítani, mert a hozandó kánon tekintélye 

végkép megszűnik ellenkező országos intézkedések megrendelésével. 

Prónay Pál hivatkozott a legújabb törvényre, melynek 

erejénél fogva a zsinatnak joga van, egyházi ügyeiben 

intézkedni, de sőt kötelessége, hogy az egyházi életben létező 

hiányokat pótolja. Az egyház méltósága pedig kivánja, 

hogy az egyházi férfiak tisztességes ellátásáról gondoskodjék. 

B a 1 o g h y hasonlón nagyon sürgette ezen ügyet, 

hogy a zsinat alkosson kánont. Sok egyházat ismerek, szólt, 

hol az egyházi férfiak hanyag fizetés miatt, mi nem a nép 

szegénysége folytán történik, nyomorultan tengnek, mi ezen 

hivatal méltóságával épen meg nem egyeztethető. —Hasonló 

módon többen a világiak közül pártolták ezen méltányos 

ügyet. 

Szinovicz püspök : Semmi sem bizonyosabb, mint 

hogy azon törvény, mely az evangélikusokat a kath. papoknak 

fizetendő stóla alul fölmenti, az evangelikus papokat 

a stóla követelésétől el nem tiltja, de sőt fölhatalmazza 

őket, hogy ők szedjék megérdemletten, mit eddig azok, 

minden szolgálat nélkül követeltek. 

Elnök: Mi több, ha a hivány által le vannak az 

egyházak kötve 

Korántsem ! válaszoltak némelyek. A stólák, úgy 

mondának, a hiványokban mint rendes fizetés nem említhetők, 

legfölebb mint mellékes jövedelem. 

Egyetemes felügyelő: Bármikép is volna ezen 

ügy, a zsinatnak tárgya nem lehet, hogy itt törvényt hozzunk, 

melynek nyomán a népre a stólák terhe rovassék ; 

ezen dologról mint ide nem tartozóról, legjobb hallgatni.

Bizzuk azt minden egyház akaratára, cselekedjék legjobb 

belátása szerint. Minden egyháznak megvan azon joga, 

vagy a régi gyakorlatot megtartani, vagy új módot szolgáinak 

eltartására találni és alkotni. — Azonban 

Baloghyezen szónoklattal nem volt megelégedve, 

azt mondván : Mi világiak ministerii nutricii neveztetünk, 

ennél fogva kötelességünk tisztességes ellátásukról gondoskodni, 

s ezen gondoskodásban a stólákra való utalás legkisebb 

akadályt sem gördit. 

Egyetemes felügyelő: A stólákra nézve ki- _ 

mondtam saját nézetemet ; a mi pedig a többi fizetést illeti, 

azon véleményben vagyok, hogy másnak a zsebéből 

senki sem Ígérhet semmit, s mindenki bőkezűségére kell 

bizni. 

Petyko: Ugy van, de abból nem az következik, 

hogy ezen egész ügy függőben hagyassék, de sőt épen nagyon 

is szükséges szabni rendet, hogy a legközelebb alakúit 

egyházak, a mit felsőbb hatóságaik közbejárásával, 

papjaik ellátására Ígértek, azt valósággal, minden hiány 

nélkül adják is meg. 

Ugy látszott, a stoláris kérdés be van fejezve, mind 

a mellett 

Szerdahelyi László, valamint régi és kegyeletes 

szokásból, úgy az országos törvényből a stólák ártatlanságát 

gyönyörűen védte, a többi között mondván : a stólák 

joga az evangelikus egyház honi szabadságával van összekötve, 

a miért is vétek volna azt megszüntetni. 

Yalaszky: Nem csupán stóláról van itt szó, hanem 

általában minden fizetésekről, nevezetesen pedig az új egyházak 

fiókegyházairól, melyek minthogy kezdetben az isteni 

tisztelet tartásáért semmit sem ígértek, most az anyáknak 

semmit sem akarnak fizetni. 

Miután ezekről még hosszabb vita folyt volna, bezárta 

azt az 

elnök, a zsinat közhelyeslésével találkozó ezen véleményével: 

püspöki vagy esperesi látogatás alkalmával, 

az illető egyházak gondnokai a legkomolyabban megintes-

senek, hogy valamint a stóla, úgy a többi évi járulék az egyháziaknak 

a legpontosabban kiszolgáltassák, vagy szükség 

esetén új hiványok eszközöltessenek ki az egyházaknál. 

Hátra volt még az egyházi fegyelemről szóló kánonok 

olvasása, nevezetesen az iskolatanitókról, mesterekről, kántorokról, 

egyházfiakról és éjjeli őrökről, s végtére általában 

a hallgatók kötelességeiről. Sokan szükségtelennek tartották 

ezen kánont: „diligenter sibi caveant nempe 

rectores et ludimagistri ne principia religioni 

su ae et bonis moribus a dv er s ae, in t e r 

concreditam sibi iuventutem, seu aperte 

seu tacite disséminent, verum penes fidelem 

iuventutis instruction em ad regulám 

V. D. et librorum ecclesiae symbolicorum totos 

sese conforment, ac id ipsum occasione 

caepti muneris iureiurando semet obiigent, 

siquidem moderatores evangelicae ecclesiae 

tantummodo integris vitae et doctrinaeviris 

solere concredere qui co mmuniter essent 

n o ti, p r i u s qu am huic muneri a d m o ver en'tu r, 

ne facile pelle sub agnina, haec ovilia, qua 

lupi ing re di pos sin t." 

Midőn a dunántúli kerület ezen kánon megerősítését 

sürgette, 

Podkoniczky fölöslegesnek találta, miután a nagyobb 

iskolák tanitói a konsistoriumnak lesznek alárendelve, 

ezek pedig a tanok tisztaságára kellőleg felügyelhetnek. 

Szepessy: Ezen elv szerint a papok se volnának 

esküvel lekötendők. 

Einök: Nehogy vitatkozás támadjon, kijelentette, 

hogy a tanárokat nem szükséges meghiteltetni, a miért is 

kihagyandó a kánonból, mi valósággal meg is történt. — 

Miután sokan megjegyezték volna, hogy ezen kánon a tanítókról 

nagyon sok roszat tesz föl, egyszerűbben és rövidebben 

volna kifejezendő, mi a jegyzőkre bízatott. 

Olvastattak még a hallgatók kötelességeiről szóló ká-

nok, melyek sok fölöslegest és oda nem tartozót foglalnak 

magukban, meghagyatott a jegyzőségnek, hogy rövidebben 

és értelmesebben tegyék föl a kánonokat. 

Egy kánon megtartása vagy elvetése fölött sem tartott 

oly hosszasan a vita, mint a következő fölött: co nf abulari 

sub cultu divino, aut eo nondum finito,sine 

graviori causa, ex templo egredinon 

licet."— À következő'kánon pedig: „sui quisque, 

nempe auditorum m i nis tr i o p era utitenentur, 

hic scilicet auditor, per alium quemcunque 

licite repudiatur, egyszerűen kihagyatott. 

Itt következik a hivatalos jegyzőkönyv. 

39. Beadatott a küldöttség véleménye, a városi és 

más esperességek rendezéséről, 

Mely tárgy kellőleg megvizsgálva és megvitatva, zsinatilag 

elrendeltetett: hogy Felsőmagyarország bat városa, 

u. m. Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk, Bártfa és Szeben eddigi 

szövetségében maradjon, s egy külön esperességet jövőre 

is alkosson. A 13 város, 7 szepesi bányavárossal, s a 

többi szepesi egyházzal, három különböző dekanátussal, eddigi 

szokás szerint, egy esperességnek legyen alárendelve. 

A többi város pedig valamennyi, a mely az esperességi hatóságot 

elösmeri, vele szövetkezzék, a milyen találtatik : a 

tiszai kerületben Nagy-Bánya; a bányaiban valamennyi; a 

dunáninneniben Trencsén és Szakolcza; a dunántúliban Kőszeg 

a vasmegyei egyházakkal, Győr az ezen nevű megye 

egyházaival; Komárom az ezen nevű és Fehér vármegye 

egyházaival egyesüljenek. A többire akkép intéztetik, hogy 

a nagyobbak, a milyenek Pozsony a négy mosonyi némettel ; 

Modor, Bazin és Szt. György a pozsony megyei egyházakkal 

; Sopron pedig Ruszttal, nem különben Petelsdorfi 

Agendorfi, Megyesi, Volffi és Harkaival espererségi hatóságot 

nyerjenek. Végtére Körmöcz a barsiakkal és esztergomiakkal 

kötessék össze, valamennyinek házi ügyeik rendezé- 

10

sét épségben hagyva, nem különben az esperességi felügyelő 

és esperes választását saját férfiaiból és papjaikból, semmi 

tekintettel a városiakra; végtére épségben hagyva a szavazatokat, 

annyi szavazata lévén minden egyháznak, a hány 

papja van. 

Sztehlo András petrováci és Szimonidesz János orosházi 

lelkészek, a bácsi és békési egyházakat a középponttól 

Pest-békési esperességtől távollétük miatt, utasításuk 

nyomán, a nevezett esperességtől elszakíttatni akarván, igazságos 

kérelmüknek akkép adatott hely, hogy a békési egyházak 

az aradiakkal és bánátiakkal külön esperességet alkossanak 

, a bácsiak pedig a szerémiekkel csatoltassanak össze, s 

ezek végrehajtását a bányai kerület eszközölje. 

40. Azon indítvány folytán, hogy a papok és tanítók 

illő fizettetéséhez megkívántatik, miszerint a stólák megrendeltessenek, 

és az évi fizetések szabályoztassanak, elhatároztatott, 

hogy a püspöki és esperesi látogatások alkalmával 

ezekre kellő gond fordíttassák. 

41. A jegyzőkönyv olvasásakor előkerült az öt házassági 

forum ügye ; miután pedig a helvét hitv. testvérekkel 

közöseknek lenni kellene, ezen részről is csak négy volna 

megtartandó, ő excellentiája az eluök úr e részben ki fogja a 

helvét hitvallás nagyjainak véleményét puhatolni, s azt a 

zsinatnak bejelenteni. 

42. Végtére a fegyelmi kánonok fölülvizsgálatának befejezésével 

ezen ülés is befejeztetett.

Xll-dik ülés, october 9-kén. 

Mind a mellett hogy ezen napra az Ur napja esett, a 

bevégzett isteni tisztelet után, mely ünnepélyénél szláv nyelven 

Szinovicz püspök, magyar nyelven pedig Hrab 

o v s zky püspök szónokolt, a zsinati munkálat folytattatott. 

Az egyházi atyák készen voltak a symbolicus könyvek 

fölötti vitára, s mindenkinek arcából sugárzott a megtámadási 

vágy ; s azonnal a síkra szálltak volna, ha az el - 

nök, a hévét csillapítandó, meg nem hagyja a jegyzőknek , 

az iskolákat érdeklő küldöttségi munkálat olvasását, s a jelenlevőket 

föl nem hívja ennek tárgyalására. Ezen munkát 

el kellett halasztani, miután J u s t h szokott ülőhelyéről föl 

ugorván, egy 28 egyházi és világi férfiú által aláírt nyilatkozatot 

kézbesített az elnöknek azon kérelemmel, hogy az 

fölolsastassék, s a zsinat jegyzőkönyvébe kivált el nem fogadás 

esetére, bevezettessék, melyben kijelentik , hogy az 

egyházi törvényeknél egyedül a szent irást és az ágostai 

hitvallást ösraerik el zsinórmértéknek. 

E nyilatkozatot lásd eredeti szövegben a mellékletek 

között IX. sz. a. 

Ennek fölolvasása után azonnal szólott 

Radvanszky Ferenc : Az evangelikus egyház sym - 

bolikus könyvei általában törvényes tekintélylyel bírnak, 

vagy is, a mi egyre megy, az országos törvények által vannak 

szentesítve, a miért is ezeket megtámadni nem kell és 

nem lehet; állítását megerősítendő, hivatkozott a legújabban 

hozott vallási törvényre, s abból az ötödik tételt fölolvasta^ 

míg ezen szavakat idézte: „librosporrotam 

symbolicos, quam theologicos et ad pietatis 

exercitium spectantes, libere typis excudi 

fa ciánt", türelemmel hallgattatott, de midőn ezen szavakhoz 

ért:„ea tarnen lege,ut null a in religio- 

10*

nem catliolicam, scommata et sarcasmi insera 

ntur", az egész teremben nevetés támadt. 

E In ö k : Az idézett törvény legkevésbbé sem vonatkozik 

a jelenleg szóban lévő tárgyra, különben is a symbolicus 

könyvek tekintélyét senki kétségbe nem vonja és nem 

is vonhatja, s ez idő szerint csak az a kérdés, hogy vájjon 

a többi symbolikus könyv egy osztályú-e az ágostai hitvallással, 

a mely különbségről a törvény hallgat. 

Erre minden oldalról pro és contra megkezdetett a 

harc, s már ingerültségbe volt átmenendő, midőn szóihatásra 

csendet nyert 

egyetemes felügyelő: Az ágostai hitvallás 

Magyarországbani elfogadása után ez az első zsinat, a melyet 

jelenleg üljük, a többi, mely tartatott, néhány superintendentia 

gyűléseinek nevezhető. Ebből világosan folyik, 

hogy egyházunk ünnepélyesen s közmegállapodás nyomán 

ez országban az egyházi kormányzat érdekében semmit el 

nem fogadhatott. Most ha a szükség kivánja, s az idő engedi, 

az első vonalakat megjegyezheti, s határozatokat hozhat. 

Azonban meg kell vallanunk, hogy nem azért jöttünk 

össze, miszerint őseink intézményeit megerősítsük, hanem 

hogy az egyházi ügyekben szükséges rend megállapíttassék. 

Őseink valamint általuk gyakorolt egyházi kormányzat által 

nekünk törvényt nem szabtak ; úgy nem hagyták ránk 

annak szükségét, hogy mi a vallás hitágazatait jelen zsinat 

tekintélyével megerősítsük. Ha jól fogtám föl, ezen zsinat 

a hit cikkeinek békét hagyva, egyedül arra szorítkozik 

egyik része, mit kellene a hivés és tanítás ügyében a kánonok 

közé sorozni, míg a másik része, arra mit nem kellene 

sorozni ? A nézetek különbsége szerint, némelyek egyedül 

az ágostai hitvallást , a szent irás alapján, mások ismét 

ezenkívvül a smalkadi hitcikkelyeket, Luther mindkét kátéját, 

és miről leginkább szóváltás történik, a formula concordiaet 

akarják hitünk szabályáúl és zsinórmértékéül elösmerni. 

Én mintegy fölhíva érzem magamat nyilatkozni, 

hogy a bécsi békekötés után nekünk az egyházi ügyekben 

egyedül az ágostai hitvallásra, mint symbolicus könyvre

kell hivatkoznunk. Nem is tanácsos nekünk ez országban, 

ha statistikáját figyelembe vesszük, az ágostai hitvalláson 

kivül másra, mint symbolicus könyvre, mint egyházi döntvényeinknél 

elégségesre utalnunk, s érvényre juttatását eszközölnünk. 

Idővel vagy nekünk, vagy unokáinknak szemére 

lobbantatnék, hogy több symbolikus könyvet fogadnak el, 

mint azt a törvény engedi. Fölhívom tehát és kérem a tisztelt 

zsinatot, hogy a keresztény békességet föntartva, szeretet 

által egyenlítsük ki a viszályt , s nevezetesen az 

ágostai hitvallásra, a melytől neveztetünk, fektessük a legfőbb 

súlyt. En valóban Isten előtt kérdőre vontam lelkiösmeretemet, 

s meggyőződtem, hogy semmi ártalmast nem 

találtam egyházunkra, akár egyházi, akár polgári szempontból 

vesszük, hogyha kánonainkból a symbolicus könyvek 

névszerinti megnevezése kimarad, s egyedül a szent irás és 

az ágostai hitvallás, melynél fogva ezen országban türetünk, 

s ezen zsinatot a törvény értelmében tartjuk, kánonaink 

alapjáúl tétetik. 

Meghatotta ezen beszéd az egyházi atyákat, s ismételten 

, Vívat!" kiáltatott. 

Már is a kánonok egyedüli alapjául elfogadtatott az 

ágostai vallás, de a néma csend, mely bekövetkezett, erő 

gyűjtésre lett fölhasználva. 

Okolicsány reszkető hanggal kezdett beszélni, de 

a nagy zajban kénytelen volt elhallgataí. Ezen pillanatban 

t. i. mindenki beszélt , a szót szó miatt megérteni nem 

lehetett, annyira hogy utoljára senki nem szónokolhatott, 

fölhasználta ezt a megnevezett, s ekkép kezdte beszédét : nem 

csupán maga, de több ezer nevében szól, mint Nógrád a 

legnagyobb esperesség küldöttje. Hivatkozva az egyetemes 

felügyelő szavaira, az ágostai hitvallás történetét, valamint 

honunkban, úgy Németországban, előadta, mondván : különböző 

van, mert Melanchthon, Luther tudta és híre nélkül, 

saj át akaratából és tekintélyéből írt egyet, meghamisítva 

az eredetit, de az Isten különös gondviselése következtében 

megmaradt a meg nem csonkított eredeti, s ez 

hozzánk is eljutott. Hazánkban is sok viszontagságon ment

át, különösen azon időben, midőn a reformátusokkal viták 

keletkeztek, de az igazi lutheránusoknál soha sem veszített 

érvényéből. Ugyan ezt kell tartanunk a többi symbolikus 

könyvekről is, melyek az idők mostohasága miatt sok vi 

szontagságon mentek keresztül, de nekünk utódoknak, valamint 

őseinket, ugy azokat nem szabad kisebbítenünk vagy 

elvetnünk. Hogy a hazai törvényekben, nevezetesen a bécsi 

békekötésben egyedül az ágostai hitvallás említtetik, ez a 

compendiosus beszédmódnak tulajdonitható, mely alatt valamennyi 

symbolicus könyvet kell érteni. De ha, most a 

nemzeti zsinaton a symbolicus könyvek tekintélye kétségbe 

vonatnék, ez az ágostai hitvallás eredeti notiójának meg nem 

felelne, a miért minden symbolikus könyvek, a mint a formula 

concordiaeben előszámláltatnak, valamint az eskümintákban, 

úgy a zsinatnak bármi néven nevezendő és hozandó 

határozataiban megemlitendők. Egyedül így és nem 

máskép, nyugodhatik meg minden, vallását tisztán és igazán 

szerető lelkiösmerete, hogy a Jézus Krisztus aklába 

nem nyittatik ajtó az eretnekségnek. 

Ezen tiszteletreméltó aggastyán, midőn hosszasabban 

beszélt volna még naturalismusról, deismusról, socinianismusról 

s más hasonnemű némethoni eretnekségekről, s a 

zsinatot a legmegindítottabban kérte volna, hogy a szakadásoktól 

őrizkedjék, s a symbolicus könyvek vitájától elállva, 

tegye teendőit, keserves sirás között végezte be beszédjét. 

Hasonló buzgalommal, de nagyobb könnyűséggel 

beszélt 

Dr. G lo si us a symbolicus könyvek tekintélyéről, 

nevezetesen a formula concordiae , mint eredeti symbolicus 

könyv jellegeit előszámlálta, s hogy ezen könyvet azon 

kor szerint, a melyben íratott, kell megítélni, a miért is 

azon kifejezések, a melyek jelenkorunkkal meg nem egyezni 

látszanak, nem a dolog érdemére, de a beszédmódra alkalmazandók. 

Nagy fájdalommal veszi, hogy a benyújtott nyilatkozatban 

ama könyvből ezen kitételek : cauda draconis, 

lucifugae, nebulones, idololatrae, kitüntetnek, s nem más

okból hozatnak föl, mint hogy ezen ártatlan könyv ellen 

az által is gyűlöletet gerjeszszenek, vagy ha lehetséges, a 

symbolicus könyvek sorából kiküszöböljék. Sokat beszélt 

orthodoxiáról, s annak ellentétéről, socianismusról, naturalismusról 

és indiferentismusról, sokaknak unalmassá vált, a 

miért beszédjében meg akarták szakasztani ; miután azonban 

a dunántúliak meghallgattatását kérték és kiváDták, 

ekkép végezte beszédjét: hogy egyházunkban az evangelikus 

szent tanok megtartassanak, egyedüli mód, ha a papok 

a szent irás és a formula concordiaeben megnevezett 

symbolicus könyvek nyomán szívbó'l tanítnak. Ha valamelyik 

pap a szószéken mint socinianus vagy naturalista szónokol, 

a papi rendbö'l kizárattassék. Ha ez meg nem tartatik, 

nem lehet megakadályoztatni, hogy evangelikus vallásunkba 

eretnekség be ne lopózzék. 

Prónay Pál a jövendölést erősitve fölkiáltott: maholnap 

egyházainkba, ha előlegesen nem gátoltatik, papjaink 

által eretnekségek vonatnak be. 

Végtére G lo sius, tekintettel a fölolvasott nyilatkozatra, 

kérte a zsinatot, hogy az utókor kedvéért beszédje 

a jegyzőkönyvbe fölvétessék. 

Az elnök ezt szükségtelennek találta, de 

Pongrácz Boldizsár: Ha a felolvasott nyilatkozat 

a jegyzőkönyvbe fölvétetik, kell hogy ez is fölvétessék. 

Elnök: Egyiket sem szükséges a jegyzőkönyvbe 

beiktatni. 

Institorisz: Ezen, a symbolicus könyveket érdeklő 

vita bármi módon idéztetett is elő, minket egyházi 

férfiakat illet leginkább. Nem akarja fölhozni, hogy ezen 

tárgy ide nem tartozik, valamint azt is hállgatással mellőzi, 

hogy ama nyilatkozat aláirói egészen nyert utasításuk 

ellen cselekszenek ; de ezt el nem hallgathatja, hogy ezzel 

a naturalismusnak tárt kaput nyitnak. A benyújtott iratnak 

bizonyosan nem az a célja, hogy a többi symbolicus könyvek 

gyöngitésével, az ágostai hitvallás tekintélye öregbítessék, 

valaminthogy ezen symbolicus könyvek erősebb ki-

fejezéseik nem oka a nyilatkoznak, mert hiszen az ágostai 

hitvallásban is hasonlók follelhetők, de még a helvét hitvallású 

testvérekkel célba vett egyesülés sem oka. A mi symbolikus 

könyveink korántsem akadályozzák annyira az uniót, 

mint épen a helvét hitvallás hitcikkelye de absolutoarb 

i t r i o. Ha tehát a helvét hitvallás tekintélyének épségben 

megtartása mellett megtörténhetik az unió, miért ne a mi 

résziinkró'l is ? ha Őszinte az unió iránti óhajtás, el kell a 

botránykövet távolitani, mit mind addig nem lehet, mig a 

helvét hitvallás tekintélye fönnáll. Részéről nyilvánítja az 

egy élő Isten nevében, ha egy maga marad is, hogy soha 

abba bele nem egyezik, miszerint ezen zsinatból a symbolicus 

könyvek kiküszöböltessenek. 

Ki akarja az Istenért kiküszöbölni? hangzott a teremben. 

Szerdahlyi nagy tűzzel ekkép szólt: Soha, soha 

sem voltunk ide azért küldve, hogy a szilárd alapon emelt 

ősi épületet leromboljuk, s a leromboltat átalakítsuk, megújítsuk 

s újat építsünk ; soha, soha meg nem álmodtam volna, 

hogy mi Solonok Protheusokká és Vertumnosokká váljunk, 

ma tépjük azt össze, mit tegnap megállapítottunk; 

soha soha nem fogom párthiveimmel megengedni, hogy a 

symbolicus könyvek s azok emiitői az előirt esküből kitö- 

\ Töltessenek, s mielőtt újaim ilyen csonkított zsinati munkálatot 

aláírnák, inkább levágatnám őket. De sőt haljak meg 

inkább azonnal, mint az én beleegyezésemmel változtassák 

valami a symbolicus könyvekben. Mondják meg az antisymbolisták, 

elődeink, kik a régi szokás szerint tették 

a hitet, s a symbolicus könyvek tekintélyét sértetlenül hagyták, 

üdvözültek-e? mit miután senki sem tagadhat, maradjon 

meg a régi kegyeletes szokás. 0 excellentiája a királyi 

biztos jó ösvényen haladva, örök emlékére ezen vitát két 

izben bölcsen eltávolította, ő excellentiája pedig a mi elnökünk, 

mint jó theoretikus és praktikus lutheránus theologus, 

soha többé föl nem élesztendőt örök időkre kiegyenlítette. 

A Jézus Krisztus sebeire kérem a zsinatot, maradjon ezen 

vita örökre eltemetve, s a zsinati aktákban ne legyen róla szó.

Okolicsány testével és hangjával kifejezve a legnagyobb 

buzgóságot, szónokolt azok ellen, kik az esküből 

és egyáltalában a zsinati munkálatokból a symbolicus könyveket 

és a formulám concordiaet kihagyatni akarnák, s az 

fájt neki leginkább, hogy ezen nyilatkozatban, mint hitte, 

a boldog emlékezetű Dr. Luther emléke is megsértetett. 

Nem úgy van ! hangzott több oldalról, alapnélkiili az 

állítás, miról meggyőződhetni, ha az irat nagyobb figyelemmel 

elolvastatik. Ilyen közbeszólások után a szóló akadályoztatva 

volt beszédében; de Karasz ésPerlaky anyanyelvükön 

tett kiáltások után halljuk, halljuk, a szóihatás 

tere megnyilt. 

Ennek folytán, szokott módon a symbolicus könyvekben 

foglalt tanoknak isteni ihletet tulajdonított; a formula 

concordiae-nek stylusát mentette, s állította hogy ezen 

könyvet tekintélyes ágostai hitvallású protestáns rendek 

írták és aláírták, s nem volna szabad e zsinaton Erys almájának 

tekinteni. 

Miután ezekre hasonlón sok válaszoltatott, kérdés 

támadt, milyen esküminta használtatott és használtatik jelenleg 

a papok és püspökök meghiteltetésénél ? Ezen kérdésre 

mindkét fél saját érdekében adott feleletet, mibó'l 

nagy vita támadt. 

A dunántúli püspök Hrabovszky egészen elhallgatott, 

t. i. az Ő fia volt a dunantúliak közül az egyetlen, 

ki a nyilatkozatot aláirta, ez cédula által tudósította P o lik 

a rp u s t, hogy dunántúli eskümintában egyedül szent irás 

és ágostai hitvallás említtetik, és a többi symbolicus könyvekről 

és formula concordiae-ról szó sincs, ezt hogy édes 

atyja napfényre hozni nem akarja, ő meg édesatyja kedve 

ellen nem teheti. De megtette egy harmadik, t. i. B alo g h y 

jegyző fölolvasta a dunánfcali papok esküformáját magyar 

nyelven. Ennek magyarázata új vitára adott alkálmat, de 

nem lehetett belőle mást kihozni, mint hogy a dunántúli 

papok a szent irásra és ágostai hitvallásra eskettetnek. Bebizonyította 

ezt az esperesek esküformája is, melyet Hra-

ovszky György a kerületi rituáléból hitelesen kiirva, titkon 

a jegyzőnek juttatott, s ez azt fölolvasta. 

Most már mindenki meggyőződött, hogy ezen kerületben 

pro norma credendorum et docendorum egyedül szent 

irás és ágostai hitvallás iratik elő. Ezek ellenében állíttatott, 

hogy a többi kerületben a zsolnai zsinat meghagyása 

következtében, az esküben a formula concordiae is benfoglaltatik, 

de a fiatalabb papok állították, hogy ők C s e rny 

ans z k y János püspök által fölszenteltetve, csak szent 

irásra és ágostai hitvallásra köteleztettek le. Ezen a használtatni 

szokott esküforma fölötti vitából más kérdés hozatott 

szőnyegre : vájjon a reformatio utáni korszakban, Magyarországban, 

egyedül az ágostai hitvallás, vagy a többi symbolicus 

könyvek is tartattak symbolicusoknak? Miről, midőn 

mind két részről sok volt fölhozva, és már majdnem bebizonyítva, 

hogy elődeink az ágostai hitvalláson kivül más 

symbolicus könyvre nem hivatkoztak, 

Valaszky ez utóbbi állítást az egyház történelmi 

igazsággal meg nem egyezőnek állította, valamint azt is, 

hogy mikép a többi symbolikus könyvek, ügy a formula concordiae 

a symbolicus könyvek közé soroztattak. Ezen állítását 

az ellenfél tagadása dacára, többi példával bizonyította, 

utoljára kijelentette, hogy ezen tárgy nem is tartozhatik a 

jelen zsinat vitatárgyai közé : m i, úgymond, utasítássalvagyunk 

ellátva, melytől eltérnünk semmi 

szin alatt sem lehet, s bármi történjék, 

mi 1 e vagy un k kötelezve a symbolicus könyvek 

tekintélyét vé deni. Mire nézve fölolvasta az ide 

vonatkozó utastást, s ezzel olajat öntött a tűzre. 

Schvandtner hasonló módon nyilatkozott, s a védelmezést 

papi becsületéhez kötötte. 

Pongrácz Boldizsár és többen ily értelemben nyilatkoztak. 

E közben egy és ugyanazon időben Szinovicz 

püspök, P et y ko, Szerdahelyi, Balo ghy, S ztrak a 

és Perlaky stentori hangon kezdtek beszélni, ugy hogy 

kellemetlen zaj támadt.

Elnök figyelmeztette a zsinatot a II-dik ülésben hozott 

szabályra, melynél fogva egymást a beszédben zavarni nem 

szabad, végtére ő maga a következőleg szólt : ő nem érti a 

bölcsességnek és okosságnak azon szabályát, ennyire magát 

az utasításokhoz kötni, hogy még akkor sem térhetnének el 

azoktól, midó'n azt a közjó és egyetértés követeli. Az utasítások 

szerzői az itten tárgyalandó ügyeket eló'legesen nem tudhatták, 

s a közmegegyezést a zsinatban hozandó kánonok 

körül föl kellett tenniök, s miután utasításaik változtattiatatlanok, 

csak nem hitték, hogy ó'k fognak az egész evangelikus 

testületnek kánonokat szabni. 

Az elnök ezen nyilatkozata tetszésben részesült, több 

>ldalról mondattak észrevételek : Meg nem változtatható 

itasitás nem volna más, mint positiv törvény, s ha ilyennel 

rannak a küldöttek ellátva, fölösleges a kölcsönös tanácscozmány, 

annyival inkább, mert ezek t. i. az utasítások, elérő 

nézetek és vélemények következtében elágazók, s így 

lemmiben sem volna az egyetértés eszközölhető. 

K á t h nem látja szükségesnek, hogy a svmbolikus 

:önyvek mindenütt külön említessenek, s nem lát benne 

íövetkezetességet, hogy azok meg nem említéséből, a melőzést 

vagy megvetést lehetne kihozni, s elegendőnek látja 

iz ágostai hitvallást megnevezni. 

Pongrácz Boldizsár: „Itt az eskümintáról van sző, 

i az mondandó ki a zsinat által: elég-e abban az ágostai 

útvallást betenni, vagy a többi symbolicus könyvek is emítendők 

? 

Petyko: Minden bizonynyal, s kölönösen a formula 

ioncordiae, mely nemcsak a symbolicus könyveket elősoolja, 

és a tiszta tanokat magában foglalja, de a módot is 

;özli, mikép tartandók és tanitandók magok valóságában. 

Elnök: De mikép fogjuk megmenteni azon scandaosus 

kitételeket, melyek ezen könyvben találhatók? hogyan 

egítsünk ezen ? föntartva ezen könyv tekintélyét, szabad-e 

.zokat onnan kiküszöbölni ? nem lesz-e a zsinatnak terhesebb 

z utóbbit tenni, mint érintetlenül hagyva, s tekintélyét

nem bolygatva, határozataiból végkép kihagyni? Llobben 

beszédjét folytatva 

P et y ko : Valamint vestis non facit monachum, ugj 

a könyvet nem a stylus, hanem a benne lévő tárgy tesz 

becsessé, akkép kell a formula concordiaet is megitélni 

nem a stylusról, de tartalmáról, a scandalosus kitételek,min 

a kornak jellege, nem tartoznak hozzánk, de az tídvözitő tai 

veleje. A tovább beszélő Petykónak útjába álltak a vitatkozn 

vágyók. 

Császár olvasni kezdte az általa föltett nyilatkozatot 

miért kívánják az eskümintában egyedül az ágostai hitval 

lást említeni, de a nagy zaj miatt nem juthatott célhoz. — 

TJjra fogott az olvasáshoz, ebben 

P e r 1 a ky zavarta meg, kiáltván: Ezen speciali 

tás ok semmi fontossággal sem bírnak. 

J u s t h rendre utasította, mire az elnök is kiáltott 

halljuk, halljuk ! 

Végtére csakugyan olvashatott, de a dunántúliak ki 

tartó türelmetlenséggel, folytonosan tett megjegyzéseiké 

zavarták. Szerencsésen végig olvasva, párthívei által éljen 

nel tiszteltetett meg. *) 

*) A nyilatkozat ek kép szólt: „Inclita .ao Venerabilis S3 

node! Neque formula concordiae, neque libri symbolici, praeter aus 

conf. inseri possunt formuláé juramenti, quia 

1. Ita confessio recepta est, 1 » quae Carolo V. exhibita lui 

quam si sequioribus theolo gor um placitis oneraverimus, moneni 

quoque cardinale Pazmany receptionis beneficio exuimur. Neque et< 

nim concordistae, neque smalcaldistae, neque epitomistae, neqi 

apologistae recepti unquam leguntur. 

2. Formula inprimis concordiae, per ecclesiam evangelicai 

suo modo nunquam recepta est, sed neque recipi potuit. Nam : 

a) plena est sarcasmis fulminibus atque spiritu intolerantia 

spiritui evangelii religionisque evangelicae adversa, porro : 

b) répugnât finibus sociefatis civilis. Dum enim illos qi 

contrarias tenent sententias damnat, odiis una et scissionibus, atqï 

ade turbationi tranquillitatis publicae semina serit. Et quia

Mind a mellett, hogy mint fölebb láttuk, be lett bionyitva, 

miszerint a dnnántúli éskümintában egyedül a 

zent irás és az ágostai hitvallás van említve, 

Mat ko vies sürgette a bevett szokást megtartatni, 

bizonyította, hogy dunántúl a s-ymbolicus könyvek megrtására 

eskettettek és eskettetnek a papok. Ennek elleébe 

Pongrácz fölolvasta a dunántúli eskümintát, s igy 

lem lehetett eltagadni. De azért az előbbi fölhívta a többi 

;erületeket, milyen esküminta használtatik náluk ? Ezen kér- 

Lés egészen fölösleges volt, miután ki volt már jelentve, 

LOgy itt-ott a zsolnai használtatik. Folytatólag következőeg 

nyilatkozott: ő szíves örömest elfogadja a jobbat, s minen 

üdvös határozathoz csatolja szavazatát, mind a mellett 

íem tudja belátni, hogy a zsinat miért akarja az esküminiából 

a formula concordiae-t kihagyni. A mi zsinatunk nem 

erjeszkedhetik tovább az egész birodalom capitulatioj ánál, 

nely eszközöltetett II. Lipót császárrá lett megválasztása 

ilkalmával, melynek erejével a symbolicus könyvek tekintélye 

megállapíttatik. 

S ch w a r t n er tanár : Ezen symbolicus könyvek megerősítése 

annyiba veendő, hogy ezekkel meg nem egyező irat 

nem türetik. 

c) fidem (religionem), nontam persvadet quam imperat, imerium 

una in conscientias exercet et vult, ut homo sobrius ratiois, 

imaginis illius Dei usu, se abdicet et quae credere nequit, creiere 

quia imperatur, debeat. Accedit 

d) facto adoptationis formuláé praesertim hujus, nos nnioi 

e m, quam omnis bonus optât, eo facto impossibilem reddituros. 

üti namque nullum esse potest inter luoem atque tenebras consortium, 

ita neque nobis unio cum illis, quos formula hac atque artiïulis 

smalcaldicis damuatum imus. Inclita ac venerabilis Synode I 

Fundamentum fidei nostrae est seriptura sacra per aug. conf. declaata. 

Caetera sunt explicationes. Cur onerabimus itaque libéras 

onscientias pluribus credendorum prineipiis ? prineipiis metaphyäicis 

charitati adversis, ci vili societati noxiis, spiritui ehr istianismi 

inimicis et perpetua dogmatioa forte et civilia bella post se tractu-

Matkovics: A tanár úr az iskolai ügyek kedvéért 

van kiküldve, más tárgyban ne nyilvánítsa véleményét. A 

tanár bocsánatot kérve, a szóló folytatta : én azon véleményhez, 

mely az eskümintában egyedül az ágostai hitvallást 

kivánja betétetni, lelkiismeretem sugalata nyomán, semmi 

szín alatt sem járulhatok, s erősen meg vagyok győződve, 

hogy a formula concordiae és a benne megnevezett 

könyvek symbolicusoknak tartandók, annyival inkább, mert 

ezen könyvek követendő vallásunk legkitűnőbb bizonyítékai, 

s nélkülözhetlen eszközök a tiszta tan megőrzésére, melyek 

nélkül egyházunk, kivált e jelen bölcsészeti korban, igen 

könnyen tévelygések és sekták örvényébe sodortatnék. 

Jl. Prónay Gábor: A zsinat egyetlen egy tagjának 

sem volt, még gondolatában sem, szándéka, a viszálkodás 

tárgyává lett symbolicus könyvek egyetlen pontját is megtámadni, 

s a bennök foglalt józan tanokat kétségbe vonni ; 

mind a mellett tagadhatatlan igazság, hogy a mi hitvallásunk 

tudománya soha sem igényelt olynemü védelmezőket, 

(apologetis), s most sem igényel, s elégséges a szent Írásra 

és az ág. hitvallásra hivatkozni. 

Okolicsány és Sztraka egyszerre kezdvén be- 

ris ? cur onerabimus animas ministerii, ut pro symbolo habeat, 

quod non credit et credat,*quod non potest ? Cur adigemus illum ut 

propria conscientia abjurata, alienam pro vitae salutisqus normám 

adoptare debeat, exque praecone pacis tuba fiat certaminum ? cur 

principiis intolerantibus, nostris factis commitemus ne toleremus 

alios, qui nuper tolerari admodum cupiebamus, cupimusque ? Ergo 

ne sinemus ut ministerium nostrum in verba alipua theologorum ju - 

raturum, juret una in scomata in perennem dissensionem et inimicitias 

legibus Christi humanitatis, moralitatis atque societatis damnatas ? 

Sufficiat nobis pro credendorum norma verbum Dei, quod in aeternum 

manet, sufficiat missis spinosis problematicisque variorum variis 

explicationibus, Augustana, verbum hoc Dei declarans, confessio. 

Ita non egrediemur synodales limites, neque receptionis leges, 

ita non disrumpemus charitatis christiauae vinculum, judiciumque 

quod Dei est Deo salvum relinquemus, ita honorabilius reddemus 

quod vivimus apud posteritalem seculum."—Megjelent ez az 1792-ki 

Magyar Kurir 12-ik számában.

szelni, az első ez utóbbit e következő szavakkal támadta 

meg: hallgasson! különben a támadó eretnekségek 

szerzője leend. — Óvást teszek ez ellen 

! felelt ez utóbbi. 

Ezen óvást helyeselte különösen B a 1 o g h y, mondván 

: ilynemű ellenvetések a vitatkozás eredménye eszközléséhez 

épen nem tartoznak. Hibáját Okolicsányi hallgatással 

tette jóvá. 

S z t r a k a : „Memorabilia aug. conf. in regno hun - 

gariae" cimű könyvből idézett helyeket, melyekkel bizonyította, 

hogy kegyes őseink egyedül az augustánát tartották 

symbolicus könyvnek, hozzá adván : ezen könyvnek, mely 

tekintélyes iratokból van összeírva s tekintélyes férfiak által 

van szentesítve, a zsinat is adhat hitelt. 

Ezekután Matkovicsot és Okolicsányt czáfolva azt állította, 

hogy az evangelikus hittan, formula concordiae és a 

többi symbolicus könyvek nélkül megtartható, megőrizhető 

és tanítható tisztaságban, a mennyiben elégséges forrás a 

szent irás , s nem szükséges, hogy e mellé, mintegy segélyül, 

emberi tekintélyű könyvek állitassanak. Minthogy pedig 

Okolicsány által eretnekséggel vádoltatott, hivatkozott 

magára az elnökre mint tanúra, kinek jelenlétében Ácsán, 

számos éveken át, a szent irás és ágostai hitvallás nyomán 

a népet oktatta, s ugyan azon módon a jelenleg is rá bizott 

bakabányai egyházban oktatja. S bármily megtámadásokkal 

illettetik is, a jó ügyben bízva, nem vonakodik kimondani : 

hogy a symbolicus könyveket szaporítani nem szükséges, s 

a megkívántató célnak megfelel az egy ágostai hitvallás. — 

Ez után a vitatkozási akaratnak úgy látszott, gátat tenni 

nem lehetett. 

Szinovicz püspök az ellentétben állókat egyesíteni 

akarván, mondá : Ha a zsinat ily jelentékeny két pártra szakad, 

oda jut, hogy határozata érvénytelen lesz, s nyilvános 

botránynyal eloszlik, mielőtt teendőit bevégezte volna; különben 

is ezen szerencsétlen vitatkozás, mely a túlbuzgók 

által idéztetett elő, nem is tartozik közvetlenül a zsinat 

teendői közé miután még igen sok tárgyalni való van, s

az egyházi atyáknak lakó helyeikre menni kell ; bizzuk az 

ész által meg nem oldható kérdést az időre, hát ha ez megoldja. 

Ez okoknál fogva a zsinat előtt a legforróbban könyörög, 

álljon el a symbolicus könyvek fölötti vitától. Áthatva 

ezen beszéd által a dunántúli kerület, hasonlón sürgette 

a vita befejezését. 

T or kos püspök, a ki ugyan a VII-ik ülésben kijelentette, 

hogy a formula concordiae, szigorúan véve, nem tartozik 

a symbolicus könyvek közé, most azonban megemlékezvén 

a tett esküjére, tekintélyét védeni tartozik, nehogy 

esküszegést kövessen el. Ennélfogva lelkiismeretének megnyugtatására 

is, kivánja hogy az eskümintába betétessék. 

Elnök: Jelöltessék meg a mód, miként lehet az 

eskümintába úgy betenni, hogy az által az egész zsinat 

meg legyen nyugtatva. 

Institorisz hivatkozva Sztraka szavaira, megjegyezte: 

Ezen férfiú fölszenteltetése alkalmával tett Ígéretéről 

megfeledkezett. Pohl püspök által lett fölszentelve, s 

akkor a symbolicus könyvekre kellett hitet letennie, s ezeket 

most megtagadva, nyilvános esküszegővé 

lett. 

Visszatetszést szült ezen nyilatkozat mind azoknál, 

kik azt nagyon marónak találták, s nem alkalmatosnak a 

kedélyek lecsendesitésére. 

B. Prónay Gábor: Ez személyes sértés, mely a hazai 

törvényekkel is ellenkezik, s a milyennek ezen ülésekről 

távol maradni kellene. 

Ezen két theologus ennek következtében az egész ülés 

alatt hallgatott. 

Prónay Pál látva, hogy e két párt ki nem egyeztethető, 

szavazat által kivánta az ügyet eldöntetni. Többször 

ismételve kiáltott : a szavazatok beadandók ! vigyázzunk, 

hogy ezen viszály következtében a vallás szabadságát 

el ne veszítsük! Többen fölolvasták javaslatukat, eskümintát 

magukban foglalót, de ez mind meg annyi új vitára 

szolgáltatott alkalmat. 

Szinovicz püspök: Tétessék le a hit szent irásra,

ágostai hitvallásra és symbolicus könyvekre, formula concordiae 

kihagyásával. 

Matkovics ajánlotta: „Scripturam sacram, aug. 

conf. communesque huic aug. conf.addictorum libros" 

betétetni az eskümintába. 

Egyetemes felügyelő nagyon kétértelműnek 

találta azon szót communes, s a zsinat ha őszintén 

akar eljárni, világosan beszéljen. Ha ezen szó az egész 

evaDgelikus testület, s igy mind a két hitfelekezet symbolicus 

könyvére vonatkozik, úgy szívesen aláirja, ha nem 

vonatkozik, akkor mondjuk ki inkább „confessio fidei penes 

quam in regnum hungariae recepti sumus." Alig végezte 

be szavait,már is Pongrácz Boldizsár, Szerdahelyi, 

Gl o s i u s és mások, a régi zsolnai zsinat által 

megszabott esküminta megtartását sürgették. 

Pongrácz Boldizsár, a felügyelő szavait cáfolni 

akarván, szólt : Ha az ágostai hitvallásban minden symbolicus 

könyvek benfoglalva lenni mondatnak, nem látja át 

az okot, miért nem volnának az eskümintában megemlíthetők. 

Egyetemes felügyelő: Épen azért nagyon célszerűen 

kihagyhatók, hogy valamennyinek a lelke meg legyen 

nyugtatva, miután az általános fogalomba bezáratnak. 

K a r a s z a régi eskümintát megtartatni kívánta, de 

szóhoz nem juthatott. 

Szepessy:már több izben be lett bizonyitva, hogy 

dunántúl csak a szent irásra és az ágostai hitvallásra teszik 

le a hitet, s tisztelendőséged is igy esküdött, valamint 

magam is. 

Karasz ezen nyilvánítást nagyon zokon vette, s 

ezt uj vitára vetett üszőknek tekintette. 

Minden oldalról kiáltottak feléje : Nem szükséges, 

hogy Karasz tisztelendő elálljon a régi esküminta követelésétől, 

s újat sürgessen. Maradjon az, a mely szerint ő tette 

le a hitet. — A nagy zaj között 

o

Glosius kéne a zsinatot, hogy a régi esküminta 

elfogadásával valahára véget vessen a vitatkozásnak. 

E gyetemes felügy elő: A symbolicus könyvek 

nem igényelnek ily védelmet, a milyen nyilvánult, mert 

nincs a zsinat tagjai között egy is, ki tekintélyüket megtámadná; 

de az kétségtelen, hogy a mint időről időre kinyomatnak, 

úgy a hazai törvény értelmében mindannyiszor módosíttatnak, 

értve a stylus tisztaságát, a miért is fölöslegesnek 

tartja, hogy azokban mielőtt kinyomatnak, ezen mó- 

I dositás megtétetnék. Ez okból elégséges az ágostai hit- 

I vallás, mely különben is magában foglalja a többinek lényeges 

tanokbani tartalmát. 

Ezen nyilatkozat dacára a symbolicus könyvek tekintélyének 

védői, a vallásos buzgalom mellett, nem birták 

indulataikat fékezni, s az ellenfélt erősebb kifakadásokkal 

támadták meg. A miért is 

Baloghy: Desperatus ügynek kell annak lenni, a 

melyet ilyen indulattal kell védeni. 

Okot szolgáltatott erre Perlaky, ki midőn Petyko a 

formula concordiae mellett szónokolt, kissé illetlen módon 

helyeselte a mondottakat. 

Az elnök erélyes hangon intette azon küldötteket, 

kik utasitásukhoz makacsúl ragaszkodtak : vennék lelkeikre 

az ügy fontosságát, s győződjenek meg arról, hogy e zsinat 

nem azért ült össze, hogy annak végzései az annyira 

elágazó utasításoktól föltételeztessenek, de azért, hogy az 

egyház üdve fölött, meghallgatva egymás véleményét, tanácskozzanak. 

Az utasítások nem más , mint a küldők 

pium desideriuma, s ha ezek jelen volnának, a közügy 

javáért szíves örömest lemondanának róluk, s nem ragaszkodnának 

azokhoz, mint a viszályok forrásaihoz. 

Eadvánszky Ferencz: ő a neki adott utasítástól 

semmi szin alatt el nem tér. Midőn mondatott neki, 

hogy az ilyen utasitásokhozi makacs ragaszkodás ellenkezik 

a józan észszel, nagyon vastagon kezdett felelni, mit 

azonban

Pongrácz Boldizsár, szóhoz jutván, megakadályozott, 

mondván: nagyon szükséges a symbolicus könyvek 

kinyomatása, mert annyira nehezen kaphatók, hogy magok 

a papok is alig birják megszerezni. Semmi sem kívánatosabb 

pedig annál, mint hogy ez alkalommal, mido'n kinyomatnak, 

a bennök foglalt gúnyos kitételektől és sértő kifejezésektől 

megtisztíttassanak. 

Ezen eltérést a küzdő szintéren levők kipihenésre 

használták, hogy annál nagyobb hévvel fogjanak a szóharchoz. 

A királyi biztos, nem mint bíró, de mint tanú 

figyelmeztette a zsinatot, hogy több óra mult, a mióta az 

esküminta fölött tart a vita, s a vitatkozó felek még sem 

bírtak közmegegyezéshez jutni. Miután pedig ezen vitatkozás 

dogmaticusnak lenni látszik, mi a zsinatnak tárgya nem 

lehet, ő úgy hiszi legcélszerűbb, ha ezen kérdés elejtetik, 

s más esküminta készítése nem hozatik javaslatba, s a kánonokból 

ezen pontok kihagyatván, mindenütt meghagyatnak 

a szokásos régi esküformák. 

Minden oldalrólhsngzott: éljen ő excellentiája! ezen 

javaslat a zsinat által elfogadtatott, de azzal a vita nem 

lett befejezve. 

Hosszasb vitatkozások után az egyetemes felügyelő 

azon kérdést tette: mit tegyünk az egyetemes 

konsistorium irányában, ha a régi esküminta megmarad? 

kell hogy a zsinat ezen uj hatóság számára készítsen eskümintát, 

mert e részben nem hivatkozhatunk a gyakorlatra ; 

ezennel őszintén nyilvánítja, hogy meggyőződése ellen soha 

nem tesz le hitet, és ha ennek meg kellene lenni, előre kijelenti, 

ő olyan tisztséget soha el nem fogad, s róla örökre 

lemond. 

Hasonló módon nyilatkoztak többen. 

B. Pr ónay Gábor: azt tartja jövőre nézve legigazságosabbnak, 

ha ezen kérdés függőben hagyatik, az egyetemes 

konsistoriumra nézve pedig kimondatik, hogy tagjai 

egyedül a szent irásra és az ágostai hitvallásra tegyék le 

az esküt. — Sokan tetszéssel fogadták szavait, de 

ír

Pongrácz Boldizsár: Állapodjunk meg a királyi 

biztos nézetében, s maradjon meg a szokásos gyakorlat. 

Végtére 

elnök, miután úgy látszik, hogy a két vélemény 

egyenlő számú párthívekkel bír, őt illető döntő szavazatánal 

ezen vitát ekkép fejezi be: hogy a püspökök és 

a papi hivatalra fö 1 avatandók, valamint az 

egyházi rendből leendő ko n si st o ri a 1 i s ták, 

saját supe ri n t e nde n tiá jukb an szokásos esküminta 

szerint tegyék le a hitet, a világiak 

pedig b. Prónay Gábor inditv ánya szerint a 

szent irásra és ágostai hitvallásra, melynek 

értelme szerint vallásunk Magyarországban 

e 1 foga dtatott. 

Ezen végzés második része ellen R a dvanszk y Ferenc, 

Pongrácz Boldizsár és G 1 o s i u s élesen kikeltek, 

az utolsó soha és semmi ürügy alatt elkövetendő hamis esküről 

beszélt, valamint módokról, miként lehet azt megakadályozni. 

Mások az egész ügyet az időre bízni kívánták, mely 

mindeneket meggyógyít. 

Elnök: Tetszik-e a kimondott végzés? a zsinat nagyobb 

része igennel válaszolt. 

B. Prónay Gábor: tekintettel a formula concordiae-ben 

előforduló botrányos kitételekre, kérte a zsinatot, 

hagyatnék ki a symbolicus könyvek sorából, s valamint a 

világiak, úgy az egyháziak eskümintájában, egyedül az 

ágostai hitvallás említessék. Veszedelmes, úgy mond, olyan 

könyvekre esküdni, melyek tele vannak gúnynyal, s könynyen 

megesik, hogy ez által maga a vallás pellengére 

tétetik. 

Ezen megjegyzés nehezére esett a formula concordiaet 

védelmező pártnak, s névszerint 

Karasz: A tridenti zsinat is használt kemény és 

botrányos kitételeket. — Erre válaszolt 

elnök: a következtetés nem áll, egyúttal figyelmez-

tette a zsinatot, gondoskodjék módokról, hogy ezen botrányos 

kitételek egyházunkra árnyat ne hozzanak. Újra mindkét 

részről sok mondatott. 

B. P r ón a y Gábor tanácsolta, hogy minden a mi az 

ágostai hitvallással, akár lényegben, akár szavakban, nem 

egyezik, nem létezó'nek nyilváníttass ék, s egy különösen hozandó 

kánonban minden élesebb és botrányos kifejezések 

egyszer mindenkorra megsemmisítetteknek mondassanak.— 

Mások védelmezték s állították, hogy a stylus a dolognak 

nem árt. 

