EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

visszaszorulóban van, és a szolgáltatások kezdik átvenni a vezető szerepet. Ez a fordulat a fejlett
országokban már bekövetkezett, az Egyesült Államokban a fordulat éve 1995 volt. Bár hazánkban a
gazdasági fejlettség az Egyesült Államokhoz vagy az EU-átlaghoz képest még jelentős elmaradást
mutat, a szolgáltató szektor felerősödésének folyamata egyértelműen tetten érhető a GDP területén és
a foglalkoztatottak arányát tekintve is, a GDP több mint 45 százaléka ebben a szektorban termelődik,
és a foglalkoztatottak több mint 60 százaléka a szolgáltatásokban dolgozik.
A tudásalapú gazdaságban a materiális eszközökben megtestesülő tőke jelentősége a gazdasági
siker és versenyképesség szempontjából, makro- és mikrogazdasági szinten egyaránt csökkent, és
megnőtt a nem materiális javak jelentősége Egy ország, egy régió versenyképességének alapja az
immateriális javakba történő tudatos befektetésekben rejlik. Ennek szellemében született pl. az EUországok
lisszaboni csúcstalálkozóján hozott döntés, amely szerint Európa versenyképességének
fokozása érdekében 2010-re el kell érni, hogy a tagországok átlagosan a GDP 3 százalékát k+f-re
fordítsák. A tudásalapú gazdaság mélyreható társadalmi változásokat von maga után, a gazdaságban
és társadalomban felértékelődik a tudás és a tudásmegújítás. A tanulás az emberek folyamatos
tevékenysége lesz, a kreativitás képessége fontosabbá válik, mint az ismétlődő feladatokban való
jártasság.
A szellemi tőke menedzsmentje új feladatok elé állítja a menedzsereket. A szellemi tőkének néhány
olyan sajátossága is van, amely a pénzügyi és tárgyi vagyontól jelentősen eltér. A tudásvagyon pl. a
megosztás és a felhasználás révén nő, az anyagi természetű javak a felhasználás során elfogynak. Az
immateriáliák drágák, de nem garantálják az outputot. A szellemi vagyon jelentős mértékben a
munkatársak tőkéje, sosem birtokolhatja kizárólagosan a vállalat. A szellemi tőkének nincs piaca:
jelentős része nem megvásárolható, saját tevékenység révén kell létrehozni, de el sem adható, ennek
további következménye, hogy piaci értéke sem megismerhető. Mindezek a sajátosságok új
menedzsmentszemléletet, -módszereket és -eszközöket igényelnek, eszközöket az értékes javak
azonosítására és értékelésére, új menedzsmentmódszereket értékük fokozására, a bennük rejlő
versenyelőny kiaknázására.
A szellemi tőke – a szervezet láthatatlan vagyona
A szellemi tőke (az elnevezés Stewarttól származik), egy szervezet eszmei vagyona, más szóval az
immateriáliák léte régen ismert tény. A menedzsmenttudomány számos olyan technikát fejlesztett ki,
amelyek e láthatatlan, a pénzügyi mutatókon keresztül nem megragadható tőkéhez kapcsolódtak.
Ilyenek voltak pl. a vevőközpontúságot megerősítő technikák (CMS), az üzleti folyamatok
újraformálása (BPR), a magkompetenciák meghatározása és kezelése, a humán erőforrás stratégiai
szintű kezelése, vagy a minőségügyi rendszerek fejlesztése. Ezek a módszerek anélkül kezelnek egyes
jelenségeket, hogy megkísérelnék megragadni a mögöttes tartalmat, az eszmei vagyont.
A fejlett gazdaságokban, főként az Egyesült Államokban és Svédországban, az új gazdaság, a
tudásalapú gazdaság jelenségei már a 90-es évek elején ráirányították a figyelmet a szellemi tőke
kutatására, mert jelentősége nyilvánvalóan felerősödött azon vállalatok esetében, amelyeknél az
értékteremtés alapja jelentős mértékben a szellemi tevékenység. Ezekben az esetekben a jelenségek
magyarázatára, a szervezet eredményességének irányítására a hagyományos beszámolási és elemzési
technikák nem nyújtottak biztonságos fogódzkodót. Klasszikus példaként a világ legnagyobb
szoftvergyártó vállalata, a Microsoft szolgál. A cég részvényeinek könyv szerinti értéke és piaci értéke
között, pl. 1995-ben, tízszeres különbség volt. A részvények könyv szerinti értéke (saját
tőke/részvények száma) 7 dollár volt, a tőzsdén ezek átlagosan 70 dolláros átlagáron cseréltek gazdát.
Felvetődik a kérdés, hogy mi a különbség oka, és természetesen az is, hogy mennyire hasznos egy
olyan beszámolórendszer, amely a befektetőknek és tulajdonosoknak csak az észlelt érték egytizedéről
nyújt információt.
Pénzügyi szakemberek szerint a piaci érték a jövőben elvárt jövedelmek jelenre vetített értéke, a
jövedelemre vonatkozó várakozásokat a cég múltbéli magas jövedelmezőségére és növekedésére
alapozzák. A jelenlegi és jövőbeli jövedelmezőség a felszín, az eredmény, de nem magyarázza a
jelenséget, annak okát. Azok a jelentések, amelyeket a cégek tevékenységükről nyilvánosságra
hoznak, nem szolgálnak eligazítással a „láthatatlan” vagyont illetően, amelyek a jövőbeli cash-flow-t
eredményezik. A befektetők információ hiányában meglehetősen bizonytalanul és sokszor hibásan (ezt
245