EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

a hazai megközelítés a karrier-központoságot sugallja, és nem csak a férfiak, hanem a nők
esetében is.
Mindezek eredményeként különböző kockázati faktorokkal lehet számolni a részmunkaidős
foglalkoztatás terén:
A legáltalánosabb és leggyakoribb kockázat a részmunkaidős foglalkoztatottak fizetésével és
egyéb juttatásával – illetve az ezekkel kapcsolatos hátrányos megkülönbözetés érzetével –
kapcsolatos. Ezek a következmények azonban visszavezethetők iparági, tevékenységi,
munkaköri szintre, ezek a munkavállalók általában a munkaerőpiaci átlagon alul fizetett
munkaköröket töltik be ily módon. Ezen túl a korcsoport és a domináns nem is indokolja az
alacsonyabb bérszintet. A kutatások alapján az is kiderül, hogy a részmunkaidős
munkavállalók elvárásai sokkal inkább vonatkoznának a béren felüli, teljesítményarányos
jövedelmekre (prémiumok és jutalmak, pótlékok, a kedvezőtlenebb munkakörülmények),
mint a fix alapbér növelésére. Ezen kívül számos szociális juttatás hiányáról is beszámolnak
a munkavállalók.
A szervezetben fellelhető munkakörülmények: a meglévő – hagyományos munkavégzésre
kialakított – bérezési, képzési-fejlesztési, karriertervezési, teljesítményértékelési rendszer
nem alkalmazható a részmunkaidős foglalkoztatás esetén, a módosított változat viszont
szinte minden téren az atipikus munkavállalók kárára válik, ezért általános elégedetlenség
tapasztalható ezen a téren.
A részmunkaidő nem jelent védelmet a munkavállalók számára attól, hogy a munkájukat ne a
standard napi munkaidőben kelljen végezniük. Sokkal inkább jellemző, hogy ezeket a
munkatársakat az esti, éjszakai, vagy hétvégi műszakokban találjuk. Ezeken belül viszont az
időszakok állandósága jellemző, azaz csak a hétvégén, vagy csak az esti műszakban történő
munkavégzés jellemző, főként a heti 16 óránál kevesebbet dolgozók körében (Goudswaard-
Tijdens, 2000)
A részmunkaidőben dolgozók sokkal kevésbé vannak kitéve a feszített munkatempó és szoros
határidők okozta stressznek, rájuk emiatt nem is jellemző a nagyobb munkavégzési
sebesség, a teljesítménykényszer, a túlmunka vállalása.
A részmunkaidejű munkavégzés során a munkavállalók nagyobb ráhatással vannak a
munkával töltött időtartamra, mint a teljes munkaidőben dolgozók, mivel sokkal kevésbé
jelentenek befolyásoló faktort az olyan külső tényezők, mint a vevői igények, a kollégák által
továbbított munka, a gépek sebessége, vagy a menedzseri kontrol. Az előre nem látható
zavarok sokkal kevésbé jellemzőek az ilyen munkavégzés során, így a munkavállalóktól sem
várható el a teljes munkaidőben dolgozókra jellemző spontaneitás és kreativitás.
A részmunkaidőben ellátható munkakörökre általánosan jellemző a szegényesebb tartalom, a
gazdag munkakörök követelményeinek (munkakör teljessége, munkakör fontossága, autonómia,
visszacsatolás) hiánya, az alacsonyabb előrelépési lehetőségek, valamint a képzések-fejlesztések
lehetőségeinek elmaradása. Az ilyen munkatársak általában nem rendelkeznek tervezői és felügyeleti
felelősségekkel, munkájukat általánosságban nagyfokú monotónia, alacsony feladatkomplexitás és a
problémamegoldási készségek hiánya jellemzi. Az ilyen munkavállalók gyakran számolnak be
kompetenciáik kihasználatlanságáról.
A munkáltatók oldaláról leginkább azok a pozíciók jöhetnek szóba, mint a részmunkaidős
foglalkoztatás potenciális területei, ahol a munkának csak korlátolt mennyiségét tudják garantálni,
vagy esetleg több személy ellátásával kívánják azt megoldani. Munkáltatói kompetenciák közül
mindenképp kiemelendő a feladat arányos elosztásának képessége, a munkaszervezés során a
megfelelő mennyiségű és minőségű erőforrás biztosítása, valamint a munkavállalók irányába tanúsított
fokozott tolerancia. Szintén kritikus lehet a helyettesíthetőség biztosítása, mivel az ilyen célcsoportot
célzó foglalkoztatás esetében még inkább jellemző az előre nem tervezhető hiányzás. Az ESWT (2004-
2005) eredményei alapján a magyarországi részmunkaidős foglalkoztatás sokkal kevésbé van hatással
a munkaszervezetre a környező országokhoz képest, így nem szükséges komolyabb változtatás.
A részmunkaidős foglalkoztatás gyakran jár együtt más, rugalmasságot biztosító formákkal, így pl.
a határozott idejű, vagy alkalmi munkavállalással, illetve munkaerő-kölcsönzéssel. (EFILWC, 2007) Ez
51