Végtére a zsinat közmegegyezésével határoztatott : 

hogy valamint a leendő papok, úgy a szolgálatban lévők 

megintessenek a legszigoruabban, miszerint adandó alkalommal 

ezen könyvekben foglalt vitákra ne hivatkozzanak, 

s azokat föl ne elevenítsék ; úgy szószéken vagy tantermekben, 

a püspök által eszközlendő szigorú büntetés terhe 

alatt, szónoklataik és beszédeikben ama botrányos és gúnyos 

kifejezéseket használni ne merészeljenek, 

így végeztetett be azon kellemetlen vitatkozás, mely 

bár soha ne támadt volna. Ámbár ideje volt eloszolni az 

ülésnek, mégis az oskolai ügy küldöttségének jegyzőkönyve 

és javaslata fölolvastatott; ennek komolyabb tárgyalásába 

a zsinat azért sem bocsátkozott, mert ez ügyben országos 

bizottság vala, a felekezetesség tekintetbe vétele nélkül, 

működendő. A miért is a küldöttség üdvös inditványa helveseltetvén, 

az a leendő konsistoriumok tárgyául tartatott 

föl. 

Ezen zajos ülés hivatalos jegyzőkönyve ekkép szól: 

43. Az ülés kezdetén ő excellentiájának az elnök úrnak 

Justh György ur által benyujtatott egy, 29 zsinati tag 

aláírásával megerősített, és a jelen zsinathoz intézett nyilatkozat, 

melynek erejénél fogva a bele nem egyezett alúlirottak 

a püspöki eskümintába beteendő, valamint az egyetemes 

konsistorium szabályaiba beirt ezen szavak iránt:

„quod hi puritati doctrinae evangelicae IUXta 

sacram scripturam et libros symboiicos 

formula concordiae receusitis, invigilaturi 

sint" kivánták, hogy kihagyatván, librorum symbolicorum, 

libro concordiae recensitorum, megemlitése, egyedül a szent 

írás és ágOítai hitvallás, a küldöttség javaslata és zsinati 

első végzés szerint, mind a püspöki eskümintába, mind a 

consistorialis szabályokba tétessék be; vagy pedig a későbbi 

határozat szerint, ezen symbolicus könyvek fölötti egész 

vita a zsináti tárgyalásból kirekesztessék : ellenkező esetben 

ezen nyilatkozat az utódok kedvéért jegyzőkönyvbe iktattassák. 

Ez, valamint ő fensége herceg Szász-Koburg, ez ügyben 

Ő excellentiája elnök úrhoz irt levele, hogy a püspöki 

eskübe, valamint a papok eskümintájába, egyedül a szent 

irás és az ágostai hitvallás, bécsi konsistorium példájára 

beteendő, fölolvastatván : *) 

Mindenek előtt állítja ő mltsága az egyetemes felügyelő 

úr azon érvnél fogva, hogy vallásunk egyedül az ágostai 

hitvallás erejénél fogva tartatik elfogadottnak, a hit egyedül 

a szent irásra, és ágostai hitvallásra, mely szerint van 

*) A herceg levele igy hangzott : Ü excellentiájának b Prónav 

Lászlónak, mint az evang. ág. hitv. zsinat elnökének, Pesten — 

Excellentiád nem fogja roszalni, hogy én mint a magyar nemzet jelenlegi 

polgára, valamint az ágostai hitvallás hitsorsosa kijelentem. 

hogy az itten összeült zsinatnál béfészkelt viszálkodások, hol csupa 

szelídséget és jámborságot várni kellene, oda törekednek, s nekem 

igazán tartanom kell töle, hogy ez által ö felsége különös kegyelme 

eljátszatik. Ha szabad jó indulatú véleményemet elmondani, akkor 

ez volna : hogy, miután a symbolicus könyvek iránt tévedés támadt, 

legjobb volna a papok és püspökök eskümintájába, szent irás mellett 

csak az ág. hitvallást említeni, úgy miként azt a bécsi agenda 

elöirja, mely legfelsőbb helybenhagyással készült; vagy ha ez sem 

találna tetszést, csak azon általános minta fogadtassák el, hogy a 

hitet leteendők a szent irás tanait és azon hitvallásokat, melyek 

ezen országban elfogadtattak, megtartják és azok szerint tanitani 

-akarnak. Ha túlterjeszkedtem, kérem azt azon indulatnak tulajdo-

ez országban szabad gyakorlatunk, teendő. Következőleg a 

konsistoriumok szabályai kánonja is ez értelemben örökre 

biztosítandó ; a kölcsönös egyetértésre (mint az evangélikusok 

fönállásának legbiztosabb támpontja), szóval és kérelemmel 

buzdított; s ebbeli indítványát, önigazolására, a 

jegyzőkönyvbe fölvétetni kérte. —• Ennek meghallgatása 

után. 

Miután e kérdésben mindkét részről hosszasan vitatkozóknak 

ő excellentiája a királyi biztos úr, látva a felek 

semmi módoni ki nem egyezkedhetését, békeszeretőtől 

indíttatva, tanácsolni kegyeskedett: minthogy ezen kérdés 

bizonyos tekintetben dogma körül forogván, zsinat tárgya 

nem lehet, más expediens alig található, mintha mind a 

két pont kihagyatik, valamint az, mely a konsistoriumok 

szabályai sorában az ágostai hitvallást emliti, úgy az, mely 

az új eskümintát meghatározza, s a régi esküminták tartassanak 

meg. Ezen tanács azon szabályozással elfogadtatott, 

hogy a symbolikus könyvek kérdése eldöntetlenül hagyatván. 

a megválasztott konsistorialisták hitvallásuk szerint 

megniteltessenek, és pedig az egyháziak, az egyes superintendentiákban 

szokásban lévő esküminták szerint ; egyházi 

hivatalokat viselő világiak pedig a közönséges ágostai hitvallású 

minta szerint tegyék le az esküt. Különben a hivatalba 

lépők mindnyájan szigorúan megintessenek, hogy 

nitaui. melylyel hitsorsosaim java iránt viseltetem. Nagyrabecsüléssel 

vagyok excellentiádnak alázatos szolgája, herceg Koburg. 

Erre a válasz igy szólt ; Fenséges herceg ! Fenséged kegyelmes 

iratát tartozó tisztelettel s legbensőbb indulattal olvastam, s 

ugyan ezen érzelmeket tapasztaltam az egyetemes zsinatnál, midőn 

az nyilvánosan fölolvastatott. A legmélyebb tisztelettel töltötte el 

sziveinket Fenséged iránt, azon nagy részvétért, melylyel valamint 

hazánk java. úgy különösen ág. hitv. egyháztestületünk iránt viseltetik: 

mely magasztos szivjóságáért, legalázatosabb és legmélyebb 

köszönetemet ezennel nyilvánítom. — Az egyességre és szelidsegre 

vonatkozó figyelmeztetés, a legfelsőbb kegy elvesztésére célzó intés 

s az ajánlott, minden oldalról jól átgondolt útmutatás, a befészkelt 

egyenetlenség megszüntetésére annyira hatottak a kedélyre, hogy

azon -viszályokat, melyek az ág. hitv. egyházat szülték, ha 

a szükség úgy hozza, elbeszélve, ne használják a multidőkben 

szokásos gúnyos és sértegető kifejezéseket. — Végtére 

olvastatott az iskolai bizottság munkálata, mely ügy későbbi 

tárgyalásra halasztatván, az ülés eloszlott. 

XIII-dik ülés, Oktober 10-én. 

Ezen ülést az elnök e következő megszólítással nyitotta 

meg : emlékezni fog a zsinat, hogy a symbolicus könyvek 

körül tegnapi napon abban lett a megállapodás, hogy 

ezen viszály semmi ürügy alatt föl ne élesztessék, s a tanácskozmány, 

hasonló akadályok nélkül, kitűzött céljához 

juthasson ; a miért is részéről ez ügyre vonatkozó három 

kánont szerkesztett, melyek ha a zsinat helyeslését kiérdemlik, 

reményli, a vita szerencsésen bevégeztetik, 

1-ör. Az egyház ferfiai tesznek esküt a superintendentiákban 

szokásos minta szerint. 

ennek következtében tegnap és ma a kővetkező, itt eredeti nyelven 

közlött kánonok hozattak. — Az utóbbi a gyöngébbekért történt, 

kik lelkiismeretüket máskép megnyugtatni nem hitték, mint 

a symbolicus könyvek határozott megnevezésével. — Készemről a 

legalázatosabban köszönöm, azon hatalmas segitségért ezen viszály 

megszüntetésénél.^ Maradtam a legmélyebb tisztelettel, Pesten oct. 

10-én, 1791, Fenségednek legalázatosabb szolgája, b. Prónay László. 

Hogy a herceg e levelet az antisymbolicusok, különösen 

pedig az elnök fölszólítása következtében irta, nagyon valószínű.

2- or. Az egyházi hivatalt elfogadó világiak fognak 

esküd ni a bevett ág. hitvallás szabálya szerint. 

3-or. Azon kérdés : melyek legyenek a symbolicus 

könyvek? eldöntetlenül hagyatik, ideiglenesen meghagyatnak 

a symbolicus könyvek pro norma agendorum et docendorum, 

az alap dogmákra nézve , kitörülvén belolök 

mind azt, a mi a keresztény türelmességgel ellenkezik. 

Ezek íölolvastatván, némelyek azt ajánlották, hogy a türelme 

ss éggel szó helyett szeretettel kifejezés tétessék. 

Ilyen módon lettek a kánonok megerősitve, s az elnök 

megéljenezve. 

Ugy látszott nincs ok, a miért ezen vita fölelevenitetnék, 

de fájdalom, a behegedt seb a XV-dik ülésben 

újra kifakadt. 

A többit lásd a jegyzó'könyvben, mely itt következik: 

44. Kapcsolatban a symbolicus könyvek tárgyában 

támadt kérdéssel, ő excellentiája az elnök úr javaslatba hozott 

a symbolicus könyvek iránt keletkezett külön vélemények, 

szelid, s mind a két résznek eleget tevöleg, kiegyezte 

to három kánont, melyeket közakarattal elfogadni, 

s a többi kánonok sorába helyezni, az egész zsinat tetszésével 

találkozott. 

45. Ezek bevégezte után a zsinati tárgyalások óhajtott 

mielőbbi befejezhetése okáért, azon intézkedés történt, 

hogy minden küldöttség munkálatának kijavítására 

csak két egyéniség használtassák, kiknek kötelességük 

leend, ezen rendezés gyors eredményezése. Kiküldettek 

pedig 

1. Az egyházi felsőbbségről szóló kánonok rendezésére 

: C sászár András és Káth Mátyás urak. 

2. A házassági ügyekben : Szerdahelyi László és 

Krúdy Dániel urak.

3. A fegyelmiben: Sólyom István és Szontagh 

Sámuel urak. 

4. A gazdaságiban: Okruczky Sámuel és V a- 

1 a s z k y Pál urak. 

5. Az iskolaira nézve , az elnök tetszésére hagyatik. 

46. A budai zsinat küldöttei átnyújtottak a törvényes 

és törvénytelen gyermekek iránt készitett kánonokat, melyek 

csekély módosítással elfogadtattak, s a többi házassági 

kánonokhoz csatoltattak. 

47. Jelentette ezután ó' méltósága az egyetemes felügyelő 

úr, hogy a kerületi felügyelőkkel s a püspökökkel 

értekezett az iránt, kik legyenek az ágensek, s mily fizetéssel 

láttassanak el? s hogy tiszteletdíjaik helyesebben ?zerveztessenek. 

A tanácskozmány véleménye abban központosúlt, 

hogy N y isnyans zky György úr a budai állomáson 

meghagyatva, bécsi ágensül Zsitkovszky István 

úr, amaz 800, ez pedig 1200 fttal, betudva a Jeszenákf'éle 

alapítványt, választassák meg, s illető dijaikat rendeseu, 

és a maga idején kapják meg. Az 1200 ft a négy 

kerületre, bizonyos elfogadandó kulcs szerint, igazságos 

arányban kiosztatván, az egyes egyházak illetősége az esperesek 

által behajtassék, ez időtől kezdve az ezen zsinat 

által eszközlendő repartitio szerint, az ágenseknek utalványoztassék. 

Azonban, miután a bécsi ágens Drozdik özvegye, 

szegény állapot által sanyargattatva, kegyadományéic 

folyamodik; erre is a figyelmet kiterjesztetni ajánlotta. Ezek 

kellő tárgyalás alá vétetvén, s hosszasan megvitattatván, a 

zsinat jónak látta ez ügyben a következő szabályokat 

hozni: melyeknél fogva az ágenseket illető 1200 ftnyi öszszeg, 

az egyházak száma szerint, oly modalitással kivetessék, 

hogy a kerek szám kedvéért, s tekintettel a közbeeshető 

mindenféle véletlen esetekre és bajokra, kivált a 

szegényebb egyházakban, minden egyes egyházra 3 forint 

essék, meghagyván minden kerületnek azon jogot, egyházaira, 

méltányosan és erejükhöz mérten, ezen öszvegel ki-

vethetni. Drozdik bécsi ágens halála óta meglevő öszveg 

vagy is intercalare, akkép rendeltetett eloszlatni, hogy a 

kimúlt ágens, ki 30 évig vitte az ágensi hivatalt, özvegye 

800, a nevezett ágens Zsitkovszky úr 400 ftot kapjon. A 

jövő évi fizetésekre nézve pedig. Zsitkovszky úrnak 1000, 

Drozdik-féle özvegynek 200 ft, semmi következtetéssel leendő 

özvegyekre, alább megírandó szabályok szerint, tizettessék. 

48. Ajánlotta továbbá ő excellentiája az elnök úr. a 

nagyhonti dicséretes példa nyomán, egy özvegy árva-intézet 

fölállítását, mely az egész ország egyházaira kiterjedne ; a 

miért elhatároztatott, hogy ezen jótékony intézet alapszabályai 

kinyomatnak, hogy használhatók lehessenek : ezen 

szeretet alapjáu célba vett szándék iránt a helvét hitv. ev. 

testvérek is értesitendők. 

49. A házassági primae instantiae forum érdekében 

jelentette ő excellentiája az elnök úr, miszerint a helv. hitv. 

ev. testvérekkel abban állapodtak meg, hogy miután közös 

megállapodás nyomán házassági törvényeik egyenlők leendnek, 

ennél fogva a panaszos kényelme tekintetéből, a fölállítandó 

8 törvényszékek közül akaratja szerint, bármelyiket 

megkeresheti. Minél fogva az ág. hitvallásuak részéről nem 

5, hanem csak 4 forum maradjon. Mely indítvány zsinatilag 

helybenhagyatva : 

0 excellentiája az elnök úr, miután az evangelikus 

ügy biztosításához megkívántató konsistoriumi forumok szervezésénél 

követelt, állandó alaptőke okvetlen szükséges, ennek 

létrehozatalát indítványozta, s e célra az ágost. hitv. 

hívek közti önkénytes adakozást ajánlotta. 

Ezen előrelátó indítvány kedves fogadtatása után az 

említett alaptőke gyűjtése sorban azonnal megkezdetett, s 

mindenek között az első ő excellentiája az elnök úr, nyilvános 

és határozott kijelentésével 5000 ftot ajánlani kegyeskedett 

, ezen kivül többen bizonyos összegeket ön-

kényt fölajánlottak, s azokat kötelezvényekkel biztosították. 

Az adakozás jegyzéke e következő. 

1. A Bányakerület részére: b. Prónay László 

5000 ft, b. Prónay Gábor 4000, Balogh Péter 2000, b. 

Prónay Sándor 1000, Beleznay tábornokno 5000, Beniczky 

Sámuel 2000, Radvanszky János 1000, Prónay Pál 1000, 

Pongrácz Boldizsár 1000, Földváry Károly 1000, Glosius 

Sámuel 1000, Baloghy Mihály 500, Okolicsányi István 

300, Raksányi Pál 300, Szerdahelyi László 100, Jeszenovszky 

János 100, Czimerman János 100, Szinovicz Mihály 200, 

Szimonidesz János 200, Schvantner András 150, Klementisz 

János 100, Liczy Kristóf 100, Michalicska János 100, 

Sztraka János 100, Molnár János 100, Seztehlo András 

100, Schvartner Márton 100 irtokat. Összesen 26,650 ft. 

2. A pos onyi kerület részére: b. Helenbach Alexius 

500, Szerdahelyi László 500, Justh György 400, Szilvay 

István 400, Pongrácz Imre 150, Bogady János 800, 

Petyko Pál 200, Lehoczky György 100, Hrabovszky József 

100, Keviczky Sámuel 100, Torkos Mihály 200, Krúdy 

Dániel 200, Institorisz Mihály 200, Jezsovics Pál 100, 

Schramko Pál 100, Zubek János 100 forintokat. Összesen 

4150. 

3. A dunántúli kerület részére : Matkovics Pál 

1000, Sólyom István 400, Karcsay Antal 200, Horváth József 

100, Naichold Károly 100, Takács Mihály 100, Hrabovszky 

Sámuel 100, Nagy István 300 , Gamauff Sámuel 

100, Kis Péter 100, Szepesi Mihály 100, Tepler Sámuel 

100, Horváth Sámuel 100, Karasz Ádám 50, Hrabovszky 

György, győri magyar gymnasiumra 100 ftokat. Összesen 

3450 ft 

Ugyan ezen ülésben másodízben olvastattak az egyházi 

kormányzatra vonatkozó kánonok, s a 4-dik kánon szavai

fölött: quorum nomine etiam domini terrestres 

censentur" újra heves vita támadt. 

Az elnök kijelentette, 'hogy ha ezen pont kimarad, 

adott szavát, a fölajánlott 5000 ftot visszavonja. 

XIV-dik ülés, oktober 11- én. 

Az elobbeni ülés kezdetén kiküldetett egy bizottság, 

mely a megvitatott és elfogadott kánonokat javította és tisztább 

irályba öntötte, ezek olvastattak jelenleg, nevezetesen 

pedig az egyházi elöljáróság szervezete. Azon pontok, melyek 

a presbyterium jogairól, nevezetesen a pap meghivása 

és elbocsátásáról olyformán szólnak, hogy mind ezek csak 

az egyetemes konsistorium tudomásával eszközölhetők, nem 

kis mérvű vitatkozásra adtak okot. Míg egy rész azt tartotta, 

hogy az igazságos és méltányos, miszerint ilyetén változások 

az egyetemeskonsistoriumnak tudomására jussanak; mások 

ezzel a presbyterium szabadságát korlátoztatni hitték, 

mig ismét mások ezt egyedül az elbocsátásra, vagy bármi 

okból keletkezett elmozdításra, és nem a meghívásra vonatkoztatni 

véleményezték. 

Nagyon veszedelmes ez, mondának többen, s attól lehet 

tartani, hogy a felsőbb egyházi hatóságok ebből idővel 

vocatio helyett, a római kath. egyházban gyakoroltatni 

szokott mi s sí ot teremtenek, mi az ev. egyház elveivel 

homlokegyenest ellenkezik. Leginkább pedig

M a tko v i c s Pál támadta meg azon gyakorlatot, hogy 

az egyházakban minden az egyetemes konsistorium tudtával 

történjék, mondván : Szabadságunk, igen is szabadságunk, 

nagyon korlátoztatnék, ha mi oly szorosan függnénk a konsistoriumtól, 

s kormányzatunk legcsekélyebb szálait kezére 

bíznók. 

Hasonló szellemben szónokolt az egész dunántúli kerület, 

nagyon csekély számú kivétellel, kik t. i. ebben semmi 

veszélyt nem láttak, de sőt a kellő rend föntartása és igazság 

kiszolgáltatása tekintetéből nagyon természetesnek és 

üdvösnek mondták. 

Justh szükségesnek véleményezte ezen gyakorlatot, 

valamint a felállítandó konsistoriumok megtarthatása. úgy 

az egész evangelikus testület rendezése tekintetéből. Kimutatta 

egyszersmind, hogy ezen konsistorium egyedül a felülvizsgálatot 

eszközli, mely jog ha tőle elvonatik, vagy korlátoltatik, 

természetesen veszíti létezésének alapját, s így végkép 

is eltörölhető. Egyházi testületünk, úgy mond, ezen konsistorium 

nélkül össze nem tartható, s nélküle egyházi 

ügyeink kötetlen kéve. — Matkovicsot cáfolva, ugyan ezt 

hozta fel 

Császár ezt adván hozzá: Mindennemű kifogások 

oda céloznak, hogy az egész intézet, melytől egynémelyek 

annyira féltek és félnek, megbuktassák. 

Ez időben maga az egyetemes felügyelő váltott 

szót Matkovicscsal, s őt ezen institutio jóvoltáról és kitűnőségéről 

minden lehető módon meggyőzni törekedett. 

Azonban nem látva reményt Matkovicsot meggyőzhetni, ki 

elveitől eltérni nem akart, a zsinati atyákhoz fordult ezen 

kérdéssel : mi a szándékuk ez ügyben határozni ? 

Pongrácz Imre volt az első, a ki nyilatkozott állitván 

: a megelőzött tárgyalások után ezen vitatkozás egészen 

fölösleges; oly nagyon helyes és igazságos, hogy az 

egyházakban teendő minden intézkedések ezen konsistorium 

tudomására jussanak, mint a kormányzat és igazságkiszolgáltatás 

legfelsőbb fölülvizsgáló fórumnak, valamint hogy

minden panaszos folyamodványok legtanácsosabb, ha oda 

intéztetnek. 

Ezen véleményt a zsinat legnagyobb része elfogadta, s 

a konsistorium tekintélye szentesíttetett. 

A konsistoriumok fönállásához szükségelt költségekrei 

adakozás után a kánonok folülvizsgálata lett elővéve. — Olvasás 

közben 

E á t h füleit sértette a m i n i s t e r szócska, t. i. verbi 

Dei, mely, úgymond, nem használtatik helyesen, s más volna 

helyette igénybe veendő. 

Megjegyzése nem talált viszhangra, azt állítván, hogy 

ezen elnevezés nagyon tiszteletreméltó, s a symbolicus könyvekben 

is használtatik. 

Midőn Eáth ezen szó kiküszöbölése mellett tovább is 

harcolt, megjegyezte 

az elnök: Az evangélikusok ezen elnevezést eddig 

szivesen használták, s jövőre is használandják, s nincs tehát 

semmi ok a vitatkozásra. 

A presbyterialis helybeli gyűlések tarthatásáról szóló 

kánon elolvasásával, mely szerint gyűléseit csak a superintendentialis 

konsistorium tudtával tarthatná, 

P et y ko ezt szükségtelennek nyilvánította, mi által a 

helybeli egyházi kormányzat nemcsak megnehezíttetik, de 

az ügykezelés nagyon lassúvá tétetik. Azonban a kánon meghagyatott 

azon megjegyzéssel, hogy ez csak a közgyűlésekre 

vonatkozik. 

A papok hivatalaik változtatásáról szóló kánonra 

Pongrácz Boldizsár megjegyezte, hogy a papnak 

semmi szín alatt három év lefolyása előtt egyházát elhagyni 

nem kellene. 

Mások azt állították, hogy azt soha sem volna szabad 

tenni, mert ez a vocatio, s az egyház, mely lelkiismeretére 

bízatott, a pap távozása által megvettetik. Mások ismét, a költségek 

megtérítése mellett, lehetségesnek találták, hivatkozván 

az apostolok példájára, kik majd az egyik, majd ismét 

más ik egyháznak tettek szolgálatokat. 

Pongrácz Boldizsár ezen törvényt tökéletlennek

találta, mely szerint a gazdagabb egyházak a szegényebbeket 

papjaiktól megfoszthatják. 

Perlaky és Sólyom az elfogadott gyakorlat megtartását 

sürgették. 

Egyetemes felügyelő e következő pontokat, 

melyeket a zsinat is elfogadott, olvastatta föl : 

1) Paphivás joga az egyházat illeti; 

2) azt elbocsátani a felsőbbség tudta és beleegyezése 

nélkül nem szabad; 

3. valamint a papnak az egyházat elhagyni ; 

4) a meghívást, vagy elbocsátás iránti beleegyezést a 

felsőbbségnek alapos okok nélkül megtagadni nem szabad ; 

5) a megírt módon a papok helyeiket, ha csak nincsenek 

hivatalaiktól felfüggesztve vagy elmozdítva, elhagyhatják, 

s más egyházba átmehetnek. 

Az egyetemes felügyelő kérdésére, mit lehetne ezen 

pontokhoz hozzáadni, s nem veendő-e föl a reformátasok 

gyakorlata? sokan, kivált a világiak közül, ezen gyakori 

változtatást óhajtották, annyival inkább, mert ezen gyakorlat 

előmozdítaná a nemes versenyt. Azok azonban, a kik a reformátusokkal 

szomszédságban laktak, szokásaikat ösmerték, 

ezen szokástól nagyon irtóztak. A miért is hosszasb vitatkozás 

után határoztatott : bármely egyházi férfiú élte folytáig 

állomásán megmaradhat, ha csak az egész gyülekezet 

nem tetszését nem nyilvánítja, mi oly ritka eset, valamint 

az is, hogy mindenkinek tessék. 

A fentebbi pontok Zubek által azon célból olvastattak 

föl, hogy elhatároztassák : vájjon a szeplőtlen jellemű 

pap, szokás kedvéért, hivatalából elbocsátható, vagy elmozdí 

ható-e? 

K a r a s z : Korántsem ! mert a pap és egyház között 

két oldalú szerződés létezik, mely természetesen a szerződő 

feleket leköt, s minden ember által, ha csak a természet 

törvényeit nem akarja megszegni, megtartandó. 

Továbbá kérdeztetett : vájjon az a pap akaratától függ, 

gyülekezetében megmaradni, vagy attól búcsút venni ?

Ebből nem kis mérvű vitatkozás eredt, melyet bevégzendő 

az 

egyetemes felügyelő: Az elbocsátás a megnevezett 

öt pont alapján értendő, s úgy eszközölhető, ha egyik 

félnek sem állnak útjában akadályok. 

A papság, kivált a dunántúli, az elbocsátás ellen következetes 

kitartással harcolt, állítván, hogy semmi eset sincs, 

a hol annak helye volna. 

Glosiu s, az egészség hiánya, kivált a melj gyengesége, 

különösen a nagyobb egyházakban, lehet helye ez elbocsátásnak, 

különben az egyház szükséglete semmibe vetetni 

látszatnék. 

Az magától értetik, s miután e részben vannak bevett 

szokások, nem szükséges törvényt hozni, mely könnyen 

balmagyarázatokra szolgálhat alkalmat. De különösen 

Perlaky beszélt nagyon hangosan: Ezen vitának 

egyedüli oka az, hogy a hozott kánonok már most nem értetnek, 

annál kevésbbé fognak valaha megértetni. 

Yala szky újólag állította, hogy az egyháznak van 

joga a felsőbbség tudta és beleegyezése nélkül papot hívhatni, 

de elbocsátani nincs joga. 

M a t k ov i c s ebben az állításban kétkedett, mondván: 

az elbocsátás fontos okait az egyház tudhatja alaposan 

és nem a konsistorium. 

Elnök: Mind a két félnek tudni kell azt, s a felsőbbség 

ezen beleegyezése semmi szín alatt el nem maradhat. 

Midőn a kánonok fölolvasásánál az ágostai hitvallás említtetett, 

a már tízszer is ismételt vitatkozás újra fölmerült 

volna, ha azt b. Prónay Gábor szerencsésen el nem hárítja. 

De alig hogy ezen vita elfojtatott, más támadt, t. i. 

az esperesek és felügyelők választásakor adandó szavazatok 

fölött. A városok küldöttei ugyan is követelték, hogy azon 

egyházakban, hol több pap szolgál, ezek száma szavazatok 

adásánál tekintetbe veendő. 

Mások ismét, azon elvből indulva ki, hogy nem a papok, 

hanem az egyházak szavaztak, azt ellenezték. Kivált 

pedig

Per lak y annak dacára, hogy maga is városi pap, 

ekkép szólt: Nagy eloitéletet látok abban, hogy ha a szavazatok 

a papok számától tételeztetnek föl, miután az egyházat 

maga a pap nem képviseli, s még kevésbbé állithatjuk, 

ha csak nevetségessé nem tesszük magunkat, hogy 

több pappal biró egy egyház több egyházat foglal magában. 

Petyko: A városok ezen kiváltságot több lélekszám 

után sem követelhetik, mert hiszen akkor például Miava, jól 

lehet egy pap szolgálatával megelégszik, tíz ezer lélekből 

állván, hasonlón több szavazatot követelhet. 

Elnök: Ha ez meg nem marad, akkor az egész szerkezet, 

felbomlott. 

A miért is egyszer mindenkorra kimondatott, hogy a 

szavazatok száma a papok számától föltételeztetik. 

Midőn a házassági törvényszékekről szóló fejezet olvastatott, 

szóba hozatott tiszteletbeli ülnökök kineveztetése. 

Az elnök megjegyezte, hogy pap ülnökökre, mint a kik 

több mértföldnyire lesznek kénytelenek utazni, a honorárium 

meghatározásánál nagyobb figyelem legyen, mint a világiakra, 

kik többnyire a konsistoriumok székhelyein laknak, 

mire a világi urak kijelentették, hogy tiszteletből, minden 

dijaztatás nélkül, végzendik tisztöket. 

A kánonok olvasása félbenhagyatván, az elnök kivánta, 

hogy valamint a fölülvizsgált kánonok, úgy a jegyzőkönyv, 

tisztába leiratassanak. A zsinat majdnem minden tagja kivánta 

ez irományokat birni, a miért többen ajánlották, hogy 

kitűzött helyen és időben lediktáltassanak. Az elnök megjegyezte, 

hogy ezen munka mind addig, mig királyi szentesítést 

nem nyer, nyilvánosságra nem hozható, már pedig, ha 

annyi példányban, a mint kívántatik, leíratik, nyilvánosságra 

van hozva; a miért határozatot kell hozni, hogy e részben 

is illőleg legyen eljárva. E szerint végeztetett hét példányban 

leíratni, és pedig: ő felségének, a királyi biztosnak, 

minden kerületnek és az egyetemes konsistorium leendő levéltárának 

egy-egy példányt.

Mind a mellett ezen iratok a nitimur in vetita mondat 

következtében is, sokak által lemásoltattak. 

Következett ezek után az egyházi fegyelemről szóló 

kánonok fölülvizsgálata, de mielőtt ehhez hozzá fogott volna 

a zsinat, 

Okolicsányi a közvéleményt megelőzőleg, kitört 

az elnök dicséretében, kitüntette, mint ezen állásra legalkalmatosabbat, 

mint legbölcsebb, legokosabb, legtanácsadóbb 

kormányzót, s hogy a zsinat a milyent kivánt, valósággal 

olyat nyert, kit a késő utókor is irigyelni fog. Vajha, folytatta 

beszédjét, minden megült zsinat ilyen elnökkel dicse= 

kedhetett volna ! vajha a későbbi időkben tartandó egyházi 

szent ülések lehetnének szerencsések ily elnököt bírhatni! 

— Mely váratlan és szóhalmazzal bővelkedő érdemek kiemelése, 

valamint magára az elnökre, úgy az egész zsinatraegészen 

meglepő volt. Senki ezen beszédnek célját nem bírta 

megérteni, csak midőn e következő szavak elmondattak : 

nincs tudva előttünk, milyenek lesznek ő excellentiája utódai, 

de ha lesznek zsinatok elnökei, úgy szíve mélyéből ajánlja, 

hogy a jelen zsinat, valamint azok, úgy a jegyzők számára 

készítsen eskümintát, hogy az evangelikus tanok, és a symbolicus 

könyvek tekintélye sértetlenül maradjanak a késő 

unokák számára. 

Elnök: Ez ügynek elég van téve, midőn zsinatilag 

hozott törvény rendelkezik arról, hogy a zsinat elnökét és 

jegyzőit maga válaszsza; s remélnünk lehet, hogy a jövő 

zsinatok ezen kánont megtartják, s a választásokban oly férfiúkat 

szemelnek ki, a kiket nem is lesz szükség fölesketni ; 

különben az eskü nem mindig foltétele a hitbeni buzgóságnak, 

s nem attól függ az elnök és jegyző jelessége ; különösen 

pedig utódait nehéz lekötni, mert kérdés, vájjon az ilynemű 

megtiszteltetést elfogadják-e? 

Azon kánon olvásásánál, hogy a papok minden vasárnapon, 

valamint más ünnepnapokon, a sátoros ünnepek harmadik 

nap kivételevei papoljanak, megjegyezte Molnár a 

p^sti pap, hogy nagy péntek, mely a római katholikusok által 

sem ünnepeltetik meg, hagyassák ki az ünnepnapok so-

ából, de egy lélek sem pártolta, de sőt ki lőa mondva,, 

hogy ezen az Úr Jézus Krisztus szenvedéseinek emlékére 

szánt nap, a legvallásosabhan ünnepeltessék meg. 

Azon kánon, mely arról szól, hogy a szokásban levő 

vagy a zsinat által meghatározandó lyturgiát a pap önkényt 

meg ne változtassa, vitatkozásra adott alkalmat. 

B. PrónayGábor: A lyturgia adiaphorához tartozik, 

adiaphorák pedig változtathatók ; miután pedig a pa^ 

pok hivataluknál fogva is, leginkább megkülönböztethetik,mi 

vallásban lényeges és mi adiaphora, ezeknél fogva őket 

illeti azon jog, a presbyterium tudtával és beleegyezésével, 

a lyturgján változtatni. 

Sokan úgy értették a bárót, hogy ezen változtathatási 

jogot a papok önkényes akaratára kivánja bízni, miből kemény 

vita támadt. 

Némelyek állították, sem a presbyteriumnak papjával, 

sem semmiféle halandónak nincs joga a szokás által 

befogadott lyturgiát megváltozni, s ez által az isteni tiszteletben 

zavart előidézni. 

S ó 1 y ó m azt hitte, hogy a superintendentialis és 

egyetemes konsistorium tudtával és beleegyezésével mégis 

történhetnek változtatások a külső szertartásokban. 

Glosius cáfolva a bárót, azt állította, hogy a lyturgia 

korántsem tartozik adiaphorához, s a kegyeletes szokásokban 

és szertartásokban nem kell semmiféle újítóknak, 

bármi ürügy alatt változtatásokat vagy végképeni eltörléseket 

megengedni. így van például az albával, vagy is 

azon felső fehér papi öltönynyel, mely ugyan lényegileg nem 

tartozik a szertartásokhoz, melyet azonban semmi szín alatt 

kiküszöbölni nem lehet és nem szabad, nehogy nyugtalanságok 

és botrányok idéztessenek elő.*) 

*) Áldott lélek ! mit mondana , ha a jelenkor bajuszos és 

szakálos papjait látná ? és ha tudná, hogy vannak hívek, kik évek 

óta nem éltek úrvacsorával, mert lelkükkel meg nem egyez szakálos 

vagy bajuszos pap által kiszolgáltatott szentséggel élni. Nem 

elfogultság ez részünkről, csak kegyeletesség a hívek gyöngédsége 

iránt.

B. Prónay Gábor, neki nincs kifogása ezen fehér 

papi öltöny ellen, annyi azonban bizonyos, hogy ezen külső 

egyházi szertartásoknak, melyekhez oly makacsul ragaszkodunk. 

a symbolicus könyvekben, s annál kevésbé a szent 

Írásban semmi nyoma sincs, s egyedül emberi elavult hagyományokból 

veszik eredetüket. 

Okolicsányi szent szavakkal kivánta a bárót megcáfolni, 

hivatkozva Máté XVIII. r. 7-ik versére: „Jaj az 

embernek, aki által a botránkozás lészen," 

már pedig mindig akadnak az egyházban, a kik az alba 

megszüntetésével megbotránkoznak. 

A báró válaszolni szándékozott, de megelőzte ebben 

az elnök: Ha már nemzetiségek szerint vizsgáljuk 

az evangélikusokat, mily különbséget találunk szlávok, magyarok 

és németek közt a szertartások körül. Itt világos 

nappal gyertyák gyújtatnak, ott latin nyelven zene kisérete 

mellett énekeltetnek a hymnusok ; itt az oltárok Mózses és 

Áron képeivel, ott apostolok, angyalok és több másféle alakokkal 

diszittetnek föl; itt oltár helyett egyszerű asztal, ott 

latin helyett az anyanyelv használtatik: itt a pap közönséges 

ruhát, ott pedig albát visel. Ebból világosan következik, 

hogy ezen szertartásoknak nincs határozott állásp ontjuk. 

s nem alapszanak megváltoztathatlan elveken. Ezeknél 

fogva ne legyen mód ezen szertartásokat, az idó'höz és körülményekhez 

alkalmazottam megváltoztatni vagy megszüntetni? 

vagy minden egyes esetnél a superintendentiához 

kelljen folyamodni ? 

P ongrác z Boldizsár, nincs kifogása az ellen, hogy 

a szertartásokat ne lehessen megváltoztatni, csak ez a nép 

megbotránkoztatásával ne történjék, tudjuk, úgy mond, hogy 

a köznép mennyire ragaszkodik a megszokott külső szertartásokhoz. 

B. Prónay Gábor: Nem azért nyilvánítottam ez 

ügyben véleményemet, hogy az egyházakba új és egyöntetű 

szertartás behozassék, mi hasonlítani látszanék katonai meehanismushoz, 

mely nem illenék az egyházakra, s csak is

azért szóltam, hogy ilyetén adiaphorák ne látszassanak vallás 

lényegének tekintetni. 

Ezek következtében a kánonhoz mellékeltetett : a papság 

lényegesekben a lyturgiát ne változtassa. Újra fölkiáltások 

történtek: a papság semmit sem változtathat r 

b mi egyszer szokás és kegyes gyakorlat által be van az egyházba 

hozva, annak örök időkre meg kell maradni. Ezt különösen 

Pety ko ésMatkovics bizonyították, ez utóbbi 

példákat hozott föl, mily káros az magára a papságra, miről 

azonban csak a következmények után győződik meg. 

P e r 1 a k y, nem tudja, mi okból vitatkoznak ezen 

egyházi szertartásokról, miután ezek a hithez tartoznak, és 

a szerint azokhoz, a mit a népnek hinni kell. 

B. Pr ó n ay Gábor indítványa nyomán ekkép módosíttatott 

: „liturgiám minister in substantialibus ubi ordo 

et tranquillitas ecclesiae turbaretur ne immutet." 

Ez ellen, Pety ko és Per lak y kivételével, senki 

nem szólt. Ezek közül 

Pety ko: A mi híveink legnagyobb része köznépből 

áll, s ezek nem bölcsészek, a miért is a külső szertartásokban 

teendő változtatások megértésére és fölfogására nem 

alkalmatosak, s könnyen megesik, hogy ezekből az egész, 

hitvallás megváltoztatására fognak következtetni. 

Amiről, a hogy senkinek sem lehet kételkedni, oly 

bizonyos hogy összeütközések támadnak. Ide tartozik azon 

eset, mely szerint a konsistorium egy papot azért büntette,, 

mert Szt. Pál apostol (Efez. ÜL r. 14.) példájára azt követelte 

hallgatóitól, hogy az imádságot térdelve mondják, 

kik ezt tenni nem akarták, mert a bevett szokással ellenkezett. 

Mind ezek dacára a b. Pr ón ay Gábor ajánlott kánon 

módosítása elfogadtatott. 

• Midőn azon kánon olvastatott, mely szerint katechisation, 

az. ágostai hitv. papoknak Luther nagyobb kátéját, a 

helvét hitvallásuaknak pedig a heidelbergit használni meghagyatik, 

Molnájr megjegyzi, hogy más e célnak igen megfelelő 

könyveket lehetne használni, s hivatkozott a lőcseiek

példájára, hol a „GlückseIigkeitslehre" cimtí tényleg 

iyénybe vétetik. 

Azonban O ko liesányi s több más férfiű, amint 

az Y-dik ülésben is volt róla szó, a legnagyobb buzgósággal 

védelmezte, hogy Luther kátéjától egy hajszálnyira sem kell 

eltérni. 

Igy lévén fölülvizsgálva ezen kánonok, valamint a 

többi is, p. o. a keresztségről, úrvacsoráról, az esketésről, 

betegek látogatásáról és temetésekről, az elnök meghagyta, 

hogy valamint a kánonok, úgy a jegyzőkönyv is tisztára leirandók, 

s ezt az Írnokok délutáni három órakor végezzék. 

Ezen kánonok olvasása alatt fölmerült kérdések közül 

legnevezetesebb a következő : mikép tudhatja meg a pap, 

hogy ki érdemetlen az ürvacsorája részeltetésére? némelyek 

állították, hogy a ki elvetemedett életű, s elleneivel semmi 

áron kibékülni nem akar ; mások ismét azt vitatták, hogy 

mindenkinek, a ki az úrvacsorával élni akar, ki kell szolgáltatni, 

mert a pap nem láthatja a szivek redőit, s a lélekismeret 

dolgaiba nem avatkozhatik. Hosszas vita után ez 

ügyben semmi sem lett határozva. 

Az ülés végén, lelki fájdalom nyilvánítása mellett tudatta 

az elnök, hogy két nyilatkozat jutott kezéhez, az 

egyik a kigyógyithatlan betegség, a másik pedig a földes 

úri jog kérdésében. Egyik sem lett nyilvánosan fölolvasva és 

tárgyalva, s megjegyezte az elnök, hogy a zsinatnak porokét 

szaporítani nem föladata, s ezzel a nyilatkozatok, hoszszasb 

vitákat előidézendők, el lettek vetve. 

Kérdés támadván, hogy a symbolicus könyvek fölötti 

vitákból jegyzőkönyvileg mi örökítessék az utókornak, a honatyák 

véleménye nagyon elágazott. 

Radvánszky Ferenc követelte, hogy az általa ez ügyben 

föltett nyilatkozat a jegyzőkönyvbe fölvétessék. Ilyeténképen 

az ellenfél is kívánta, hogy a XII-ik ülésben benyújtott 

irata is helyet foglaljon a jegyzőkönyvben. — E közben 

nagy hévvel fölkiáltott 

Ok olicsányi : H a az általunk benyújtott

irat a jegyzőkönyvbe be nem iktattatik, a 

kánonokat nem fogjuk aláírni. 

Ezzel a symbolicus könyvek fölötti vita hamuban lappangó 

szikrája lángban kitört. 

C s ászár : Akkor mi is a symbolicus könyvek iránt 

benyújtott és visszavont nyilatkozatunkat nem vonjuk 

vissza. 

B. Prónav Gábor könyörögve fordult a zsinathoz, 

hogy a már egyszer szépen kiegyenlített ügyet ne hozza vitatkozások 

színhelyére, ő szívesen beleegyezik a nyilatkozat 

elfogadásában, csak ilyesmi föl ne vétessék a jegyzőkönyvbe, 

nehogy ezáltal a határozat mintegy, megbélyegeztetni 

látszassák. 

Egyetemes felügyelő, tökéletesen egyetért a 

báró nyilatkozatával, s kéri a zsinatot, hogy a már egyszer 

eltemetett kérdéstől álljon el, s más tárgyalandó ügyekre 

menjen át. 

Elnök, nagyon helyen kívülinek találja ezen kérdés 

fölelevenitését, s ajánlja hogy a jegyzőkönyvben emiitessék 

meg, miszerint a symbolicus könyvek fölött vita támadt, 

de a XIII-ik ülés által elfogadott kánonok következtében, 

elintéztetett. 

Prónav Pál : A zsinat elnöke, valamennyi kerületi 

felügyelő és püspök, s a papok nagyobb része megnyugodott 

ez ügyben hozott kibékítő határozatunkban, ennél fogva 

illetéktelenség az, azon nehánv világi férfitól, ennek ellenszegülni, 

s ezen kellemetlen vitákat előidézni. Gondoljuk 

meg, folytatá, hogy a mi leikeink a papok gondjára és 

lelkismeretére vannak bizva, lássák tehát mit tanácsolhatnak. 

Okolicsányi visszautasítja ezen figyelmeztetést, s 

tagadja hogy az ő lelkét s az örök üdvösség keresésének módját 

a papok önkényére bizhatná. 

Prónay Pál befejezésül fölhasználta Gamaliel szavait, 

s hathatósan fölkiáltott : „Távozzatok el ez emberektől 

és hagyjatok békét nekik: mert ha 

emberektől vagyon e tanács és dolog, semmi-

vé lészen; ha pedig Isentol vagyon, ti föl 

nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten 

ellen tusakodni." (Ap. Csel. V. r. 38. és 

39. v.) 

Ezen nyilatkozat nagy „éljent" vivott ki magának. — 

Es igy a kellemetlen vita után az iskolai ügy kedves helyeslése 

mellett, az ülés eloszlott. 

Lássuk ezen ülés hivatalos jegyzökönyvét. 

50. Folvtattatott az egyházi kormányzat felsö'bbségéröl 

szóló kánonok olvasása. A házassági törvényszék négy állandó 

helyen, u. m. Pozsonyban, Győrött, Eperjesen és 

Beszterczebánván mint primae instantiae forum, állapittatott 

meg : a törvényszéki ülnökök állandó fizetéssel nem láttatnak 

el ; a fölebb emiitettek napidijairól az érdeklett superintendentia 

fog illő rendelkezést tenni. 

51. A zsinat aktái, mielőtt királyilag megerősíttetnének. 

nem nyilváníttatnak, mind a kánonok, mind a 

jegyzőkönyv csak nyolc példányban fognak lemásoltatni, és 

pedig ő felségének, a királyi biztosnak és a zsinat elnökének, 

valamint a négy kerületnek, s végre az egyetemes 

konsistorium levéltárának. 

52. Végül a fegyelmi kánonok fölülvizsgálatának 

kezdetével, az ülés végén benyujtattak, a magy. kir. helytartó 

tanács exactoratusi hivataltól alapítványi okiratok és 

vallomások, melyek az 1785-dik évtől, az ágostai hitvallású 

fölebbvalók vagy helyettes kezelők által a helytartótanácshoz 

beterjesztettek, ezen okiratokról szóló jegyzék mellékletével. 

Ezeknek őrzése annyiban ő excellentiája az elnök 

íírra bízatott, a mennyiben azokra szükség volna, s mind 

azok, kik ez ügyben hivatva vannak azokat igénybe venni, 

forduljanak ő excellentiájához.

Ugyan ezen nap a pesti evangélikusok imaházában, 

esti 8 órakor, Tur gyik György fölszenteltetett papnak, 

a Pest megyében kebelezett péteri egyház számára. 

XV-dik ülés, oktober 12-kén. 

Kezdetét vette az ülés, Császár által megírt s a 

kánonok elébe teendő előbeszéd fölolvasásával. Az elnök 

kérdezte : meg van-e vele a zsinat elégedve ? miután senki 

föl nem szólalt, a hallgatás helyeslésnek vétetett. — Ezután 

a K á th által átdolgozott kánonok fölülvizsgálata folytattatott. 

A püspökök esküjéről szóló kánon mellett, megjegyezte 

az elnök: a világi és egyházi törvényszéki ülnökök 

eskümintája egyöntetű, s meghagyandó, hogy a világiak 

és egyháziaknak külön eskürointájuk legyen. 

Mint az előbbeniekből tudva van, az egyetemes konsistorium 

hatásköre, mindig alkalmat nyújtott e zsinaton a 

hosszas vitatkozásra, ez újra előkerült, midőn ezen egyházi 

legfőbb hatóság leendő tagjairól volt a szó. Kérdések merültek 

fel: vájjon a kerületi felügyelők és püspökök, vagy más 

a kerületek által választandó ülnökök fogják-e a konsistoriumot 

alkotni? — Az elnök és az egyetemes felügyelő 

azt állították, hogy a kerületi felügyelők és püspökök 

természetes tagjai a konsistoriumnak, de ha közbejött 

akadályok következtében jelen nem lehetnének, a kerületek 

választanak helyettök küldötteket. 

Ezen nyilatkozat nagyon megnyugtatta azokat, a kik

azt hitték, hogy a kerületi felügyelők egyenesen ki volnának 

zárva a konsistoriumból. 

Matkovics épen azt gyanította, s nyíltan kimondta, 

hogy ezen intézet oda céloz, hogy a superintendentiák mellőzésével 

néhány ember kezére játszassák át az egész egyházi 

kormányzat s azok által önkényileg vezettessék. 

Ugyan ezen nézetben voltak sokan, s ez iránti aggodalmukat 

nyilváníták, míg mások ellenkezőleg valának 

meggyőződve. 

Szóba hozatván az ortkodoxia, mire az egyetemes 

konsistoriumnak gondjának kell lenni, hogy kiválólag a papság 

hive legyen, 

Matkovics ezen erejét a világiakra, tanárokra és 

egész gyülekezetekre vonatkoztatni kívánta, valamint azt is, 

hogy ez ellen vétkezők szigorúan megfenyítessenek. 

Elnök: Ezen kötelezettség szükségéről alig van, a 

ki kételkednék, hogy t. i. mindenki egyházához és hitvallásához 

híven ragaszkodjék, s vallását lelkiismerete szerint 

igazán szeresse. 

Miután azonban alig lehet föltenni, hogy egész gyülekezetek 

és főiskolák az orthodoxiától eltérjenek, s heterodoxiába 

essenek : ez oknál fogva elégséges ezen kánonban 

papokat és tanítókat említeni, mi nem jogosíthat föl bárkit 

is ellenkezőleg hinni, s az által, hogy a papok az orthodoxiára 

köteleztetnek, nem adatik a világiaknak engedély,eretnekségeket 

alkotni, a kik mint a szent testületek tagjai és 

őrei le vannak kötve a tanok tisztasága mellett a legnagyobb 

mérvben buzogni. 

Az egyetemes konsistorium kötelességei közé az is soroztatott: 

hogy ha a püspökök vagy legfőbb felügyelők választása 

közül hibák vagy visszaélések jönnének elő, azokat 

eligazítsa. 

Pongrácz Boldizsár, a legfőbb felügyelők 'elnevezésre 

volt megjegyezni valója, s ezen kitétet supremus a már 

szokásban levő generalis melléknévvel kívánta fölcseréltetni.

Elnök több mással, az egyetemes felügyelőket, le gf 

ő b b címmel tiszteltetni óhajtotta. 

Matkovics, a jönnének elő szavak helyett, 

föladva lesznek szorgalmazta betétetni. 

Elnök: Túl kell ezen legfelsőbb egyházi hatóságnak 

a közönséges föladásokon terjeszkedni, s igy a megjegyzésnek 

nincs helye. Isten őrizze ezen hatóság működését attól, 

hogy általa csak akijelentett visszaélések javítassanak. 

Azon kánon fölolvasása után, mely szerint a kerületi 

konsistoriumok, ha valakit bűne miatt elitélnek, jegyzőkönyveiket 

fölülvizsgálat okáért, az egyetemes konsistoriummal 

közöljék, 

Po ngr ácz Boldizsár : quod uni justum, alteri aequum, 

a miért is az egyetemes konsistoriumnak is meghagyandó, 

miszerint meghatározott időben jegyzőkönyvét a kerületekkel 

közölje, úgy hogy tárgyalásairól és tetteiről mindenkinek 

tudomása legyen. 

Midőn szó volt az egyetemes konsistorium által az 

egyházi célokra megrendelendő kegyadományok gyűjtéséről, 

a királyi biztos megjegyezte, hogy ez csak a király tudtával 

történhetik meg. 

Petyk o előadta: miszerint a kegyadományok gyűjtése 

körül nagy visszaélések tapasztalhatók az iskolai ifjúság 

részéről, kivált pedig a külföldre készülő kijelölteknél, kik 

albisanteseknek neveztetnek. Gyakran ezen ürügy alatt öszszegyüjtött 

pénzzel itthon maradnak, s más pályát választanak, 

vagy ha kimennek, ezen alamizsnát, kivánt eredmény 

nélkül elköltik, s mint nem eléggé képzettek az egyházi pályára 

térnek vissza. A miért is kötelességeid tétessék a 

konsistoriumnak, hogy ilyetén ifjak szellemi haladása, valamint 

erkölcsük tisztasága fölött a legszigorúbban őrködjék, 

hogy az érdemetleneknek ne adassék pénzgyüjtésre jog, nehogy 

a jók és érdemesek szenvedni látszassanak. 

Matkovics megjegyzi, hogy a konsistoriumok pecsétjéről 

semmi emlités nincs. 

Egyetemes felügyelő, kifejezi 'reményét, hogy 

ő felsége meg fogja engedni, miszerint az egyházi hatósá-

gok pecséteket használhassanak. — Azonnal határozatba 

ment, hogy idővel a pecsétek használhatása iránt ő felségéhez 

folyamodvány fölterjesztessék. 

Fölolvastatván a kánon : hogy a zsinatra minden kerület 

egyenlő számban küldjön képviselőket, 

Pongrácz Boldizsár ezen egyenlőséget azon oknál 

fogva támadta meg, mert, úgymond, nem szükséges hogy a 

zsinaton minden esperességből legyenek férfiak. Ezen állítás 

mindazoknak nem helyesnek látszott, kik akként valának 

meggyőződve, hogy minden esperesség hiányainak orvoslását 

leginkább maga sürgetheti. 

