EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

Egy szervezet erőforrásai és képességei csak akkor válhatnak versenyelőnnyé, ha a menedzsment
képes azokat felismerni, hatékonyan alkalmazni és fejleszteni. Felvetődik a kérdés, hogyan ragadható
meg az emberi erőforrás mint a szervezet stratégiai erőforrása, és hogyan lehet az egyéb immateriális
eszközöket, pl. a tartós vevőkapcsolatokat értékelni, fejleszteni, a külső és belső érintetteket ezen
eszközök állapotáról informálni, a szervezet vagyonában megjeleníteni. Ezek a kérdések hosszú idő
óta foglalkoztatják a közgazdászokat, az üzletembereket, a menedzsereket, és a számviteli
szakembereket. Az ilyen immateriális „javak” értékének mérése a számvitel szent Grálja. Az elmúlt fél
évszázadban meg-megújuló kísérleteknek lehettünk tanúi az emberi erőforrások és az immateriális
javak értékelésére és kimutatására, mindeddig kevés sikerrel.
Ugyanakkor a munkavállalók szakismerete, tanulási készsége, az információk és a tudás
hasznosulása, vagy a szervezeti kultúra sok vállalat számára messzemenően értékesebb, mint tárgyi
eszközeik. Az immateriális javakat – nem úgy, mint a termékeket, technológiákat – nehéz utánozniuk
a versenytársaknak, mert az emberek és szervezetek egyedi tudásában, képességeiben gyökereznek,
így ezek a fenntartható versenyelőny forrásai. Ha a menedzserek képesek megtalálni a módját, hogy
az immateriális javak értékét, hozzájárulásukat a szervezeti cél megvalósításához megállapítsák,
sokkal könnyebben tudják felmérni és irányítani vállalatuk versenyhelyzetét.
Az új gazdaság
„Ma az egyetlen igazán értékes erőforrás az egyének és a társadalom számára egyaránt a tudás. A
tudással minden mást meg lehet teremteni. A tudás termelőeszközzé vált” – állítja Peter Drucker, a
Harvard világhírű menedzsmentprofesszora.
A gazdaság napjainkban jelentős átalakuláson megy keresztül, megváltoznak a szervezetek
működési keretei. Az információtechnológia forradalma, a globalizáció és a verseny kiéleződése mind
hozzájárulnak ezekhez a változásokhoz. A materális javak, úgymint ingatlanok, tárgyi eszközök, pl. a
rugalmas gyártórendszerek, az újfajta anyagok, a szerszámok továbbra is jelentős szerepet játszanak
a javak és szolgáltatások előállításában, de jelentőségük az immateriális, tudásalapú eszközökkel
szemben visszaszorulóban van. A jelentőségbeli eltolódás pedig kritikus kérdéseket vet fel az
intellektuális tőke menedzselésével kapcsolatban. Kérdés, hogyan értékeljünk olyan tételeket, mint
márkanév, kereskedelmi titok, fejlett gyártási folyamatok, elosztási hálózatokhoz való hozzáférés, vagy
a munkavégzéssel kapcsolatos kompetenciák, esetleg a vállalati kultúra mint a szervezet értékes
eszköze, és hogyan kommunikáljuk ezeket kifelé, hogy a fejlesztésükhöz szükséges tőkét a tőkepiacon
reális áron be lehessen szerezni.
Gyakori tévhit, hogy az immateriáliák csak a high-tech iparban jelentenek versenyelőnyt. A
gazdaság valamennyi szektorában tapasztalható az intellektuális tőke jelentőségének növekedése. Az
acéliparban a fejlesztések révén jelentősen csökkent az egy tonnára jutó bérköltség. A légi közlekedési
ágazatban a helyfoglalási rendszer képezi a legnagyobb bevételi forrást, a fogyasztási cikkek esetében
a jól ismert márkanév. A hagyományos gyártó ágazatok vállalatainál a számítógépes tervezés
felváltotta a költséges tervezési, rajzolási folyamatokat, a példák sora végtelenül folytatható.
Az elmúlt korszak gazdasági változásai során egyre nagyobb teret kapnak a tudásalapú
vállalkozások, részarányuk a gazdasági szerkezeten belül folyamatosan növekszik. Mit tekintünk
tudásalapú vállalkozásnak? Azokat a szervezeteket, amelyekben a termék és szolgáltatás előállítása
tudást, kreativitást igényel, s a képzett szakemberek képességüket az ügyfelek egyedi, összetett
problémáinak megoldására fordítják. Archetípusa a tanácsadó cég. Ugyanebbe a kategóriába
tartoznak az egyéb szellemi és személyes szolgáltatásokkal foglalkozó cégek, a telekommunikáció, a
médiavállalkozások, az informatikai cégek. Közös jellemzőjük, hogy az értékteremtés elsődleges
forrása a tudás.
Az immateriális javak felértékelődésének további oka a szolgáltatási ágazat megerősödése a
gazdaságban. Az ipari társadalom kezdetén a gazdasági szerkezetben jelentős átalakulás következett
be, a mezőgazdaság részaránya a bruttó nemzeti termékben, majd a foglalkoztatottak számában és a
nemzeti vagyonban is lecsökkent, és átadta vezető pozícióját az iparnak. Az ipar több mint száz évig
volt a fejlett országok vezető szektora. A fejlett országok gazdasági szerkezetátalakulásának
folyamatát vizsgálva, de akár hazánkét is, azt tapasztalhattuk, hogy ezt követően a mezőgazdaság
részaránya tovább csökkent, és az ipari szektor dominanciája mellett növekedésnek indult a
szolgáltatási ágazat. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások nyomán az ipar vezető szerepe is
244