EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

munkavégzési formaként tárgyalják, hiszen ez az a célcsoport, amely a fenti – hátrányosabb –
feltételeket nagyobb valószínűséggel elfogadja.
Az ilyen munkavállalás esetében a bedolgozók többszörösen hátrányos helyzetbe kerülnek a
„normál” munkavállalókkal szemben, hiszen munkavégzésükhöz általában nem kapcsolódik semmiféle
hatalom vagy felelősség, ráadásul saját társadalmi védelmüket is saját maguknak kell ellátniuk. A
legtöbb ilyen munkavállaló alacsony versenyképességű, ill. korlátozott lehetőségekkel áll a
munkaerőpiacon, kiszolgáltatott helyzetében gyakran megalkuszik.
A bedolgozás munkavállalói tehát klasszikusan fizikai munkát végző, főként nők, akik az alábbi
területeken, kézzel végzett tevékenységet folytatnak:
Gyártás és szerelés: varrás, csomagolás, rutin szerelési műveletek
Kézműves foglalkozások: szövés, kosárfonás, weaving, hímzés, szőnyeg-készítés, stb.
Személyi szolgáltatások: mosás, kozmetikus és borbély, cipész, ruhakészítő, varrónő,
felszolgáló, stb.
A bedolgozás jellemzői
A távmunkához számos tényezőben hasonló, ugyanakkor egy szempontból markánsan eltérő, a
lakóhelyen végzett bedolgozás jellegzetesen női arcú rugalmas foglalkoztatás. Általában fizikai
munkakörökre jellemző munkavégzési forma, olyan esetekben, amikor a munkavégzés nem ipari
méretű, a szükséges eszközök, módszerek hátterében nem ipari technológiák állnak. A manuális
termékek létrehozása sok esetben még különösebb kvalifikációt, befektetést, munkaeszközöket sem
igényel, vagy tipikusan klasszikus, szakmai végzettséget igénylő foglalkozások tartoznak ide.
A bedolgozói jogviszonyban állók darabbérben dolgoznak, korlátok nélküli időbeosztással, akár
családtagjaikat is bevonva, munkájukra nagyfokú monotonitás jellemző. Általános problémát jelent az
egyenlő esélyek biztosítása, hiszen a bedolgozóknak és a vállalatok ilyen típusú egyéb informális
dolgozóinak nincs meg a lehetőségük az alkalmazottakhoz hasonló anyagi és erkölcsi elismerésre, ill.
védelemre. A gazdaságilag függő bedolgozók számára általában nincs előrelépés sem. Helyette
fellelhető a távolság miatt kialakult izoláltság, és az ebből adódó kisebbségérzet is (az ilyen
munkavállalók munkája kevésbé szervezett, és az alkalmazottaknak járó beleszólási joguk sincs a
munkahelyi napi információáramlásba). A bedolgozás tehát leginkább fizikai feladatvégzést, kézzel
végezhető munkákat takar, melynek higiénés motivációs tényezői alacsony szinten biztosítottak,
valamint a munka tartalmával összefüggő tényezők növelésére (munkakör-gazdagítás) sincs
komolyabb lehetőség.
Ezek a tipikusan a manufaktúra-szerű munkák általában a kompetenciák alacsony szintjét igénylik,
sokkal dominánsabb az adott szakmunka elvégzéséhez szükséges tudás, képesség meglétének
nélkülözhetetlensége. A feladatok rutinszerűek, sztenderdizáltak, a változatosság nem jellemző
motívum, azonban jellemző lehet a fizikai erőkifejtés és az állóképesség. A leginkább érintett iparágak
a textilipar, cipőipar, stb. területek, illetve egyre nagyobb a mértéke a szolgáltatói szektorban.
Érdekes kérdést vet fel a bedolgozók jogállása is: számos esetben dolgozik az ilyen munkavállaló
önfoglalkoztatóként (egyéni vállalkozóként), de lehet, hogy munkáját alkalmazotti szerződéssel végzi,
vagy akár speciális cégek kötelékében. A bedolgozók ezért a területek közötti szürkezónában
helyezkednek el, amelyre az alábbi táblázatban szereplő szempontok alapján a következők jellemzőek:
3.6. táblázat: A bedolgozás helye és jellemzői a foglalkoztatási típusok között
Forrás: ILO, 2002
Jellemzők Önfoglalkoztatás Bedolgozás (otthoni munka) Hagyományos
alkalmazott
Szerződés Értékesítői szerződés Foglalkoztatotti jogviszony Foglalkoztatotti
jogviszony
Juttatási rendszer Termékek,
szolgáltatások értékesítése
alapján
57
Munka eredménye alapján
(darabbér)
Munka eredménye
alapján (idő- vagy darabbér)