Ebből nem csekély vita támadt, melynek alapja az 

volt. hogy a kisebb kerületek a nagyobbak által, ha ezeknek 

több szavazat adatnék, bizonyos eseteknél leszavaztatnának. 

Ebből kétféle vélemény keletkezett. Egyik , mely 

minden esperesség , másik, mely minden kerület által 

hitte zsinatra a képviselőket küldetni. A bányai és a tiszai 

kerület AZ elsőhöz ragaszkodott, a dunáninneni pedig a másodikhoz. 

Hrabovszky József: Valamennyi kerület egyenjogú 

lévén, egyenjogú szavazattal kell hogy birjon a zsinaton, mi 

máskép nem eszközölhető, mint ha minden kerület egyenlő 

számú küldöttek által van a zsinaton képviselve. 

A dunántúli kerület hallgatni látszott, mig végtére 

Matkovics nyilvánította gondolatait,s határozottan 

állította, hogy minden kerület csak egy szavazattal bir. — 

De ez nem tetszett azoknak, kik ebben hierarchikus kormányzatot 

lappangni véltek, s nyilvániták, hogy ez az egyházak 

szabadságával homlokegyenest ellenkezik, s ha a választási 

jog teljesen az esperességeknél nem hagyatik, az egyházak 

a szabadság élvezetétől egészen megfosztatnak. 

Podkoniczky hasonlón csak úgy tartotta a kánont 

aláírhatónak, ha a kerületekre eső követek száma az esperességek 

közt egyenlőn elosztatik. 

Balogh y minden négy egyháznak egy képviselő 

küldhetési jogot adni kivánt. Miután, úgy mond, 400 egyház

y an az országban, a zsinathoz megkívántató 100 küldött 

épen kikerül. 

Ezen indítványok fölötti hosszasb vita után 

Pongrác^ Boldizsár megjegyezte, hogy a jelen zsinatra 

megyék szerint lettek a küldöttek választva, s ezen 

gyakorlat jövó're is megmaradhat. 

Matkovics a kollegiatus szavazatok mellett szólt, 

a milyenek ezen ügyekre legalkalmatosabbak. 

E Inök: A százas szám semmi vonatkozással sincs 

arra, hogy egyik vagy másik kerület több vagy kevesebb 

képviselőt ne küldhessen, csak az egész zsinati testület né 

haladja meg a százas számot. Miután azonban a zsinaton 

nem egyes küldöttek bírnak szavazattal, s csupán a kerületek, 

kár a kánonban kimondani, hogy a kerületek, akár több 

vagy kevesebb esperességgel bírjanak, egyenlő számú képviselőket 

küldjenek. A kerületek zsinat alkalmával, saját körükben, 

magok között szavazhatnak, de decisivum szavazata 

egyedül a kerületi felügyelőnek van, ki az egész kerület szavazatait 

képviseli. 

Minél íogva ezen zsinat négy kerületből állván, négy 

szavazattal bírt, az ötödik az elnöké, szükség esetében, ha a 

szavazatok egyenlők. Ezen magyarázat ellen 

Badvanszky Ferenc és Báth kivételével, senki 

nem nyilatkozván, az egész zsinat által helybenhagyatott, 

s az elnök veleménye elfogadtatott. Az egész vita be lett 

volna fejezve, ha azt 

Matkov ics, hihetőleg nem akarva, meg nem hoszszabitja. 

Midőn az 

egyetemes felügyelő az elnök szavait ismételte 

volna, miszerint a kerületek szükség esetén magok körében 

szavaznak, 

Matkovics elég érthetően értésül adta, hogy az 

ilyetén szavazásnál egyedül a küldöttek és hivatalból jelenlevők 

bírnak szavazati joggal. 

Azonnal megszólította Matkovicsot 

B. Prónay Gábor világosabban nyilvánítsa véleményét, 

mely szerinte más nem lehet, minthogy a mágnásoktól

a szavazatot meg akarja tagadni. Ő, úgy mond, mint bárki 

más, megválasztathatta volna magát küldöttnek, de jónak 

látta az országos analógia nyomán itt helyet foglalni, s nem 

hitte, hogy jelenléte nyughatatlanságot fog előidézni. 

B a 1 o g h y szólván a báró után, fölkiáltott : Oh mi 

szegény armalisták, hogy fogjak mágnások nélkül az egyház 

jogait megvédhetni? Ki olvasta és hallotta valaha azt, 

hogy az armalista, bármi helyen, súlyosabb szavazattal birt 

volna mint a mágnás ? Az armalisták mágnásoknak soha elő 

nem irtak, és elo nem fognak irni. 

K ru d i a mágnások jogait védelmezendő, gyakorlatra 

és szokásra hivatkozott, bizonyitván azt az egyházi történelemből. 

Minden zsinatban jelen voltak, mint az egyház védői, 

és pedig sokkal nagyobb számmal, mint ez idő szerint, és 

pedig nem mint küldöttek, de saját nevükben. 

Radvanszky Ferenc közbevetőleg szólt: de nem 

bírtak szavazattal ! 

Erre Prónay Pál indulatteljesen e következőket 

mondá : ez az osztó igazság, midőn a vallást védelmezni kell, 

akkor mindnyájan azt tartjuk, nekik illik a dolog élére állni, 

de midőn a békét élvezzük, még szavazati joggal sem tiszteljük 

meg őket. 

Elnök: Tudva van mindenki előtt, a ki az egyházi 

történelem küszöbét érintette csak, hogy a reformatio kezdetétől, 

a mágnások segélyével és közreműködésével egyházi 

ügyünk biztosittatott és előmozdittatott ; méltányos és igazságos 

tehát, hogy kivált akkor, midőn az egyház közjaváról 

szó van, ők is a küldöttek mellett szavazattal birjanak, a 

kik, mint tudjuk, saját költségeiken vannak jelen. Annyival 

inkább, mert döntő szavazatot nem igényelnek, s egyedül 

collegialis szavazat esetén, más küldöttek példájára szavazni 

akarnak. — Végtére 

Michalicska ajánlotta, hogy ezen szavazhatási jog 

a szerint terjesztessék, a ki mily irányban az egyházakra 

áldoz. — Byen módon a fösvények megfosztatnak szavazataiktól. 

Einök példát hozottá megyékről: a kisebb megyék,

úgy mond, a dolog természeténél fogva kevesebbet fizetnek 

a királyi pénztárba, s mégis a nagyobb megyékkel egyenlő 

szavazattal bírnak. 

Befejeztetvén ezek, Radvanszky Ferenc kívánta, 

hogy a tiszai kerületben a püspökválasztási szokás, a zsinat 

által szentesítessék. 

Az einö k válaszolt, hogy ezen szokásnak hely nem 

adható. És pedig azért, mert ezen gyakorlat következtében, 

a legkitűnőbb férfiak mellőztetnének, s ez által az egyház 

üdve szenvedne ; de különösen azért, mert ezen helyhatósági 

szabály a gyűlöletes nemzetiségi versengésnek hódol, mit ő 

felsége , soha nem fogna helybenhagyni. 

Ujolag a kánonok és a jegyzőkönyv leíratása került 

szőnyegre. Legtöbben sajnálták, hogy ezen zsinati munkálatok 

másolatait nem bírhatják, s a kiállott fáradságuk 

eredményét honlevőikkel és küldőikkel, kik azokban örömet 

lelnének, nem közölhetik. Ezek úgy lettek megnyugtatva, 

hogy legközelebb, valamint a kánonok, úgy a jegyzőkönyv, 

mihelyt ő felsége által szentesítve lesznek, miről, ha a törvény 

szentsége tekintetbe vétetik, kételkedni alig lehet, ki 

fognak nyomatni. 

Már a legkisebb izig átnézett és fölülvizsgált kánonok 

leíratása okáért, írnokokért indult Ráth, hogy azokat két 

példányban tisztára leírassa, midőn visszahivatott, hogy az 

egyház patronusairól szóló, s százszor fölolvasott kánont 

még egyszer fölolvassa. 

Prónay Pál és többen kiáltották: fölösleges a fölolvasás, 

a kánon akkép, a mint helyben van hagyva, megmarad. 

Hanem 

Matkovics visszaemlékezve a mult ülésben tett 

nyilatkozatára, melyet Radvanszky Ferenc és mások pártoltak, 

de a zsinat elvetette, azt jelenleg sürgetvén: hogy a 

zsinat pöröket előidéző kánonokat ne hozzon, azt újólag védelmezte, 

s a kánonok szövegéből ezen kitételt : d o m i n i 

terrestres*) kihagyatni kívánta. 

*) Hogy t. i. született tagjai az egyház kormányzatának.

J usth, az egész dunáninneni kerület beleegyezésével, 

ezen követelés iránti nem helyeslését nyilvánitva kijelenté : 

nem illő ugyan a már zsinatilag bevégzett vitát egy vagy 

más tag kívánatára föléleszteni, miután azonban ezen illetlenség 

megtörtént, nem marad egyéb hátra, mint kerületenként 

szavazva, az ügyet megállapítani. 

Azonnal kérdést intézett az egyetemes felügyelő a bányai 

kerülethez : milyen véleményben van ? majdnem egyhangúlag 

fölkiáltott: maradjon! 

Okolicsányi 

— Ezt 

kivételével, ki ellene szavazott. 

Sztraka rendre utasította, hogy az általános többség 

előtt meg kell hajolni, a mit az illető nagy sértésnek 

vette. A dunáninneni kerület 

hagyta. 

ellenmondás nélkül helyben 

Hasonló módon a tiszai kerület, Radvanszky Ferenc 

kivételével, ki hosszú beszédében tolmácsolta ellenvéleményét. 

Megkérdeztetvén végtére a dunántúli kerület , fölkelt 

M a t k o v i c s és elmondá, hogy ezen kerület ily veszedelmes 

végzésre nem szavazhat. 

E közben valamennyi dunántúli hallgatott, s ezzel a 

szavazatot helyeselni látszott. Az elnök, mind a mellett, 

hogy Matkovics ügyét folytonosan védte, a végzést kimondta, 

s a kánon maga épségében megmaradt. 

Befejeztetvén ezen vita. ismételten olvastattak az egyház 

kormányzatát illető kánonok: az elnök, egyetemes 

felügyelő és b. Prónav Gábor azon általános megjegyzést 

tették, hogy itt igen sok fordul elő olyan,, a mi az egyházi 

jog körébe tartoznék, mire azonnal válaszolt 

Institorisz: Az Istenért ! mit fog rólunk mondani 

az utókor, melynek tudomása lesz, a mostani romlott erkölcsökről, 

ha olvasandja, hogy e nevezetes zsinaton ezt nem 

korlátoztuk. 

Elnök: A fegyelemre vonatkozó kánonok az utókor 

számára maradnak, de mi természeténél fogva az egyházi 

1 0 

o

jogban vagy a szent Írásban foglaltatik, azt ismételni fölösleges, 

s minden időben kellemetlen. 

A zsinat mennyire terjesztette ki figyelmét a fegyelemre 

hozandó kánonok körül, bizonyitja azon körülmény, 

hogy midőn olvastatott azon kánon, miszerint a hallgatók 

templomba ne jöjjenek botrányosan felöltözve, s némelyek 

azt kihagyatni kivánták, a többség sértetlenül meghagyni 

kivánta, különösen pedig az 

elnök: quod uni justum, alteri aequm. Mi világiak 

a papokat öltözetükben korlátozzuk, korlátozzuk magunkat 

is. 

Ez alkalommal megjegyezte 

Ea dvansz ky Ferenc: egy előkelő nemes úri aszszonyság 

föltett kalappal jelent meg az Isten házában, s az 

egybegyűlt közönség e fölött a legnagyobb mérvben megbotránkozott. 

A föntebb említett megjegyzés következtében mind 

azon kánonok, melyek a papok által elkövetendő bűntényekről 

szóltak, bármily finomsággal valának is ez ügybeni jegyző 

Sólyom által föltéve, s most ujolag fölolvasva, kihagyandóknak 

véleményeztettek. 

Elnök: Mind ezen kánonokat, mint egyenesen az 

egyházi joghoz tartozókat, mellőzendőknek hitte. 

S ól y o m hivatkozott a budai zsinat példájára, mely 

után semmi törvény az igaznak, Pál apostol szerint, nem 

hozatik, azokat meghagyatni kivánta ; de ezzel sem bírta a 

többséget megnyerni. 

Elnök, döntő szavazatával az ügyet elintézendő, 

jelenté, hogy a helvét hitvallású testvérek e részbeni példája 

erre a zsinatra nem bir semmi kötelező erővel. — Ezzel 

be lett volna fejezve az egész vita, ha 

Yalaszky a papok tiszta és vegyes vétkeiről nem 

értekezik , s a kánonok meghagyását nem ajánlja. — 

A.zonban 

elnök ilyen vétkek elősorolását nemcsak hogy szükségesnek 

nem látja, de könnyen nyilvános botrányra szol-

gálhatnak okot. a miért is elégséges ez ügyben általánosan 

szólni, hogy a papság hivatalához méltón viselje magát. 

Hrabovszky a szent apostolokra hivatkozott, kik 

világosan megírták a papság kötelességét, s nincs ok, hogy 

ez ügyben a zsinat aggályoskodjék. 

Prónay Pál fölkiáltott : Ne vitatkozzunk e tárgy fölött, 

tudjuk hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, ki fogná 

minden bűnünket elősorolni ? Kérjük a kegyelem Istenét, 

hogy a tudatlanságból eredetieket is bocsássa meg. 

Ezen fölkiáltás után egyetemes felügyelő, Szítt 

ovicz püspök és Schramko egyszerre majdnem egy 

és ugyanazon pillanatban kezdtek szólni. 

Az e 1 ső: Ezen kánonok alkotása csak azon föltétel 

alatt szükséges, ha tartalmuk másutt nem volna kellőleg 

meghatározva, különben ismétlésük senki előtt nem becses. 

Miután pedig az országos törvények az egyháziakról mint 

polgárokról rendelkeznek, ezen zsinat föladata csupán egyházi 

törvényekre szorítkozni : minthogy pedig e részben az 

Isten törvénye, mely a papság által eléggé hirdettetik, gondoskodik, 

az ő véleménye oda járul, hogy ezen kánonok 

véglegesen kihagyassanak, vagy legalább a legszűkebb korlátok 

közé szorítassanak. 

Szinovicz püspök következőleg okoskodott: Az 

olyan szerencsétlen pap, a kire ezen hozandó kánonok vonatkoznak, 

vagy javítható vagy nem. Az első esetben mi szükség 

van, ily criminalis törvényekre, az egyházi felsőbbség 

által eszközlendő fenyítés is célhoz vezet : az utóbbi esetben 

meg vannak a polgári törvények megszabandó büntetésekkel. 

Schramko: Minden itt részletesen előadott büntetések, 

melyek a bűnös papra hozatnak, egy mondással kifejeztetnek, 

a hol ez mondatik: „ut delatus superioritati minister 

a munere suspendatur, vei plane eodem exuatur." 

Ezen találóan tett észrevétel a vitának véget vetett, s 

a zsinat közmegegyezésével, ezen túlszigorúan irott törvények 

a kánonok sorából kizárattak. 

Azon kánon fölolvasása után, mely a pap önkénytes

lemondásáról, s arról, hogy többé papi teendőket nem végezhet, 

szól, többen megjegyezték, hogy az evangelikus 

papi hivatal fogalmával nem ellenkezik, miszerint ha i'ölszólíttatnék, 

mint magányzó is szolgálatot tehessen. Nem 

lett megváltoztatva, azon föltétel hozzáadásával : q u o d s i 

aliud vitae genus amplesus non fuerit. 

A kánonok fölülvizsgálata után hitelesíttetett a 

jegyzőkönyv. Először olvastatott a Xl-ik ülésé, hol 

egyedüli észrevétel lett megjegyezve a sclavonicae 

szóra, mely helyett mind e helyen, úgy minden alkalomnál 

slavonicae használtatni határoztatott, miután ezen szó 

nem sclavusból, de eredeti Sláva-ból (dicsőség) származtatandó. 

— A XII-ik ülés jegyzőkönyve, ámbár a symbolicus 

könyvek fölötti vitákról szól, nyugodt lélekkel lett 

meghallgatva. Vajha ezen ritka szerencse a XIII-ik ülését is 

érte volna ! Hanem ezen nehéz kérdések fölött tartott vitatkozások 

világos bizonyságai annak, mily roppant változékony 

az emberi akarat. A symbolicus könyveket érdeklő 

s több ízben kiegyenlített vita, a jegyzőkönyv fölolvasása 

után ujolag föleleveníttetett. 

A szóval és testmozgásokban nyilvánított kellemetlen 

vita hevében 

az e In ö k : az Istenre kérte.a zsinatot, s a túlbuzgók 

lelkiismeretére hivatkozott, legyenek figyelemmel a 

zsinat határozataira, s a már egyszer kiegyeztetett vitát a iszálkodások 

előidézése okáért, föl ne elevenítsék. — Hasonlón 

b. Prónay Gábor, kéréssel kívánta azt elérni a 

mit okokkal és szónoklattal ki nem vívhatni látszott. De 

az ez ügybeni vitatkozási erő nem vala elfojtható. 

Pongrácz Boldizsár és P e t y k o ezen kérdés iránt 

hozott határozatot, annak daczára, hogy már zsinatilag- el 

volt intézve, vagy változtatni, vagy egészen, mint a zsinat 

köréhez nem tartozót, kihagyatni kívánták. — Nevezetesen, 

midőn ez utóbbi a királyi biztosra, s az ő tanácsa nyomán

hozott határozatra, miszerint ezen tárgy végkép mellőztessék, 

hivatkozott, egészen hozzáfordulva, ekkép szólt: 

b. Prónay Gábor: Uraságod maga magának mond 

ellent ezen kérdésben: midőn először szőnyegre került, vagy 

hozatott határozat, vagy nem, tertium non datur: ha van 

határozat hozva, minek az időt vesztegetni, s a már bevégzetteket 

ismételni, ha nincs elvégezve az ügy, miért 

nem szólalt föl annak idejében, de mi több, a hozott határozatba 

beleegyezését adta, ha nem nyilvánosan, de bizonyosan 

hallgatása által. 

Elnök: Ezen ügy teljes bevégzéséhez megkivántatik, 

hogy mondja ki a zsinat, miszerint három vagy négy 

ízben közmegegyezésével hozott határozatok ujolag vita 

tárgyává tehetők-e? —Minden oldalról nyilatkoztak hangok, 

hogy ez meg nem engedhető, mert az emberi ész különböző 

vélemény nyilatkozata mellett, a tanácskozmányok határt 

nem ösmernének, s vég nélkül folynának, s hogy az atyáknak, 

kivált a mostani európai kritikus viszonyoknál fogva 

ily fontos ügyekben a legnagyobb következetességgel kell 

eljárni. 

Több hasonló nyilatkozat nem szült eredményt. 

Szinovicz püspök a viszály subjectumát magyarázva, 

közvetitőleg lépett föl, s az ellentétes pártokat egyesíteni 

kívánta, de oly nagy és heves megtámadásokkal lett illetve, 

hogy kénytelen volt elhallgatni. Hasonlón 

Radvanszky Ferencnek, ki agg kora dacára, ifjú 

lélekkel lépett a harctéri-e, s a bölcsészet alapján a legelhatározattabban 

vívott, sok keserű lapdacsot kellett nyelni. 

B. Prónay Gábor az ellentétben állókat ujolag kérte 

: hogy a dolog természetét vegyék igazságszeretettel fontolóra, 

s a már befejezett vitákat újra föl ne elevenítsék ; 

mert ha ezt teszik, ugyan ezen szabály nyomán, a ma végzetteket 

holnap megváltoztatni lehet. — Maga a királyi biztos 

az elkeseredésig vitt ügyben orvoslást nyújtani akarván, 

a zsinatnak előhozta s ajánlotta: hogy az annyiszor fölmerült

s ugyan annyiszor kiegyeztetett kérdést , melyet jelenleg 

illetlenül és helytelenül újra szőnyegre hoztak , valamint 

a kánonok sorából, úgy a jegyzőkönyvből végkép kihagynák. 

De ezen megjegyzésnek sem sikerült a viszályt megszüntetni. 

A zsinati atyák ugyan is nem tartották méltóságukkal 

megegyeztethetőnek, a már hozott, s a zsinat által szentesitett 

törvényeket megsemmisíteni. Midö'n a vita hosszú ideig 

folyt, fölkiáltások történtek: szavazatok által döntessék el 

ez ügy. 

Legnagyobb tekintet volt a papság szavazatára,miután 

ez van hivatva,a theologikus kérdésekben irányadólag szólni. 

Minthogy pedig a többség a kánon megtartása mellett nyilatkozott, 

ezzel a vita be lett fejezve. — Ennek dacára 

Radvanszky Ferenc el nem hallgatott, s jól átgondolt 

beszédével, nem helyeslését nyilváuitá, az egész zsinatot, 

s különösen annak elnökét megtámadta, ünnepélyesen a 

legnagyobb erélylyel kijelentette : miszerint ezen kánonokat 

soha aláirni nem fogja, s még a mai napon hazamegy. — 

A zsinati atyák lelkük fájdalmát szóban és arcban kifejezve, 

ezen ülést, mely az utódoknak is bizonyságul fog szolgálni, 

mily nehéz az ily kérdések eldöntése, befejezték. 

Radvanszky állításához iiiven Okruczkyval, a 

zsinati oeconomikus bizottság jegyzőjével, délután valósággal 

elutazott. 

A hivatalos jegyzőkönyv ezen néhány sorban foglaltatik 

: 

53. Olvastattak, s bevégeztettek az egyházi kormányzat 

szervezéséről szóló kánonok, melyeknek a lehető leggyorsabb, 

mind a mellett tiszta és hibátlan leíratása elhatároztatott.

54. Hogy minden konventek és konsistoriumok saját 

pecsétekkel ő felsége kegyes engedélyével elláttassanak, kimondatott. 

55. Olvastattak s befejeztettek a fegyelmi kánonok, 

melyek közül némelyek, mint ide nem tartozók, a kidolgozandó 

evangelicus egybázi joghoz utasítattak. 

56. Végtére fölolvastatott az utolsó három ülés jegyzőkönyve, 

s ezzel az ülés eloszlott. 

XVT-dik ülés, october 13-án. 

Kezdetét vette az ülés a házassági kánonok, s a törvényszékeknél 

követendő perrendtartás, miután ezek a budai 

zsinat által is helybenhagyattak, fölolvasásával. Észrevétel 

és vitatkozás nélkül lettek elfogadva, csak is a délután eszközlendő 

esketések szolgáltattak alkalmat vitára. Némelyek 

a délutáni esketést megengedhetőnek, mások pedig meg nem 

engedhetőnek véleményezték. Az elsőt 

Hrabovszky József védelmezte, s a katholicusok 

példája szerint az esketést nemcsak délután, de esti órákban 

is végrehajtatni kivánta. 

A zsinat nagyobb része ellenkező véleményben volt, 

s leginkább azon oknál fogva, hogy a nép gyomra az ebéd 

végeztével rendesen meg van terhelve. 

Schramko hívei példájára hivatkozott, s ő, úgy 

mond, több ízben kénytelen volt a délután végzendő eske-

tést elhalasztani, s a nász népet eskü letétel nélkül haza 

bocsátani. 

Többen megjegyezték, hogy a köznép ily eseteknél 

nemcsak délután, de reggeli órákban is mértéktelenkedik, 

a miért is e kánon ne ezen az alapon, de a bevett szokásra 

hivatkozva alkottassék. 

Ezen párbeszéd bevégezte után olvastatott az egyházi 

oeconomiájára vonatkozó munkálata a bizottságnak. 

Ez alkalomnál javasolta 

Po ngrá cz Boldizsár, hogy miután a küldöttek nagyobb 

része egyházi alapítványok eszközlésére ajánlatokat 

tett, ezekről alapítványi oklevelek állíttassanak ki. 

E g y eteme s felügyelő, fölolvasta a maga részéről 

kiállitottakat, s ezt a többi kegyes jóltevőknek is ajándotta. 

Olvastattak némely a zsinathoz benyújtott folyamodványok, 

melyekről a jegyzőkönyvben. 

Szóba hozatott a jegyzőkönyv aláírása. — Ez alkalommal 

egyetemes felügyelő: miután a kánonok bevezetésében, 

a zsinati tagok névjegyzéke nem foglaltatik, 

kívánatos, hogy, az utókor kedvéért is , aláírattassanak. 

Miután azonban a jegyzőkönyv elején a tagok megneveztetnek, 

elégséges a jegyzők aláírása, azon egy példány kivételével, 

mely ő felségének benyujtatik, s melyet minden 

tagnak sajátkézüleg kell aláírni. Ez közakarattal elfogadtatott. 

P e rl aky benyújtotta a symbolicus könyvek ügyében 

hozott kánon elleni tiltakozást, melyet fölolvastatni, 

s a jegyzőkönyvbe felvétetni kívánta. Lásd eredeti szerkezetében, 

a mellékletekben X szám alatt. 

Az ellenpárt ez alkalommal semmit sem felelt, részint 

mert hasonló írásbeli ellentiltakozásra gondolt, részint 

pedig mert egész bizonysággal tudta, hogy a tiltakozást 

olyanok is aláírták, kik velők nemcsak egy véleményben 

voltak, de a kánon hozatalánál, s a zsinat általi szentesítésnél 

beleegyezésüket adták.

Csernotta Ezekiel, mind a két fél kívánságának 

eleget teendő, mind ezen tiltakozást, mind pedig a XII-ik 

ülésben benyújtott nyilatkozatot, a béke kedvéért, s hihetőleg, 

mindkét vélemény igazságáról meg lévén győződve, 

aláirta; vagy pedig, a mi legvalószínűbb, aláírni kénytelen 

volt, miután a tiszai kerülethez tartozott. Most már bizonyosan 

lehetett tudni, hogy ezen kánon, mint botránykő, a 

benyújtott tiltakozás, különösen pedig annak negyedik pontja, 

következtében, végkép ki fog hagyatni. 

Valaszky minduntalan nyomatékos kifejezéssel sürgette 

: a béke kedvéért ! a béke kedvéért ! ezt kötötte az 

egész zsinat szivére, s liogy ez csakugyan lelkén feküdt, 

igazolta a zsinat békés eloszlása. 

Lássuk a jegyzőkönyvet. 

54. Olvastattak a házassági kánonok, valamint az ez 

ügybeni pörrendtartás. ez utóbbi amahoz csatoltatni rendeltetett. 

55. Fölülvizsgáltattak az oekonomiát illető kánonok, 

valamint az alapitványozó okirat mintája, hogy e részben is 

az egyformaság elérhető legyen. 

56. Olvastatott az oekonomikus küldöttség a benyújtott 

folyamodványok, és más az elnök által kitűzött tárgyak 

fölötti véleménye, s ez zsinatilag is helyeseltetett, azon 

hozzáadással , hogy a két utolsó ponttal kapcsolatban, 

a két ágens, valamint a Drozdik-féle özvegy fizetése . 

minden kerületnek repartitiójába részletesen betétessék, s 

az is elrendeltessék, mi lesz az egyes ágensnek fizetendő; 

valaminthogy a kerületi felügyelők a nekik kézbesített nor - 

mativum szerint, a pontos végrehajtás eszközléséről gondoskodjanak. 

57. A négy superiutendentia részéről benyujtatott az 

egész országban létező evaug. ág. hitv. egyházak és iskolák 

táblás kimutatása.

58. Olvastatott a rozsnyói evangélikusok folyamodványa, 

melyben a gömöri gymnasiumot városukba kebelez - 

tetni kérték. 

Ezzel ellentétben álló gömöri nyilatkozat, a zsinat által 

nem tartatott oly velősnek, hogy a rozsnyói érvek megcáfoltattak 

volna. Ennél fogva az illető kerületnek meghagyatik 

: hogy miután a zsinat a rozsnyóiak tervének nem 

ellensége, a gömöri gymnasium által eddig használt alapítványok 

kérdésében, mind a két félt hallgassa ki, s méltányosan 

intézkedjék azon világos meghagyással, hogy a magyar 

nyelv fölvirágoztatására különös gond fordítassák. 

59. Továbbá olvastatott tisztelendő' Tessedik Sámuel 

úr folyamodványa, melyben az iskolai ügyben, felsőbb helyen 

meghagyatott utazás következtében tett 144 forintnyi 

költségeit megtérítetni kéri. 

Ezzel kapcsolatban , nagytudományú Podkoniczky 

Ádám késmárki tanár úr, hason alkalommal tett 117 forintnyi 

költségét utalványoztatni óhajtja : mind a két kérelemnek 

a zsinat azon modalitásssal adott helyet, hogy a nevezett 

összeg, az agentionale aránya szerint, egyes egyházra 

(a milyen az országban számszerint 434 találtatik) 60 dénár 

kivettetvén : dunáninneni kerület 43 ft és 20 dénárt ; dunántúli 

70 ft 20 dénárt ; bányakerületi 82 ft 20 dénárt ; a tiszai 

pedig 64 ft és 80 dénárt, összesen 260 ft és 40 dénárt, a 

folyamodóknak fizetni tartozzanak. 

60. 0 méltósága b. Hellenbach György úr azon követelésére, 

mely szerint, néhai b. Zaj Péter akkori főfelügyelő 

által, 1782-ki február 7-kén kiállított, s eredetiben előmutatott 

kötelezvény nyomán a dunáninneni és túli kerületnek 

kölcsön adott 220 ft és 50 dénárt megtérítetni kívánja: a 

pozsonyi kerület részéről Szilvay Pál úr, annak felügyelője, 

minden akadály nélküli kifizetést fölajánlván ; a dunántúli 

kerület nevében, felügyelője, Matkovics Pál úr pedig, a kerttletbeliekkeli 

közlésére és tanácskozhatására időt kérvén, 

az érdeklett körlevél hiteles másolata, mindkét felügyelőnek 

elintézés végett kiadatni határoztatott. 

61. Nagyon tisztelendő Czirbesz András János iglói

pap, a szepesi 13 város nevében benyújtott folyamodványt, 

melyben a szepesi esperességen elkövetett törvénytelenségek 

orvoslását felsőbb helyen sürgettetni kéri. 

Mely ügy, miután a zsinat köréhez nem tartozik, a 

nevezett folyamodvány a benyújtóknak azon utasitással viszszaadatni 

rendeltetik, hogy a folyamodók a bécsi ágens útján, 

könyörgésük et azon alkalommal, midőn a zsinati akták 

ő felségéhez benvujtatnak, fölterjeszszék. 

26. A jegyzőkönyv, nemkülönben a kánonok aláírása 

és fölterjesztése ügyében, abban lett a közmegállapodás 

hogy a jegyzőkönyv, melyet ő felségének benyújtani nem 

szükséges, a jegyzők által kiállítva, az elnök, kerületi felügyelők 

és püspökök által iratassék alá ; a kánonok pedig, 

minden jelenlevő zsinati tag által legyenek aláírva, s egy 

kirendelt küldöttség által fognak ő felségének, szentesítés 

okáért, tisztelettel bemutattatni. 

63.Végtére olvastatott a mindkét rendű 36 zsinati tag 

tiltakozása : hogy azon kánon,| mely a symbolikus könyvek 

kérdésére vonatkozik, s melyet a zsinat provisorie hozott, a 

többi kánonok sorából kitöröltessék, és más, általuk javaslatba 

hozott, annak helyébe tétessék ; ellenkező esetben 

ezen tiltakozásukat a zsinati aktákhoz mellékeltetni, s a 

ő felségéhez benyújtandó kánonokkal, ezt is fölterjesztetn 

kérik. Melynek további megvitatása más napra halasztatván, 

a jelen ülés eloszlattatott. 

A napló irója hivatkozik a jegyzőkönyvre, miszerint a 

benyújtott folyamodványokról ott van szó, de mint látjuk, 

ez nagyon mostohán bánt a folyamodványokkal, pótoljuk e 

részben is a hiányokat, a mennyiben kezeinknél vannak az 

eredeti kérelmezések, mellékleteikkel együtt. Ugy látszik, 

a zsinat vonakodott a sérelmek tárgyalásába bocsátkozni, s

orvoslásukat sürgetni, sőt jegyzőkönyve 61-ik pontjában kimondta, 

hogy ezen kérdések köréhez nem tartoznak, s ebből 

lehet következtetnünk az igazolást. A folyamodványok rövid 

kivonatokban itt következnek. 

1. Beszterczebánya folyamodik, hogy a zsinat 

vesse közbe magát ő felségénél, miszerint az ottani evangélikusok 

nagyon meg vannak terheltetve a római katholikus 

pap, 5 káplánja és más egyházi szolgálatban levők üzetésével. 

2. Modori ev. lakosok sérelme : 

a) hogy a gyakorlatban volt evang. papok a város 

pénztárbóli fizetése, az idők mostohasága következtében megszűnvén, 

annak élvezetében csak a római kath. pap hagyatott 

meg. 

b) hogy az evangélikusok az általok szerzett harangok 

élvezetétől elüttetnek. 

c) az iskolai alap megadóztatása iránt. 

3. Szent-Györgyi evangelikus egyház folyamodik 

: 

a) hogy temploma az adó alúl fölmentessék. 

b) az evang. papok s az egyház többi személyzete, 

a katholikus papok példájára , a közpénztárból fizettessenek. 

c) visszahelyeztessenek a harangok szabad használatba. 

4. B a zi n i ev. lakosok kérelmeznek : 

a) az egyházi javak adómentessége iránt, s 

b) hogy ne legyenek kénytelenek a róm. kath. papnak 

szolgálatokat tenni. 

5. Győr városa evang. lakosai panaszt emelnek, miszerint 

annak dacára hogy többségben vannak, a városi hivatalokból 

kizáratnak. 

6. Pozsonyi konvent előterjesztést tesz, hogy lépések 

volnának teendők, miszerint az evangélikusok ne köteleztessenek 

kath. papok fizetéséhez járulni. 

7. Lőcse két folyamodványt nyújt be, az elsőben 

fölhivja a zsinatot, lépjen föl ő felségénél ügyökben, hogy

papjaik és tanitóik fizetésére a szerződésileg biztositott tized 

harmad részét megnyerjék, vagy a város pénztárából aránylag 

részesüljenek. A másikban okiratokkal, különösen pedig 

a végrendelet hiteles másolatával bebizonyitatik,hogy gr. 

Thurzó Sándor 10.000 ftot hagyományozott, pap fizetésére, 

tanulók segélyezésére, kérik ezt maguknak a kincstárbői 

utalványoztatni. *) 

8. Magyarország felsebb részének hat sz. k. városok 

folyamodványa, melyben kérik a zsinatot, tegyen lépéseket 

ő felségénél e következő ügyekben: 

a) a városi pénztárból fizettessenek az evangelikus 

papok és tanitók. a mint régenten szokásban volt, miután 

a közteher viselésbői az evangélikusok ki nem hagyatnak, 

b) hogy a vallás különbsége nélkül alkottassék a 

magistratus, 

c) hogy a szebeni egyház fölmentessék a paplakok 

után fizetni tartozó adó alúl. 

d) A bártfai gyülekezet panaszt emel, miszerint a r. 

katholikus pap Korbits ur és segédje Alter József, kényszeríti 

az evangélikusokat egyházuk szertartásaira. 

e) Hrabovszky-féle alapítvány iránti jogát követeli. 

Thurzó Sándor végrendeletileg intézkedett, hogy ez őszszeg 

után járó kamatokból évenként segélyeztessenek : a lőcsei 

legjobb evang. egyházi szónok, két magát szónoknak kepezö tanuló. 

két férjhez menő árva leány. 6 mendikáns. Egy évben ekkép 

osztatott ki : papnak 106 ft. két Vittembergában tanufó ifjúnak 

227 ft, 6 mendikansnak 79 ft, egyház és iskola szolgáinak 173 ft. 

férjhezment árva leányoknak 31 ft pia opera, alamizsna 30 ft - 

Ez utóbbi tétel adott okot a jezsuitáknak ezen hagyományba belekötni. 

miután ez alatt a kimúlt lelkéért mise szolgálatát értetni 

kivánták, s úgy lön. a kincstár százados gyakorlat dacára, a várost 

ezen alapítványtól megfosztotta.

f) A késmárki egyház papjai és tanitói dijaztatását a 

városi közpénztárból követeli. 

9. Nikolai-féle alapitván, mely 8450 ftból áll és Szirmai 

István-féle, melynek alapja 100,000 forint kérdésbe 

hozatik. 

10. Hrabovszky Péter-féle alapitvány 5425 forintból 

álló, mely a bártfai iskolára tétetett, vizsgálat alá vétessék. 

11. Szóba hozassék Boskovány Jánosná született Banics 

Mária 10,000 ftnyi alapítványa, az összes ev. iskolákat 

érdeklő', melyet a királyi ügyész lefoglalt. 

12. Az eperjesi kollégium elveszett alapitványai, megemlítettek. 

13. A szepesi bányavárosok sérelmei, és pedig 

A) a v á gend ri s s eli egyház panaszkodik, miszerint: 

a) a Máriassy család által földes úri helyen építtetett 

paplaktól adét fizetni kénytelen, 

b) hogy a kath. tanítót fizetni szorittatik. 

c) hogy a kath. pap az evangélikusoktól is szedi a 

dézsmát. 

B) aschvedléri egyház 

a) kéri a községi pénztárt igénybe vehetni, miután a 

katholikusok a község harmad részét teszik csak. 

b) kívánja, hogy bírónak és törvénybirónak ev. egyén 

is kijelöltessék. 

c) hogy nemcsak iskolák és tanitói lakok épitessenek 

a község költségén, de a tanítók is a közpénztárból dijaztassanak, 

a kath. tanitók példájára. 

d) hogy a harangok jövedelmében részesüljenek, miután 

a község pénztárán szereztetnek. 

e) A község bányájából járulékot kiván a katholikus 

egyház példája szerint. 

f) Kéri, hogy a colleda czime alatt bor helyett fizetett 

39 ft az ő részére fizetessék, 

g) hogy a közös temetőben kaszáló két harmada az

evangelikus papot illesse, s csak egy harmada a kathol. 

papot, 

h) hogy a meghalt és meg nem keresztelt evang. gyermekek 

a közös temetőből ki ne rekesztessenek, 

i) hogy a szomolnoki kincstár, mely az úri jogokat 

gyakorolja, igaz kérelmöket meghallgassa. 

C) Stooszi egyház folyamodik, hogy jövőre a biró 

és törvénybiró kijelölésénél az evangélikusokra is legyen 

tekintet. 

D) Szomolnoki egyház kéri, hogy* az evang. 

tanitó úgy fizetessék a városi pénztárból, mint a katholikus 

tanitók. 

E) Krompachi egyház ugyan azt kívánja, valamint 

az iskola fölépittetését. 

14. A szepesi 13 város egyházai kivánják, hogy az 

evangelikus tanitók a község pénztárából dijaztassanak, 

mint a katholikusok, vagy hogy minden egyház maga lássa 

el szükségleteit; valamint hogy a tized használatába viszszahelyeztessenek. 

15. A korponai evang. gyülekezet óhajtja, hogy 

papja és tanitója a város pénztárából nyerje fizetését, miután 

a kath. pap, káplán és a többi egyházi szolga abból 

dijaztatnak. 

16. A kos z e gi egyház bemutatja a városhoz juliusban 

benyújtott folyamodványát, melyben a kath. egyház 

szolgái dijaztatása alúl magát fölmentetní kérte. 

17. Mos on megye evang. egyházai folyamodnak, 

hogy a közös iskolák föntartására ne köteleztessenek, miután 

majd mindenütt többségben vannak az evangélikusok, s 

mégis az iskolák kath. tanítókkal láttatnak el. 

18. Ahontiesperesség pedig e következőket kérelmezte 

: 

A) hogy a zsinat forduljon a királyhoz és az országhoz 

következő tartalmú folyamodványnyal: 

a) Csali, Verbók, Devicse, F. Almás, Öcsöd és Méznevelö 

községben legközelebb elvett templomok, különben sem

lévén a katkolikusoknak szükségesek, az evangélikusoknak 

visszaadassanak. 

b) a protestáns papok hivatalutáni földjeik és szőlőhegyeik, 

adómentesek maradjanak, s juhaik és méheikből 

tizedet adni ne tartozzanak, szükséges tűzi fával ellátassanak, 

s egy általában, mint a bevett egyház papjai nemesi kiváltságokkal 

bírjanak. 

B) Tárgyaltassék a zsinaton : mikép lehetne kieszközölni, 

hogy az uj egyházakban a papoknak dotált földek és 

szőlők tehermentesen maradjanak. 

C) Kimondassák a zsinat által, hogy valamint a városokban, 

úgy a faluhelyeken, hol a kath. papok és tanitók a 

közpénztárból fizettetnek, ugyan oly arányban részeltessenek 

az evang. papok és tanitók. 

D) Szabályoztassék a zsinat által, mily arányban kötelesek 

a fiók egyházak, az anyaegyházbeli papok és tanitók 

fizetéséhez járulni. 

E) A honti özvegy árvaintézet példájára, az egész 

országban hasonlók hozassanak létre, valamint gondoskodjék 

a zsinat, a pap és tanitó özvegyek szabad lakásáról. 

F) Szomorúan tapasztaltatván, hogy a kegyes alapitványok 

után a kamatok nem fizettetnek rendesen, s magok 

a tőkék is gyakran veszélyben forognak, a zsinat ezekre terjeszsze 

ki figyelmét. 

G) A selmeci gymnasiumot mondja ki kerületi iskolának. 

H) Szabályoztassék, mikép használandók a harangók és 

temetők, a hol közösek. 

Egyesek is nyújtottak be folyamodványokat, például 

a pozsonyi könyvkereskedő Lippert, hogy a német és szláv 

énekeskönyvek Pozsonyban nyomattassanak. Ezen kérelemnek, 

mint az egyházak szabadságával ellentétben állónak, 

hely nem adatott.

XVn-ik ülés, oktober 1-4-kén. 

Jelen zsinatnak utolsó ülése a kánonok és jegyzőkönyv 

végső fölolvasásával kezdődött, hogy a még, akár a dolog 

érdemére, akár az irályra tett észrevételek nyomán a tárgyalások 

befejeztessenek, s ez legyen tanúbizonyság az utókornak, 

mily gonddal és figyelemmel alkottattak meg az egyházi 

törvények. Ezen célból az egyetemes felügyelő felolvasta 

a Császár által szerkesztett, s általa átnézett és javitott 

előbeszédet, mely a szónokok elébe van téve, s ezen mű egyhangú 

helyesléssel lett elfogadva. A zsinat egész munkálata 

négy részre osztatott, ugy mint : 1-ső, az egyház kormányzata, 

állván 80 kánonbol ; 2-dik, a papok és tanitók kötelességeiről, 

vagyis az egyházi fegyelemről, tartalmazván 75 kánont; 

3-dik, a házassági ügy 30 kánonnal; 4-dik, a tanintézetekről, 

hol 10 kánon találtatik ; a zárbeszétl ő felségének 

III-dik Lipóthoz van intézve. A kánonok olvasása folytán 

midőn, mind az egyházi mind a világi hivatalnokok esküje 

szóba hozatott volna, a már kiegyenlített vita, a symbolikus 

könyvek kérdésében újólag fölmerült. 

B. Prónay Gábor azok nevében, kik a XH-dik 

ülésben nyújtottak be nyilatkozatot, egy ujat adott be, melyet 

egész terjedelmében lásd a mellékletben 11-dik szám alatt. 

Ebből ismét elkeseredett vitatkozás fejlődött, s mind a két fél 

sikra szállott. Az elnök kérte a zsinatot, hogy legalább ez 

utolsó ülést kiméljék meg ezen kellemetlenségektől, s a néhány 

rövid órát üdvösebb s az egyház javát előmozdító tárgyakra 

fordítsák, s e végpercekben az egyetértés szellemétől 

áthatva, a multakra fátyolt vessenek. Kijelenté továbbá, hogy 

ezen kérdés, mint dogmatikus, a zsinat tárgya nem lehet, s 

hogy a tiltakozásoknak és ellentiltakozásoknak semmi helye 

sincs ; valamint hogy ez ügybe ő felsége soha avatkozni nem 

fog, s az itélő bíró szerepét el nem fogadja, a miért is jobbat 

14

nem tanácsolhat, minthogy az egyetlenség megszüntetése 

okáért, ezen kánon egyszerűen kihagyassék. Ennek dacára a 

vitatkozás nagy, hévvel folyt, egyrészről a már egyszer hozott 

kánon megtartása, másrészről pedig kihagyása mellett. 

B. Prónay Gábor, miután a csend helyre állott, 

indítványozta : ha ezen kánon kimarad, ugy a dolog természeténél 

fogva mind azoknak, a melyek vele összeköttetésben 

állnak, ki kell maradni. A miért is, mindenütt, a hol a 

szükség megkívánja, egyedül az ágostai hitvallásról tétessék 

említés, a mint küldöttségi javaslatokban előfordult, s 

a zsinat által szentesítve is lett. 

Okolicsányi szokott hévvel a báró beszédének ellenmondott, 

s azt állította, hogy ha a symbolikus könyvek 

fölött a harc kifejlődött, nem lehet ily módon e kérdésben 

keresztül esni, ne hogy az ágostai hitvallás egyedüli megemlítésével, 

a többi symbolikus könyvek tekintélye örökre elejtessék. 

— Újólag, mintegy pro aris ex focis, nem kis elkeseredéssel 

a vita folytattatott. 

Prónay P ál : az Istenért, mit mivelünk ? Az Istennel 

kezdett tanácskozmányt az ördögökkel akaijuk-e bevégezni ? 

Hosszas beszédet mondott az egyetértésről és a szent béke 

szelleméről. 

Egyetemes felügyelő mindenre a mi szent, kérte 

a vitatkozókat, hagyjanak föl ez szőrszálhasogató és elkeseredett 

vitával, az elnök döntő szavazata nyomán, ezen 

kánonnak, a kedélyek megnyugtatása kedvéért, ki kell maradni. 

Ő azon részhez is, mely a kánont megakarja tartani 

szívesen csatlakozik, ha a symbolikus könyvek említése teljesen 

kihagyatik, mit legcélszerűbb lesz az utókor gondjaira 

és kiegészítésére bízni. Ezekután föltette a kérdést : megnyugszik-e 

abban a zsinat, hogy az érdeklett kánon kimaradjon 

s az egész munkálatban a symbolikus könyvek nem említtetnek. 

Az első kérdésre kivétel nélkül igen lett válaszolva; 

a másodikra a kifogások sorának végét nem lehetett elérni. 

— Mind a mellett folytatólag kérdezte a felügyelő : 

megelégszik-e a zsinat, ha az egyházi hivatalokat viselők

evett szokás szerint fognak megbiteltetni, a symbolikns 

könyvek fölötti említése nélkül. 

Helyeslő válaszok adattak ezen kérdésre is, ámbár némelyek 

azon észrevételt tevék : bogy nem minden szokott 

eskümintából hagyatnak ki a symbolikus könyvek, ha pedig 

ezen elv zsinatilag kimondatik, úgy azon eskümintából is, 

a melyben eddig említés történik a symbolikus könyvekről, 

ki kellene maradni. — Fölhozatott a budai zsinat példája 

is, melv az eskümintában, melyet az egyetemes felügyelő 

fölolvasott, egyedül a szent irást és a helvét hitvallást említi 

; de ezen példa sem bírta a különvéleményüeket megnyerni. 

Folytatólag olvastattak a kánonok, s nagy gonddal lett 

vigyázva, hogy a symbolikus könyvek ne említessenek, nehogy 

a kellemetlen vita újra meg újra fölelevenítessék. Minélfogva 

az egyházi kormányzatról szóló fejezetet maga az 

egyetemes felügyelő olvasta föl, s ezen óvatos figyelem a 

jegyzőkönyv olvasására is kiterjedt. 

Midőn a II-dik rész 5-dik kánonja, mely a pap kötelességéről 

szól, miszerint a szent írásban foglalt tanokat, s 

Jézus erkölcsi parancsait hirdesse, midőn a symbolikus 

könyvek is említettek, Szinovicz püspök azokat itt is kihagyatni 

véleményezte. 

Valaszky ellenben nagy súlyt fektetett arra, hogy 

a papok a symbolikus könyvek nyomán tanítsanak, a miért 

is az előbbenivel épen nem lehetett egy véleményben. 

Mint gyanítani lehet, híveket talált a kellemetlen 

vita föltámasztására, — cáfoltatott 

b. Prónay Gábor által, ki azt állította, hogy az egyes 

papok fölött a püspökök tekintélye áll. — Ezen kérdésnél 

a báró és párthívei részéhez Po ngrácz Boldizsár is csatlaki 

zott. nem úgy Okolicsányi, ki szokott módon, ellenkező 

nézetben volt Melyek midőn arra mutattak, hogy új viszály 

magva lett elhintve, 

S ó 1 y o m, ki a kánonokat olvasta, a vitatkozók lármája 

között, a kánont ekkép ajánlotta módosítatni: hogy a 

pap&ág tanításában legfőbb célúi tekintse a szent Írásban ki

jelölt üdvös tanokat, s a Jézus Krisztus morális parancsait. 

A miért is itt a symbolikus könyvek említése elmaradhat, 

annyival inkább, mert minden pap a symbolikus könyvekre 

föleskettetik, s esküje ellen nem taníthat. — Ezen megjegyzés 

a zsinat nagyobb része által nagy helyesléssel lett 

fogadva, s a kánon ezen értelemben szerkesztve. — Nyugodtan 

folyt a fölolvasás egész a Il-ik rész 54-dik kánonjáig. 

Itt ugyanis említve volt, hogy a tanítók a symbolikus 

könyvek nyomán tanítsanak, s ez meg lőn változtatva: 

hogy magokat egészen a szent íráshoz alkalmazzák. Ez ellen 

is némelyek tiltakozni akartak, s a vitatkozás szövétnekét 

újólag meggyújtani, de az elnök megakadályozta, s a 

szólókat hallgatásra bírta, s igy lőn a symbolikus könyvek 

fölötti vita befejezve. 

Ezen utolsó ülés jegyzőkönyv első pontjainak fölolvasása 

után, melyben kimondatik, hogy a symbolikus könyvek 

iránti viszály kiegyenlittetett, az elnök parancsára, minden 

nyilatkozatok, tiltakozások és ellentiltakozások az illetőknek 

visszaadattak, s azok említése a zsinati munkálatokból kitörültettek. 

Valamint az elnök, ugy többen a zsinati atyák közül 

azon komoly figyelmeztetést tették, hogy mind azok, a 

mik ez ügyben mondattak és Írásban benyujtattak, ezen teremben 

örök időkre legyenek eltemetve ; nem különben hogy 

ezen vitatkozás a közéletben föl ne elevenítessék, és miatta 

senki ne üldöztessék. Mi annál szükségesebb volt, mert a 

zsinat két pártra szakadt s a pártok elneveztettek s ymboliku 

snak s antisymbo likusnak, s ebből ellenségeskedés 

fejlődött, s csak is ezen kibékülés következtében elfojtatott. 

Miután ilyen módon az egyesség eszközöltetett, be lett 

mutatva a zsinatnak azon táblás kimutatás, melyszerint fognak 

a kerületek agensi dijakat fizetni. 

Dunán inneni kerület' 72 egyh. után 190 frt 30 kr. 

Dunán tuli kerület 117 , „ 328 „ 30 „ 

Bányai kerület . . 137 „ „ 385 „ 30 „ 

Tiszai „ ^ . . 108 „ „ 298 „ 30 

Ezen öszvegből nyer a bécsi ágens 800 for, a budai

pedig 400 for. — A Jeszeuák féle alapítványt a pozsonyi 

konvent oly formán kezelendi, hogy felét a bécsi, másik felét 

pedig a budai ágensnek juttatja, azon kikötéssel, miszerint 

a bécsi ágens járulékából néhai ágens Drozdik özvegyének 

évenként 200 frtot fizetend. 

Ezeken is keresztül esve, az elnök indítványozta : miszerint 

méltányos és igazságos, só't az illem szabályai parancsolják, 

hogy a zsinat fönséges királyi herczeg Magyarország 

nádoratói, valamint másoktól is elbúcsúzzék. Kineveztetett 

a küldöttség. Megjegyezte az egyetemes felügyelő, hogy az 

illem megkívánja, hogy a város tanácsa is hasonló módon 

megtiszteltessék, annyival inkább, mert szállásokat kiszolgáltatott. 

De nem ingyen, kiáltatott több oldalról. Csodálkozik 

ezen, folytatá a felügyelő, miután a helvét hitvallású zsinat 

tagjai Budán lakbért nem fizettek. Pesten is némelyek 

ingyen szállással birtak, lőn a felelet némelyek részéről, kivált 

a kik szerbeknél voltak beszállásolva, ezek az ajánlott 

dijat sem fogadták el. Mindamellett határozatba ment, 

hogy küldöttségileg jelentse ki köszönetét a zsinat, s e célból 

Erabovszky József és Plachy András, naplónk 

irója, kiküldettek. 

