EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

virtuális csapatok esetében lecsökken, az információk köre szűkebbé válik, a releváns
információk
A távmunka költségei: a távmunkahelyek kialakítása, az egyes feladatok átszervezése minden
esetben a kommunikációs és IT költségek növekedéséhez vezet. Ez komoly költségoldali
tényezőt takar, az ezzel szemben álló hasznok viszont sokszor nem pontosan kalkulálhatók,
vagy esetleg nem számszerűsíthetők, ezért hangsúlyosabbá válnak a rugalmas formával
kapcsolatos kiadások.
A távmunka alkalmazásának napjainkban a legnagyobb akadálya a vezetői ellenállás. Ez elsősorban
azon vezetőkre jellemző, akik a munkaidő alapú munkavégzésre szocializálódtak, úgy gondolják, hogy
a munkavállaló akkor dolgozik, ha az irodában van. A nyugat-európai tapasztalatok alapján azonban
látható, hogy a vezetési gyakorlat egyre inkább a munkafeladatok határidőre és minőségben történő
elvégzésére fókuszál, egyre kisebb jelentőséget tulajdonítva a munkavégzés helyére és idejére.
Feltételezhető, hogy az idő előrehaladtával a vezetők hozzáállása hazánkban is változik majd. Egyre
több vezető támogatja majd a projektalapú munkaszervezést, vagyis az eredmény érdekli őket, és
nem az, hogy mikor és hogyan végzik el a feladatot a munkavállalók. Napjainkban az informatika-, a
pénzügy- és a média területén működhetne leginkább a távmunka rendszer.
3.2.2. A részmunkaidős foglalkoztatás
A részmunkaidő egyre szélesedő gyakorlata ellenére megállapítható, hogy a formának nincs
egységes meghatározása. Erre jutottak egy, az atipikus foglalkoztatásában kiemelkedőnek számító
átfogó hazai kutatás eredményei kapcsán is, amivel a részmunka területén is maradandót alkottak.
Ebben a kutatásban az OECD-nek témával foglalkozó összefoglalójára hivatkoznak, mely szerint: „az
ILO alapvetőnek tekintett meghatározása szerint a részmunkaidő jelentősen rövidebb, mint a normál
munkaidő”. Számos országban ezt a meghatározást használják ügyviteli célokból, de ez nem minden
vizsgálathoz elégséges. Ezért vagy az alkalmazottakat kérdezik meg, hogy részmunkaidőben
dolgozónak tekintik-e magukat, vagy a teljes és a részmunkaidő megkülönböztetése alapján a
megrövidített munkaidőt tekintik részmunkaidőnek. Nemzetközi összehasonlításokhoz jelenleg az az
általános ajánlás, hogy a „megrövidített munkaidő” értelmezést használják. Esetenként azonban mégis
megjelölik a részmunkaidő minimális vagy maximális óraszámát „Részmunkaidős munkaviszonyú
munkavállaló az irányelv szerint az, akinek a heti rendes munkaóráinak száma vagy legfeljebb egy
évig terjedő munkaviszonyra kiszámított munkaóraátlaga kevesebb, mint a hasonló kategóriájú teljes
munkaidőben foglalkoztatott rendes munkaóráinak száma. Hasonló kategóriájúnak az ugyanannál a
munkáltatónál teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló minősül, aki ugyanolyan vagy hasonló
munkakört (szakmát) lát el. Ha ilyen alkalmazott nem található, az összehasonlítást a hatályos
kollektív szerződés alapján, ennek hiányában a tagállam jogszabályainak alkalmazásával kell
megtenni. Az irányelv a részmunkaidős munkavállaló definíciójánál egyfajta negatív logikát követ,
mindenki részmunkaidős, akinek a munkaideje a teljes munkaidőt nem éri el.” (Munkaadó Lapja,
2003)
Az irányelvnek a szakirodalom által leglényegesebbnek minősített része a hátrányos
megkülönböztetés tilalmának kimondása. E szerint a részmunkaidős munkavállalók nem
részesülhetnek kevésbé kedvező bánásmódban, mint a hasonló kategóriájú, teljes munkaidőben
foglalkoztatottak, azért mert részmunkaidőben dolgoznak. Eltérő bánásmód csak akkor lehetséges, ha
az objektív okok alapján indokolt. A részmunkaidő további irányelvi garanciája az önkéntesség. Így a
munkavállaló hozzájárulásának hiánya a teljes munkaidős munkavégzésről a részmunkaidősre vagy a
részmunkaidősről a teljes munkaidősre történő áttérés kapcsán önmagában nem adhat érvényes
alapot a munkaviszony felmondására. Nem ütközik ugyanakkor az irányelvbe az a nemzeti
joggyakorlat, amely a munkáltató működési szükségletein alapuló munkaviszony-megszüntetésre
módot ad. Adott esetben fontos figyelembe venni az időarányosság (pro rata temporis) elvét is.
45