Oktatási segédanyag Élelmiszeranalitika laborgyakorlatok

1
( m2 − m0
)
( m − m )
W = ⋅100
1 0
Ahol: W1 = az összes szárazanyag-tartalom, g/100 g;
m0 = az edény és a fedő tömege, g;
m1 = az edény, a fedő és a vizsgálati anyag tömege, szárítás előtt, g;
m2 = az edény, a fedő és a vizsgálati anyag tömege, szárítás után, g.
A szárazanyagtartalmat, két párhuzamos mérés középértékeként, egytizedes pontossággal
adjuk meg.
A TEJ HAMUTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA.
A leírt eljárás a tej hamu-tartalma meghatározásának referenciamódszere.
Hamutartalom: élő szervezetek (mikroorganizmusok, növények, állatok,
növényi/állati szervek) vagy termékek teljes elégetése után nyert ásványi alkotórész-
tartalom. A hamu mennyiségi és minőségi (elemösszetétel) analízise a vizsgált
organizmus vagy termék minősítéséhez ad információt. Szerves anyagok teljes elégetése
után visszamaradó (többnyire por alakú, de esetleg nagyobb darabokká összeolvadt)
hamuanyag az oxidáció nem illékony termékeiből, szervetlen sókból, oxidokból
(savanhidridekből v. bázisanhidridekből) áll (pl. SiO2, CaO). A hamuban található alkotó
elemek legtöbbször P, K, Ca, Mg, Fe, Si, Al, valamint a S és a Cl egy része.
A gyakorlat céljai:
Különböző laboratóriumi műveletek megismertetése, gyakorlása (tömeg-, térfogat-,
hőmérsékletmérés, oldatkészítés, melegítés, berendezések összeállítása), a laboratóriumi
jegyzőkönyv vezetésének elsajátítása.
A módszer elve:
A vizsgálandó mintát 850 °C-on az összes szerves eredetű foszfort megkötő magnézium-
acetát jelenlétében elhamvasztjuk. A hamutartalmat a maradék és a magnézium-acetátból
származó hamu mennyiség különbsége adja.
9