Végtére szóba hozattak a követek, kik ő felségéhez a 

zsinati munkálatot fólteijesztenék. Altalános óhaj, az elnökben 

központosult. Miután ez a kiküldetést el nem fogadta, 

vonakodása dacára Balogh Péter egyetemes felügyelő és 

Badvanszky János bízatott meg a teendővel, nemkülönben 

Krúdy és T e s se d ik, kik miután szívesen fogadták a 

kiküldetést, megválasztatásukban a zsinat is megnyugodott. 

Nincs egyéb hátra, örömkönnyek közt szólitá meg az 

elnök a zsinati atyákat, minthogy ezen egyházi tanácskozmányok 

befejeztével, ezen zsinat is bevégeztessék, s kéri a 

mindenhatót, hogy határozatai és törvényei, az ő nevének 

dicsőségére, s az egyház egyetemes javára hassanak, s ezen 

nyilatkozata után elmondá a berekesztő beszédét, melyet 

lásd a mellékletben XII-dik sz. alatt. 

Az utolsó ülés jegyzőkönyve : 

64. Az ülés elején a kánonok rendezése megkezdetett,

miben többször megszakasztás történvén, ö főmlga az elnök ur 

figyelmeztetni méltóztatott, hogy a zsinat kivánt vége megérkeztével, 

az ellentétben álló kedélyeket ki kell egyeztetni ; 

s a tegnapi kérdésekre tett, s e helyen érvénnyel nem birő 

tiltakozások elutasításával, ajánlotta, hogy a vitás kánon 

vagy végkép kihagyassék, vagy más javaslatba hozandó kánonok 

fogadandók el. 

A miért is zsinatilag lett megegyezve, hogy a tiltakozó 

nyilatkozat, az ellentmondóknak visszaadatván, e kérdéses 

kánon, a többiek sorából kimaradjon ; egyébként pedig bár 

hol is a zsinati munkálat sorában, a symbolikus könyvek említése 

előfordul, az egyenesen mellőztessék. Minek megtörténtével, 

mindnyájok lelke megnyugodván, végtére valamennyi 

kánon összeállítása befejeztetett. 

65. A jegyzőkönyv fölolvasása alkalmával, beadatott ő 

méltósága az egyetemes felügyelő ur által, a tegnapi napon 

kidolgozott szabály, melyszerint fizetendő az agentiále, mely 

az egyenlő miheztartásokért, a generális (?) felügyelőknek> 

és a pozsonyi konventnek kiadatni határoztatott. 

66. A zsinati tárgyalások ily módoni bevégeztével, a 

leirt hét példány ma délután, ő excellentiája a királyi biztos 

ur coramisatiója mellett, a zsinati tagok általi aláírásával 

hitelesíttetni rendeltetett. 

67. Neveztetett továbbá négy küldöttség, melynek 

a) „Méltóságos Balogh Péter egyetemes felügyelő, 

ngos Ra dvan s z ky J á n o s és főtisztelendő Szinovicz 

Mihál püspök ur személyében ő fensége Magyarország nádorának, 

a távozó zsinat tagjait, az egész evangelikus testet 

és zsinati határozatait, valamint általa a királyi kegynek, s 

legmagasabb pártfogásnak alázatosan ajánlani fogja. 

b) 0 eminentiájának a kardinalis prímásnak, valamint 

ő főméltóságának .Almásy Pál urnák, méltóságos b. Podmaniczky 

József, tekintetes Matkovics Pál, főtisztelendő Hrabovszky 

Sám. püspök és nagyontisztelendö G-amauf Sámuel 

urak fognak búcsút mondani. 

c) Főméltóságu gr. Teleki József urnák, a helvét hit— 

vall. evangélikusok zsinati emeritus elnökének, az eloszló

ág. hitv. evangélikusok zsinata nevében, őszinte testvéri üdvözletet 

tolmácsolandnak, tekintetes Sólyom István és Ujházy 

József, valamint nagyon tisztelendő Krúdy Dániel és Institorisz 

Mihál urak. 

d) A helybeli mélyen tisztelt városi tanácsnak pedig, 

nemzetes Hrabovszky József ur nagyon tisztelendő Plachy 

András úrral, a zsinati tagoknak készséggel és tisztességgel 

tett szolgálatokért, köszönetet mondanak. 

68. Mindezek bevégeztével méltóságos Balogh Péter 

egyetemes felügyelő ur, és nagyságos Radvanszky János ur, 

valamint nagyon tisztelendő Krudi Dániel és Tessedik Sámuel 

urak kiküldetnek, hogy a zsinat által hozott kánonok 

kegyelmes helybenhagyását és királyi szentesítését, ő fölségénél 

alázatosan kieszközöljék, valamint hogy azokat az udvari 

dicasteriumoknál és az állam ministeriumánál pártfogásába 

ajánlják. Végezetül ő főméltósága az elnök ur, remek 

ékesszólással és finomsággal elmondá a zár beszédet. 0 főméltósága 

a királyi biztos ur, kitűnő nyájassággal a távozó 

zsinat és a súlyos vitatkozások (melyeknek tanúja volt) szerencsés 

bevégzése fölötti örömet nyilványitva, magát valamennyinek 

barátságába ajánlani kegyeskedett, ezen ritka 

szerénysége, s teendői ügyessége és bölcsessége által, mindnyája 

szeretetét és tiszteletét kiérdemelte. 

Ezek után főtisztelendő Szinovicz püspök ur saját és 

a papság nevében, a zsinat működését jeles beszédében kiemelvén, 

azt az Isten gondviselésére bizva, buzgó imával 

berekesztette. 

Kelt a nemz. ev. ág. hitv. zsinaton, mely szab. kir. 

Pest városában 1791-ki sept. 12-tól, okt. 14-kéigtartatott.

ACTA 

Synodi Evangelicae Aug. Conf. Ecclesiae Hungaricae generalis, Regia 

permissione anno 1791 Pesthini celebratae mense Septembri et 

Octobrj. 

Augustissime Imperator et Rex Apostolice, Domine. 

Domine, naturaliter Clementissime ! 

Nihil tarn divinum, nihil ad immortalitatem terrarum 

Principum, tarn expediens, quam dum illi Deum. cuius vices 

agunt, imitando, concreditos sibi divinitus populos, ceu familiam 

unam spectantes, iisdem omnes paternae, indulgentiae 

complectuntur amplexibus. 

Hanc ipsam fuisse animi Majestatis Vestrae Sacratissimae 

excelsam destinationem, facta gloriosa narrant, populi 

célébrant, Europa suspicit, aetas, quae sequetur, grata venerabitur 

memoria. Enim vero enim 

Illico ac successionis ordo Majestatem Vestram Sacratissimam 

ad haereditarium vocaret solium, nihil prius, nihilque 

antiquius Majestas Vestra Sacratissima habuit, quam 

efficere, ut, quos idem in familia una paterfamilias regit, eadem 

patria nutrit, eaedem leges tuentur, eadem iustitia protegit, 

cuncti hi in civitate communi commumbus fruuntur 

legibus, fraternam mutuo aemulentur charitatem. Et 

Quia ad assequeudos, vere regios hosce fines, Evangelicorum 

utriusque Confessionis restaurata legális libertás, 

plurimum collatura videbatur : factum fuit, ut Statibus Ordinibusque 

pro inauguralibus generalibus regni comitiis congregatis, 

Majestas Vestra Sacratissima, fratris sui, immortalis 

illius Caesaris et ßegis, Josephi Il-di, rara vestigia premens, 

religionis negotium pertractandum, ac ad pacificationum 

Viennensis atque Lincensis statum reponendum inter 

caeteras regias propositiones clementer committere, ac post 

utrinque delata sibi in sensu legum supremum arbitrium fi-

naliter decidere, idque ipsum tabulis regni publicis, articulo 

quippe 26-to novissima Diaeta inferre dignata fuerit. 

Divina sane erant coepta baec tropbeis quibusvis longe 

celsiora, atque acleo orbis, quaqua patet. aeterna grataque 

celebratione dignissima! Dextera namque Majestatis Vestrae 

Sacratissimae stat homo ; stat conscientiarum libertás ; stant 

rediviva evangelicorum jura, et civis. Et 

Ne ad gestörum plenitudinem quidpiam deesse videretur, 

utque restabilita regalia jura, constabilito regimine 

ecclesiastico et adiunctis, stabilitatc quo ocius vestiri possint, 

Majestatis Vestrae Sacratissimae magnum opus est : quod 

post supplices preces nostras, in 12-mam mensis Semptembris 

diem, Budae Pesthinique* Synodum cogere, praesenteque 

in qualitate Commissarii Begii, ex parte Confessionis 

Augustanae, destinationi Majestatis Vestrae Sacratissimae 

abunde succenturiante viro, Comité utpote Josepho Bruntzvik 

de Corompa, Sacratissimae Caeo et Regio Apostolicae 

Majestatis Vestrae Actuali Intimo Status Consilliario, Inclytorum 

Comitatuum Pest, Pilis et Solt articulariter unitorum 

officii Supremi Comitis Administratore et Excelsae Tabulae 

Septemviralis Assessore, celebrare potuerimus. 

Quid in hoc modo concessa coactaque Synodo post invocatum 

(livini numinis auxilium egerimus atque concluserimus 

: subinserti, proque altissima vi supremae inspectionis 

Begia Majestati Vestrae Sacratissimae competende confirmatione 

exhibiti palam faciunt canones sequentes : 

Pars Prima. 

De regimine ecclesiastico. 

Canon 1-mus. Ecclesiae Evangelicae augustanae et 

helveticae confessionis in regno Hungáriáé, vi legum regni 

annis 1608 et 1647 conditarum, ac in his allegatarum pacificationum, 

Viennensis de anno 1606 et Lincensis de anno 

1645, sensuqnarum evangelica utriusque confessionis religio

ecepta est, etiam novissimorum regni comitiorum, anni labentis 

1791-mi Articulo 26-to pro basi et fimdamento in 

perpetuum restabiliti et ad statum legum praedictorum annorum 

1608 et 1647 reponendi religionis sur:e exercitii juriumque 

eo pertinentium, assumptarnm et renovatarum, hoc 

suae religionis exercitio liberó et ubique publico gaudentes, 

quia legales societates religiosas constituunt; babent jus, 

régimén suum ecclesiasticum, cum suprema 

inspectione et aprobatione regia emendandi, 

ordinandiet co nstituendi. 

Canon 2-dus. Jus boc ordinandi et constituendi regiminis 

sui ecclesiastici exercent per repraesentantes 

et deputatos suos, ex omnibus superintendentiis 

in le g ali synodo congregatos. 

Quia vero ecclesiae ex secularibus et ministris causa 

exercendarum cunctarum, cum boc munere connexarum functionum 

vocatis constant; cuivis membro aequale ad potestatem 

ecclesiasticam jus esse debet ; ipsum vero juris bujus 

exercitium seu régimén ecclesiasticum ex consensione et utilitate 

ecclesiarum pro mori recepto Ministerio quoque defertur. 

Canon 3-tius. Cum porro utriusque confessionis evangelici 

jam per se arcto vinculo sibi mutuo juncti, fraternam, 

quae inter eos ab initio, obtinuit conjunctionem colere, ad 

que etiam arctius adstringere cupiant, neque in eo, quoregimen 

adtinet, contraria principia habeant; 

utraque confessio in eo coaluit, ut ecclesiae ambarum 

confessionum, salvis dogmatibus et ritibus, cuique confessioni 

propriis, in regimine ecclesiastico, et constituendis sibi 

superioribus, saltem in praecipuis aequabilitatem 

et uniformitatem observent. 

Ecclesiae singulae seu locales. 

Canon 4-tus. Singula cujusvis loci ecclesia jus habet 

et obligationem, se ipsam secundum canones ecclesiasticos 

regenc^ per suum ejusdem loci conventum : qui constat ex

patronis ecclesiae, quorum nomine etiam domini terrestres 

censentur, eandem nerupe cum ecclesia religionem profitentibus, 

ex Yerbi Divini Ministris, scholarum Ëectore aut Professoribus, 

atque Inspectore et Senioribus. Quorum hi, utpote 

Inspector et Seniores, more hactenus consueto eliguntnr. 

Patronorum autem erit, in ecclesias, quarum nutricii quidem, 

sed simul etiam membra sunt, nullum exercere dominatum, 

sed eas consilio et opera tueri ac fovere. 

Canon 5-tus. Ecclesiis nonnullis suos Yerbi Divini Ministros, 

omnibus religionis exercitii partibus defungentes habentibus, 

adjunctae sunt aliae, partim oratorio atque ludimagistro 

aliquas cultus divini partes peragente provisae, partim 

uno alterove, aut utroque destitutae : utraeque opera Ministri 

ecclesiae matris utentes, filiales hae, quemadmodum ad 

illius sustentationem pro rata conventa, seu proportione, per 

superiores definita, conferre tenentur: ita in conventu locali 

ecclesiae matris proportionatam partém habento. 

Canon 6-tus. Conventus, localis qui Semper in loco decenti 

consideto, officia sunt: 

1. Curare, ut cultus divinus publicus rite et decore peragatur, 

atque ab ecclesiae membris frequentetur. 

2. Cura et inspectio scholarum, que imprimis eo etiam 

convertenda est, ut illae ab utriusque sexus proie, institutionis 

capace frequentetur, egenis vero gratuita institutio 

suppetat. 

3. Cura eleomosynarum omnis generis pauperum et orphanorum. 

4. Cura templorum, aedificiorum, parochialium etscholasticorum 

fundorum, et cujuslibet nominis bonorum ac proventuum, 

ecclesiae jurium item immunitatumque, quibisfundi 

templorum, parochiarum et scholarum gaudent, rectaque 

illorum administratio, cum obligatione exigendarum inter se 

et reddendarum seniorali consistorio rationum. 

5. Quidquid pertinet ad disciplinam ecclesiasticam, in 

quantum illa limites localis conventus non excedit. 

6. Observatio et executio eorum, que a superiori-

oribus consistoriis praescribuntur, atque literarum 

commercium cum iis colendum. 

7. Exigere Ministorum, Ludimagistorum et cantorum 

salaria, sive parato aere, sive naturalibus defiuita, secundum 

conventionem, in qualitate et quantitate débita exsolvenda : 

de quibus conventus ita prospiciat, ne restautiae accumulentur 

sed ubi parockiani ea praestare prorsus nollent, ma gistratus 

civilis auctoritatemimploret: prius tarnen 

de hoc petito acimpetrato senioralis consistorii 

assensu. 

8. Jus Ministros, ludimagistros et cantores vocandi et 

dimittendi ecclesiae competit, verum cum praescitu superiorum 

módis hactenus consuetis exercendum, ita, ut ex ecclesiis 

majoribus, in quibus hoc in usu fuit, non ab omnibus 

patribus familias, sed tantum ab illis, ecclesiam repraesentantibus, 

quibus id antiqua consuetudine commissum est, 

suffragia ferantur. 

9. Circa causas ecclesiae forenses : nomine ecclesiae 

inspector ejusdem active et passive litigabit, salva, ubi locali 

conventui ita visum fuerit, actoratum seniorali inspectori 

deferendi facultate. 

10- Quaelibet ecclesiae statuta, seu jam condita, seu 

in p.osterum condenda, ejusdem ecclesiae conventus seniorali 

Consistorio referre obligatur. 

11. Quae identidem ecclesiae singulae pia legata consequuntur, 

illa consistorio senioriali de casu in casum notificentur. 

12. Actorum et factorum ecclesiae localis protocolla, 

cum necessariis pro rerum gravitate enarrationibus accurate 

ducantur, documenta seu litteralia instrumenta recto ordine 

et diligenter conserventur, accuratusque eorum elenchus in 

promptu habeatur. 

13. Cum praeterea varia alia sint circa ecclesias singulas 

praestanda officia, singularibus conventus aut ecclesiae 

membris commissa, inter alia expensorum receptorumque administratio; 

et diversae ecclesiae sua habeant caemeteria 

sibi propria : necesse est, ut earundem conventus tam admi-

nistratoribus quam et servitoribus aedituis et vespillonibus 

peculiares impertiantur instructiones, quibus de securitate 

et commodis ecclesiae prudenter provideatur, a seniorali 

consistorio revidendas et approbandas, ab iis vero, ad quos 

pertinent, exacte observandas. 

14. Ministri suo, dum valebant, munere fideliter defuncti, 

si diuturno morbo adfecti, aut aetate provecti officiis 

suis omni exparte satisfacere nequiverint, non ideo statim 

ecclesiis exturbandi, sed a seniorali consistorio, cum consensu 

tarnen ecclesiarum adjungendi sunt ipsis vicarii seu diaconi, 

(quales quidem soli Ministro absque ecclesiae et senioralis 

consistorii concessione per longius tempus sibi constituere 

nunquam licebit) ministerio obeundo, pares, quibus nisi 

aliter conventum fuerit, rata tertia proventuum ordinariorum 

pars, una cum intégra stolari obventione, per consistorium 

seniorale deputanda, ubi etiam amica conventio indicanda 

et protocollo inserenda erit. 

15. Querimonias, aut quoscunque libellos supplices 

nomine ecclesiae, civili magistratui aut dicasterio citra praeviam 

senioralis vel superintendentialis vel supremi consistorii 

revisionem et annutum exhibere (nisi periculum in mora fuerit) 

licitum baud esto. Consistorium vero superintendentiale 

recursus cum annutu suo ad ipsa regni dicasteria formandos 

supremo consistorio Semper insinuato. 

16. Defixum semel et seniorali protocollo illatúm Ministri 

et lu dimagistri salarium, ecclesiae sine praescitu et 

consensu consistorii senioralis haud immutato. Facto vero 

simili ad consistorium del t o, [id rem quamocius pro justo 

accommodato. Attamen bénéficia ex singulari erga personam 

benevolentia aut munificentia, ministro aut ludimagistro 

collata, ordinario salario baud imputantur. 

Canon 7-mus. Evangelici augustanae confessionis, 

tarn ad simultaneum, templi helveticae confessioni addictorum 

usum, quam ad extraordinaria in iis per suae confessionis 

ministros celebranda sacra, accedente localis conventns 

assensu, prout viceversa et belveticae confessioni addicti, 

pari ratione, salva partis admittentis proprietate, admitti

poterunt. Porro etiam in illis locis, in quibus utriusque 

confessionis evangelici degunt, templa utriiisque communia 

viribus et expensis communibus, accedente utriusque partis 

consensu, erigere liberum esto. 

Canon 8-vus. Ministri ecclesiae augustanae confessionis 

vocati helveticae confessioni addictis et viceversa, ministri 

helveticae confessionis augustanae confessioni addictis, 

in parocbia eorum degentibus, absque praejudicio alterius 

ministri, operám suam ministerialem, relate ad baptizma, 

copulam matrimonialem et sepulturam praestare, prout 

et captivis, opera eorum uti volentibus adsistere, eosque ad 

mortem praeparae teuebuntur. 

Senioratus. 

Canon 9-nus. Mutui inter ecclesias singulas nexus et 

communis directionis causa eidena proximae iaspectioni subordinatae 

ecclesiae plures cou>tituunt Senioratum seu 

Tr actum. Huic praeest secularis Iuspector senioralis et 

Senior, qnibus adjungautur ad consistorium seuiorale constituendum 

Assessores, suif radis localum conventuum ex 

utroque ordine aequali nnmero eligendi ; in extraordinariis 

autem casibus, totum tractum, aut majorem ejus partém 

concernentibus, poterunt per Inspectorem et Senior^m, haud 

tarnen sine praescitu Consistoni superiutendentialis, conventus 

seniorales ordinarii, ad quos singulae ecclesiae, aut ubi 

pluribus compromittere piacuerit, etiam plures unum aut 

alterum deputabunt. 9^ s 

SenioraJis Consistorii Officia. 

Canon 10-mus. 1. Causas quidem matrimoniales non 

dijudicabit, sed partes ejuserum, conjuges dissidente reconciliare, 

reconciliatione autem non succe(Mit\ si pars altera 

.vei utraque divortium aut sepai\itiouem páterét, pro utraque 

parte inquisitiones peragere, parte>que cum îvlatioue eorum, 

quae coram se acta sunt, ad Judicium matrimoniale dirigere.

2. Inspectio in ecclesias sui tractus, locales eorum 

conventus, ministros, ludimagistros, et quaevis inferiora munia 

in ecclesia obeuntes. 

3. Visitationes annuae ecclesiarum et scbolarum utrarumque 

simul, aut identidem seorsim, nonnunquam ex improviso 

per Seniorem et Inspectorem senioralem, aut alios 

horum loco a Consistorio seniorali delegandos idoneos viros 

secundum instructionem ita instituendae, ut quae, quomodo 

acta et reperta siut, eidem consistorio referatur, relatio 

de biuc consistorio superintendentiali submittatur. Cui, 

quotannis etiam index ecclesiarum, tarn matrum quam filialium, 

Ministrorum, Ludimagistrorum, porro fundationum 

communium et particularium, fuudorum atque beneficiorum 

ad inspectionem senioralem pertinentium exhibeatur. 

4. Publicatio et executio eorum, quae superiorum jussu 

publicanda et exequenda fuerint. 

5. De omnibus, quae in consistorio proponuatur, exhibentur, 

referentur, aguntur, concluduntur et expediuntur, 

protocollum, rite adornatum, brevem, sed idoneam, veram 

et circumstantialem declarationem, servato ordine et numero 

exhibitorum complectens ducatur, atque cum actis omnibus, 

bene dispositis, per Notarium conservetur ; praecedentis 

sessionis protocollum relegatur ; numve conclusa debito 

modo in effectum iverint, qnid item Senior ac Inspector intermedio 

tempore in rebus incidentibus egeriat, e protocollis 

eorum cognoscatur, quodque in his omnibus emendandum 

ne fors aut supplendum se obtulerit, emendetur ac 

suppleatur. 

6. Eationes singularum ecclesiarum per ipsos locales 

eorum conventus revideri curato, animadverso per visitatores, 

aut secus in iis defectu, revideto et defectum corrigito ; 

sic etiam de fundationibus, totum senioratum respicientibus, 

redditas rationes examinato et pro re nata emendato, aut 

consistorio Superintendentiae repraesentato. 

7. Gravamina, querelas et causas, ad jurisdictionem 

ecclesiasticam spectantes, quascunque ecclesiarum aut singulorum 

membrorum sui senioratus, sive contra miuistros,

aut ludimagistros, sive contra ecclesias, aut harum membra 

motas, tanquam primae instantiae forum assumito, investigato, 

et audite utraque parte decidito ; ubi autem partium 

una aut utraque deciso minus contenta, ad consistorium superintendentiae 

appellaverit,executione sententiae suae interea 

suspensa, acta universa, erga remissionem ad consistorium 

superintendentiae transmittito. 

8. In cunctis causis ecclesiasticis modum procedendi 

verbalem aut processum summarium sequatur, ne longis litibus 

graventur ecclesiae : partibus tarnen, causam ,suam 

scripta expositione aut defensione agere volentibus, hanc 

admittet. Quaevero verbis acta fueriat, per notarium calamo 

excipiantur, protocollo inserantur, et ante latam sententiam 

praelegantur. 

9. Disciplinam ecclesiasticam, quatenus haec ad senioratum 

protenditur, rite exerceat, officium haud facientes 

aut excedentes pro rei gravitate commonefaciat et coarguat. 

aut ubi necesse fuerit, ad consistorium superintendentiale 

deferat, atqe apellationem, ad id factam, ante executionem 

concédât. 

10. Jura, immunitates, proventus ac bénéficia ecclesiarum, 

ministrorum, ludimagistrorum et horum etiam honorem 

contra eos, a quibus inique laesi fuerint, legitimis 

idoneisque módis tuetor, atque pro re nata graves injurias 

superintendentiali quoque consistorio referto. 

11. Ubi filialum ecclesiarum conjunctio aut separatio, 

aut pleni religionis exercitii introductio petita fuerit, causas 

petiti cognoscet, quod res ae aequitas tulerit, consulet, 

justa sed a jurisdictione civili pendentia petentes eo diriget, 

alios a propositio dehortabitur, salva ad consistorium superintendentiae 

provocatione. 

12. Quando senioratus, aut senioralis consistorii, aut 

vero ecclesiae alicujus in causa forensi patrocinium implorantis 

nomine coram foro civile jure agendum est; actio 

Inspectori delata esto ; qui tarnen cum parte adversa fransigere 

non aliter possit, quam ad ratificationem consistorii. 

13. Ministro ecclesiae ante expletum triennium, eccle-

sia invita, eam deserere ne vocate quidem permissum esto : 

ubi vero id gravibus de causis admissum fuerit, expensas in 

ipsum occasione prioris vocationis factas, refundi curato. 

14. Quoad dimissionem Ministrorum, in sequentibns 

prineipiis essentialibus hactenus qnoque observatis, inter 

utranique confessionem convenit: 

a) Jus vocandi Ministrum ecclesiae competere. 

b) Dimittere tarnen absque praescitu et conscnsu superiorum 

eidem liberum non esse. 

c) Sed nec Ministris sine praescitu superiorum ecclesiam 

deserere. 

d) Consensum seu ad vocationem, seu ad dimissionem 

Ministri absque sonticis rationibus per superiores denegari 

non posse. 

e) Ministros, praevio modo loco motos, nisi suspensionem 

a munere,vel depositionem meruerint,ad alias ecclesias, 

qnae in eos consenserint, transferri debere. Quibus 

stantibus piacúit, ut augustanae confessionis ecclesiae suam, 

eatenus vigentem consuetudinem retineant, et senioralia consistoria, 

omnes casus dimissionis, praevie consistorio superiutendentiali 

référant, ab eo decidendos. 

15) Consistorium seniorale toties, quoties negotia 

postulaverint minimum bis quotannis consideat ; Conventus 

autem senioralis s emel tantum singulis annis celebretur. 

Canon 11-mus. Numerus Assessorum consistorii senioralis, 

pro numero ecclesiarum et subjectorum copia definiendus 

senioratibus relinquitur, ita tamen, ut is, incluso 

Iuspectore et Seniore, ne sit infra 6, neque supra 12 praeter 

Notariatum. 

In electione Inspectons, Senioris, Assessorum, tan. 

Secularium, quam ecclesiasticorum atque Notariorum, hic 

ordo teneatnr: ut singularum ecclesiarum conventus, in 

quibus etiam Ministri comprehenduntur, singuli, minimum 

quidem ad candidationem ferant sufiragia; quibus collectis, 

quatuor illi, qui plurima suffragia habuerint, pro can 

didatis proponantur, atque ex his collectis, iterum eodem 

modo localium conventuum suffragiis sub sigillo semper

submittendis, ad quodvis vacans munus, unus eligatur, et 

superintendentiali consistorio pro notitia insinuctur. Tam 

in candidatione quam in electione spectetur sincerus religionis 

amor, prudentia et auctoritas. 

Rebus ita ferentibus, unus Assessorum ecclesiasticorum 

eligatur in Conseniorem ; unus item Assessorum secularium 

in Yice-Inspectorem, qui, mortuo Seniore aut 

Inspectore, donec alter electus fuerit, vices eorum gérant 

: ubi autem Yice-Inspector et Con- Senior necessarii 

haud fuerint, is, qui inter Assessores officio senior fuerit, 

illius quidem secularis, hujus vero ecclesiasticus vice fungatur 

: quod etiam in casibus morbi, aut quorumpiam impedimentorum 

ratum esto. 

Praesidet vero tum Senior , dum de Ministri cujuspiam 

dissensu a doctrina ecclesiae, augustana confessione 

comprehensa publica, publice proposito, aut de liturgiáé 

substantialibus agendum est: alias Semper Inspector. 

Canon 12-mus. Liberarum Regiarumque Civitatum 

ecclesiae, communi legi, adeoque senioratibus subjacento, 

ita, ut in dioecesi Tibiscana, sex illae, quae jam ab antiquo 

conjunctionem senioralem inter se fovent, utpote 

Cassoviensis, Eperjesiensis, Leutschoviensis, Kesmarkiensis, 

Barthphensis es Cibiniensis, in ea permaneant ; Nagy 

Bányensis autem Submontano senioratui subsit : in Dioecesi 

Montana, quae alioquin jam suos senioratus habent, 

bos retineant, Cremniciensis vero, cum ecclesiis in comitatibus 

Barsiensi et Strigoniensi existentibus senioratnm 

constituât. In Cis-Danubiana : Trencsiniensis et Szakolczensis, 

singulae cum suis senioratibus porro conjunctae sint. 

Posoniensis cum germanicis in comitatu Mosoniensi, Modrensis 

cum Baziniensi, S. Georgensi, et reliquis, quae in oppidis 

et pagis Comitatus Posoniensis sunt senioratus officiant. 

Denique in Trans-Danubiana Soproniensis cum Rusztensi, 

Bettelsdorfensi. Agendorfensi, Megyesiensi, Wolfensi, 

et Harkoensi ; Güntzensis, cum ecclesiis comitatus Castriferrei, 

Jaurinensis cum ecclesiis sui comitatus aeque

in senioratus coalescant ; atque Comaromiensis cum ecclesiis 

suis, et Albensis comitatus conjuncta maneat : salva tarnen 

quarumvis domestica rerum suarum administratione, 

salvo Inspectorem et Seniorem, es earum membris et Ministris 

citra respectum praerogativarum civilium eligendi 

jure, salvis denique suffragiis tot ubique singulis ecclesiis, 

quot Ministros habent, relictis. 

Judicia Matrimonialia. 

Canon 13 us. In singula Superintendentia unum judicium 

matrimoniale erigetur, quod causas matrimoniales, 

quorumlibet, et cujuscunque conditionis evangelicorum 

augustanae et helveticae confessioni addictoram dijudicet 

atque definiat, ex quo ad ipsum ejusdem superintendentiae 

consistorium apellatio fiat. 

Loca horum judiciorum sunto: 

In superintendentia Montana, Neosolium. 

In superintendentia Trans Danubiana, Jaurinum. 

In superintendentia Tibiscana, Eperjesinum. 

In Superintendentia Cis-Danubiana, Posonium. 

Canon 14-tus. Constabunt haec judicia ex uno praeside 

seculari, Assessoribns quatuor, duobus nempe ex statu 

politico, duobus vero e Ministerio, et uno Notario ; Deputati 

Senioratuum, in conventu superintendentiali congregati, 

illos eligent, singulis trienniis restaurabunt, aut confirmabunt, 

intermedio tempore vacaturis alios substituturi. 

Considebunt baec judicia, sub iis, quibus regni judicia 

terminis (excepto solo termino S. Martini), donec causas 

instructas finiverint, denuo ubi necessitas postulaverit, per 

Praesidem convocanda. 

Membris judiciorum horum nulla salaria fixa sunt 

destinata, sed diurna ; de quibus singuli Districtus pro se 

providebunt. 

Quaecunque et utriusve ordinis membra eorum eligi 

poterunt ex evangelicis utriusque confessionis. 

Etiam ratione litigantium communia haec judicia 

erunt, ita, ut utriusque confessionis conjuges pro commo-

ditate sua, causas sua3 in judicio alterius confessionis agere 

possint, servata tarnen, in qua habitant, Superintendentia 

et apellatione ad suae confessionis consistorium superintendentiale 

dirigenda. 

Superintendentiae. 

Canon 15-tus. Superintendentiae pro electione Superintendentis, 

Supremi Inspectons , Notariorum superintendentiae, 

et Assessorum Consistorialium, aliisitem extraordinariis 

et gravioribus negotiis conventus celebrabunt : qui 

constabunt ex Supremo Inspectore, Superintendente , Yice- 

Inspectore, duobus Notariis, uno seculari, altero ecclesiastico, 

Senioratuum Inspectoribus et Senioribus, hisque adjungendis 

duobus singulorum Senioratuum Deputatis, praeter 

quos uuus alterque, e viris dignitate, gravitate, prudentia, 

atque experientia conspicuus, tarn ex secularibus, quam e 

Ministris convocari poterunt. 

Conventum pro electione Superintendentis Supremus 

Inspector , pro electione autem hujus , Superintendens 

indicet. 

In electione Superintendentis, Supremi Inspectons, 

Assessorum consistorialium et Notariorum, idem ordo qui 

in electione senioratis consistorii servetur. 

Electio Superintendentis, ut hactenus , Majestati Regiae 

per Generale Consistorium repraesentabitur. 

Consistoria Superintendentialia. 

Canon 16-tus. Consistorio Superintendentiali praesidebit,in 

causis dissensum alicujus Ministri a doctrina publica 

evangelica augustana confessione comprehensa publice 

declaratum et liturgiáé substantialia concernentibus, Superintendens, 

in ceteris autem politicis, oeconomicis, ecclesiasticis 

et matrimonialibus supremus aut Vice-Inspector , aut 

his impeditis, senior Assessorum secularium. 

Assessores autem erunt quatuor seculares, quatuor

ecclesiastici, horum nomine etiam Professoribus intellectis; 

ad integritatem autem judicii, praeter praesidem, sex Assessorum 

praesentia erit necessaria. 

Assessores et Notarium hujus consistorii eliget, et 

quovis triennio restaurabit vei confirmabit, conventus superintendentiae, 

in locum absentium alios substituendi juri 

praesidi et Assessoribus relicto. 

Consistoriales post sui electionem jure jurando adstringentur 

; de quo in puncto confessionis conditus est ca - 

non sequens. 

Canon 17-mus. Ecclesiastici, munus obeuntes, jurabunt 

secundum formulám, in qualibet Superintendentia, usu 

receptam. Politici autem, Magistratum auspicaturi, jurabunt 

secundum publicam confessionis Augustanae formulám 

, penes quam in Hungaria religio evangelica recepta 

est. 

Canon 18-vus. Ad hoc consistorium superintendentiale 

pertinebit : 

1. Inspectio omnium eorum, quae per senioralia consistoria 

pertractata fuerint, et causarum inde appellatarum 

aliorumque negotiorum, eo provocatorum, revisio. 

2. Censura librorum per exmissos cujusvis libri deputatos 

exercenda. 

3. Quoad fundationes, totam Superintendentiam concementes, 

immediata inspectio, quoad reliquas superinspectio. 

4. Procuret et habeat prae oculis accurate confectam 

omnium, quae in ambitu superintendentiae sunt, ecclesiarum, 

matrum et filialium, scholarum, ministrorum, ludimagistrorum, 

fundationum, item communium et particularium 

fundorum ecclesiasticorum et beneficiorum elenchum. 

5. Filialium ecclesiarum conjunctio et separatio per 

superintendentiale consistorium Semper superrevidenda. 

6. Sériés visitationum senioralium et superintendentialinm, 

et eorum, quae ex his in commodum publicum, aut 

cujuspiam ecclesiae providenda emandandaque fuerint, dispositio 

et emendatio.

7. Causae contra Seniores et Inspectores, in puncto 

officii motae, in prima instantia hue pertinent. 

8. Eevisio causarum matrimonialium a sententia judicii 

matrimonialis apellatarum. 

9. A trina promulgatione oonjugum copulandorum 

dispensandi, eamque in casibus moram non ferentibus, ad 

unam reducendi, facultatem habebit, non modo Consistorium, 

sed seorsim quoque et privatim seu Superintendens, 

seu Supremus Inspector, seu Inspector Senioralis, et Senior, 

prout quis propior fuerit. 

10. Examen et ordinatio Ministrorum inposterum 

etiam solis Superintendentibus competens, qui in consistorio 

aut conventu superintendentiali, candidatum, tarn ex 

theologia, quam ex Unguis orientalibus et disciplinis, ad ministeriale 

munus rite obeundum necessariis , examinabunt, 

ita tarnen, ut non tarn multifariam eruditionem, quam Sanum 

judicium, solidam religionis cognitionem, pietatem et 

bonos mores requirant. Quo fine etiam fine digna de ante 

acta candidati vita testimonia exigent, censura tarnen haec 

in casibus urgentioribus, etiam extra consistorium ordinarium 

peragi potest perSuperintendentem in praesentia unius 

alteriusve Senioris et aliquot Ministrorum, nec non Inspectorum 

et Assessorum secularium seu Superintendentialium, 

seu Senioralium, cujusmodi censuram omnes, sive ex academiis 

reversi, sive scholastico munere defuncti, ministerium 

suscipere cupientes, subire obligabuntur. Atque illi soli, qui 

ad ministerium obeundum bona conscientia, et sine ullo favore 

apti judicati fuerint, albo Candidatorum inscribantur, 

et dato desuper testimonio provideantur, per totum regnum 

valorem habituro, liceatque ecclesiis, seu ex his, seu ex aliis, 

pari tarnen examini subjicendis, Ministrum sibi eligere ac 

vocare. Neque ullus candidatus prius ordinetur, quam illi 

vocatio alicujus ecclesiae obtigerit. Ipsa autem ordinatio 

non in privata domo, sed publice in templo coram ecclesia 

fiat : qua facta, ordinatus matriculae ordinatorum inscribatur, 

datis ei desuper testimonialibus, consueta forma expediendis.

11. Portocolla Semper sub finem sessionis authentica 

«ddantur, et initio sequentis sessionis relegantur, 

12. Expeditiones quaevis fiant sub sigillo Superintendentiae 

et subscriptione Praesidis, supremi nempe Inspectons 

aut Superintendentis, prout substratum, mixtum, vei 

mere dogmaticum fuerit, nec non alterutrius Notariorum. 

13. Nullae expeditiones Consistoriales valeant, nisi ex 

publica Consistorii determinatione factae. 

14. Pacem tam inter se, quam cum aliis omnibus colere, 

et inter eos, qui inspectioni suae subsunt, conciliare 

studeto ; quo fine mansvetudinem et moderatiouem in omnibus 

dictis, deliberationibus et scriptis observato. 

15. De lite quapiam, ecclesiam coram foro judiciari a 

cirili, active vel passive concernente, si necessarium fuerit, 

-disponit boc consistorium, salvo tamen et illaeso peculio. 

16. Fungitur suprema, per Superintendentiam reiliterariae 

et scholasticae inspectione. 

17. Superintendens una cum Inspectore', Senioratus 

et pro ratione necessitatis, etiam ecclesias visitabit. 

18. Cum illa, quae hactenus obtinuit Senioratum nonnullorum 

minus adaequata proportio, et ad plures comitatus 

extensa amplitúdó, cum multis conjuncta sit incommodis; 

quaevis Superintendentia Senioratus suos, in quos divisa 

est, in Generali Conventu pro ratione situs rectius ordinabit. 

Generalis Superintendentiarum Conventus seu supremum 

Consistorium. 

Canon 19-mus. Ut in regimine ecclesiastico per Superintendentias, 

in fis quae essentialia sunt, uniformitas 

•conservetur ; in casibus quibus vis gravioribus, ubi Superiutendentiae 

in diversas abeunt sententias, earum opiniones 

et vota concilientur, et res communi consilio decidatur ; ut 

•causae per Superintendentialia Consistoria revisae, ultimum 

appellationis forum nabeant, et iu fis, quae rem ecalesiasti-

cam evangelicorum quoquo modo concernunt, mutuus nexus 

facilitetur; denique, ut cum dicasteriis regni communicatio 

et correspondentia servetur, Superintendentiae augustanae 

et helveticae confessioni addictorum, Conventus etiam Générales, 

seu Consistorium Generale celebrabunt. 

Qui tarnen Conventus non erit fixum aut continuum 

alliquod collegium vei dicasterium, sed ex Superintendentiarum 

repraesentationibus et Deputatis constabit. 

Praeses erit Generalis Inspector, eo absente, Vice- 

Generalis Inspector, qui alioquin ex officio intererit : in causis 

vero dissensum Ministri, aut scholae docentis, a doctrina 

ecclesiae aug. conf. publica, publice declaratum, et liturgiáé 

substantialia concernentibus, Superintendens vei praesens 

ex officio Senior. 

Repraesentantes Superintendentiarum constituunt e 

singula Superintendentia duo Deputati, unus e secularibus, 

alter e Ministris Ecclesiae per Generalem cujusvis Superintendentiae 

Conventum, ad unum duntaxat annum electi, 

Supremi etiam Superintendentiarum Inspectores et Superintendentes, 

dum poterunt, cum sessione et voto intererunt. 

Consessus hujus conventus alter sit plenus, alter particularis. 

Plenus celebretur bis per annum, in fixis terminis, 

prima die Maji et prima Septembris incipientibus. Ad plénum 

consessum requirentur, praeter Praesidem, 16 Deputati 

; ad particularem, praeter Praesidem, 10 Deputati : 

Secretarii erunt Agentes Budenses utriusque confessionis. 

Locus celebrandi Generalis Consistorii tarn pro pleno, 

quam pro particulari consessu erit urbis libéra regiaque 

Pestiensis. 

In pleno consessu tractantur negotia administrai onem 

totius per regnum evangelicae ecclesiae concernentia, 

quaeque ad curam et defensionem jurium ecclesiae pertinent, 

et de his correspondentiae fiunt : unde Generalium 

horum consessuum crebrior nécessitas non est. 

Canon 20-mus. Dum in Generali Consistorio acta 

unius vel alterius consistorii Superintendentialis revidentur,

pro hoc actu Superintendens et Supremus Inspector, qui 

jam judices in illis egerunt, aut aliter interessati, ex sessione 

recedunt. 

Quidquid nomine generalis consistorii expeditum fuerit 

praesides vel ejus vices-gerentis et Secretarii subscriptione 

firmetur. 

In casibus etiam pluralitatis votorum liceat uni vel 

pluribus m embris sententiam suam, a pluralitate abeuntem, 

cum ration ibus scripto proponendam, pro futura cautione 

protocollo inseri facere. 

Si quis, cujus res in consistorio tractatur, unum vel 

plures intra membra consistorii, cognatione usque secundum 

gradum inclusive junctos, vel gravibus ex causis etiam 

coram ipsius consistorii judicio validis, partium studio teneri 

putaret : hos omnes tali in causu e consessu abesse, et 

alios idoneos viros surrogari oportebit. 

Consistorium hoc Generale. 

Canon 21-mus. 1. Defectus in electione Superintendentum 

aut Supremorum Inspectorum, si qui contigerint, 

cognoscet, iisque pro re nata medebitur. 

2. Causas e consistoriis superintendentialibus apellatas 

in particulari Generalis Consistorii consessu 1. Maji et 

1. Septembris consécutive, necessitate vero ita exigente, 

aliis etiam, per Generalem Inspectorem defigendis terminis 

celebrando, revidebit. 

3. Protocolla superintendentialium consistorium, nou 

alias, quam ubi de horum defectu, aut vitio querela ad id 

delata fuerit, sibi submitti faciet, tum vero, si quae emendanda 

fuerint, emendabit. 

4. In casibus erigendae novae ecclesiae, aut mutandae 

affiliationis, aliisque quibusvis similibus, decisa Superintendentiarum 

eo appellata revidebit. 

5. Administrât!oni stipendiorum, et quarumvis fundationum, 

tarn ecclesias, quam scholas, atque pauperes evangelicos 

concernentium inspiciet.

6. Prout etiam gymnasiis majoribus atque seminariis 

theologicis utriusque confessionis evangelicorum. 

7. Si quae generales collectae spontauearum oblationum 

pro communibus extraordinariis ecclesiarum necessitatibus, 

ubi pro scholis et seminariis erigendis necessariae 

forent, indulgente Sacratissima Regia Majestate, taies ordinabit. 

8. Ubi omnes vei très unius confessionis superintendentiae 

synodi suae convocationem petierint : tenebitur proindultu 

ad Régiain Majestatem recursum facere, quale desiderium 

alterius quoque confessionis superintendentiis insinuare 

debebit, quo sic si illis etiam ita visum tuerit, utriusque 

confessionis synodus eodem tempore et loco celebrari 

possit. 

Canon 22-dus. Auctoritas Consistorii hujus Gener alis, 

ne in dominatum aut hierarchiam degenerare possit, ita 

limitata esto : ut 

1-mo. Nullás leges novas ecclesiasticas ferre, sed tantum 

secundum confessiones et canones iudicare, atque régimén 

exercere valeat. 

2-do. Integrum ei ne sit, quidquam contra jura et libertates 

ecclesiarum et superintendentiarum, aut in eorum 

diminutionem agere aut praescibere. 

3-tio. Ut membra ejus in causis tantum ecclesiasticis 

et matrimonialibus ceterisque ordinariis negotiis, suo proprio 

judicio suffragia ferre possint ; in aliis autem extraordinariis 

gravioribus quibusvis instructiones suarum superintendentiarum 

exspectare, ac non alia, quam harum vota per 

eos depromi, ab iisque acceptare possint. 

Canon 23-tius. Cum aequum esse non vidaatur, ut alterutri 

confessioni addictorum negotia unius superintendentiae 

facto contra intentionem trium dirigantur : ideo in eo 

conventum est, ut quandocunque in consistorio Generali 

mixto, très ejusdem confessionis superintendentiae in aliquam 

iverint sententiam, quartae ejusdem confession is superintendentiae 

dissensus nulla ratio habeatur, sed factum 

trium, pro facto omnium quatuor reputetur.

Ubi vero in quoqunque negotio sex superintendentiae 

consenserint, id pro facto totius consistorii generalis mixti 

censendum erit. 

Canon 24-tus. In mere dogmaticis, ritualibus etliturgicis 

unam aut aliam confessionem proprie concernentibus, 

eonsistorii hujus generalis membra, confessioni eidem ad 

dicta, seorsim considebunt. 

Canon 25-tus. Generale hoc Consistorium, relate ad 

sua conclusa, reddendis synodo rationibus, si illa desideraverit, 

obnoxium esto. 

Synodus. 

Canon 26-tus. An et pro quibus objectis synodus hujus 

vel illius, aut utriuspue confessionis convocanda sit, vel 

non sit, non pendebit ab arbitrio Generalis Consistorii ; sed 

an consensu omnium, aut trium cujusvis confessionis superintendentiarum. 

Quodsi tamen consistorium generale svnodi 

celebrationem necessariam esse conseret, primum objecta 

synodi et rationes suas superintendentiis perscribet, locumque 

et terminum projectabit, additis etiam circa haec motivis 

et rationibus, ut superintendentiae, quoad haec omnia 

deputatos suos instruere, ac per hos in Generali Consistorio 

vota dare possint, ab earum vero deputatis nulla alia, quam 

instructione praescripta vota, acceptabuntur : hisque computatis, 

pluralitas concludet. 

Canon 27-mus. Cum omnia instituta humana ita sínt 

comparata, ut saepe occultis naevis (qui dum introducuntur 

perspicacissimorum etiam vigilantiam effugiunt, et nonnisi 

ipsa experientia in apricum veniunt) laborare possint ; cum 

porro leges, quantumvis bonae, tractu temporis, et mutatis 

rerum adjunctis, emendationem admittant, immo requirant ; 

cum denique mala vel negligenti observatione, optima quaeque 

instituta enervari et obsolescere possint : hinc, ut et leges 

nostrae ecclesiasticae pro temporum ratione emendari, 

et accuratae earum observationi invigilari possit, Synodus

quolibet decennio regulariter, cum iis, quas les novissima 

requirit, conditionibus, eo magis convocauda erit, quod bo- 

Dum ordinem in societatibus omnis generis ab omni parte 

rite observari, ipsius etiam principis et regni intersit. In casibus 

vero estraordinariis, si synodus necessaria judicaretur, 

intra. illud etiam tempus, observata bic proposita provisione, 

celebrabitur. 

Canon 28-vus. Generales Inspectores eligentur ordinarie 

per Superintendentias in Generalibus earum Conventibus 

; quando autem synodus cönsidet, in synodis, si e numero 

districtualium supremorum Inspectorum, aliquem Generalem 

Inspectorem eligi contigerit, superintendentia illa, 

quam res concernit, loco ejus alium sibi in suum supremum 

Inspectorem eliget. 

Canon 29-mus. Quoniam ecclesiae in hoc regno existentes 

augustanae et helveticae confessionis, tamquam societates 

religiosae habent jus, circa regimen suum religiosum, 

puritati3 doctrinae defensionem, doctrinam, disciplinam 

ecclesiasticam, et quavis ecclesiam concernentia, canones 

ecclesiasticos, ratione per articulum 26-tum novissimae 

dietae definita condendi, et quos ratione hac lege praescripta 

condiderint, ii non aliter, quam per synodum alterari possunt 

: quoniam item canones in synodis earum generalibus, 

seu nationalibus, per deputatos et repraesentantes ipsarum 

ecclesiarum et superintendentiarum, adeoque voto omnium 

ecclesiarum conduntur ; hinc quoad omnes ecclesias et quaevis 

singularia eorum membra vim obiigandi habent. 

Canon 30-mus. Circa ordinem convocandae et celebrandae 

in futurum synodi, sequentia statuuntur: 

1. Numerus deputatorum secularium atque ministrorum, 

ad synodum unius confessionis mittendorum, centenárium 

non excedat, possit tarnen esse aliquanto minor, sed 

non infra 72. 

2. Ex singula superintendentia, aequali numero deputati 

mittantur. 

3. Si quando oborta quaestio in synodo suffragiis deci-

denda fuerit : singula superintendentia intra se sufíragia colliget, 

et quod plnralitate suífragiorum (eo iis etiam, qui propria 

ia persona synodo intererunt intellectis) decidetur, id 

pro voto superintendentiae habebitui; 7otis superintendentiarum 

non expletis, quod plures decreverint, id pro eoncluso 

synodi censebitur : et in casu parium votorum, praesidi 

conclusivum competet. 

4. Deputati eligantur in Senioratibus, conventibus, votis 

singnlarum ecclesiarum, litteris fidem facientibus, seu 

credentionalibus, aeque a suis Senioratibus providendi ; Superintendentes 

tarnen et Supremi Inspectores ri officii jam 

pro Deputatis reputantur. 

5. Si autem hi ad synodum venire non possent loco 

sui, non ipsi deputabuut, sed conventus Superintendentiae. 

6. Deputari possunt non tantum nobiles, ministri, professoresque, 

sed alii etiam cujuscunque conditionis idonei 

probique viri. 

7. Omnes deputati ecclesiastici ac seculares, legitimabunt 

se ante praesidis electionem coram Generali confessionis 

suae Inspectore credentionalibus Senioratus litteris. 

8. Generalis Inspector ante omnia communi Inspectorum 

et Superintendentum consilio et consensu de ordine 

sessionis deputatorum conveniet. 

9. Idem Synodum quoque aperiet. 

10. Praesidem e statu seculari ipsa synodus prima 

statim sessione eliget, prout etiam Notarios, secularem et 

ecclesiasticum ; in dogmaticis tamen et liturgiáé sub3tantialibus 

ex officio Superintendens vel Senior praesidium 

tenebit. 

11. Synodus juribus et libertatibus ecclesiarum conservandis 

semper intenta erit. 

12. Acta et conclusa synodi per omnia praesentia 

membra subscribentur, et sigillis munientur.

Pars secunda. 

De officiis Y. D. Ministrorum et Auditorum, ordine item circa actus 

sacros, et de disciplina ecclesiastica. 

I. Quoad officia Verbi Divini Ministrorum. 

Canon 1-mus. Ecclesiam quibuscunque viis et modis 

venari, se illi obtrudere, aut illam ope secularis potestatis 

violenter quasi occupare, aut retinere, nefas esto : contravenientes 

pro gravitate rei et circumstantiarum, pro longiori 

aut breviori tempore ab officio suspendantur, aut plane amoveantur. 

Canon 2-dus, Ministro per ecclesiam quamcunque 

propria auctoritate ab officio remoto, nemo, licet vocatus 

per illam, sine annutu Superintendentis succedere ausit. 

Canon 3-tius. Qui ecclesiae vacanti operam pollicitus, 

gratiore aut opimiore conditione intérim obveniente, fidem 

fallit ; ei, si extra ministeriale officium sit, anno eodem 

nulla parochia dabitur: si vero Y. D. Ministerio actualifungeretur, 

medii anni salario ad fundum deficientium Ministrorum 

ecclesiae inferendo mulctetur. 

Vicissim ecclesia quoque legitime vocatum, senioralis 

consistorii consensu accedente, recipere tenetur. 

Canon 4-tus. Vocatio ad Ministerium ecclesiae vigorem 

amittit, nisi a tempore perceptarum vocatoriarum intra 

mensem unum acceptetur. 

Canon 5-tus. Doctrina salutis in sacra scriptura revelata, 

et moralia Jesu Christi praecepta, praecipuum sermonum 

sacrorum scopum constituant, oportet. 

Canon 6-tus. Singulis diebus dominicis, et per ecclesiam 

evangelicam aug. conf. receptis festis, pro concione dicat. 

Festa vera haec sunt: festum circumcisioûis Christi,

epiphanias, puriíicationis et annuntiationis B. V. Mariae, parasceves, 

ascensionis et apostolorum Petri et Pauli : item paschatis, 

pentecostes et nativitatis Christi, duobus duntaxat 

diebus celeb randa. 

Canon 7-mus. Auditoribus suis non tantum concordiam 

cum illis, qui aliam religionem profitentur, fovendam : sed et 

charitatem christianam erga illos exerce n dam, omnibus, 

quibus poterit, módis commendet. 

