EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

egyensúlyi bérszint, valamint a foglalkoztatási színvonal viszonyát befolyásolja a munkaerő-piac
monopolizáltsági foka. A munkaerő-piac monopolizáltsága az érdekegyeztetési rendszer
centralizációjának függvénye, amely erőteljes béralkuban jelenik meg. Erős érdekérvényesítő
képességgel rendelkező szakszervezetek az egyensúlyi bérnél magasabb reálbérszintet tudnak
kiharcolni, aminek következtében a foglalkoztatottság csökken.
5. Hasonló a termékpiacok monopolizáltságának hatása is. A szakszervezetek által kiharcolt
béremelés költségeit a munkaadók áthárítják a fogyasztóra, mely szűkíti a fogyasztást. Ez
szintén a foglalkoztatási színvonal csökkenését, a munkanélküliség növekedését vonhatja maga
után.
2.1.3. Munkanélküliség
A munkaerő-piaci egyensúlyhiánynak két szélsőséges esete ismeretes: a munkaerőhiány és a
munkahelyhiány. A munkaerőhiány betöltetlen álláshelyekkel, a munkahelyhiány munkaerőfelesleggel,
munkanélküliséggel jár együtt.
„Valamely ország, térség, foglalkozás stb. munkaerő-piacán elméletileg munkanélküliségről akkor
beszélhetünk, ha a kialakult bérszinteken elhelyezkedni kívánók egy része nem vagy csak rövidebbhosszabb
idő elteltével talál elfogadható munkát. A munkaerőhiány az egyensúly fordított zavara: a
kialakult bérszinteken a munkáltatók egy része nem vagy csak rövidebb-hosszabb idő elteltével talál
megfelelő munkavállalót.” (Gábor, 1990)
A munkanélküliség formái (globális, strukturális) közül a strukturális munkanélküliség az alábbi
típusokat foglalja magába:
Keresési munkanélküliség: a munkavállaló valamilyen okból elhagyja munkahelyét és
hosszabb-rövidebb időre kívül reked a munkaerő-piacról, mivel az információáramlás
tökéletlensége miatt a számára megfelelő munkahely megtalálása időben elhúzódik.
Szerkezeti munkanélküliség: a munkaerő-kereslet és a munkaerő kínálata közötti belső
szerkezeti meg nem felelésből fakad.
Diszkriminációs munkanélküliség: az emberek diszkriminatív megkülönböztetéséből fakadó
jelenség, amely faji, nemi, etnikai, vallási, szociális okokra, vagy bizonyos korosztályok
kirekesztésére vezethető vissza.
Krónikus, vagy állandósult munkanélküliség esetében a munkaerő-kínálat mennyiségileg
tartósan meghaladja a munkaerő-keresletet.
Konjunkturális munkanélküliségről akkor beszélhetünk, ha a több éven át tartó gazdasági
ciklusok hatására, a gazdasági dekonjunktúra időszakában a munkaerő- kereslet tartósan
csökken, s a munkaerő kínálat egy évnél hosszabb időn át jelentősen meghaladja a
betölthető állások számát.
Idényszerű, vagy szezonális munkanélküliség az, amikor egy éven belül jelentős a munkaerő
felesleg, s a munkaerő kínálat meghaladja a rendelkezésre álló munkahelyek számát. Ilyen
szezonális munkanélküliség mutatkozhat például a mezőgazdaságban, az építőiparban vagy a
vendéglátásban, idegenforgalomban foglalkoztatottak körében (Gábor, 1999).
2.2. Számok a munkaerő-piacon
A munkaerő-piaci helyzet áttekintése során kétféle adatbázisra támaszkodhatunk: egyrészt a KSH,
másrészt a Foglalkoztatási Hivatal munkaerő-felmérései számítanak releváns adatgyűjtésnek. A kétféle
számbavétel tartalmi ill. módszertani különbségei miatt eltérő adatokkal jellemzik a munkaerő-piacot:
a KSH által közölt adatok minden esetben alacsonyabbak. A kétfajta adatbázis tartalmi eltérésének
egyik oka az alkalmazott fogalomrendszer különbözősége, másik oka az álláskeresési aktivitás eltérő
értelmezése.
A népességet a munkaerő-piaci részvétel alapján, illetve gazdasági aktivitás szempontjából
gazdaságilag aktívak és gazdaságilag inaktívak csoportjába soroljuk. A 16 éven felüli népesség –
piacgazdaságokban meghonosodott – három csoportját különböztethetjük meg:
25