EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka
EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka
EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
virtuális csapatok esetében lecsökken, az információk köre szűkebbé válik, a releváns<br />
információk<br />
A távmunka költségei: a távmunkahelyek kialakítása, az egyes feladatok átszervezése minden<br />
esetben a kommunikációs és IT költségek növekedéséhez vezet. Ez komoly költségoldali<br />
tényezőt takar, az ezzel szemben álló hasznok viszont sokszor nem pontosan kalkulálhatók,<br />
vagy esetleg nem számszerűsíthetők, ezért hangsúlyosabbá válnak a rugalmas formával<br />
kapcsolatos kiadások.<br />
A távmunka alkalmazásának napjainkban a legnagyobb akadálya a vezetői ellenállás. Ez elsősorban<br />
azon vezetőkre jellemző, akik a munkaidő alapú munkavégzésre szocializálódtak, úgy gondolják, hogy<br />
a munkavállaló akkor dolgozik, ha az irodában van. A nyugat-európai tapasztalatok alapján azonban<br />
látható, hogy a vezetési gyakorlat egyre inkább a munkafeladatok határidőre és minőségben történő<br />
elvégzésére fókuszál, egyre kisebb jelentőséget tulajdonítva a munkavégzés helyére és idejére.<br />
Feltételezhető, hogy az idő előrehaladtával a vezetők hozzáállása hazánkban is változik majd. Egyre<br />
több vezető támogatja majd a projektalapú munkaszervezést, vagyis az eredmény érdekli őket, és<br />
nem az, hogy mikor és hogyan végzik el a feladatot a munkavállalók. Napjainkban az informatika-, a<br />
pénzügy- és a média területén működhetne leginkább a távmunka rendszer.<br />
3.2.2. A részmunkaidős foglalkoztatás<br />
A részmunkaidő egyre szélesedő gyakorlata ellenére megállapítható, hogy a formának nincs<br />
egységes meghatározása. Erre jutottak egy, az atipikus foglalkoztatásában kiemelkedőnek számító<br />
átfogó hazai kutatás eredményei kapcsán is, amivel a részmunka területén is maradandót alkottak.<br />
Ebben a kutatásban az OECD-nek témával foglalkozó összefoglalójára hivatkoznak, mely szerint: „az<br />
ILO alapvetőnek tekintett meghatározása szerint a részmunkaidő jelentősen rövidebb, mint a normál<br />
munkaidő”. Számos országban ezt a meghatározást használják ügyviteli célokból, de ez nem minden<br />
vizsgálathoz elégséges. Ezért vagy az alkalmazottakat kérdezik meg, hogy részmunkaidőben<br />
dolgozónak tekintik-e magukat, vagy a teljes és a részmunkaidő megkülönböztetése alapján a<br />
megrövidített munkaidőt tekintik részmunkaidőnek. Nemzetközi összehasonlításokhoz jelenleg az az<br />
általános ajánlás, hogy a „megrövidített munkaidő” értelmezést használják. Esetenként azonban mégis<br />
megjelölik a részmunkaidő minimális vagy maximális óraszámát „Részmunkaidős munkaviszonyú<br />
munkavállaló az irányelv szerint az, akinek a heti rendes munkaóráinak száma vagy legfeljebb egy<br />
évig terjedő munkaviszonyra kiszámított munkaóraátlaga kevesebb, mint a hasonló kategóriájú teljes<br />
munkaidőben foglalkoztatott rendes munkaóráinak száma. Hasonló kategóriájúnak az ugyanannál a<br />
munkáltatónál teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló minősül, aki ugyanolyan vagy hasonló<br />
munkakört (szakmát) lát el. Ha ilyen alkalmazott nem található, az összehasonlítást a hatályos<br />
kollektív szerződés alapján, ennek hiányában a tagállam jogszabályainak alkalmazásával kell<br />
megtenni. Az irányelv a részmunkaidős munkavállaló definíciójánál egyfajta negatív logikát követ,<br />
mindenki részmunkaidős, akinek a munkaideje a teljes munkaidőt nem éri el.” (<strong>Munka</strong>adó Lapja,<br />
2003)<br />
Az irányelvnek a szakirodalom által leglényegesebbnek minősített része a hátrányos<br />
megkülönböztetés tilalmának kimondása. E szerint a részmunkaidős munkavállalók nem<br />
részesülhetnek kevésbé kedvező bánásmódban, mint a hasonló kategóriájú, teljes munkaidőben<br />
foglalkoztatottak, azért mert részmunkaidőben dolgoznak. Eltérő bánásmód csak akkor lehetséges, ha<br />
az objektív okok alapján indokolt. A részmunkaidő további irányelvi garanciája az önkéntesség. Így a<br />
munkavállaló hozzájárulásának hiánya a teljes munkaidős munkavégzésről a részmunkaidősre vagy a<br />
részmunkaidősről a teljes munkaidősre történő áttérés kapcsán önmagában nem adhat érvényes<br />
alapot a munkaviszony felmondására. Nem ütközik ugyanakkor az irányelvbe az a nemzeti<br />
joggyakorlat, amely a munkáltató működési szükségletein alapuló munkaviszony-megszüntetésre<br />
módot ad. Adott esetben fontos figyelembe venni az időarányosság (pro rata temporis) elvét is.<br />
45