Canon 8-tus Haereses. populo ignotas. nec memoret, 

nec alterius religionis asseclis errores, quos non habent, appingat, 

eo minus scommatibus eos afficiat. 

Canon 9-nus. Ne ordo et tranquillitas in ecclesia turbetur, 

adiaphora liturgiáé et ritualium absque voluntate 

ecclesiae suae privato arbitrio ne immutet. 

Canon 10-mus. Theologiae candidatis, ludi-rectoribus 

aut studiosis potestatem dicendi ex cathedra sacra ne concédât, 

nisi oratione eius, quam dicturus est, praevie perlecta 

et examinata. 

Canon 11-mus. Festo nativitatis, et quocunque tempore 

a sacris nocturnis et antelucanis, imposterum quoque 

abstineat. 

Canon 12-mus. Peccata publica publice quidem redarguat, 

sed dum id facit, a personarum nominatione, aut qualicunque 

designatione sibi caveat ; privatas vero injurias 

sive veras, sive putativas, ex suggestu nunquam ulciscatur. 

Canon 13-us. Cum catechisationibus, praesertim apud 

plebem, principiis religionis christianae imbuendam , longe 

nlus effici certum sit, quam longis sermonibns, nexu haud 

interrupto recitatis, eam ob causam praeprimis in ecclesiis 

pagensibus catechesis, dominicis et festis diebus, horis pomeridianis 

diligentissime inculcetur, hocque scopo catechesis 

Lutheri adhibeatur. 

Canon 14-tus. In messem alienam falcem ne immitat, 

sed nec ipse patiatur, quemcunque demum, sine consensu 

suo, in ecclesia sua, sive pro concione dicere, sive alias muneris 

ministerialis partes obire, Superintendente et Seniore

suo ex officio procedentibus, prout etiam aliis extraordinaiiis 

casibus exceptis. 

Canon 15-tus. Initium cultus divini publici horis localis 

conventus consensu determiaatis faciat, nec ex commcrdo 

suo, aut privato complacendi studio illutn vel retardet vel 

acceleret. 

II. Quoad administrationem sacri baptismi. 

Canon 16-tus. Infantes primo quoque tempore per Y. 

D. Ministros baptizentur, et sacramentnm hoc protelantes, 

admonitioni localis conventus, et pro re nata, censurae quoque 

superioritatis ecclesiasticae obnoxii erunt. 

Canon 17-mus. Iufantem expositum, quem baptizatum 

esse non constat, Minister ecclesiae baptizet, nulla conditione 

adiecta. 

Canon 18-vus. Patrini minimum duo esse debent, vir 

quippe et femina, plures vero quam quatuor, nunquam adhibeantur 

; ut autem hi honestae sint conditionis, necesse 

est. Chatechumeni, nondum sacra coena usi, patrinos agere 

ne permittantur. 

III. Quoad administrationem sacrae domini coenae. 

Canon 19-mus. Yerbi Divini Minister ad s. domini coenam 

accedere volentes, seu proprios auditores, seu p er egrinos, 

et itinérantes, proprio ausu ne removeat, sed, si quos 

indignos esse censet, eos senioratui déférât, et ferendae ibidem 

sententiae semet conformet. 

Canon 20-mus. Sacrae domini coenae usum nemini, 

seu sano seu aegro, invito obtrudat; verum in contemptoribus 

huius sacramenti, ad frugem revocandis, etiam aliorum 

proborum virorum opera utatur. 

Canon 21-mus. Catechumenos in doctrina christiana 

fixo tempore diligentissime instruat, nec nisi praevie secundum 

íormulam, in liturgia praescriptam, examinatos et conti 

rmatos ad s. domiui coenam admittat.

Canon 22-dus. Morbo contagioso aut abominabili formáé 

obnoxiis, s. domini coena separatim administretur. 

IV. Quoad copulam matrimonialem ecclesiasticam. 

Canon 23-us. Neosponsos helveticae confessionis, in 

parochia sua degentes, Parochus augustanae confessionis 

prout vicissim helveticae confessionis Parochus augustanae 

confessioni addictos, aeque in parochia sua degentes, si id 

partes voluerint, promulgare et copulare debent. 

Y- Quoad sepulturam. 

Canon 24-tus. Infantibus, sine baptismate decedentibus, 

honesta sepultura in ëodem cum aliis coemeterio, deneganda 

non est. 

Canon 25-tus. Autochiri. qui ex melancholia. aut alia 

animi impotentia necem sibi inferunt, honeste quidem, sed 

in silentio, sepeliendi sunt. 

Canon 26-tus. Peregrinis aut extraneis sepultura in 

coemeterio illius parochiae, intra cuius fines mortui sunt, ne 

denegetur. Pauperes vero, seu hi domestici, seu extranei fuerint, 

gratis sepeliantur. 

Canon 27-mus. Komano-Catholicis et utriusque ritus 

Graecis, intra fines parochiae evangelicae decedentibus, nec 

coemeterium, nec pulsus campanarum, nec parocho sepelienti, 

cum solitis ceremoniis ingressus in coemeterium denegari 

debent: e converso evangelici peculiari coemeterio 

desticuti, in eodem cum Romano-Catholicis , aut utriusque 

ritus Graecis coemeterio per parochum suum, iuxta proprium 

ritum sepeliantur. 

VI. Quoad morbidorum captivorum provisionem. 

Canon 28-vus. Morbidos captivos, praecipue vero malefactores, 

extremo supplicio afficiendos saepe invisere et 

solari, inter praecipuas muneris sui curas référât V. D. Mi- 

16

nister, nec, donec vocetur, exspectet, sed officium etiam non 

vocatus sua sponte faciat. 

Canon 29-nus. Pro locata in praeparando ad supplicium 

patienter subeundum, malefactori opera, praemium 

Y. D. Minister nullum praetendat. 

VII. Quoad ordinaria V. D. Ministrorum salaria et stolas. 

Canon 30-mus. Ecclesiae vicinae, cuius V. D. Minister 

abest, vel decessit, rogatu absentis, aut jussu superiorum 

operám locaturus, nullos reditus sibi retineat, quippe absente 

Ministro vel viduae, aut successoribus fatis functi compétentes. 

Canon 3l7mus. V. D. Minister gaudet iuribus stolae ; 

pro fixo vero eiusdem salario tota ecclesia tenetur. 

Canon 32-dus. Salaria et annuae V. D. Ministrorum 

obventiones, Matricis ipsarum ecclesiarum, pariter et protocollis 

consistoriorum senioralium et superintendentialium 

rite et genuine inserendae sunt. 

VIII. Quoad matriculas et protocolla ecclesiae. 

Canon 33-tius. Diaria ecclesiastica, matriculas quippe, 

accuratissime conscribat V. D. Minister, et baptizatorum, demortuorum, 

copulatorumque nomina ac cognomina, ut et 

patrinos, ac testes initi matrimonii, ipsumque diem juxta 

praescriptam formulám statim insérât. 

Canon 34-tus. Matriculas has ecclesiae, donec illi 

praeest fideliter sua sub custodia conservet, eademque in 

casu mutationis, aut mortis, Inspectori aut Curatoribus ecclesiae 

resignentur. 

Canon 35-tus. Eadem fide Minister ecclesiae, cuius 

conventus idoneo Notario destituitur, protocolla, rationes 

ecclesiae, quaecunque superiorum iussa, inventarium item 

rerum ad ecclesiam pertinentium, et históriám ecclesiae domesticam 

in se continentia conficiat et conservet; in casu 

mutationis aut mortis per eum, aut viduam, vel successores

sine omni mora et quaestione conventui locali una cum matricu'is 

resignauda. 

Canon 36 tus. Nulli, matriculas extra Parochiam evolvere 

volenti, ne erga reversâtes quidem, tradere audeat. 

Canon 37-mus. Extractus matricularum pro documento 

nativitatis, copulae item et mortis petitos, de verbo 

ad verbum, siue ulla qualicunque mutatione et addictione 

describat, et suhscripto nomine, sigilloque suo muniat. 

Canon 38-vus. Infantes in partu mortuos, adeoque 

ton baptizatos, matriculae ad suas rubricas insérât. 

Canon 39-nus. In spuriorum, praeprimis expo^torum 

infantum parentes anxie ne inquirat, nec matribus talium, 

patrem nomiaatibus fidem adhibeat, minus ia matricula nomen 

eiusmodi nomiaati patris adnotet, nisi ipse se patrem 

confiteatur. 

IX. Quoad vitám V. D. Ministri domesticam. 

Canon 40-mus. Auditores suos aestimet, semet erga 

ipsos blandum, mitem ac patientém omni tempore exbibeat, 

impérium in illos baud exerceat, rixas et litigia serio caveat, 

quantum tempus et occasio admittet, bonestam cum 

ils conversationem exercere studeat ; vitám improbam ducentes 

sollicite observet, eo3que omni occassione cum prudentia 

et mansuetudine emendare conetur. 

Canon 41-mus. Cum Ministris vicinis, aut collegis, 

omnibusque confratribus suis, fraternam colat concordiam, 

eos reverenter observet, infirmitates illorum pallio charitatis 

tegat, doctrina vel animi dotibus infirmiores doceat potins, 

quam contemnat ; fratribus vicinis, sive aegrotantibus, 

sive domo absentibus, petitam, aut per superiores demandatam 

operám suam alacriter praestet. 

Canon 42-dus. Scholae rectores et ludimagistros observantia 

et cbaritate prosequatur. in eos dominium non 

exerceat; neque illis ullam, sive verbis, sive factis injuriam 

inferat; scholam localem saepe visitet, atque studentem iuventutem 

examinet, hocque modo tarn docentes, quam dis- 

16*

centes ad stúdium litterarum, et in hoc maiores profectus 

exstimulet, nec officium seu a magistris, seu a discipulis, 

quod non debetur, exigat. 

Canon 43-us. Erga suos domesticos sit moderatus, 

piacidus, pius, a iurgiis alienus, frugalis, familiam honeste 

alens, ac liberos in timore domini educaas. Ab occupationibus 

secularibus cum impediinento et neglectu functionem 

suarum, et studiorum coniunctis abstineat, nec rebus cirilibus, 

velut ad se non pertinentibus, sese ingerat. Ab intempestivis, 

et justo frequentioribus excursionibus abstineat : 

invita ecclesia, aut saltim primoribus ejus, dum unus Y. D. 

minister in loco est, nec ad unam aliamve diem, si vero plures 

sunt, conscio et informato collega suo, recedat ; si vero 

longius emanere meditetur, id Seniore significare semper 

officii sui ducat. 

Canon 44-tus. V. D. Minister honestis conviviis interesse 

quidem potest ; ab omnibus tarnen acribus, cum gravitate 

Ministerii haud componendis, abstineat. 

Canon 45-tus. Conveniens décorum, tum in moribus, 

tum in vestitu observet, et ideo veste, statui suo conaerenti, 

in f'unctionibus autem Ministerialibus semper nigra utatur, 

abiectis omnibus minus convenientibus vestium speciebus, 

ac quibusviá luxum et vanitatem redolentibus ornamentis ; 

pan modo nec familiae suae, inordinatam, luxui atque scandalosis 

conversationibus deditam vitam admittat. 

Cauon 46-mus. Synodalibus, decretis absque exceptione 

obtemperet, sibi praepositos Seniores et Superinteudentes, 

Inspectoresque seniorales et superintendentiales, horunique 

consistoria, débita cum pietate colat, quibusvis jussis 

atque sententiis absque tergiversatione obsequatur, ^conventibus 

ecclesiasticÍ3 vocatus diligenter intersit, tanto magis 

citatus ad illos compareat, ibique cum omni modestia 

et submissione agat. 

X. Quoad officia auditorum. 

Canon 47-mus. Quisque augustanae confessionis evan-

gelicus in gremio ecclesiae matris aut filialis fixe degit, 

exacto sex septimanarum spatio pro auditore reputatur. 

Canon 48-vus. Superintendentem, Supremum Inspectorenû, 

Seniores atque seniorales et locales Inspectores, velut 

legitimum magistratum ecclesiasticum decenti honore 

prosequantur, eiusque ordinationes debito obsequio acceptent 

et expleant. 

Canon 49-nus. Ab ecclesiae oneribus quibusvis, signanter 

salariis et aliis praestationibus, communi consensu, 

vel consistorii localis ordinatione repartitis, se nemo subtrahat 

secus per superioritatem in duplo convincendus. 

Canon 50-mus. Qui cum vestitu aut quocunque cultu 

corporis insolito, probis moribus et verecundiae adversanti 

templum ingreditur, scandali dati reus esto ; ideoque per 

conventum localem monendus, aut pro re nata coercendus 

est. 

Canon 51-mus. In res ecclesiae mobiles, vel immobiles, 

nemo, nec ille quidem, qui eas donavit, jus aliquod prae 

aliis sibi vindicet, aut eis utatur, qua privatus, vel de iis 

disponat sine consensu ecclesiae. 

Canon 52-dus. Cultui divino ordinario, catechisationibus, 

item liberos, servos et ancillas interesse, patres et maires 

familias jubeant. 

Canon 53-us. Qui Ministro publice obloqui, eum in 

quibuscunque functionibus sacris turbare, aut publica ignominia 

afficere, vel superioritati cuicunque ecclesiasticae resistere, 

hanc denigrare, proscindere, et simile quovis alio 

n odo graviori laedere ausus fuerit, contemptor, item sacrorum 

religionis derisor, vel publice scelerantam vitam ducens, 

deferatur superioritati eccle&iasticae, sua via et forma 

judicandos. 

XI. Quoad ludimagistros et cantores. 

Canon 54-tus. Sipuidem scholae sint seminaria ecclesiae, 

totiusque reipublicae plurimum interest, ut juventus in 

illis eggregie formetur, ideo ludimagistrorum officium est,

concreditam sibi juventutem in doctrinis et religionis studio 

solerter erudire, ac vita etiam atque exemplo bonis moribus 

imbuere. 

Canon 55-tus. Diligenter sibi caveant, ne principia 

religioni suae ei probis moribus adversantia, inter concreditam 

sibi juventutem, seu aperte, seu tacite disséminent, verum 

pensus íidelem juventutis instructionem ad regulám 

verbi divini totos se conforment. 

Canon 56-tus. Yocatus per ecclesiam ludimagister 

Seniori aut conventui se sistat, examen, num ad docendum 

sit aptus, subiturus, et vitae anteactae testimonia producturus. 

In casu inbabilitatis, aut vitae minus castigatae, ad 

officium docentis baud admittendus. 

Canon 57-mus. Publicum cultum divinum dominicalem, 

et, in quantum fieri potest, quotidianum etiam, neque 

ipse negligat, neque scbolares suos negligere patiatur. 

Canon 58-vus. Quum ludimagistri in ecclesia pastorum 

sint collaboratores, ipsorum et officii, eos in peragendis 

precibus et dicendis sermonibus sacris in casu necessitatis 

adjuvare. 

Canon 59-nus. In vestitu luxum, et quidquid cum gravitate 

muneris vitaque cbristiana non potest conciliari, diligenter 

et ipse cum domesticis suis vitet, et concreditae sibi 

juventuti interdicat. 

Canon 60-mus. Leges scbolasticas singulo anno statis 

temporibus juventuti scholasticae publicet; bonesto testimonio 

destitutos in scbolam ne recipiat; illis vero, qui scholae 

ejus valedicunt, tale, quale meruerunt, testimonium 

extrád et. 

Canon 61-mus. Horas, publicae juventutis institution 1 

destinatas, sine gravi causa, superioribus indicanda, non 

negiigat, multo minus vacationes seu multiplicare seu prorogare 

sustineat. 

Canon 62-dus. Ut de profectibus juventutis publice 

constet, juxta superioritatis ordinationem, publica examina 

instituât, et pro bis patrones praevie convocet.

Canon 63-us. Discipulorum suorum opera ad privatos 

suos labores ne abutatur. ' 

Canon 64-tus. Superioritati suae ecclesiasticae, omni 

cum honore et obsequio subordinatus esto ; officium vero 

non faciens aut vitiis contaminatus, juxta régulas disciplinae 

ecclesiasticae puniatur. 

Canon 65-tus. Singuli caatores dabunt operam, ut 

hymni sacri tempori et occasioni accomode, per Y. D. Ministrum 

semper praescribendi, tam in ecclesia, quam funeribus 

deducendis, decenter et religiöse cantentur. 

Canon 66-tus. Cantor et organedus subsunt etiam Ministro, 

eique honorem et debitum obsequium praestent. 

XII. Quoad censuram et disciplinam ecclesiasticam. 

Canon 67-mus. Jurisdictio ecclesiastica non aliam V. 

D. Ministro censuram irrogare potest, quam quae statum, 

ac officium ejus ministeriale, et quae cum eo connexa sunt, 

tangit, monitionem quippe, reprehensionem, suspensionem 

ab officio et salario, aut finalem despositionem. Et ideo 

Canon 68-vus. Delicti ecclesiastici talis, quod ipsi 

religioni adversum, auttoti ecclesiae, quam Minister delinquens 

administrai, noxium, aut cum puplico scandalo conjunctam 

non est, defectus porro, et excessus cujuscunque 

culposi solum reus Minister, secundum legem a Christo 

Matth. 18,15—17, latam, primum quidem privatim, et in 

silentio, verbis duntaxat, aut epistola Senioris, tum vero a 

Superinteudente, et si nihil profici potuerit, publice in conventu 

Seniorali admoneatur et serio corripiatur ; si his corrigi 

noluerit, per Consistorium Seniorale pro subversante 

culpa aut delicto iudicetur. 

Canon 69-nus. Reus delicti, quod ipsi religioni adversum, 

aut toti ecclesiae, cui praeest, noxium, aut cum scandalo 

publico conjunctum est, directe ad Consistorium Seniorale 

deferatur, citatusque et débité augitus, pro ratione delicti 

puniatur. 

Canon 70-mus. Criminis vero civilis reus V. D. Minis-

ter, ubi propterea per jurisdictionem civilem judicatus et 

couvictus fuerit praevie in honorem ordinis ministerialis 

degredetur. 

Canon 71-mus. Qui ministerii pertaesus officium deseruerit, 

aut aliud vitae genus amplexus fuerit, is per consistorium 

seniorale ab omni functione ministeriali inhibeatur, 

talumque amplius officio haud fungi in publico declaretur. 

Canon 72-dus. Poenae ecclesiasticae ad auditores 

etiam, qui delictorum ecclesiasticorum rei sunt, extenduntur; 

quia sunt membra societatis ecclesiasticae, quae poenas 

in legum suarum transgressores jure sibi compétente 

constituit. Poenae tamen hae, relate ad personas, civili 

jurisdictioni, quoad personam obnoxias, ita comparatae 

esse debent, ut nullum poenae civiiis effectum importent. 

Canon 73-us. Delictorum ecclesiasticorum reus, absque 

personarum et status respectu, primo quidem in sensu 

evangelii privatim monendus, atque placida et mansueta 

cohortatione per gremialem V. D. Ministrum si fieri potest, 

ad frugem reducendus est: quo passu, si Y. D. Minister non 

profecerit, peccatorem talem locali conventui déférât, qui 

eundem accersitum séria admonitione ad frugem reducere 

intendat: effectu vero non secuto, seniorali consistorio denunciabit. 

Canon 74-tus. Consistorium seniorale peccatorem talem 

séria oratione a delicto suo dehortabitur, pro eoque 

vincendo omnem adhibebit operam ; si interventu suo nihil 

profectum fuerit, formális contra peccatorem feratur sententia, 

salva partis gravatae intra dominium apellata. 

Canon 75-tus. Si nec his peccator paruerit, tum ex 

sententia consistorii superintendentialis universus coetus 

publice monendus erit ; ut tam gravium delictorum incorrigibilem 

reum pro non membro ecclesiae habeat, ab omnique 

ejus ecclesiastico consortio diligenter abstineat: ab accessu 

tamen ad templum, veluti locum emendationis et re-

conciliationis, peccator talis arcendus nunquam est, ne ei 

occassio audiendi verbi divini concomitanter excitandae poenitentiae 

praescindatur. 

Pars tertia 

Da rebus matriaionialibus. 

I. De spODsalibus. 

Canon 1-mus. Sponsalia sunt conventio personarum, 

matrimonii capacium, maris quippe et feminae, de matrimonio 

invicem contrahendo, coram duobus ad minimum testibus 

idoneis inita, quae, qualibuscunque solennitatibus firmata, 

nullám ad contrahendum vel consummandum matrimonium 

obligationem inducunt; a sponsalibus vero solennitate 

canonica destitutis, impune resiliri potest. 

Canon 2-dus. Impregnatio sive sponsalia sequatur, 

s-ive sub matrimonii secuturi premissione antecedat, nullum 

jus tribuit impregnatae cogendi procum ad conjugium. 

Canon 3-us. Sponsalia, a subsecuta duntaxat copulatione 

Y. D. Ministri, robur suum sortiuntur. 

Canon 4-tus. Contra resilientem a sponsalibus, parti 

repudiatae competit actio damni et vinculi, si quod stipulatum 

est, coram judicio matrimoniali. 

II. De forma matrimonii. 

Canon 5-tus. Matrimonium est societas maris et feminae, 

liberorum procreandorum et educandorum, mutui item 

adjutorii causa secund um formám, lege praescriptam, contracta. 

Canon 6-tus. Jus matrimonii ineundi omnibus, quae

ejus capaces sunt, competit, nisi quibus illud ex speciali 

causa, vel iu totum, vel in certum duntaxat tempus, lege 

ademptum est. Sunt vero matrimonii capaces omnes illi, qui 

et potentia generandi, et facultate in matrimonium consentiendi 

praediti sunt ; ideo surdis et mutis, qui in id consensum 

suum siguis declarare possunt, matrimonium contrahere 

licet. 

Canon 7-mus. Ad validitatem matrimonii requiritur 

expressus partium mutuus consensus, coram Ministro ecclesiae 

et aliis duobus adminus idoneis testibus, a neo-sponsis 

expresse declaratus. 

Canon 8-vus. Copulatio neo-sponsorum et hanc praecedens 

in ecclesia parochiali tribus distinctis, dominicis diebus 

repetita promulgatio ad matrimonium est necessaria; 

nisi sponsus ab obligatione bujus trinae promulgationis per 

diocesanum Superintendentem, aut alios, in canone specificatos, 

in casu urgentis necessitatis, testimonio localis parochi 

edocendae(observatis tarnen circa promulgationem sponsorum 

publicis dispositionibus) dispensetur. 

Canon 9-nus. Si neo-sponsos diversarum ecclesiarum 

parochianos esse contingat, promulgationis in utraque ecclesia 

est nécessitas ; jus copulandi sponsae quidem Ministro 

competit, obtento tarnen ejus consensu, et accepto super 

trina promulgatione testimonio, liberum est neo-sponsis, 

per parochum sponsi copulari, qui ordinarie in templo jungi 

debent. 

Canon 10-mus. Nec matrimonium sie dictum conscientiae, 

nec concubinatus permissa sunt. 

Canon 11-mus. Copulatio quidem omni anni tempore 

licita est ; diebus tarnen dominicis etboris pomeridianis nonnisi 

necessitate urgente, nocturnis vero nunquam admittatur. 

Canon 12-mus. Nec dispensatio in probibitis gradibus 

consanguinitatis vel affinitatis obtenta, nec prostituta pudicitia, 

neo-sponsos ab trinae promulgationis necessitate 

libérât. 

Canon 13-us. Ob poligamiae periculum neogami ex

provinciis exteris oriundi, casu in illo, si coelibatum docere 

nequeunt, post trinam tantum edictalem promulgationem, in 

valvis ecclesiae portisque, et ephemeridibus publicis iatra 

sex menses peragendam, copulari possunt. 

III. Impedimenta matrimonii. 

Canon 1'4-tus. Impedimenta, quae matrimonium contrahendum 

impediunt quidem, sed jam contractum non dirimunt, 

sunt: 

1) Tempus, lege eeclesiastica viduabus vetitum, quibus 

ob uterum, quem forte gerunt, ante menses sex, ad nuptias 

novas accedere non licet, salva in quibusdam circumstantiis 

dispensatione. 

2) Interdictum judicii ecclesiastici, quod lata pro dirortio 

sententia alterutrum conjuguai ab ineundo matrimonio 

abstinere jussit. 

3) Defectus pubertatis, et quidem quoad mares ante 

decimum octavum, quoad feminam verő decimum quartum 

aetatis annum. 

4) Negatio per parentes liberorum et tutores aut curatores 

pupillorum iu matrimonium consensus, nisi is per 

Dioecesanum Consistorium suppleatur, dum forte parentes 

vel tutores ex causis illegitimis matrimonium impedirent. 

5) Mors prioris conjugis sufficienter et legaliter baud 

edocta, nisi de ea in loco tali publice constet, in quo vidui 

vel viduae matrimonio jungi volunt. 

6) Adulterium inter partes, durante priori, alterius 

conjugis commissum, si nempe id judicialiter edoctum sit. 

7) Furor, insania, et gravis melancbolia, quorum tarnen 

gradus, an matrimonium impedire possint, tractuali 

consistorio dijudicandum comittitur. 

8) Impotentia fini principali matrimonii a diametro 

contraria. 

Canon 15-tus. Impedimenta, quae non tantum matri-

monium contrahendum prohibent, sed etiam contractum dirimunt, 

sunt : 

1) Vinculum matrimonii, quo quis viventia dhuc conjugi 

légitime conjunctus est. 

2) Consanguinitas, quae in linea recta ascendente et 

descendente, in infinitum impedit matrimonium ; in collaterali 

vero, quamvis ex principiis religionis evangelicae secundus 

quoque gradus absolute prohibitus esse non censeatur: 

tamen cum lex novissima patriae hune gradum prohibitum 

relinquat, copulatio in eodem sine dispensatione regia interdicto 

esto. Contrahitur autem consanguinitas non per 

legitimum tantum, sed et illegitimum thorum. 

3) Affinitás in primo duntaxat gradu, ut lege civili 

obstet matrimonio, cum tamen principiis religionis evangelicae 

non adversetur, integrum sit, ad Eegiam Majestatem 

pro dispensatione recurrere. 

4) Eaptus, nisi raptae parentumque ejus consensus 

accès serit. 

6) Vir vel mulier, quae vitae conjugis insidiata fuerit, 

vel adulteriis commissis, complici hujus eriminis, matrimonio 

jungi non possunt. 

6) Eemoto impedimento dirimente in iis casibus, 

in quibus per praemissos canones dispensationi locus est, 

validum reditur matrimonium, id, quod in gj-adibus plerisque 

fieri potest, per dispensationem a consistorio impetrandam. 

Canon 16-tus. Impedimenta matrimonii, eo tantum 

in casu dirimentia, si pars innocens jure suo uti, et matrimonium 

diremptum esse velit. Talia sunt: 

1) Vis et metus etiam in constantem cadens. 

2) Dolus et fraus, sine cujus interventu matrimonium 

non coaluisset. 

3) Error, eam conditionem personae respiciens, ad 

quam consensus in matrimonium ex una parte restrictus 

fuit, et quae ex altera parte falso simulabatur, verbigratia: 

occultata sponsae gravid itas et cet.

4) Impotentia vel praepotentia concubitum impediens, 

et ipsum matrimonium praecedens, nec mora, nec 

inedicamine tollenda; hanc ob causam, si conjux per triennum, 

a nuptiis computandum, restitui nequit, dissolvitur 

matrimonium, duorum artis peritorum, sub juramento referenda 

accurata inspectione. 

5) Consensum in matrimonium, sive expresse, sive 

tacite per spontaneam conjugalis vitae continuationem, 

post compertum per partem laesam datum, et errorem 

cessantemque metum removentem, parti laesae nec vis 

illata, nec error patrocinatur. 

6) Casus fortuitu, morbus et impotentia, quae niinirum 

contracto matrimonio, superveniunt, dirimendo inatrimonio 

non sufficiunt. 

IV. De divortio. 

Canon 17-mus. Divortium est actio forensis, vi cujus 

sententia a legali judice lata, legitimum viventium 

coujugum matrimonium dissolvitur, iique pro non conjugibus 

publice declarantur. 

Canon 18-vus. In matrimoniis, ipso jure nullis, 

judex .non divortii, sed nullitatis sententiam pronunciare 

debet. 

Canon 19-nus. Judiciaria conjugum a tboro etmensa 

separatio non solvit vinculum matrimonii, estque duntaxat 

temporaria, tentandae inter conjuges réconciliations 

causa dictanda, nec ultra annum,, ad summum biennium 

extendenda. 

Canon 20-mus. Privata conjugum ab invicem separatio, 

sive utriusque, si^e alterutrius tantnm conjugis voluntate 

fiat, est illicita; et conjuges ausu proprio ab 

invicem segregati ad continuandum matrimonium cogendi 

sunt.

Verae et genuinae causae divortii sunt: 

a) Adulterium, seu concubinatus conjugis cum alio, 

rel alia, non conjuge suo, vel sua. 

Canon 2l-mus. Actio ex capite adulterii ad divortium 

aeque adultero, vel adulterae non competit; censurae 

tarnen ecclesiasticae utraque pars subjacebit, condonati 

vero parti laedenti, adulterio inchoata actio divortii 

cessât. 

b) Malitiosa desertio, cujus reus est conjux, privato 

proprioque ausu , et invito conjuge, et viceversa matrimonium 

dirimet. 

Canon 22-dus. Actor probare debet, desertionem 

animo vitam conjugalem violandi esse factam, quod fieri 

potest, per testes, epistolos at diutürna nulla probabili 

causae innixa absentia. 

Canon 23-us. Reus post frustra adhibita opportuna 

reconciliationis remedia, praefixo ei triplici termino, citari 

debet, et quidem, si locus, ubi degat, ignotus est, citationi 

edictali epbemeridibus publicis valvis templi in oppido 

et vico illo, quem reus inhabitaverit, adiigenda, nec 

non per compétentes jurisdictiones publicanda. 

Canon 24-tus. Elapso termino poremptionis duorum 

annorum contra reum non comparentem divortii sententia 

fertur, desertaeque parti nuptiae novae conceduntur. 

Redux vero ante elapsum terminum peremptorium conjux 

a deserto quidem conjuge recipi potest, quin pro ratione 

circumstantiarum, judicis arbitrio expendendarum, 

recipi debet. 

c) Insidiae vitae conjugis structae. 

Canon 25-tus. Quod alteruter conjugum vitae alterius 

insidias ßtruxisset dum ab actore probatur, tum parti 

laesae novae nuptiae concedi, reae vero prohiberi debent.

d) Odium irreconciliabile. 

Canon 26-tus. Irreconciliabile, et cum perfracta debiti 

coujugalis denegatione conjuuctum odium, justa est 

petendi per partém laesam divortii ratio. Quo in casu 

judex conjuges, per ucius anni spatium thoro et mensa 

separet, occasionem reconciliationis iisdem praebiturus; spe 

reconciliationis non sublata, judex dictatum tempus separationis 

a thoro et mensa repetat, eoque elapso, ac omnibus 

remediis frustra tentatis matrimonium dirimat, partém 

autem laedentem intra tempus a judicio matrimoniali 

definiendum, a novo matrimonio arceat. 

Canon 27-mus. Mutuas divortiorum, ex nexu divortii 

enatas praetensiones, hue intellectis etiam quaestionibus, 

educationem prolium involventibus, judicium matrimoniale 

in conformitate legum patriarum dijudicabit. 

Canon 28-vus. Si conjuges post promulgatum divortium 

iterum matrimonium invicem contrahere volunt: denuo 

circa illos illa omnia fieri debent, quae ad ineundum 

quodvis aliud matrimonium requiruntur. 

Canon 29-nus. Pars nocens, quae nempe divortio 

causam dédit, sumtus, in litem factos, ferre debet. 

Canon 30-mus. Si qui rariores casus occurrerint, qui 

in praemissis canonibus non attinguntur, judicia sese cousuetudini 

protestantis ecclesiae, iu exteris ditionibus observatae, 

legibus bis tamen matrimonialibus non contrariae, 

accommodabunt. 

Canon 31-mus. Quum primarius justi matrimonii 

fructus sint legitimi liberi, qui et parentum haeredes sunt; 

multum interest, ne illegitima proies succédât familiamque 

turbet. 

Canon 32-dus. Cum copula C2rnalis copulationem 

sequi debeat: consequens est, partum ex concubitu copulam 

pastoralem praecedente natum, nonnisi per subsequens 

matrimonium legitimari, sed et tune, in eo tantum 

casu si nimirum pars utraque illum suum esse recognoscat, 

et contrarium evidenter doceri nequeat.

Canon 33-us. Partus legitimus est, qui ex justo 

matrimonio in lucem editur. 

Canon 34-tus. Partus perfectus est, qui justo et ordinario, 

a naturaque destinato tempore nascitur, finitis nempe novem 

circiter mensibus solaribus: quia vero diversae causae 

terminum illum naturalem variare possunt: in casibus 

illis, ubi justa dubitandi ratio subesset, artis periti 

consuli debent. 

Canon 35-tus. Nisi constet aliunde, uxorem, praeter 

maritum suum ante nuptias, cum alio commixtam fuisse, 

partus ille legitimus esse censetur, qui ad minimum mense 

septimo editus est, si per artis peritos pro semestri recognoscatur: 

igitur, qui et mense octavo editus est, sub 

eadem cautela pro legitimo habeatur. Quodsi vero mulier 

ante nuptias non cum solo marito, sed et cum alio, aut 

aiiis concubuisset : tune stabit in arbitrio mariti, aut sponsi, 

sobolem natam pro sua agnoscere, vel minus, ea tamen 

cum conditione, ut simulae uxorem, aut sponsam talem 

gravidam esse comperit, foetum suum non esse declaret, 

et ab uxoris, aut sponsae talis concubitu abstineat. Foetus 

porro imperfectus, et minus vivax (cujus inspectio in casibus 

dubiis medicos, chirurgos et obstetrices spectat) 

etiam quinto et sexto mense editus, legitimus esse censetur. 

Canon 36-tus. Denique posthumus a morte, et concubitu 

mariti, vel post divortium (si maritus concubitus 

capax fuit) in principio mensis solaris decimi editus, si 

sit perfectus, pro legitimo adhuc habetur, nec ex alio 

conceptus praesumitur, si contrarium doceri non possit, 

et retardatio partus ex naturali parentum constitutione 

testimonio medicorum pçobanda sequatur. 

Procedurae judiciales. 

§. 1. Cum singuia fora ordini, lege publica stanti, 

in procedendo alligata sint : 

§. 2. Litigantibus statuitur, coram foris ecclesiasti-

eis utriusque cdnfessionis matrimonialibus illum tanendum 

esse modurn, quem regni leges statuerunt. Ita lite certatur. 

§. 3. Libellum actionalem, legalibus, qualitatibus 

instruetum (secus fine correctionis reddendum), duplici 

exemplari exhibebit, expositionemque probis fuleiet. 

§. 4. Praeses judicii, non exspectato consessu, terminum 

triginta dierum incato (communicatis omnibus exhibitis) 

ea cum monitione statuet, ut idem dicto die omnibus 

defensionis mediis instruetus adesse teneatur. 

§. 5. Citationem peragit unus consistorialium, ex secularibus, 

aut ecclesiae vel V. D. Ministris exmittendus, 

locali parocho ab onere exbibitionis dispensato. 

§. 6. Si nihil obstiterit, eam personaliter institui 

opertet; quod tarnen, si fieri nequiret, transmissio usu veniens 

, adeoque per jurisdictionatos vel familiares effectuanda 

locum habebit. Id vero per se intelligitur, quod 

§. 7. Citans citationis seriem scripto consignare debebit, 

illi, quem respicit, tradendam. 

§. 8. Citato jus erit, nisi ad personaliter comparendurn 

vocetur, vel per se, vel per advocatum comparendi. 

§. 9. Etiam exceptionibus frivolis, protelatoriis et 

in canonibus haud fundatis, locus non detur. 

§. 10. Actor levatam praesidi matrimonialis judicii 

praesentabit, actionem cum provocatis exhibebit; incatus 

contra, omne, quod defensionis suae adjutorio futurum 

videbit, processui inferet; ne vero seu Assessores, lite defluente, 

seu partes loco judicii alligari oporteat. 

§. 11. Processus (securitatis gratia bis describendus) 

actori pro respensione, et vice versa tradendus, atque 

post superatas exceptiones legales, tribus utrique parti 

concedendis statuoque pro ratione circumstantiarum tempore 

parandis replicis, concludendus erit. 

§. 12. Dum de authenticandis testibus agitur, vel 

status causae oculatam exigit, aut vero de fide instrumentorum 

agitur, neque, nisi his praemissis, ad ulteriora procedi 

pote8t ; casu in eo judex per sententiam interlocuto-

iam testes in judicio audiendos, oculatam inspectionem suscipiendam 

et autographa communicanda decemet. 

§. 13. Inspectionem oculatam duo artis periti sub juramento 

peragent, et judicio scripto referent, authenticatione 

testium, si fieri potest, in pleno consessu semper instituenda. 

§. 14. In causis matrimoniaJibus sententiae, ex contnmacia 

ferendae, in primo termino non erit locus ; unde contumax 

novis ter repetendis citatoriis obstringendus veniet 

§. 15. Si nullis coactivis mediis ad comparendum adduci 

poterit, renitentia ejus pro desertione habenda, et qua 

talis tractanda erit ; quamvis vero, 

§. 16. Confessio spontanea perfectissimis probationum 

módis accenseatur ;. in causa nohilominus divortiali nudae 

coníessioni credendum non erit. 

§. 17. Confessio peccati alicujus unice confitenti, non 

autem tertia cuipiam officere poterit; quae vero testimonio 

humano probantur, illa testes omnibus legalibus requisitis 

praeditos requirunt. 

§. 18. Testes, unns ex Ministris ecclesiae, alter ex secularibus, 

praevie sine discrimine juramento adstringendos^ 

penes Inspectons, Senioris vel praesidis judicii matrimonial 

lis solennem commissionem collateraliter examinabunt, fassiones 

verbis idiomateque testium consignabunt, consignatas 

testibus perlegent, refractariis marcali, sua via vindicandae 

poenae obnoxiis fnturis. 

§. 19. Testes legales duo integram (si nihil obstet) 

faciunt quidem fidem, consequenter depositio seu testimonium 

verum. 

§. 20. Fassione unius, uti ex confessione extrajudiciali 

semiplena próba, vim habitura, id quod deerit, teste vel juramento 

per judicem, cum omni cautela deferendo explendum 

erit. 

§. 21. Circa juramenta, per judicia imponenda, vel a 

partibus mutuo de et referenda, cautelae articulo 17. 11. 

1729. praescriptae observandae, atque juramenta tam sup-

pletoria, quam et pnrgatoria, ad ductum articuli hujus admittenda 

venient. 

§. 22. Talis, qui testem agere nequit, neque suppletorii, 

neque purgatorii jurîmenti capax erit: quia juramen 

tis in defectu probarum opus est, videre est, 

§. 23. Parti, alios modos probandi ingredi volenti, 

juramentum imponendum non est, quia porro juramentum 

actus religiosus esset, videre itidem est, 

§. 24. Jusjurandum jurandis religione accommodandum 

esse ; ceterum citra momtionem patet, 

§. 25. Juramentum (ubi locum habebit) per partes 

sibi mutuo delatum, et depositum, finem liti facere, neque 

appellatam recipere. Ex adverso vero, 

§. 26. Impositum per judicem, beneficio appellationis 

ante depositionem in casu conformitatis sententiarum, ad 

forum saltim appellationis admittendo gaudere. 

§. 27. Peijurii casu subversante, laeso tarn ad poenam, 

quam et ad novum consequendum iudicium , salva 

manet, ibi coram ci vili, hic ecclesiastico, primae instantiae 

foro excitanda actio. Cum vero ultra declaratos probandi 

modos documentis porro litteralibus veritas evolvi possit et 

soleat, documenta vero publica et privata essent, ex indole 

utriusque generis documentorum intelligitur, 

§. 28. Documenta publica vel personarnm, auctoritate 

publica praeditarum, qua talium manu confecta, omni exceptione 

fortiora esse. 

§. 29. Litteras falsas conficiens, vel iisdem in judicio 

scienter utens, latas prius circa falsitatem litterarum in judicio 

matrimoniali sententia, ad recipiendam poenam erga 

actionem laesi seculari foro subjiciendus erit ; denique cum 

nonnunquam ipsa evidentia facti res probari queat, 

§. 30. Oculatam inspectionem judex sensu jam allato 

decernendam, haue vero peracturi, scriptam de compertis 

relationem praestandam habebunt ; his serie praevia decorentibus 

processu submisso, 

§.31. Judicia matrimonialia cum inserendis judicati

ationibus, sententiam ferent, eamque partibis vel earum advocatis 

pronunciabunt. 

§. 32. Sententia pro pronunciatione intra biduum appelanda 

erit ; bic vero iterum 

§. 33. Liberum relinqui debebit, quod appellaus motiva 

sua ad allegendam seateatiam appellatus, vero ad eandem 

tuendam, sed unica duntaxat deductione exbibere possint. 

Caeterum 

§. 34. Appellata in causis matrimonialibus ante executionem 

admittenda est ; processus vero appellatus, in origine 

ad forum appellationis sub sigillo judicis matrimonialis, 

quantocius transmittatur ; ultimum, 

§. 35. Executio, quae rem jndicatam excipit, in conformitate 

legum patriae peragatur. 

§. 36. Matrimonii vinculo, per sententiam rupto, novarumque 

nuptiarum facultate admissa, novo judicio nonnisi 

quod accessoria locus dari poterit. 

§. 37. Yeluti circa generalia agendi judicandique principia 

fora ecclesiastica, constitutioni civili semet accomodanda, 

ita relate ad expensarum quoque ad vel abjudicationem, 

illám pro analógia sibi defigendam babebunt, bac tarnen 

cum reflexione, quod inquirentium testiumque et aliorum 

diurna, uti et taxas quasvis judiciales, observata non 

schemate taxarum infra delineato exposita quantitate, non 

ultra illud procédant. His fere processus solemnes absolvendi 

erant, ex quibus etiam liquidum est, 

§. 38. Omnem processum scriptum esse debere, etsi 

quidem fora ecclesiastica matrimonialia publica sunt futura, 

advocatos nulla habita religionis attentione, adhibendos 

venire. 

Taxae judiciales. 

§. 39. Pauperes nulli et contribuentes rustici; alii autem 

quicunque integrae taxae subjacent. Competunt vero

fl. xr. 

A sigillo localis ecclesiae consistorii — 10 

— — senioralis consistorii — 30 

— — superintendentialis consistorii . . . . 1 — 

— — generalis consistorii 2 — 

A scriptura cujusvis expeditionis sine discrimine 

objecti ab una facie 34 ad minus lineas continente 

— 6 

Pro dispensatione a singulo promulgationis actu 3 — 

Pro dispensatione ad ineundum matrimonium in secundo 

cognationis gradu 300 — 

Pro dispensatione ad ineundum matrimonium in 

primo affinitatis gradu 200 — 

Pro levata causae matrimonialis ad divortium aut 

diremtionem ex impedimentis privatis . . 25 — 

Pro levata alterius cujusvis causae 2 — 

Pro sententia quacunque interlocutoria . . . . 1 — 

Pro decisione causae matrimonialis coram prima instantia 

12 — 

Pro decisione alterius cujusvis causae 1-mae classis 3 — 

secundae classis 2 — 

tertiae classis 1 — 

Ciassem- vero judex pro ratione substrati determinabit. 

Pro exbibitione citatoriarum, insinuatoriarum, admonitionis, 

aut inhibitionis, exhibenti absque 

victu et occasione curruli 1 — 

Cum victu et occasione 1 — 

Seniori, Inspectori et Praesidi judicii matrimonialis, 

aut vices horum supplenti, pro singulo officioso 

actu 2 — 

Pro revisione causae matrimonialis in foro revisorio, 

aut superrevisorio 12 — 

Pro revisione simili alterius cujusvis causae

fl. xr. 

2-dae classis 3 — 

3-tiae classis 2 — 

Classis determinabitur juxta factam in prima instantia 

solutionem. 

§. 40. Qui causa cadit, refusione expensarum tenetur, 

aequo tarnen judicis arbitrio relevari potest. 

In causa amicae compositiouis expensae quaevis comunes 

sunt. 

Expensae etiam tum, cum ex officio contra Ministrum, 

Ludimagistrum , aut etiam quemcunque ecclesiae officialem, 

vel Servitorem, proceditur, locum habent. 

/ 

Pars quarta. 

De scholarum directione et libroruin censura. 

1-mo. De scholarum directione. 

Canon 1-mus. Scholarum infirmarum seu trivialium 

directionem localis conventus habet, qui communi consensu 

et collata opera, tam litteralia, qoam et oeconomica, earundem 

obiecta procuret : et quidem ita, ut de rebus scholasticis 

etiam ludimagistri audiantur, peculiaris vero et imrnediata 

seholarum inspectio uni e membris conventus specialiter 

concedatur. 

Canon 2-dus. Scholae majores, quae a singularibus 

erectae sunt, et sustentantur, pariter directioni localis conventus 

subsint: quae veró non per illas, in quibus erectae 

sunt, ecclesias sustentantur, directioni inspectorum localium, 

cum influxu tamen etiam extraneorum, ex patronis et

foeaefactoribus a Superintendentiali Coiiventu delegandorum, 

pareant. Ubi antem in loco idoneae ad directionem personae 

in promptu non fuerint, ibi per Conventum Superintendentialem 

directio scholarum localis constituatur. Ceterum harum 

quoque scbolarum peculiaris et immediata inspectio 

uni e membris localis directionis commissa esto: docentibus 

•quoque et Professoribus in partem hujusmodi consultationum 

venientibus. 

Canon 3-tius. Ut de statu scholaruin competenti superioritati, 

ut par est, constet, infimarum quidem seu trivialium 

nécessitâtes et incommoda, quae fundum v. gr. aut 

ponenda aedificia, similiaque concernunt, localis Conventus 

seniorali Consistorio tempestive insinuabit: visitationis vero 

•earundem annueper viros a seniorali Consistorio ex utroque 

ordine deligendos, secundum instructionem eatenus extradandam, 

peragentur, et relationes de comperto earum universo 

statu, eidem Consistorio Seniorali praestabuntur, Conventui 

Superintendentiali transmittendae. 

Canon 4-tus. Informatiönes de scbolis maioribus, in 

quibus ultra Logicam, Pbilosopbia, et aliae altiores diciplinae 

traduntur, immediate Conventui Superintendentiali, de 

aliis autem inferioribus, Conventui Seniorali per locales directores 

submittentur. 

Canon 5-tus. Qiiemadmodum non tantum optandum, 

sed et omni nisu eo allaborandum est, ut ad roborandam 

mutuam inter utriusque confessionis evangelicos caritatem 

et fiduciam, in scbolas, in quibus discentes utriusque confessionis 

sunt, docentes etiam ex altera confessione vocentur, 

et vocati in munere suo quovis meliori modo protegantur, 

defectu ordinationes aut ordinatione ad ministerium 

praebabitae, nihil applicationi eorum obstante: ita aequitati 

•consentaneum est, ut scholae tales privativae mixtae, puram 

habeant directionem localem, quae ab illis solum pendeant, 

•qui scholas ejusmodi etiam quoad docentes alterius confessionis 

propriis sumptibus intertenent. 

Canon 6-tus. Mixtae communes scholae, utpote, quae 

«communibus utriusque confessionis evangelicorum expensis

e rigentur et sustentabuntur, mixto conventui locali suber 

unt, ita tamen, ut eius membra suis singula superioribus 

necessarias relationes faciant. Docentes vero, ubi plures necessarii 

fuerint, illo, quem proportio ab alterutra confessiono 

in erectionem et sustentationem scholae collatorum sumtuum 

requirit, numero, ex utraque confessione adhibeantur i 

ubi autem unus tantum docens necessarius fuerit, eius vocatio 

penes illám, quae numero potiori est, confessionem 

maneat. 

Canon 7-mus. Suprema tandem, tam purarum utriusque 

confessionis quam mixtarum scbolarum directio ad supremum 

mixtum consistorium pertinebit, ad quod de cunctis 

scholis anniversarie, et aliae, quae desiderabuntur, informationes 

per Superintendentias praestentur. 

Il-do. De librorum censura. 

Canon 8-vus. Cum libri symbolici, secundum quos utraque 

evangelica confessio recepta est, nulli amplius censurae 

sint obnoxii : in iisdem recudendis censorum est officium, 

ut absque omni mutatione typis mandentur. 

Canon 9-nus. In reliquis libris theologicis, et ad pietatis 

exercitium spectantibus, quemadmodum regulae honesti 

et decori ab ipsis auctoribus semper prae oculis habendae 

sunt: ita summa censoribus cura incumbet, ne unquam 

illis scommata, aut sarcasmi in religionem Eomano- 

Catholicam, quibus eadem contumelioso despectui, aut acerbae 

vel petulanti irrisioni exponeretur, inserantur. Quod 

etiam, quoad praefationes, adnotationes aliaque aditamentar 

libris symbolicis nefors praemittenda vel subiungenda, intelligendum 

est. 

Canon 10-mus. In censura librorum scholasticorum 

apud nos vel recenter edendorum, vel recudendorum, nostri 

quoque censores eandem normam, quae in legibus circa libertatém 

preli in futuris regni comitiis ferendis generatim 

praescribetur prae oculis habebunt. 

Observatio. Videtur quidem restare, ut de censura

etiam librorum theologici argumenti non nihil praescribatur, 

sed cum legem publicam de libertate preli ferendam 

anticipare noluerimus, canonem eatenus condere, praematurum 

essecensuimus. 

Pars quinta. 

De Oeconomicis. 

Canon 1-mus. Tundationes et bénéficia quaevis ecclesiarum 

scholarum et pauperum quorumvis, per superintendentias 

quantocius conscribentur, et conscriptio Generali 

Consistorio submittatur, ac de tempore in tempus continuetur. 

Canon 2-dus. Cassarum ecclesiasticarum ac scholasticarum, 

uti et nosocomiorum administratio nulli, nisi probo 

viro committatur, et qui domi suae rem oeconomicam recte 

constitutam habet, nullo respectu, an aliud quod quis publicum 

gerit officium, habito. 

Canon 3-us. Singula ecclesia inventarium bonorum, 

suorum mobilium et immobilium per suum conventum conficiat, 

ejusque exemplar, alterum in cista publica conservet, 

alterum autem curatori vel oeconomo suo, cum adito officii 

tradat, qui res in eo consignatas, ne pereant singilatim revideat, 

diligenter curet, et munere defunctus successori intacte 

resignet. 

Canon 4-tus. Quidquid cassae cujusvis ecclesiae quocunquo 

nomine infertur, seu in ecclesiam, seu scholam, seu 

quodcunque aliud, vel proprium ipsius ecclesiae, vel senioratus, 

vel Superintendentiae, vel denique omnium ecclesiarum 

Aug. Con. pium institutum concernât; prouti et illud, 

quid. cui, quando, cujus jussu et quem in finem, ex eadem 

erogabitur, libro rationum in suas rubricas fideliter inscribatur; 

in ecclesiis autem minoribus, si alter idoneus scriba 

praesto non esset, talia libro rationem inserantur per ipsum

loci Ministrum, praesente uao vel altero e senioribus ecclesiae, 

eorum nominibus ibidem adscriptis. 

Canon 5-tus. Ex cassis quibusvis ecclesiasticis etscholasticis 

sine praescitu et consensu localium conventuum, et 

respective consistoriorum, pecuniae nulli elocentur, neque 

locales conventus vel respectiva consistoria aliis pecuniam 

credant, quam qui sufficientem fundum habent, aut cautionem 

praestiterint : intabulationis necessitate prudenti eorum 

arbitrio relicta. 

Canon 6-tus. Administrators cassarum, ad singulas 

ecclesias pertinentium, rationes perceptorum et erogatorum 

conventui locali praesentibus primoribus ecclesiae illis, qui 

ad perceptionem et erogationem non influxerunt ; aliarum 

vero cassarum perceptores concernentibus consistoriis reddere 

teneantur, visitatione cassarum intermedio etiam tempore 

Conventui locali et Consistoriis inspectionem imrnediatam 

habentibus in salvo relicta. In genere vero omnes ii, 

qui sive facto proprio, sive ex dispositione testatorum fundationali 

a capitalia, aut legata perceperint, aut administraverint, 

oneri reddendarum rationum, et quoad dispensationem 

proventuum, superiorum dispositionibus, pro re 

nata faciendis, atque adeo responsionis etiam, et de damno, 

si boc culpa administratoris evenisse doceatur, satisfactionis 

oneri subjiciantur. 

