Oktatási segédanyag Élelmiszeranalitika laborgyakorlatok

o
4 4
cl −ε
I I e ′
=
Ahol: I = a mintából kilépő fény intenzitása,
Io = a mintába belépő fény intenzitása,
ε’ = az anyagra jellemző, hullámhossztól függő moláris abszorpciós együttható,
c = a színes komponens koncentrációja az oldatban,
l = a fény útjának hossza a mintában:
Az egyenletet átrendezve és logaritmizálva a
ahol: Io = a belépő fény intenzitása,
log o I
A = = ε ⋅ c ⋅ l
I
I = a mintaoldatot elhagyó (transzmittált) fény intenzitása,
l = a fény útja az oldószerben (rétegvastagság, cm),
c = mérendő anyag koncentrációja, (mol/dm 3 ).
εεεε = a moláris abszorpciós koefficiens (az 1 mol/dm 3 koncentrációjú mérendő oldat
fényelnyelése, ha l = 1cm)
Ez az összefüggés a spektrofotometria alapvető egyenlete, Lambert-Beer törvény. A
spektrofotometriás mérések (mennyiségi) kvantitatív analitikai alkalmazása ezen a
törvényen alapul. A képlet segítségével, ha megmérjük az abszorpciót, a koncentráció
számolható. Az abszorbancia mérésére olyan fotométereket használunk, amelyen a
mérendő vegyület abszorpciós maximumának megfelelő hullámhossz beállítható. Erre
azért van szükség, mert az abszorpciós maximumon a legérzékenyebb a mérés. Az
abszorbancia előnyös tulajdonsága, hogy arányos a koncentrációval, tehát az
abszorbancia – koncentráció görbe lineáris.