EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

igazolják az erős ingadozások, vagy az ilyen vállalatok jellemző alulértékelése), de érzékelik a
láthatatlan vagy eszmei vagyon létét.
A szellemi tőkére nincs általánosan elfogadott definíció, bár tartalmára nézve kialakult egy
konszenzus. Az első általánosan elfogadott definíció Stewarttól (1997, p. 67.) származik, amely szerint
a „hasznos tudás összessége”. Amelybe – magyarázata szerint – beletartoznak a szervezeti
folyamatok, technológiák, eljárások, az alkalmazottak képességei, a vevőkről, szállítókról, érintettekről
szerzett információk.
Más definíciók a szervezet számára fontos képességeken, tapasztalatokon és egyéb tudásformákon
keresztül próbálják a fogalmat leírni. Az egyik legteljesebb megfogalmazás a Brooking-féle (1996, p.
12.) definíció, amely szerint „a szellemi tőke az immateriális javak azon kombinációját jelöli, amely a
szervezetet működőképessé teszi”. A fogalommeghatározás három fontos eleme, hogy a szellemi tőke
tudásalapú, nem egyértelműen definiálható formájú, és a szervezet szempontjából hasznos.
A szellemi tőke összetevői
Az azonosítás, osztályozás és értékelés céljából számos kutató foglalkozott a szellemi tőke
összetevőinek meghatározásával, ezek közül csak a leglényegesebbeket mutatjuk be itt.
Mindegyikük elfogadja a Kaplan–Norton-féle Balanced Scorecard (kiegyensúlyozott
mutatószámrendszer) szemléletét a szervezeti teljesítmény, az értékteremtés szempontjairól, valamint
azt, hogy ezek együttes menedzselése biztosítja a legmagasabb szintű eredményt.
Edvinsson és Malone úttörő szerepet töltöttek be a szellemi tőke kutatásában. A szerzőpár célja a
szellemi tőke fontosságának alátámasztása volt, vizsgálták a jellemző összetevőket, mércéket, és a
kapcsolódó menedzsmentkoncepciókat. A szellemi tőke menedzsmentjére vonatkozó nézeteik,
javaslataik a jólét növelését és az értéktermelés fenntarthatóságát célul kitűző szervezetek kialakítását
szolgálták (Edvinsson, Malone, 1997).
Brooking, A. az összetevők meghatározása mellett a szellemi tőke auditálhatóságának lehetőségét
is kereste. Az intellektuális tőke azonosítására, dokumentálására és mérésére szolgáló folyamatok
mellett leírta az audit módszertanát, ezzel segítendő a szervezeteket céljaik hatékony
megvalósításában (Brooking, 1996).
Sveiby, K. E. (2001, angol eredetije 1997-ben jelent meg) az immateriális javak osztályozásán túl
egy olyan mérési módszer kidolgozását tűzte ki célul, amely minden immateráliákkal rendelkező
vállalat, de különösen a tudásalapú vállalatok esetében nyújt hatékony módszert a láthatatlan javak
feltárására és a kapcsolódó menedzsmentdöntések megalapozására.
Edvinsson és Malone szerint az intellektuális tőke három alapvető összetevője a humán, a
szervezeti és a folyamati tőke.
A humán tőke az emberek tudását, képességeit és készségeit öleli fel, azaz a szervezet humán
képességeit az üzleti problémák megoldásában. A humán tőke az emberek sajátja, nem a szervezet
tulajdona. A humán tőke nemcsak az emberekben rejlő adottságokat, hanem azt is jelzi, hogy milyen
hatékonyan használja a szervezet az emberekben rejlő erőforrásokat, mércéje a kreativitás és
innováció.
A szervezeti vagy strukturális tőke minden, ami támogatja az emberek munkáját, a humán tőke
hasznosulását. A strukturális tőke a szervezet sajátja, melynek két fő alkotóeleme a folyamati tőke és
az innovációs tőke. A folyamati tőke magában foglalja mindazon folyamatot, rendszert és programot,
ami a javak és szolgáltatások előállításában, azok fejlesztésében szerepet játszik. Az innovációs tőke a
hagyományos értelemben vett szellemi termékek és az egyéb immateriális eszközök együttese.
A vevői tőke a vevőkapcsolatok erősségének és a vevők lojalitásának eredménye. Jellemzői
lehetnek a vevői elégedettség, a visszatérő vevők száma, a pénzügyi folyamatok
kiegyensúlyozottsága.
Brooking négy csoportra bontotta a szellemi tőkét: piaci eszközök, immateriális javak,
emberközpontú eszközök és infrastrukturális eszközök. A piaci eszközökhöz tartoznak a termék- és
kereskedelmi márka, a vevők, az értékesítési hálózatok, a franchise- és licencszerződések, és egyéb
előnyös üzleti kapcsolatok. Az immateriális javak hagyományosan a szabadalmak, védjegyek,
246