Canon 7-mus. Fundationes, capitalia et qualescunque 

tarn in aere , quam et naturalibus percipiendi proventus 

collegiorum, gymnasiorum et maiorum scholarum, 

per constituendos locales iuspectores ot perceptores cum 

praescitu concernentium partim localium conventuum, partim 

senioralium consistoriorum, et cointelligentia primarii 

professons, vel scholae^ rectoris administrentur ; annuae 

vero rationes iisdem concernentibus conventibus, et respective 

consistoriis reddantur, superrevisione illarum pro 

superintendentia in salvo permanente, seu per suum consistorium 

, seu tempore celebrandorum conventuum, aut 

superintendentialium visitationum xercenda: inspectione 

etiam quoad securam origiualium documentorum et fun-

dationalium conservationem, eidem superinteiidentiae compétente, 

proprietatis tamen jure scholae in salvo relicta. 

Canon 8-vus. Pro conflando fundo Ministrorum et 

Ludimagistrorum deficientium, eorumque viduarum, orphanorum, 

non tamen aliarum, quam qui sufficientibus vitae 

mediis destituerentur, et se publice subsidio indignos non 

reddiderunt, singuli Ministri ecclesiarum, vel Ludimagistri 

ex proventibus centum rhenenses florenos superantibus 

annuatim unum et medium per centum, ecclesiae autem 

tantumdem, quantum earum Ministri, conferent. Novi tamen 

Ministri ab hac solutioni per biennium immunes 

erunt, spontaneae vero pro hoc fundo oblationes in salvo 

relinquuntur. Pecuniae denique seu a Ministris , Ludimagistris 

et ecclesiis, seu ex spontaneis quorumvis oblationibus 

per Senioratnm tempore visitationis colligendae elocentur, 

et dispositioni Superintendentiarum subsint, qnantum, 

et quibus ex eorum censu subministrandum sit. 

Canon 9-nus. Fundo superintendentiali ad exhibenda 

judicibus causarum matrimonialium quarumvis, item consistoriorum 

futuris Assessoribus competentia diurna aliasque 

communes nécessitâtes explendas erigendo, universae 

tarn per judicia matrimonialia, quam et consistoria incassandae 

cuiuscunque nominis taxae, fideliter inferantur. 

Canon 10-mus. Pro ampliori autem supranominati 

superintendentialis fundi adminiculo statuitur, et praeter 

benevolas quorumlibet ecclesiae membrorum singultivas 

oblationes, cuivis in salvo relictas; singula ecclesia un a 

per annum vice, tempore, quod maxime opportunum videbitur, 

publicum in gremio sui offertorium ordinäre, collectumque 

hac ratione subsidium medio superioritatis suae ad 

eandem cassam administrais teneatur. 

Hi sunt, Augustissime Domine ! canones illi, quibus 

régimén ecclesiarum Aug. et Helv. Conf. stare cupimus. 

Erunt hi humanitatis, magnanimitatis, justitiae atque aequanimitatis 

Leopoldinae aeterna symbola: erunt nunc vi vis 

amoris vincula, victuris vero viva imitationis incitamenta : 

erunt posteris nostris perennia erga Augustam Augustae Do-

mus posteritatem gratitudinis monumenta, et saeculi, quod 

agitur, vera ornamenta. 

Sistunt hi nihil nobis prius, nihilque fuisse optabilius, 

quam communi regimine ecclesiastico, cum illis, quibus nos 

fimdamentalia dogmata, pacificationes, leges, fataque junxerunt, 

regi, agereque, ut suprema regia inspectione, uni de 

hinc corpori vacatura, curas Majestatis Vestrae Sacratissimae 

Regias minuamus, contribuentis vero, coram consistoriis 

mixtis, minoribus impensis et fatigiis, causam acturis 

subveniamus : etc. 

Siquidem Canones hos finibus societatis publicae amicissimos 

credimus : approbationem illorum synodaliter publicandam, 

fiduciae junctam, cum humilitate oramus. Ex nationali 

Augustanae Confessionis Synodo nostra Libéra Regiaque 

Civitate Pestiensi anno 1791-mo a die 12 Mensis 

Septembris, usque 14 Octobris diem continuative celebrata. 

Majestatis Vestrae S a cr atissi mae 

humillimi perpetuoque fideles subditi Evang. Aug. Conf. in 

Hungaria synodaliter congregati. 

B. Ladislaus Pronay m. p. Praeses. 

Michael Torkoss, m. p. Su- ! Martinus Hamaliar , Senior 

perintendens. 

I m. p. 

Michael Szinovitz, m. p. Su- Joannes Sztraka, Senioratus 

perintendens. 

Nagy-HonthensisConsenior 

Samuel Hrabovszky, m. p. Su- m. p. 

perintendens. 

Joannes Michalitska , V. D. 

Samuel Szontagh, m. p. suro- Minister, Zoliensis Deputagatus 

Superintendens. tus m. p. 

Daniel Crudi. Senior m. p. Adamusz Karasz, Senior m. p. 

Michael Institoris Mosotzi, V. David Perlaky, Senior Comar. 

D. Minister, Com. Poson. Albensis m. p. 

Deputatus m. p. 

Michael Szepesy,Con-S. m. p. 

Paulus Jezsovitz,Senior m. p. Andreas Plachy m. p.

Joannes Godofredus Gotthardt 

m. p. 

Samuel Trepler m. p. 

Samuel Horváth , Ecclesiae 

Aug. Conf. Nat. Germ. V. 

D. M. m. p. 

Andreas Sztehlo, Con-S. m. p. 

B. Gabriel Pronay m. p. 

Petrus Balogh m. p. 

B. Joseph Podmanitzkv m. p. 

B. Alexander ab Hellenbach 

m. p. 

B. Alexander Prónay m. p. 

Joannes Radvanszky m. p. 

Paulus Prónay m. p. de Toth- 

Prona. 

Stephanus Szilvay, Distr. Cis- 

Danub. Inspector m. p. 

Paulus Matkovits, Trans-Danub. 

Inspector m. p. 

Balthazar Pongrácz de Sz. 

Miklós et Óvár, Senioratuum 

Pest. Békes Deputates 

m. p. 

Ladislaus Zerdahelyi m. p. 

Carolus Fejérváry m. p. 

Joannes Jeszenowszky m. p. 

Mich. Balogh deEadem m. p. 

Stephan Sólyom m. p. 

Georgius Justh, I. Comitatus 

Thür. O. Cornes et Deputates 

m. p. 

Georgius Pongrácz, I. Cottus 

Lipt. S. Y. Cornes et Dep. 

m. p. 

Georgius Lehotzky m. p. 

Paulus Petko, Eccl. Evang. I. 

Cottus Nitriens. Deputatus 

m. p. 

Joannes Bogady, Eccl. Cottus 

• Trents. Deputatus m. p. 

Georgius Hrabowszky, V. D. 

Minister Palotensis m. p. 

Ecclesiarum Veszprim. Deputatus. 

Daniel Cerva, Kesmarkiensis 

V. D. Minister m. p. et Sex. 

Reg. Lib. Civitatum Sup. 

Hungar. Ablegatus. 

Sam. Thesedik , Decanus et 

Deputatus Békessiensis 

m. p. 

Samuel Schmál, Consenior 

Submont. m.p. 

Ezechiel Csernota, Senioratus 

Zemplino-Sarossiensis Deputatus 

m. p. 

Adamus Lovich, Gymnasii 

Neosol. Rector m. p. 

Joannes Rojko, Cassoviensis 

Rector m. p. 

Joannes Molnár , Ecclesiae 

Ev. A. C. Pestano-Budensis 

Y. D. Minister m. p. 

Ecclesiarum Pest-Pilis et 

Solth ad Synodum Ablegatus. 

Josephus Hrabowszky Lib. et 

Reg. Civitatis Poson. Senator 

ac huius nec non aliarum 

trium Lib. Reg. Civitatum 

I-ti nominis eiusdem 

Comitatui ingremiatarum 

Deputat, m. p.

Samuel ' Kevitzky de Eadem, 

Deputatus Ecclesiarum Mosoniensis 

Comitatus m. p, 

S en. Stephanus Okolicsány. de 

Eadem, Senioratus Neogradiensis 

Deputatus m. p. 

Andreas Császár, Senioratus 

Gömöriensis Deputatus 

m. p. 

Adamus Potkonitzky,Kesmarkiensis 

Profess. et Deputatus 

m. p. 

Daniel Mesterházy , Trans- 

Danub. Deputatus m. p. 

Martinus Sch wardtner, Gymn. 

Sopron. Deputatus m. p. 

Carolus Neuholt, Sopron. Kőszeg. 

et Rustensis Deputatus 

m. p. 

Josephus Ujházy de Budamér, 

Scepusiensis Deputatus 

m. p. 

A zsinati munkálat sorsa- 

Bár mennyire látszott, hogy a zsinaton ellentétben álló 

pártok az utolsó ülésben kibékültek, mégis arról győződünk 

meg, hogy az egyesség nem volt tartós, s az eszmék, melyekért 

különösen a symbolikus párt oly buzgón harcolt, nem 

lettek a tanácsteremben, miként azt az elnök ohajtotta, örök 

időkre eltemetve. Alig hogy a zsinat befejeztetett, tekintélyes 

hangok emelkedtek az egész munkálat ellen. — Radvanszky 

János a bányai kerület felügyelője, kinek Bécsbe kellett 

vala a küldöttséggel menni, útjában Selmeczen maradt, részint 

hivatalos teendői, részint pedig a kedvezőtlen idő miatt. 

Annyival inkább fölöslegesnek találta bécsbeni jelenlétét, 

mert tudomására esett, hogy a zsinat elnöke b. Pr ó n a y 

László, annak dacára, hogy a kiküldetést el nem fogadta, 

személyesen csatlakozott a küldöttséghez. — Ugyancsak 

Radvanszky János jelenti 1791-ki november 28-kán 

kelt levelében az egyetemes felügyelőnek, miszerint értésére 

esett, hogy Bécsben lépések tétettek a zsinati munkálat meg 

ne erősitése érdekében. Közli ugyancsak egyik barátjának

levelét, melyben a zsinaton követett irány megtámadtatik, s 

azzal vádoltatik: hogy a két evangelikus egyházat egyesíteni 

kivánta, hogy a symbolikus könyvek az eskümintából kihagyattak, 

szóval mind azzal, a mirőL'a tárgyalások sorában meggyó'zödtünk. 

—Volt szerencsénkegy azon időben tekintélyes 

világi férfiú levelét olvasni, ki roszalja ezen zsinati munkálatban 

azon intentiót: az egyházi férfiak tekintélyét az egyházi 

kormányzatban kisebbíteni, s gyülekezetekben a rendes 

papokat a helyi-, esperességekben az espereseket-, az esperességi 

kerületekben pedig a püspököket a kerületi felügyelőknek 

mintegy alárendelni, s áthatottan fölkiált, mikép fogja 

a köznép papjainkat tisztelni, ha mi tekintélyes urak nem 

adjuk meg nekik a kellő tiszteletet 

Midőn tehát magából az egyházból keltek hangok a 

kánonok ellen, melyek mint föntebb említettük, Bécsig elhatottak, 

s hihetőleg a fejedelem tudomására is jutottak, 

nem lehet csodálkoznunk, hogy a szentesítés elmaradt. A 

kormány nézete sem volt egyenlő. Kihallgattatott az akkori 

érsekprimás és kardinalis Batthyanyi,kia helybenhagyást 

azért nem ajánlotta, mert a generale consistoriumot nem helyeselte, 

s attól tartott, hogy a két hitfelekezet szövetkezve 

megerősbül, s a katholicismusra veszélyesen hathat ; mig 

más kormányférfiak előtt épen ez látszott kedvezőnek, hogy 

így az egész protestantismus egy gyeplőbe kerül s könnyebben 

lesz kormányozható, mint ha 8 kerületre kell felügyelni. 

S a kormány ezen eltérő véleménye lehetett a másik ok, a 

miért nem nyerheté meg ezen zsinati munkálat a királyi 

megerősitést. Végül megemlíthető még a nemesszivü fejedelem 

kora halálát, és a mennyiben tudva van, hogy utódja 

korántsem viseltetett az evangélikusok iránt oly kedvező 

indulattal. 

A protestáns urak többször sürgették a sanctiót, és 

nem egyszer tettek kísérleteket, a munkálatot életbeléptetni, 

igy például 1804-ki aug. 20-án Pesten mindkét hitfelekezet 

által közösen tartatott egyetemes gyűlésen elhatároztatod, 

hogy az 1791-ki zsinat kánonai, melyek kezdetben 

zsinati határozat nyomán titokban tartattak ; terjesztes-

-senek és aj állítassanak, hogy így, habár királyilag nincsenek 

is megerősítve, a mennyiben az intimatumokkal nem jönnek 

összeütközésbe, életbe léptettessenek. Mind ez eredmény nélkül 

maradt, valamint fönt, úgy lent. Mi oka ez utóbbinak ? 

könnyen megmagyarázható, kivált ha átolvassuk Klein: 

„tentamen juris ecclesiastici ev. aug. conf. 

addictorum in hungaria" cimü müvének 40. és következő 

lapjait, s néhai Dr. Szeberínyi János „censura 

canonum synodi pestiensis evangelicorum 

d, c. 1781". Scripta anno 1832 mense sept, et 

oct. Nem tartjuk érdektelennek ez utóbbit bővebben ismertetni, 

annyival is inkább, mert tekintélyét alig fogja valaki 

kétségbe vonhatni, s figyelmeztetésül szolgálhat a jövő zsinatnak, 

mely úgy hisszük közel jövőben áll előttünk. A bírálatot 

megelőzi egy remek bevezetés, mely az egyház, a protestáns 

egyházi jog fogalmát, elveit tárgyalja. 

A keresztény egyház, úgy mond, a Jézus Krisztusban 

megkeresztelt, és az Ő vallását elfogadó emberek tömege. 

Ennek egyik része az evangelikus egyház; a miért is ez ketesztények 

társulata, kik a szent írás ó és új szövetségét Jézus 

Krisztus igaz tanának egyedüli külső forrásának tartják, 

s a szerint az Istent imádják. Ezen testület természeténél 

fogva : 

1. Erkölcsi (morális seu ethica), melynek végcéljai 

szellemiek, erkölcsiek. Az anyag, u. m. földijavak, épületek 

stb. csak eszközök, az Isten és Jézus országának föntartására. 

2. Szabad (libéra), melybe senki erővel nem szoríttatik. 

Az evangelikus egyház tagja csak addig híve, a míg 

az egyház tanait, melyek Jézus evangyélioma nyomán hirdettetnek, 

magáénak vallja, azokat hiszi. Ezen szabad testületben 

diktátori tekintélynek soha és semmi szín alatt helye 

nincs. 

3. Egyenlő (aequalis), hol mindenki egyenjogú. Egy 

a tana, egy az isteni tisztelete, egyek a szertartások és szentségek 

a király és koldus számára. 

4. Független (independens) mely szervezetét, azaz

törvényhozását, bíráskodását és a végrehajtást, szóval az egész 

kormányzatát, nem külső befolyás, de saját Jézus tanain alapuló 

elvei szerint alkotja és gyakorolja. Az állam felügyeleti 

joga is nem positiv de negativ, s csupán 

arra vonatkozik, hogy az állam érdekei elleneseket ne vegyen 

célba. Ezen elvek nyomán az egyház törvényhozásához és 

kormányzatához minden tagjának egyenlő joga van; de miután 

ezerek, vagy épen milliók ezt nem gyakorolhatják, keletkezett 

a képviselet : presbyteriumok, konventek és zsinatokban. 

Az evangelikus tömeg választ tudós, vallásos és erkölcsös 

férfiakat, s megbizza őket törvényhozási és kormányzati 

joggal. 

Mind a mellett, miután az egész egyház egy fő és alapító 

Jézus Krisztus alatt áll, ki azt mennyei tudományával 

és halálával alkotta, s az evangyéliom hirdetésével, s a szentségek 

kiszolgáltatásávál föntartja, természeténél fogva kettős 

rendű tagjai vannak, ugyanis azok, a kik az evangyéliomot 

hirdetik, a szentségeket kiszolgáltatják, az isteni 

tiszteletet vezetik, s mint rendkívüli missióval megbízottak, 

hivatalukban az apostolok utódai, mert ugyan azt cselekedték 

az apostolok is, és hívok, a kiknek amazok az Isten 

akaratját, Jézus kijelentése nyomán hirdetik ; miután pedig 

az egyház tagjai egyenlők, világosan következik, hogy ezeu 

két rend egyenlő joggal bir az egyház törvényhozásánál és 

kormányzatánál. Valaminthogy nem képzelhetők tanitók, 

azok nélkül kik taníttatnak és üdvösségre vezettetnek, úgy 

ezek amazok nélkül. 

Bármi különbözők legyenek a keresztények, az egyház 

fogalmában csak két rend gondolható, egyik a vallás tanítói, 

(papok, lelkészek, vagy bármi néven nevezzük) kik 

az igét hirdetik, a szentségeket kiszolgáltatják, az isteni tiszteletet 

vezetik, a másik hallgatók (hivek, egyháztagjaií. 

Már hogy amazok mint a Jézus tanainak legfőbb őrei, terjesztői, 

az egyház törvényhozásának, kormányzatának lényeges 

tényezői, annyival inkább mert szakférfiak, az egyház

érdekéhez kötöttek, s annak javát szivükön hordók ne legyenek, 

képzelni alig lehet. 

Miután továbbá az egyház vallása elvein alapuló erkölcsi 

társulat, egyedül erkölcsi és vallásos, s így szent végcéljai 

lévén, ugyan oly neműek jogai és kötelességei. Melyek 

ha systematice szerkesztetnek és megiratnak, szülik a t e r 

mészeti egyházi jogot, mi nem egyéb mint az egyház 

jogainak és kötelességeinek saját természetébó'l és céljából 

kifolyó tana. Minthogy pedig ez eszményi, s az emberek 

gyarlósága s más ezer akadályok miatt tökéletesen nem érvényesíthető, 

következik : hogy a keresztények különbsége, 

szellemi és erkölcsi képzettsége, az állam kormányformája, 

s végtére az elvek, melyeken a hitcikkelyek alapszanak, szerint, 

az egyházi kormányforma is különböző, s ebből ered a 

különféle positiv egyházi jog. A miért is ez nem 

egyéb, mint az egyes hitfelekezetek saját elvein és szükségletein 

alapuló jogainak és kötelességeinek tana. Ebből származik 

a katholikus egyház, görög keleti egyház, protestáns 

egyház stb. kanonikus egyházi joga, mely az államok szerint 

lehet angol, svéd, magyar stb. 

Lássuk, úgy mond, váljon az 1791-ki zsinat kánonai 

ezen elveknek megfelelnek és eleget tesznek-e ? 

Első rész. 

Az egyházi kormányzatról. 

I. kánon. Itt mondatik: a magyarhoni ág. és helv. 

hitv. egyháznak van joga egyházi kormányzatát javíta ni, 

rendezni és megalkotni. Ez való igaz, de nincs logikus 

rendben, s igy kellett volna : van joga alkotni, rendezni 

és j a v í t a n i, mert először alakúi, azután rendeztetik, 

és szükség esetében javíttatik. 

II. kánon. „Ezen egyházi kormányzat rendezési és 

alkotási jogát gyakorolja (az egyház) minden kerületből a 

törvényes zsinaton összegyűlt képviselők és küldöttek által.

. 2 75 

Minthogy pedig az egyház világiakból és papokból(ministris) 

áll ; minden tagnak egyenlő jogának kell lenni az egyházi 

hatalomban ; s ezen jog gyakorlata, vagyis az egyházi kormányzat, 

közmegegyezésből, s az egyházak javáért, eddigi 

szokás szerint, a papságra is ruháztatik. " 

Itt több találtatik, mi az evangyéliomi elvekkel meg 

nem egyez. 

a) Az első a világiak és a papok között tett megkülönböztetés, 

ez nem logikus, mert a papok is a világban vaunak, 

és a többi emberekkel, polgárokkal élnek. Azonkívül 

mindenki előtt tudva van az egyetemes papság eszméje, az 

evangelikus elvek szerint, minden kereszténynek kell szelleminek 

lenni. Az evangelikus papok, hivataloskodásuk kivételével, 

semmivel sem különböznek a többi polgároktól. Ezen 

megkülönböztetés, a mint logice hibás, úgy az evangyéliom 

elveivel ellentétes. 

b) A „ministri" elnevezés nagyon határozatlan. Ministerek 

a király tanácsosai. Azok a kik az evangyeliumot hirdetik, 

verbi divini ministri-knek neveztetnek. 

c) Azon kitétel : „s ezen jog gyakorlata, vagyis az egyházi 

kormányzat, közmegegyezésből, s az egyházak javáért, 

eddigi szokás szerint a papságra is ruháztatik" nem igaz, a 

mint ugyanazon kánonban foglalt tétellel megcáfoltatik, midőn 

ez mondatik: minden tagnak egyenlő jogának kell lenni 

az egyházi hatalomban." Ha ez áll, mire való a közmegegyezés, 

az egyházak javáért, kifejezések? s mit 

akar azon szócska: is ? Az egyház fogalma nyomán ezen 

joggal természetesen birnak a papok. Ki által ruháztathatik 

a papokra ezen jog? a világiak által? Ki jogosította őket 

föl ezen ruháztatásra ? Úgy látszik a zsinati urak bizonyos 

elsőbbségi és kitűnőbb jogot hittek bírhatni. A papok is állíthatják, 

hogy megegyezésből s az egyházak javáért a világiakra 

is ruházzák a kormányzati jogot. Hogy az egyházak 

a papokat fizetik, teszik azt, mert szolgálatukat igénybe veszik. 

Midőn ezek szellemi ajándékokkal szolgálnak az egyházaknak, 

méltó és igazságos, hogy hiveik az anyagiakkal

lássák el őket, ezt tanítja Pál ap. 1. Kor. IX. r. 10—14 

verseiben. 

IEt-ik kánon, nyilvánítja a két evang. hitfelekezetek 

egyesülését a kormányzatban. Ezen testvéri szeretet dicséretes 

és kívánatos, de az élet és gyakorlat tanúskodik, hogy 

alig kivihető. 

Egyes gyülekezetek. 

IV. kánon. „Minden egyes gyülekezetnek van joga 

és kötelessége magát egyházi kánonok szerint saját helybeli 

konventje által kormányozni, melynek tagjai, a gyülekezet 

patrónusai, kik alatt a földes urak is, a kik ugyan azon 

gyülekezet hitét vallják, értetnek, papok, iskolatanítók, tanárok, 

valamint felügyelők és a gyülekezet vénei. Ez utóbbiak, 

u. m. felügyelő és a vének, szokott módon választatnak. A 

patronusok az egyházakban, melyeknek föntartói is egyszersmind 

tagjai, semmi uraságot nem gyakorolhatnak s csak is 

tanácsukkal és közreműködésükkel védik és javukon működnek." 

Itt először említtetnek patronusok, mely elnevezés 

nem iratik ugyan körül, de a föntartói szóval magyaráztatik. 

Patrónus a katholikus egyház fogalma szerint az, 

a ki gyülekezetet alapít, annak szükségleteit fedezi. Ily értelemben 

magyarországi evangélikusoknál vagy semmi patrónus 

sincs , vagy minden egyes gyülekezet concreto véve 

patrónus, mert maga magát alapította és föntartja, az az 

templomot, tornyot, paplakot és iskolát épít, papot és tanítót 

fizet. Ha némely földes urak többel járulnak a gyülekezet 

alapításához és föntartásához, mint a földmivelők, 

teszik ezt mert többjük van. Számtalanok azonban kevesebbet 

áldoznak, mint földmivelők vagy iparosok. Ezeknél fogva 

a magyarországi evangelikus egyházban a patrónus okról, 

ily általános értelemben, szó nem lehet. 

VI. ká non. Itt 16 pontban előadatnak a helybeli 

konvent jogai és kötelességei. Megjegyzendők a következők: 

aj mondatik: »"hogy az mindig tisztességes helyen 

tartassék", miért nem határozottan, paplakon, presbyteri

teremben, iskolában vagy templomban, mert hiszen a magán 

lakok is tisztességesek. 

b) Itt kellett volna határozottan megszabni a közgyűlések 

és presbyteriumok közötti különbséget. Minthogy pedig 

ez nem történt, könnyen megesik, hogy közgyűlésen hozatnak 

föl olyanok, mik a presbyterium elé tartoznak és viszont. 

Midőn t. i. az egyház maga magát föntartja és kormányozza, 

szükséges, legalább üdvös, hogy olykor közgyűlések 

hivassanak össze, azaz a családfők összejövetelt tartsanak, 

s itt tárgyalandók a közügyet érdeklő kérdések, például, 

midőn az önmegadóztatásról van szó. Minthogy pedig 

nem mindig vehetnek részt a tanácskozmányokban mindnyájan 

vagy sokan, a gyülekezet java és kormányzata pedig 

megkivánja, hogy gyűlések tartassanak, választatnak 

megbizottak, s ezek presbyterek. Mind a közgyűlésnek, mind 

a presbyteriumnak elnöke a pap és a helybeli felügyelő. 

A presbyterium tagjai az elnökségen kivül: földes urak, 

gondnok, tanítók és választott presbyterek, kiktől természetesen 

váratik, hogy vallásos, erkölcsös, buzgó és mélyebben 

gondolkozó tagjai legyenek az egyháznak. 

c) A mi az 1-ső és 2-dik pontban a konvent gondjaira 

bizatik, hogy t. i. a nyilvános isteni tisztelet ünnepélyesen 

és illően megtartassék, ezegyedül a pap kötelességei 

közé tartozik. Hogy váljon az isteni tisztelet ünnepélyesen 

és illően megtartatik-e, azt azon férfiú, ki a papi pályára készült, 

ki a vallás tanait hirdeti, ki az isteni tisztelet leglényegesebb' 

vezetője és igazgatója, jobban tudhatja, mint 

azok, a kik ex professo a theologiát és az isteni tisztelet 

szépészetét nem tanulmányozták. S miért korlátoltatnék a 

papnak ezen joga, minden ok nélkül, midőn az ügyvédnek, 

orvosnak, mérnölmek a magáé meghagyatik. A hallgatóknak, 

vagyis az egyház tagjainak, mint protestánsoknak, mindig 

megvan azon joguk ügyelni, hogy mindenek az evangelikus 

vallás elvei szerint történnek-e ? nem hozatik-e be az evangélikusok 

által nem kedvelt szertartás ? — Ellenben igen 

Í3 a konventnek és presbyteriumnak kell ügyelni, hogy az 

isteni tisztelet botrányok által ne zavartassék, és az azt esz-

közlők megfenyíttessenek, hogy a hívek az isteni tiszteletet 

ne mulasszák, s azok, kik egész éven át magukat kivonják, 

megintessenek. A rendes iskoláztatást szorgalmazni, a szegények 

ellátásáról gondoskodni, a presbyterium köréhez 

tartozik. 

d) A 3-dik pont alatti mindennemű alamizsnák, hasonlón 

a presbyteriumra volnának bizandók. 

e) Az 5-dik ponthoz. Nálunk ez idő szerint az egyházi 

fegyelem végképen elenyészett, a mennyiben a hires Hűffel 

is, mint a protestáns egyház szabadságával ellentétben 

állót, elveti. Mind a mellett evangyéliomszerü Máté XVIII. 

rész 15—17 vers,és miként van az, mint megjegyzi Sickel, 

hogy azok, a kik külsőleg az evangelikus egyház jogaival és 

jótéteményeivel élnek, a kötelességeket és rendeleteket ne 

teljesítenék ? 

f) A helybeli konvent kötelességei közé a 6-dik számban 

soroztatik: „teljesítése és végrehajtása azoknak, melyek 

a felsőbb konsistoriumok által meghagyatnak, s a levelezést 

velők föntartani." Mily határozatlanság! Ki fogja azt 

eszközölni ? A konvent vagy presbyterium együttesen nem 

teheti, jegyzővel legfölebb a városi egyházak bírnak, a felügyelők 

gyakran távol laknak a gyülekezetektől, s többen 

nem sokat gondolnak az ügyekkel — mint a tapasztalás igazolja 

— tehát ki? a pap ? legyen. Az ő szivén kell hogy az 

egyház java feküdjék, arra van hivatva is, a kánon által is 

meghagyatik, csak hogy ne legyen a felügyelőnek írnoka 

vagy eszköze. 

g) A 7-ik pontban mondatik, a konvent kötelessége : 

„A papok, tanítók és kántorok fizetését behajtani, akár pénzbeli, 

akár terményekben legyen az, és pedig mind minőségre, 

mind mennyiségre nézve a konventio szerint, ezekről akkép 

gondoskodik a konvent, hogy a hátralékok ne szaporodjanak, 

a hol a hivek tartozásukat semmikép nem teljesítenék, a világi 

hatóság vétessék igénybe: erre nézve elébb az esperességi 

consistoriumtól kéressék engedély. Itt kettőn fog az olvasó 

fónakadni. 

aa) Miért használtatik a lealacsonyító szó „c o n v e n-

tio, mely nálunk a kényurak által használtatik, a legalsóbb 

rendű cseléd bér megjelölésére? Vagy ezek közé soroztatnak 

az evangelikus egyház szent evangyéliom hirdetó'i, és az ifjúság 

mesterei? Miért nem használtatik a szokásos „vocator" 

melyben a dij följegyeztetik. 

bb) Továbbá, miért kelljen a megérdemlett és igazságos 

dij világi hatóság általi behajtásához esperességi konsistorium 

beleegyezését kérni ? talán hogy a beszedés ez által 

is hátráltassák ? A legnyomorultabb szolga, kitol kér engedelmet, 

hogy urán a megtagadott bérét követelhesse? Miért 

legyen a gyülekezet papja, vagy az iskola tanítója, még ennél 

is nyomorultabb. Maga a presbyterium, vagy annak nevében 

a felügyelő nem eszközölheti- e gyorsabban a világi 

hatóságnál? Minden bizonynyal, de a világi hatóságnak is 

meghagyandó, hogy e részben eljárni kötelességének ismerje. 

h) A 8-ik és 14-ik pont szól a papok, tanítók és kántorok 

meghívása és elbocsátása jogáról. A meghívás jogát, a 

reformatio kezdete óta birja az egyház, de nem korlátlanul, 

hanem bizonyos gyakorlat és szabályok szerint, melyeket az 

egyház üdve kívánja. Önkényileg sem meghívni, sem elbocsátani 

nem szabad. Az evangelikus egyház ezen szabadsága 

(mely ellentétben áll a római katholikus hyerarchiának kiküldési 

jogával) kell hogy határok által korlátoltassék, nehogy 

visszaéléseket szüljön és zabolátlansággá fajuljon. 

d) A mi a meghívást illeti. Esempla sunt odiasa, 

mennyi visszaélés történik e részben. Egyébiránt, bár ez 

ügyben egész könyvet lehetne megírni, legyen elég megjegyezni, 

hogy az egyház java megkívánja, hogy bizonyos korlátok 

közé szorítassék, nehogy visszaélésekre és elfajulásra 

szolgáljon okot. A leglényegesebb körülmények ezek hozhatók 

föl : 

aa) Nem minden lelkész, bár mennyire jó, hű es tudományos 

legyen, alkalmatos akár mely gyülekezetbe. Vannak 

viszonyok, melyek említetteken kívül, mást is igényelnek : 

például, a városi egyházakban, vagy a hol kitűnőbb miveltségű 

hívek vannak.

) Az úgynevezett próbabeszédek, mint a papi rend 

és bivatal méltóságával épen meg nem egyeztetbetó'k lévén, 

egy külön kánon által, végképen eltörölendők. Gyalázatosnak 

mondandó azon pap, ki megvizsgálva, papi diplomával 

ellátva, s mint rendes pap hivataloskodva, próbabeszéd elmondására 

vállalkozik. A hitjelöltek, tanusítandók milyen 

szónokok ? tegyenek próbabeszédeket. 

a) Az esperesség jobban ösmeri a férfiakat, mint a gyülekezet, 

mely csak a hang erőségét és a test alkatát bírálja. 

A miért is az egyház java kivánja, hogy a jobb módú egyházakba, 

már hivatalt viselt három férfiú jelöltessék ki, a 

kisebb és szegényebb egyházakba hitjelöltek küldessenek.. 

Igy az egyházak a rendes papokból, kik ismeretesek és tapasztaltak, 

próba nélkül választhatnak és hívhatnak. Mi hogy 

illően megtörténjék, közgyűlés tartassék két esperességi küldött, 

és pedig egyik az egyháziak, a másik pedig a világiak 

közül neveztessék, egyedül tanúskodás és a rend föntartása 

okáért, hogy a választás maga rendje és módja szerint eszközöltessék. 

Ha a hitjelöltek jönnek választás alá, akkor egy 

censor jelenlétében mondják el a próbabeszédeket, s miután 

mind a három megtette, két esperességi küldött jelenlétében 

jöjjön létre a választás. Azon esetben, ha az esperességi jelöltek 

közül egy sem választatnék, az egyház felügyelője által 

jelöljön hármat, s ezekből az esperesség választ, kit arra 

legérdemesbnek fog hinni, s azt elfogadni köteles legyen az 

egyház. Ily módon eleje vétetnék a sok sérelemnek. A papi 

özvegyekre tartassék meg az eddigi gyakorlat, hogy három havi 

minden néven nevezendő járulékot kapjanak, kívánatos volna 

ugyan, hogy nagyobb tekintet volna az özvegyekre és árvakra. 

ß) Az elbocsátásra nézve szivtelenül, sőt az igazság 

ellen a 14-dik pontban ez határoztatik : „papok, kik hosszas 

betegségben szenvednek, vagy aggkoruk miatt kötelességüknek 

teljesen meg nem felelhetnek, az egyházakból azonnal 

ki nem üzendők. u Tehát mégis kiüzendők ? Miért? azért, 

mert súlyosan betegek, vagy aggkoruk miatt nem szolgálhatnak? 

Más rendű férfiakkal ekkép cselekesznek? A jószívű: 

úr és gazda, ha szolgája vagy tehenésze megbetegszik, gond-

ját viseli; az öreg, ki urát híven szolgálta, nyugdíjjál láttatik 

el. — Egyedül a papok paplakjaikból, a tanítók iskoláikból, 

kiűzetnek ha szerencsétlenek ? Mily kegyetlen kánon az 

evangelikus testület részéről ! A miért is „nem azonnal" helyett 

„semmi szín alatt" teendő, de az esperesség által, az 

egyház beleegyezésével, a pap mellé segédpap, a tanító 

mellé segédtanító teendő, s ezekre, mint a kik hivatalukban 

gyakorlatot szereztek, s a szegény csafédok érdekében működtek, 

hivatalok betöltésénél különös tekintet legyen. Az 

utódság igéretét is igazságosnak tekintem, mert : 

1. a rendes pap és esperesség beleegyezésével, maga 

az egyház választja. 

2. a rendes pap halálozása esetén, az ő állapota bizonytalan, 

s nincs miből élnie; ha pedig nincs helye és csavarog, 

ez a papi méltóság lealacsonyításával van összekötve. 

i) A 15-dik pontban mondatik: „Panaszokat, vagy bármi 

folyamodványokat, az egyház nevében, világi hatósághoz, 

esperességi, kerületi vagy legfelsőbb consistorium megvizsgálása 

és beleegyezése nélkül, rendkívüli veszély kivételével, 

benyújtani nem szabad. A kerületi konsistorium az országos 

hatósághoz fölterjesztendő kérelmeit, a legfelsőbb consistoriumhoz 

mindenkor bejelentse." Üdvös és kívánatos volna, 

ha az egyházi forumok úgy szerveztetnének, hogy a legfelsőbb 

helyen öszpontosulnának, hogy innen az eszély és tanács, 

mint a sugarak, a test minden tagjaira kiterjednének : 

mind a mellett ezen kánonra nézve kettőt kell megjegyezni 

: 

aa) Hogy az egyház öncselekvésének és szabad életének 

hiába való korlátok ne tétessenek. Ha az egyház, vagy 

annak konventje és presbyterium a élén pap és felügyelő állanak, 

kikről föl lehet tennünk, hogy bölcs férfiak, s teendőiket 

ismerik ; nem birom fölfogni, miért kellene ezek folyamodványát 

a felsőbb konsistoriumok fölülvizsgálatának alávetni. 

Mire való a dolgok hurczoltatása ? Miért a gyakorlatban 

volt szabadságot korlátozni? Elégséges, minden cselekedetekről 

a felsőbbséget értesíteni, s csak is fontosabb

ügyekben tanácsát kikérni. A mi rövidebb úton elérhető, 

minek azt mellékútakon időveszteséggel hurcolni? 

bb) Továbbá, ha a kerületi konsistorium minden az 

országos hatósághoz fölterjesztendő kérelmeit az egyetemes 

konsistoriumnak tartozik bejelenteni: igy az enyenjogúság 

elvénél fogva, s egyházi kormányzatunknál szokásos vegyes 

elnökség szerint, miként az esperességeknél és kerületekben 

van életben, a legfelsőbb konsistoriumnál is, legfelsőbb vagy 

egyetemes püspöknek kellene elnökölni. Ez ügyről alább a 

maga helyén. 

VIII. kánon. Ezzel elrendeltetik, hogy az ágostai és 

helvét hitvallású papok, megkeresés esetén szolgálatokat tegyenek. 

Az igazságtalanság és viszály megelőzése okáért 

világosan kimondandó : ha azon a helyen a megkeresők saját 

papjukkal nem birnak. 

Esperesség. 

IX. kán o n. Itt definiáltatván az esperesség, traktusnak 

is neveztetik. Ezen elnevezés egyházunk történelmében 

egészen ösmeretlen, s föl sem is veendő. Mintán pedig több 

a legközelebbi felügyelet alatt álló gyülekezet esperességnek 

neveztetik: élükön méltán áll az esperes, esperességi felügyelővel. 

Az esperességi konsistorium, a melyről ezen kánonban 

szó volt, egyedül a pörös ügyekben működhetik, mert a 

többi ügyek mind az esperességi gyűléseken szoktak tárgyaltatni. 

Hogy miért ne jöhessen össze az esperessségi gyűlés 

a kerületi konsistorium tudta nélkül, elegendő ok alig találhatód 

Az esperesség keletkezésétől fogva, a kerülettől tkért 

engedély nélkül, valahanyszor a szükség fölmerült, össze 

jött; miért fosztatnék meg ezen jogától? miért szüneteljenek 

az esperességi ügyek, kivált ha, mint jelenleg is a bányai 

kerületben, egy év óta nincs püspök. Az esperességek kánonok 

szerint kormányoztatnak. A fontosabb ügyekben 

pedig, kivált a pörökben, fölebbezés történik a kerületre. 

X. kánon. Esperességi konsistorium kötelességei : 

a) Az első alatt mondatik: „A házassági ügyekben

ugyan nem bíráskodik, de hivatása leend,az egyenetlenségben 

élő házasfeleket kibékíteni, kibékítés nem sikerülése esetén — 

vizsgálatot tenni, s a házassági törvényszékhez áttenni." 

Kérdezhető itt, miért nem bíráskodhatnának a házassági 

ügyekbe az esperességek, midőn ezt hajdan tevék? A kibékítés 

nem a helybeli papot illeti-e inkább, ki a viszonyokat 

jobban ismeri, mint a távol lakó konsistorium elnökei ? Ha 

a papnak nem sikerül a feleket kiegyeztetni, tegyen hisértetet 

a helybeli presbyterium, mi ha eredmény nélküli lenne, 

a helybeli felügy r elő tétesse meg a vizsgálatot és teijessze 

föl az esperességi konsistoriumhoz, mint az első forumhoz; 

s onnan a kerületi konsistoriumhoz, a hozott ítélet fölülvizsgálata 

okáért. 

b) 3. pont, az esperes és esperességi felügyelő, vagy más 

alkalmatos egyéniségek által évenként eszközlendő látogatást 

rendeli. Ez nem teljesíthető, de a magyarhoni evangelikus 

egyházak viszonyainál fogva, nem is kívánatos. Először is 

nem lehet. Az esperek rendes papok s egyházaikhoz vannak 

kötve; segédpapokkal nem bírnak; miként maradhat hetekig 

távol gyülekezetéből az esperes, kivált a nagyobb esperességekben, 

a milyenek p. o. nógrádi, gömöri, honti ? s mikép 

fognak ennyi időt áldozhatni az esperességi felügyelők, kik 

hasonlón hivataloskodnak, mint alispányok, szolgabirák ? De 

nem is kívánatos ezen látogatás, mert szegény egyházaink 

nagy megterhelésével volna összekötve. Ki fogja adni az 

ebédeket és vacsorákat ? ki az előfogatokat ? nemde 

magok az egyházak? s a mint a tapasztalás igazolja, a bírák, 

gondnokok, s egyház jelentékenyebb tagjai, az ilyen 

alkalmat föl szoktak használni lakmározásra, mert mások 

zsebére nem fukarkodnak. Tudok egyházakat, melyek éveken 

át nem bírtak annyi jövedelemmel, a mennyit egy püspöki 

látogatás alkalmával elköltöttek. A helyi papok tegyenek 

eleget kötelességüknek, s fordítsák gondjukat az 

iskolákra, mint a vallásosság és humanitás veteményes kerteire. 

Hivataloknál fogva természetes felügyelői az iskolának, 

s azoknak kell lenni; azomban a tanitók irányában 

legyenek olyanok, a milyeneknek lenni kell. Mind a mellett,

ha a látogatás szükségesnek találtatik, elég ha három évben 

egyszer eszközöltetik. 

c) 14-ik pontban előadatnak azon elvek, melyek szerint 

a papok elbocsáthatok. Nevezetesen mondatik az 1-so 

pontban : „a paphívás joga az egyháznál van", Hozáadandó 

mi föntebb említtetett : az esperesség tudtával és beleegyezésével, 

a külömben meghívottat, az esperességi testület 

ignoralja, az az ilyenre az esperesség semmi hivatalt nem 

bíz, betegsége, vagy távolléte alatt szomszédja nem helyetesíti, 

ha az egyházzal viszálkodik, esperesség a közbenjárói 

szerepet nem teljesíti, halála esetén ilyen egyházat a testvérek 

ex ordine el nem látják. Ha az esperességnek semmi 

joga sincs a papválasztás körül, nincs kötelessége sem. A 

jognak kötelességek felelnek meg. 

2. pont. Nemcsak hogy a felsőbbség tudta és beleegyezése 

nélkül nem szabad a papot elbocsátani, de általában 

semmi módon, hacsak az esperesség és kerület, vagy 

azok konsistoriumai által nincs elitélve. Maga az egyház papja 

fölött törvényesen nem Ítélhet. Pörös fél lehet, de saját ügyében 

senki ön birája nem lehet, ez közönségesen elösmert szabály. 

3. pont. „A papok sem hagyhatják el az egyházakat 

felsó'bbség tudta nélkül". Ez a gyakorlattal ellenkezik. 

Eddig, három év elteltével szabadon távozhatott a meghívott. 

Egyébiránt miért nem jelöltetik meg határozottan : kik a 

felsó'bbség, a kinek tudta nélkül nem szabad az egyházat elhagyni? 

A papnak több felsobbsége van, u. m. esperes, esperességi 

felügyelő, püspök, kerületi felügyelő, és egyetemes felügyelő. 

Melyiknek jelentse távozását? vagy valamennyinek? 

Világosan kiteendo esperesnek, vagy esperességnek. 

4. pont. „A meghívás és elbocsátáshoz megkivántató 

beleegyezést a felsőbbség, fontos okok nélkül, meg nem tagadhatja." 

Ha az elbocsátás alatt önkénytes lemondás 

értetik, példáül, mint van rá eset, hogy más pályát választ a 

pap, akkor csak ugyan meg nem tagadhatja. Az elbocsátás 

mást nem is jelenthet. Mert, ha három év leteltével más egyházba 

hívatik, van joga egyházát elhagyni és más gyülekezetet 

elfogadni; de ekkor nincs helye az elbocsátásnak,

mert az egyháznak nincs joga őt letartóztatni. Ha pedig 

hozott Ítélet folytán távozik az egyházból, akkor az nem elbocsátás, 

hanem elmozdítás. Egy általában ezen pont komoly 

megvitatást igényel és sokkal fontosabb, mintsem hogy 

néhány szóval elejthető volna. 

15. pontja a kánonnak rendeli: „az esperességi konsistorium 

annyiszor, a mennyiszer a szükség kívánja, de legalább 

is kétszer évenként összeüljön !" Ha a konsistoriumok 

nem más, mint állandó törvényszékek, melyek az egyházak, 

papok, tauitók és házasságok ügyében bíráskodnak: kell 

hogy többször összeüljenek, nehogy a pörös ügyek, a polgáriak 

példájára, éveken keresztül húzódjanak. 

XI. kánonban előadatik: az esperességi konsistoriumok 

ülnökeinek száma, a felügyelő, alperes választásának 

módja, és az esperességi elnökségről. Itt sok a megjegyezendő. 

a) Mondatik: „Minden egyház konventje, a hová a pap 

is beleértendő, legalább kijelölési szavazatban részesítessék". 

Mire való az is szócska? Ha ez alatt az értetik, 

hogy a pap az egyházzal együttesen egy szavazattal bir, jól 

van értve, de roszúl kifejezve. Mikép lehet a konvent alatt 

a papot is nem érteni, miután annak elnöke ? Yagy az egyházban, 

3/Z az cl hivők gyülekezetében az, ki a vallást tanítja, 

s a körül forgolódik, a hasonlók között, ne legyen első? Ha 

az evangélikusok tanaik egyedüli kútforrásáúl a szent írást 

ösmerik; miért mellőzik ezen pontját, mely a papoknak, 

apostolok példájára, elnökséget tulajdonit? ugyan az apostolok 

cselek. XV. 6 és 23 s következő verseiben, hol az 

első egyházi gyűlésről, mely a tekintélyes jéruzsalemi gyülekezetben 

tartatott, szó van, ott az apostolok említtetnek 

elébb, s azután presbyterek, a melyből megérthető, hogy 

ezen egyházi gyűlést az apostolok vezették. Hasonlót találunk 

Apostolok cselek. XVI. r. 4. Egyébiránt, ki 

legyen méltányosabban és üdvösebben elnöke az egyházi 

konventnek, ha nem a pap? Ki a templomban, ki minden 

vallásos és egyházi ügyekben a hivek szeme fénye; ki az 

egész életét az egyháznak, különösen pedig annak, mely őt

meghívta, szentelte ; lehet-e hogy ez nem határozott buzgósággal, 

s tőle kitelhető bölcsességgel a konventben működjék? 

Avagy földmivelők, iparosok, vagy a földes urak távollétében 

azok gazdatisztjeik, avagy városokban kereskedők 

legyenek az egyházak és papok elnökei ? Nem-e méltán gúnyolta 

Pázmán, hogy a nyáj fölötte áll a pásztoron ? A tapasztalás 

is igazolja, hogy a papok jobban ösmerik az egyházi 

jogot, rendet, mint a felügyelők nagyobb része. 

b) Mondatik: „Elnököl az esperes (t. i. at esperességi 

gyűlésen) ha valamely papról szó lenne, hogy az ágostai 

hitvallástól eltérőleg nyilvánosan föllépett, vagy ha a lyturgia 

lényege tárgyaltatik, más különben mindig a felügyelő." Szeretném 

tudni mi joggal? Az esperességi gyűlés az esperestől 

birja elnevezését, s ott ne ő elnököljön? Mikép igazolható a 

felügyelő elnöksége ? Sem az egyház természetével, sem az 

evangelikus tanok elveivel. A ki bizonyos körben első a papok 

között, mikép ne lenne azok gyűlésében ? A miért is ezen 

kánon ekkép javítandó : „az esperességi gyűlésen elnököl az 

esperes és a felügyelő, és pedig amaz jobbról, vagy hogy a 

jogegyenlőség meglegyen, évek, vagy hivatal szerint az idősbik." 

Az elnökségből a hyerarchiát félteni nevetséges. A világi 

uralom az egyházban mindenkor félelmesebb és veszélyesebb, 

mint az egyházi. A jó evangelikus egyiket sem 

óhajtja. 

XII. kánon. Az esperességek elosztását tárgyalja. A 

felső hat sz. kir. városok egy esperességet képeznek, mi nem 

célszerű, s jobb volna más városok példájára beolvadui, milyen 

viszony lehet p. o. Késmárk, Lőcse, Bártfa és Kassa 

között. A nagyobb esperességek, mint Nógrád, Gömör, szepesiek 

példájára, kisebbekre osztandók, részint a gyűlések 

tarthatása, részint pedig a kormányzat könnyebbsége okáért. 

A megyék politikai elosztása, nem szükséges, hogy alapja 

legyen az egyházi elosztásnak, a mint ezt látjuk a katholikus 

püspökségeknél. Általában semmi sem ellenkezik a magyarországi 

evangelikus kormányzatának helyes voltával annyira, 

mint a püspökségek vagy kerületek elosztása. Ha fölvesszük 

a mostani püspökök kerületeit, p. o. Pozsony mennyire van

Liptótól, Zólyom Bácskától, Tiszolcz Szabolcstól vagy Zempléntó'l, 

mily távolság! mily lassú a közlekedés! Ki akadályoz 

bennünket abban, hogy ezeket természetesebben és célhoz 

megfelelőleg szervezzük ? 

XIII. és XIV. kánon. Ezekben a házassági törvényszékek 

rendeztetnek. Ezek semmi jót és üdvöset nem Ígérnek ; 

miért ne lehetnének esperességek az első forum? Ezek a kánonok 

bátran kimaradhattak volna. Csodálatos, hogy a zsinati 

atyák ezen törvényszékeknél egyedül világi elnököket 

rendeltek. Méltán kérdezhetni mi joggal, ha egyházi törvényszékek 

? Vagy nem a papok adják-e össze a házasfeleket? 

nem ezek-e az első tényezők a viszályos házasfelek kibékítésénél? 

nem-e ezek ösmerik és tudják a családi és házasélet 

viszonyait jobban, mint a világiak? Miért bírjanak itt a világiak 

kiváltsággal, midőn a gyülekezetektől kezdve föl a kerületig 

vegyes az elnökség? 

XV. kánon. Kerületek vagy püspökségek. 

a ) A kerületi felügyelők legfőbb felügyelőknek neveztetnek. 

Ezen elnevezés tágasabb definitiójánál, mert kinek a 

legfőbb felügyelője ? a kerület egyházainak ? Ugyan az a püspök 

is. Miután pedig az evangelikus elvek szerint fejedelem 

a legfőbb felügyelő, ezek, a kik a kerület élén állanak, célszerüebben 

kerületi felügyelőknek nevezhetők; a kiknek különben 

is, a gyülésekbeni elnökösködésenkivül, alig van teendőjük, 

mert a kerület egyházai fölött a püspökök őrködnek,! 

ezek leveleznek az esperesekkel, ők köröztetik a hozzájok 

érkezett intimatumokat stb. 

b) Általában ezen kánon egészen máskép szerkesztendő. 

A zsinati atyák — min épen nem csodálkozhatunk a 

hosszú elnyomás utáni új életre lett ébredésükben — a konsistoriumok 

és konventek közötti határt és viszonyt, teljesen 

nem írták körül. A mai időben ezen ideák jobban vannak kifejlesztve. 

A konventek azon összejöveteleik az evangélikusoknak, 

melyek az elnökség által megrendelve, egyes egyházakban 

(helyi konvent) esperességekben (esperességi) kerületekben 

(püspöki vagy kerületi konvent) és az egész evangelikus 

testületben (a 4 kerület egyetemes gyűlése) meg-

ületnak. Ezen gyűlésekbe megjelenhetni, s véleményeit elmondhatni, 

minden evangélikusnak van joga. Ezeket illeti 

a törvényhozó hatalom, természetesen kánonok nyomán, 

és saját megszabott hatáskörében Az alsóbb konventek 

bírnak az egyház java érdekében, municipalis statutumok 

hozatali joggal; de az egyetemes evangelikus egyház kánonjait 

, vagy a felsó'bb konventek határozatait meg nem 

semmisíthetik. — A konsistoriumok erkölcsi testületek, 

melyek tagjai a konventek által, mindkét rendből meghatározott 

számban, bizonyos egyházi ügyek elintézéséhez 

választatnak. Ezekre bizatik a törvénykezés é3 bíráskodás, 

s e szerint a konsistoriumok egyházi törvényszékek, s elnökükre 

ruháztatik a végrehajtás. Ilyetén definitiók nyomán 

a kánon meg nem maradhat. 

XVI-dik kánon. Püspöki konsistoriumok. A föntebbi 

észrevételek itt is alkalmazhatók. Nevezetesen pedig 

nagyon visszásán hangzik, hogy azon konsistoriumban, 

mely püspökinek neveztetik, nem mindig a püspök, mint 

annak első személyisége elnököl. E szerint ne mondassák 

püspökinek, de felügyelőinek, mi bizonyára absurdum. A 

kerületi felügyelő jelen nem létében miért ne elnököljön 

az alfelügyelő, vagy ennek nem létében valamely ülnök? 

— Itt mindenesetre a püspöknek kell elnökölni, és pedig 

vagy csak magának, vagy a bevett szokás szerint a felügyelővel, 

oly formán hogy jobbról üljön, vagy legalább 

a kor és hivatal szerint idősbik, jobbról a másik balról. 

