EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

Egy további potenciális lehetőségként kezelhetjük az ún. munkaidőbank rendszerét is, ami
hazánkban még nem annyira ismert fogalom. A módszer aktualitását és érvényességét adja,
hogy Magyarországon jelenleg a nyugdíjba is csak 50%-osan számít bele a 4 órás munkaidő,
a töredék munkaidőben elvégzett munkát pedig szinte lehetetlen elismertetni. Pedig a
részmunkaidőben működtetett munkahelyek hosszú távú fenntartásának esélye jóval
magasabb, mint a hagyományos munkahelyeké. Nyugat-Európában több helyen felmerül az
úgynevezett „munkaidőbankok” kialakításának lehetősége. Az elképzelés szerint az
alkalmazottak egy „bankban” gyűjthetnék, és spórolhatnák az idejüket, amelyek ezt fizetett
szabadidő formájában váltanák meg. Ez a modell könnyen összehasonlítható lenne az egyedi
megállapodásokon alapuló, gyakran csak hallgatólagos, diszkriminatív, és nem legális
munkaidő-csökkentéssel. A részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése, törvényi támogatása,
de legalább a munkaidő rugalmasabb szervezése megfelelő eszköze lehetne az életszínvonal
növelésének, és az életminőség javításának is.
A részmunkaidős foglalkoztatás jellemzői
A gazdaságilag fejlett országokban a részmunkaidő iránti igények a hatvanas évektől ugrottak meg
számottevően, párhuzamosan a férjezett nők munkavállalásának terjedésével. Egyidejűleg, gyorsan
nőtt a munkát vállalni szándékozó nők száma. A fiatal nők iskolai végzettsége lényegesen meghaladta
az idősebb asszonyokét. A családok egyre kisebbek lettek, a válások pedig szaporodtak. Ezek a
tényezők szemléletbeli változásokkal is együtt jártak. Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás
elterjedtsége a rendszerváltozást megelőzően rendkívül szűk volt, különösen a munkavállalási korú
népesség körében (nyugdíj mellett viszonylag sokan dolgoztak részmunkaidőben).
Frey (2007) szerint foglalkoztatáspolitikai szempontból manapság azért favorizálják a
részmunkaidőt, mert a teljes munkaidős foglalkoztatásnál gyorsabban és nagyobb léptékben járul
hozzá a foglalkoztatási ráták növekedéséhez. Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás
alacsony elterjedtsége miatt, nagy a kihasználatlan, s a foglalkoztatás bővítése érdekében
mozgósítandó tartalék.
A részmunkaidőben történő foglalkoztatás célcsoportjai:
a kisgyermeket nevelő szülők, a gyermekgondozási segélyt, gyermekgondozási támogatást
igénybe vevők, meghatározott feltételek mellett;
a közvetlen családtagot ápoló munkavállalók;
az öregségi nyugdíj előtt álló idősebb munkavállalók, akik esetleg a kor előrehaladtával
rosszabbodó egészségi állapotuk és a magasabb nyugdíjkorhatár miatt egyre nehezebben
tudnak lépést tartani a növekvő munkahelyi követelményekkel, miközben a családi
munkamegosztásban a korábbinál nagyobb szerepet vállalnának;
munka mellett tanulmányaikat folytatni kívánók, akiknek a tanuláshoz kell a több szabadidő;
a munkaerő-piacról kiszorultak különösen az ötven év feletti, reményvesztett tartós
munkanélküliek, és a pályakezdő munkanélküliek, akiknek még nem sikerült bejutniuk a
munkaerő-piacra;
az egészségkárosodott személyek a rehabilitáció elősegítése érdekében;
a rokkantnyugdíjasok döntő része.
Sajnálatos módon a férfiak a nőknél is rosszabb helyzetben vannak. Legnagyobb problémát a
statikus napi szemlélet jelenti, ami rugalmatlanná teszi ezt a foglalkoztatási formát és leszűkíti az
alkalmazását. A hazai gyakorlat nem tud elszakadni a beidegződött napi és heti gondolkodásmódtól,
illetve a napi 4 vagy 6 órás részmunkaidős rendszertől (Seres, 2001). A részmunkaidős foglalkoztatás
terjedését gátló tényezők a következő táblázatban láthatók:
48