EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

Járulékátvállalás 3399 3116 3878 3324 3821 1871
Intenzív álláskeresés támogatása - - 10 2 2 -
A részmunkaidős foglalkoztatás támogatása - - - 357 584 561
Összesen 104752 86481 88259 75321 71648 62689
Láncindex (előző év=100) 101 82,6 102,1 85,3 85,1 87,5
A 2.4. táblázatban jól látszik az aktív munkaerő-piaci eszközök szerepének fokozatos csökkenése: a
normatív eszközök révén évről évre kisebb létszámot sikerül kivonni a munkanélküliek közül. Míg
2001-ben majdnem 105 ezer volt azok száma, akik az aktív munkaerő-piaci eszközökhöz kapcsolódó
támogatásokban részesültek, addig 2006-ban már ehhez képest 40%-os csökkenést lehet tapasztalni.
Általánosan elmondható, hogy négy eszköznek van meghatározó szerepe a munkanélküliség
megelőzésében, illetve levezetésében: a munkaerő-piaci képzésnek, a közhasznú foglalkoztatásnak, a
bértámogatásnak és a pályakezdők elhelyezkedését elősegítő programoknak.
2001–2006 között azokban a megyékben (Hajdú-Bihar, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-
Abaúj-Zemplén), amelyekben tartósan magas volt a munkanélküliség, a közhasznú foglalkoztatásra és
a pályakezdők elhelyezkedésének támogatására helyezték a hangsúlyt az aktív munkaerő-piaci
eszközök közül. A munkanélküliek vállalkozóvá válására sem igény nem mutatkozott, sem realitás, a
képzésnél pedig óvakodtak attól, hogy az elhelyezkedés esélye nélkül beiskolázzanak
munkanélkülieket, mert ez az egyén számára csalódást, a társadalomnak pedig meg nem térülő
kiadást okoz. A másik póluson, az élénk munkaerő-piaccal, viszonylag magas foglalkoztatási és
alacsony munkanélküliségi mutatókkal jellemezhető megyékben kiemelkedő szerepet szántak a
munkaerő-piaci képzésnek, a változó kereslethez alkalmazkodni tudó munkaerő-kínálat létrehozása
érdekében. A jól képzett fiatalok itt támogatás nélkül is el tudtak helyezkedni, a hátrányos helyzetű
fiatalok és felnőttek munkába állását pedig a munkáltatóknak folyósított bértámogatással segítették.
Ebben a körben az átlagosnál jóval magasabb volt azoknak a munkanélkülieknek az aránya is, akik
azért részesültek támogatásban, hogy önmaguk gondoskodjanak a foglalkoztatásukról. A közhasznú
foglalkoztatást pedig igyekeztek azokra korlátozni, akik e nélkül tényleg nem tudtak volna munkához
jutni.
Van néhány eszköz, amelyekről azok pénzügyi és létszámadatain kívül gyakorlatilag semmilyen más
információ nem áll rendelkezésre. Ezek munkaerő-piaci hatásait korábban nem vizsgálták. Ilyenek pl.
A foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása (1997-ben vezették be, és bár
megfelelően működött, a 2006-ban megjelenő normatív járuléktámogatás kiváltotta, bár
ebben nem érvényesül a hátrányos helyzetűek előnyben részesítése);
Részmunkaidős foglalkoztatás támogatása (2003-ban vezették be, alacsony igénybevétel
jellemzi);
Mobilitási támogatások (a munkaerő-piac területi egyenlőtlenségeire kialakított eszköz a
munkahelykereséssel kapcsolatos költségek átvállalására);
Munkahelyteremtő beruházás (erre csak a központi keretből lehet támogatást kapni);
Munkahelymegőrző támogatás (az elbocsátással fenyegetett dolgozók munkaviszonyának
megtartására, továbbfoglalkoztatási kötelezettséggel társul).
2.4. A munkavégzés során létesíthető jogviszonyok fajtái
Egy munkavállaló nem csak munkaviszonyban állhat, hanem polgári jogi jogviszonyban is
(megbízási, vagy vállalkozási jogviszonyban). Az utóbbi esetben nem a Munka Törvénykönyve (Mt.),
hanem a Polgári Törvénykönyv (Pte.) vonatkozik a munkavégzésre. A polgári jogi jogviszonyok és a
munkaviszony sok szempontból jelentősen eltérnek egymástól. Elhatárolásuk – röviden összefoglalva –
a következő szempontok alapján történik: általánosságban elmondható, hogy ha a munkavállaló
önállótlan, függő munkát személyesen végez szinte kizárólag a munkáltató utasításai szerint, valamint
munkája állandó, rendszeres, előírt munkaidőben történik, a munkavégzéshez szükséges eszközöket a
munkáltató bocsátja rendelkezésedre, rendszeresen (havonta) kap munkabért, akkor minden
valószínűség szerint munkaviszonyban áll. Ezzel szemben a polgári jogi szerződések fő jellemzője az
31