Felügyelő távol létében maga a püspök, s ismét ennek 

jelen nem létében egyedül a felügyelő, mind a jogegyenlőség, 

mind az elnökség iránti tiszte"!et bebizonyítására. A 

a jegyzőket illeti, itt is kettőnek kell lenni, egynek az 

egyháziakból, egynek a világiakból, hogy az uralom vagy 

versengés legkisebb gyanúja is elhárítassék. 

XVII. kánon. Az esküről. Az egyháziak ha hivatalba 

lépnek meghiteltetnek, a világiak, mint példák igazolják, 

szeretik az esküt mellőzni. Ez következetlenség, 

vagy mindnyájan, vagy egy sem. Miért kerülik a felügyelők 

az esküt, ha komolyan és őszintén óhajtanak az

\ 

egyháznak és vallásnak szolgálni ? Ha a világi hivataloknál 

eküsznek, miért nem itt is? Ha nem éreznek magokban 

kellő buzgalmat az egyházi szolgálatban, inkább ne 

fogadják el a hivatalt. Különben árulói legszentebb vagyonúnknak 

, melyet nagyjaink hűsége és kegyelete nekünk 

fönt ártott s föntartani hagyott. 

XVHI. kánon. Ebben megszabatnak tizennyolc 

pontban a püspöki konsistorium kötelességei. 

a) Második pontban a könyvek bírálata bizatik a 

konsistorium által nevezendő küldöttekre. Többen nem bírálhatnak, 

mert a nézetek különbsége szerint, a mit az 

egyik helyesnek , más ugyanazt nem helyesnek tarthat. 

Célszerűbb volna a konvent által megbízni néhány kitűnő 

férfiút, a kik szak szerint lennének censorok, adván nekik 

szabadelvű utasítást. 

b) Harmadik pontban mondatik: „A kerületi alapítványok 

fölötti közvetlen felügyelet, a többire fölülvizsgálati 

felügyelet," t. i. tartozik a konsistoriumhoz. Az alapítványok 

nálunk, nem állítom mindenütt, de nagyobb 

részt, nem hűségesen kezeltetnek. Évekig nem eszközöltetik 

a megszámoltatás — mint jelenleg a bányai kerületben. 

Ismertem helyi felügyelöket, kik egész hivataloskodások 

ideje alatt, nem lakván a gyülekezetben, azt meg 

nem látogatták , s pénztárát meg nem vizsgálták. Voltak 

kerületi felügyelök , kik a kerület pénztárát, annak tudomása 

nélkül, saját szükségleteikre elköltötték. — A menynyiben 

üdvös ezen kánon, úgy kívánatos, hogy az egyházak, 

iskolák és más jótékony célú vagyonok fölött a legnagyobb 

őrködés eszközöltessék. 

c) A 10-dik pontban a leendő papok megvizsgálása 

és fölszentelése jövőre is a püspökökre bizatik , s általában 

e helyen nagyon sok szép rendeltetik. Mind a mellett 

a püspök nem korlátozandó, hogy egyedül a konventek és 

konsistoriumok alkalmával vizsgálhasson. Mikép tegye ezt 

gyűléseken , melyeken más teendők összehalmozódnak? s 

, hol sem idővel, sem a lélek nyugalmával nem rendelkezhetik. 

Legyen joga bárhol vizsgálni, de mindig két három

pap és tanár jelenlétében. De sot legyen joga, ezt bizonyos 

megbatározott időben tehetni, ugy bogy valamennyi 

bitjelölt egyszerre megvizsgáltassák , mi által a püspök, 

különben is sok teendővel elhalmozva, ideje nem fog egyesek 

által igénybe vétetni. 

XIX—XXV. kánon. A püspökségek egyetemes 

konventje, vagy a legfelsőbb konsistorium. 

Már a cím igazolja, bogy a zsinati atyák az egyetemes 

konventet és a legfelsőbb konsistoriumot synonim 

gyanánt vették, mi a föntebb említettek nyomán meg nem 

állhat. A mint ott a különbséget meghatároztuk , ugy értelmezendő 

e helyen is. Azonban megkívántatik, bogy valamint 

az egyetemes gyűlésen, úgy az egyetemes consistoriumban 

is kell, hogy egyetemes vagy generalis püspök 

elnököljön. Miután különben is az egynázak szaporodásával, 

s le a török határokig terjednek, jobb és célszerűbb 

rendezéssel a püspökök számát is szükséges szaporítani : 

miért ne lehetne egy egyetemes püspök saját kerületével? 

vagy a meglevőkből egyet, hatáskörét megszabva, főnek 

megválasztani? ezen kánonok bírálatának írója hűségesen 

ragaszkodik azon ideához: „Az evangelikus egyházban, 

mint erkölcsi társulatban, mely az evangelikus vallás föntartása 

s virágoztatása céljából alakúit, melynek ^ elve és 

alapja az egyenlőség, tanainak forrása pedig az Úr Jézus 

Krisztus evangyélioma, nem lehet egyházi gyűlés, melyben 

a pap, mint az apostoli állandó székhez kötött, az 

elnöki székből kiszoríttatnék." 

Ezen egyházi köztársulat szervezetének természeténél 

fogva, miként az alsóbb társulatokban, a helyi, esperességi, 

kerületi gyűlésekben elnökölnek a papok , úgy az 

egyetemes egyház gyűlésében, hol az egész evangelikus testület 

képviseltetik, kell hogy a papság az egyetemes püspök 

személyében elnökséggel birjon. Valamint hogy illetlen volna, 

ha a polgári legfelsőbb törvényszéknél theologus, a ha-

zai törvények és politikai tudományok ismeretében nem gyakorolt, 

elnökölne : ugy ellenkezik az egyház természetével, 

hogy elnöke egyedül világi férfiú legyen, ki lehet mivelt és 

tudományos, sőt a pápánál is tudományosabb, mind a mellett 

a theologiát és a vallás felsőbb tanait, a szent irás exegesisét 

és más ide tartozó tudományokat ex professo nem 

tanulmányozta. Nem követelünk mint Yalaszky az egyház 

kormányzatában elsőbbséget, de igen is követelünk tökéletes 

egyenlőséget. 

XXX-dik kánon. A mi a 3-dik pontban zárjel alatt 

mondatik, hogy a zsinaton azok is, kik saját személyükben 

jelen lesznek, szavazati joggal birjanak, nem látszik eléggé 

világosan kifejezettnek lenni; mások hiszen nem is szavazhatnak, 

mint a kik személyesen jelen vannak. 

A 10-dik pontban a zsinati elnökség egyedül világira 

bizatik, mi a föntebb mondottakkal ellenkezik. 

Második rész. 

A papok és hallgatók kötelességeiről; 

a szent cselekedetek körüli rendről, és az 

egyházi fegyelemről. 

II. kánon. Bármely egyház önhatalmúlag elmozdított 

pap helyét, általa meghivatván, püspöki engedély nélkül, 

senki el nem foglalhatja." A jól rendezett egyházi testületben 

ilyen eset, hogy t. i. az egyház önhatalmúlag a papot 

hivatalától megfoszthassa, soha elő nem fordulhat. Ha ezt 

tenni valamelyik merészelné, az nem önhatalom de önkény. 

Ha a pap vétkezik, az egyháznak van joga ellene illető helyen 

panaszt emelni. Senki, bármi bűnös legyen is, Ítélet 

nélkül nem büntethető. A miért is ezen kánon megváltoztatandó 

: „egy gyülekezet se merészeljen papját hivatalától 

elmozdítani." Egyébiránt ha a vétség súlyos, az esperességnek 

és kerületnek van joga az illető egyént hivatalától fel- 

19*

függeszteni, s mig a vizsgálat tart, lia egy hónapon túl nem 

teijed, a szomszédok helyettesítsék; ha pedig a felfüggesztés 

továbbra is terjedne, a vétkes pap rovására adassék segédpap, 

melyet azonban az egyház esperes tudtával szokott módon 

válassza. 

III. kánon. Hogy a pap választásába a konsistorium 

befolyjon szükségtelen, elégséges ha, mint eddig, ezen jogot 

esperes az esperesség nevében gyakorolja. 

X. kánon. „Ne engedje (t. i. a pap), hogy hit jelöltek, 

tanitók és tanulók szent beszédeket mondjanak, mielőtt 

azokat elolvasná és megvizsgálná." Ezen kánont még szigorúbbá 

kellene tenni a mondaadó beszédek iránt. Gyakran 

hallottam nagy megdöbbenéssel, mily hitvány és tanulatlan 

gyerkőcök léptetuek föl kényelmet és henyélést szerető papok 

által, nem gondolva az egyházzal és tudományossággal. 

Nem elég, az elmondandó szent beszédet elolvasni és megvizsgálni 

: de tekintettel kell lenni a személyre, éveire és erkölcseire. 

Altalaban, vajha a legritkábban helyettesíttetné 

magát szent beszédek mondásában más által a pap ! Mit 

nem ok nélkül óhajtók. 

XI.kán on. „Az úr születése napján, vagy más bármely 

alkalommal, éjjeli vagy hajnali isteni tisztelettől őrizkedjék." 

Ez nem a papoknak, de az egyházaknak hagyandó 

meg. A papok, hogy a békét föntartsák, s mindenféle rágalmaknak 

ki ne tegyék magukat, készek az efféle istenitiszteletet 

is megtartani. Az evangelikus elvek nyomán az éjjeli 

isteni tiszteletnek niucs helye, mind a mellett ezek eltörlésében 

is óvatosan kell eljárni, kivált a hol római katholikus 

gyülekezet is létezik, a melyre híveink is csoportosan 

járnak, nem helyesebb-e, ha saját templomukban gyülekeznek 

össze? 

XIII. kánon a katechisatiót rendeli meg. Kívánatos 

volna, hogy ezen legszentebb teendőre az idö kánonilag tűzetnek 

ki. Tudjuk mily nagy feladat : „katechisálni" ; de ép 

azért a nem hűséges pásztorok s bérencek könoyen túl adnak 

ezen munkán, s a legnyomorultabban végzik szent há-

omság utáni első vasárnaptól Mihály napig. A katechisatio 

időszakát meg kellene szabni húsvét utáni vasárnaptól egész 

a reformatio ünnepéig. 

XV. kánon meghagyja, hogy az isteni tisztelet megkezdését 

az egyház határozza meg. Hozzá adandó: „rendkívüli 

eset kivételével", p. o. ha a pap beteghez hivatnék 

stb. 

XIX. k áno n. Az úr vacsorájával élni akarókat, akár 

helybeliek, akár idegenek vagy utasok legyenek, a pap saját 

tekintélyével, ha méltatlanoknak tartaná is, el ne utasítsa, 

de az esperességnél adja föl, s annak Ítélete szerint cselekedjék. 

Azon szavak : „ha méltatlanoknak tartaná is u , 

kihagyandók, mert ki fogja a testvér szivét megitéthetni? 

Lássa mindenki, méltó-e, vagy méltatlan az úr asztalával 

élhetni. 

XXI. k ánon. „A katechnmenokat meghatározott időben 

a legszorgalmatosabban kioktassa, és senkit, mielőtt őt 

a keresztény hit tanaiban meg nem vizsgálná, és meg nem 

erősítené, az úr asztalához ne bocsásson. u Ezen kánon egyházainkban 

meg nem tartható, mrrt a lehetetlenséget kívánja. 

Vannak egyházak, hol 12 egész 20, s több mértföldnyi távolságra 

eső fiókegyházak találtatnak. Hogyan fognak ezekből 

a gyermekek tanításhoz járhatni? Vagy a pap fogja valamennyi 

fiókgyülekezeteket látogatni. Ki ad előfogatot, szállást 

és ellátást? Ha pedig oktatás nélkül megtagadja a 

konfirmatiót, ki áll érte jót, hogy nem lesznek r. katholikusokká 

? 

XXIII. kánon azt rendeli, hogy a házasulandókat 

akár az ágostai, akár a helvét hitvallású lelkész összeadhatja. 

Ide melléklendő, mint már föntebb is érintettük: „ha 

nem bírnak saját hitfelekezetü pappal." különben a papi 

jogok sérelmére és viszálkodásra szolgáltathat alka mat. 

XXXII. kánon. „A papok évi fizetése és jövedelme, 

az egyházak anyakönyvébe beiktatandók." Ez nem tartozik 

az anyakönyvbe, de az egyházi jegyzőkönyvbe. Az anyakönyvek 

azon könyvek, a hova a születtek, eskedtek és halottak 

bejegyeztetnek : mi közük ezeknek a pap fizetésével!

XL—XLHI. Kánon. A pap magán életéről. 

Józanok és méltók ezen szabályok, ámbár inkább tartoznak 

az erkölcstanhoz, s pastóralishoz, mint az egyházi joghoz. 

XLIV. Kanon. „A pap tiszteséges lakomákon részt 

vehet, de minden papi tekintéllyel meg nem egyező cselekedetektől 

Őrizkedjék 1 ' Itt határozottan kellene nyilvános 

tánczvigalmakat, vadászatot és kártyajátékokat, büntetés 

terhe alatt megtiltani, s ismétlés esetén, a papot hivatalától 

elmozditani. 

XLV. Kánon, illő ruházatról, és hivataloskodásról szól. 

A hivataloskodás alatt viselendő ruhában kívánatos mind a 

szinre, mind a szabásra az egyformaság ; de nem helyeslem 

az 1828-ki pesti egyetemes gyűlés határozatát, mely a római 

katholikusok, ugy nevezett reverendáját elfogadni ajánlja. 

LVIII. Kánon. „Miután a tanítók, a papok munkatársaik, 

kötelességük ezeket szükség esetében, az imák elmondásában, 

és szent beszédek tartásában kisegíteni." A tanítók 

igaz munkatársak az ur szőlőjén, kik iránt szivemből 

szeretettel és tisztelettel viseltetem; de abból, hogy munkatársak, 

nem következik, miszerint szent beszédeket mondhassanak. 

A kik a bölcsészet-theologus tanfolyamat elvégezték 

s szónokolhatási képességgel birnak, miért nem ? De azok 

is, a kik hat osztályt alig végeztek ? A miért kimondandó : 

azok a kik alkalmatosak arra, de ezek is csak szükség esetén, 

a többi tanitó pedig olvassa a postillát. 

LXIX. Kanon. „A vétkes t. i. pap bűnhődjék." Meg 

volna határozandó, hogy ki adja föl az ilyen papot az esperességi 

konsistoriumnál ? Példák igazolják, hogy violato 

sexto praecepto, felügyelők által elsimitatott a pap bűne. 

LXX. Kánon. „A polgári vétségben bűnös pap, miután 

polgári hatóság által ítéltetik és büntettetik, előlegesen 

a papi mé tóságtól megfosztassák." Vajha a megfosztás 

módja is kitétetnék a kánonban. Hitem szerint ezek volnának 

teendők : az elitélt pap az esperesnek, tanuk jelenlétében 

tartoznék a fölszentelési diplomát visszaadni, s erről 

a világi hatóság hivatalosan értesittetuék.

Harmadik rész. 

A házassági ügyekről. 

I. Kán on. „Az eljegyzéstől, mely nem bir kanonikus 

ünnepélylyel, büntetés nélkül visszaléphetni." Miben áll 

ezen kanonikus ünnepélyesség? miután ez nem mondatik, 

világosan meghatározandó, mikor lehet vétség nélkül az eljegyzéstől 

visszalépni. Az eljegyzést bontó esetek a papoknak, 

kivált a köznépnél, hol rendesen az eljegyzés költséggel 

jár, s a szavát tartó fél kárpótlást követel, sok kellemetlenségeket 

okoznak. Szükségesek lennének e részben bizonyos 

szabályok. 

II. Kánon. „A teherbe ejtés, akár az eljegyzés után 

történt, akár a házasságra való lépés Ígérete mellett ezt 

megelőzte, a teherbe ejtettnek, nem ad jogot bűnrészesét a 

házasságra kényszeríteni." Jogot ugyan nem ad, még is a 

könnyelműség s a paráznaság korlátozására, szükséges volna 

bármely forum előtt, valami elégtételt eszközöltetni. „Fizess, 

vagy vedd el." Ha romlott és már idősebb nő teherbe ejtetik, 

s iíjut nevez a gyermek apjának, minden keresettől elütessék: 

de ha idősb férfiú, miveltebb, ártatlan lányt, kivált 

szegényt, szüzességtől megfoszt, ez is bűnhődés nélkül 

maradjon? nem igazságos-e ha vele az egyházi fegyelem 

éreztetik, s kényszeríttetik, hogy tehetségéhez képest a gyermek 

neveléséhez járuljon? Az engedékenység által e részbeni 

kihágások szaporittatnak. 

IV. Kánon. „Az eljegyzéstől visszalépőn, a megsértett 

félnek van joga, a kárt és kikötött szerződés teljesitését, 

a házassági törvényszék előtt követelni." Ez igazságos, de 

miért nem, ha a felek megegyeznek, saját papjuk előtt ? 

azon esetre, ha itt nem sikerülne a pör kiegyenlítése, tartoznának 

a felek vagy a presbyterium, vagy az esperességi 

konsistorium előtt megjelenni, s addig ne legyen szabad 

egyik félnek sem házasságra lépni.

VIII. Kánon. „A háromszori kihirdetés aluli fölmentést 

szükség esetén a püspöktől rendeli kérelmezni.'' Miért 

kelljen ezt a kerület püspökétől kérni ? Ha eddig az alispány 

adta, miért ne adhatná az engedélyt az esperes ? 

X. Kánon. „Sem az úgynevezett matrimonium conscientiae, 

sem a vadházasság meg nem engedtetik." Hozzá 

adandó: „havalaki a gyülekezet kebelében, ily botrányos 

példára alkalmat szolgáltat, az presbyterium által hivatalosan 

megintessék; ha ennek nem engedelmeskedik az esperességnek, 

vagy konsistoriumnak följelentessék, mely a 

keresztény erkölcs szigorú megtartása okáért, az elválasztást 

megparancsolja ; s szükség esetén, a végrehajtást világi hatóság 

által eszközölteti." Nyilvános botrányokat az egyház 

nem tűrhet. 

A többit, mit a házassági kánonokra nézve ezen bírálat 

irója megjegyzett, kihagyandónak véljük, annyival inkább, 

mert a kor, a társadalmi viszonyok, s a legújabb törvényhozások 

azt fölöslegessé tették. 

Negyedik rész. 

I. kánon. „A legalsóbb vagy elemi iskolák felügyeletét 

a helyi konvent birja." „A különös és közvetlen felügyelet 

pedig a konvent valamelyik tagjára különösen ruháztassék." 

— Nagyobb képtelenséget ezen kánonnál gondolni 

sem lehet, s meg nem érthető, hogy az 1791-ki zsinat tudós 

és tekintélyes tagjai, mikép alkothatták azt. Hány egyház 

van, hol egyedül pap az értelmes egyeniség! a köznép gyűlése 

fogja az iskolát kormányozni? a falusi bíró, vagy jegyző 

legyen az iskola felügyelője? ezektől függjön a tudós tanító? 

— Szeretném tudni, mitől tartottak a zsinati atyák, ezen 

felügyeletet a papra, ki a neveléstant tanúlmányozta, kinek 

leginkább szivén fekszik az ifjúság neveltetése, bizhatni? 

Az iskolákrai felügyelet a papokat illeti, de a visszaélések 

elkerülése tekintetéből, kiadandó az utasítás és szabály, mely 

szerint eljárjanak.

Végszó. 

Az egész munkában, semmitó'l sem őrizkedtem anynyira, 

mint hogy a hierarchia, melyet leginkább gyűlölök, 

nyomait eláruljam. Ha ilyesmi találtatnék, lehet az, hogy 

minden egyházi gyűlésekben, még a zsinaton is, a papok számára 

az elnökséget jobbról, elvileg követelem. Minden 

gyanusitások elkerülése okáért megjegyzendó'k : először, itt 

nem polgári köztársaságról, de erkölcsbölcsészeti, vagy egyháziról 

van szó, mely illően rendezendő, s épségben hagyatik 

a kettős elnökség ; továbbá, ha kettős elnökségnél nincs 

fölebb vagy lentebb álló, még is physice lehetetlen, hogy 

mindkettő jobbról üljön, miért, már az illem és humanitás 

törvényénél fogva is, ne üljön jobbról inkább a tanitó, mint 

a hallgató ? Végtére az első egyház tekintélye, melyre a 

protestánsok örömest hivatkoznak, apóst. csel. XIV. r. 

6. 22 bizonyítja, hogy apostolok említtetnek első helyen, 

azután presbyterek, kik nem voltak mások, mint a gyülekezet 

idősb tagjai, kikre az egyház kormányzata bízatott. 

Azomban, akár jobbról, akár balról üljenek a papok, esperesek 

és püspökök a gyűlésekben, az nem határoz, miután 

az elnökségben egyenlők jogaik; csak hogy ne tartassanak 

pénzben fogadott cselédeknek, csak hogy az egyetértés kösse 

össze a papokat, espereseket és püspököket elnök társaikkal, 

csak hogy mindenek az egyház üdvére, s az Isten országának 

e foldöni terjesztésére legyenek irányozva. Kérjük az Istent, 

hogy ezen kánonok a királyi helybenhagyást soha meg ne 

nyerjék, s így a törvény erejére ne emeltessenek. Deus! 

libéra nos a malo ! 

Eddig a bírálat; hogy a dicsőült jelen korunkban máskép 

ítélne, a ki magas szellemét ismerte, kételkedni alig fog ; 

de hogy sokban most is következetes lenne, tudják azok, a 

kik benne egyházunk egyik legbuzgőbb főpasztoráttisztelték.

Az 1848-iki forradalom, a legújabb törvények, s a 

társadalom átalakulása egyházunk külsejére, alkotmányára, 

szervezetére nem maradhattak hatás nélkül; de lényegére, 

akár a célt, akár az eszközöket tekintjük, mindig egy és 

ugyan az: „az ég és föld elmúlnak, de az én 

beszédeim semmiképen el nem múlnak." 

Ha figyelemmel kisérjük a zsinati tárgyalásokat, meggyőződünk 

arról, hogy a francia forradalom szülte eszmék 

egyes szónokok által behatottak ezen egyházi törvényhozásba 

is, hogy nem győztek, igazolja a zsinati munkálat meddő 

eredménye. Ha Isten engedi, miszerint legközelebb jövőben 

összeülnek egyházunk jelesbjei, okuljanak a példán, s ne 

akarjanak divat eszméket az egyház életébe beoltani, s hagyják 

meg az egyházat annak a minek lenni kell : mennyország 

iskolájának.— Sokan szeretik a protestantismust 

a polgári szabadság zászlóvivőjének fölhasználni, 

én nem szeretem eszköznek lealacsonyítani, de nem is ez 

célja, mert : „az én országom nem e világból 

val ó." Távol legyen tőlem, hogy az úgynevezett obscurantismus, 

protestáns ultramontanismus hive lennék, — nem ! 

de azt sem óhajtóm, hogy a mozgalmak játéka, a feltünedező 

eszmék uszály hordozója legyen. A protestantismus hive a 

józan haladásnak, s ez nem is maradhat hatás nélkül, de 

vakon kövesse a világot, nem teheti, mert elhagyná az istenit, 

pedig inkább kell engedelmeskedni az Istennek, 

mint sem az embereknek.

Mellékletek. 

i. 

Augustissime Imperator, et Rex Apostolice! 

Subscripti, illam Maiestatis Vrae Sacrmae, plus quam 

paternam curam et sollicitudinem, pro qua via consihi sui 

locttlis regii, civico modrensi magistraiui, et medio illius, 

gremiali, Aug. Conf. addictorum ministro, quo distiictus posoniensis 

superattendenti, ac per hunc, eiusdem districtus 

conventui, sub 6-ta mensis octobris 1783. benigne rescribere 

et frequentius adurgere dignata est,Majestatem Yram sacrmam 

clementer cupere, ut in universis ditionibus Caesareo Regiis 

pariformis evangelico lutherana lvturgia observatur, atque 

ideo velle,utper consistorium teschinense, juxta manuductionem 

senioris ministerii, et consistorialis Assessoris Bartelmus, 

cointelligenter cum modrensi superattendente , eius modi 

uniformis ac communis lyturgia proponatur, atque hoc fine, 

inter memorata consistoria, mutua cointelligeutia, ac correspondentia 

teneatur, una vero speciminis Seileriani, quantum 

ratio possibilitatis admiserit, usus fiat, profundissima 

cum submissione suscipiunt, et pro homagiali, jussis regiis, 

ea qua par est promptitudine, obsequendi zelo, opus, quod 

praefatus modrensis superattendens cum districtus posomensis 

conventu, in matéria lyturgiae, relate ad provocatum specimen 

Seilerianum, quantum scilicet acclesiar. per hungariam 

evangelicar. aug. confessionem profitentium, status et conditio,

adeoque ipsius posssibilitatis ratio admittere videbatar, interea 

etiam conciunavit, directe, quo celerius voto potiri possiut, 

bic sub aduectendo benigno Mattis Yrae sacrmae obtutui 

substernunt, uua vero projectum, per consistorii tescbinensis 

assessorem Bartelmus, majori sui ex parte elaboratum, et cum 

superatteudente modrensi communicatum, per bunc vero, ne 

longions in boc negotio moraearguator, jam remissum, tum 

ideo, quod mentionatus Bartelmus, longe plures, quam actu 

in ljturgia, per bungariam usitata, continentur, ritus et 

ceremonias praescriberet, cum ideo etiam, quod a Seileriano, 

supremo nomine regio proposito specimine, simpliciter ab 

traheijdo, a p ri ncipali, per Mattem Vram sacrmam, uniformem 

et communem adeoque, bungaricar. etiam ecclesiar. agendis, 

quod ejus fieri potest, accomodam lyturgiam introducendi 

scopo, nimium quantum recederet, per totum acceptari non 

posse, genuine detegunt; et bine, quemadmodum ab ulteriori, 

cum consistorio tesebinensi, eiusdemque assessore repetito 

Bartelmus, foveuda, circa objectum lyturgiae correspondentia, 

quae negotium hoc, non modo propter loci distantiam, per 

se retardat, verum, propter cerimoniarum, nationi praesertim 

hungarae nusquam usitatarum multiplicationem, difficilius 

reddit, clementer dispensari, plene confidunt ; ita in eo 

huuiilide genu supplicant, ut Mattas Yra Sacrma., comformiter 

ad illam Caes. regiam in menseOctobri 1781. in religionis 

negotio, et christiana tolerantia emanatum, ac per regnum 

hungariae, adnexasque eidem partes, publicatam resolutionem 

signanter autem 17-mum ejus punctum pro celebranda, 

per aug, conf. addictos synodo, benignum suum indultum 

elargiri dignaretur. Quo ex Caes. regia dementia obtento, 

locum pro eadem synodo, oppidumLossoncz, comitatui neogradiensi 

ingremiatum, et mensem septembrem anni labentis 

(salva suprema Mattis Vra. Sacrma, si aliud seu circa locum 

seu tempus, disponere clementer visum foret, potestate) humillime 

projectant, ac simul objecta in eadem synodo pertractauda, 

et expost Matti Vrae Sacrmae, pro impertienda 

approbatione, demisse submittenda, benigno ejusdem conspectui 

proponunt. Cuiusmodi objecta sunt sequentia,ut pöte :

I-mo Memorata lyturgia. 

II-do Consistoriorum erectio. 

III-io Jus ecclesiasticum, usque adterapus celebrandae 

synodi, per nominandos in hunc íinem praevie idoueos viros 

elaborandum in ibique referendum. 

Clementissime Domine, velunum praerecerisitorum objectorum, 

scilicet communis illa, ac uniformis, ex benigna 

Mattis Yrae. Sacrmae mente et intentione, inboc etiam Hungáriáé 

regno, apud aug. conf. addictos iutroducenda lyturgia, 

eosdem in id, ut pro synodo celebranda supplices fiant, provocat, 

imo multis, iisque gravibus ra'ionum momeutis per^ 

movet, omnia autem simul sumpta, quo magis ad ecclesiasticam, 

per temporum vicissitudines colhpsam, ne tandem 

aliquando, postliminii quasi jure, re\oc;mdam disciplinant 

necessaria sunt, eo majorem etiam synodi nécessita!em 

imponere videntur. Proqua sequentes, i» compeudium redactas 

rationes, altissimae M.iestatis Yrae. Sac; man i;dagiui 

submittere sustinent. Et hue facit : 

1-mo Quod prouti omnia, quae ecclesiam. aut societatem 

unam eandemque religionem protitentem obiigare d^bent, 

prius ad eandym ecclam vel societatera retVrenda 

veniant; ita 

2-do Pro lyturgia, inquapiam eccla. ad uniforniiíatem 

reducenda, et communiter observanda, commu> em eiu^dem 

ecclae consensum requiri, ntque, nisi hoc praeb bitó, u~um 

ejus communem fieri, vel quod dem est, omnibus impuni 

posse, eo infallibilius sequiftir, quod 

3-tio Inter innumera religionis cbristianaf bénéficia, 

primas partes sibi vindicet libertás illa. pro qua. en c « »xurnum, 

Deum coleudi modum. qui sub lyturgiae nomi e wn t, 

singulo coetui feu commuuitati, id q^od drc .s et p uiu 

est, ac ad religionis christianae simplicitat. r

liber!ate usi, distinctos, et alii plures, alii pauciores ritus, 

qai ex confessionis eorum principiis, iater adiapbora numerantur, 

receperint, ac ab illo inde tempore, quo per leges et 

pacta publica stabiliti sunt, in praesens usque retinuerint, 

neque ideo cum aliis, quibus aliter, pro temporis et loci circumstantiis, 

circa tales ritus statuere visum erat, in quam 

piam collisionem venerint ; sed uti invicem, ita cum illis 

etiam, qui plane contrarium sentiebant, christianam pacem, 

et fraternam charitatem coluerint. Unde 

5-to Eo majori, neo-introducenda uniformis, et communis 

bujusmodi lyturgia, jure ad omnes aug. conf. coetus, 

seu communitates pertinere videtur, quod et religionis eorum 

priucipiis et publicis legibus, et benignis religionalibus resolutionibus 

cautum sit, ne aliorum conscientiae libertati, 

quacunque ratione, vis per quempiam inferatur; quod vix 

antevertetur, si 

6-to Uni superattendenti et districtui, in lyturgiae negotio, 

omnes partes exclusive relinqui; et quod hi concluserint, 

aliis quibus eadem libertás est, nec auditis, nec consultis, 

pro communi norma dari, et per eos recipi deberet. 

Ideo 

7-moUtet altissimis MattisVrae Sacrmae jussis satisfiat, 

et christiana, quoad externos ritus libertás, et fraternae 

charitatis vinculum, ultro quoque inviolabile permaneat, quaevis 

denique, licet remotissima facile tarnen debilioribus danda 

offensa, a fratribus fidei amoveatur, repetitum lyturgiae negotium, 

ad synodum, eo certius relegatum iri sperant, quo 

magis eadem occassione introducendi necessitas commendat. 

Et enim 

8-vo Quo majorem, seu doctrina, seu mores illorum, 

quibus animarum cura commissa habetur, vigilantiam exigunt 

; eo minus de consistoriorum per hungariam, apud aug. 

conf. addictos erigendorum et stabilendorum necessitate ac 

utilitate, dubitari potest. Quae in id etiam plurimum conferrent, 

ut 

9-noEttoti ecclesiae evangelicae, quoad externam, per 

jus ecclesiasticum determinandam, et adamussim observan-

dam disciplinam consulatur, et benignae Mattis Vrae. Sacrmae. 

dispositiones, quantum ad rem evangelicam immediate pertinent, 

celerius, quam id, per distinctas communitate?, a 

distinctis jurisdictionibus pendentes, fieri possit, ad effectum 

deducantur. Posonii die 19 maji 1784. Stephanus Szilvay, 

districtualis inspector. Michael Torkos, aug. conf. addictorum 

districtus posoniens. superattendens. 

II. 

Spectabiiis ac Perillustris Domine! Judicium illud, 

quod sua Sacratissa Caesario Eegia Mattas Dnus noster clementissimus, 

Comuni St. et 00 Regni diaetaliter congregatorum 

consensu, vigore art. 5. 1647. pro Judice electus et 

rogalus in negotio religionis, perferre ac in legum publicas 

tabulas, pro perpetua norma referendum ordinäre dignabatur, 

jam dudum ad notitiam spectabilis Dom. Vestrae pervenisse 

scio. Juribus nostris restitutis, eo credo conatus omnes 

convertendos esse, ut Deo ter optimo maximo, a cujus nutu 

corda regum pendent, grates aeternae pro hac tanta miseratione 

reddantur; sua Mattas sacma, non jam solum qua rex 

optimus, sed et qua pater clementissimus ac judex justissimus, 

filiali aeque ac homagiali fide et obsequio colatur, eaque 

arripiantur media, quae nobis jurium nostorum tutum 

possessorium, legisque bujus religiosae favores in aevum 

assecurare possint. 

Consilia buic fini congrua extra synodum nullibi cum 

effectu deprömi posse vel id satis ostendit, quod ea, quae 

nos sine mora coordinare opportet : consistoria quippe et 

judicia matrimonialia non prius possint necessariam activitatem 

nancisci, quam dum condendum eatenus synodale 

statutum suprema autoritate regia stabilitum fuerit. 

His quae cuique primo obtutu patent visis, viri illi, 

qui ex utraque evangelica confessione in diaeta praesentes 

sunt, plures conventus celebrarunt, ac statuerunt, ut tum

augustana, quam et helvetica confessiones, quae vis tarnen 

harum pro se die 16 venturi mensis augusti anni currentis 

uno eodemquae tempore, Budae et Pestini synodum generalem 

celebrent. In qua consistoriorum creatio, judiciorum 

matrimonialium, numerus, indicandique modus, et norma ac 

disciplina seu ordo ecclesiasticus, constituant consultationum 

objecta. Verum est, quod in conventu aug. conf. addictorum 

privato, die 24 novembris anni praeteriti bic celebrato : terminus 

synodi celebrandae 1-ma dies julii, locus Neosolium 

fuerint constituta, sed cum nos in eis, quae ad politiam religionis 

babitumque ejusdem ad statum publicum pertinent, 

iisdem cum dominis helveticae confessionis fratribus principiis 

niti opporteat, haec autem comitia palam fecerint, 

quantopere nobis eadem navi navigantibus condunatis consiliorum 

et virium prosit; nisuper metui possit, labores qui 

in ha sphaera parantur eo usque nec paratos futuros, minus 

revisionem superintendentiarum subituros,ideo terminus elongatus 

est, pro locovero synodorum vicinae duae civitates, multis 

de causis opportunae delectae habentur. Coalitio itaque 

in scriptum redacta, suae etiam majestati sacratissimae jam 

exhibita est. 

Proinde cum res nostrae eo nunc sint situ, ut félicitas 

nostra post supremi Numinis providentiam et summi 

terrae justitiam, a nobis pendere videatur, spectabilem dominationem 

Vestram oro et obsecro, ut summe venerando 

superintendenti districtus sui, epistolae hujus copiam facere 

et collatis cum eodem consiliis, de sequentibus punctio sine 

mora concertare ac aliquod certi determinare velit. 

1-mo Cum deputati tarn seculares, quam et ecclesiastici 

eatenus requisiti, projecta circa erigenda consistoria ; 

coordinanda judicia matrimonialia, et discipliaam ecclesiasticam, 

proxime sint definituri, stabiliatur in antecessum 

modus, quo projecta isthaec virorum proborum et doctorum 

censuram, citra strepitum, et quin propalenter subire ac 

tandem cujusvis districtus superintendentiae judicio substerni 

valeant; quo dein D. deputati superintendentiarum, ad 

synodum mittendi, débité instrui possint.

2-do Cogitandum erit in antecessum de viris ad synodum 

expediendis; quos tales esse oportet qui requisitis 

scientiis pietatem et pacis spiritum jungant, ut sic altrecationes 

et jurgia, quae sine periculo, rei nostrae in conspectu 

publico contingere non possent, solicite praecaveantur. 

Quantum ad numerum deputatorum attinet, quod si superintendentibus 

et districtualibus inspectoribus demptis, ex 

singula superintendentia, sex ecclesiastici et totidem seculares 

non suficerent, dignetur spectabilis D. Yestra, mentem 

suam praevia cum statu ecclesiastico concertatione mihi 

quanto citius aperire, cum et ipse terrae princeps de numero 

coufluentium edoceri debeat. Ego certe exemplo etiam comitiorum 

modernorum didici, multos raro bene operari. 

3-0 Si quando nunc certe omnis prudentia et amor in 

respectu ad concives catholicos praeseferenda sunt : maxim a 

etenim eorum pars mirifico conatu res nostras cum perenni 

nominis sui gloria humanitatisque honore promovit : proiude 

justum et aequum est redamare amantes, et opere 

testari, eos nos esse qui nobis etiam minus faventes infucati 

amoris vinculo adstringere sciamnus ; verbo gaudiamus, 

tamquam qui non gaudent; procul habentes comemorationem 

praeteritarum injuriarum, vel insultationes, aut acerbitate3, 

quae fomitem rixarum efficere nosque in conspectu 

piissimi régis atro calculo notare possent. 

4-to Usque ad effluxum termini lege constituti, cujuscunque 

conditionis homines, ea quae hactenus parochis 

catholicis peudebant, ultro pendant et sic hoc etiam ia 

passu legem, et elementissimi principis mentem expleant. 

Ceterum cum in his et aliis inofenso pede praecedere 

-conveniat: adnectó horsum conclusa consultationum nostrarum 

hujatium, quae intellectum b. resolutionis et jam reli - 

giosae legis, modumqne quo illa in commoda nostra vertenda 

est, uberius pandent. 

5-to Dominum Agentem Aulicum, JoannenTDroszdik 

legem fati implevisse hactenus Spect. Dvestrae constabit. 

Stationem hanc ut ut mense novembri illico supplendum 

esse eredidivimus, quia tarnen ab illo tempore rerum ad -

juncta mutata essent, ultimus noster conventus oportunum 

fore duxit, illam usque synodum in vacanti relinquendum, 

et tune circumspiciendum, quali ? ubi? qualiter salarisando 

agente indigeamus ? Ne autem eo usque sive communes, sive 

partures recursus ob defectum ageutis patiantur; requisitus 

est dominus helveticae confessionis agens aulicus Samuel 

Nagy ut res nostras communes promoveat, quin et dominus 

Zsitkovszky, sua officia lubens offert publico nostro, cujus 

opera, concertanter cum domino Nagy in publicis nostris, 

non secus ac in privatis uti possumus : quod spect. D. 

Yestra pro notitiae statu dom. venerando superattendenti 

et aliis notificare dignetur. Festivitatem pro prima maji 

per universas utriusque confessionis ecclesias celebrandam 

ordinatam esse, spect. D. Yestra ex acclusis dignoscet. *) 

Circa illam id unum occurit, ut sermones sacri sine invectione 

in religionem catholicam aut alios quoscunque dicantur. 

Gratias agamus misericordi Deo, et secundum monita 

scripturae oremus pro rege et filio ejus. Optarem ut optimi 

sermones lucem publicam videant, et typis imprimantur. 

Favoribus comendatus persevero. 

rrr 

lllustrissimi, Keverendissimi, Spectabiles, acMagnifici, 

Perillustres item, ac Generosi Domini, nobis observandissimi. 

15,050. Evangelici augustanae, et helveticae confessionis 

exhibuerunt Suae Majestati Sacratissimae supplicem 

libellum, idque exooptarunt, ut Synodi pro quavis Confessione 

celebratio benigne admitteretur. 

Cujusmodi Petitio, velut novissimae Diaetae Legi, de 

Negotio Eeligionis conditae, innïxo altefata Sua Majestas 

clementer deferendo, una benigne annuit, ut non tantum 

*) T. i. az 1791-ki 26 t. c. hozataláért hálaünnep.

Synodorum harum in diem 12 immiaeatis Mensis Septembris 

defixa celebratio, verum etiam indicatus per ipsos tam 

Numerus personarum ad Synodos has concurrentium, quam 

et declarata Objecta ibidem pertractanda, in praesenti celebrandarum 

Synodorum casu locum habere valeant. 

Et cum ei etiam ipsorum postulato summefata Sua 

Majestas benignum assensum praebere dignata sit, ut pro 

celebrandis his Synodis urbes Buda, et Pestinum, quidem 

ea ratione, ut pro augustanae Confessionis evangelicis urbis 

posteriore loco nominata, in cujus quippe medio iidem Religionis 

excercitio perfruuntur, pro evangelicis helveticae confessionis 

vero urbs Buda ob vicinum vetero Budae habitum 

publicum ipsorum cultum, adeoque habita duntaxat majorit 

pro utraque confessione commoditatis benigna reflexione, 

deligatur, demum pro hominibus Regiis fine iuspectionis 

nomine Regio tenendae, ad Synodum augustanae quidem 

confessionis, Excellentissimum ac illustrissimum comitem 

Josephum Brunszvik de Korompa, consiliarium sctualem 

intimum et tabulae septemviralis assessorem ; ad aliam vero 

helveticae confessionis excellentissimum Paulum Almassy de 

Zsadány comitatus Aradiensis Supremum comitem, consiliarium 

actualem intimum, et tabulae Regiae judiciariae baronem, 

exmittendum clementer duxerit. 

Hinc noverint praetitulatae Dominationes Vestrae hanc 

imminentem Synodorum utriusque confessionis praeindicatae 

celebrationem primo quoque tempore publicare. Datum ex 

cousilio Regio locumtenentiali hungarico Budae, die décima 

sexta mensis Augusti, anno millesimo, septingentesimo nonagesimo 

primo celebrato.

Districtus posoniensis dominorum deputatorum nomina. 

I comitatus posoniensis. 

Spectabiiis dominus Georgius Lehoczky habitat in minori 

Seminario, et reverendus dominus Michael Institoris 

apud très aethiopes, penes credentionalis 30 augusti 

emanatas. 

Civitatis posoniensis. 

Dominus reverendus Daniel Crudy, cum perill, domino 

Josepho Hrabovszky, apud D. civitatis locumtenentem, 

penes credentionales Posonien. 30 angusti, Bazinien. 2 sept. 

28 vero aug. Sancto Georgienses et Modren. Civitatis 2 

septembr. 1791 emanatas. 

Incliti Comitatus Turotziensis. 

Spectabiiis dominus Georgius Justh, Keverendus dominus 

Andreas Plachy in domo Kocsmariana extra portam 

Hatvaniensem penes credentionales 30 augusti 1791 

emanatas. 

Incliti Comitatus Liptoviensis — cum Arvensi. 

Spectabiiis dominus Emericus Pongrátz, cum reverendo, 

domino seniore Paulo Schramko, ad auream aquillam, 

penes credentionales contubernii liptoviensis 2 sept. Arvensis 

vero 1 septembris 1791 emanatas. 

Incliti comitatus Nitrensis. 

Peril. dorn. Paulus Petko, cum reverendo domino Paulo Jezo-

vies, in Scharfenek penes domum primatialem, cum credentionalibus 

die 18 augusti 1791 emanatis. 

Incliti comitatus Trentsiniensis. 

Splis dominus Joannes Bogady et rev. dnus Joannes 

Zubek, in domo Siberiana,platea cerdonali, penes credentionales 

9 aug. 1791. 

Incliti comitatus Mosoniensis. 

Dnus Samuel Kevitzky cum R. dno Joanne Gotthard 

in piatea molitorum apud Eliam Simonovits, penes Credent. 

5 sept. 1791. 

Stephanus Szilvay Michael Torkos 

Districtualis inspector. Districtus poson, superattendens. 

V 

Precatio Reverendissimi Superintendentis Torkos. 

Veni Sancte Spiritus etc. etc. 

Cum hocce cantu conjungamus etiam pia nostra Suspiria 

sequentem in modum ; 

Quam Augustus est o Jesu Christe Fili Dei ; hic 

locus quo hodierna die, coram Divina Tua Facie consistimus 

! quam sacrae et arduae occupationes, quibus nos, in 

nomine Tuo accingimus ! O nos felices atque beatos, quibus 

illa videre, audire, agere conceditur, quae patres nostri 

summo quidem desiderio videre, audire atque agere cupiebant, 

sed his tarnen desideriis fruatrabantur. — Quam ea

Domine ! calamitosa fuerunt tempóra, quibus electa Tua 

ecclesia, quam Tu Tibi pretioso parasti sangvine, et quam 

per Sanctissimum Tuum evangelium, etiam es hujus Begionis 

populis Tibi collegisti ; in propria sua patria prope módúm 

exul, inter fratres suos peregrina, orphana, pressaque 

tacitis duntaxat gemitibus atque subpiriis miseram suam 

sortem deplorare cogebatur. Nunc autem jam, sit nomen 

Domini Benedictum ! Tua et principis nostri clementissimi 

paterna gratia, relevata libéré respirât, atque avitis suis 

libertatibus restitutis, legeque Begni publica roboratis, publicum 

in hac urbe célébrât concilium. 

0 Domine Jesu! Servator et Moderator perdilectae 

Tuae Ecclesiae ! Tibi est optime cognitum, quantum nobis 

omnibus, qui sanctissimum Tuum Nomen evangelicum profitemur 

et fortassis serae etiam nostrae posteritati, in hoc 

nostro synodali confessu positum sit, et quam nos ad sacrum 

hoc, graveque opus feliciter suscipiendum tractandumque 

simul inhabiles ! 

Ad te proinde vultus, manus, cordaque nostra attollimus, 

Teque supplices invocamus, ne nos nobis reliqueris, 

verum benigne adsis in hoc nostro, Tuo nomine congrato 

consessu, nosque Tua gratia, Tuoque Divino Spiritu gubernes. 

Non te dimittimus Dne quoad nobis non benedixeris, 

atque etiam in nobis gratiôsum illud Tuum promissum : 

ubicunque duo vel très in nomine meo congregati fuerint, 

ibi ego quoque sum praesens, impleveris. 

Faxis proinde ut hanc Tuam praesentiam gratiosam 

in omnibus futuris nostris congressibus atque occupationibus 

valide persentiscamus. 

Impie animos nostros, spiritu sapientiae, spiritu christianae 

charitatis, atque concordiae, ut omnes simus unum 

cor et una anima, neque ullus nostrum ea quaerat, quae sua 

sunt, verum omnes Divinam Tuam gloriam, atque communem 

ecelesiae salutem et emolumentum. — Atque ita effice, 

ut harum piarum nostrarum consultationum fructus, in seram 

nostram posteritatem propagetur. 

Pari ratione commendamus Dne gratiosae Tuae assi-

stentiae paternaeque curae etiam nostros helveticae confessionis 

fratres, hoc ipso tempore, et eodem pio scopo in 

vicina urbe congregatos. Tuus Divinus spiritus nos, et illos 

illuminet, protegat, gubernet, adque ad ea omnia, quae 

Tibi sunt accepta, Tuaeque ecclesiae salutaria ducat. Et quia 

Pia Augusti Caesaris, Regisque nostri clementissimi Indulgentia 

sacram hanc Synodum celebramus, hune nos Tibi Due 

optimum nostrum principem, verumque patriae patrem ante 

caetera omnia, veluti Pupillám oculi custodiendum, favendumque 

supplices commendamus. Impleto eum, totamque 

ejus augustam domum, quam cumulatissime Divina Tua 

gratia : tribue ei vitam prolixam, valetudinem inconcussam, 

fideles ministros, exercitum fortem, regimen pacificum, 

atque omni exparte fortunatum, et quaecunque caesaris et 

nostra sunt vota. Amen. 

Gloria sit Patri et Filio et Spiritui sancto sicut erat in 

Principio, et nunc et in saecula saeculorum. Amen. 

VI. 

Oratio Ulustrissimi Dni Petri Balogh. 

Excellentissime Dne comes commissarie Regie ! 

Inclita et Venerabiiis synodus ! 

Illuxit tandem manifesto Diviuae Misericordiae nutu, 

felix illa dies, exoptatum illud tempus, quo nos annuente 

Augustissimo Romanorum Imperatore Leopoldo Il-do creditario 

Rege et Dno nostro clementissimo, ad celebrandam 

ex veteri ecclesiae Christianae consvetudine, synodum convenimus, 

ut de rebus ecclesiam aug. conf. evangelicam concernentibus, 

sub publicae legis tutela, Opportuna dellberare 

atque ex communi omnium qui hic seu proprio seu aliorum 

per quos missi sunt nomine conveneruut, judicio futurae 

felicitatis fundamenta locare possimus, uberrimos adfirman-

dam, ornandamque religionem ad publicam totius regni 

utilitatem fructus olim prolatura. 

Si praeteritorum, quae patres nostri sub optimis alias 

et pientissimis principibus inter anxietates, metum et pericula 

vixerunt temporum tristem refricemus memóriám; si 

(quod sine horroré vix fieri potest) lacrimarum illarum, 

quas saepius nos ipsi calentes fudimus, dum flebili ecclesiae 

nostra e sorti ingemisceremus,memores earum causam curatius 

perscruteremur, videbimus summám infelicitatum partem inde 

manasse, quod communi ecclesiae voce supressa, nobis 

in unum coire conqueri, consultari, providere minime 

licuerit. 

Imposito isthoc silentio, iDhibitis communibus consiliis, 

centrum Unionis perdi, vires nostras evanescere, 

arbitriis alieno nos exponi ordinem et disciplinam eclesiasticam 

sensim exulare, corpusque evangelicum eo dedu ci 

oportuit, ut compages ejus pedetentim dissolvi coeperint. 

Si status noster praeteritus, acerbus patientibus, formidabilisaetate 

venturae fuit: facilequivis intelliget, modernum 

restitutis tarn aequitate principis et benevolentia concivium 

iis, quae jus et aequum deposcebant, futura felicitate 

gravidum, tutoque in praesenti omnia exhibentem, felicissimum 

jure optimo dici posse. Felicitas isthaec eo nobis debet 

esse amoenior, quod nec decerpat quid quam de legitimis 

concivium juribus, et maxima illlus pars, in publica totius 

patriae commoda vergat. Felix profecto universa dici 

potest hungaria, quod is eidem sapiens obtigerit terrae 

princeps, qui sciât jura, et quam suis populis sacravit providentiam 

suam, transitoriis vitae hujus concludi ; Ventura 

melioris aevi, imperscrutabili arcanoque Dei judicio aperta^ 

amiserantis creatorisinfinitabonitate pendere; mortali punctum 

veritatis prensare connitenti in consisentiam hominis 

eodem studio, diversa tarnen via occupati impérium non 

competere ; cives unius regni omnes esse ejusdem terrae 

principis familiam prout aequali subditelae ligamine devinctam; 

ita reciprocam parentelam, et aequalem principis 

in distributionecommodorum civitatis amorem a principe jure

suo deposcentem! Felix inquam patria nostra vel eo nomine 

dici potest, quod princeps suus magni et immortalis fratris 

vestigiis consistons, 'se aeternas jus veritates credere, ipso 

effectu manifesto regiae aequanimitatis documento perennaturaque, 

nominis sui cum glória coram tota Europa manifestavit; 

Augustamque suam sobolem his non cessât imbuere 

Principiis prout sapientis et Christianae hujus institutionis 

íructus, in serenissimis Archi Ducibús Francisco coronae 

principe et Leopoldo palatino, faustissimis his geminis regni 

hujus Sideribus, omnes boni ovantes laetique venerabuntur, 

plurimis regias has virtutes immitari admitentibus. 

Venerabilis et inclita Synodus ! Dum Negotia religionis 

nostrae eoquem breviter adumbrare studui situ^sunt posita 

: in propatulo est, quid nobis agendum ? omittendumque 

sit ? ut tam feliciter inchoata succédant, concessa in emolumentum 

nostrum deriventur. Et licet illa pateant omnibus, 

cum tarnen quae bona sunt superflue nunquam repetantur, 

mea me obligat in optimum regem aeterna fides, in 

patriam pietas, in religionem devotio, in concives gratitudo, 

ut qui hactenus a morte piae memoriae baronis Pétri condam 

Zav generalis inspectons, officio jussu vestro defungebar, 

et nuper admodum me hocce munus, ad hanc usque diem 

gesturum promiseram, sensa mea votaque cordis candide 

exponam. Imprimis itaque aeterno Deo pacis, in cujus manu 

regum corda sunt, ut eos ad quaecunque recte facta voluerit 

inclinet, grates agendae eruat ore, corantem plene eidem devovendum, 

gratitudinis isto sensu replendi cunctorum ammi, 

hic nisus domi in omnium cordibus excitandus : in summum 

terrae principem illibata obsorvanda fides, pro ejus, ac totiu3 

regnantis domus incolumitate, continuo deprecandus largitor 

omnium bonorum Deus; struendae in cordibus 

nostris gratitudinis arae, majori, quam Egyptiorum pyramides, 

coram posteris futurae ornamento, et ignis his aris 

struendus, perenni nutriendis alimento. Sincera gratitudine 

sunt colendi, et illi proceres jiegni aestimatissimi concives 

nostri, quorum interventu providis consiliis, et indefesso 

opera nupera regni hujus comitia, tam propitium

ebus nostris nacta suut exitum. Horum uomina cum diversis 

scriptis, et omuium ore depraedicentur ; virtutis vero 

summum illud sit opus, ut esse quam videri malit ; sed et 

modus sermouis hujus, eos me recensere vetet, tacebo ; ne 

qui laudari nolunt offendantur encomiis, actaqueipsorumaere 

ac marmore digna, eloquentiae et ingenii sterilitate miuuantur. 

