EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

A kompetencia meghatározása kapcsán elmondhatjuk, hogy a szakirodalomban számos
kompetencia fogalom létezik, és mivel a területen számos kutató tevékenykedik nem meglepő, hogy a
meghatározások eléggé sokszínűek. Mindebből az is következik, hogy minden kutató saját céljainak
megfelelő kompetencia definíciót - jobb esetben használ,- vagy a fogalmi sokszínűséget támogatva,
alkot, és a saját szempontrendszerének megfelelően csoportosítja, kategorizálja a kompetenciákat.
A kompetencia szó latin gyökerű, a „competo” jelentése, hogy a cselekvő elegendő képességgel
rendelkezik céljai megvalósításához.
A kompetencia a know-how és az értelmezés együttes képessége. (Sveiby, 2001). A szabályok
olyan szintű szakértői uralását jelenti, amelynek, már többé Sveiby (2001) szerint nem kell
engedelmeskedni. Forgács (2002) szerint „a kompetencia egyenlő a sikeres alkalmazkodással. Egyben
az autonóm személyiségnek az a törekvése, hogy a munka és a magánélet világát aktívan
befolyásolja.” Forgács (2002) szerint a „az új keletű elméletek” szerint a kompetencia „azok a
képességek, készségek, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkatársak a munka- és
életkörülményekből származó és állandóan változó körülményeknek fizikai és pszichikai károsodás
nélkül meg tudjanak felelni. Alapja a képzettség, noha többet jelent a megszerzett tudásnál, mert
ennek tapasztalattal is ki kell egészülnie. Mindez mégsem elég a sikerhez, ha nem párosul
cselekvőképességgel”. (Forgács, 2002)
A kompetenciának egyik leggyakrabban fellelhető definíciója kutatói körökben a következő Boyatzis
(1982) meghatározása: „A kompetenciák egy személy alapvető, meghatározó jellemzői, amelyek
okozati kapcsolatban állnak a kritériumszintnek megfelelő hatékony és/vagy kiváló teljesítménnyel.".
Ebben a definícióban az „alapvető” arra utal, hogy a kompetencia a személyiségnek olyan része,
amely a helyzetek és a feladatok tárházában valószínűsíti a viselkedést. Az „okozati kapcsolat" fogalom
alatt az a viszony érthető, amikor a viselkedést a kompetencia determinálja. A „kritériumszintnek
megfelelő" szóhasználat alatt azt értjük, hogy a kompetencia, nemcsak a viselkedést, de az adott
kritériumnak való megfelelést is predesztinálja. (Mohácsi, 1996 a; Maczóné, 2003)
Bakacsi (1998) szerint, a kompetencia nem más, mint „bizonyos személyes tulajdonságok”
összessége. Farkasné (2001) a kompetenciát kettős értelemben definiálja, amely szerint jelentheti „az
egyéni ismereteket, tapasztalatokat és hajlandóságokat - mindazt, aminek a megvalósítására,
teljesítésére a személyiség képes”. Ugyanakkor másik értelmezése szerint „a meghatározottságot, a
hatalmat, az autoritást, a jogosultságot - ezek szintjeit” jelenti. Forgács - Kaucsek - Simon (2002)
kutatásuk során, a kompetenciát munkavállalói és munkaadói oldalról is definiálták. Megfogalmazásuk
szerint a kompetenciák munkavállalói oldalról a sikeresség érdekében elvégzendő feladatok
összessége, míg munkaadói oldalon az a „tulajdonság - együttes, amely a hatékony dolgozót jellemzi”.
Látható, hogy milyen sokszínűk a kutatói értelmezések, ennek a „zavar”-nak Boyatzis (1982)
kompetencia jellemzése” nyitott teret, miszerint a kompetencia „az egyén különböző jellemzőiben” -
személyes jellemzők, képességek, készségek és tudás - fejeződik ki. Ez alapot szolgált az egymással
versengő kompetencia definíciók, vagy akár definiálásra szolgáló modellek életre hívásának.
5.4.2. A kompetenciák jelentősége és szintjei
A kompetenciák meghatározására a szakirodalomban és a gyakorlatban számos példa található.
Henczi Lajos (2007) szerint a kompetencia az ismeretek, készségek, képességek és személyiségbeli
szabályozó komponensek együttese, mely által az egyén képes lesz egy meghatározott munka- vagy
közösségi feladat eredményes teljesítésére, ill. következetes és építő életvitel folytatására.
A kompetencia mint gyakorlati, hasznosítható tudás cselekvésre való alkalmasságot,
problémamegoldásban való teljesítőképességet jelent: akik birtokolják az adott feladatprofillal
összhangban álló kompetenciák készletét, eredményesebb munkát képesek nyújtani, mint a hiányos
kompetenciakészlettel rendelkezők.
A kompetencia összetevőit öt szintre lehet osztani:
Az első három szintre sorolhatók a munkavégzéshez szükséges erőforrás-képződmények:
ismeretek valamint a tevékenységben való gyakorlottságot jelentő jártasságok és készségek.
Ezek a kompetencia-összetevők könnyen megfigyelhetők a viselkedésben, és a tanulási
folyamatban viszonylag könnyen fejleszthetők.
88