EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

összefügg azzal a hipotézissel, mely szerint azok a szervezetek, amelyek már legalább egy rugalmas
foglalkoztatási formát bevezettek, nyitottabbá válnak a többi atipikus forma alkalmazására is. Amire
azonban a nemzetközi kutatások is felhívják a figyelmet, hogy a rész- és teljes munkaidős
foglalkoztatások közötti váltások hazánkban szinte lehetetlenek, azaz az ilyen típusú megoldások
Magyarországon véglegesnek tekinthetők, a bennük rejlő további, foglalkoztatási rugalmasság nem
lehetséges.
3.2.3. Munkaerő-kölcsönzés
A Munka Törvénykönyve (Mt.) definíciója szerint a munkaerő-kölcsönzés „olyan tevékenységet
jelöl, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló
munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi.”
A munkaerő-kölcsönzés esetén három szereplő definiálható, akik a jogok gyakorlása és a
kötelezettségek teljesítése során kötelesek együttműködni. A munkavállalón kívüli – a munkáltatói
jogokat, illetve kötelezettségeket megosztva gyakoroló – szereplők az alábbiak:
Kölcsönbeadó: az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló
munkavállalót munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek átengedi és
munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja; őt terheli
a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési
kötelezettség teljesítése. Kölcsönbeadó tehát csak az lehet, akit meghatározott feltételek
teljesülése esetén a munkaügyi központ nyilvántartásba vett.
Kölcsönvevő: az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót
foglalkoztatja. Bár a felügyeleti jogot – a munkavégzés időtartama alatt a munkavégzésre, a
munkaidőre és pihenőidőre, ill. ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása
tekintetében – ő gyakorolja, a munkavállalót más munkáltatónál való munkavégzésre nem
kötelezheti. Kölcsönvevő bármely munkáltató lehet, nincs a kölcsönbeadóhoz hasonló
megkötés.
A jogviszonyban tehát három jogalany szerepel, közöttük pedig két szerződés jön létre. Az egyik a
kölcsönbeadó ügynökség és a munkavállaló közötti munkaszerződés, amely egyaránt létrejöhet
határozott és határozatlan időre, és amelynek tartalmára és létrejöttére a hagyományos
munkaszerződéshez képest a törvény több speciális rendelkezést fogalmaz meg. A másik a
kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti polgári jogi megállapodás, amelyre a Ptk. általános szabályai
mellett az Mt. speciális előírásait is alkalmazni kell.
E konstrukcióban a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadóval áll munkaviszonyban, ám
ténylegesen a kölcsönvevőnél fog munkát végezni. A munkáltatói jog- és feladatkörök a kölcsönbeadó
és kölcsönbevevő között az Mt. és a felek megállapodása szerint oszlik meg. Így az Mt. alapján a
kölcsönbeadót terhelik a foglalkoztatással kapcsolatos adminisztratív feladatok. Ő köteles munkabért
fizetni, ő szünteti meg a munkaviszonyt. A kölcsönbevevő látja el utasításokkal a munkavállalót, ő
határozza meg a munkarendet, felelős a munkavédelmi szabályokért, és az egyenlő bánásmód
követelményének érvényre juttatásáért.
A fejlett országokban a globális bérverseny a munkaerő árát leszorítja, és ugyanez a verseny
ösztönzi a rugalmas munkaszervezési formákat is (de ezért terjednek az olyan megoldások is, mint a
tartalékállomány, a munkaerő alvállalkozóvá kényszerítése, stb.) (Rozsnyai, 2002). A munkaerőpiac
szerkezeti átalakulásával az időszakos munka új jelentőséget nyer, hiszen a piac egyre inkább
rugalmas foglalkoztatási formákat követel, és ehhez mind a vállalkozásoknak, mind pedig az általuk
foglalkoztatott munkavállalóknak alkalmazkodniuk kell. Ennek egyik lehetséges megoldása a
munkaerő-kölcsönzés, ami az elmúlt években, a cégek és a munkavállalók piaci kényszerekhez való
alkalmazkodásának köszönhetően egyre nagyobb méreteket ölt. Az időszakos munkaerő-közvetítő
vállalatoknak korábban csak rövidtávú munkaerőhiányt kellett áthidalniuk, ma már viszont egyre
inkább hídként szerepelnek a munkát kereső emberek és az állást betölteni kívánó vállalatok között. A
vállalatok számára fontos, hogy a személyzettel kapcsolatos költségeket pontosan ki tudják számítani,
hiszen költségminimalizálásra törekszenek, ami a költségek ismerete nélkül nehézkes lenne. Nem
mindig gazdaságos és hatékony megoldás kis rendelésállomány esetén a dolgozók elbocsátása,
52