Vivent illi in aanalibus ecclesiae nostrae, et pietas 

amorque erga illos, nullo unquam e cordibus nostris excidet 

tempore. 

Id quoque gratitudini in summum terrae principem, 

magnum addit argumentum, quod synodo huicinExcellentimo 

Dno comité comissario regio, is sit testis datus, cujus eximiae 

virtute3, insignem summi terrae principis attentionem, 

nec minorem popularium existimationem, ante plures annos, 

in aetate adbuc iuvenili emeruerunt, nunc autem missione 

ista, adeo honorifica, et per illam testata regia fiducia condecorantur; 

qui rara in agendo prudentia, moderatione morum 

comitate, vitaeque integritate conspicuus et ita sit 

animo comparatus, ut tuto credere possimus, cum quod viderit. 

audiverit, adverterit, fide intégra, clementissimo Dno 

nostro relaturum. 

Freti itaque aequitate, et dementia principis, festinemus 

coram tam Sincero conatuum nostrorum teste praesente 

tanto quantum in serenissimo Josia duce Saxo- Coburgensi 

tota Hungaria veneratur, Europa suspicit, viro principe, 

cujus gentilitium nomen, in vastis evangelicae totius 

Europae ecclesiae clarissimum, venerandissimum est. Festinemus 

mquam adgredi laborem utilem, inchoare cum 

caadore synodalia consilia. Antequam tamen manum operi 

admoveremus, expendamus et reflectamus, convenisse nos 

bortum, in conspectum supremorum regni dicasteriorum, 

totius regni, imo totius Europae, eodem plane tempore 

dum fratres helv. confessionis in metropolitanam urbem 

Budensem convocati, eodem fine modo pectoreque adsunt. 

— Convenisse nos , non ut privata nostra, sed communem 

religionis, quam profitemur utilitatem, in pace curemus. 

Si haec cura animum nostrum occupât, eorum quae

privata personarum contingunt oblivisci, ac charitatem simplicitatemque 

evangelicam. omni nisu sectari nos oportet. 

Charitas est princeps omnium hominis, civis, christiani virtutum, 

est haereditas proborum in melius aevum auferenda ; 

illa vero non invidet, non aemulatur, dat cuique quod suum 

est. — Si consilia nostra huic basi incubuerint, si ad illam 

polaris stellae loco habendam reflexerimus, omnes nostri 

conatus e voto cedent, Deo, principi, religionis consortibus, 

cunctisquo bonis placituri. Fiet tune ut postquam singuli 

adverterint. suam venerabili ecclesiarum ministerio constare 

existimatiouem. dari honorem, illud vero, spretis quae 

regni Christi non sunt, ea duntaxat curare, quae ad Sacrum 

Officium ex praecepto ecclesiae gerendum pertinent ; posteri 

nostri, ab hac Synodo computent feliciora sua tempóra, uberiusque 

convincantur, doctrinam illam, quae charitatem super 

omnia incullavit, coelestem fuisse, omne aevum duraturam. 

Hanc charitatem ego, in signi huic spectatissimorum 

Virorum venerando coetui, majorem in modum commendo, 

et oro, ut in illa, nulla interposita mora ad electionem praesidis, 

qui incl. et Venerabili huic Synodo moderaretur, procedere 

velint. Vel me tacente, omnium vestrum ora, credo 

conversum iri in Excellentissimum D. B. Ladislaum Prónay, 

omnibus, quae in praeside requiruntur animi dotibus, abunde 

praeditum, quo meliorem optare parem eligere non possemus. 

Nemo vestrum existimet, me hic partium studio ductum, 

loqui, pro viro, cui ego parente orbus primam institutionem 

et ab inde quod Dei et principis gratia adeptus sum, totum in 

acceptis refero. Nec ipsa sanctissima gratitudinis lex me ad 

adulationem deduceret, nisi conscientia urgerer, ut quod e re 

communi esse censeo, id palam edicam, vestrisque mea jungens 

vota titulatum Dnum qua Synodi praesidem venerari 

anhelem. Haec itaque electio, et cuncta quae dein capientur 

consilia, ut fausta, felicia, fortunataque sint, sincero corde, 

totoque pectore voveo. — D i x i.

VIL 

Dictio Reverendissimi dni Superintendentis Torkos. 

Excellentissime Dne cornes commissarie ßegie ! 

Inclyta et venerabilis synodus ! 

Quod semper adbuc rei nostrae sacrae in Hungaria 

maxime deerat, quod du dum iamomnes communibus votis a 

Deo optimo maximo expectabamus, quod tarnen nemo nostrum 

vel ante Decennium sperasse ausus fuisset, nimirum, 

ut nobis in publica quadam solenni synodo aegrum ecclesiae 

corpus medico oculo manuque perlustrare, laxataque ejus 

membra, in justum reponere, ordinem, atque compagemliceat, 

id nobis iam hodierna die paterna summi Numinis principisque 

indulgentissimi gratia consecutos esse, mihi et vobis 

omnibus universae adeo ecclesiae evangelicae gaudeo et 

gratulor. 

Quanta haec sub benigno LeopoldiII-di sceptro temporum 

félicitas ! Quibus hosante paucos annos, vix ex duobus 

aut tribus vicinis locis ad capessenda ecclesiae causa 

communia consilia convenire fuit integrum, quorum innocentia 

synodalia décréta in publicis regni comitiis rescindebantur 

et condemnabantur. illi jam nunc sit nomen Dei benedictum 

! publico comitiali régis regnique statuto, atque 

sub inviolabili mattis protectione libéré et certatim, ex omnibus 

regni partibus in hanc Pestanam Urbem, quasi centrum 

quoddam Hungaricae nostrae patriae confluunt, consident, 

deque rebus, ad communem ecclesiae salutem pertinentibus 

consultant. 

Erant quidem haec jam gloriosae Memoriae Josephi 

II-di molimina, sed idem et huic augusto principi, quod olim 

regi Davidi evenit, qui a suscepta templi Hierosolymitani 

structura, ideo quod Vir bellicosus fuorit, desistere, eamque

tilio su proximoque in regimine successori pacifico Salomoni 

retin quere jus sus est. 

O nos terque quaterque beatos, quibus talis coelitus 

contigit Salomo, cujus prima, sub ip3is illico regiminis sui 

auspiciis, turbatis longe lateque provinciis, stabilem procurare 

pacem, cura fuit, altera autem ex concumulatis, ut ita 

dicam, per anteccessorem suum copiosis rebus et materiis, 

nonquidem novumex fundamentistemplumDomiuiexstruere 

sed tamen vêtus illud, iniquitate temporum mirifice convulsum 

, minansque ruinam restaurare , consolidare et 

exornare. 

Vos autem patres conscripti ! quos ego hic, veluti delectos 

ad Societatem grandis hujus operis Archiîectos contemplor! 

Video jam, vos ad varia ad rem nostram sacram 

bene et sapienter gubernandam necessaria alacres manus 

admovere. Fora ecclesiastica, conventus, consistoria constituere 

; ex ecclesia, qui sensim in eam iniquitate temporum, 

nostraque et majorum nostrorum iacuria irrepserunt abusus 

multiplices tollere, cuilibet, cui partes aliquae Muneris in 

sacra hac societate sunt commissae, Normam Modumque 

rerum agendarum praescribere ; sapientes salutaresque leges 

restaurare ; pie atque prudenter collapsam ecclesiasticam disciplinant 

reformare ; scholas a contractis variis naevis repurgare 

et quae alia sunt hujus generis statuere feliciter. 

Quanta autem haec laborum moles, tenuasua nostras vires, 

longe exsuperans! 

Ad Te igitur, Servator et Gubernátor delectae Tuae 

ecclesiae sancte Jesu ! omnium primo supplices confugimus. 

Noli quaesimus frequenti huic nostrae synodo Tuam gratiosam 

deuegare praesentiam, quam et duobus aut tribus in 

nomine Tuo congregatis benigne nobis pollicitus es. Nisi 

enim Tu nobis valide adstiteris, nostraque et corda et ora 

divino Tuo spiritu gubernaveris, frustra sunt omnia nostra 

quantumvis sincera conamina. 

Tu vero, Excellentissime cornes regie cominissarie digneris, 

rogo te, et qua possum cum pietate, obsecro, digneris 

inquam pro singulari Tua humanitate futuras nostras consultations 

patienti ac benevolo exaudire animo, proque Tua

eximia, qua in rebus gerendis polies dexteritate et prudentia, 

proque excelsi Muneris Tui gravitate, ita res nostras moderari, 

ut in Tuo ore vultuque ipsius nostri augustissimi principis 

imaginem contemplari possimus. 

Simul vero et ad Te Illustrissime Dne generalis ecclesiarum 

nostrarum evangelicarum inspector! optime merite! 

mea se convertit oratio. — Et quemadmodum omnibus, qui 

rei nostrae sacrae, quocunque modo sunt opitulati ; ita cum 

primis Tibi summas, quas possum communionum nostrorum 

Nomine, pro illa Tua christiana cura, piaque solicitudiae, 

qua et antea Semper rem nostram sacram tractasti, ago 

habeoque gratias. Deinde rogo Te, et obsecro, ut quidquid 

in te singularium donorum, atque ornamentorum et natura 

ipsa, Gratiaque divina contulit, tutum id in nostrum concessum 

pie ac sapienter gubernandum haud gravatim 

conféras. 

Tibi autemExcellentissime Dne inclitae hujusac venerabilis 

synodi praesidi designato, primum quod grave hoc laboriosumque 

munus sanctissimae religionis, quam una nobiscum 

profiteris amore exstimulatus acceptaveris, maximas, quas 

animo concipere possum, communi omnium nostrorum Nomine 

ago habeoque gratias. Deinde totam hanc venerabilem 

synodum, nosque omnes hic coram Tuo gratioso conspectu 

congregatos, sapienti Tuae piaeque Gubernationi commendo 

idque tanto confidentius, quod et singulares Tuae virtutes 

et insignia in rem sacram mérita nobis jam dudum probe sunt 

cognita. 

Deinde vos ego hic patres conscripti compello, Vos in 

timore Domini oro et obsecro obstestorque memineritis in 

divino vos hic consedisse conspectu, divina defungi legatione 

Dei et ecclesiae causam vobis esse concreditam : procul itaque 

absit a sacro hoc loco omnis profanitas, ambitiosa aemulatio, 

partium Studium, omnis animorum exacerbatio. Salus 

ecclesiac hic suprema et unica lex esto.

Instantia utrinsque confessionis evangelicorum quoad concedendam 

synodum. 

\ 

Sacratissima etc. 

Agnoscimus, et intima qnidem gratitudine agnoscimus, 

tum regiam sacratissimae Majestatis Vestrae aequanimitatem, 

tum paternam quoque erga nos sollicitudinem in eo. quod 

eadem sacratissima majestas Vestra, dum jura et libertates 

religionis nostrae per benignam suam decisiouem de die 18 

januarii a. c. ad status regni et ordiues dimissam in sensu 

pacificationum Yienensis et Lincensi suberius declarare dignabatur, 

una etiam internae nostrae quieti et felicitati prospectum 

iri cupiebat. Gerte enim non alio tendit, nec tendere potest 

benignum illud sacratissimae majestatis Vestrae propositum, 

quo intrinsecam etiam superioritatum nostrarum 

coordinationem ac reliquas disciplinae partes, intacta religionis 

libertate, in eum certum, priacipiisque religionis nostrae 

accomodatum ordinem redigi, clementer desiderat, qui 

communi virorum religionis nostrae tarn secularium, quam 

religionis ministrorum consensione, maxime congruus videbitur 

: nec alio, sine dubio, tendit illud etiam, quod ad omnigenam 

litigantium in re matrimoniali partium securitatem 

in antecessum non tantum consistoria nostra quibus dijudicatio 

causarum inter evangelicos matrimonialium relinquitur 

auditis utriusque confessionis evangelicis organisari, sed et 

ipsa principia, juxta quae per consistoria haec in causis taiibus 

judicari debet, per nos evangelicos utriusque confessionis 

defigenda, sibi pro confirmatione exhiberi cupiat majestas 

Vestra sacratissima. 

Omnia baec objecta tarn gravia sunt, ut maturam et 

communem omnium evangelicorum utriusque confessionis 

deliberationem indispensabiliter deposcant, adeoque synodi

utriusque confessionis convocationein neccassariam prorsus 

efticiant. Accelerationem vero hujus svadét id, quod autequam 

haec ad legalem consistentiam et claritatem deducantur, non 

omnium articulorum de religione conditorum beneflciis perfrui 

queamus. — Ut proinde tam paternae sacratissimae 

majestatis Vestrae, quoad nos iatentioni, quam et nostro 

quoad haec objecta, desiderio satisfacere possimus, nece ssarium 

esse censemus, ut nos synodos tales ex parte utriusque 

confessionis intuitu praememoratorum objectorum ad diem 

16 augusti a. c. unam Budae, alteram Pestini ex benigno 

Majestatis Vestrae annutu celebremus. — Quantum vero 

personarum ad easdem concurrentium numerum attinet, 

licet quidem eundem aute praeviam superintendentiarum 

eatenus instituendam consultationem praecise determinare 

non possimus ; confidimus tamen euudem singilatim, quoad 

utramque confessionem ex personis circiter centum constituturam. 

Intuitu quorum dum benignum Majestatis Vestrae sacratissimae 

annutum profunda cum submissione, una etiam 

id nobis clementer admitti supplicamus ut si ex quibuscunque 

tandem causis termini bujus dilatio judicio superintendentiarum 

necessaria visa fuerit pro eadem ad sacratissimam 

Majestatem Vestram demisse recurrere, semper nobis salvum 

integrumque maneat. 

Hae sunt demissae preces nostrae, quibus per Majestatem 

Vestram sacratissimam benigne delatum iri eo 

certius confidimus, quod easdem in fiducia illa, qua erga 

optimum et justissimum principem ferimur, et zelo beaignas 

Majestatis Vestrae intentiones maxima, qua fieri potest, 

promtitudine explendi animatos esse, convictissimi simus. 

Haec certe sunt sincera animi nostri sensa, quibus nos 

ultro quoque altissimis ejusdem Majestatis Vestrae gratiis 

clementiaeque et regiae protectioni constauter devovemus, 

intemerata üde emorituri, sacratissimae caesareae et regio 

Apostolicae Majestatis Vestrae — humillimi perpetuoque 

fideles subditi evangelici augustanae et helveticae confessioni 

addicti in Hungaria.

Inclyta et venerabilis synode ! 

Quum in sessione synodi ab evang. aug. conf. die 4-ta 

mensis currentis celebrata, inter alias in ea tractatas materias, 

formula quoque juramenti a superintendentibus in 

aditu muneris deponendi, per deputationem mixtam elaborata 

praelegeretur, in eaque inter alias officii eorum partes 

id quoque poneretur, ut puritati doctrinae evang. aug. conf. 

juxia scripturam sacrara et conf. aug. invigilarent eamque 

pro viribus conservarent, quumque eadem occasione inter 

alias leges generali consistorio scriptas, illa quoque occurreret, 

ut idem conf. augustanam pro norma decisionum 

suarum poneret, nec ab illa unquam recederet: tum in 

utroque momentorum horum nulla iatercosserat contradictio, 

postulato nihilominus scquonti die a nonnullis eo, ut tarn in 

íormula juramenti superintendentum, quam iu canone generali 

consistorii praescripto, praeter aug. conf, aliorum quoque 

librorum symbolicorum fieret mentio : tum eo tarn vehemens 

orta est disceptatio, ut ei postquam in apertam animorum 

in diversas sententias abeuntium exacerbationem degenerare 

videretur, non ante finis fuerit impositus, quam 

excell. Dnus comissarius regius declararet, disceptationem 

hanc tangere dogma, de quo in hac synodo agere a proposito 

nostro alienum esset. Atque in hac declaratione tota 

adquieverat synodus. Factum tarnen est praeter exspectationem, 

ut quod antecedentibus diebus suo loco relictum 

fuerat, id sequeutibus statim, die 6. cum primo sessionis 

iuitio, ita retracteretur, ut non auditis invitisque in aliam 

euntibus sententiam, id in indicem actorum synodalium inferretur, 

ut formuláé juramenti sequentia verba iaserentur : 

eundem puritali doctrinae evang. juxta sript. sacr. et libros 

symbolicos in Formula Concordiae recensitos invigilaturum.

Unde quam facile id evenire posset, ut ipsa quoque Formula 

Concordiae aliis libris symbolicis adnumeraretur : ideo non 

dubitavimus nos, quorum nomina in calce exbibentur, hoc 

instrumento coram inclyta ac ven. synodo publice et solenniter, 

ea tarnen qua par est observantia declarare, nos ad 

condendos istos canones, quibus superintendentes, pastores 

et quicunqne alii ad omnes libros in Form. Concordiae recensitos 

jurejurando obstringi jubentur, nec accessisse, nec salva 

indole ver protestantismi et genuinolegum patriaium sensu, 

accedere un quam posse. Pro norma omnium in rebus fidei, 

solam agnoscimus sacram scripturam, ex qua ne quisquam 

pro lubitu et arbitrio omnia miscere audeat, aug. conf. universale 

ecclefciae evang. sjmbolum, lubenter illud profitemur 

quod regi et c(>nci\ibus nostris publicum de fide quam 

tenemus, exl ib» t Ustimonium. Haec sola communis est 

evang. liber sjmbolicus, unusque ille, cujus asseclis, uti olim 

liberum in rfgno Hungáriáé religionis suae concessum est 

exercitium, ita idem novissima etiam regni lege est redintegratum 

et stalilitum. Qui potiorem per Europam lutheranorum 

con^tituuut numerum Dani, Sueci, Magdeburgi, Hannoverani, 

Hassi, Poloni, Austriaci Form. Concordiae, quae omnes 

reliquos f-ic dictos symbolicos libros, si aug. conf. demas, ad 

eam dignitatem erexit, pro fidei suae symbolo nunquam agnoverunt, 

imo in pairia quoque nostra in synodis Quintforen 

si Heptopolitana et alibi velut multorum dissidiorum 

fomes rejecta est. Sed nec certe libri alii symbolicorum 

nomine una cum Form. Concordiae vel ideo venire possunt, 

quod non essent testes publicaemagistratuicivili solenniter 

declaratae doctriuae, quod iam ante aug. conf. praestiterat : 

sed maximam partém controversias variis sectis, ex parte 

iam nobis vix nominatenus amplius notis oppositas, continerent, 

totque scommatibus et cavillationibus a temporum quidem 

rationibus7quas nemo probaverit repetendis, in diversae 

senúentts coniectis scaterent, ut mirari subeat quomodo id 

nobis, vel in mentem amplius venire posait, deriderare ut 

pro norma credendorum habeantur. Nempe nos, nostrosque 

posteros cum iliis a quibus tribus integris fere seculis iam

em oti sumus, comparari nolumus quibus minor catechesis 

Lutheri scripta est, quippe quos Lutherus nihil omnino a 

bestiis distitinqisse in praefationecathechismi apperte testatus 

est. Videtur id quoque nobis singularem prorsus mereri 

attentionem, quod optimi regis nostri summo beneficio et 

concivium nostorum catholicorum liberalius sentientium benevolis 

studiis reformatorum autem fralrum iuncta opera 

nobiscum, eam recuperaverimus religionis nostrae libertatem, 

quae injuria temporum tantopere fuit labefactata. Nonne 

autem synodaliter congregati, adeo nos ingratos eis exhibebimus 

ut tales, condendis canonibus pro norma credendorum 

acceptari patiamur libros, quibus utrarumque religio inclementer 

et contumeliose prosciditur ? Nonne Form. Concordiae 

classicum est contra reformatos fratres et princeps dissensionum 

inter nos et eos causa? cum quibus tarnen 

auspicio principis, statim cum initio synodi mutuam coepimus 

fovere concordiam et aretiorem animorum consociationem 

? nonne religieni nobis ducemus religionem illam, quam 

supremus idemque omni pietate nobis colendus princeps et 

tanta praeclarissimorum civium romano catholicorum multitudo 

profitetur eo ipso publico contemtui exponere, quod illos 

velimus libros aliunde, a privatis duntaxat theologis conscriptos, 

symbolicorum nomine,pro norma credendorum synodaliter 

adoptare, in quibus legimus: missam catholicorum caudam 

draconis, clerum catholicum lucifugas nebulones, catholicos 

autem universim idololatros, blasphemos, reos sanguinis piorum 

et his similes vocari? hujusne nos generis libros nostris 

superintendentibus et consistoriis pro norma decisionum 

eeclesia sticarum synodaliter praescribemus ? Si periculum 

est, nequi sive socini, sive deistarum, sive quicunque alii 

nostro tempore latius se diffundentes errores in ecclesiam 

nostram evang. cuius puritatis et integritatis conservandae 

nos quoque sumus studiosissimi, irrepant : nonne eis cavendis 

suffectura est script, sacra ad régulas sanae hermenevticae 

explicata et publicata religionis nostrae doctrina aug. 

conf. declarata ? Non verentur sibi fratres nostri reformati, 

ut a recto doctrinae tramite aberrent, quod praeter script.

sacram velut unicam credendorum et agendorum normám, 

nullum alium in hac synodo pro norma decisionum suarum 

ecclesiasticarum adjunxerint librum'symbolicum, praeter conf. 

helveticam. Qui proinde fit, quod nos, nescimus quo malorum 

metu percellamur, si non modo exemplum fratrum 

reformatorum, sed et propriae religionis nostrae in domo 

Austr. etc. sociorum morém sequenti in forma juramenti : 

superintendentum, conistorialium ministrorum et aliorum, 

non nullius alterius libri, quam script, sacrae et aug. conf. 

a cujus nomine aug. conf. cives addicti vocamur, hocque 

nomine sub tutela publ. regni Hungáriáé legum stamus, 

mentionem fecerimus, salva ceteroquin aliorum quoque 

librorum quos alii aeque pro symbol. haberi cupiunt quam 

origine tenus et indole sua habent, auctoritate et integritate. 

Atque hoc est, quod ab inclyta ac ven. synodo, omnibus 

precibus exoramus, ut expensis rationibus, quas communis 

salutis ecelesiae nostrae et tranquillandorum animorum nostrorum 

causa hic allegavimus, aut prout antea iam definitum 

erat, sola proponatur aug. conf. ab iis quorum intererit 

iurejurando subscribenda, aut si definitio displicet, subsistât, 

obsecramus, quae altero statim die facta est decisio, 

qua omnis haec controversia de numero librorum symbol. 

a praesenti synodo exemta est. Quod si autem preces nostrae, 

quod non exspectamus, audicae non fuerint, id unum 

adhuc rogamus, ut brevis et sincera haec declaratio nostra 

posteritatis etiam causa, publicis synodi hujus inscribatur 

indieibus. Signât. Pestini die 9 Octobr. 1791. 

B. Jos ephus Po dm aniezky s. c. r. et ap. mttis 

ad excelsum cons. reg. locum. Hung. consiliarius m. p. 

B. Gabriel Prónay incl. comit. Gömöriensis supremus 

comes. 

B. Alexius ab Hellenpach m. p. 

Joannes Badvánszkys. c. r. mtis consiliarius. 

superint, Montanae inspector. 

Georgius Justh com. Thurocz. ord. vice-comes et 

eiatis senioratus deputatus.

Samuel Tessedik ven. fratern. Pestano-békesiensis 

decanus et deputatus. 

Joannnes Sztraka, eccl. Bakabaniensis Y. D. M. 

et ven. contubernii Nagy Hont. CoDsenior et ablegatus m. p. 

Joannes Micha lie s ka eccl. Carponensis pastor 

et deputatus m. p. 

Joannes Christ. Zimmermann senioratus Zoliensis 

deputatus m. p. 

T h o m as Tihanyi m. p. 

Andreas Császár iucl. com. Torna, Hont et Abaujvar 

assessor, Gömöriensis ord. not. et cont. Gömöriensis deputatus 

m. p. 

Ezechiel Csernotta incl. com. Zempliniensis ex 

parte evang. aug. conf. fraternitatis consenior et ad synodum 


Joannes Boiko scholae cassoviensis rector, et ex 

parte gymnasiorum eis et trans Tibiscani districtus deputatus 

m. p. 

MichaelBaloghy de eadem,ven.senioratus Nagy 

Honth inspeetör eiusdemque ad synodum deputatus m. p. 

Martinus Schvartnerin regia universitatepesti - 

ensi professor et bibliothecae custos, Soproniensium in re litteraria 

aug. conf. deputatus m. p. 

Joann e s M ol n ár eccl. aug. conf. quae in pestiensi 

com. sunt ablegatus m. p. 

Joannes Godfredus Gotthardt eccl. aug. 

conf. Zorndorfensis V. D.M. et ad synodum ex senioratu delegátus 

m. p. 

Andreas Sztehlo eccl. evang. Petrovacziensis 

V. D. M. eccl. comit. Bacsiensis ad synodum deputatus m. p. 

Samuel Keviczky de eadem, per incl. reg. Hung. 

causarum advocatus et incl. com. Mosoniensis fiscalis, qua ad 

synodum ex parte hujus comit. exmissus ablegatus m. p. 

Josephus Ujházy de Budamér, incl. com. Sárosiensis 

et Scepusiensis assessor m. p. 

Andreas Jonas Cirbesz fratern. XIII. oppid. 

mont. Scepusiensium deputatus ad synodum m. p.

Andreas Simon ex parte VII. oppid. mont. Scepnsiensium 

deputatns ad synodum m. p. 

Samuel Toepler minister Allhauensis comitatus 

Castriferrei m. p. 

Adamus Lovich rector et prof. scholae Neosoliensis 

m. p. 

Georgius Berzeviczkyde eadem ex parte eccl. 

incl. com. Scep. deputatus m. p. 

Marti nus Hamaljar Magno-Honth. eccl. deputatus 

m. p. 

Georgius Hrabovszky V. D. M. Palotensis 

eecl. Vesprimiensium ablegatus m. p. 

Josephus Hrabovszky Poson., Saucto-Georg, 

Basin et Modrensis über, et regiar. civitatum, incl. com. 

Posoniensi ingremiatarum deputatus m. p. 

X. 

Inclyta ac venerabilis Synode ! 

Infrascripti siquidem per orales reclamationes suas 

contra canonem hujustenoris : quaestione illa quinam libri 

pro symbolicis conf. aug. in Hungaria habendi sint? velut 

ad objecta huius synodi non pertinente indecisa relicta, 

modo provisorio statutum est : ut libri symb. pro norma 

agendorum et docendorum quoad fundamentalia dogmata 

habeantur, oblitaratis quibus vis ibidem contentis christianae 

tolerantiae adversantibus, in sessionibus synodalibus iteratim 

factas, non obstante pluralitate idem sentientium, nihil se 

profecisse experirentur : hinc pro futuro quocunque respectu, 

ac inprimis supremae inspectioni necessaria cautela, contra 

canonem praeoppositum, coram inclita ac ven. synodo ista 

pal am publice et manifeste scriptotenus protestantur, eidemque 

contradicunt et reclamant ex rationibus sequentibus : 

1. Cum dogmatica objecta ingredi sphaeram synodi

praesentis haud admissa sint, appertum est libros symb. prorsus 

ne in quaestionem sumi et nullum de iis canonem condi 

posse, eoque minus talem per quem in pejorem statum quacn 

hactenus fuerant, collocantur. Jam enim canone hoc libri 

íymb. apperte in litem vocati sunt, et vigor illorum pro interimali 

duntaxat est deciaratus. 

2. Nec resppctus religionis debitus admittit, ut libri 

symb. jam a seculis tam in toto romano imperio, quam in 

Hnngaria pro talibus agniti, nunc priinum in quaestionem 

vocentur et mox ferendo eatenus iudicio substernantur. 

3. Libri hi symb. recentissimo quoque altissimo suae 

Majestatis sacratissimae facto in capitulatione caesarea in 

suo vigore confirmati et contra omnia iis obversa molimina 

strictissime omnes praemoniti suut, ut adeo tam eminens et 

Majestati caesareae et totius sacri imperii intercedens eatenus 

sanctio, corporis tam particularis, quale evangelici in 

Hungaria constituunt, vellicationem admittere suapte non 

videatur. 

4. Prout omnis mutatio ia religionalibus semper periculosa 

fuit, ita inprimis in casu praesenti, cum idea librorum 

symbolicorum populo evange ico a pueris impressa sit, 

verendum sane est ne talis modi illis synodaliter illata 

labes, adeo magnam sensationem excitet, ut et tranquillitatem 

internam turbare et subsequo ne fors motus etiam ipsi 

statui publico haud indifferentes erumpere contingat. Praevideri 

enim indubie potest, licentia adversus libros symb. 

sentiendi, loquendi et scribendi per canonem praemissum 

facta mox talia in publicum exquisitis viis et artibus proditura, 

qua omnino ipsos etiam fidei articulos propius et sensibilius 

afficient. 

5. Occurentes in libris symb- duriores et respective 

laesivae expressiones, suapse stylo et circumstantiis illius 

aevi, quo concinnati fuerunt attribui debent. Et prouti 

antenati evangelicorum non in verba et expressiones illas 

duriores et laesivas, sed duntaxat in sensu tbesium religionalium 

in iis conteDtarum fidem suam defixerunt : ita nec 

de moderna, nec de futura generatione supponi posse aliud

aut debere ipsa ratio cbaritatis et tolerantiae christianae, 

communique theologorum sensus dictât, ut adeo ex bac 

duntaxat causa, libios symb. reformationi subjicere velle, 

pro latente saltem praetextu ad majorem ne fors ipsis substantialibus 

perniciosam reformationem directo agnosci 

debeat, id nec quod patriae religionis jura recenti etiam 

religionali articulo confirmata, nec ratio praeservandae ab 

omni motu quietis et tranquillitatis evang. admitiit. Unde 

ex superabundantia porro quoque urgent et postulant infrascripti 

ut canon propositus vel simpliciter ex serie reliquorum 

exmittatur, vel in bunc sensum modificetur. 

Quaestione illa, qui nam libri pro symb. aug. conf. 

in Hungaria habendi sínt, usu seculorum decisa, nec objectum 

synodale constituente, adeoque intacta relicta, statutum 

est : ut hi porro quoque pro norma agendorum et 

docendorum quoad religionis dogmata habeantur, obliteratis 

quibusvis ibidem contentis christianae tolerantiae adversautibus 

expressionibus. 

Casum vero in contrarium requirunt et putant, protestatoriam 

banc cautelam et declarationem suam publicis 

synodalibus actis adjici et simui cum serie repraesentandorum 

suae majestati sacratissimae ultima submitti, Pestiui 

die 13 Oct. 1791. 

Michael Szinovicz ecclesiae Neosol. minister 

et districtus montani superattendens m. p. 

Samuel Hrabovszky superattendens trans Denubianus 

m. p. 

David Perlaky Comar. et Albensis senior m. p. 

Adam us Karasz senior Castriferrei comit. m. p. 

Petrus Kis Tolnensis senior m. p. 

Michael S z ep e s s y Oroszlanensis minister m. p. 

Samuel Horváth miuister Geresdiensis m. p. 

vigore per totam superintendentiam datae instructions, a 

qua per conscientiam recedere non possunt subscribunt. 

Carolus Fejérváry senioratus Sarosiensis deputatus 

m. p.

Samuel Szontagh surrogatussuperatt. eis?ttians 

Tibiscanus m. p. 

Fridericus Corony senior Gömöriensis m. p. 

Paulus Yalaszky Gömöriensis deputatus m. p. 

Stephanus Szilvaym. p. 

Emericus Pongrátz seniorat. Liptov. et Arven - 

sis daputatus m. p. 

Georgius Lehoczky corait. Poson. deputatus m. p. 

Michael 1ns ti t o ris z minister Po-oniensis m. p. 

Paulus Schramko Lipt. et Arv. deputatus m. p. 

Gabriel Korponay Kis-Honth. inspector m. p. 

Paulus Petyko nitrensis ablegatus m. p. 

Joannnes Bogady Tr«nchiaiensis deputatus m. p. 

Joannes Zubek Trencniniensis senior m. p. 

Carolus Neu hold Soproniensis civit. deputatus 

m. p. 

Daniel Mesterházy ex district, trans. Danub. 


Balthazar Pongrácz de Sz. Miklós et Ovár, 

ven. seniorat. Pestano-Békés inspector. 

Paulus Matkovics dist. trans Danubiani inspector 

m. p. 

Antonius Kartsay ex distr. trans Danubiano 


Joannes Horváth trans Danub. dep. m. p. 

Stephanus Solyom eccl. incl. com. Jaur. et 

Mos. deputatus m. p. 

Stephanus Okolicsanyi de eadem ven. seniorat. 

Neograd. deputatus m. p. 

Joannes Jeszenszky Thorontaliensis deputatus 

m. p. 

Ladislaus Szerdahelyi Barsiensis inspector 

m. p. 

Paulus Gömöry de eadem Gömöriensis inspector 

m. p. 

Samuel Kuzmany Kis-Honth. senior m. p.

Samuel Nicolai dep. liber, reg. sex cittum super. 

Hung. m. p. 

Samuel Schmal senioratus submontani senior 

m. p. 

Daniel Czerva lib. sex civitatum sup. Hung. 

dep. m. p. 

Michael Torkos superintendens eis Danub. m. p. 

Andreas Schvantnr m. p. 

Paulus Jezovits m. p. 

Ezechiel Csernotta m. p. 

XI. 

Inclyta ac venerabilis synode ! 

Nolunt infrascripti suam de symbolis cuiuscunque religionis 

conceptam sententiam cuipiam obtrudere, aut id 

quod aliis sacrum esse consvevit vellicare : sed id ipsum 

quoque ab aliis jure suo sibi et expetunt et tribui postulant. 

Hanc ob causam priori suae declarationi inclytae 

ac ven. synodo die 9 mensis hujus exhibitae inhaerendo, ad 

protestationem quorundam synodi hujus nostrae membrorum, 

die 13 labentis mensis exhibitam et perlectam, sequentibus 

quantum iusta restrictioris temporis admittit ratio, 

reponunt et quidem : quod ad assertum illud in ingressum 

nominatae protestationis attinet, se nimium orales reclamationes 

contra sequentem canonem ; quaestione illa etc. 

iteratim fecisse, rem alias se habere, indices publicorum 

actorum synodalium evidenter docent. Quod autem ipsa 

puncta protestationis hujus concernit, ad ea singillatim reponimus 

et quidem : 

1. Canon saepe nominatus auctoritatem librorum svmbolicorum, 

quam origine tenus habent, proprie in dubium 

non vocat, sed quum de iis qui et quot praeter aug. conf. 

ab evangelicis universim et ubivis recepti essent, nec in

imperio Romano, nec in Hungaria, nec dalibi evangelicis 

conveaiat ; ideo ipse quoque canon rem hanc indecisam relinquit. 

Yidentur id ipsi quoque reclamantes agnoscere, 

quum dicunt, canonem talem condi non posse, per quem in 

pejorem statum, quam hactenus fuerant libri symb. collocarentur. 

Inde enim suapte consequi, antea quoque eos dubio 

loco stetisse. Certissimum id est. 

2. Nec in imperio Bomano-Germanico, nec in patria 

nostra, praeter aug. conf., alios sic dictos libros symb. publica 

lege et universim receptos fuisse, publica historiarum 

monumenta Danica, Suecica, Brandeburgica, Hanoverana, 

Hassiaca, Polonica, Austriaca etc. perhibere. Quod vero 

ad pátriám nostram attínet, in hac quod sola augustana confessio 

universale fuerint evangelicorum symbolum, in adnevis 

provocatis (vide paulo inferius), evincemus. 

3. Argumentum ex art. 2-do § 8. novissimae capitulations 

caesareae desumtum, bic aeque non valet. Promisit 

ibidem imperátor se novas libr. symb. aug. conf. addictorum 

quos vol ante, vel post religiosam pacem ut tales coluerunt 

vel posthac adhuc recipient, editiones non impediturum, nec 

admissurum esse, ut quisquam publicetur liber, qui symb. 

libris utriusque confessionis, catholicae videlicet atque 

augustanae, esset contrarius. Atqui hic in numero plurali 

libror. symbol. non est adhaerendum, vel enim loco capitulations 

caesareae descripto, augustanae conf. addicti stricte 

tales intelligendi sunt, vel illi etiam qui inter eos roformati 

appellantur. Quae ratio loquendi art. 7-mo §. 1. 

pacis Osznabrugensis et apud doctores juris publici Germanici 

recepta est. Neutrum nobis et nostrae declarationi 

répugnât. Si enim illud piacet, perspectum esse dicimus 

lege publica, illis etiam qui praeter aug. confessionem 

Concordiae etiam Formulám, Interim Carolinum, Corpus 

Julium etc. amplexi sunt. Si vero aug. conf. addictorum 

nomen ad reformatos etiam pertinere, nihil miremur confessioni 

duplici, non unum sed plures attribui libros symbolicos. 

Posterius, in jure publico Germanico versatis, se 

probare debet. Iisdem enim reformati, quibus catholici

et nos per Germaniam gaudent juribus. Nec unquam plurium 

quam duplicis confessionis in legibus imperii fundamentalibus 

occurit mentio. Salva igitur iterum res est 

nobis, qui aug. confessioni soli nomen dedimus. Nec etiam 

ob pacis et unionis studium, illis qui contra nos capitulationem 

caesarem allegant, opponemus ejusdem verba, quibus 

aug. confess. addictis ibidem facultas datur, novos etiam 

libros symb. condendi, probe gnari régis nostri clementissimi, 

omnium que scientiarum et culturae populorum suorum 

studiosissimi, aliam esse rationem ad s. Romanorum impérium, 

aliam vero ad regnum Hungáriáé. 

4. Canon de quo sermo est, uti non potest suapte 

turbare internam cujuspiam animi traquillitatem, quippe qui 

nemine eorum, qui praeter aug. conf. etiam reliquis sic 

dictis libris symbolicis adhaerent, eosdem recipit, ita non 

potest motibus quibusdam reipublicae perniciosis absque 

concitationibus, facile coercendis, occasionem praebere. Modus 

vero in adversum libris symb. scribendi, aut cavillationes 

quaepiam, articulos fidei propius afficientes, ultro progredi 

non poternut, quam id libertás preli et censura librorum 

regnotenus saucienda admiserit. 

5. Utut in juramento super libros sic dictos symb. 

deponi nemo ut allegatur in scommata quoque a temporum 

rationibus quibus scripti sunt repetenda juvare debuerit : 

certum tamen id quoque esse nec talia, occasione juramenti 

praestiti, a fundamentalibus doctrinis unquam expresse eximi 

solita, nec alios solenniter pro obliteratis declarata fuisse. 

Quomodo autem de iis, qui justu script, sacrae et ab eam 

exacto aug. conf. (quae prout Carolo V-to. anno 1830 exhibita 

est omnes fundamentales religionis evangeficae articulos, 

plene omnino complecti debuit), religionem evangelicam 

profitentur, quomodo inquam de iis? sine maxima 

injuria, vel minima esse protest suspicio, ut adstiputando 

post script, sacram soli aug. conf. si recte mentem reclamantium 

capiunt (nempe infrascripti) id pro latente saltem 

praetextu, ad majorem ne fors ipsis substantialibus perni-

ciosam reformationem directo, agnosci debeat, non pervidimus 

? 

Quae cum ita sint rogamus inclyt. ven. synodum iterum 

iterumque canonem illum prout expressus est, quum 

neutri parti praejudicet et causam sie dictorum librorum 

symbo!. eo loco quo buedum posita fuit relinquat, retineri et 

tarn priorem quam hanc declarationem nostram, suae majestati 

sacratissimae humillime submitti. Pestini die 14 Oct. 

1781. Nomina subscripta vide sub IX. 

Documenta ad punctum 2-dum. 

Anno 1558 Septem montanae civitates confessionem 

suam imperátori porrigunt, in qua ad nullos libros symb. 

provocant, sed solam script, sacram et aug. conf. prae oculis 

habent. 

Anno 1564. 6 apr. quaestae civitates eaedem apud 

imperatorem contra arcbiepiscopum Olabum. ad solam aug. 

conf. provocant secundum quam religionem profitentur. 

Anno 1569. 10 junii in synodo Cremniciensi aeque ad 

solam aug. conf. provocant. 

Anno 1573 in confess. 24 regalium non fit provocatio 

ad alios libros symb. sed tantum ad script. sacram et 

ipsa baec coefessio vocatur aug. conf. conformis. 

Anno eodem in Silesia Brigae ordinatus est Paulus 

Hermetius pro ecclesia Montis Georgii et in testimonio ei 

dato, nulla mentio librorum symb. fit. 

Anno 1580. 16 martii Crcmnicü fraternitas montanarum 

septem civitatum Formulám Concordiae rejicit. Eodem 

anno Trentsiniensis fraternitas script. sacram et aug. conf. 

solam aeeeptat conditionatim, nisi falsitatis manifesto script. 

sacrae testimonio convinceretur. 

Anno 1582, in Scepusio Ruber in conventu publico 

Formulám Concordiae commendat, quae tarnen repudiatur. 

Anno 1584, Quinto-Fori denus eadem rejicitur. Yide 

Annales Scepusienses.

Anno 1591. 1 junii in colloquio Csepregiensi pro fundamento 

posita sola aug. conf. Formula vero Concordiae 

hic publicam peperit ecctam scissionem. 

Anno 1599 Viri 5 trans Danubiani V. D. Ministri 

Concordiae subscribunt, boc tarnen absque consequentia 

fuisse evincit juramentum pastorum trans Danub. antiquum 

et huncdum usitatum. 

Anno 1600. in conventu Batsensi statutum ut quilibet 

Y. D. Minister aug. confessionem instar unguium teneret, 

nulla adjecta mentione aliorum libr. symb. 

Anno 1606. Posonienses vocant Kiglerum in rectorem 

cum obligatione, ut doctrinam aug. confessione contentam 

doceat, absque mentione aliorum librorum symbolicorum. 

Anno 1610 in synodo Solnensi art. 1-mo iubetur superintendens 

invigilare purae doctrinae ad regulám per divum 

apóst. Paulum 1 Tim. 3. episcopis praescriptam. 

Anno eodem, eadem synodo art. 7 jubentur subscribere 

ordinandi Formulám Concordiae, quorum tarnen universalis 

obligationis non evasisse ex história docet et illa cogitatio, 

hanc synodum non fuisse nationalem, sed saltem 

decem eis Danub. comitatuum. 

Anno 1714. In Szepes-Váralyensi synodo idem 7 art. 

solus repetitur, at quam induxerit hanc obligationem, partim 

inde patet, quod haec synodus duorum comitatuum fuerit, 

partim inde quod 5 civitates superiores cum oppido 

Sáros ad propositionem hujus synodi responderint, ut protocollum 

eorundem sub anno provocato ait, quod orthodoxam 

doctrinam quae continetur confessione augustana, retinere 

illibatam, ad nosteros propagare velint. 

Articuli fraternitatis Soliensis, penes solam script, sacram 

aug. conf. recipiunt, aeque ita articuli Hontenses, aliarumque 

fraternitatum, confessioni 24 eccl. aug. confessioni 

correspondent subseripseruut 149. Pastores, nullius alios 

libri symb. mentione iniecta, quam vel solius 24 regalium 

confessionis, vel idque aliqui tantum et seriori tempore etiam 

conf. aug. adeoque non aliis libris symb. subseripserunt. 

In ducatu Magdeburgico, in cujus tarnen oppido Klosz-

terberg Formula Concordiae est procusa, pastores in Form. 

Concordiae, nec in alios libros symbolicos jurant. 

xir. 

Oratio, qua praeses synodum evangelicorum aug. conf. 

clausit. 

Summi Dei summo beneficio claudimus num concilium 

nostrum fine, quam decursu feliciore. Prouti enim universim 

res humanae diversis opinionibus ac disparibus consiliis 

a quibus motus animorum difficillime possunt dissotiari, in 

diversas partes trabuntur; ita nec coetui buic, alias sacro, 

licuit declinare imbecillitatem hanc mortalibus propriam. 

Sed si expendatur, quae moles negociorum magni momenti 

nos pressent, et advertatur hanc prímám synodum evangelicorum 

totius Hungáriáé fuisse nosque glaciera, quae nonnisi 

fragore rumpitur, fregisse ; certo aequus index emollit jsententiam 

de nobis ferendam et orbis melior dissociationem 

animorum, quae saepe coetui nostro se miscuerat, vel ideo 

in meliorem partém interpretabitur, quod dissensionibus frequentissime 

veritas evolvatur : documento id potius serviat 

cuique in societate nostra, ex aequalibus memoris composita, 

plénum obtinuisse dicendi libertatem, neque multum auctoritati 

humanae delatum fuisse. Et re ipsa attigimus tamen 

finem principem concilii nostri, ut adeo integrum sit dicere, 

omnia tunc bona esse, clausula quando bona est, nec quidquam 

ad pleniorem beatitudinem nostram ex esse video, quam ut 

singuli nostrum aegritudine animi si forte quam conceperint, 

inter eos ipsos limites inter quos enata est, aeterna sepelliant 

oblivione, utque singuli charitatis christianae memores, animo 

prorsus paccato atque mutuo in amore, uti huc conveneramus, 

dissolvamur. Idquod ego ab omnibus enixissimis precibus 

oro. Ante quam tamen id fiat homagiale meum obsequium 

erga clementissimum terrae principem id exigit, ut immensam 

Gratiam ejus ex qua synodum hancce nobis celebrare 

-v £ • J CV J j £

licuit, profundissima cum submissione venerer. Numen 

coeleste servet suam Mattem, qua ancoram et tutelam religionis 

nostrae quam diutissime incolumem, nobis autem 

largiatur illam piam mentem, ut tantorum beneficiorum memores, 

omni tempore, omni modo, omni data occassione 

summo cum fervore gratum animum in benignum principem 

promptissimi testemur. Nunc iam officii m ei est, ut pro 

collato mihi praesidio inclytae ac v synodo, demissas quas 

possum reddam gratias, unaque impense rogem, ne mihi, 

qui omne partium Studium sollicite declinare studui, et certo 

nullum indicium, quod ex Animi persuasione profectum non 

esset, tali ue mihi inquam imbecillitás omnibus nobis communis, 

vitio tribuatur, quod futurum in aequitate coetus nostri 

plene confido. Restât ad hue ut me ad excellsmum 

dnum comitem commissarium regium convertam. 

Excellsime Dne! pro rara illa comitate et mansuetudine, 

qua nos omnes complecti, pro constant! pacientia, qua omnia, 

quae numanitas acciderunt aequo animo perferre, et pro 

singulari gratia, qua nobis ibi, ubi adhaeseramus, sapienti 

consilio subvenire, excellentia vestra dignabatur, et nomine 

inclytae ac vtn. synodi, et meo proprio decentissimas. Gratias 

persoho ac una humanissime rogo, utpro nota aequitate 

sua de concilio noslro judicium ferre, nosque porro potenti 

fcua benevolentii prosequi dignetur.

Tartalom. 

lap. 

Előszó 3 

Zsinati előkészületek 7 

Zsinati tárgyalások 

Első ülés, september 14-kén 33 

Második ülés, september 15-kén 40 

Harmadik ülés, september 20-kán 49 

Negyedik ülés, september 21-kén 52 

Ötödik ülés, september 29-kén • . . . . 53 

Hatodik ülés, ootober 3-kán 64 

Hetedik ülés, october 4-kén 89 

Nyolczadik ülés, october 5-kén 106 

Kilenczedik ülés, october 6-kán -122 

Tizedik ülés, october 7-kén 130 

Tizenegyedik ülés, october 8-kán 135 

Tizenkettedik ülés, october 9-kén 147 

Tizenharmadik ülés , october 10-kén 168 

Tizennegyedik ülés, october 11-kén 173 

Tizenötödik ülés, oktober 12-kén 186 

Tizenhatodik ülés, october 13-kán 199 

Tizenhetedik ülés, october 14-kén 209 

Acta synodi 216 

A zsinati munkálat sorsa 270 

Mellékletek 299

Hornyânszky Victor. 

kiadó hivatalában (Pesten bálványutcza 20 szám) 

megjelent és kapható : 

Rövid útmutatás a keresztyén vallás előadására. A helv. 

vallástételt követők értelme szerint. Ara kötve 12 kr. 

Elemi olvasókönyvecske, az irva és olvastató tanmód 

szerint, minden vallásfelekezetei iskolák számára. Irta 

Brocken István, néptanító. Ara kötve 16 kr. 

Deutsches Lesebuch, für Mittelklassen der Elementar 

und Volksschulen. Herausgegeben von den Pester 

evangelischen Lehrern Alexander Péterfy und Anton 

Falvay. Ara kötve 40 kr. 

Slovensky Slabikár, pre evanjelické skoly augs. vyznáni. 

Második javított kiadás. Ara kötve 20 kr. 

Prvá Cítanka, pre slovenské evanjelické a. v. skoly. 13 

ív. Ára kötve 60 kr. 

Agenda, to jest Práce Církevní knezu cirkví Evanjelickych 

dlé augsp. vyznáni slovenskych v Uhrich. 

Második kiadás velinpapiroson 4-rét 320 lap. Ára 

bőrbe kötve, aranyszegélylyel 4 ft. 

Zpevník Evangelicky, aneb Pisné duchovní staré i 

nové. K veregné i domáci náboznosti krestanu Evangelickych 

Augs. Vyznány, s pridavkem Modliteb. Uj 

javított kiadás. Ara kötetlenül 72 kr. kötve 1 ft. 

20 kr. aranyszegélylyel 1 ft. 60 kr. 

História cirkve evangelické, podle Augspurského vyznáni 

v Uhrich vseobecnë, obzvláste pak: Velko Hont 

ského ev a. v. Senioratu a jednotlivych jeho církvi, 

od Reformácie az po nejnovsí casy. Sepsal Jan J i r í 

Schmidt, cirkve ev. augs. vyzn. Prandorfské rádny 

knëz a farár, a na ten cas tohoto Bratrstva duchovního 

stavu hlavní Notár. ííagy 8-rétj 20 ív ára 1 ft. 

Beiträge zur Geschichte evaugeliseher Gemeinden, 

in Ungarn, von Victor Hornyánszky. Második 

kiadás. Ara 1 fl. 40 kr.

Közönséges isteni tiszteletre rendelt Énekes könyv, 

mely szent Dávid zsoltárain kivül magában 

foglal némely kiválogatott e's a helvét vallástételt 

követő négy aupetintendentia által jóváhagyott énekeket, 

egy néhány imádsággal együtt. A 

tó t. dunamelléki, dunántúli és tiszáninneni helyét 

vallástételt tartó superintendentiák rendeletére. Ara 

kötetlenül 42 kr. kötve 1 ft, bőrbe kötve aranyszegélylyel 

1 ft. 60 kr. 

Buzgóság szárnyai, melyeken a kegyes lélek Istenhez 

emelkedik. Irta Fürdős Lajos, kecskeméti reform, 

jelkész. Harmadik javított kiadás. Ara kötve 40 kr. 

Időszaki tábla Magyarország történelméhez. Szerkesztette 

Haan L. A. Ara 1 ft. 50 kr. 

A magyar nemzet története. Olvasókönyv a magyar 

nép számára. Irta Batiz fal vi István. Képes kiadás. 

A magyar nép története a fejedelmek korában. 

Nagy 8-vo 106 lap. Ára 50 kr. 

Evangelicky Funebral obsahugici v sobë pisnë pohrebni 

i giné prihodné, staré i nővé, které se zpivati 

mohau netoliko pri pohrebu kterychkoli lidi vubec, 

aie také i pri pohrebu lidi rozlicného véku, 

stavu, povoláni a iosu, obzvláste s pripogenim nekteryeh 

latinskych pisni, gako také i nëkterych Pi- 

:ma Sv reci modliteb, versu a kollekt pohrebnich. 

Ku slave bozi a ku vzdeláni cirkve a zvláste ku pronikavému 

zarmaucenych a nad mrtvymi placicich 

potëseni nyni po XII-té na svëtlo vydany od gednoho 

Pána Gezise Krista milovnika snazného. Ara 

kötetlenül 24 kr. kötve 40 kr. bőrben aranyszegélylyel 

70 kr- 

Poradek svaté pássie gako I. V Nedëli Kvëtnau; 

II. Ve Ve lik y Pá tek, v Cirkvi Evangelické Slovenské 

v Prespurkn, kazdorocnë pred Oltárem ctena 

byvá. Nővé ponapravené Vydáni, k obecnému i_ ginych 

Cirkvi, které geg sobë oblibily, nziváni. Ára: 

kötetlenül 6 kr. kötve 12 kr. 

Nyomatta Hornyánszky Victor.

Az 1791-ki pesti ev. ág. hitv. zsinat történelme. Pest 1869. - Magyar ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?