EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

A modell alapján a vállalat középső eleme – a magcsoport – azokat a kulcsfontosságú
munkatársakat foglalja magában, akik számára a szervezet hosszú távú munkabiztonságot,
karrierterveket és fejlesztési terveket kínál sokoldalúságukért és sokrétű kompetenciájukért cserébe,
melyet a cég fő tevékenységének szolgálatába állítanak. E munkatársak (általában menedzserek,
tervezők, vagy műszaki szakértők) esetén a funkcionális rugalmasság jelenthet eredményes
megoldást.
Kifelé haladva, a két periférikus csoportnak már lazább a céggel való kapcsolata. Az első periférikus
csoportot alkothatják azok az állandó, stabil munkavállalók, akiket speciálisabb munkakörük révén
nem ösztönöznek kompetenciáik vertikális ill. horizontális kiterjesztésére a cégen belül. A második
periférikus csoport esetében beszélhetünk a határozott munkaidős-, részmunkaidős-, vagy éppen
gyakornoki idejüket töltő munkavállalókról: ők a numerikus rugalmasság alanyai.
A külső burkot alkotó szereplők szintén a vállalat tevékenységét segítik, számukra végeznek
munkát, bár közvetlen szerződéses kapcsolatban nem állnak velük. Ilyenek a munkaerő-kölcsönző
cégektől érkező munkavállalók, alvállalkozók, vagy a kihelyezett cégek munkatársai. A munkavégzés e
formái lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy a fő tevékenységi körükön kívül eső pozíciókba
szakembereket, specialistákat ültessenek, a kiegészítő tevékenységeket (szállítás, takarítás, könyvelés,
stb.) arra szakosodott cégekkel végeztessék el.
3.2. A numerikus rugalmasságot elősegítő atipikus foglalkoztatás
A numerikus rugalmasság megjelenési változatait atipikus foglalkoztatási formáknak hívjuk,
csoportosításuk több módon lehetséges.
„Atipikusnak nevezünk minden olyan foglalkoztatási formát, ami nem egyezik meg a hagyományos,
alkalmazotti, rendszeres, kötött, a munkáltató által meghatározott nappali 8 órás munkavégzéssel”
(Lindnerné, 2007). A definíció láthatóan igen tág, ezért e formák jelenlétének és működési
eredményességének/hatékonyságának mérése többszörösen is nehézségekbe ütközik.
Bővebb értelmezés szerint az atipikus foglalkoztatási formák típusai az alábbiak (Lackó 2007):
1. Részmunkaidős foglalkoztatás – a munkavállaló normál munkaideje átlagban kevesebb, mint a
teljes munkaidős munkavállalóé.
2. Időszakos foglalkoztatás – előre kikötött, meghatározott időre szóló foglalkoztatás, vagy eseti
foglalkoztatás – fajtái a határozott idejű munkaviszony és az alkalmi munkaviszony.
3. Osztott munkavégzés (job sharing) – egy adott munkakört két munkavállaló lát el, egymást
váltva.
4. Rugalmas munkavégzés – az adott napi, heti vagy akár havi munkaidő kereten és egyéb
kötöttségeken belül a munkavállaló szabadon dönt a munkavégzés idejéről.
5. Terminusokhoz kötött munka (term-time working pl. a munkavállaló csak iskolaidő alatt
dolgozik).
6. Sűrített munka – a tipikus napi nyolc órás munkavégzéshez képest hosszabb munkanapok és
ezt követő több szünnap.
7. Távmunka – a munkaadó telephelyétől rendszeresen távol, IT eszközökkel végzett munka.
8. Munkaerő kölcsönzés – célja a gazdálkodó szervezetek, vállalatok ideiglenesen felmerülő
munkaerő szükségletének kielégítése a munkaerő-kölcsönző cégek szolgáltatásának
bekapcsolásával.
9. Outsourcing - A munkaerő-kölcsönzés speciális területe, a munkaerő kihelyezése külső
cégekhez.
10. Önfoglalkoztatás – jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások dolgozó tulajdonosai
tartoznak ide, valamint a szabadúszók és a mezőgazdaságban önállóak.
Általánosságban e formák általános jellemzői közé tartozik, hogy a foglalkoztatás időszakos
(határozott időre szóló munkaszerződésen alapul vagy alkalmi munka, szemben a határozatlan
idejűvel), a munkaidő eloszlása a munkaadó és/vagy a munkavállaló igényeihez igazodik, és rövidebb
37